Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-02-26 / 771. szám
okát rendesen a véleményező fiscus diktálja. A közgyűlés általi perbefogatást azért sem látja czélirányosnak, mert a közgyűlésnek politikai pártszínezete van,és ollyan mint a közvélemény, melly egyszer emel, másszor tipor. A turóczi indítványt pártolókra azt jegyzi meg, hogy az egyformaság eszméjét nem hogy megközelítenék, de még távolabb lökik. Eddig az egyformaság csak a születés által gátoltatott, a javaslati intézkedés pedig nemcsak nemesek, de nem nemesek közt is különbséget tesz , amint városokban laknak, vagy megyékben. Amint a kérdést Pest követe értelmezte, úgy hozzá járul, ’s idejét látná, ha ez meg a turóczi indítvány felett szavazás történnék. (Többen szavazást sürgetnek.) Balogh K. Győr m. köv. : A 18dikkban kimondott elvet következetesen alkalmaztatni kívánja. Szavazás által akarván a fen forgó vitát elintézni, szavazati kérdésül tűzetett ki : kívánják e a t. rv., hogy a közgyűlés minden lakos ellenállás-különbség nélkül, minden közkeresetet elhatározzon? Igennel szavazott 14 megye : Zala, Liptó, Somogy, Zólyom, Turócz, Abaúj , Gömör, Borsod, Heves, Bereg, Torna, Bihar, Marmaros és Arad. — Nemmel szavazott 32 megye és Horvátország. Bars nem volt jelen, Csanád nem szavazott. A többség tehát az indítványt elvetette. A szavazás közben történt nyilatkozatokból a következőket emeljük ki. Madarász L. Somogy köv. : A kerületi jegyzőnek ellenvetésére, miszerint a turóczi indítvány kivihetlen, előre bocsátván azt, hogy küldői tisztában vannak magukkal az iránt amit akarnak, azt feleli, hogy ha egy actiót lehet elrendelni, lehet többet is , anélkül, hogy másra is ne jőne a sor. Ilyen gyakorlat van megyéjében is, és küldői a tapasztalás könyvéből okulva átlátták, hogy ez a városokban is kivihető. Nem látja át, hogy ez a büntető eljárást meg fogná változtatni, mint Csongrád követe emlité. Most a városokról lévén szó küldői az egyformaság elvét következetesen akarják keresztül vinni, ’s azt gondolják , hogy ezt per excerpta is lehet mindenkire kiterjeszteni. A közvéleményre nézve azt jegyzi meg, hogy, ha tipor is, annak mi vagyunk okai, midőn min magunkhoz nem maradunk hívek. Szentkirályi M. jegyző: Nem hozza kétségbe, hogy Somogyban a vádiratokat felolvassák, történik ez Pesten is, de kérdi Somogy követét, hogy náluk a nemnemes ellen is a közgyűlés rendeli el az actiót? (Madarász L. közbeszól: „Nem“) No hát, erről van itt szó, ez az amit kivihetlennek tart’s ezt is nem azért mondá lehetlennek, mintha épen megtörténnie nem lehetne, de mert az esztendőben 365 napnál több nincs,és ezekben kell mindent elintézni. Mi a büntetőeljárás megváltoztatását illeti, ez meg fogna történni azokra, kik ellen eddig a közgyűlés nem rendelt adiót. Szóló ezen eljárást általánosítani nem kívánja, mert e helyett jobbat, perbefogó bíróságot akar felállítani, mire politikus testület nem alkalmatos. (Helyeslés.) Justh J. Turócz köv.: Ő is juryt szeretne, de ha ezt el nem érheti, ’s kancsuka és magyar procedura közt kell választania, inkább ezt fogadja el. Tomcsányi J. Békés köv. : Előbbi véleményétől eláll, ’s nem szégyenli kimondani, hogy a kerületi jegyző okoskodása felvilágosította. Második szavazás történt a szerkezetre ’s a pesti felvilágosításra. Abauj, Szatmár, Gömör, Marmaros, Somogy, Győr