Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-06-30 / 875. szám
Bátorkodom a többi tisztelt szerkesztő urakat ezennel bizodalmasan felkérni méltóztassanak e soroknak becses lapjaikban is helyt engedni, vagy legalább kivonatban megemlíteni. — Grätz, május 24én 1848. — Zvornik János nyugalmazott őrnagy. Pozsony, jun. 28. Az itt levő IV. számú honvédi zászlóalj eddig alig 315 egyénből áll, kiknek kétharmada csallóközi magyar fiuk. Hogy illy kevés az eredmény, oka részint az, hogy későn fogtak a toborzáshoz, részint a város helyzete, különösen hogy mind Pozsony mind Nyitra s Trencsin megyékben a toborzás nem a helyhatóságokra, de a katonai egyénekre bizatott. Innen lehet kimagyarázni , hogy eddig Nyitra és Trencsin megyékből csak 18 önkéntes van, kik többnyire tanulók, s egy megyei esküdből áll, kivel, mint mondják, neje azon föltétel alatt esküdött meg, ha az önkéntesek közé beáll. A beállott kevés, de a lelkes önkéntesek látván a nyomorult eredményt, maguk fogtak a toborzáshoz, különösen Farkas önkéntesek főhadnagya, fölszólítván Jankó Mihály pozsony megyei e. alispán urat, hogy engedné meg neki Csallóközbe kimenni, a felhívott alispán, bár a ministeriumtól a megye föl nem szállíttatott is — nem csak megengedte , de a kint levő tisztviselőket a toborzási költségek fedezésére s hatályos közremunkálásra is utasította ; így különösen Olgyay főszolgabíró, s több megyei s városi tisztviselők lelkes föllépésével, s a lelkészeknek a toborzási helyen szószékből Hirdetése és buzdítása által alig 4 nap alatt 46 honvéddel tértek vissza. A derék főhadnagy ma ismét új próbát szándékozik Csallóközben tenni. A megalakított 3 század begyakorlása mind gyorsasággal , mind a legszelidebb bánásmóddal történik, példányául annak, hogy szép bánással sokkal többre lehet menni. A derék tiszti karból különösen kiemelendő a fent említett főhadnagyon kívül Szászi , zászlóalparancsnok lelkes magyar, Rainhardt zászlóalji segéd, Jeszenszki s Inczédi századosok, s a honvédek betanításával mind kitűnő szorgalommal, mind szelídséggel foglalkozó Géczi ernök, ki különösen két századot alig pár hét alatt, daczára a 3 nyelvem tanitásnak annyira begyakorlott, hogy nemcsak csapatokban, de századokban is már ügyesen forognak. Éljenek a derék tisztek, kik őszinte s barátságos bánással a honvédek bizalmát, s szeretetét teljes mértékben, s méltán birják, s kereskedünk róla, hogy a pozsonyi újságban kijött megrovó czikk a fent említettek közöl egyikre sem czélzott, s az egész alig hanem egy Sándor ezredből átjött hadnagyurra volt intézve. Nyitra, jun. 24én. Követválasztásra a mai nap valt kitűzve, noha bizonyosnak tartottuk, hogy a nyitrai választó kerületben igen érdemes első alispánunk Tarnóczy Kázmér fog megválasztatni, kinek kitűnő érdemeit meg legerősebb ellenei sem merik kétségbe vonni; alakult mégis egy kis párttöredék, melly „Szakállas éljen“ féle kiáltozásokkal előállani nem szégyenlő, sőt mi több, Szakállas e csekély párttöredékben bízván, noha az értelmiség is egészen Tarnóczy részén állott, mégis tegnap este elég vakmerő volt, érdemes alispánunkat megválasztatási lemondásra felszólitani. Szakállas pártja alig 300, kikkel szemközt álló közel 3000 Tarnóczyt éljenezteté. A követválasztás legnagyobb rendben ment volna végbe, ha azt Szakállas maroknyi pártja néhány kőhagyitással