Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-22 / 741. szám
74 is, hogy az administrativ rendezést tárgyazó törvényczikk alkotásában minden egyes város teljes törvényes eldöntő szavazattal vegyen részt. Ennélfogva Buda követét pártolván , a politikus rendezést az administrativ rendezéstől elkülönözni, és ez utolsót csak a városoknak országgyűlési alkotmányos Szavazati jogaikba visszahelyeztetése után felvétetni kivánja. Ha pedig ezt el nem éri, mig e tárgyban uj utasítások nem érkeznek, a jelen.javaslat érdemleges tárgyaltatását elhalasztani kéri. Rengey Ford. Szegedköv.: Városa orsz.gyűlési és helyhatósági állásának nyomorúságait mélyen érzi ; tudja, hogy követe a polgárság képviselőjének magát nem nevezheti; tudja, hogy institutiójának korhadt gépén a szabadság ’sok polg. közélet majd minden nyilatkozata megtörik, — róla nélküle intézkedik a törv.hozás, ’s róla nélküle kormányoz otthon egy nem szeretett, zárt bureaucratia. Érinti ezt, hogy az öröm és hála nagysága annál inkább kitűnjék, mellyet minden honfikebel érez, látván azt a kir. előadásokból, hogy a kir. városok baját orvosolni alkotmányos utón ő felsége is óhajtja, a miért ő felségének a felküldendő felírásban hálás köszönetet kér kifejeztetni. Városa részére a szavazatot és berendezést követelve kijelenti, hogy a szavazatot csak az ipar, nemzetiség ’s alkotmányosságban eggyé olvadt polgárság összegének részére sürgeti, ’s olly rendezést sürgetni nem tudna, melly a mostani haldokló rendszer sirkantján, alkotmányos élet kifejlődésének meg nem felelő, sőt ezt veszélyeztető institutiót elevenítene fel. A városi rendezésnek a szabadságon kell alapulni , hogy a városokat a nemzetiség és alkotmány szeretete hassa át, — az önigazgatási önállásnak ’s a törv.hozói jognak valósággá kell fejlődni, hogy a városi közönség nyugodt lehessen , ’s a polgárok kebleiből az alkotm. irány ki ne hamvadjon. Ámde a kir. előadásokhoz csatolt törv.czikkelyek a városoknak önállást nem ígérnek, nem olly rendezést, melly a polgárok alkotmányos jogait már alapjában ne veszélyeztetné. Ezen t.czikkek által a kormány jelenségét akarta adni annak, hogy a városi kérdés feloldásához szívesen járul, de hogy azokat a berendezés mintájául felállítani kivánta volna, ezt nem hiszi. Szeged lakosai az ezen czikkekben javaslati rendezést nem óhajtják; tudnak ők magok lábán járni, ’s ezért a szavazatot nem valamelly kir. polgármesternek ’s zárt testületnek, de magoknak sürgetik, ’s irtóznának olly rendezéstől, melly szavazatukat a kir. polgármester és zárt testületek kezébe játszaná. — A vétóval felruházott tanács, ’s elnöklő kir. polgármester, kit a városhoz túlságos hatalmánál egyéb érdek nem köt, — a városi rendezésnek jótékony attribútumai nem lesznek. A várost igazgató testületek gyűléseiből kirekesztetni szándéklott nyilvánosság mellett emelvén szavát szóló, kijelenti, mikép nyilvánosság nélkül a városokban alkotmányos élet fejlődni nem fog; amit az érintett t.czikkek a nyilvánosság és a szabad tanácskozás biztosítása tekintetéből mondanak, csak annyiból áll, hogy a tanácskozási csend és rend fentartása az elnököt illeti; ámde e mellett senki nincs biztosítva, hogy a meggyőződés közmelegével kifejtett véleménye az elnök által rendellenesnek nem fog-e találtatni, ki a rend ürügye alatt felhasználhat terrorizmust, és mindent, mi a szabad szót üldözheti és elnémíthatja. Mindettől tartani lehet annál inkább, mert a kormány javaslat szerint szerkesztett városi igazgató testületek csak bábjai lennének a hatalom akaratának, bizonyos lévén az, hogy az olly örökös tisztviselők, kik választóik és a városi közönségtől nem,de csak a polgármestertől függenének, kinek kedvezése