Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-30 / 875. szám

Bátorkodom a többi tisztelt szerkesztő urakat ezennel bizodalmasan felkérni méltóztassanak e soroknak becses lapjaikban is helyt engedni, vagy legalább kivonatban megemlíteni. — Grätz, május 24én 1848. — Zvornik János nyugalmazott őrnagy. Pozsony, jun. 28. Az itt levő IV. számú honvédi zászlóalj eddig alig 315 egyénből áll, kiknek kétharma­­da csallóközi magyar fiuk. Hogy illy kevés az eredmény, oka részint az, hogy későn fogtak a toborzáshoz, részint a város helyzete, különösen hogy mind Pozsony mind Nyitra s Trencsin megyékben a toborzás nem a helyható­ságokra, de a katonai egyénekre bizatott. Innen lehet ki­magyarázni , hogy eddig Nyitra és Trencsin megyékből csak 18 önkéntes van, kik többnyire tanulók, s egy me­gyei esküdből áll, kivel, mint mondják, neje azon föltétel alatt esküdött meg, ha az önkéntesek közé be­áll. A be­állott kevés, de a lelkes önkéntesek látván a nyomorult eredményt, maguk fogtak a toborzáshoz, különösen Far­kas önkéntesek főhadnagya, fölszólítván Jankó Mihály pozsony megyei e. alispán urat, hogy engedné meg neki Csallóközbe kimenni, a felhívott alispán, bár a ministe­­riumtól a megye föl nem szállíttatott is — nem csak meg­engedte , de a kint levő tisztviselőket a toborzási költsé­gek fedezésére s hatályos közremunkálásra is utasította ; így különösen Olgyay főszolgabíró, s több megyei s vá­rosi tisztviselők lelkes föllépésével, s a lelkészeknek a toborzási helyen szószékből Hirdetése és buzdítása által alig 4 nap alatt 46 honvéddel tértek vissza. A derék fő­hadnagy ma ismét új próbát szándékozik Csallóközben tenni. A meg­alakított 3 század begyakorlása mind gyorsa­sággal , mind a legszelidebb bánásmóddal történik, pél­dányául annak, hogy szép bánással sokkal többre lehet menni. A derék tiszti karból különösen kiemelendő a fent említett főhadnagyon kívül Szászi , zászlóalpa­­rancsnok lelkes magyar, Rainhardt zászlóalji segéd, Jeszenszki s Inczédi századosok, s a honvédek be­tanítá­sával mind kitűnő szorgalommal, mind szelídséggel fog­lalkozó Géczi ernök, ki különösen két századot alig pár hét alatt, daczára a 3 nyelvem tanitásnak annyira be­gyakorlott, hogy nemcsak csapatokban, de századok­ban is már ügyesen forognak. Éljenek a derék tisztek, kik őszinte s barátságos bánással a honvédek bizalmát, s szeretetét teljes mértékben, s méltán birják, s kereske­dünk róla, hogy a pozsonyi újságban kijött megrovó czikk a fent említettek közöl egyikre sem czélzott, s az egész alig ha­nem egy Sándor ezredből át­jött hadnagy­­urra volt intézve. Nyitra, jun. 24én. Követválasztásra a mai nap valt kitűzve,­­ noha bizony­osnak tartottuk, hogy a nyitrai vá­lasztó kerületben igen érdemes első alispánunk Tarnóczy Kázmér fog megválasztatni, kinek kitűnő érdemeit meg legerősebb ellenei sem merik kétségbe vonni; alakult mégis egy kis párttöredék, melly „Szakállas éljen“ féle kiáltozásokkal előállani nem szégyenlő, sőt mi több, Sza­­kállas e csekély párttöredékben bízván, noha az értelmi­ség is egészen Tarnóczy részén állott, mégis tegnap este elég vakmerő volt, érdemes alispánunkat megválasztatási lemondásra felszólitani. Szakállas pártja alig 300, kikkel szemközt álló közel 3000 Tarnóczyt éljenezteté. A követ­választás legnagyobb rendben ment volna végbe­, ha azt Szakállas maroknyi pártja néhány kőhagyitással