meg nem bélyegzi vala, minek azonban, hála az égnek, komolyabb következménye nem jön, mit egyedül Tarnóczyban helyezett közbizalomnak köszönhetni. — Nem mellőzhetjük el, miként néhány zsidó is Szakállas pártját szaporítani megkisérté, de merényletükért illően lakóidnak. — Sokkal nagyobb kőzápor hullott a galgóczi és vecsei választó kerületben, hol tetemes sérülések követtettek el, annyira, hogy a t. megye physikusait kiküldeni kénytelenitetik a sebesültek összeírása s orvoslása miatt, kik a százat aligha meg nem haladandják. Több választót hallottam igy nyilatkozni: „Biz én soha sem megyek többé illy szabadságot élvezni, legyen követ akárki, fejemet a kőzápornak ugyancsak ki nem teszem.“ — Magam is azt mondom. A. M. Sárosból, (vége). Harmadik nap ismét nagy vita keletkezett derék első alispánunk indítványa következtében. Ő ugyanis inditványozó, hogy miután a megye több pontjain ugyanazon motívumokkal izgattatik a nép úgy, hogy a csend, rend, közbátorság a legnagyobb veszélynek létetik ki, fölvilágosítandó a nép, miszerint ne higgyen azon izgatóknak, kik azt mondják, hogy vannak emberek, kik a robotot és dézsmát a jövő országgyűlésen vissza akarják venni, és a népet minden szabadalmaktól megfosztani , hogy illy emberek nem léteznek e megyében, hogy akik ezzel izgatnak a szabadságnak , a hazának nem barátai, hogy az illyen izgatókat tüstént jelentsük be a járásbeli szolgabiráknak, mindenkép megnyugtatandó a nép , miszerint a szentesített törvények, melylyek által szabadalmait nyerő, semmi megerősítést nem kívánnak stb. indítványa szükséges voltát indokold alispán úr azzal, hogy izgatások naponkint jőnek napfényre, tehát itt rögtön intézkedni szükséges , amint felől a felolvasott hivatalos jelentések kit-kit meggyőzhettek. Ennek ismét ellenszegültek az igen csekély számú ellenzékiek („Martius 15.“ hőseinek is nevezhetném őket), de az indítvány meleg pártolásra találván, a túlnyomó többség által elfogadtatott. Az ellenzék hozzánk ez nap tán úgy állt mint 40. 400, és pedig csupa bizottmányi tagok valának jelen. És igy a nép már most a vétkes izgatások felől föl is van már világositvá. Az izgatások megfenyítésére egy törvényszék állandósittatott. Az alispán indítványnak tán azon haszna is leend , hogy ekkép az izgatások kútforrására akadhatni. Ez bevégeztetvén felolvaslatot a főispánt terhelő vád iránt kiküldött nyomozó választmány jelentése , mellyből és a hit alatt vallott tanuk bizonyításaiból kitűnt, hogy a felérintett hivatalos vádjelentés csakugyan valóság s nem gyanusítás. E tekintetben tehát a megyének intézkedni mulhatlan kötelessége, de nehogy bosszúvágy látszassák vezérelni lépteit főispánja ellenében, bízván ügye szentségében, Semsey Albert sziklaszilárd jellemű s ritka becsületességü polgártársunk nyugodt kedélylyel s higgadt kebellel elszavalt indítványa nyomán elhatározá a bizottmány a hitelesített nyomozási eredményt, más hason izgatást tartalmazó hivatalos jelentésekkel a ministériumnak sürgöny által felküldetni, még egyszer azon reményben lévén, miszerint a ministérium kérelmeink őszinteségéről meggyőződvén , bennünket t. főispánunktól megmenteni kegyeskedendik. Következett most egy érzékeny pillanata múlandó életünknek. Egyik követjelöltünk még egyszer megkisérte a főispán ur vasakaratát 160,000 ember kérésére hajlítani, de siker nélkül, mert a kérés olajcseppe eloszlott a felzudult szivtengeren. Csak egy szó „lemondok“ és az elkeseredés bus könyezete, melly arczainkon szállt alá, öröm lelkesedés könnyeivé válandott. E lemondás által főispánunk örök emléket emelendett magának sokak, tán mindnyájunk szivoltárán ; midőn most mint többen nyíltan megvallák csendes magányukba vonulva mindennapi imájokat ezzel végzendik „mentsd meg isten Sárosmegyét mostani főispánjától.