nélkül előmenetelre nem számolhatnának 'sat., többnyire a hatalom és a kegyárasztó elnöki szék felé kandikálnának. ’S ha még ezenfelül ezen bureaucraticus természetű tisztviselőség a képviselők irányában vétóval birná, a városok önállása nem lenne egyéb — csalódásnál. — Ezeknélfogva városának szavazatát sürgetve, ’s olly berendezést óhajtva, melly a városok alkotmányos kifejlődését előmozdítsa, a választmány munkálatának oeconomiája tekintetéből Buda v. követének indítványát elfogadja. Kuluncsich Ist, Szabadka köv.: A küzdtérről,mellyen eddig a városok joga annyi keserűséggel visszaköveteltetett, az egyetértés terére kiszállván, forrón kéri a tek. kir. és rrket, hogy a IV. rendet, mellynek kebelében a tudományok, művészet, ipar, kereskedés és mesterség felvirultak, — melly e kedvelt haza minden viszontagságaiban részt ven, ’s hathatós tényezője volt a honboldogitás, a trónszilárditás, ’s a nemzetiség ápolásának, — e rendet törvényes törvhozói jogaiba teljesen helyeztetni, ’s egyszersmind küldői nevében, kik minden szép, jó ’s hasznosnak előmozdítói, ’s a kor kivonatának hű résztvevői, korszerű városi rendezést óhajt, melly a városoknak képességet nyújtson, hogy a hon felvirágzására , a nemzetiség és trón utalmára, egyéb orsz. rendekkel karöltve rendületlenül működhessenek. Joannovics Gy. Temesvár v. köv. : Üdvözli e napot, mellyen a városi ügy, mint a törv.hozás legsürgetőbb teendője , tanácskozás alá vétetik ; mert annak megoldásától függ, vájjon Magyarhon polgárai szabad fiúk, vagy ezentúl is csak mostoha gyermekek maradnak. — És sok függvén attól, hogy az ügy milly alakban vétetik tanácskozás alá, nem érthet egyet Buda polgáraival, nem azokkal, kik a szavazat kérdését egyelőre a belrendezéstől elválasztani kívánják. Ezen lépés a berendezést könnyen háttérbe szoríthatná és veszélyeztetné. Akik a szavazat kérdését külön tárgyalni akarják, attól félnek, hogy a belrendezés kérdésével összekötött akadályok miatt a szavazat kérdése el fogna maradni, ha az a belrendezés bonyolódott kérdésétől elválasztva nem tárgyaltatik. Ezen elválasztási eszme tehát egyedül azon előszeretetnek köszöni létét, mellyel többen a szavazat kérdése iránt viseltetnek , é s igy elismertetik hallgatólag az, hogy a berendezés keresztülviteléhez nem lévén sok remény, arról le kelljen mondani, csak hogy a szavazat kérdése elintéztethessék. Szóló más meggyőződésben él. A városok beligazgatási kérdése az egyes polgárokat közelebbről érdekli, kik a régi szerkezet bajaival, zaklatásaival közvetlen érintkezésben élnek ,s ennek bilincsei alól minél hamarább felszabadulni kívánnak. Hogy az országgyűlés szavazat kérdése fontos ügy, ebből koránsem következhetik, hogy a belrendezés kevésbbé fontos, miért is távoztatni kiván szóló mindem olly lépést, melly a kormányt azon hiedelemre vezethetné, hogy a t. rv. a belrendezést halasztván, a szavazat megállapítását is eléglik ; mi a kormányt az elrendezésre vonatkozó concessiók osztogatásában tartózkodásra buzdítaná. Ezért a dolgot a múlt országgyűlési kerékvágásban kívánja meghagyatni, mint azt a k. választmány előterjesztette. Sokakban aggodalmat gerjesztett a kormánynak ez ügybeni javaslata, és igaz is, a kormány javaslata szerint a városok országgyűlési képviseletüket az alkotmány és szabadság árán vásárolnák meg. Vigasztalja szólót e tekintetben azon körülmény, hogy e javaslat a kormánynak még nem végszava, mit ultimátumnak tekinteni nem lehet, és nem szabad. Miért is szükség megkísérteni mindent, ami a belrendezés és szavazat sikeres eldöntésére szolgálhat; és ha a belrendezés nem sikerülhetne, mit isten ne adjon , akkor választassák csak el a szavazat kérdése, hogy az egészből legalább