Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-01 / 723. szám
seltetni méltóztatott, valamint tapasztalta azon közrészvétet , melly a korszerű k. kir. előadások honboldogitó iránya miatt az egész ország korai és rendeiben támadott; azért indítványozni kedves kötelességének tartja (az ellenzéki oldalról: meghalt az egri érsek), mikép mindezen jókért Temesmegye egy örömiratban ő felsége előtt köszönettel és hálarebegéssel hódoljon, egyszersmind a közkedvességü István főherczeg nádornak legtisztább örvendezésünket tolmácsoló felirat küldessék. V. I. tb. kívánja elébb a kir. előadások felolvasását, illetőleg tárgyalását. ’S noha különös szóló előtt, hogy e megye ismét gratulál, midőn már egyszer követei által az országos válaszfeliratban azt megtevé , mégis az inditvány első részét pártolandónak véli; második részét oda módositja, hogy István főherczeg nádorhoz, örömünket kijelenteni, egy küldöttség járuljon, minthogy ő is bennünket saját tűzhelyeinknél keresett fel. Sz. J. főjegyző püspök ő maga indítványát egész terjedelmében magáévá tevén , a kir. előadások tárgyalását választmányhoz utalni kéri, miután azokban fontosabb tárgyak fordulnak elő, semhogy rögtönözve valaki hozzá kimerítőleg szólhasson. G. I. Ibiró az indítvány első részét nem pártolhatja. Sokkal fontosabb szónok előtt azon erkölcsi sülyedéssel párosult nyugtalan politikai élet, mellyel a kormány a közelebb lefolyt három évek leforgása alatt új rendszerével előidézett. És e théma felett hosszú philippicát tartván , megjegyzé, hogy az administrátorok pártfőnökök, kik azért neveztettek terebélyes rokonsággal biró középrendű egyéniségekből, hogy a nepotismus szikláján törjék meg a nemzet szilárdsága. Mind a mellett igen örül, hogy a nemzet többségének morális erejéről visszapattannak az ármány nyilai , hogy az ellenzék az országyülésen többségben van, ’s hogy ezen hazafi párt az, mellynek köszönhetünk minden jót. Ezek folytában indítványba hozá: 1) Keressék meg ő felsége, hogy főkanczellár ő excellját, ki annyi erekedései daczára sem volt képes magának többséget szerezni, terhes hivatalától fölmenteni méltóztassék. 2) Emlité, hogy Temesmegye követei utasitásukat a válaszfelirat kérdésében megszegték, mert tisztán hálálkodási tér lévén nekik kijelölve, miután isolában maradtak, Baranya követe indítványában az előleges, Mosony követében pedig általánosan az újabb sérelmek védelmére is fölkeltek, és így noha utasításuk a gravaminalis térről őket egészen leszorította, noha a verificatio kérdésében a tábla többségével daczolólag kijelenték , mikép egyedül küldőiknek tartoznak engedelmeskedni , ezen szavukat a válaszfelirat kérdésében be nem váltották, — mindezekhez képest azt indítványozza a conservativ többségnek, hogy olly utasításokkal lássák el követeiket, mikép illy anomáliába ne essenek, mert igy a megye állása e hongyülésen nullifiálva van. 3) Keressék meg ő felsége, hogy István nádornak dicsőült atyja érdemei tekintetében javak adományoztassanak. Majd H. I. ügyvédre került a szólási sor, ki megnyugtató honpolgári érzetre hitta fel a kir. ésrdeket, valamint ő felségének a haza boldogitásában tündöklő legtisztább kir. akarata, úgy a kormány becsületes hazafias szándéka iránt. Elősorolta — szóló — részletesen a bölcsőben ringó magyar nyelv törvénybe iktatásától egész a mostani korszerű k. kir. előadásokig mind azon gazdag és jövőre