Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-01 / 723. szám

seltetni méltóztatott, valamint tapasztalta azon közrész­vétet , melly a korszerű k. kir. előadások honboldogitó iránya miatt az egész ország korai és rendeiben támadott; azért indítványozni kedves kötelességének tartja (az ellen­zéki oldalról: meghalt az egri érsek), mikép mind­ezen jókért Temesmegye egy örömiratban ő felsége előtt kö­szönettel és hálarebegéssel hódoljon, egyszersmind a köz­­kedvességü István főherczeg nádornak legtisztább örven­dezésünket tolmácsoló felirat küldessék. V. I. tb. kívánja elébb a kir. előadások felolvasását, illetőleg tárgyalását. ’S noha különös szóló előtt, hogy e megye ismét gratulál, midőn már egyszer követei által az országos válaszfelirat­ban azt megtevé , mégis az inditvány első részét párto­landónak véli; második részét oda módositja, hogy István főherczeg nádorhoz, örömünket kijelenteni, egy küldött­ség járuljon, minthogy ő is bennünket saját tűzhelyeink­nél keresett fel. Sz. J. főjegyző püspök ő maga indítvá­nyát egész terjedelmében magáévá tevén , a kir. előadá­sok tárgyalását választmányhoz utalni kéri, miután azok­ban fontosabb tárgyak fordulnak elő, semhogy rögtönözve valaki hozzá kimerítőleg szólhasson. G. I. Ibiró az indít­vány első részét nem pártolhatja. Sokkal fontosabb szónok előtt azon erkölcsi sülyedéssel párosult nyugtalan politikai élet, mellyel a kormány a közelebb lefolyt három évek leforgása alatt új rendszerével előidézett. És e théma fe­lett hosszú philippicát tartván , megjegyzé, hogy az ad­­ministrátorok pártfőnökök, kik azért neveztettek terebé­lyes rokonsággal biró középrendű egyéniségekből, hogy a nepotismus szikláján törjék meg a nemzet szilárdsága. Mind a mellett igen örül, hogy a nemzet többségének morális erejéről visszapattannak az ármány nyilai , hogy az ellenzék az országyülésen többségben van, ’s hogy ezen hazafi­ párt az, mellynek köszönhetünk minden jót. Ezek folytában indítványba h­ozá: 1) Keressék meg ő felsége, hogy főkanczellár ő excellját, ki annyi erekedései daczára sem volt képes magának többséget szerezni, terhes hivatalá­tól fölmenteni méltóztassék. 2) Emlité, hogy Temesmegye követei utasitásukat a válaszfelirat kérdésében megszegték, mert tisztán hálálkodási tér lévén nekik kijelölve, miután isoláb­an maradtak, Baranya követe indítványában az elő­­leges, Mosony követében pedig általánosan az újabb sérel­mek védelmére is fölkeltek, és így noha utasításuk a gra­­vaminalis térről őket egészen leszorította, noha a verifi­­catio kérdésében a tábla többségével daczolólag kijelen­ték , mikép egyedül küldőiknek tartoznak engedelmes­kedni , ezen szavukat a válaszfelirat kérdésében be nem váltották, — mind­ezekhez képest azt indítványozza a conservativ többségnek, hogy olly utasításokkal lássák el követeiket, mikép illy anomáliába ne essenek, mert igy a megye állása e hongyülésen nullifi­álva van. 3) Keres­sék meg ő felsége, hogy István nádornak dicsőült atyja érdemei tekintetében javak adományoztassanak. Majd H. I. ügyvédre került a szólási sor, ki megnyugtató hon­polgári érzetre hitta fel a kir. és­rdeket, valamint ő fel­ségének a haza boldogitásában tündöklő legtisztább kir. akarata, úgy a kormány becsületes hazafias szándéka iránt. Elősorolta — szóló — részletesen a bölcsőben ringó ma­gyar nyelv törvénybe iktatásától egész a mostani korszerű k. kir. előadásokig mind azon gazdag és