meg nem bélyegzi vala, minek azonban, hála az égnek, komolyabb következménye nem jön, mit egyedül Tarnóczyban he­lyezett közbizalomnak köszönhetni. — Nem mellőzhetjük el, miként néhány zsidó is Szakállas pártját szaporítani megkisérté, de merényletükért illően lakóidnak. — Sok­kal nagyobb kőzápor hullott a galgóczi és vecsei választó kerületben, hol tetemes­ sérülések követtettek el, annyira, hogy a t. megye physikusait kiküldeni kénytelenitetik a sebesültek összeírása s orvoslása miatt, kik a százat aligha meg nem haladandják. Több választót hallottam igy nyi­latkozni: „Biz én soha sem megyek többé illy szabadsá­got élvezni, legyen követ akárki, fejemet a kőzápornak ugyancsak ki nem teszem.“ — Magam is azt mondom. A. M. Sárosból, (vége). Harmadik nap ismét nagy vita keletkezett derék első alispánunk indítványa következté­ben. Ő ugyan­is inditványozó, hogy miután a megye több pontjain ugyanazon motívumokkal izgattatik a nép úgy, hogy a csend, rend, közbátorság a legnagyobb ve­szélynek létetik ki, fölvilágosítandó a nép, miszerint ne higgyen azon izgatóknak, kik azt mondják, hogy vannak emberek, kik a robotot és dézsmát a jövő országgyűlésen vissza akarják venni, és a népet minden szabadalmaktól megfosztani , hogy illy emberek nem léteznek e megyé­ben, hogy a­kik ezzel izgatnak a szabadságnak , a hazá­nak nem barátai, hogy az illyen izgatókat tüstént jelen­tsük be a járásbeli szolgabiráknak, mindenkép megnyug­tatandó a nép , miszerint a szentesített törvények, mely­­lyek által szabadalmait nyerő, semmi megerősítést nem kívánnak stb. indítványa szükséges voltát indokold alispán úr azzal, hogy izgatások naponkint jőnek napfényre, te­hát itt rögtön intézkedni szükséges , a­mint felől a fel­olvasott hivatalos jelentések kit-kit meggyőzhettek. En­nek ismét ellenszegültek az igen csekély számú ellenzékiek („Martius 15.“ hőseinek is nevezhetném őket), de az in­dítvány meleg pártolásra találván, a túlnyomó többség által elfogadtatott. Az ellenzék hozzánk ez nap tán úgy állt mint 40. 400, és pedig csupa bizottmányi­ tagok valá­­nak jelen. És igy a nép már most a vétkes izgatások felől föl is van már világositvá. Az izgatások megfenyítésére egy törvényszék állandósittatott. Az alispán­ indítvány­nak tán azon haszna is leend , hogy ekkép az izgatások kútforrására akadhatni. Ez bevégeztetvén felol­vaslatot a főispánt terhelő vád iránt kiküldött nyomozó választmány jelentése , m­ellyből és a hit alatt vallott tanuk bizonyí­tásaiból kitűnt, hogy a felérintett hivatalos vádjelentés csakugyan valóság s nem gyanusítás. E tekintetben tehát a megyének intézkedni mulhatlan kötelessége, de nehogy bosszúvágy látszassák vezérelni lépteit főispánja ellené­ben, bízván ügye szentségében, Semsey Albert szikla­szilárd jellemű s ritka becsületességü polgártársunk nyu­godt kedélylyel s higgadt kebellel elszavalt indítványa nyomán elhatározá a bizottmány a hitelesített nyomozási eredményt, más hason izgatást tartalmazó hivatalos jelen­tésekkel a ministériumnak sürgöny által felküldetni, még egyszer azon reményben lévén, miszerint a ministérium kérelmeink őszinteségéről meggyőződvén , bennünket t. főispánunktól megmenteni kegyeskedendik. Következett most egy érzékeny pillanata múlandó életünknek. Egyik követjelöltünk még egyszer megkisérte a főispán ur vas­akaratát 160,000 ember kérésére hajlítani, de siker nél­kül, mert a kérés olajcseppe eloszlott a felzudult sziv­­tengeren. Csak egy szó „lemondok“ és az elkeseredés bus könyezete, melly arczainkon szállt alá, öröm lelkesedés könnyeivé válandott. E lemondás által főispánunk örök emléket emelendett magának sokak, tán mindnyájunk sziv­­oltárán ; midőn most mint többen nyíltan megvallák csendes magányukba vonulva mindennapi imájokat ezzel végzendik „mentsd meg isten Sárosmegyét mostani fő­ispánjától.