Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-29 / 747. szám

B­ó­n­i­s S. Szabolcs köv.: Az esküformát megtartja. Sop­­rony vármegye egykori híres követével Nagy Pállal együtt tart, ki származtatta, hogy elébb elég volt az ígéret, aztán aláírás, utóbb eskü kivántatott. Szeretné szóló, ha oda men­nénk vissza, midőn az ígéret elég biztosíték vala. Nincs ab­ban vallástalanság, hogy itt az Isten neve nem emlittetik, nem szükség ezt mindenütt emlegetni, és figyelmezteti a derűst arra, mit az Írás mond, hogy nem mindenki, a ki mondja: Uram, uram ! megyen be a mennyeknek országába, hanem a ki igazságot cselekszik. Egyébiránt szeretné, ha a törvényho­zás által honosítottak az esküt a hongyülés előtt tennék le, mert igy nagyobb nyilvánossággal történvén , jobban kö­telezne. Szentkirályi M. Pest m. köv.: Nem lehet eskü, a hol Isten neve meg nem emlittetik ; ezért a szokott záradékot be­tétetni kivánja, az eskületételre nézve a­ szabolcsi indítványt elfogadván. Kir. személynök: Kérdi, hogy a szabolcsi és a pesti indítványok elfogadtatnak-e?­­ t. rr. közfelkiáltással nyilvá­nítják beleegyezésüket, miért az esküforma végére ezen sza­vak tétettek: „Isten engem úgy segéljen ’stb.“ Kir. személynek. A IIi. §ban a honosítási feltételek szigorúsága mellett az ezeket tárgyazó törvény végrehajtására nézve legalább annyi sanetiót óhajtana, hogy a honosítottak névkönyvének másolata a helyi­ tanácshoz ne tudomás, hanem felügyelés végett küldessék fel évenkint. Asztalos P. Marmaros köv.: A megyéknek sokkal na­gyobb érdekében álland­ó törvény végrehajtása, miért meg­tartja a szerkezetet, miszerint a honosítottak névkönyvének másolata a helyi­ tanácshoz csak tudomás végett küldessék fel. Szentkirályi M. „a tudomás végett“ kihagyatni ki­vánja, a felügyelés törvényben lévén megszabva. A többség a helyi­ tanács felügyelési jogát és kötelességét elismervén, a „tudomás“ szónak, mint feleslegesnek kihagyását elhatározta. P­r­i­v i­t­z e r I. Fiume köv.: A magyar tengermelléken honositandókról szóló §. módosítását kérvén és javasolván , az általa előterjesztett javaslat némelly módosításokkal el­fogadtatott , mellynek folytán a §. következően állapíttatott meg: „a magyar tengermelléken a külföldieknek az ódik §. értelmébeni honosítása rendesen a jelen törvényben foglalt szabályok szerint megy végbe , azonban az ottani sajátságos körülményekhez és tengerkikötői szabadítékokhoz képest e részben még a következő rendelkezés létezik : azon külföldi egyénekre nézve, kik kereskedéssel, műiparral , vagy tenge­­részettel foglalatoskodván, a jelen törvényben kijelölt 10 és illetőleg 5 évi határidő eltelte előtt honosulni kívánnak , az illy kivételes honosításra a következő feltételek kívántatnak : 1) hogy a honosítandó teljes körű legyen ; 2) elélhetéséről biztosítékot mutasson fel; 3) a magyar polgári esküt letegye. A honosítandó bizonyítékokkal ellátott folyamodványát, a magyar kir. kormányszékhez nyújtja be, ’s ha ez azon törv.