kedves fejleményt igérő törvényeket és intézkedéseket, mellyek urunk királyunk vezérlő irányzata mellett honunk érdekében történtek. ’S ezek után az ellenzéket kérdezvén, várjon a kormány, kit a felség status-intézkedéseiben mindig meghallgat, ki a felségnek olly dicső tettekre tanácsot ad, nem érdemli-e meg tőlünk a bizalom nagyobb mértékét? váljon a kormány közvetve avagy közvetlen nem részese-e mind annak, mik ő felsége által a hon érdekében létetnek? Szóló úgy vélekedik, hogy a másodrendű érdemben a kormány is osztályos (az ellenzék: nem igaz, nem igaz; a conservativ részről: sokszoros helyeslés), de bsz igaz — mond szónok — mert a kormány kihallgatása nélkül a kir. trónon mi sem történik , és ha a történtek öszvegét az igazság mérlegébe vetjük , csakugyan a kormány részére nyomatékosabb a bizodalom ’s érdem önök gyanúsításainál. Annálfogva szónok a főcancellár ellen G. I. által emelt méltatlanságot nem tűrhetvén, miután meggyőződésében fekszik, hogy ő amaga a jelen korszerű kegy. kir. előadások kibocsátásában, ’s a felség magyarul megszólamlásában főtényező volt , ezért azon méltatlanság ellenében őnmagának polgári köszönetet szavaz. A követek ellen felhozott utasításszegést el nem ismeri szóló, sőt helyén látja, ha a követ az utasításához legközelebb állóhoz csatlakozik. István főherczeg nádort szólónál senki mélyebben nem tiszteli, hanem adományozás végett ő felségét megkérni a hatóság körén túlesőnek találja, az adományozás egyedül a kir. jogok közé tartozandó lévén. Egyébként F. I. püspök indítványát pártolja, ’s a kir. előadások tárgyalásának elhalasztásában Sz. I. kezet fog. Végül nem hagyhatja érintetlenül azon hazafi-párt nevezetet, mellyet G. I. ajkain hallott igen helytelenül leperegni. Hát csak az ellenzék a hazafi-párt? hát mi, kik más véleményben vagyunk, nem akarjuk-e kiemelni e hont magas czélja felé ? Egyébiránt most csak annyit mond szónok G. Inak feleletül, hogy a régi pallérozott görögökben is egy kivető volt, hogy ők is úgy mint a zsidók magokat választott népnek hitték, és fogalmuk szerint minden más emberek barbárok, és nem valának méltók a hellen miveltségre. — O. J. kir. tanácsos G. Inak felelé, hogy az ellenzék az országgyűlésen többségben nincsen, mert — úgymond — a válaszfelirati kérdésben több megyék utasításuk ellen szavaztak.*G. I. tőt miben sem pártolja, hanem ő is a kormány iránt az elébb szólóval egy értelemben lévén, főcancellár ő nagymagának köszönő feliratot hoz indítványba. Majd az ellenzék szónokai egymás után keltek fel, éles gúnyt lehelvén a többség akaratára. Kifejezéseiket, mellyekkel a mondott kormányférfit illetlenül bántották, botrányos közbeszólásaikat és magokviseletöket, mikkel a tanácskozási rendet folyton insultálták, ide nem írhatjuk, mert azok szabadságot és humanitást sértők valának. És kik voltak ők? az ellenzéknek azon töredéke, mellynek majd minden egyes tagja két rövid év előtt majd felfalá az ellenzéki embert, melly egyenkint polgári örömét fejezé ki e teremben, hogy a felség Magyarhon cancellári hivatalával gr. Apponyi György ő excelját bizta meg, ’s szent imával fordult ég felé, hogy a temesi ellenzéket megbuktathatok. Majd a G. I. által felhozott indítványt módositá, e nagy méltatlanság ellenében most a conservativek állottak sorban fel. D. B., D. A. és sok mások igen jelesen tolták vissza az alaptalan megtámadásokat és