jövőre kedves fejleményt igérő törvényeket és intézkedéseket, mellyek urunk királyunk vezérlő irányzata mellett honunk ér­dekében történtek. ’S ezek után az ellenzéket kérdezvén, várjon a kormány, kit a felség status-intézkedéseiben mindig meghallgat, ki a felségnek olly dicső tettekre taná­csot ad, nem érdemli-e meg tőlünk a bizalom nagyobb mér­tékét? váljon a kormány közvetve avagy közvetlen nem részese-e mind annak, mik ő felsége által a hon érdeké­ben létetnek? Szóló úgy vélekedik, hogy a másodrendű érdemben a kormány is osztályos (az ellenzék: nem igaz, nem igaz; a conservativ részről: sokszoros helyeslés), de bsz igaz — mond szónok — mert a kormány kihallgatása nélkül a kir. trónon mi sem történik , és ha a történtek öszvegét az igazság mérlegébe vetjük , csakugyan a kormány részére nyomatékosabb a bizodalom ’s érdem önök gyanúsításainál. Annálfogva szónok a főcancellár ellen G. I. által emelt méltatlanságot nem tűrhetvén, mi­után meggyőződésében fekszik, hogy ő amaga a jelen korszerű kegy. kir. előadások kibocsátásában, ’s a felség magyarul megszólamlásában főtényező volt , ezért azon méltatlanság ellenében ő­nmagának polgári köszönetet szavaz. A követek ellen felhozott utasításszegést el nem­­ ismeri szóló, sőt helyén látja, ha a követ az utasításához legközelebb állóhoz csatlakozik. István főherczeg nádort szólónál senki mélyebben nem tiszteli, hanem adományo­zás végett ő felségét megkérni a hatóság körén túlesőnek találja, az adományozás egyedül a kir. jogok közé tarto­zandó lévén. Egyébként F. I. püspök indítványát pártol­ja, ’s a kir. előadások tárgyalásának elhalasztásában Sz. I.­ kezet fog. Végül nem hagyhatja érintetlenül azon hazafi-párt nevezetet, mellyet G. I. ajkain hallott igen helytelenül leperegni. Hát csak az ellenzék a hazafi-párt? hát mi, kik más véleményben vagyunk, nem akarjuk-e ki­emelni e hont magas czélja felé ? Egyébiránt most csak annyit mond szónok G. Inak feleletül, hogy a régi pallé­rozott görögökben is egy kivető volt, hogy ők is úgy mint a zsidók magokat választott népnek hitték, és fo­galmuk szerint minden más emberek barbárok, és nem valának méltók a hellen miveltségre. — O. J. kir. taná­csos G. Inak felelé, hogy az ellenzék az országgyűlésen többségben nincsen, mert — úgymond — a válaszfeli­rati kérdésben több megyék utasításuk ellen szavaztak.­­*G. I. tőt miben sem pártolja, hanem ő is a kormány iránt az elébb szólóval egy értelemben lévén, főcancellár ő nagy­magának köszönő feliratot hoz indítványba. Majd az el­lenzék szónokai egymás után keltek fel, éles gúnyt le­helvén a többség akaratára. Kifejezéseiket, mellyekkel a mondott kormányférfit illetlenül bántották, botrányos közbeszólásaikat és magokviseletöket, mikkel a tanácsko­zási rendet folyton insultálták, ide nem írhatjuk, mert azok szabadságot és humanitást sértők valának. És kik voltak ők? az ellenzéknek azon töredéke, mellynek majd minden egyes tagja két rövid év előtt majd felfalá az ellenzéki embert, melly egyenkint polgári örömét fejezé ki e teremben, hogy a felség Magyarhon cancellári hivatalával gr. Apponyi György ő excelját bizta meg, ’s szent imával fordult ég felé, hogy a temesi ellenzéket megbuktathatok. Majd a G. I. által felhozott indítványt módositá, e nagy méltatlanság ellenében most a conserva­­tivek állottak sorban fel. D. B., D. A. és sok mások igen jelesen tolták vissza az alaptalan megtámadásokat és rá­galmakat, mellyek