Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-30 / 849. szám

uralkodik. — Iskoláinknak jövő hó közepén vége. — A gabona ára felebb ment, pedig az időjárás kedvező , s a vetések szépen mutatkoznak. — Nyomdánkban legköze­lebb megjelent : „Útmutatás a magyar helyesírásra“ irta Soltész Dani képezdei tanár s hit. ügyv. Ára 15 kr. pp. Egy korszerű röpirat pedig „Coelibatus“ czim alatt sajtó alatt van. — Rend. lev. Hírfüzér. — Pozsonymegyebeli Nádasd helység plébánosa, káp­lánja és iskolamestere, mint néplázitók múlt pénteken ka­tonaság által elfogatván, a megye házára behozattak. A helység minden ellenszegülés nélkül csendben maradt. — A győri tanuló ifjúságnak, előjárósága utján, fel­sőbb tetszést nyilvánított az oktatásü­gyminiszer, a lefolyt mozgalmak alatt tanúsított dicséretes viseletéért, a fel­­tanodai tanács-ülések eljárását helyeslé. — Ugyanez ifjú­ság kebléből műkedvelők szini mutatványt rendeztek egy kórház javára, értesülvén azonban a minist. felhívásról, a tiszta jövedelmet (187 ft. 26kr.) azonnal a hazának aján­­lák fel. (Hazánk.) — A palotai (Fejér m.) 400 főnyi szorgalmas nemzet­őrség tagjait a helybeli hölgyek sajátkezüleg készitett nemzeti becsületrend-szalaggal láták el, és lelkesiték ne­mes hivatásukra. — Veszprémben egy alsóbb osztálybeli egyén felakará lázitani a népet és csoportozást idézett elő; a papságot, a kanonokok házait akarák megrohanni, de a lázitók elfo­gattak és a csend helyreállott. — A Pestmegye által tervbe vett néplap német nyel­ven is meg fog jelenni, melly végre szerkesztőjéül, mint a P. Z. Írja , C­zigler német iró választaték el. — Ugyane lap szerint eddig 15 rendbeli sajtóvétség pereltetett be, a vádiratok már átadattak az újon alakí­tott esküttszéknek. * — Számos izraelita ifjak felszólítást közölnek a P. Hirlapban hitsorsosaikhoz , hogy siessenek a magyar ha­záért véreket és vagyonukat áldozni, mert legyenek meg­győződve , hogy ennek fiai bizonyosan nem üldözőik, és nemcsak a műveit, de a közrendű magyar is szánja és pártolja ügyöket. Illy felszólalás van az Ungarban is az izraelitákhoz. — Pesten az önkénytesek toborzása lelkesen foly; a hadfogadói szállásnál valódi tolongását láthatni a jelen­­kező hazafiaknak. Az adakozások egymást érik; a minis­terek fizetésük flszáztaliját ajánlák fel; igy a nádori iroda személyzeteié; Perlaki László költészettanár tanítvá­nyait buzditá, s ezek nem készek mulatságra kapott pén­züket a tanitósok által aláirt 10 p­o­nthoz csatolni; Gye­­nes magy. szabómester 20 önkénytes nemzetőr formaru­háját ingyen várja; Aul József pesti polgár maga állí­tott egy nemzetőrt, kit 3 évig minden szükségesekkel el­­látand. A P. Z. Utasy Vilmos fiatal emberről tudósít, ki magát önkénytesnek beíratván, nemcsak hogy saját zsebéből látja el és tartandja fen magát, de tíz­ezer p­o­ntos bankjegyet is tett le az asztalra, a haza szükségeire fordítandót. ÁP.H. is tudósít Utas­si Károly Ferdi­­nand­ ezredbeli önkényt leköszönt hadnagyról, ki 400 pg. ft. adott át kölcsön az ország pénztárának kamat nél­kül. Morelly nagyszerű zene-előadást rendezend, és jöve­delmét a haza javára ajánlá. Számtalan más testületek és egyesek jelentékeny adományairól írnak a pesti lapok. — A május 10. budai katonai vérengzés tárgyában kinevezett