Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-29 / 747. szám
Bónis S. Szabolcs köv.: Az esküformát megtartja. Soprony vármegye egykori híres követével Nagy Pállal együtt tart, ki származtatta, hogy elébb elég volt az ígéret, aztán aláírás, utóbb eskü kivántatott. Szeretné szóló, ha oda mennénk vissza, midőn az ígéret elég biztosíték vala. Nincs abban vallástalanság, hogy itt az Isten neve nem emlittetik, nem szükség ezt mindenütt emlegetni, és figyelmezteti a derűst arra, mit az Írás mond, hogy nem mindenki, a ki mondja: Uram, uram ! megyen be a mennyeknek országába, hanem a ki igazságot cselekszik. Egyébiránt szeretné, ha a törvényhozás által honosítottak az esküt a hongyülés előtt tennék le, mert igy nagyobb nyilvánossággal történvén , jobban kötelezne. Szentkirályi M. Pest m. köv.: Nem lehet eskü, a hol Isten neve meg nem emlittetik ; ezért a szokott záradékot betétetni kivánja, az eskületételre nézve a szabolcsi indítványt elfogadván. Kir. személynök: Kérdi, hogy a szabolcsi és a pesti indítványok elfogadtatnak-e? t. rr. közfelkiáltással nyilvánítják beleegyezésüket, miért az esküforma végére ezen szavak tétettek: „Isten engem úgy segéljen ’stb.“ Kir. személynek. A IIi. §ban a honosítási feltételek szigorúsága mellett az ezeket tárgyazó törvény végrehajtására nézve legalább annyi sanetiót óhajtana, hogy a honosítottak névkönyvének másolata a helyi tanácshoz ne tudomás, hanem felügyelés végett küldessék fel évenkint. Asztalos P. Marmaros köv.: A megyéknek sokkal nagyobb érdekében állandó törvény végrehajtása, miért megtartja a szerkezetet, miszerint a honosítottak névkönyvének másolata a helyi tanácshoz csak tudomás végett küldessék fel. Szentkirályi M. „a tudomás végett“ kihagyatni kivánja, a felügyelés törvényben lévén megszabva. A többség a helyi tanács felügyelési jogát és kötelességét elismervén, a „tudomás“ szónak, mint feleslegesnek kihagyását elhatározta. Priv itz e r I. Fiume köv.: A magyar tengermelléken honositandókról szóló §. módosítását kérvén és javasolván , az általa előterjesztett javaslat némelly módosításokkal elfogadtatott , mellynek folytán a §. következően állapíttatott meg: „a magyar tengermelléken a külföldieknek az ódik §. értelmébeni honosítása rendesen a jelen törvényben foglalt szabályok szerint megy végbe , azonban az ottani sajátságos körülményekhez és tengerkikötői szabadítékokhoz képest e részben még a következő rendelkezés létezik : azon külföldi egyénekre nézve, kik kereskedéssel, műiparral , vagy tengerészettel foglalatoskodván, a jelen törvényben kijelölt 10 és illetőleg 5 évi határidő eltelte előtt honosulni kívánnak , az illy kivételes honosításra a következő feltételek kívántatnak : 1) hogy a honosítandó teljes körű legyen ; 2) elélhetéséről biztosítékot mutasson fel; 3) a magyar polgári esküt letegye. A honosítandó bizonyítékokkal ellátott folyamodványát, a magyar kir. kormányszékhez nyújtja be, ’s ha ez azon törv.hatóságtól, mellynek területén a honosítandó ideiglenesen tartózkodik , kielégítő tudósítást veend, a folyamodót vallásra való tekintet nélkül honpolgárnak bevenni köteles, ki ha a magyar polgári esküt leteszi , mindazon jogokban, kedvezményekben részesül , és mindazon kötelezettségek alá esik , mellyek kereskedői és tengerészeti tekintetben a Magyarhon benszületett polgáraira fenállanak , de az illyféle egyének is, ha a törvényes 10 vagy 6 évet a tengermelléken vagy egyebütt az országban lakván, eltöltik , és a többi általános törvényes feltételeknek eleget tesznek , minden tekintetben Magyarország honpolgári sorába lépenének. Némellyek: Moyzes (zágrábi kápt. köv.), Balogh K. (Győr), Somsich P. (Baranya), Smaich B. (Buccari), Simon J. (Soprony), a szerkezetből kihagyni kívánták azt, hogy „vallásra való tekintet nélkül“. Kende Zs. (Szatmár) a szerkezetet így kívánta kitétetni : „keresztény vallásra való tekintet nélkül.