az erélyes kormányférfi ellen olly kí­méletlenül szórattak a nevezett ellenzéki töredék által. Kifejtetett t. i. hogy azon osztatlan bizodalom és hő ra­gaszkodás, melly főcancellár ő­nmaga iránt kormányra léptekor e megye nagy többségében nyilatkozott, napon­kint szilárdul, mert bölcsen vezérlett hivataloskodása alatt reményeinkhez képest sok iklyes dolgok jövének létre, ’s hogy a hon boldogitásában többet nem tehető, ennek oka azon törekvés, melly a végrehajtó hatalmat törvényesen működni nem engedi. Kem­ tudjátok, milly vérmes remé­nyek valának a múlt országgyűléshez kötve, ’s a honatyák a másfél évi hosszú tanácskozás után 13 törvényt hoztak haza ? ! O­nmlga kinevezése óta honunk szellemi és anya­gi emelkedésére nagyszerű intézkedések tétettek, a fel­ség a magyar nemzetiséget legmagasb trónjába emelte, a k. kir. előadások nem csak korszerűek, hanem benne a fejedelmi akarat a nemzet legfőbb óhajtásaival egygyéol­­vad, ’s ki kételkedik, hogy ép ezeken virul fel a magyar nemzet jövendő nagysága és dicsősége? És mi, kik áld­juk a kir. kegyet ennyi dicső tetteiért, nem titkolhatjuk el meggyőződésünket, hogy a főcancellár tehetsége egész erejével közbevetőleg befolyt mind annak létesülésébe. Végre hosszú tanácskozás után F. T. püspök indítványa egész terjedelmében végzéssé alakult, olly hozzátétellel, hogy gr. Apponyi György főcancellár ő­nmagának is kö­szönő felirat küldetik,—a kir. előadások pedig az ország­­gyűlési terveket készítő választmányhoz utasittattak.E vég­zést az ellenzéknek különféle alakban kifejezett gúnyai követek! Második tárgy volt K. I. főbiró igazolása. Ő—úgy mond — minapában bizonyos családi ügyei miatt Nyitra­­megyébe utazott el, ’s bár privatim alispán urnak ebeli szándékát értésére adta (mire alispán ur nem emlékezik), mégis az alispán indítványára egy kis gyűlés őt, mint hi­vatalmulasztót m­egrótta; miután többen eddig is akép cselekvőnek (de engedelemmel), kérte a kis gyűlési vég­zést megsemmittetni. Ezen tárgy felett d. u. negyedfél óráig nyúló epés vita keletkezik, az ellenzék részéről a legvakmerőbb kifejezésekkel ’s személysértésekkel, még a pislogó mécsek is kibúvtak a véka alól, ’s igy a gyűlés személyeskedés terévé aljasult, úgy hogy történeti váz­latát közölni nem kívánjuk; csupán az eredményt írjuk ide, melly szerint a közgyűlési végzés helyeseltetett ’s megerősittetett. Igen helyesen, hadd tanulja meg a fő­biró úr is — mint H. I. ügyvéd magát kifejező — mit tesz az: ordo est anima rerum. Berekesztésül csak an­nyit mondunk önöknek, hogy az erőszakoskodás ’s gú­nyos insultatioknak természetes következménye a reactio, ’s akkor aztán ne jajduljanak fel a méltányosság köpenye alatt! — Többen. BUDAPESTI HIRHARANG. Folyó hó­­­fitkán ki­sértük örök nyughelyére Czakó Zsigmondot, drámairo­dalmunk egyik legkitűnőbb képviselőjét; a veszteség mindenesetre érzékeny, ’s még sajnos, az által, hogy a szerencsétlen szándékosan vete véget azon életnek, melly előtt hasznos és szép jövendő terült; Idén ugyanis Csen­­gery urnál agyonlőtte magát, megunván az élet terheivel, meghiúsult remények közepett, továbbra is küzdeni. Tisz­telői nagy számmal jelentek meg temetésén, ’s minden arezon mély megilletődés vala látható, ’s csak azt csodál­juk, hogy a színház tagjai közöl senki nem tarta sirja fö­lött gyászbeszédet. — A hajóhidat f. hó 1zikén éjjel hir­telen ki kelle szedni, ’s másnap reggel már lepve volt jéggel