rágalmakat, mellyek az erélyes kormányférfi ellen olly kíméletlenül szórattak a nevezett ellenzéki töredék által. Kifejtetett t. i. hogy azon osztatlan bizodalom és hő ragaszkodás, melly főcancellár őnmaga iránt kormányra léptekor e megye nagy többségében nyilatkozott, naponkint szilárdul, mert bölcsen vezérlett hivataloskodása alatt reményeinkhez képest sok iklyes dolgok jövének létre, ’s hogy a hon boldogitásában többet nem tehető, ennek oka azon törekvés, melly a végrehajtó hatalmat törvényesen működni nem engedi. Kem tudjátok, milly vérmes remények valának a múlt országgyűléshez kötve, ’s a honatyák a másfél évi hosszú tanácskozás után 13 törvényt hoztak haza ? ! Onmlga kinevezése óta honunk szellemi és anyagi emelkedésére nagyszerű intézkedések tétettek, a felség a magyar nemzetiséget legmagasb trónjába emelte, a k. kir. előadások nem csak korszerűek, hanem benne a fejedelmi akarat a nemzet legfőbb óhajtásaival egygyéolvad, ’s ki kételkedik, hogy ép ezeken virul fel a magyar nemzet jövendő nagysága és dicsősége? És mi, kik áldjuk a kir. kegyet ennyi dicső tetteiért, nem titkolhatjuk el meggyőződésünket, hogy a főcancellár tehetsége egész erejével közbevetőleg befolyt mind annak létesülésébe. Végre hosszú tanácskozás után F. T. püspök indítványa egész terjedelmében végzéssé alakult, olly hozzátétellel, hogy gr. Apponyi György főcancellár őnmagának is köszönő felirat küldetik,—a kir. előadások pedig az országgyűlési terveket készítő választmányhoz utasittattak.E végzést az ellenzéknek különféle alakban kifejezett gúnyai követek! Második tárgy volt K. I. főbiró igazolása. Ő—úgy mond — minapában bizonyos családi ügyei miatt Nyitramegyébe utazott el, ’s bár privatim alispán urnak ebeli szándékát értésére adta (mire alispán ur nem emlékezik), mégis az alispán indítványára egy kis gyűlés őt, mint hivatalmulasztót megrótta; miután többen eddig is akép cselekvőnek (de engedelemmel), kérte a kis gyűlési végzést megsemmittetni. Ezen tárgy felett d. u. negyedfél óráig nyúló epés vita keletkezik, az ellenzék részéről a legvakmerőbb kifejezésekkel ’s személysértésekkel, még a pislogó mécsek is kibúvtak a véka alól, ’s igy a gyűlés személyeskedés terévé aljasult, úgy hogy történeti vázlatát közölni nem kívánjuk; csupán az eredményt írjuk ide, melly szerint a közgyűlési végzés helyeseltetett ’s megerősittetett. Igen helyesen, hadd tanulja meg a főbiró úr is — mint H. I. ügyvéd magát kifejező — mit tesz az: ordo est anima rerum. Berekesztésül csak annyit mondunk önöknek, hogy az erőszakoskodás ’s gúnyos insultatioknak természetes következménye a reactio, ’s akkor aztán ne jajduljanak fel a méltányosság köpenye alatt! — Többen. BUDAPESTI HIRHARANG. Folyó hófitkán kisértük örök nyughelyére Czakó Zsigmondot, drámairodalmunk egyik legkitűnőbb képviselőjét; a veszteség mindenesetre érzékeny, ’s még sajnos, az által, hogy a szerencsétlen szándékosan vete véget azon életnek, melly előtt hasznos és szép jövendő terült; Idén ugyanis Csengery urnál agyonlőtte magát, megunván az élet terheivel, meghiúsult remények közepett, továbbra is küzdeni. Tisztelői nagy számmal jelentek meg temetésén, ’s minden arezon mély megilletődés vala látható, ’s csak azt csodáljuk, hogy a színház tagjai közöl senki nem tarta sirja fölött gyászbeszédet. — A hajóhidat f. hó 1zikén éjjel hirtelen ki kelle szedni, ’s másnap reggel már lepve volt jéggel