“ Rendszeresebben adandoztam elő közlésemet, de ezt a rendes levelezőre bizván, — ki per tangentem legyen mondva — elég hanyagul teljesiti kötelességét — szabadjon ezek folytán nekem is egy pár szót a tényekhez elmondani. — Ujházy László kinevezése — a ministerium iránti határtalan bizodalmunk csökkenése nélkül legyen mondva — egyik a legszerencsétlenebbeknek. Tudjuk mi­­ jól, hogy a ministériumnak érdekében áll a maga embereit alkalmazni, de más részről annál nagyobb érdekében fek­szik népszerűségét öregbíteni, gyarapítani, mert itt elvet, ott csak személyt koc­káztat. Ha pedig Ujházy László Sárosban még sokáig főispánkodik, úgy a bizodalom csak csökkenni fog, mit ne adjon a magyarok istene. Ujházy László okos, tudományos, fáradhatlan erős jellemű ember, csak egy hibája van, mi miatt Sáros megyében maga iránt rokonszenvet soha sem gerjesztett, nem is gerjesztend, és ez­ túlzó politikai föllépése s pártoskodása, ez az, mi őt Sárosmegyében gyűlöletessé téve , ez az — „mindent vagy semmit“ elve — mi miatt Sárosmegye ollykor-olly­­kor némelly haladási kérdések fejlesztései, s érleléseitől elmaradt, nem mintha szándéka nem volt volna fokozato­san előhaladni az alkotmányos élet pályáján, de mivel az ellenzék fővezérének politikai túlzottsága igen sokszor el­keserítette , ezt jegyzőkönyveinek minden lapja eléggé tanúsítja. Hisz Ujházy volt az, ki a mart. 13i közgyűlé­sen erőszakos föllépése s szenvedélyessége miatt más két társával együtt megad­tóztatott. Mi várva várjuk a minis­térium válaszát, ettől függ megyénk nyugalma, boldog­sága, minden esetre fehéret vagy feketét mondand; vagy felmenti t. i. főispánunkat a vád alól, mit nem remélünk, és ezáltal kimondja azt,hogy a legveszedelmesebb izgatás nemével szabad élni, mert kérdek én minden becsületes és jólelkű hazafit, valljon nem legveszedelmesebb izga­tás-e az, ha a szegény nép, ki nyert szabadalmait s köny­­nyítését alig izlelé meg, már is azzal intimidáltatik, hogy vannak emberek, nevezetesen ez meg ez , a megye alis­pánjai, kik a régi állapotot vissza akarják idézni, az uj törvényeket eltörölni,­­ azaz az elengedett urbért s dézs­mát visszaállítani; mert ha ez ki sem mondatik olly vilá­gosan, de a szegény telkes a praemisiákból igen jó követ­kezményt tud már vonni, a­mit ezen egy eset is eléggé bizonyít, minthogy a bejelentők egyenesen felvilágosítást kértek az iránt, valljon ismét robotoland­ e a szegény ember? Ha mondom nem is illy határozott szavakkal tör­ténik az izgatás, minden jó hazafinak azonban szent kö­telessége most, midőn egységre van szükségünk, most, midőn az ellenség csak a magunk közti meghasonlás pillana­tát várja — minden izgatástól, de különösen olly kifejezé­sektől óvakodni, mellyek aggodalmat, gyűlöletet gerjesz­tenek más érzelmű ugyan, de szintúgy becsületes jellemű honpolgárok iránt, és ezt egy főispán teszi, kinek leg­főbb gondja abban állana , mikép kelljen két pártot — mert pártok mindig lesznek, és a mondott intimidatio a szegény telkes emlékezetében még jósokáig megmarad — viszonos kézszorításra vezérelni , elfeledvén azt, mikép nem tűzhetjük ki előre a helyet, hová a kezünkből ki­dobott kő leesik. Hisz ha a nép ez izgatásnak hitelt adna, akkor kérdem, kinek élete lesz biztosítva. Emlékezzünk csak vissza az 1514ik, és az 1846. galicziai eseményekre; hát még kevés ellenség környez bennünket, hogy magunk közti meghasonlás magvait bátran hintegethetjük ? És mind­ez egy két követ miatt, inkább nyújtsunk kezet egy­másnak és hagyjuk el az agitatio terét, hol rózsák nem igen teremnek. Ha mégis főispán úr ténye helyeseltetnék, akkor Sáros megye kebeléből eltávozott a békeség, nyu­galom , boldogság nemzője, hisz akkor alkalmasint egy másnemű agitatio lép életbe, mellytől eddig Sárosmegyét isten után csak keresztény türelmünk, és a kath. papok s erélyes föllépése mentették meg. Ha pedig főispán ur hi-­­­vatalától felmentetik, mit alázatosan elkeseredett szivvel s ezennel is kérünk, akkor ismét visszanyeri Sáros, a barát­­­­ságos Sáros egymás iránti bizodalmas viszonos engedé­kenységét, békéjét, nyugalmát. Cosi­sia. Megyénk egyik járásában a nép nem akarja magát a választók sorába beiktattatni, mit sem akarván az urak­■ kal közösen cselekedni, mert ez által állitólag a király ellen vétkeznék. Megakad itt minden logica és capacita­­tio. — A napokban franczia vagy lengyel emissariusok is fogattak el megyénkben, különösen egy férfi ruhába öltözött nő a monarchiát megdöntendő, köztársasági el­veket prédikált; de megboszonkodván, hogy mi annyira ragaszkodunk jó királyunkhoz , sajnáló idejövetelének fáradságát, hogy tehát kipihenhessen, és a nap forró sugara meg ne süsse fehér kezecskéjét, a hivesbe téte­tett. — V. K. Szepesből. (Központi bizottsági tudósítások.) A május 27én tartatott választmányi ülésben gr. Csáky Lászlónak e megye főispánjává kineveztetése tudatván, a tisztelt főispán ur levele is felolvastatott. Továbbá a ve­szedelemben forgó haza oltárára teendő áldozatok összve­­szedése, az önkéntes állandó őrsereg iránt részvét feléb­resztése , az orosz-pánszláv mozgalmak szemmel tartása és fékezése, és végre a zsidók összeírása végett szüksé­ges intézkedések tétettek. — Junius 4 én uj főispánunk megérkezvén estve fáklyás­ zenével tiszteltetett meg. — Junius 5. a bizottmányi ülésben elnöki székét elfoglalván, miután a bizottmányt az ürességben levő első alispáni hi­vatal betöltésére felhivó, szavazat többséggel eddigi fő sz. biró Mar­iá­ss­y Mihály választatott első alispánná, mire másodalispán Görgey Arnold hivataláról lemond­ván , helyébe közmegegyezéssel Okolicsányi Viktor választatott. A főjegyzői hivatal szinte ürességben lévén, arra Görgey Hugó eddigi aljegyző, és Sváby Ferdi­nand egyenlő ranggal és fizetéssel neveztettek ki.­­ Jú­nius 6an főszolgabirónak helyébe S­p­o­n­e­r Antal, eddigi alszolgabiró, ennek helyébe pedig Badányi Mátyás, nem különben az újonan rendszeresített 3 számvevői ál­lomásra M­e­r­c­z András, K­e­­­tr László és Görgey Ödön választattak meg. Végre a főispán ur Glós Mik­lóst, tiszteletbeli főbirónak, Glós Norbertet helyettes esküdtnek, és a bizottmány egyhangú kivonatára gróf Csáky Móriczot tisztelte, főjegyzőnek kinevezvén, a jö­vő törvényszékhez a szükséges számú birák is megválasz­tattak. — Ministeri rendelet következtében