­­hatóságtól, mellynek területén a honosítandó ideiglenesen tartózkodik , kielégítő tudósítást veend, a folyamodót vallásra való tekintet nélkül honpolgárnak bevenni köteles, ki ha a magyar polgári esküt leteszi , mindazon jogokban, kedvez­ményekben részesül , és mindazon kötelezettségek alá esik , mellyek kereskedői és tengerészeti tekintetben a Magyarhon benszületett polgáraira fenállanak , de az illyféle egyének is, ha a törvényes 10 vagy 6 évet a tengermelléken vagy egye­bütt az országban lakván, eltöltik , és a többi általános törvényes feltételeknek eleget tesznek , minden tekintetben Magyarország honpolgári sorába lépenének. Némellyek: M­oy­­zes (zágrábi kápt. köv.), Balogh K. (Győr), Somsich P. (Baranya), Smaich B. (Buccari), Simon J. (Soprony), a szerkezetből kihagyni kívánták azt, hogy „vallásra való tekintet nélkül“­. Kende Zs. (Szatmár) a szerkezetet így kívánta kitétetni : „keresztény vallásra való tekintet nélkül.“ Maradt a szerkezet. Ossegovich M. Horvátország köv. : Megengedi azt, hogy a szabad tengeri kikötőkre nézve , azoknak sajátságos körülményeinél fogva a kereskedéssel, műiparral vagy tenge­­részettel foglalkozó külföldi egyének iránt kivételes intézke­dések szükségesek, és a­mennyiben a tengeri szabad kikötők­nek kiváltságos természetéhez képest az ott fenálló gyakorlat­nak jövendőre is fentartása kívántatik, azt nem ellenzi. De a mennyiben ezen kivételes intézkedés a tengeri kikötőkön túl az egész tengermellékre is kiterjesztetni szándékoltatik, hol a kikötői kiváltságos körülmények fen nem forognak, a mennyiben igy a tengeri melléken a vallás tekintetében fenálló törvényes intézkedéseknek megváltoztatása eléretii czélozta­­tik, — annyiban e­hhez nem járulhat, és ellene igazolása vé­gett óvást tesz. Bónis S. Szabolcs köv. : Ha az előtte szólónak mostani kijelentését a korábbiakkal összeüti, azt hozza ki belőle, hogy a követ ur a tengermellék némelly részeihez jogot tart. Ez ellen szóló óvást tesz. (Mindnyájan.) Szentkirályi M. indítványára a következő uj §. fogad­tatott el: „Azokra nézve, kik a jelen törvény kihirdetése előtt az országban letelepedtek , azon évek, mellyeket eddig a honban töltöttek, az 5. §. 1. és 21k pontjában említett 10 vagy illetőleg 5 évekbe beszámitandók.“ O Igyay T. Pozsony köv. javaslatára a zsidókról szóló t. ekép módosíttatott: „A honban lakó zsidókra nézve az 1840: 29. t. ez. rendelete fenmaradván , külföldi zsidók se be nem vándorolhattak, se le nem telepedhetnek.“ Az I. Fejezet tárgyalása bevégeztetvén , a további tár­gyalás jövő ülésre halasztatott. 3 megyérc. X. SZÉKES-FEHÉRVÁR, jan. 8. Fehérmegye ka­rai ’s rendei f. é. jan. 3kán székvárosunkba nagy számmal beseregelvén, reggeli 1őtől délutáni fél négyig tartott heves discussió után, Perczel Móricz ur indítványára kö­vet uraknak a köszönő válaszfelirat alsó táblái tárgyalása ’s letétele alkalmával követett eljárásukat helyeselték, és az úgynevezett uj rendszert nemcsak sérelmesnek, hanem a sérelmek legfőbbikének nyilvánították. Tudjuk, minő sajátszerű forrásokból ömlekeznek ki gyakran az emberi határzatok, mellyeket belbecsek szerint szokott azért a történetiró későbben classificálni. ’S ez okból bíráló pil­lanatot kívánok vetni a kérdéses fehéri két­élű végzés phasisaira, hogy a leendő magyar Montesquieunek tör­vényeink lelkéről készítendő munkálatára érdekes ada­tokkal szolgáljak, mellyekből a magyar municipiumok következetességéről, a követi utasítások, eskük ’s köte­lezettség szentségéről, főkép pedig municipiumaink er­kölcsi becsére ’s rendíthetlen bázisára épitendő kormány­­felelősségről kellőleg értekezhessél .Kormányfelelősség, jöjjön a te országod! jöjjön holnap, jöjjön ma, jöjjön mi­­nél előbb, csak jöjjön!