“ Rendszeresebben adandoztam elő közlésemet, de ezt a rendes levelezőre bizván, — ki per tangentem legyen mondva — elég hanyagul teljesiti kötelességét — szabadjon ezek folytán nekem is egy pár szót a tényekhez elmondani. — Ujházy László kinevezése — a ministerium iránti határtalan bizodalmunk csökkenése nélkül legyen mondva — egyik a legszerencsétlenebbeknek. Tudjuk mi jól, hogy a ministériumnak érdekében áll a maga embereit alkalmazni, de más részről annál nagyobb érdekében fekszik népszerűségét öregbíteni, gyarapítani, mert itt elvet, ott csak személyt kockáztat. Ha pedig Ujházy László Sárosban még sokáig főispánkodik, úgy a bizodalom csak csökkenni fog, mit ne adjon a magyarok istene. Ujházy László okos, tudományos, fáradhatlan erős jellemű ember, csak egy hibája van, mi miatt Sáros megyében maga iránt rokonszenvet soha sem gerjesztett, nem is gerjesztend, és ez túlzó politikai föllépése s pártoskodása, ez az, mi őt Sárosmegyében gyűlöletessé téve , ez az — „mindent vagy semmit“ elve — mi miatt Sárosmegye ollykor-ollykor némelly haladási kérdések fejlesztései, s érleléseitől elmaradt, nem mintha szándéka nem volt volna fokozatosan előhaladni az alkotmányos élet pályáján, de mivel az ellenzék fővezérének politikai túlzottsága igen sokszor elkeserítette , ezt jegyzőkönyveinek minden lapja eléggé tanúsítja. Hisz Ujházy volt az, ki a mart. 13i közgyűlésen erőszakos föllépése s szenvedélyessége miatt más két társával együtt megadtóztatott. Mi várva várjuk a ministérium válaszát, ettől függ megyénk nyugalma, boldogsága, minden esetre fehéret vagy feketét mondand; vagy felmenti t. i. főispánunkat a vád alól, mit nem remélünk, és ezáltal kimondja azt,hogy a legveszedelmesebb izgatás nemével szabad élni, mert kérdek én minden becsületes és jólelkű hazafit, valljon nem legveszedelmesebb izgatás-e az, ha a szegény nép, ki nyert szabadalmait s könynyítését alig izlelé meg, már is azzal intimidáltatik, hogy vannak emberek, nevezetesen ez meg ez , a megye alispánjai, kik a régi állapotot vissza akarják idézni, az uj törvényeket eltörölni, azaz az elengedett urbért s dézsmát visszaállítani; mert ha ez ki sem mondatik olly világosan, de a szegény telkes a praemisiákból igen jó következményt tud már vonni, amit ezen egy eset is eléggé bizonyít, minthogy a bejelentők egyenesen felvilágosítást kértek az iránt, valljon ismét robotoland e a szegény ember? Ha mondom nem is illy határozott szavakkal történik az izgatás, minden jó hazafinak azonban szent kötelessége most, midőn egységre van szükségünk, most, midőn az ellenség csak a magunk közti meghasonlás pillanatát várja — minden izgatástól, de különösen olly kifejezésektől óvakodni, mellyek aggodalmat, gyűlöletet gerjesztenek más érzelmű ugyan, de szintúgy becsületes jellemű honpolgárok iránt, és ezt egy főispán teszi, kinek legfőbb gondja abban állana , mikép kelljen