és Pozsega a szerkezet mellett maradván, a többség Szentkirályi M. nézeteiben osztozott. A még hátralévő időben a szerkezetre tett észrevételek közöl Pest városáé a subsidiumra nézve az c) pont alatt benfoglaltatván , az ujonczokra nézve elfogadtatott. A patronatus iránti scrupulus az által oszlattatott el, hogy az n) pont végére ezen szavak tétettek, a fenálló gyakorlat és szabályok szerint. A zólyomi indítvány az a) pont szerkezetét meg nem változtatta. A hivatalbeliek utasításáról e 154 §nál lesz szó. Az ülésnek vége. Mestyét. KÖRÖSBŐL, febr. 1. * *) A mai nap öröm és lelkesedés napja volt, mert a nagy számmal összegyűlt rendek egymás ’s az egész haza előtt a legfényesebb példáját adák azon magas lelkesülésnek, melly egyedül képes hazaszeretetet ébreszteni. Valamint egy részről örömet okoz a rendek határozott, bátor, rendületlen é s közakaratú föld lépése, úgy másrészről szomorú, ha meggondoljuk, hogy testvér ellen ragadtatik fegyver, testvér ellen, ki századokon át élt velünk, jóban és roszban közösen osztakozva, kit mi inkább részesítünk jóban, mint hogy csak valamiben is károsítottuk volna. Valóban a rendi tábla föllépése Horvátország és Slavonia irányában ránk nézve lázitó, mert a horvátok és slavoniták soha sem voltak Magyarország szolgái, ’s bizonyára most sem fogják megengedni, hogy a szolgaság bélyegével gyaláztassanak meg. Sokszor állíttatott már fel azon elv, ’s mi ahoz még most is ragaszkodunk, miszerint olly országban, mellyet különböző népek laknak, ’s pedig ollyanok, mellyeknek történeti előkoruk, tulajdon nyelvek, törvények, szokás és kiváltságok által erősitett municipális jogaik vannak, hogy olly országban, mondom, nem a nyelvegység a különféle elemeket összetartó kapocs, hanem az érdekegység, melly ugyanazon korona valamennyi alattvalóira egyaránt kiterjed. Ezen elvet, melly Europa ’s Amerika más többnyelvű tartományiban valósítva van, a rendi tábla félreveti ’s feladatul tűzi ki magának : mindent megmagyarositani, mi a magyar korona uralma alatt van. Mennyivel közeledtek a czélhoz, a jelen közgyűlés folyama fogja megmutatni. Zidarics János első alispán és kir. tanácsos megnyitja a gyülést egy erőteljes beszéddel, mellyben felemlité, hogy Magyarország részéről nemzetiségünk ellen halálos csapás van készülőben, ’s hogy a legszentebbet mivel bírunk, a nemzetiséget akarják tőlünk elvenni; felhivja a riket a feletti tanácskozásra, mert ez tulajdonképeni czélja a jelen rendkívüli közgyűlésnek. Erre olvastattak az országyűlési tudósítások ’s Varasd megyének az ottani írók határozatát közlő levele ; ezen, nemzeti nyelvünkön szerkesztett levél nagy tetszéssel fogadtatott, — ’s olvasása a legnagyobb benyomást okozá, mert először hallottuk anyanyelvünket hivatalos iratban hangozni. Ezen felolvasások után az orsz.gyűlési ügyekkel megbizott választmány nyujtá be munkálatát, melly szinte nemzeti nyelvünkön volt szerkesztve. A választmány javaslata oda megy ki, kérnék meg Haulik György püspök és báni helyettes ő excllját, járulna ő felségéhez alázattal, miszerint ő felsége a horvátok és slavoniták kérelmét legfensőbb személyében kegyesen kihallgatni méltóztatnék ; most pedig mindjárt egy felírást indítványozott, mellyben megkérjük őfelségét, hogy a magyar nyelv iránti törvényjavaslattól, ha a felső