Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-02-26 / 771. szám

okát rendesen a véleményező fiscus diktálja. A közgyűlés általi perbefogatást azért sem látja czélirányosnak, mert a közgyűlésnek politikai pártszínezete van,és ollyan mint a köz­vélemény, melly egyszer emel, másszor tipor. A turóczi in­dítványt pártolókra azt jegyzi meg, hogy az egyformaság esz­méjét nem hogy megközelítenék, de még távolabb lökik. Ed­dig az egyformaság csak a születés által gátoltatott, a javas­lati intézkedés pedig nemcsak nemesek, de nem nemesek közt is különbséget tesz , a­mint városokban laknak, vagy megyékben. A­mint a kérdést Pest követe értelmezte, úgy hozzá járul, ’s idejét látná, ha ez meg a turóczi indítvány fe­lett szavazás történnék. (Többen szavazást sürgetnek.) Balogh K. Győr m. köv. : A 18dik­kban kimondott elvet következetesen alkalmaztatni kívánja. Szavazás által akarván a fen forgó vitát elintézni, szavazati kérdésül tűzetett ki : kívánják e a t. rv., hogy a közgyűlés minden lakos ellen­állás-különbség nélkül, minden közkeresetet elhatározzon? Igennel szavazott 14 megye : Zala, Liptó, Somogy, Zólyom, Turócz, Abaúj , Gömör, Borsod, Heves, Bereg, Torna, Bihar, Marmaros és Arad. — Nem­mel szavazott 32 megye és Horvátország. Bars nem volt jelen, Csanád nem szavazott. A többség tehát az indítványt elvetette. A szavazás közben történt nyilatkozatokból a kö­vetkezőket emeljük ki. Madarász L. Somogy köv. : A kerületi jegyzőnek ellen­vetésére, miszerint a turóczi indítvány kivihetlen, előre bocsát­­ván azt, hogy küldői tisztában vannak magukkal az iránt a­mit akarnak, azt feleli, hogy ha egy actiót lehet elrendelni, lehet többet is , a­nélkül, hogy másra is ne jőne a sor. I­lyen gyakorlat van megyéjében is, és küldői a tapasztalás könyvé­ből okulva átlátták, hogy ez a városokban is kivihető. Nem látja át, hogy ez a büntető eljárást meg fogná változtatni, mint Csongrád követe emlité. Most a városokról lévén szó küldői az egyformaság elvét következetesen akarják keresztül vinni, ’s azt gondolják , hogy ezt per excerpta is lehet min­denkire kiterjeszteni. A közvéleményre nézve azt jegyzi meg, hogy, ha tipor is, annak mi vagyunk okai, midőn min magunk­­hoz nem maradunk hívek. Szentkirályi M. jegyző: Nem hozza kétségbe, hogy Somogyban a vádiratokat felolvassák, történik ez Pesten is, de kérdi Somogy követét, hogy náluk a nemnemes ellen is a közgyűlés rendeli el az actiót? (Madarász L. közbe­szól: „Nem“) No hát, erről van itt szó, ez az a­mit ki­­vihetlennek tart’s ezt is nem azért mondá lehetlennek, mintha épen megtörténnie nem lehetne, de mert az esztendőben 365 napnál több nincs,és ezekben­ kell mindent elintézni. Mi a bünte­tőeljárás megváltoztatását illeti, ez meg fogna történni azokra, kik ellen eddig a közgyűlés nem rendelt ad­iót. Szóló ezen el­járást általánosítani nem kívánja, mert e helyett jobbat, per­befogó bíróságot akar felállítani, mire politikus testület nem alkalmatos. (Helyeslés.) Ju­sth J. Turócz köv.: Ő is juryt szeretne, de ha ezt el nem érheti, ’s kancsuka és magyar procedura közt kell válasz­tania, inkább ezt fogadja el. Tomcsányi J. Békés köv. : Előbbi véleményétől eláll, ’s nem szégyenli kimondani, hogy a kerületi jegyző okosko­dása felvilágosította. Második szavazás történt a szerkezetre ’s a pesti felvilá­gosításra. Abauj, Szatmár, Gömör, Marmaros, Somogy, Győr