két pártot — mert pártok mindig lesznek, és a mondott intimidatio a szegény telkes emlékezetében még jósokáig megmarad — viszonos kézszorításra vezérelni , elfeledvén azt, mikép nem tűzhetjük ki előre a helyet, hová a kezünkből kidobott kő leesik. Hisz ha a nép ez izgatásnak hitelt adna, akkor kérdem, kinek élete lesz biztosítva. Emlékezzünk csak vissza az 1514ik, és az 1846. galicziai eseményekre; hát még kevés ellenség környez bennünket, hogy magunk közti meghasonlás magvait bátran hintegethetjük ? És mindez egy két követ miatt, inkább nyújtsunk kezet egymásnak és hagyjuk el az agitatio terét, hol rózsák nem igen teremnek. Ha mégis főispán úr ténye helyeseltetnék, akkor Sáros megye kebeléből eltávozott a békeség, nyugalom , boldogság nemzője, hisz akkor alkalmasint egy másnemű agitatio lép életbe, mellytől eddig Sárosmegyét isten után csak keresztény türelmünk, és a kath. papok s erélyes föllépése mentették meg. Ha pedig főispán ur hi-vatalától felmentetik, mit alázatosan elkeseredett szivvel s ezennel is kérünk, akkor ismét visszanyeri Sáros, a barátságos Sáros egymás iránti bizodalmas viszonos engedékenységét, békéjét, nyugalmát. Cosisia. Megyénk egyik járásában a nép nem akarja magát a választók sorába beiktattatni, mit sem akarván az urak■ kal közösen cselekedni, mert ez által állitólag a király ellen vétkeznék. Megakad itt minden logica és capacitatio. — A napokban franczia vagy lengyel emissariusok is fogattak el megyénkben, különösen egy férfi ruhába öltözött nő a monarchiát megdöntendő, köztársasági elveket prédikált; de megboszonkodván, hogy mi annyira ragaszkodunk jó királyunkhoz , sajnáló idejövetelének fáradságát, hogy tehát kipihenhessen, és a nap forró sugara meg ne süsse fehér kezecskéjét, a hivesbe tétetett. — V. K. Szepesből. (Központi bizottsági tudósítások.) A május 27én tartatott választmányi ülésben gr. Csáky Lászlónak e megye főispánjává kineveztetése tudatván, a tisztelt főispán ur levele is felolvastatott. Továbbá a veszedelemben forgó haza oltárára teendő áldozatok összveszedése, az önkéntes állandó őrsereg iránt részvét felébresztése , az orosz-pánszláv mozgalmak szemmel tartása és fékezése, és végre a zsidók összeírása végett szükséges intézkedések tétettek. — Junius 4 én uj főispánunk megérkezvén estve fáklyás zenével tiszteltetett meg. — Junius 5. a bizottmányi ülésben elnöki székét elfoglalván, miután a bizottmányt az ürességben levő első alispáni hivatal betöltésére felhivó, szavazat többséggel eddigi fő sz. biró Mariássy Mihály választatott első alispánná, mire másodalispán Görgey Arnold hivataláról lemondván , helyébe közmegegyezéssel Okolicsányi Viktor választatott. A főjegyzői hivatal szinte ürességben lévén, arra Görgey Hugó eddigi aljegyző, és Sváby Ferdinand egyenlő ranggal és fizetéssel neveztettek ki. Június 6an főszolgabirónak helyébe Sponer Antal, eddigi alszolgabiró, ennek helyébe pedig Badányi Mátyás, nem különben az újonan rendszeresített 3 számvevői állomásra Mercz András, Ketr László és Görgey Ödön választattak meg. Végre a főispán ur Glós Miklóst, tiszteletbeli főbirónak, Glós Norbertet helyettes esküdtnek, és a bizottmány egyhangú kivonatára gróf Csáky Móriczot tisztelte, főjegyzőnek kinevezvén, a jövő törvényszékhez a szükséges számú birák is megválasztattak. — Ministeri rendelet következtében