tábla által is elfogadtatnék, a mennyiben az Horvátországra, Slavóniára és a tengermellékre vonatkozik, a szentesítést tagadja meg; egyszersmind megemlíttetik abban, hogy sóha, semmi esetben és semmi módon nemzetiségünket elvétetni és elnyomatni, úgyszinte Horvátország és Slavonia municipális lételét, históriai és diplomatikai elnevezéseket eltöröltetni nem engedendjük, és előbb mintsem ez megtörténjék, minden áldozatra sőt a legvégső merényletre is készek vagyunk. A felirási javaslatot mesterileg fogalmazó főjegyzőnk; erőteljes, férfias szózat az, egyszersmind pedig szabatos, melly bármelly európai diplomatának is becsületére válnék. Kemenovicz szolgabiró a választmányi munkálatot ’s felírást nyomtatás alá adatni inditványozá, melly indítványt Vrácán József kanonok ’s a zágrábi káptalan követe is támogatá, kinyilatkoztatván még azt is, miszerint a vál. indítványához ő is járul é s kivánja, miszerint Horvátország és Slavonia részéről számos tag menjen Bécsbe ’s nemzetünk kérelmét és panaszait egész a trón zsámolyáig vigye és orvoslásért esedezzék. Utána Vukotinovics Farkas Lajos fősz.biró szólott. (Megjegyzendő, hogy az egész ülés alatt latinul senki nem beszélt.) Hosszabb beszédének lényege imez: Örömmel tekinti szóló a jelen országgyűlés folyamát, mert tapasztalta, milly szépen és erőteljesen fejlenek az alkotmányos szabadság elvei, mégis más részről mint horvátnak öröme szomorúsággá változott, mivel a magyarok Horvátországot meghódítani akarják. Mindnyájan , kik az országos teremben ülnek , conservativek és ellenzékiek, elvtusaik daczára is a legszebb öszhangzásban vannak, mihelyt Horvátország megsemmisítéséről van szó . . .). (Szónok több adatot hoz fel annak tanúságául, különösen Nyitra, Pest és Ung megyék követeinek nyilvánításait.) Csudálkozik, — mond tovább — , hogy a magyarok nem tudják, létezik-e Horvátország és hol létezik ? Pedig azt az egész ausztriai birodalom igen jól tudja, hogy 100,000 horvát és slavonita őrködik a határszéleken ’s életöket minden veszélynek kiteszik; e körülményt bizonyára tudja a kormány is. . . Igen, e pillanatban is több ezer horvát és slavonita határőr indult Olaszországba, hiven követve lobogójukat és engedelmeskedve királyunk parancsainak. — A többi közt még ezeket is mondá szóló : Miután meg vagyok győződve, hogy a magyar országgyűlésen mit sem vesznek tekintetbe, mi mentségünkül szolgál, én tehát jogainknak semmi biztosítékát nem találom a törvényekben, és a magyarokban nem ismerek barátokra, testvérekre, hanem igenis elnyomókra és ellenekre; és ámbár én nem vagyok a felírások barátja mégis indítványozom: kérjük meg ő felségét erélyes felírásban az iránt 1), hogy nekünk bánt adjon; 2) Horvátországra és Slavoniára nézve külön helytartóságot rendszerítsen; és 3) hogy azon határozatunkat, melly szerint hivatalos ügyeinkben a nemzeti nyelv alkalmaztatnék, megerősitni kegyeskedjék; az alatt, mig ezen óhajtott leiratok megérkeznének, kivánom , hogy a kapcsolt részek követei tüstint hivassanak vissza , ’stb. Ezen indítvány nagy tetszéssel fogadtatott, mégis sokan ellene nyilatkoztak azon elvnél fogva, miszerint a végső módhoz még nem kell nyúlnunk, mivel a ferrdi tábla e felett még nem nyilatkozott ( 3). Novák Ibiró megegyezett a vál. javaslatában ,s követeinknek azon utasítást kivánta