ennyi megmentessék. Korics Gásp. Zombor köv.: Küldői valamint tervhozásbeli kiszoríttatásukat, úgy azt is fájlalják, hogy a városok rendszerének lényeges hibái miatt városuk nemcsak nem emelkedik, hanem sokszor már majd sorba is döntetett, leginkább azért, mert az éltök fogytáig tisztviselősködő egyéneknek elbizottságból követett visszaéléseik elnyomására kiküldött számos kir. biztosok nem a jobblétet, hanem saját érdeküket, mozdították elő. Ezért egyrészről a városok eddigi administrationális rendszerét javítni, másrészről a folyvást tartó kir. biztosok korlátlan eljárásaitól menekülni kívánván, az e város részéről még az 183-ki országgyűléshez benyújtott folyamodáshoz képest, a képviseleti rendszernek életbeléptetését, és a polgári jogok élvezésére szükséges képesség meghatározását neki küldői szoros kötelességévé tették. A két választmány által kidolgozott és elfogadott törvjavaslatban küldői saját alapeszméjüket benfoglalva találják, fentartják azonban maguknak azon pontokra nézve, hol a polgári rend az alkotmányos életből kitörültetni, sőt több városok törvényhozási befolyásuktól megfosztatni szándékoltatnak. — észrevételeik annak idejébeni előterjesztését. Tóth L. Breznóbánya köv.: A sorozat kérdésére nézve Temesvár követével egyet nem ért. A városok ügyébeni meggyőződését következő tételekbe vonja össze. Meg van győződve, hogy a berendezés ép olly szükséges a polgároknak, mint a politikai befolyás, sőt hogy az otthoni elrendezés hiányából folyó rész , a polgárokat még érzékenyebben nyomja , mint a politikai befolyás nem léte, mert amaz a mindennapi életre nehezkedik, ’s általok óránkint éreztetik, mig az ezutáni vágy ekkorig még nincs eléggé kifejlődve, ’s igy rájok nézve nem olly érzékeny baj ; de meg van győződve más részről, hogy a magyar törvényhozásnak, országos tekintetből, legfőbb érdeke ’s legelső teendője a városok politikai befolyását helyreállitani. Meg van győződve továbbá, hogy a politikai és administratív elrendezés szorosan össze nem függ, sőt lényegesen különbözik, és egymástól veszély nélkül elválasztható nemcsak, de a siker könnyítése tekintetéből kívánatos. Meg van ennélfogva győződve, hogy a két rész közül azt kell előre bocsátani, ami országos tekintetből fontosabb, ez pedig nem a közigazgatási rendezés, hanem a politikai befolyás kérdése. Ezen tételeit bebizonyítandó, nem kivánja magát azon városi követek közé számitatni, kik a meddő históriai térre állanak, noha azon tervhozó test előtt, melly kizárólag csak históriai jogokra támaszkodó aristocratiából és papságból áll, a história emlegetésének erős argumentumnak kell lenni. Szólónak a városok ügye iránti meggyőződése nem a múltnak elporlott romjai közt, hanem a jelenés jövendő mezején keresi és találja fel alapját. A históriai téren szalmát csépelni nem akar, hanem az alkotmányosság philosophiájából merített egypár sarkigazságot toz fel véleménye mellett. — A hazai törvényhozás erőtlenségének ’s ájultságának , czéljai kivihetlenségének, a kevés tekintélynek ’s tiszteletnek, egyedüli oka — igy beszél szónok — azon keskeny és korhadt alap, mellyen a törvényhozás jelenben nyugszik; t. i. az, hogy am. törvényhozás csupán az aristocratia kifolyása, ’s annak, a mit kiván, nem 15 millió főből, álló nép ad erőt ’s jelentőséget , hanem csak egy pár százezer főből álló privilegizált — tetemes részben elkorcsult, elgyengült , eladósodott , másik tetemes részben bocskoros, koldus, szegény tudatlan ’s eladó, — és csak kisebb részében ép és erőteljes aristocratia ad nagyon is csekély nyaraatékot. — Bajaink e legfőbbikének orvosszere egyedül — mit a jövendőtől esdve várunk — a hon lakosai számához arányzott ’s józan qualificatiokhoz