Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-22 / 741. szám

74­ ­ is, hogy az administrativ rendezést tárgyazó törvényczikk al­kotásában minden egyes város teljes törvényes eldöntő szava­zattal vegyen részt. Ennélfogva Buda követét pártolván ,­ a politikus rendezést az administrativ rendezéstől elkülönözni, és ez utolsót csak a városoknak országgyűlési alkotmányos Szavazati jogaikba visszahelyeztetése után felvétetni kivánja. Ha pedig ezt el nem éri, mig e tárgyban uj utasítások nem ér­keznek, a jelen­­.javaslat érdemleges tárgyaltatását elhalasztani kéri. Rengey Ford. Szegedköv.: Városa orsz.gyűlési és hely­­hatósági állásának nyomorúságait mélyen érzi ; tudja, hogy követe a polgárság képviselőjének magát nem nevezheti; tudja, hogy institutiójának korhadt gépén a szabadság ’s­ok polg. közélet majd minden nyilatkozata megtörik, — róla nélküle intézkedik a törv.hozás, ’s róla nélküle kormányoz otthon egy nem szeretett, zárt bureaucratia. Érinti ezt, hogy az öröm és hála nagysága annál inkább kitűnjék, mellyet minden honfi­­kebel érez, látván azt a kir. előadásokból, hogy a kir. városok baját orvosolni alkotmányos utón ő felsége is óhajtja, a miért ő felségének a felküldendő felírásban hálás köszönetet kér ki­fejeztetni. Városa részére a szavazatot és be­rendezést köve­telve kijelenti, hogy a szavazatot csak az ipar, nemzetiség ’s alkotmányosságban eggyé olvadt polgárság össz­egének ré­szére sürgeti, ’s olly rendezést sürgetni nem tudna, melly a mostani h­aldokló rendszer sirkantján, alkotmányos élet kifej­lődésének meg nem felelő, sőt ezt veszélyeztető institutiót ele­venítene fel. A városi rendezésnek a szabadságon kell ala­pulni , hogy a városokat a nemzetiség és alkotmány szeretete hassa át, — az önigazgatási önállásnak ’s a törv.hozói jognak valósággá kell fejlődni, hogy a városi közönség nyugodt le­hessen , ’s a polgárok kebleiből az alkotm. irány ki ne ham­vadjon. Ámde a kir. előadásokhoz csatolt törv.czikkelyek a városoknak önállást nem ígérnek, nem olly rendezést, melly a polgárok alkotmányos jogait már alapjában ne veszélyeztetné. Ezen t.czikkek által a kormány jelenségét akarta adni annak, hogy a városi kérdés feloldásához szívesen járul, de hogy azo­kat a be­rendezés mintájául felállítani kivánta volna, ezt nem hiszi. Szeged lakosai az ezen czikkekben javaslati rendezést nem óhajtják; tudnak ők magok lábán járni, ’s ezért a szavazatot nem valamelly kir. polgármesternek ’s zárt testületnek, de magoknak sürgetik, ’s irtóznának olly rendezéstől, melly sza­vazatukat a kir. polgármester és zárt testületek kezébe ját­­szaná. — A vétóval felruházott tanács, ’s elnöklő kir. polgár­­mester, kit a városhoz túlságos hatalmánál egyéb érdek nem köt, — a városi rendezésnek jótékony attribútumai nem lesz­nek. A várost igazgató testületek gyűléseiből kirekesztetni szándéklott nyilvánosság mellett emelvén szavát szóló, kije­lenti, mikép nyilvánosság nélkül a városokban alkotmányos élet fejlődni nem fog; a­mit az érintett t.czikkek a nyilvános­ság és a szabad tanácskozás biztosítása tekintetéből mondanak, csak annyiból áll, hogy a tanácskozási csend és rend fentar­­tása az elnököt illeti; ámde e mellett senki nincs biztosítva, hogy a meggyőződés közmelegével kifejtett véleménye az elnök által rendellenesnek nem fog-e találtatni, ki a rend ürügye alatt felhasználhat terrorizmust, és mindent, mi a szabad szót üldözheti és elnémíthatja. Mindettől tartani lehet annál inkább, mert a kormány­ javaslat szerint szerkesztett városi igazgató testületek csak bábjai lennének a hatalom akaratának, bizo­nyos lévén az, hogy az olly örökös tisztviselők, kik választóik és a városi közönségtől nem,de csak a polgármestertől függené­­nek, kinek kedvezése