“ Maradt a szerkezet. Ossegovich M. Horvátország köv. : Megengedi azt, hogy a szabad tengeri kikötőkre nézve , azoknak sajátságos körülményeinél fogva a kereskedéssel, műiparral vagy tengerészettel foglalkozó külföldi egyének iránt kivételes intézkedések szükségesek, és amennyiben a tengeri szabad kikötőknek kiváltságos természetéhez képest az ott fenálló gyakorlatnak jövendőre is fentartása kívántatik, azt nem ellenzi. De a mennyiben ezen kivételes intézkedés a tengeri kikötőkön túl az egész tengermellékre is kiterjesztetni szándékoltatik, hol a kikötői kiváltságos körülmények fen nem forognak, a mennyiben igy a tengeri melléken a vallás tekintetében fenálló törvényes intézkedéseknek megváltoztatása eléretii czéloztatik, — annyiban ehhez nem járulhat, és ellene igazolása végett óvást tesz. Bónis S. Szabolcs köv. : Ha az előtte szólónak mostani kijelentését a korábbiakkal összeüti, azt hozza ki belőle, hogy a követ ur a tengermellék némelly részeihez jogot tart. Ez ellen szóló óvást tesz. (Mindnyájan.) Szentkirályi M. indítványára a következő uj §. fogadtatott el: „Azokra nézve, kik a jelen törvény kihirdetése előtt az országban letelepedtek , azon évek, mellyeket eddig a honban töltöttek, az 5. §. 1. és 21k pontjában említett 10 vagy illetőleg 5 évekbe beszámitandók.“ O Igyay T. Pozsony köv. javaslatára a zsidókról szóló t. ekép módosíttatott: „A honban lakó zsidókra nézve az 1840: 29. t. ez. rendelete fenmaradván , külföldi zsidók se be nem vándorolhattak, se le nem telepedhetnek.“ Az I. Fejezet tárgyalása bevégeztetvén , a további tárgyalás jövő ülésre halasztatott. 3 megyérc. X. SZÉKES-FEHÉRVÁR, jan. 8. Fehérmegye karai ’s rendei f. é. jan. 3kán székvárosunkba nagy számmal beseregelvén, reggeli 1őtől délutáni fél négyig tartott heves discussió után, Perczel Móricz ur indítványára követ uraknak a köszönő válaszfelirat alsó táblái tárgyalása ’s letétele alkalmával követett eljárásukat helyeselték, és az úgynevezett uj rendszert nemcsak sérelmesnek, hanem a sérelmek legfőbbikének nyilvánították. Tudjuk, minő sajátszerű forrásokból ömlekeznek ki gyakran az emberi határzatok, mellyeket belbecsek szerint szokott azért a történetiró későbben classificálni. ’S ez okból bíráló pillanatot kívánok vetni a kérdéses fehéri kétélű végzés phasisaira, hogy a leendő magyar Montesquieunek törvényeink lelkéről készítendő munkálatára érdekes adatokkal szolgáljak, mellyekből a magyar municipiumok következetességéről, a követi utasítások, eskük ’s kötelezettség szentségéről, főkép pedig municipiumaink erkölcsi becsére ’s rendíthetlen bázisára épitendő kormányfelelősségről kellőleg értekezhessél .Kormányfelelősség, jöjjön a te országod! jöjjön holnap, jöjjön ma, jöjjön minél előbb, csak jöjjön! sóhajtoznak liberálisaink, de vájjon municipiumaink tarkabarkaságai, és sajgó fájdalommal érezhető jellemtelenségük mellett képzelhető-e józan okossággal egy szerencsétlen