kötött, a mostani ország rendi ’s törvényhatóság-képviseleti alakból kitisztult népképviselet. — ’S mivel e népképviseletet egyszerre el nem érhetjük, igyekeznünk kell elérni annak legalább egy részét, — ’s ha el nem érhetjük tökéletes formában, igyekeznünk kell elérni a kevésbbé tökéletest is. — Igaz, hogy a királyi városoknak , mint törvényhatóságnak, képviselete ollyan távol áll a valódi népképviselet eszméjétől, mint a megyei képviselet ; de a mennyiben a k. városok mégis egy a nemesi castától különböző , életerős, munkás, iparos elemet foglalnak magukban, és összesen több mint hatszázezer civilizált lakossal bírnak, kétséget nem szenved, hogy a kir. városok szavazatnyerése által a népképviselet felé egy hatalmas lépés fog létetni, ’s a törvényhozás alapja tágittatván, annak ereje ’s tekintélye tetemesen növekedni. Másik föhiánya törvényhozásunknak az alap keskenységén ’s korhadtságán kívül az, hogy csaknem kizárólag turistákból ’s mezei gazdákból áll, ’s igy kebelében azon sokoldalú ismeretek, mellyekből czélszerű törvényhozás keletkezhetik, legalább teljes és részletes világosságban nem lakozhatnak , különösen az ország jólétének fő főtényezői: ipar, kereskedés , műszorgalom, valódilag képviselve nincsenek; és főkép innét is magyarázhatni, hogy hozott törvényeink gyakran hiányosak, egyoldalúak , és a gyakorlati élettel összeférhetlenek. Ezen egyoldalúságon segítve volna a kir. városok valódi képviseltetése által, mellyeknek kebelében laknak az ipar , kereskedés, műszorgalom körüli gyakorlati és részletes ismeretek. — Ez okoknál fogva tartom én parancsoló szükségnek , hogy a sz. kir. városok szavazatjogának megállapítása a berendezésről ne feltételeztessék, ’s még csak egy két szokott ellenvetésre kivánok pár szót szólani. — Szokott mondatni, hogy ha a k. városok politikai befolyással ruháztatnának fel , a mostani administrationális schlendrián pedig megmaradna, a kormány és a tisztviselők olly hatalmat fognának gyakorlani a választókra, hogy az általuk választott képviselők országgyűlési szavazatai az alkotmányos szabadságot, sőt a magyar nemzetiséget is veszélyeztetnék. — Véleményem szerint ezen aggodalom alaptalan, és aligha hibázom , ha azt állítom, hogy hazánkban legfüggetlenebb elem a tehetős városi polgárság — mert hiszen a felállított qualifikátiók szerint csak ez fogna bírni választói joggal — ezen munkás, szerény , hivatalra nem vágyó polgárság, mellynek a kormánynyal , nagy urakkal , administratorokkal semmi köze, csak kontóit fizessék ki —, ha azt állítom, hogy ez elem sokkal függetlenebb, mint a megyei. Mig a megyéket — tisztelet a kivételeknek — többnyire olly tens urak lakják, kiknek függetlenségét a hivatalvágy megsemmisíti , ’s ezeken kivül egy értetlen , nyers , kortestömeg , mellynek egy két vezér fényes húszasokkal ’s telt kulacsokkal parancsol, addig a városi polgárság becsületes munkája után él, senkire nem szorul, hivatalra nem vágyik. Mellyik tehát függetlenebb ? — És én még akkor is hiszek ezen függetlenségben , ha a királyi felügyelők hatalma a követválasztásokra nézve is megállapittatik , amit egyébiránt képtelenségnek tartok, és ebben egy fő okot találok a két szóban forgó tárgy elkülönözésére; azt hiszem ugyanis, hogy az administratív rendezésnél behozandó kbr. főfelügyelők mellett hozhat fel a kormány plausibilis okokat, és azokat elkerülni bajos lesz; a követ választásnál pedig ilyen felügyelőket alkalmazni az alkotmányosság nyílt megtámadása volna, melly mellett a kormány semmi plausibilis védeket felhozni nem tud, egyenesen inconstitutionális czélzatokkal pedig előállani aligha fog. Ami a magyar nemzetiséget illeti, azt hiszem, e tekintetben az aggodalom