nélkül előmenetelre nem számolhatná­nak 'sat., többnyire a hatalom és a kegyárasztó elnöki szék felé kandikálnának. ’S ha még ezenfelül ezen bureaucraticus természetű tisztviselőség a képviselők irányában vétóval bir­­ná, a városok önállása nem lenne egyéb — csalódásnál. — Ezeknélfogva városának szavazatát sürgetve, ’s olly be­ren­dezést óhajtva, melly a városok alkotmányos kifejlődését elő­mozdítsa, a választmány munkálatának oeconomiája tekinte­téből Buda v. követének indítványát elfogadja. Kuluncsich Ist, Szabadka köv.: A küzdtérről,mellyen eddig a városok joga annyi keserűséggel visszaköveteltetett, az egyetértés terére kiszállván, forrón kéri a tek. kir­. és rrket, hogy a IV. rendet, mellynek kebelében a tudományok, művé­szet, ipar, kereskedés és mesterség felvirultak, — melly e kedvelt haza minden viszontagságaiban részt ven, ’s hathatós tényezője volt a honboldogitás, a trónszilárditás, ’s a nemzeti­ség ápolásának, — e rendet törvényes törv­­hozói jogaiba tel­jesen helyeztetni, ’s egyszersmind küldői nevében, kik minden szép, jó ’s hasznosnak előmozdítói, ’s a kor kivonatának hű résztvevői, korszerű városi rendezést óhajt, melly a városok­nak képességet nyújtson, hogy a hon felvirágzására , a nem­zetiség és trón utalmára, egyéb orsz. rendekkel karöltve ren­dületlenül működhessenek. Joannovics Gy. Temesvár v. köv. : Üdvözli e napot, mellyen a városi ügy, mint a törv.hozás legsürgetőbb teendő­je , tanácskozás alá vétetik ; mert annak megoldásától függ, vájjon Magyarhon polgárai szabad fiúk, vagy ezentúl is csak mostoha gyermekek maradnak. — És sok függvén attól, hogy az ügy milly alakban vétetik tanácskozás alá, nem érthet egyet Buda polgáraival, nem azokkal, kik a szavazat kérdé­sét egyelőre a belrendezéstől elválasztani kívánják. Ezen lépés a be­rendezést könnyen háttérbe szoríthatná és veszélyez­tetné. A­kik a szavazat kérdését külön tárgyalni akarják, at­tól félnek, hogy a belrendezés kérdésével összekötött aka­dályok miatt a szavazat kérdése el fogna maradni, ha az a belrendezés bonyolódott kérdésétől elválasztva nem tárgyalta­­tik. Ezen elválasztási eszme tehát egyedül azon előszeretet­nek köszöni létét, mellyel többen a szavazat kérdése iránt vi­seltetnek , é s igy elismertetik hallgatólag az, hogy a beren­dezés keresztülviteléhez nem lévén sok remény, arról le kell­jen mondani, csak hogy a szavazat kérdése elintéztethessék. Szóló más meggyőződésben él. A városok beligazgatási kérdése az egyes polgárokat közelebbről érdekli, kik a régi szerkezet bajaival, zaklatásaival közvetlen érintkezésben élnek ,s ennek bilincsei alól minél hamarább felszabadulni kívánnak. Hogy az országgyűlés szavazat­ kérdése fontos ügy, ebből koránsem következhetik, hogy a belrendezés kevésbbé fontos, miért is távoztatni kiván szóló mindem olly lépést, melly a kormányt azon hiedelemre vezethetné, hogy a t. rv. a belrendezést ha­­lasztván, a szavazat megállapítását is eléglik ; mi a kormányt az elrendezésre vonatkozó concessiók osztogatásában tartózko­dásra buzdítaná. Ezért a dolgot a múlt országgyűlési kerék­vágásban kívánja meghagyatni, mint azt a k. választmány előterjesztette.­­ Sokakban aggodalmat gerjesztett a kormány­nak ez ügybeni javaslata, és igaz is, a kormány javaslata szerint a városok országgyűlési képviseletüket az alkotmány és szabadság árán vásárolnák meg. Vigasztalja szólót e tekin­tetben azon körülmény, hogy e javaslat a kormánynak még nem végszava, mit ultimátumnak tekinteni nem lehet, és nem szabad. Miért is szükség megkísérteni mindent, a­mi a bel­rendezés és szavazat sikeres eldöntésére szolgálhat; és ha a belrendezés nem sikerülhetne, mit isten ne adjon ,­­ akkor választassák csak el a szavazat kérdése, hogy az egészből leg­alább