magyar felelős minister állása ? azzal nem vesződnek. Eléglik ők ma így, holnap amúgy, miként épen conveniál, határozni; tetteikért más feleljen. Az 52 megye, 49 város, néhány kerület bölcs és nem bölcs végzéseiért, utasításaiért in ultima analysi feleljen a kormány. Hiszen övéké a destructiv omnipotentia, építeni nehéz, építsen más. — Ezen gondolatok ébredtek fel bennem, midőn a jan. 3diki közgyűlés folyamának szemtanúja voltam Fehérváron. Ugyanis Fehérnek nem lévén ’s nem is lehetvén az anyautasitások adása alkalmával gondolatában, a köszönő felírás tárgyalása esetére, melly Pozsonyban a követek örömérzetéből merült fel, utasítással ellátni követeit, múlt évi nov. 25 én , midőn már erősen folytak a kerületi viták a felett: Peste? Baranya-e? vagy Mosony? a tisztán köszönő felirat szorgalmazására utasította követeit, mégis az országos ülésben szőnyegre kerülvén a tárgy , Cs. K. egyik követ Fehérnek volumát azzal ferdítette el és nullificálta, hogy sem egyik sem másik szerkezetre nem szavazhat, mert küldői, úgymond, minden egyéb tárgyak mellőzésével tiszta köszönetet akarnak kifejezni. Hogy Pest egyik követének szyljén szóljunk, ez nagy fallada volt! Mert lám , H. L. másik fehéri követnek enunciatiója a kerületi többségbe beszámittatott, ’s midőn később az utasítás megérkezett, ezt a másik követ az ügyes fogással , melly prókátorhoz ugyan , kivált nálunk, illik, de sem a követnek , sem az utasításoknak, sem a kerületi többségnek ajánlására nem szolgál, kijátszotta. Uraim! ez fallacia volt. Még nagyobb jön a fallacia, midőn a termék e tárgybani válaszüzenete a t. kk. és ezhez visszakerült; mert akkor Fehér — a tisztán köszönő válasz felterjesztésére utasított Fehér — Pesttel a depositióra szavazott! Fehérnek rendel most jan. 3kán követeik ezen eljárását nemcsak megbocsátották, de sőt helyeselték is. Többség mindent határozhat, de az elfogulatlan biró, minden határzatok daczára kimondani kénytelen, mikép Fehérnek követei nov. 25-én kelt utasításuk irányában követi kötelességüket nem teljesítették. Azon férfiú , kinek szíve helyén van, küldőinek irányában, kiktől fizettetik ’s utasittatik, vagy teljesítse pontosan ’s becsületesen megbízatását, vagy lépjen le. Ebben, míg utasítások leendőek, más becsületes kibúvó vagy középút nincs. — Másik tárgy, melly ezúttal Fehérmegye figyelmét kiválólag foglalta el, volt az administratorok kérdése. Mikép állt Fehér az administratori kérdés párvonalában ? Erre a megye jegyzőkönyvei leghitelesebben fognak megfelelni. Az 1845dik évi oct. 6kán tartott közgyűlés 4054. száma alatt következő végzés foglaltatik: „Méltóságos gróf Zichy Ödön cs. kir. aranykulcsos ő nagyságának e megye főispáni helytartójává lett kineveztetését tárgyazó, kihirdetett legkegyelmesebb parancsolatra a karok és rendek örömeiket közéljenzésekkel nyilvánították, ’s valamint saját jogaikat, úgy a főispáni jogokat épségben hagyatni kívánják; de miután meggyőződve vannak, hogy mint főispáni helyettes mind azt, mit törvény és törvényes gyakorlat megenged, fogja tenni, e részbeni előleges intézkedések szükségét fentorogni nem látják. Egyébiránt az esküforma iránt tett észrevétel a jövő országgyűlésére adandó utasítások alkalmára fenhagyatni rendeltetett.