nyomozó bizottmány beadá jelentését a minis­­terelnökhöz, a már közlöttük értelemben. — Muraköz vidékén a horvátok mind igen nyugod­tak ; a magyarság iránt rokonszenvvel viseltetnek; a bánt úgy tekintik, mint egy vad barbár katonát; vetőd­nek ide bujtogatók is, de izgatásuk sikertelen; két, e vi­déken levő ilir szellemű pap iránt ellenszenvvel van a nép. Muraköz 60,000 lakossal bir és petitiót készit, hogy a zágrábi egyház­megyéből vétessék ki, mit már Zala­­megye is rég óta sürget. — Fiume lakosai csendesen élvezik a szabadság ma­­lasztjait; nem háborgatják őket az ilir izgatások, mely­­lyek Buccariban is felütötték fejöket, hol az ilir párt a fiumei kormányszéket elmellőzve, a bán rendeleteinek akar hódolni és rakonczátlankodik. Azonban Fiuméban korán­­sem kétkednek, hogy a magyar közjogot sértő ármányos tettek orvosoltatni fognak a mit gr. Erdődy János úton kinevezett tengermelléki kormányzótól bizton várnak, bár székét mielőbb elfoglalná. — Kikindán, mint a P. H. itteni levelezője tudósít, már öten végeztettek ki kötéllel, kik a tanácsnokok meg­gyilkolásában tettleges részt vettek. Többen ártatlanok­nak találtatván, szabadon, mások kezességre kibocsáttat­tak ; a nagyobb vétkesek fogva tartatnak. Látta levelező úr, mint vérzett sok józan szerb testvérünk szive, midőn nemzetiségét kelle bitorolva látni aljas magánczélok ki­vitelére. Kikindán az összezúzott ablakok, ajtók s kisebb károk hat ezer p­o­ntra becsültettek, a készpénz, drága­ságok , váltók sat. még tudva nincsenek. — Paksról írják, miszerint a Dunán lemenő olasz katonák nagy lelkesedéssel, taraczklövésekkel, zászlók lobogtatásával üdvözöltettek, pénz gyüjtetett és az izrae­liták és vendéglősök által 24 akó bor ajánltatott fel szá­mukra. E katonaság Eszékhez két órányira Dályánál szállott partra. — Baranyából tudósíttatunk, miszerint a határőrség ottani része ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy J­ela­­c­s­i­c­s bánnak sem engedelmeskedni, sem felhívására fegyverkezni nem fog mindaddig , míg a királytól, vagy az ő parancsai törvényes végrehajtóitól rendeletet nem kap. Belátják itt, hogy a bán fellépése nem ollyan, melly a nép javára volna irányozva, és bizton hiszik, hogy el­­érendi őt az igazság keze annyi ezrek boldogsága és bé­kéje felza­varásáért. B. Baldacci ezredessel a honvédi őrsereg tárgyában értekezhetni naponkint délelőtti 11 és 1 óra közt, kedd és péntek kivételével. Leveleket a fenebbi tárgyban csak bérmentesítve fogad el az ezredes úr. — Hrabovszky tábornok és kir. biztos tegnapelőtt ment Zágrábba hivatalos küldetésében, egyedül, minden fegyveres erő nélkül, csupán a ráruházott nagy erkölcsi hatalomra támaszkodva. Reméljük , hogy ezzel is győzni fog. — A balázsfalvi oláh gyűlés követei tegnap mentek itt keresztül a pesti gőzössel, Bécsbe ő­sigéhez. AUSZTRIA. Valamelly rosz szellem látszik Ausztria újdon sza­badsága felett lebegni; alig született meg, s legelső hang­jai dühös küzdelemre költötték fel a pártokat, s a helyt, hogy egészséges fejlődésben folytonosan nőne, újabb meg újabb erőszakos rázkódások veszélyeztetik lételét. Május 26ikán újra nevezetes diadalát ülte az anarchia. Az ese­ményeket röviden adandjuk elő. A ministeri tanács 24 ikén rendeletet adott ki, mellyben az egyetemi s ipariskolai tanulók szétoszolni, az academiai légió feloszlattatván, a nemzetőrséggel egyesittetni parancsoltattak, s a rendelet végrehajtásával a nemzetőrség parancsnoka bizatott meg. Másnap gr. Colloredo az acad. légió parancsnoka felszó­lította ezt, hogy önként oszoljon szét. A tanulók, pol­gárok s nemzetőrök ellene nyilatkoztak a rendeletnek, s estve elhatározták, hogy az acad. légió megmarad. 