adatni, hogy a zágrábi horvát-magyarok petitiójának tárgyalásában semmi részt ne vegyenek, mivel mi azon fórumot competensnek el nem ismerjük. Zdenczay I biró azon esetre, ha az indítványozott országos küldöttség óhajtott eredménynyel nem bírna , Farkas Vukotinovics javaslatához járul; a többi közt mondá, mikép csodálkozik, hogy egy bizonyos úr otthen az országgyűlésen nem tudja, merre van Horvátország, holott azt tudnia kellene , mivel Csázmában néhány óráig letartóztatták ,s ott horvátul hallott beszélni. Zsigrovics főjegyző szinte beleegyezik a választmány javaslatába. Kornticz másodalispán azelőbbi szólóhoz csatlakozik. Rober püspöki ügyész is hozzájárul a vál. javaslatához, csak azt kívánja , kérnék meg ő felségét, miszerint a nemzeti nyelv iránti határozatunkat ollykép szentesíteni méltóztatnék , hogy miután Horvátország és Slavonia királyságot képeznek , és jogaik és méltóságuk erkölcsi tekintetben épolly érvényesek mint Magyarországéi, a levelezések viszonosság elvére állapíttassanak; a horvátok és slavoniaiak a magyar — ezek pedig a horvát leveleket fogadják el. — Miután még többen szólottak, némellyek pedig a szólástól elállottak, első alispán ur azon határozatot fejezte ki, hogy számos tagból álló országos küldöttség fog Bécsbe küldetni, mellyhez a báni helyettes által felhivatva , ha a rok közöl bárkinek tetszik, hozzá csatlakozhat; a nyilatkozat fentebbi értelemben történjék. Ő felségéhez most mindjárt egy felírás fog szerkesztetni, mellyben ő felsége megkéretik, hogy a nyelv iránti határozat szentesítését a viszonosság értelmében megállapítani méltóztassék. A zágrábi kérelmet illetőleg, ez iránt a kapcsolt részek követei semmi tárgyalásba ne ereszkedjenek. E határozatnak valamennyi horvát és slavoniai hatósággal nemzeti nyelven közöltetése elfogadtatott. Az ülés délutáni két órán túl terjedett. Mindenki örült ez eredményen *). És valóban, annyira szilárdulnak a kedélyek, miszerint ne gondolja senki Magyarországon, hogy honunkba a magyar nyelvet bármilly erőtető törvény által is valaha átültetni lehessen. E tudósításban sok bizonyára nem fog tetszeni a magyaroknak, de én azt hiszem, hogy egyedül az igazságnak kell hódolni, mert csupán ez vezethet bennünket az egyetértés üdvös ösvényére ismét vissza. — Rend. lev. Zárn EjlEölik. NAGYBRITANNIA. A Times egyik közelebbi számában orosz-ausztriai interventiót tartott lehetségesnek déli Olaszországban. Oroszországnak , úgymond , nagy kincsei, roppant hadserege, a közvéleménytől független uralkodója van; ’s igy az európai béke fentartása azon fejedelem akaratától függ, kinek az legkevesebbé áll érdekében* FRANCZIAORSZÁG. (A követkamara febr. 7—12 ei üléseiből.)Febr. lben Desmousseaux de Givré fejtegette módositványát, mellyben az „ellenséges szenvedélyek“ és a „vak elragadtatás“ szavak kihagyva voltak. Szónok ezt nem az ellenzék nevében, hanem mint a többség tagja indítványozza, mert nem szeretné behozva látni azon szokást, hogy a pártok a király ajka által dorgáltassák egymást. Morny elvben nem roszalja a lakomákat , de az nem tagadható, hogy bizonyos ingerültséget okoztak az országban. A kormánytól és a kamara többségétől nem tagadhatni meg a jogot, hogy arról, mi a kamarán kívül történik, ítéletét kimondhassa, ez ítéletében a kamara kisebb része nem láthatja magát