“ Egy évvel későbben pedig, vagyis az 1846. évi oct. 6kán tartott közgyűlésen, Szabolcsmegyének az administratorok törvényszéki elnökletét illető felhívására, a jegyzőkönyv 3801. száma alatt ezt végezték Fehérnek erdei: „A karok és rendek nem osztják Szabolcsmegye nézeteit, sőt Ulászló I. D. 72dik, II. D. 12, 16. és 17d. 1536: 37,1563 47—50, 1578: 4ik, 1663: 38dik, 1723: 56—57dik fenálló törvények értelménél fogva a főispánokat és helytartóikat a törvényszékekéii elnökösködésre kötelezetteknek tartván, erről Szabolcs megyét fenebbi hivatalos levele nyomán értesíttetni rendelik.“ Ezen két rendbeli végzésben Fehérmegye meggyőződése az administrátorok irányában megállapodván, soha senkinek sem jutott eszébe, a kérdést többé bolygatni. A pártok közös egyezkedésével alakult anyautasításokban, az 1845-isen érintett végzés folytán, a követek az esküforma törvénybe foglaltatásának szorgalmazására utasítvák. Mindezek után mégis mi történt e legújabb gyűlés alatt ? A karok és rendek többsége az administratori rendszert, mellyet administratora személyében e megye 1845. évi oct. 6án örömmel fogadott, mellyben panaszt nem látott, melly ellen soha fel nem irt, mellyet a törvényszéki elnökletre 1846 ki oct. Gán törvé- nyesen kötelezettnek vallott 's ebbeli meggyőződéséről Szabolcsmegyét értesitendőnek rendelte , — e rendszert mondom sérelmesnek, legfőbb mértékben sérelmesnek , ’s veszedelmesnek canonisálta, noha egy részről a mostani administrator hivatalviseléséveli tökéletes megelégedéseket és megnyugvásukat többen kijelentették, más részről az indítványzó puszta declamatiókon kívül semmi új okot fel nem hozott indítványa támogatására, ha csak minden okok pótlékául, Montalambertnek a francziák pakkamarájában először proclamált azon rugalmas állítását el nem fogadnék, hogy a galicziai parasztokat az osztrák kormány ösztönözte a nemesség gyilkolására. Ha ezt franczia ember monda elfogultságában , ő lássa, miként tudja a becsületességgel megegyeztetni; de hogy Komárom követe a diétái discussiók alkalmával, elvbaráti pedig itt a fehéri gyűlésen magyar szívvel és magyar becsülességgel képesek" felmelegíteni a rég megcáfolt rágalmat, azt ugyan mi sem belátásukkal, sem törvényes kötelességükkel összeférőnek nem találjuk. Vájjon a két komáromi ember mit mondana, ha a gyilkolás indok vétke előidézéséről ők vádoltatnának úgy, mint ők a kormányt vádolják? E két úr megérdemelné törvényelibe állíttatását, hogy ott igazolja vádját. Fehérnek rendel e motiválás mellett is, sérelemnek deklarálták a mi szerintök nem sérelem. Ám lássák, mikép fogják összehangzásba hozni jegyzőkönyveiket. Kitonieh újra kiadhatja azokból dubietásai centurjait. Ak, kik a a municipals szerkezetben a polgári szabadság védvét szeretjük, kimondhatlan fájdalommal látjuk, mikép sülyed a pártok játéka, az önzés és politikai jellemtelenség átka által mindinkább mélyebbre a municipiumok erkölcsi tekintélye. Midőn Ildik József császár elhunytéval az egész magyar haza megyéi egy hangon szólamlottak fel a törvényes alkotmányosság érdekében, minő tiszteletre méltó látványt nyújtottak törvény és méltóság által egyaránt biztosított állásukban! Most a szenvedélyek hulláma és ide és oda csapdosott bárkák képét viselik. De máskép nem is lehet, ha olly indokok szerepelnek, mint ezúttal szerepeltek Fehérben. Félév múlva itt a restauratió. A baracskai conferentia már a szükséges költségekről intézkedik. Reményt nyújt az ellenzék is. Meglehet uraim! reményeikben nem csalatkoznak, de a haza, a közjó csak úgy nyerhet, ha egy a kormány a nemzettel, ’s