és Pozsega a szerkezet mellett maradván, a többség Szent­­királyi M. nézeteiben osztozott. A még hátralévő időben a szerkezetre tett észrevételek kö­zöl Pest városáé a subsidiumra nézve az c) pont alatt benfog­­laltatván , az ujonczokra nézve elfogadtatott. A patronatus iránti scrupulus az által oszlattatott el, hogy az n) pont végére ezen szavak tétettek, a fenálló gyakorlat és szabályok szerint. A zólyomi indítvány az a) pont szerkezetét meg nem változ­tatta. A hivatalbeliek utasításáról e 154 §nál lesz szó. Az ülésnek vége. Mestyét. KÖRÖSBŐL, febr. 1. * *) A mai nap öröm és lelkese­dés napja volt, mert a nagy számmal összegyűlt rendek egymás ’s az egész haza előtt a legfényesebb példáját adák azon magas lelkesülésnek, melly egyedül képes hazasze­retetet ébreszteni. Valamint egy részről örömet okoz a rendek határozott, bátor, rendületlen é s közakaratú föl­d lépése, úgy másrészről szomorú, ha meggondoljuk, hogy testvér ellen ragadtatik fegyver, testvér ellen, ki százado­kon át élt velünk, jóban és roszban közösen osztakozva, kit mi inkább részesítünk jóban, mint hogy csak valami­ben is károsítottuk volna. Valóban a rendi tábla föllépése Horvátország és Slavonia irányában ránk nézve lázitó, mert a horvátok és slavoniták soha sem voltak Magyar­­ország szolgái, ’s bizonyára most sem fogják megengedni, hogy a szolgaság bélyegével gyaláztassanak meg. Sokszor állíttatott már fel azon elv, ’s mi ahoz még most is ragasz­kodunk, miszerint olly országban, mellyet különböző né­pek laknak, ’s pedig ollyanok, mellyeknek történeti elő­­koruk, tulajdon nyelvek, törvények, szokás és kiváltságok által erősitett municipális jogaik vannak, hogy olly or­szágban, mondom, nem a nyelvegység a különféle eleme­ket összetartó kapocs, hanem az érdekegység, melly ugyan­azon korona valamennyi alattvalóira egyaránt kiterjed. Ezen elvet, melly Europa ’s Amerika más többnyelvű tar­tományiban valósítva van, a rendi tábla félreveti ’s fela­datul tűzi ki magának : mindent megmagyarositani, mi a magyar korona uralma alatt van. Mennyivel közeledtek a czélhoz, a jelen közgyűlés folyama fogja megmutatni. Zi­darics János első alispán és kir. tanácsos megnyitja a gyü­lést egy erőteljes beszéddel, mellyben felemlité, hogy Ma­gyarország részéről nemzetiségünk ellen halálos csapás van készülőben, ’s hogy a legszentebbet mivel bírunk, a nem­zetiséget akarják tőlünk elvenni; felhivja a riket a feletti tanácskozásra, mert ez tulajdonképeni czélja a jelen rend­kívüli közgyűlésnek. Erre olvastattak az orszá­gyűlési tu­dósítások ’s Varasd megyének az ottani írók határozatát közlő levele ; ezen, nemzeti nyelvünkön szerkesztett levél nagy tetszéssel fogadtatott, — ’s olvasása a legnagyobb benyomást okozá, mert először hallottuk anyanyelvünket hivatalos iratban hangozni. Ezen felolvasások után az orsz.­gyűlési ügyekkel megbizott választmány nyujtá be mun­kálatát, melly szinte nemzeti nyelvünkön volt szerkesztve. A választmány javaslata oda megy ki, kérnék meg Hau­­lik György püspök és báni helyettes ő excllját, járulna ő felségéhez alázattal, miszerint ő felsége a horvátok és sla­voniták kérelmét legfensőbb személyében kegyesen kihall­gatni méltóztatnék ; most pedig mindjárt egy felírást in­dítványozott, mellyben megkérjük őfelségét, hogy a ma­gyar nyelv iránti törvényjavaslattól, ha a felső tábla