­ sóhajtoznak liberálisaink, de váj­jon municipiumaink tarkabarkaságai, és sajgó fájdalom­mal érezhető jellemtelenségük mellett képzelhető-e jó­zan okossággal egy szerencsétlen magyar felelős minister állása ? azzal nem vesződnek. Eléglik ők ma így, holnap amúgy, miként épen conveniál, határozni; tetteikért más feleljen. Az 52 megye, 49 város, néhány kerület bölcs és nem bölcs végzéseiért, utasításaiért in ultima analysi feleljen a kormány. Hiszen övéké a destructiv omnipo­­tentia, építeni nehéz, építsen más. — Ezen gondolatok ébredtek fel bennem, midőn a jan. 3diki közgyűlés folya­mának szemtanúja voltam Fehérváron. Ugyanis Fehér­nek nem lévén ’s nem is lehetvén az anyautasitások adása alkalmával gondolatában, a köszönő felírás tárgyalása esetére, melly Pozsonyban a követek örömérzetéből me­rült fel, utasítással ellátni követeit, múlt évi nov. 25 én , midőn már erősen folytak a kerületi viták a felett: Pest­­e? Baranya-e? vagy Mosony? a tisztán köszönő felirat szorgalmazására utasította követeit, mégis az országos ülésben szőnyegre kerülvén a tárgy , Cs. K. egyik követ Fehérnek volumát azzal ferdítette el és nullificálta, hogy sem egyik sem másik szerkezetre nem szavazhat, mert küldői, úgymond, minden egyéb tárgyak mellőzé­sével tiszta köszönetet akarnak kifejezni. Hogy Pest egyik követének szyljén szóljunk, ez nagy fallad­a volt! Mert lám , H. L. másik fehéri követnek enunciatió­­ja a kerületi többségbe beszámittatott, ’s midőn később az utasítás megérkezett, ezt a másik követ az ügyes fogással , melly prókátorhoz ugyan , kivált nálunk, illik, de sem a követnek , sem az utasításoknak, sem a kerületi többségnek ajánlására nem szolgál, kijátszotta. Uraim! ez fallacia volt. Még nagyobb jön a fallacia, mi­dőn a term­ék e tárgybani válaszüzenete a t. kk. és ezhez visszakerült; mert akkor Fehér — a tisztán köszönő vá­lasz felterjesztésére utasított Fehér — Pesttel a depositió­­ra szavazott! Fehérnek rendel most jan. 3kán követeik ezen eljárását nemcsak megbocsátották, de sőt helyesel­ték is. Többség mindent határozhat, de az elfogulatlan biró, minden határzatok daczára kimondani kénytelen, mikép Fehérnek követei nov. 25-én kelt utasításuk irá­nyában követi kötelességüket nem teljesítették. Azon fér­fiú , kinek szíve helyén van, küldőinek irányában, kiktől fizettetik ’s utasittatik, vagy teljesítse pontosan ’s becsü­letesen megbízatását, vagy lépjen le. Ebben, míg utasí­tások leendőek, más becsületes kibúvó vagy középút nincs. — Másik tárgy, melly ezúttal Fehérmegye figyel­mét kiválólag foglalta el, volt az administratorok kérdé­se. Mikép állt Fehér az administratori kérdés párvonalá­ban ? Erre a megye jegyzőkönyvei leghitelesebben fog­nak megfelelni. Az 1845dik évi oct. 6kán tartott közgyű­lés 4054. száma alatt következő végzés foglaltatik: „Mél­­tóságos gróf Zichy Ödön cs. kir. aranykulcsos ő nagysá­gának e megye főispáni helytartójává lett kineveztetését tárgyazó, kihirdetett legkegyelmesebb parancsolatra a karok és rendek örömeiket közéljenzésekkel nyilvánítot­ták, ’s valamint saját jogaikat, úgy a főispáni jogokat épségben hagyatni kívánják; de miután meggyőződve vannak, hogy mint főispáni helyettes mind azt, mit törvény és törvényes gyakorlat megenged, fogja tenni, e részbeni előleges intézkedése­k szük­ségét fentorogni nem lát­ják. Egyébiránt az esküforma iránt tett észrevétel a jövő országgyűlésére adandó utasítások alkalmára fenhagyatni rendel­tetet­t.