ennyi megmentessék. Korics Gásp. Zombor köv.: Küldői valamint terv­­­hozásbeli kiszoríttatásukat, úgy azt is fájlalják, hogy a vá­rosok rendszerének lényeges hibái miatt városuk nemcsak nem emelkedik, hanem sokszor már majd sorba is döntetett, leg­inkább azért, mert az éltök fogytáig tisztviselősködő egyé­neknek elbizottságból követett visszaéléseik elnyomására ki­küldött számos kir. biztosok nem a jobblétet, hanem saját érdeküket, mozdították elő. Ezért egyrészről a városok eddigi administrationális rendszerét javítni, másrészről a folyvást tartó kir. biztosok korlátlan eljárásaitól menekülni kívánván, az e város részéről még az 183-ki országgyűléshez benyúj­tott folyamodáshoz képest, a képviseleti rendszernek életbe­léptetését, és a polgári jogok élvezésére szükséges képesség meghatározását neki küldői szoros kötelességévé tették. A két­ választmány által kidolgozott és elfogadott törv­javaslat­ban küldői saját alapeszméjüket benfoglalva találják, fentart­­ják azonban maguknak azon pontokra nézve, hol a polgári rend az alkotmányos életből kitörü­ltetni, sőt több városok tör­vényhozási befolyásuktól megfosztatni szándékoltatnak. — ész­revételeik annak idejébeni előterjesztését. Tóth L. Breznóbánya köv.: A sorozat kérdésére nézve Temesvár követével egyet nem ért. A városok ügyébeni meg­győződését következő tételekbe vonja össze. Meg van győződ­ve, hogy a be­rendezés ép olly szükséges a polgároknak, mint a politikai befolyás, sőt hogy az otthoni elrendezés hiányából folyó rész , a polgárokat még érzékenyebben nyomja , mint a politikai befolyás nem léte, mert amaz a mindennapi életre nehezkedik, ’s általok óránkint éreztetik, mig az ezutáni vágy ekkorig még nincs eléggé kifejlődve, ’s igy rájok nézve nem olly érzékeny baj ; de meg van győződve más részről, hogy a magyar törvényhozásnak, országos tekintetből, leg­főbb érdeke ’s legelső teendője a városok politikai befolyását helyreállitani. Meg van győződve továbbá, hogy a politikai és administratív elrendezés szorosan össze nem függ, sőt lé­nyegesen különbözik, és egymástól veszély nélkül elválasztható nemcsak, de a siker könnyítése tekintetéből kívánatos. Meg van ennélfogva győződve, hogy a két rész közül azt kell előre bocsátani, a­mi országos tekintetből fontosabb, ez pedig nem a közigazgatási rendezés, hanem a politikai befolyás kérdése. Ezen tételeit bebizonyítandó, nem kivánja magát azon városi követek közé számitatni, kik a meddő históriai térre állanak, noha azon terv­hozó test előtt, melly kizárólag csak históriai jogokra támaszkodó aristocratiából és papságból áll, a história emlegetésének erős argumentumnak kell lenni. Szólónak a váro­sok ügye iránti meggyőződése nem a múltnak elporlott romjai közt, hanem a jelen­és jövendő mezején keresi és találja fel alapját. A históriai téren szalmát csépelni nem akar, hanem az alkotmányosság philosophiájából merített egypár sarkigaz­ságot t­oz fel véleménye mellett. — A hazai törvényhozás erőtlenségének ’s ájultságának , czéljai kivihetlenségének, a kevés tekintélynek ’s tiszteletnek, egyedüli oka — igy beszél szónok — azon keskeny és korhadt alap, mellyen a törvény­­hozás jelenben nyugszik; t. i. az, hogy am. törvényhozás csu­pán az aristocratia kifolyása, ’s annak, a mit kiván, nem 15­ millió főből, álló nép ad erőt ’s jelentőséget , hanem csak egy pár százezer főből álló privilegizált — tetemes részben el­­korcsult, elgyengült , eladósodott , másik tetemes részben bocskoros, koldus, szegény tudatlan ’s eladó, — és csak ki­sebb részében ép és erőteljes aristocratia ad nagyon is cse­kély nyaraatékot. — Bajaink e legfőbbikének orvosszere egyedül — mit a jövendőtől esdve várunk — a hon lakosai számához arányzott ’s józan qualificatiokhoz