a Duna, és a közlekedés a rudasfürdőnél történt csónakokon és szokott rendetlenséggel, még a lejárást is csak akkor egyengették, mintha nem is sejtették volna azon rendkívüli természeti tüneményt, miszerint december vége felé a hidat többnyire ki kell szedni! — E hó közepén nagy szerencsétlenség történt Budán, tizennégy embert és számos kutyát veszett kutya harapott meg, a szerencsétlen emberek kórházban várják kétes jövendőjüket , és a hatóság kénytelen vola azon verbovszkoi embert meghivatni, ki a veszettség ellen föltalált biztos gyógyszeréért a kormánytól jutalmat kapott. Több Pest megyei közbirtokostól halottuk már, hogy Mány helységben van egy sebész, ki ezen szörnyű nyavalyát igen egyszerűen és csalhatlan biztosságú sikerrel gyógyítja; nem ártana tehát ezzel is értekezni, és gyógymódját megvizsgálni. Többször fölszólaltunk már a budai kutya-rendetlenség ellen, és ime beállott a megjóslott gyászos következmény, ’s még most sem hozattak illő rendszabályok. A peczérek minden héten bizonyos órákban végig sétálnak az utczán, ’s annyi kutyát fognak el, mennyi pénzre szükségük van, mert néhány óra múlva minden kutya négy pengő garasért visszaváltatik az illető tulajdonosok által. Mire való az illy nevetséges eljárás ? — Egy urnák megdagadt térde ’s orvoshoz ment, ki gyógyítást ígért neki, de rögtön ötven forintot kívánt, ’s négy hét múlva ismét ötven forintot ; a beteg ezt sokalván, más valódi orvoshoz ment, és igen csekély szerrel hamar meggyógyult. Itt is szükséges a rendezés, hogy illy visszaélések ne történhessenek. Az egészség igen becses, illő is tehát, hogy kitelhetőképen jutalmazzuk annak helyreállítóit, de az illy zsarolás nincs helyén. — Színészink csakugyan Pozsonyba mennek, miután megígérték, hogy azon idő alatt nem lesznek betegek; várhatjuk tehát, hogy visszajövetelek után majd kipótolják az elmulasztott gyöngélkedéseket. Itteni lapjaink nagy zajt ütnek azon egyszerű eseményből, miszerint egy ökrös szekér a párisi utczába hajtott, mintha bizony azon utczán még egy ökör sem ment volna keresztül. — Q HINFÖLD, NAGY BRITANNIA. Dublinből dec. 19ről azt írják, hogy az alkirály a törvénybe ment közbátorsági rendszabályokat legnagyobb szigorúsággal szándékozik végrehajtani. Dec. 23ra titkos tanácsot fogott tartani , mellyben azon kerületek, mellyekre azon törvény alkalmazadó, meghatározandók valának. Hampden tanárnak herefordi püspökké neveztetése napról napra nagyobb zavart szül. A hirlapok egy emlékiratot bocsátnak közre Merewether tanártól,a herefordi káptalan decanjától, mellyben a királynét legalázatosabb kifejezések közt kéri, miszerint a káptalant Hampden választásától feloldja mindaddig, mig írásait a cantenburyi érsek, vagy egy ő felsége által kinevezendő egyházi bizottság meg nem vizsgálja. Az alsóházban dec. IIj. a zsidó emancipatio tárgyalása előtt Ingestrelord egy érdekes interpellatiot tett. Egy állítólag Wellington lig tollából folyt levél az ország honvédelmi szerkezetéről valamennyi hírlapban köröztetik; a herczeg abban azt mondja, hogy ő nézeteit e fontos tárgyról már két vagy három kormánynak előadta. Kérdi tehát szóló, kapott-e ő felsége jelen kormánya illyetén közleményt a hadsereg fővezérétől. Russell: Nekem ama hírlapi levelezésről semmi tudomásom, egyébiránt hivatalralépésem óta a nemes herczeggel az ország védelmének eszközeiről számos levelet váltottam. Wellington