többen ajánltattak a hitelintézet megyénkbeli ügynökeiül. — Pest városának a haza oltárára teendő áldozatok iránti lelkes felhívása felolvastatván, az e tárgyban kiküldött választmányoknak használat végett kiadatni rendeltetett. — Végre a ministerium megkéretni határoztatott, hogy a megyénkbeli összes nemzetőrsereg főparancsnokául gróf Csáky Ágostont kinevezni méltóztassék, ki eddig is egy mellé rendelt bizottmányi taggal a kebelbéli nemzetőrség czélszerü rendezésével megbizatott. A főispán ur által pedig még több tiszteletbeli esküdtek neveztetvén ki, — a ■ bizottmányi gyűlés berekesztettet. U .g. N. Gézsényi Gk. egyház jun. lén védszentje ünnepét tartá. — Nagy számú, külön felekezetű s ajkú keresztény hivek a szokásos isteni tiszteletre — jótávolról — összesereglenek. — Én — szorgos foglalatosságaim miatt — megvallom, avval a gondolattal telve, sz. mise végével hagyom el a templomot, hogy azonnal haza sietek. De a miséző lelkész a gyülekezetes, Isten szabad ege alatt tartandó szóbeszédre figyelmezteté. Megásottam kissé egy lombos fának árnyékában meghallgatandó, ki szónokoland, és mi tárgyról ? — Meglepve érzem magamat, midőn — nagyobb rész tót-orosz ajkú — tájékunk derék szónoka Danilovics Pál felső-ribniczei lelkész, vele született férfias bátorsággal fellépe a szószékre, beszédjét ezen magyar sz. írási textussal kezdé meg „Becsülétek mindenkit — az Istent féljétek, és a királyt tiszteljetek.“ Élőbeszéde nagy figyelmet és feszültséget gerjesztett a hallgatókban, kivált azon perczben, midőn a polgárok kedves honjuk iránti édes kötelességeit erélyesen kezdé taglalni; mellyeket ő „a haza szeretetben — a király, s az alkotmányos törvények iránti engedelmességben helyheztete.“ — Öröm, lelkesedés, férfias előadás sugárzott a derék szónoknak arczáról, és át-vilanyozni látszatott hallgatósága belseit, mert könnyekbe lábadának szemeik, midőn halják, hazáját hogy csak az szeretheti valóban, és teljesen, ki nem csak vagyonját, de életét érte áldozni, és vérét han ontani kész — midőn halják, hogy a királynak, az alkotmányos törvényeknek, úgy mint magának az Istennek és isteni törvényeknek, renditlenül engedelmeskedni tartoznak. — Szóval magam is egy pár könnyet áldoztam hazám oltárára a buzgó magyar szónokkal azon perczben, midőn jobbjának három ujját az ég felé emelé — mire az egész hallgatóságát felhitta — örök szeretetet, és pedig tevékeny szeretetet utólehetetéig, tántorithatlan hűséget a királynak és ministeriumnak nyilvánosan esküdött. — Igénytelen soraimat azzal a szives óhajtással zárom be — adja a magyarok Istene, hogy illy lelkes egyházszónokaink mentői többen támadjanak, kik honunk uj polgárait, a jelen ifju alkotmányunk rendszerétől féltékenyen vonakodókat, erélyesen annak jótékonyságaira, a haza szeretetére, törvények iránti páratlan engedelmeségre és a közcsendre gyakran buzdítanak. — Szolgáljon például a tisztelt szónok , kit a magyarok Istene áldjon meg. — Polgár. SSirfuzer. — A .P. Z. szerint Pestmegye utolsó ülésében elhatároztatott , hogy a megyei hajdúk az eddigi költséges ruházat helyett, a nemzetőrségi minta szerinti egyszerű attilát viseljenek. — Ugyan a pesti sóhivatal a sóházzal együtt a hengermalom közelébe tétetik át, minthogy a só ezután vasúton fog szállíttatni. A költségjegyzék már hivatalos véleményezés alatt van. * 619