“­­ Egy évvel későbben pedig, vagyis az 1846. évi oct. 6kán tartott közgyűlésen, Szabolcsmegyének az administratorok törvényszéki elnökletét illető felhívására, a jegyzőkönyv 3801. száma alatt ezt végezték Fehérnek erdei: „A karok és rendek nem osztják Szabolcsmegye nézeteit, sőt Ulászló I. D. 72dik, II. D. 12, 16. és 17d. 1536: 37,1563 47—50, 1578: 4ik, 1663: 38dik, 1723: 56—57dik fenálló törvények értelménél fogva a főispá­nokat és helytartóikat a törvényszékekéii elnö­­kösködésre kötelezetteknek tartván, erről Sza­­bolcs megyét fenebbi hivatalos levele nyomán értesít­­tetni rendelik.“ Ezen két rendbeli végzésben Fehér­megye meggyőződése az administrátorok irányában megállapodván, soha senkinek sem jutott eszébe, a kérdést többé bolygatni. A pártok közös egyezkedésé­­vel alakult anyautasításokban, az 1845-i­sen érintett vég­zés folytán, a követek az esküforma törvénybe foglal­tatá­sának szorgalmazására utasítvák. Mindezek után mégis mi történt e legújabb gyűlés alatt ? A karok és rendek többsé­ge az administratori rendszert, mellyet administratora sze­mélyében e megye 1845. évi oct. 6án örömmel fogadott, mellyben panaszt nem látott, melly ellen soha fel nem irt,­­ mellyet a törvényszéki elnökletre 1846 ki oct. Gán törvé-­­ nyesen kötelezettnek vallott 's ebbeli meggyőződéséről Szabolcsmegyét értesitendőnek rendelte , — e rend­szert mondom sérelmesnek, legfőbb mértékben sérel­mesnek , ’s veszedelmesnek canonisálta, noha egy részről a mostani administrator hivatalviseléséveli tö­kéletes megelégedéseket és megnyugvásukat többen kijelentették, más részről az indítványzó puszta declamatiókon kívül semmi új okot fel nem hozott indítványa támogatására, ha csak minden okok pótlékául, Montalambertnek a francziák pak­kamarájában először proclamált azon rugalmas állítását el nem fogadnék, hogy a galicziai parasztokat az osztrák kormány ösztönözte a nemesség gyilkolására. Ha ezt franczia ember monda el­fogultságában , ő lássa, miként tudja a becsületességgel megegyeztetni; de hogy Komárom követe a diétái dis­­cussiók alkalmával, elvbaráti pedig itt a fehéri gyűlésen magyar szívvel és magyar becsülességgel képesek" felme­­legíteni a rég megc­áfolt rágalmat, azt ugyan mi sem belá­tásukkal, sem törvényes kötelességükkel összeférőnek nem találjuk. Vájjon a két komáromi ember mit mondana, ha a gyilkolás indok vétke előidézéséről ők vádoltatnának úgy, mint ők a kormányt vádolják? E két úr megérde­melné törvény­elibe állíttatását, hogy ott igazolja vádját. Fehérnek rendel e motiválás mellett is, sérelemnek dekla­­rálták a mi szerintök nem sérelem. Ám lássák, mikép fog­ják összehangzásba hozni jegyzőkönyveiket. Kitonieh újra kiadhatja azokból dubietásai centurjait. Ak­, kik a a municipals szerkezetben a polgári szabadság védvét szeretjük, kimondhatlan fájdalommal látjuk, mikép sülyed a pártok játéka, az önzés és politikai jellemtelenség átka által mindinkább mélyebbre a municipiumok erkölcsi te­kintélye. Midőn Ildik József császár elhunytéval az egész magyar haza megyéi egy hangon szólamlottak fel a törvé­nyes alkotmányosság érdekében, minő tiszteletre méltó látványt nyújtottak törvény és méltóság által egyaránt biztosított állásukban! Most a szenvedélyek hulláma és ide és oda csapdosott bárkák képét viselik. De máskép nem is lehet, ha olly indokok szerepelnek, mint ezúttal szerepel­tek Fehérben. Félév múlva itt a restauratió. A baracskai conferentia már a szükséges költségekről intézkedik. Re­ményt nyújt az ellenzék is. Meglehet uraim! reményeik­ben nem csalatkoznak, de a haza, a közjó csak úgy nyer­het, ha egy a kormány a nemzettel, ’s