26- ikán reggel gr. Colloredo egy csapat nemzetőrrel az egye­temhez jött, s a tanulókból álló­ őrséget fegyverei letéte­lére s eltávozásra szólította fel. A tanulók nem engedel­meskedtek. Tüstént ezután megjelent gr. Montecucolli kormányszéki elnök, és gr. Sardagna, a város hadparancs­noka s a felszólitást ismételték. De a tanulók vezérei — kik nem örömest mondtak volna le tisztekről — elég me­részek voltak újra tagadólag válaszolni, s kinyilatkoztatni, hogy, ha a hatóság erőszakhoz nyúl, a következménye­ket magának tulajdonítja. Fél óra múlva a Nugent ezred egy zászlóalja érkezett az egyetemhez, mellynek kapui bezárattak, s felszólította a tanulókat maguk megadá­sára. Ezek éljenekkel köszöntötték a katonaságot. A ka­tonaság a körülözönlő néptömegtől szorítva eltávozott. Ez alatt, hírszerint, bizonyos Wiesinger nevű egyén a Prá­terre ment ki a munkásokhoz , és nagy összeg pénzt aján­lott nekik, hogy a tanulók iránti ragaszkodásukkal hagy­janak fel, s ne vegyüljenek semmibe. A proletáriumok (ha igaz e dolog: e megvetett osztály romlatlan jellemének fényes bizonysága) elfogták ez embert, s pénzével az egye­temhez vitték. Elterjedvén az egyetemnél történtek híre, a munkások nagy tömegekben nyomultak a belváros felé. De a véres toronynál az őrtiszt nem akarta őket bebo­­csátni. A nép a kaput betörte. A katonaság lőtt, s egy ember (némellyek szerint három) elesett. A felbőszült tömeg ,fegyverrel kiáltással rohant be a szuronyokon ke­resztül a belvárosba. A vészharangok zúgtak, dobok hangzottak, az utczák kövezetei felszaggattattak , a há­zakból a bútorok kiszórattak s pár óranegyed múlva min­den utcza megvehetetlen torlaszokkal volt elrekesztve. A katonaság délután 2 órakor elhagyta a belvárost, s a ka­pukat nemzetőrök szállták meg. Ő felségéhez futárok kül­dettek, megkérni, hogy térjen vissza, vagy távolléte alatt valamellyik főherczeget helytartóul nevezze ki. A ministerekhez ismételve küldöttségek mentek, egy kére­lemlevéllel , mellynek főbb pontjai voltak, hogy az egye­tem bezárásáról s az acad. légió feloszlatásáról! rendelet visszavonassék; a május 15. és t6ikai engedélyek egész kiterjedésekben­ érvényessége mondassák ki; a katonaság távozzék el a városból; a munkásoknak adassák munka; ő felsége rész tanácsosi, kik eltávozásra bírták, bün­tetessenek meg. Este végre több hirdetményei jelentek meg a ministereknek, mellyekben hírül adatott, hogy a 24ikei rendelet visszavonatik, a katonaság kaszárnyáiba vonul s a kapuknál a nemzetőrökkel s tanulókkal e­gyenlő számban fog őrködni; a munkásoknak munka igértetik. — A nyugalom 27ikén helyreállt; a torlaszok ismét elta­­karittatnak. Triest, május 23ikán. A nápolyi flotta, melly né­hány hét előtt Anconánál a segédseregeket szárazra ki­tette, s később Velencze elébe menve, a mi sokkal kissebb flottillánkat a város elzárásával