sértettnek, jelen magaviselete csak tactika, és ha a kisebbség a hazafiusággal egyedárulkodik, tegye szivére kezét, és mondja meg, vájjon mind hazafius cselekedet volt-e, mi a reformlakomáknál történt? — Lamartine: Az előttem szólott az ellenzék túlérzékenységéről beszélt és a dolog fontosságát alábbszállítni iparkodott. Mi nem magunkra, hanem az ország legszentebb jogára , a gyűléstarthatási jogra vagyunk érzékenyek. E szónokszék ezen nem személyes tusáiban nem bélyegeznek bennünket elleneink ütései, hanem inkább becsületünkre válnak. Az ország e valóságos erisisében kérdem , van-e valaki e kamarában , ki azt hinné, hogy az alkotmányos, békés egybegyűlés joga nem tulajdonképi alapja a képviseleti kormánynak, hanem hogy az alkotmányos gép működése két párisi teremre szorítkozik, és midőn a kormány és a pairek és követek kamarái az ország ügyeiről véleményeket nyilvánítottak, a vita már be van fejezve. Van egy fensőbb hatalom, a státushatalmak bírája: az ország, a közvélemény. A parlamentáris szavazati edény csak a törvényt foglalja magában, nem pedig a közvéleményt, a képviseleti status életelemét. Minden szabad statusok Amerikától Angliáig, Angliától Rómáig birnak illy rendkivüli nemzeti nyilvánulásokkal, mellyek által az elégültségökben vagy hajlamaikban sértett polgárok a státushatalmakat megintik, és a hatalomtartókat a tévútról a jó útra visszavezetik. Ez kétségkívül nem mindennapi dolog, mert az országnak egyéb dolga is van, mint népszónokokat hallgatni és hazafias lakomákra összeülni. Ha önök az ország izgatottságát roszalni akarják, el kellett a botrányokban oliy bő évet feledniök, csak úgy hihetik, hogy ez izgatottság nem valódi. Sőt többet mondok, ha az ország a tavasi botrányoknál közönyös maradt volna, ez lenne a sajnálatra méltó. Igen, az izgatás becsületes, üdvös izgatás volt, nem egynéhány nagyravágyó zavargása, és én és társaim nagy bajjal bírtuk az izgatást mérsékelni, a lakomák számát megszorítni. A nép 17 esztendeig tart, most már világos lett előtte a hibás rendszer csökönyössége, és midőn átlátta, mikép törekszik e rendszer egy valóságos oligarchia által az önkény uralkodását megalapitni, midőn átlátta, hogy bármennyire változzanak a személyek, a tények ugyanazok maradnak, midőn észrevette, hogy a megvesztegetés tisztátalan árja a status hatalmainak lépcsőzetéig duzzad fel, hogy a legundokabb bűnök tajtékja a társaság felszínéről visszahat annak fenekére, hogy 3) A nemzetiség melletti lelkesülés igen szép és magasztos, hanem a józan, czélhoz vezető és mérsékleti politika sugallásaira is hallgatnia kell, ha üres szóharczczá aljasulni nem kiván. — Szerk.* *) Közölni fogjuk mielőbb a varasdi gyűlés nevezetesebb momentumait is. Nem árt mindezek felett gondolkodni azoknak, kik tenni hivatvák. A tulságoskodás Dráván innen, ugyan azt látszik szülni Dráván túl. ( S z e rk.) Ezen állításnak kénytelenek vagyunk ellentmondani és azt alaptalannak nyilvánítani. Az ellenzék feleljen ha tetszik, magáról — a conservativeket a mi illeti, róluk merjük állítani, hogy ezen méltatlan vádat soha meg nem érdemlették. — Szerk. 2) Nemcsak azért, hanem számos egyéb minden higgadt vérű horvát előtt világos okoknál fogva is helyesen történt, hogy ezen indítvány 2dik pontja és akiknak vége el nem fogadtattak. Moderata durant.— Szerk. 195