kiki tiszta szándék­kal nyúl a haza szent ügyéhez. SZABOLCSBÓL, január 16. Példátlan tisztújításunk után egy neme a lankadtságnak lepte meg megyénket; olly kedv nélküli, szótlan minden ember, a pártok vezérei olly csendesek; a két párt egymásra nem haragszik ugyan, de még sem szeretik egymást, találkoznak és beszélgetnek együtt, de az olly vontatva, olly hideg komolyan történik; szemrehányásokat nem tesznek egymásnak, mert egy mér­tékben vétkesek egymás iránt; és a közös neheztelés tárgya csak egy férfiú, kit még­sem támadnak meg, kit jóságáért szeretnek , kit hivatalos állása miatt a jövő tisz­­tújításnál ismét használni kíván mindkét párt. És illy szel­lem, illy hangulatban láttuk jan. 10. közgyűlésünket le­folyni ... Az administrátor ő méltósága nem volt jelen; a másodalispán elnökölt. Iszonyú kedvetlenség lepte meg a megye rendeit; a megyei tanácskozás csendes, a vitat­kozásoknak semmi borsa, éle; pedig mennyiben bővelked­tünk csak minapában is. Senkit nem bántottak, ’s senki nem bántott; pedig milly eperjesi mészárszéket tartottunk gyakran más emberek véleménye ’s jelleme felett . . . Mindezekhez kedvünk nem valt most; még magyar ter­mészetünket is megtagadók; mert keveset beszéltünk . . . Ez egy ép olly állapot volt, mint a hideglelés előző napja, midőn az ember agyonkinozza magát nyujtózásaival és rész kedvével. Sokan megunták a költségeket, sokat pe­dig meg is viselt a múlt sikertelen restauratió költsége. Két vert hadhoz hasonlít megyénk , egyik sem győzött, mindkettő veszített és aléltságban van. — Illy gyűlések­nél kinos helyzetbe jő a levelező, mivel nincs tárgya, mit megírhasson. De még bajosabb a peres emberek sorsa, ki birót nem kap perének, hol a biróhoz nem mer a perle­kedő menni, mert kemény kortes-harczot vívtak csak mi­napában egymás ellen ; némelly tárgyakban ítélni nem akarnak — mert — — mert úgyis ők be nem fejezhetnék, ’s más bíróra hagyományozzák át; némelly peresek pedig rósz básisu ügyüknek kedvezőbb birót reménylenek ... ’s halogatják az ügy kifejtését. .Bizony sehogy sem vagyunk; fáj kívül, fáj belül mindenünk. No de se baj, ez émely­gésen egy jótékony vomb­a majd segít. Nézzük már le­írandó közgyűlésünket. — Az országos tárgyakkal foglal­kozó választmány a kir. kegy. propositiókra beadta véle­ményét. Valóságos caesari munka laconics modorban: veni, vidi, vici . . . Talán a kir. propositiók mellé csatolt számos ívekre terjedő törvényterveket rostálta meg, mert hivatása hozta volna magával,utasításadás végett követeink számára ? nem, még csak fel sem olvasták a közgyűlésen; hát talán előleges bizodalomnál fogva csatolmányait a kir. propositióknak mind elfogadták? nem ! Hát mit tettek ?... no ez már igen eredeti ’s tökéletesen magyar jellemű eljá­rás. Ugyan m­ellyik táblabirónak lett volna ideje ’s kedve és annyi türelme, hogy a több ívre terjedő törvényterve­zet végig olvasta ’s hallgatta volna ? Ezen indolens ter­mészetünket tehát, hogy a munkát kerülni szeretjük , el­­palástolva, egy hatalmas ellenzéki inditvány létetett, é s el is fogadtatott . . . Páratlan a maga nemében széles e Magyarországon, tehát figyelmet kérünk. .,A királyi pro­­positiokat, jelen modorban kiadott törvénytervi csatol­mányaival, veszedelmeseknek találják utasítási rendsze­rünkre, a nemzet initiativus jogaira, és a törvényhozás be­folyására — a kormány részéről. Hamarabb kellett volna a kormánynak a törvényterveket megküldeni. Be nem

Next