felhagyni kényszeritette, ma 11 órakor Triest elébe evezett. Összesen áll 4 fregat­téból, 3 briggből, 6 gőzösből s több kisebb evezőhajó­ból. Az ausztriai hajóhad Kudriafsky ezredes parancs­noksága alatt a kikötői ágyutelepek közelébe vonult s üt­közetre készen várta az ellenséget. Esti 6 órakor Albini admirál, az egyesült szardíniai és nápolyi hajóhad parancs­noka, tudatta a kikötőben horgonyzó angol hadigőzös ,Terrible­ parancsnokával, hogy az alatta levő hajóhad­nak nincs más czélja , mint a nápolyi és szardíniai keres­kedést az adriai tengeren az ausztriai tengeri erő ellen védni. OLASZORSZÁG. Legújabb nápolyi tudósítások szerint Apulia és Cala­bria teljes lázadásban vannak, a polgári s katonai hatósá­gok elűzettek és id. kormányok állíttattak. A Sardinia­ parlamentben a külügyek ministere, azon kérdésre, hogy igaz-e a franczia sereg Piemontba jövete­­lérőli hír, kinyilatkoztatta, hogy Lamartine e tárgyban legmegnyugtatóbb választ adott, s késznek jelentette ki FRANC­ZIAORSZÁG, Paris , máj. 19-én. A nemzeti­ gyűlés palotája teg­nap már kevesebb őrsereggel volt megrakva. Az elnök legelőbb is Lacordaire apát levelét olvasta fel, mellyben kijelenti, hogy képviselői és papi tisztének egy időben eleget tenni képes nem lévén, követi állásától fölmentetni kéri magát. A lemondás elfogadtatott. Ezután 20 tagból álló küldöttség neveztetett ki a 15kén elesett nemzetőrök temetéséni megjelenésre. Cornés és B­é­r­a­r­d indítvá­nyoztak két proclamatiói javaslatot a franczia néphez. A szavazás e két szerkezet felett más napra halasztatott. Isambert következő rendeleteket indítványozta: 1)Clu­bok vagy állandó politicai összejövetelek megtiltatnak. (Zúgás.) 2., A polgárok kérelem aláírására, vagy bizo­nyos meghatárzott tárgy vitatására összejöhetnek, ha 24 órával előbb erről jelentést tesznek. . . Heves kiáltások szakasztották félbe a szólót, s indítványa védelmezésében meggátolták. Végre az alkotmányi bizottmány kiegészít­tetett, elválasztottak: Martin, Woirhaye, Cocquerel, Corbon, Touret, Dupin, Beaumont, Vaulabelle, Odi­­lon-Barrot, Pages, Considérant. A Sobrier lefoglalt irományai közt több kész rendele­tek találtattak, mellyek az új id. kormány által lettek volna kibocsátandók. Ezek világosan mutatják, milly gyalázatos zsarnokságot és rablást akartak folytatni a de­­mocratia és socialismus ezen hősei. Az első rendelet egy 9 tagból álló közjólléti bizottmányt állít fel, mellynek ke­zébe határtalan hatalom adatik; a második eltörli a nem­zetőrséget s helyébe a munkások seregét (force ouvriere) állítja; a tőkepénzesek- és földbirtokosoknak megparan­csolja, hogy — vagyonvesztés büntetése alatt —jöve­delmük egy ötödét segélykép­i státusnak fizessék, sat. Blanqui — kit Garnier-Pages és Caussidiére a nem­zeti gyűlésben elfogottnak mondtak — még mindég sza­bad lábon van, s rej­tekéből fenyegető leveleket ir a kor­mánynak. Pak­s, máj. 21. A nemzeti gyűlés ülése tegnap igen nevetséges jeleneten kezdődött. Az elnök Denissel követ kérelmét olvassa fel, mellyben magát képviselői tisztétől — mint a mellyre se tehetsége se képzettsége nincs — felmentetni kéri. Denissel iszonyú zavartságban kijelenti, hogy ezen irat hamis, és róla semmit nem tud. A dolog vizsgálattétel végett az igazságügyi ministeriumhoz