által is elfogadtatnék, a mennyiben az Horvátországra, Slavó­­niára és a tengermellékre vonatkozik, a szentesítést ta­gadja meg; egyszersmind megemlíttetik abban, hogy sóha, semmi esetben és semmi módon nem­zetiségünket elvétetni és elnyomatni, úgyszinte Horvátország és Slavonia muni­cipális lételét, históriai és diplomatikai el­ne­ve­zés­eke­t eltöröltetni nem engedend­­jük, és előbb mintsem ez megtörténjék, minden áldozatra sőt a legvégső merény­letre is készek vagyunk. A felirási javaslatot mesterileg fogalmazó főjegyzőnk; erőteljes, férfias szózat az, egyszersmind pedig szabatos, melly bár­­melly európai diplomatának is becsületére válnék. Kemenovicz szolgabiró a választmányi munkálatot ’s fe­lírást nyomtatás alá adatni inditványozá, melly indítványt V­rácán József kanonok ’s a zágrábi káptalan követe is támogatá, kinyilatkoztatván még azt is, miszerint a vál. indítványához ő is járul é s kivánja, miszerint Horvátor­szág és Slavonia részéről számos tag menjen Bécsbe ’s nemzetünk kérelmét és panaszait egész a trón zsámolyáig vigye és orvoslásért esedezzék. Utána Vukotinovics Far­kas Lajos fősz.biró szólott. (Megjegyzendő, hogy az egész ülés alatt latinul senki nem beszélt.) Hosszabb be­szédének lényege imez: Örömmel tekinti szóló a jelen or­­szággyűlés folyamát, mert tapasztalta, milly szépen és erőteljesen fejlenek az alkotmányos szabadság elvei, mégis más részről mint horvátnak öröme szomorúsággá válto­zott, mivel a magyarok Horvátországot meghódítani akarják. Mindnyájan , kik az országos teremben ülnek , conservativek és ellenzékiek, elvtusaik daczára is a leg­szebb öszhangzásban vannak, mihelyt Horvátország meg­­semmisítéséről van szó . . .). (Szónok több adatot hoz fel annak tanúságául, különösen Nyitra, Pest és Ung me­­gyék követeinek nyilvánításait.) Csudálkozik, — mond tovább — , hogy a magyarok nem tudják, létezik-e Hor­vátország és hol létezik ? Pedig azt az egész ausztriai bi­rodalom igen jól tudja, hogy 100,000 horvát és slavonita őrködik a határszéleken ’s életöket minden veszélynek ki­teszik; e körülményt bizonyára tudja a kormány is. . . Igen, e pillanatban is több ezer horvát és slavonita ha­tárőr indult Olaszországba, hiven követve lobogójukat és engedelmeskedve királyunk parancsainak. — A töb­bi közt még ezeket is mondá szóló : Miután meg vagyok győződve,­­ hogy a magyar országgyűlésen mit sem vesznek tekintetbe, mi mentségünkül szol­gál, én tehát jogainknak semmi biztosítékát nem találom a törvényekben, és a magyarokban nem ismerek bará­tokra, testvérekre, hanem igenis elnyomókra és elle­nekre; és ámbár én nem vagyok a felírások barátja mégis indítványozom: kérjük meg ő felségét erélyes felírásban az iránt 1), hogy nekünk bánt adjon; 2) Horvátországra és Slavoniára nézve külön helytartóságot rendszerítsen; és 3) hogy azon határozatunkat, melly szerint hivatalos ügyeinkben a nemzeti nyelv alkalmaztat­nék, megerősitni kegyeskedjék; az alatt, mig ezen óhaj­tott leiratok megérkeznének, kivánom , hogy a kapcsolt részek követei tüstint hivassanak vissza , ’stb. Ezen in­dítvány nagy tetszéssel fogadtatott, mégis sokan ellene nyilatkoztak azon elvnél fogva, miszerint a végső mód­hoz még nem kell nyúlnunk, mivel a ferrdi tábla e felett még nem nyilatkozott ( 3). Novák Ibiró megegyezett a vál. javaslatában ,s követeinknek azon utasítást kivánta adatni, hogy