már elkésett. A magyar nyelv diplomatikai méltósága már ki van viva, a m. király magyarul szólott trónusán ’s illy előzmények után a magyarul még nem szóló polgárság érdeke fogja parancsolni , hogy a magyar nemzetiségbe beleolvadjon , hogy gyermekeit magyarul neveltesse, a mit már jelenleg is tesz. — A másodikra nézve, hogy t. i. a politikai jog kérdése a berendezéstől nemcsak elválasztható , hanem siker tekintetéből el is választandó. Buda érd. követe részletesen kifejtette véleményemet, és azokat, miket ő már elmondott, ismételni nem akarom. De azon szempontot, hogy a szavazatjog előrebocsátását a „nihil de nobis sine nobis“ elve kivánja, nem lehet elmellőznöm. Ha valaki házamat elvette, ’s végre, sok küzdés és perlekedés után, sikerül kieszközölnöm , hogy azt visszaadja, — és én e visszaadásért, bár az nem kegyelem, hanem igazság, még hálát is nyilatkoztatok: nem fogná-e e hálaérzetet megkeserítni olly eljárás , ha azon valaki, mielőtt házamat visszaadta , a szobákat és bútorokat tetszése szerint rendezné el abban , az igaz tulajdonos tetszésének és ízlésének kizárásával ? Illyen eljárás volna a berendezés, mielőtt a városok szavazatjoga meg nem adatik, ’s hozzászólásuk ez által lehetséggé nem létetik. — A mondottaknál fogva a budai indítványt, mint a városi kérdés sikeres és igazságos megoldásának egyedüli módját szóló is pártolja. Sztanaczky A. Szatmárnémeti köv. : Küldői úgy a szavazatot, mint a berendezést kívánják, de okulván a múlt országgyűlés eseményeiből, miszerint a belrendezés megtörvén, a szavazati kérdés is megbukott, Buda, Szepes és Breznóbánya követével egyetértve az elkülönözést óhajtja. Eperjes követének kívánságára, miszerint az 1790. 13. értelmében a k. előadásokhoz csatolt t. javaslat is a tanácskozás mérlegébe vettessék, azt feleli, hogy az már megtörtént, midőn azt a küldöttség figyelembe vette ; kijelenti egyébiránt , hogy azon t. czikkeket Szeged városa követe által felhozott okoknál fogva hasonlóul nem pártolja. Bárányay J. Kassa köv.: Hogy a városok politikai és administratív elrendezése elkülönöztessék, ezt a dologra nézve lényegesnek nem tartja, akár elkülönözve, akár együttvéve, csak létesüljön. Küldői mind a kettőt óhajtják, de szavazatukat a belelrendezéstől felfüggeszteni nem akarják. Egyébként e tárgy szőnyegre kerülvén, alkalmat vesz magának meggyőződését kijelenteni. Minden jól elrendezett és civilizált álladalomban, bármilly legyen országlási formája, három néposztálynak kell létezni: aristocratiának, közép vagy iparos osztálynak, és köznépnek, ’s hol ez osztályokat a törvény meg nem állapitja ’s rendezi, kifejti ott maga az élet. Ezen 3 osztály mindenikének meg vannak saját viszonyai, érdemei ’s érdekei, ’s csak azon álladalom van jól elrendezve’s biztos alapra állítva, mellyben e három osztály viszonyai, érdemei elismertetnek, érdekei pedig az igazság elvei szerint a lehetőségig kiegyenlittetnek és egyensúlyban tartatnak. Az iparos osztály viszonyaira szorítkozva , ezen osztályt , mellynek feladata a kézmű- ’s gyáripar, kereskedés, művészet és tudomány fejlesztése és gyarapítása, bármilly országlási formájú álladalomban, a civilisatio olly kellékének ismeri, hogy a melly nemzet ezen osztályt ápolni és szilárdítani nem hajlandó, az a civilisált nemzetek sorába nem tartozik. Ezen státustani igazságot dicső királyaink már az álladalom megállapításánál elismerék ’s a középosztály alakítására ’s gyarapítására sok gondot forditanak ’s kir. városokat alapítottak , hogy az iparos osztályoat nemcsak tűzhelyül szolgáljanak , de egyszersmind a túlsúlyú aristocratiától függetlenségben tartsák, ’s elnyomásától megóják. E czélből a kir. városok kiváltságokkal, sőt törvény