uta­­sittatott. Több csekélyebb érdekű tárgyak után Ducoux emlékeztette a gyűlést azon fontos kérdésre, mellyel lel­kén foglalkozni akart. Azon bizonytalanság, mellyben van az egész nemzet e kérdés megoldása felől, egyik oka az átalánosan uralkodó nyugtalanságnak. A hirlapok napon­ként aggasztó híreket közölnek. Azért napot kér határoz­­tatni, mellyen a külpoliticára nézve kérdést lehessen tenni a kormány illető tagjaihoz. Lamartine: Az id. kormány pillanatig sem volt bizonytalanságban azon állás felől, mellyet a köztársaságnak a külföld irányában választnia illik. Meg van győződve, hogy a franczia nemzet keblében az érzelmek mindazzal, mit az okosság , s részvét kiván, tökéletesen öszhangzanak. Kész jövő kedden a lengyel és olasz kérdésekre határzottan válaszolni, s reményű, a kor­mány nyilatkozata ollynemű leend, melly a nemzet aggo­dalmait meg fogja nyugtatni. Frankhon nemes rokon­­szenvének az elnyomott népek iránt, s egyszersmind az igazság-, mérséklet- s azon magas politicának — melly a státusférfiak tanácskozásait vezérleni tartozik — meg fog felelni. Az Alig. Ztg. párisi levelezője eként ír az ottani poli­ticai viszonyokról: A februári forradalom óta a legbonyo­­lódottabb körülmények közt, egy nemében élünk a forra­dalmi diplomatának. Lamartine, Ledru-Rollin, Caussi­diére mindnyájan rejtélyes szerepet játszanak. Igaz, hogy Parisban a rend a mennyire lehetett fentartatott, s na­gyobb erőszakoskodások nem követtettek el , de az aggo­dalom még­sem akart enyészni, ez volt oka a papírok hirteleni árcsökkenésének. A kétségbeesettek 15-ikére határozták az eldöntő merényt, minden sikerülni látszott, és semmi sem sikerült. Csudálatosan történt, hogy a rop­pant néptömeget nyugodtan hagyták előnyomulni egész a nemzeti gyűlés palotájáig. Hadat akartak. De ki akarta a hadat ? Ez a talány. A közvélemény az, hogy a háború­val együtt jár Ledru-Rollin s baráti Flocon, Favre cat. dictatorsága. De a dlubbok nem elégedtek volna meg illy dictatorsággal. Blanqui rögtön socialis forradalmat akart; Barbés, Raspail, Sobrier segítségére voltak, mellőzve egy­más közti egyenetlenségeiket. A forradalmi, a socialis és communisticus republicanusok mindnyájan egyesültek a nemzeti gyűlés, Lamartine, s a National pártja ellen, de egymás iránt halálos gyűlölség volt szíveikben. Blanqui­­tól mindnyájan rettegtek. Blanqui a leginkább félt s gyű­lölt fanaticus. Annyi lázító demagógok közül egyedül ő talentum, Barbés, Sobrier, Raspail inkább őrültek házába, mint a politica küzdterére valók. Blanquinak jeles tehet­ségei mellett belátása van a dolgokba. A nemzeti gyűlésben május 15én a dühöngök közt egyedül állott hideg vérrel, egyedül tudta, mit beszél. Barbés tulajdonkép maga sem tudta, mit tesz; az események árjától elragadva, kábult ön­tudatlan állapotban volt. Blanquinak hű segéde Hubert; ez a legvadabb, dühösebb ember az egész clubban. Blan- 515 magát a hivatalos hírlapba betetetni, hogy a franczia se­reg csak akkor lép át Piemont határain, ha általa segít­ségül hivatik. A minister ezzel végezte beszédét: „a fran­czia sereg nem jó, ha nem hívjuk, úgybe nem hívjuk, és így nem jó.“ Mássá, Carrara Toscanához csatlakoztak. — Modená­ban még tart a szavazás azon kérdés felett, hová csatla­kozzanak.

Next