a zágrábi horvát-magyarok petitiójának tár­gyalásában semmi részt ne vegyenek, mivel mi azon fó­rumot competensnek el nem ismerjük. Zdenczay I biró azon esetre, ha az indítványozott országos küldöttség óhajtott eredménynyel nem bírna , Farkas Vukotinovics javaslatához járul; a többi közt mondá, mikép csodálko­zik, hogy egy bizonyos úr ott­hen az országgyűlésen nem tudja, merre van Horvátország, holott azt tudnia kelle­ne , mivel Csázmában néhány óráig letartóztatták ,s ott horvátul hallott beszélni. Zsigrovics főjegyző szinte beleegyezik a választmány javaslatába. K­o­r­n­t­i­c­z má­sodalispán az­­előbbi szólóhoz csatlakozik. Rober püs­pöki ügyész is hozzájárul a vál. javaslatához, csak azt kí­vánja , kérnék meg ő felségét, miszerint a nemzeti nyelv iránti határozatunkat ollykép szentesíteni méltóztatnék , hogy miután Horvátország és Slavonia királyságot képez­nek , és jogaik és méltóságuk erkölcsi tekintetben épolly érvényesek mint Magyarországéi, a levelezések viszonos­ság elvére állapíttassanak; a horvátok és slavoniaiak a magyar — ezek pedig a horvát leveleket fogadják el. — Miután még többen szólottak, némellyek pedig a szólás­tól elállottak, első alispán ur azon határozatot fejezte ki, hogy számos tagból álló országos küldöttség fog Bécsbe küldetni, mellyhez a báni helyettes által felhivatva , ha a rok közöl bárkinek tetszik, hozzá csatlakozhat­­; a nyilatkozat fentebbi értelemben történjék. Ő felségéhez most mindjárt egy felírás fog szerkesztetni, mellyben ő felsége megkéretik, hogy a nyelv iránti határozat szen­tesítését a viszonosság értelmében megállapítani méltóz­­tassék. A zágrábi kérelmet illetőleg, ez iránt a kapcsolt részek követei semmi tárgyalásba ne ereszkedjenek. E határozatnak valamennyi horvát és slavoniai hatósággal nemzeti nyelven közöltetése elfogadtatott. Az ülés dél­utáni két órán túl terjedett. Mindenki örült ez eredmé­nyen *). És valóban, annyira szilárdulnak a kedélyek, miszerint ne gondolja senki Magyarországon, hogy ho­nunkba a magyar nyelvet bármilly erőtető törvény által is valaha átültetni lehessen. E tudósításban sok bizonyára nem fog tetszeni a magyaroknak, de én azt hiszem, hogy egyedül az igazságnak kell hódolni, mert csupán ez ve­zethet bennünket az egyetértés üdvös ösvényére ismét vissza. — Rend. lev. Zá­rn EjlEölik­. NAGYBRITANNIA. A Times egyik közelebbi szá­mában orosz-ausztriai interventiót tartott lehetségesnek déli Olaszországban. Oroszországnak , úgymond , nagy kincsei, roppant hadserege, a közvéleménytől független uralkodója van; ’s igy az európai béke fentartása azon fejedelem akaratától függ, kinek az legkevesebbé áll érdekében* FRANCZIAORSZÁG. (A követkamara febr. 7—12 ei üléseiből.)Febr. l­ben Desmousseaux de G­i­v­r­é fejtegette módositványát, mellyben az „ellenséges szenvedélyek“ és a „vak elragadtatás“ szavak kihagyva voltak. Szónok ezt nem az ellenzék nevében, hanem mint a többség tagja indítványozza, mert nem szeretné behozva látni azon szokást, hogy a pártok a király ajka által dor­­gáltassák egymást. Morny elvben nem roszalja a lakomá­kat , de az nem tagadható, hogy bizonyos ingerültséget okoztak az országban. A kormánytól és a kamara több­ségétől nem tagadhatni meg a jogot, hogy arról, mi a ka­marán kívül történik, ítéletét kimondhassa,­­ ez ítéleté­ben a kamara kisebb része nem láthatja magát