kötött, a mostani ország­ rendi ’s törvényhatóság-képviseleti alakból kitisztult népképviselet. — ’S mivel e népképviseletet egyszerre el nem érhetjük, igyekeznünk kell elérni annak legalább egy részét, — ’s ha el nem érhetjük tökéletes formában, igyekeznünk kell elérni a kevésbbé tökéletest is. — Igaz, hogy a királyi városoknak , mint törvényhatóságnak, képviselete ollyan tá­vol áll a valódi népképviselet eszméjétől, mint a megyei kép­viselet ; de a mennyiben a k. városok mégis egy a nemesi cas­­tától különböző , életerős, munkás, iparos elemet foglalnak magukban, és összesen több mint hatszáz­ezer civilizált lakos­sal bírnak, kétséget nem szenved, hogy a kir. városok sza­vazatnyerése által a népképviselet felé egy hatalmas lépés fog létetni, ’s a törvényhozás alapja tágittatván, annak ereje ’s tekintélye tetemesen növekedni.­­ Másik föhiánya törvény­­hozásunknak az alap keskenységén ’s korhadtságán kívül az, hogy csaknem kizárólag turistákból ’s mezei gazdákból áll, ’s igy kebelében azon sokoldalú ismeretek, mellyekből czélszerű törvényhozás keletkezhetik, legalább teljes és részletes vilá­gosságban nem lakozhatnak , különösen az ország jólétének fő főtényezői: ipar, kereskedés , műszorgalom, valódilag kép­viselve nincsenek; és főkép innét is magyarázhatni, hogy ho­zott törvényeink gyakran hiányosak, egyoldalúak , és a gya­korlati élettel összeférhetlenek. Ezen egyoldalúságon segítve volna a kir. városok valódi képviseltetése által, mellyeknek kebelében laknak az ipar , kereskedés, műszorgalom körüli gyakorlati és részletes ismeretek. — Ez okoknál fogva tar­tom én parancsoló szükségnek , hogy a sz. kir. városok sza­vazat­jogának megállapítása a be­rendezésről ne feltételeztessék, ’s még csak egy két szokott ellenvetésre kivánok pár szót szó­lani. — Szokott mondatni, hogy ha a k. városok politikai be­folyással ruháztatnának fel , a mostani administrationális schlendrián pedig megmaradna, a kormány és a tisztviselők olly hatalmat fognának gyakorlani a választókra, hogy az általuk választott képviselők országgyűlési szavazatai az alkot­mányos szabadságot, sőt a magyar nemzetiséget is veszélyez­tetnék. — Véleményem szerint ezen aggodalom alaptalan, és aligha hibázom , ha azt állítom, hogy hazánkban legfügget­­lenebb elem a tehetős városi polgárság — mert hiszen a fel­állított qualifikátiók szerint csak ez fogna bírni választói jog­gal — ezen munkás, szerény , hivatalra nem vágyó polgár­ság, mellynek a kormánynyal , nagy urakkal , administrato­­rokkal semmi köze, csak kontóit fizessék ki —, ha azt állí­tom, hogy ez elem sokkal függetlenebb, mint a megyei. Mig a megyéket — tisztelet a kivételeknek — többnyire olly tens urak lakják, kiknek függetlenségét a hivatalvágy megsem­misíti , ’s ezeken kivül egy értetlen , nyers , kortestömeg , mellynek egy két vezér fényes húszasokkal ’s telt kulacsok­kal parancsol, addig a városi polgárság becsületes munkája után él, senkire nem szorul, hivatalra nem vágyik. Mellyik tehát függetlenebb ? — És én még akkor is hiszek ezen füg­getlenségben , ha a királyi felügyelők hatalma a követválasz­tásokra nézve is megállapittatik , a­mit egyébiránt képtelen­ségnek tartok, és ebben egy fő okot találok a két szóban forgó tárgy elkülönözésére; azt hiszem ugyanis, hogy az admini­stratív rendezésnél behozandó kbr. főfelügyelők mellett hozhat fel a kormány plausibilis okokat, és azokat elkerülni bajos lesz; a követ választásnál pedig i­lyen felügyelőket alkalmazni az alkotmányosság nyílt megtámadása volna, melly mellett a kormány semmi plausibilis védeket felhozni nem tud, egye­nesen inconstitutionális czélzatokkal pedig elő­állani aligha fog. A­mi a magyar nemzetiséget illeti, azt hiszem, e tekintetben az aggodalom