a Duna, és a közlekedés a rudasfürdőnél történt csónakokon és szokott rendetlenséggel, még a lejárást is csak akkor egyengették, mintha nem is sejtették volna azon rendkívüli természeti tüneményt, miszerint decem­ber vége felé a hidat többnyire ki kell szedni! — E hó közepén nagy szerencsétlenség történt Budán, tizennégy embert és számos kutyát veszett kutya harapott meg, a szerencsétlen emberek kórházban várják kétes jövendőjü­ket , és a hatóság kénytelen vola azon verbovszkoi embert meghivatni, ki a veszettség ellen föltalált biztos gyógy­szeréért a kormánytól jutalmat kapott. Több Pest megyei közbirtokostól halottuk már, hogy Mány helységben van egy sebész, ki ezen szörnyű nyavalyát igen egyszerűen és csalhatlan biztosságú sikerrel gyógyítja; nem ártana tehát ezzel is értekezni, és gyógymódját megvizsgálni. Többször fölszólaltunk már a budai kutya-rendetlenség ellen, és ime beállott a megjóslott gyászos következmény, ’s még most sem hozattak illő rendszabályok. A peczérek minden héten bizonyos órákban végig sétálnak az utczán, ’s annyi kutyát fognak el, mennyi pénzre szükségük van, mert néhány óra múlva minden kutya négy pengő garas­ért visszaváltatik az illető tulajdonosok által. Mire való az illy nevetséges eljárás ? — Egy urnák megdagadt tér­de ’s orvoshoz ment, ki gyógyítást ígért neki, de rögtön ötven forintot kívánt, ’s négy hét múlva ismét ötven fo­rintot ; a beteg ezt sokalván, más valódi orvoshoz ment, és igen csekély szerrel hamar meggyógyult. Itt is szük­séges a rendezés, hogy illy visszaélések ne történhessenek. Az egészség igen becses, illő is tehát, hogy kitelhetőké­­pen jutalmazzuk annak helyreállítóit, de az illy zsarolás nincs helyén. — Színészink csakugyan Pozsonyba men­nek, miután megígérték, hogy azon idő alatt nem lesznek betegek; várhatjuk tehát, hogy visszajövetelek után majd kipótolják az elmulasztott gyöngélkedéseket.­­ It­teni lapjaink nagy zajt ütnek azon egyszerű eseményből, miszerint egy ökrös szekér a párisi utczába hajtott, mint­ha bizony azon utczán még egy ökör sem ment volna ke­resztül. — Q HIN­FÖLD, N­AGY BRITAN­NI­A. Dublinből dec. 19ről azt írják, hogy az alkirály a törvénybe ment közbátorsági rendsza­bályokat legnagyobb szigorúsággal szándékozik végrehaj­tani. Dec. 23ra titkos tanácsot fogott tartani , mellyben azon kerületek, mellyekre azon törvény alkalmazadó, meghatározandók valának. Hampden tanárnak herefordi püspökké neveztetése napról napra nagyobb zavart szül.­­ A hirlapok egy emlékiratot bocsátnak közre Merewether tanártól,­­a he­refordi káptalan decanjától, mellyben a királynét legalá­zatosabb kifejezések közt kéri, miszerint a káptalant Hampden választásától feloldja mindaddig, mig írásait a cantenburyi érsek, vagy egy ő felsége által kinevezendő egyházi bizottság meg nem vizsgálja. Az alsóházban dec. IIj. a zsidó emancipatio tárgyalá­sa előtt Ingestrelord egy érdekes interpellatiot tett. Egy állítólag Wellington lig tollából folyt levél az or­szág honvédelmi szerkezetéről valamennyi hírlapban kö­röztetik; a herczeg abban azt mondja, hogy ő nézeteit e fontos tárgyról már két vagy három kormánynak előadta. Kérdi tehát szóló, kapott-e ő felsége jelen kormánya il­­­lyetén közleményt a hadsereg fővezérétől. Russell: Ne­kem ama hírlapi levelezésről semmi tudomásom, egyéb­iránt hivatalralépésem óta a nemes herczeggel az ország védelmének eszközeiről számos levelet váltottam. Wellington