sértettnek, jelen magaviselete csak tactika, és ha a kisebbség a haza­­fiusággal egyedárulkodik, tegye szivére kezét, és mondja meg, vájjon mind hazafius cselekedet volt-e, mi a re­formlakomáknál történt? — Lamartine: Az előttem szólott az ellenzék túlérzékenységéről beszélt és a dolog fontosságát alábbszállítni iparkodott. Mi nem magunkra, hanem az ország legszentebb jogára , a gyűléstarthatási jogra vagyunk érzékenyek. E szónokszék ezen nem sze­mélyes tusáiban nem bélyegeznek bennünket elleneink ütései, hanem inkább becsületünkre válnak. Az ország e valóságos erisisében kérdem , van-e valaki e kama­rában , ki azt hinné, hogy az alkotmányos, békés egy­­begyűlés joga nem tulajdonképi alapja a képviseleti kor­mánynak, hanem hogy az alkotmányos gép működése két párisi teremre szorítkozik, és midőn a kormány és a pai­­rek és követek kamarái az ország ügyeiről véleményeket nyilvánítottak, a vita már be van fejezve. Van egy fensőbb hatalom, a státushatalmak bíráj­a: az ország, a közvélemény. A parlamentáris szavazati edény csak a törvényt foglalja magában, nem pedig a közvéleményt, a képviseleti status életelemét. Minden szabad statusok Amerikától Angliáig, Angliától Rómáig birnak illy rendkivüli nemzeti nyilvánu­­lásokkal, mellyek által az elégültségökben vagy hajlamaik­ban sértett polgárok a státushatalmakat megintik, és a hata­lomtartókat a tévútról a jó útra visszavezetik. Ez kétségkí­vül nem mindennapi dolog, mert az országnak egyéb dolga is van, mint népszónokokat hallgatni és hazafias lakomákra összeülni. Ha önök az ország izgatottságát roszalni akarják, el kellett a botrányokban oliy bő évet feledniök, csak úgy hihetik, hogy ez izgatottság nem valódi. Sőt többet mondok, ha az ország a tavasi botrányoknál közönyös maradt volna, ez lenne a sajná­latra méltó. Igen, az izgatás becsületes, üdvös izgatás volt, nem egynéhány nagyravágyó zavargása, és én és társaim nagy bajjal bírtuk az izgatást mérsékelni, a lakomák szá­mát megszorítni. A nép 17 esztendeig tart, most már vi­lágos lett előtte a hibás rendszer csökönyössége, és mi­dőn átlátta, mikép törekszik e rendszer egy valóságos oligarchia által az önkény uralkodását megalapitni, midőn átlátta, hogy bármennyire változzanak a személyek, a tények ugyanazok maradnak, midőn észrevette, hogy a megvesztegetés tisztátalan árja a status hatalmainak lép­­csőzetéig duzzad fel, hogy a legundokabb bűnök tajtékja a társaság felszínéről visszahat annak fenekére, hogy 3) A nemzetiség melletti lelkesülés igen szép és magasz­tos, hanem a józan, czélhoz vezető és mérsékleti politika su­­gallásaira is hallgatnia kell, ha üres szóharczczá aljasulni nem kiván. — Szerk.* *) Közölni fogjuk mielőbb a varasdi gyűlés neveze­tesebb momentumait is. Nem árt mind­ezek felett gondolkodni azoknak, kik tenni hivatvák. A tulságoskodás Dráván innen, ugyan azt látszik szülni Dráván túl. ( S z e r­k.­­) Ezen állításnak kénytelenek vagyunk ellentmondani és azt alaptalannak nyilvánítani. Az ellenzék feleljen ha tetszik, magáról — a conservativeket a mi illeti, róluk merjük állíta­ni, hogy ezen méltatlan vádat soha meg nem érdemlették. — Sz­e­rk. 2) Nemcsak azért, hanem számos egyéb minden higgadt vérű horvát előtt világos okoknál fogva is helyesen történt, hogy ezen indítvány 2dik pontja és a­kiknak vége el nem fo­gadtattak. Moderata durant.— Szerk. 195

Next