kiki tiszta szándékkal nyúl a haza szent ügyéhez. SZABOLCSBÓL, január 16. Példátlan tisztújításunk után egy neme a lankadtságnak lepte meg megyénket; olly kedv nélküli, szótlan minden ember, a pártok vezérei olly csendesek; a két párt egymásra nem haragszik ugyan, de még sem szeretik egymást, találkoznak és beszélgetnek együtt, de az olly vontatva, olly hideg komolyan történik; szemrehányásokat nem tesznek egymásnak, mert egy mértékben vétkesek egymás iránt; és a közös neheztelés tárgya csak egy férfiú, kit mégsem támadnak meg, kit jóságáért szeretnek , kit hivatalos állása miatt a jövő tisztújításnál ismét használni kíván mindkét párt. És illy szellem, illy hangulatban láttuk jan. 10. közgyűlésünket lefolyni ... Az administrátor ő méltósága nem volt jelen; a másodalispán elnökölt. Iszonyú kedvetlenség lepte meg a megye rendeit; a megyei tanácskozás csendes, a vitatkozásoknak semmi borsa, éle; pedig mennyiben bővelkedtünk csak minapában is. Senkit nem bántottak, ’s senki nem bántott; pedig milly eperjesi mészárszéket tartottunk gyakran más emberek véleménye ’s jelleme felett . . . Mindezekhez kedvünk nem valt most; még magyar természetünket is megtagadók; mert keveset beszéltünk . . . Ez egy ép olly állapot volt, mint a hideglelés előző napja, midőn az ember agyonkinozza magát nyujtózásaival és rész kedvével. Sokan megunták a költségeket, sokat pedig meg is viselt a múlt sikertelen restauratió költsége. Két vert hadhoz hasonlít megyénk , egyik sem győzött, mindkettő veszített és aléltságban van. — Illy gyűléseknél kinos helyzetbe jő a levelező, mivel nincs tárgya, mit megírhasson. De még bajosabb a peres emberek sorsa, ki birót nem kap perének, hol a biróhoz nem mer a perlekedő menni, mert kemény kortes-harczot vívtak csak minapában egymás ellen ; némelly tárgyakban ítélni nem akarnak — mert — — mert úgyis ők be nem fejezhetnék, ’s más bíróra hagyományozzák át; némelly peresek pedig rósz básisu ügyüknek kedvezőbb birót reménylenek ... ’s halogatják az ügy kifejtését. .Bizony sehogy sem vagyunk; fáj kívül, fáj belül mindenünk. No de se baj, ez émelygésen egy jótékony vomba majd segít. Nézzük már leírandó közgyűlésünket. — Az országos tárgyakkal foglalkozó választmány a kir. kegy. propositiókra beadta véleményét. Valóságos caesari munka laconics modorban: veni, vidi, vici . . . Talán a kir. propositiók mellé csatolt számos ívekre terjedő törvényterveket rostálta meg, mert hivatása hozta volna magával,utasításadás végett követeink számára ? nem, még csak fel sem olvasták a közgyűlésen; hát talán előleges bizodalomnál fogva csatolmányait a kir. propositióknak mind elfogadták? nem ! Hát mit tettek ?... no ez már igen eredeti ’s tökéletesen magyar jellemű eljárás. Ugyan mellyik táblabirónak lett volna ideje ’s kedve és annyi türelme, hogy a több ívre terjedő törvénytervezet végig olvasta ’s hallgatta volna ? Ezen indolens természetünket tehát, hogy a munkát kerülni szeretjük , elpalástolva, egy hatalmas ellenzéki inditvány létetett, é s el is fogadtatott . . . Páratlan a maga nemében széles e Magyarországon, tehát figyelmet kérünk. .,A királyi propositiokat, jelen modorban kiadott törvénytervi csatolmányaival, veszedelmeseknek találják utasítási rendszerünkre, a nemzet initiativus jogaira, és a törvényhozás befolyására — a kormány részéről. Hamarabb kellett volna a kormánynak a törvényterveket megküldeni. Be nem