herczeg e kérdéses levele, mint már érin­tettük, barátjához, sir J. Bourgognehoz van intézve, ’s Anglia védelmét tárgyazza invasio esetében. A herczeg némelly észrevételek után megnevezi azon pontokat, mel­­lyeken az ellenség partra szállhatna, bebizonyítja , milly könnyen eszközölhető a kikötés, és az angol honvédelem gyarlóságait leplezi fel. „Nekünk úgymond polgári kato­naságunk semmi, rendes seregünk igen kevés, ez is szét­szórva, egész Angliában alig 10,000 rendelkezhető em­ber, tüzérségünk csekély, és semmi tartalék fegyvereink. Hetvenhét évet éltem becsületben, adja isten, ne éljem, hogy következményeit kelljen látnom a tagadó válaszok­nak, mellyeket három ministériumtól nyertem a honvéde­lem körüli terveimre. „Ezután magukban véve igen mér­sékelt javaslatait adja elő. 150,000 polgári katonát kíván és az állóhad szaporítását 10—12,000 emberrel. Megmu­tatja, hogy Anglia hadi gyengesége külföldön nem is­meretlen.“ Ellenségünk (Francziaország) ismeri minden századunk, minden ágyutelepünk erejét, extra garamon­­tas et indos szétszórt hadainkat szintúgy mint londoni hadi főkormányunkat. Minden fővárosban követe, min­den kikötőben consulja lévén, semmi nem titok előtte. Nem vagyunk már biztosítva a berontás és a harczosok karja ellen, mint a költő mondja. Figyelmeztetni kell az országot, hogy már nem sziget többé, hanem gőzút által van egybekötve a szárazfölddel, és hogy népünk tán egész Európában a legkevesbbé harczias,legkevesbbé gya­korolt és fegyverhez szokott, a fegyverforgatást leglas­sabban tanuló nép. Jusson eszébe, hogy majd minden férfias játék, mint az ököl viadal, és azokkal a nemzeti szellem nagy része is törvény által elnyomatott, hogy uj­­jaink hindu ügyességét izmaink erejének rovására szerez­zük, és hogy gyármunkásaink a hadi tanyázás legelső nedves és hideg éje után ezerenkint kórházba jutnának, mert a gyárak melegségéhez hozzá vannak szokva. Néz­zük szemközt a 32 éves béke ezen gyümölcseivel az ellen­ségnek állapotát, kinek a berontásra kedve jöhet. 350,000 rendes katonájának mindenik ezrede iskolába járt Afri­kában. Itt hozzá­szoktak a veszedelemhez és mindennemű nélkülözésekhez, és megbarátkoztak az Európában szá­zadok óta példátlan vérontással és pusztításokkal. E ret­tenetes hadsereget 800,000 polgári katona gyámolitja, kik közül sokan, jelesen a part­vidékiek, örömest men­nének a rendes hadsereggel, részt­ veendők a leggazda­gabb zsákmányban , melly valaha ellenség boszuszom­­jának ajánlkozék. Hogy pedig a csatorna túlsó oldalán illy szenvedélyek nemcsak a katona szivében , hanem statusférfiaknál, bölcselkedők és költőknél is uralkodnak, tökéletesen világos Lacretelle, Thiers, sőt még Tocqueville munkáiból is, ki legújabb könyvében (XV. Lajos) illy nagy írónál igen sajnálatra méltó ellenséges indulatot árul el Anglia ellen. Nem is említem a sajtó engesztelhetlen dühét, melly most szintolly ádázon ir, mint az utolsó háború leghevesebb folyta alatt. Sem megbocsátni sem elfeledni nem tudják tengeri és szárazi győzedelmeinket, és ámbár nekik sokkal nagyobb diadalaik voltak más nem­zetek felett, mégis úgy látszik, engesztelő áldozatra van szükség, és azt az első ágyúlövés után Kentben vagy Sussexben fogják keresni. Angliában egyátalán nem lé­tezik ez indulatnak megfelelő indulat, harczszomj vagy rosz akarat. Mi szeretjük a békét és szemet hunyunk min­den kihívás ellen. Meg vagyunk elégedve egy országban .

Next