már elkésett. A magyar nyelv diplomatikai mél­tósága már ki van viva, a m. király magyarul szólott trónu­sán ’s illy előzmények után a magyarul még nem szóló pol­gárság érdeke fogja parancsolni , hogy a magyar nemzeti­ségbe beleolvadjon , hogy gyermekeit magyarul neveltesse, a mit már jelenleg is tesz. — A másodikra nézve, hogy t. i. a politikai jog kérdése a be­rendezéstől nemcsak elválasztható , hanem siker tekintetéből el is választandó. Buda érd. követe részletesen kifejtette véleményemet, és azokat, miket ő már elmondott, ismételni nem akarom. De azon szempontot, hogy a szavazatjog előrebocsátását a „nihil de nobis sine nobis“ elve kivánja, nem lehet elmellőznöm. Ha valaki házamat elvette, ’s végre, sok küzdés és perlekedés után, sikerül kieszközölnöm , hogy azt visszaadja, — és én e visszaadásért, bár az nem ke­gyelem, hanem igazság, még hálát is nyilatkoztatok: nem fogná-e e hálaérzetet megkeserítni olly eljárás , ha azon valaki, mi­előtt házamat visszaadta , a szobákat és bútorokat tetszése szerint rendezné el abban , az igaz tulajdonos tetszésének és ízlésének kizárásával ? Illyen eljárás volna a be­rendezés, mi­előtt a városok szavazatjoga meg nem adatik, ’s hozzászólá­suk ez által lehetséggé nem létetik. — A mondottaknál fogva a budai indítványt, mint a városi kérdés sikeres és igazságos megoldásának egyedüli módját szóló is pártolja. Sztanaczky A. Szatmárnémeti köv. : Küldői úgy a szavazatot, mint a be­rendezést kívánják, de okulván a múlt országgyűlés eseményeiből, miszerint a belrendezés megtör­vén, a szavazati kérdés is megbukott, Buda, Szepes és Brez­nóbánya követével egyetértve az elkülönözést óhajtja. Eperjes követének kívánságára, miszerint az 1790. 13. értelmében a k. előadásokhoz csatolt t. javaslat is a tanácskozás mérlegébe vettessék, azt feleli, hogy az már megtörtént, midőn azt a kül­döttség figyelembe vette ; kijelenti egyébiránt , hogy azon t. czikkeket Szeged városa követe által felhozott okoknál fogva hasonlóul nem pártolja. Bárány­ay J. Kassa köv.: Hogy a városok politikai és administratív elrendezése elkülönöztessék, ezt a dologra nézve lényegesnek nem tartja, akár elkülönözve, akár együttvéve, csak létesüljön. Küldői mind a kettőt óhajtják, de szavazatu­kat a belelrendezéstől felfüggeszteni nem akarják. Egyéb­­ként e tárgy szőnyegre kerülvén, alkalmat vesz magának meg­győződését kijelenteni. Minden jól elrendezett és civilizált ál­­ladalomban, bármilly legyen országlási formája, három nép­­osztálynak kell létezni: aristocratiának, közép vagy iparos osztálynak, és köznépnek, ’s hol ez osztályokat a törvény meg nem állapitja ’s rendezi, kifejti ott maga az élet. Ezen 3 osz­tály mindenikének meg vannak saját viszonyai, érdemei ’s ér­dekei, ’s csak azon álladalom van jól elrendezve’s biztos alapra állítva, mellyben e három osztály viszonyai, érdemei elismer­tetnek, érdekei pedig az igazság elvei szerint a lehetőségig ki­egyenlittetnek és egyensúlyban tartatnak. Az iparos osztály viszonyaira szorítkozva , ezen osztályt , mellynek feladata a kézmű- ’s gyáripar, kereskedés, művészet és tudomány fej­lesztése és gyarapítása, bármilly országlási formájú álladalom­­ban, a civilisatio olly kellékének ismeri, hogy a melly nemzet ezen osztályt ápolni és szilárdítani nem hajlandó, az a civilisált nemzetek sorába nem tartozik. Ezen státustani igazságot dicső királyaink már az álladalom megállapításánál elismerék ’s a középosztály alakítására ’s gyarapítására sok gondot fordita­nak ’s kir. városokat alapítottak , hogy az iparos osztályoat nemcsak tűzhelyül szolgáljanak , de egyszersmind a túlsúlyú aristocratiától függetlenségben tartsák, ’s elnyomásától meg­­óják. E czélből a kir. városok kiváltságokkal, sőt törvény­

Next