herczeg e kérdéses levele, mint már érintettük, barátjához, sir J. Bourgognehoz van intézve, ’s Anglia védelmét tárgyazza invasio esetében. A herczeg némelly észrevételek után megnevezi azon pontokat, mellyeken az ellenség partra szállhatna, bebizonyítja , milly könnyen eszközölhető a kikötés, és az angol honvédelem gyarlóságait leplezi fel. „Nekünk úgymond polgári katonaságunk semmi, rendes seregünk igen kevés, ez is szétszórva, egész Angliában alig 10,000 rendelkezhető ember, tüzérségünk csekély, és semmi tartalék fegyvereink. Hetvenhét évet éltem becsületben, adja isten, ne éljem, hogy következményeit kelljen látnom a tagadó válaszoknak, mellyeket három ministériumtól nyertem a honvédelem körüli terveimre. „Ezután magukban véve igen mérsékelt javaslatait adja elő. 150,000 polgári katonát kíván és az állóhad szaporítását 10—12,000 emberrel. Megmutatja, hogy Anglia hadi gyengesége külföldön nem ismeretlen.“ Ellenségünk (Francziaország) ismeri minden századunk, minden ágyutelepünk erejét, extra garamontas et indos szétszórt hadainkat szintúgy mint londoni hadi főkormányunkat. Minden fővárosban követe, minden kikötőben consulja lévén, semmi nem titok előtte. Nem vagyunk már biztosítva a berontás és a harczosok karja ellen, mint a költő mondja. Figyelmeztetni kell az országot, hogy már nem sziget többé, hanem gőzút által van egybekötve a szárazfölddel, és hogy népünk tán egész Európában a legkevesbbé harczias,legkevesbbé gyakorolt és fegyverhez szokott, a fegyverforgatást leglassabban tanuló nép. Jusson eszébe, hogy majd minden férfias játék, mint az ököl viadal, és azokkal a nemzeti szellem nagy része is törvény által elnyomatott, hogy ujjaink hindu ügyességét izmaink erejének rovására szerezzük, és hogy gyármunkásaink a hadi tanyázás legelső nedves és hideg éje után ezerenkint kórházba jutnának, mert a gyárak melegségéhez hozzá vannak szokva. Nézzük szemközt a 32 éves béke ezen gyümölcseivel az ellenségnek állapotát, kinek a berontásra kedve jöhet. 350,000 rendes katonájának mindenik ezrede iskolába járt Afrikában. Itt hozzászoktak a veszedelemhez és mindennemű nélkülözésekhez, és megbarátkoztak az Európában századok óta példátlan vérontással és pusztításokkal. E rettenetes hadsereget 800,000 polgári katona gyámolitja, kik közül sokan, jelesen a partvidékiek, örömest mennének a rendes hadsereggel, részt veendők a leggazdagabb zsákmányban , melly valaha ellenség boszuszomjának ajánlkozék. Hogy pedig a csatorna túlsó oldalán illy szenvedélyek nemcsak a katona szivében , hanem statusférfiaknál, bölcselkedők és költőknél is uralkodnak, tökéletesen világos Lacretelle, Thiers, sőt még Tocqueville munkáiból is, ki legújabb könyvében (XV. Lajos) illy nagy írónál igen sajnálatra méltó ellenséges indulatot árul el Anglia ellen. Nem is említem a sajtó engesztelhetlen dühét, melly most szintolly ádázon ir, mint az utolsó háború leghevesebb folyta alatt. Sem megbocsátni sem elfeledni nem tudják tengeri és szárazi győzedelmeinket, és ámbár nekik sokkal nagyobb diadalaik voltak más nemzetek felett, mégis úgy látszik, engesztelő áldozatra van szükség, és azt az első ágyúlövés után Kentben vagy Sussexben fogják keresni. Angliában egyátalán nem létezik ez indulatnak megfelelő indulat, harczszomj vagy rosz akarat. Mi szeretjük a békét és szemet hunyunk minden kihívás ellen. Meg vagyunk elégedve egy országban .