többen ajánl­­tattak a hitelintézet megyénkbeli ügynökeiül. — Pest városának a haza oltárára teendő áldozatok iránti lelkes felhívása felolvastatván, az e tárgyban kiküldött választ­mányoknak használat végett kiadatni rendeltetett. — Végre a ministerium megkéretni határoztatott, hogy a megyénkbeli összes nemzetőrsereg főparancsnokául gróf Csáky Ágostont kinevezni méltóztassék, ki eddig is egy mellé rendelt bizottmányi taggal a kebelbéli nemzetőrség czélszerü rendezésével megbizatott. A főispán ur által pedig még több tiszteletbeli esküdtek neveztetvén ki, — a ■ bizottmányi gyűlés berekesztettet. U .­g. N. Gézsényi Gk. egyház jun. lén védszentje ünnepét tartá. — Nagy számú, külön felekezetű s ajkú keresztény hivek a szokásos isteni tiszteletre — jótávolról — összesereglenek. — Én — szorgos foglalatosságaim miatt — megvallom, avval a gondolattal telve, sz. mise végével hagyom el a templomot, hogy azonnal haza sie­tek. De a miséző lelkész a gyülekezetes, Isten szabad ege alatt tartandó szó­beszédre figyelmezteté. Megásot­­tam kissé egy lombos fának árnyékában meghallgatandó, ki szónokoland, és mi tárgyról ? — Meglepve érzem ma­gamat, midőn — nagyobb rész tót-orosz ajkú — tájékunk derék szónoka Danilovics Pál felső-ribniczei lelkész, vele született férfias bátorsággal fellépe a szószékre, beszédjét ezen magyar sz. írási textussal kezdé meg „Becsülétek mindenkit — az Istent féljétek, és a királyt tiszteljetek.“ Élőbeszéde nagy figyelmet és feszültséget gerjesz­tett a hallgatókban, kivált azon perczben, midőn a pol­gárok kedves honjuk iránti édes kötelességeit erélyesen kezdé taglalni; mellyeket ő „a haza szeretetben — a ki­rály, s az alkotmányos törvények iránti engedelmesség­ben helyheztete.“ — Öröm, lelkesedés, férfias előadás sugárzott a derék szónoknak arczáról, és át-vilanyozni látszatott hallgatósága belseit, mert könnyekbe lábadá­­nak szemeik, midőn halják, hazáját hogy csak az sze­retheti valóban, és teljesen, ki nem csak vagyonját, de életét érte áldozni, és vérét han ontani kész — midőn halják, hogy a királynak, az alkotmányos törvényeknek, úgy mint magának az Istennek és isteni törvényeknek, renditlenül engedelmeskedni tartoznak. — Szóval magam is egy pár könnyet áldoztam hazám oltárára a buzgó ma­gyar szónokkal azon perczben, midőn jobbjának három ujját az ég felé emelé — mire az egész hallgatóságát fel­­hitta — örök szeretetet, és pedig tevékeny szeretetet utó­­lehetetéig, tántorithatlan hűséget a királynak és ministe­riumnak nyilvánosan esküdött. — Igénytelen soraimat azzal a szives óhajtással zárom be — adja a magyarok Istene, hogy illy lelkes egyházszónokaink mentői töb­ben támadjanak, kik honunk uj polgárait, a jelen ifju alkotmányunk rendszerétől féltékenyen vonakodókat, erélyesen annak jótékonyságaira, a haza szeretetére, tör­vények iránti páratlan engedelmeségre és a közcsendre gyakran buzdítanak. — Szolgáljon például a tisztelt szó­nok , kit a magyarok Istene áldjon meg. — Polgár. SSirfuzer. — A .P. Z.­ szerint Pestmegye utolsó ülésében elha­tároztatott , hogy a megyei hajdúk az eddigi költséges ruházat helyett, a nemzetőrségi minta szerinti egyszerű attilát viseljenek. — Ugyan a pesti sóhivatal a sóházzal együtt a hen­­­­germalom közelébe tétetik át, minthogy a só ezután vas­úton fog szállíttatni. A költségjegyzék már hivatalos vé­leményezés alatt van. * 619

Next