Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-14 / 734. szám
Ezen lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Péntek 734. Januar 14. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utcza Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvaniutczai Horváth-házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. Budapesti Híradónk 1848dik évi január-juniusi folyamára az előfizetés még nyitva áll, folyvást szolgálhatván teljes számú példányokkal is. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. Országgyűlés. A január 12-ei főrendi ülés folytatása. Igazítás. Pozsonyi hírfüzér. Külföld. Francziaország. Spanyolország. Északamerika. Hivatalos és magánhirdetések. 9IiG¥áRORSZÁK és ERDÉLY. Ő cs. kir. apóst, felsége gr. Nádasdy Mihálynak cs. k. statusministernek Magyarországban a fökamarási méltóságról leköszönését kegyelmesen elfogadván, ugyanezen méltósággal ifjabb Nádasdy Ferencz árvái főispánt felruházni méltóztatott. 0 cs. kir. apóst, felsége az erdélyi kormányszéknél megüresült előadóságra Keserű Mózes károlyvári káptalanbeli kanonokot érdemesíteni; Kovács Antal krassói apát és plébánost pedig dij— elengedés mellett, kir. tanácsos czimmel diszesiteni; —továbbá Farkas Zsigmond és Victoria Antal fiumei kormányszéki fogalomgyakorlókat tisztib. kormányszéki fogalmazókká kinevezni legkegy. méltóztatott. A nmlgy magy. k. udv. kamara a szatmári k. sóhivatalnál megüresült mázsáléi állomásra Jeszerniczky Viktor ottani pajtnőrt alkalmazta. Országgyűlés. A január 12-i főrendi ülés folytatása. Múlt számunkban a hely ’s idő szűke miatt gr. Széchen Antal ő magának a közös teherviselés tárgyában mondott jeles beszédét csak rövid vázlatban adhatván, közöljük azt ezennel egész terjedelmében : *) Fens, fölig, amlgy forr! A t. kir. és rr. jelen izenete újabb lépés azon fontos kérdések irányában , mellyek már az utolsó törvényhozás figyelmét elfoglalták, és mellyek mintegy az akkori tanácskozások hagyományaként szállottak át a mostani országgyűlésre. Azon idő óta, hogy az európai békének tartósabb megállapítása egyrészt ritkította azon alkalmakat, melylyekben a magyar értemesség hazája iránti kötelességét vérével leróni szokta, míg másrészt a hadviselés megváltozott rendszere ezen áldozat gyakorlati eredményét sokszor kétséges kimenetelűvé tette, sokakban ébredett azon meggyőződés, hogy a nemességnek a hon iránti kötelességeit az idő szelleméhez, a század szokásaihoz és körülményeihez idomítani kellene; előmozdította ezen eszme terjedését szellemi és főleg anyagi hátramaradásunk nyomasztó érzete; öregbítették végre a politikus kifejlődés sokszor félremagyarázott, sokszor helyesen fölfogott tanai. De mig ezen körülmények a fönérintett viszonyok gyors megérlelését reményítették, a kivánt megoldás akadályai is emelkedni kezdenek : az alkotmányos féltékenység tisztelendő érzete, melly az alkotmánynak azzal egykörös jelvényeiben és kiváltságaiban magának az alkotmányosságnak lényegét föltalálta ; a rég megszokott kiváltságos állás iránti rokonszenv . *) A rr. ál küldött izenete a közös teherviselés tárgyában következő : ,,A kir. és rendek sem az ország lakosaira nézve igazságosnak , sem a közállományra nézve ezésszerűnek nem tartván , hogy minden rendes közadózási terhek az ország lakosainak csak egy része által kirekesztőleg viseltessenek , óhajtanák, hogy a nemesség és mindazok, kik e nevezet alatt értetnek, és eddig e részben tehermentesek valának, a törvényhatósági háziadó viselésében részt venni törvény által köteleztessenek. Hogy pedig minden aggodalom elenyésztessék, melly a háziadónak akár feloszlása, akár beszedése, akár hová forditása körül lehető visszaélések miatt, némellyek előtt netalán támadhatna , ezennel kijelentik, hogy minden biztosítékok felállítására készek, mellyek által a kivetés, beszedés és hováfordítás körül lehető visszaéléseknek, a felelősség és ellenőrség elvei alkalmazása által, eléje vézethessék, azon egy megjegyzéssel, hogy a kezelési kérdéseken túl terjedő olly intézkedéseket magukban ne foglaljanak, mellyeket feltételül kötni, a háziadó elvállalására a jelen pillanatban biztos , és többé soha illy kedvező alakban vissza nem térendő alkalom elhalasztásának veszélye nélkül nem lehet. Nem kételkednek a kk. és rr., miszerint a méltóságos főrendek velők együtt és egyenlően érezve a kérdésnek minden oldalról szerfelett fontos voltát, és minden polgárzali viszonyokba mélyen bevágó jelentőségét, meg fogják ragadni az alkalmat, melly előttük nyílik. Azon kétségbe sem vehető esetre tehát , ha a háziadónak a nemesség által közösen leendő viselését elvben előlegesen elfogadni méltóztatnak , a cs. kir. főherczegségét teljes tisztelettel kérik, a méltóságos főrendeket pedig hazafius bizodalommal felszólítják , hogy a kivetés , beszedés és hováfordítás körül lehető visszaélések meggátlására szükséges intézkedés iránt javaslatkészítés végett, egy országos választmány kiküldetéséhez, és ezáltal a lehető biztosítékok iránti kölcsönös egyetértés és minden oldalróli megnyugvás annál sikeresebben leendő előmozdításához megegyezésükkel hozzájárulni méltóztassanak. Egyszersmind tudósításul adják a méltóságos főrendeknek , hogy az ország sürgetőbb szükségei fedezhetésére egy országos pénztár felállítását is részükről elvben már szinte megalapították, és a háziadó és országos pénztár iránti kérdéseknek különösen a közforrásokra nézve természetes összefüggésénél fogva, az előmunkálatok elkészítését is , ugyanazon választmányra látnák szükségesnek bizni, melly a háziadó tárgyában kiküldetni fog. — Utasításul a kiküldendő választmánynak adatni vélnék, hogy valamint a törvényhatósági háziadó kútforrását tisztán és kirekesztőleg csak direct kivetésben lehet feltalálni , úgy ellenben az országos pénztár alapjául főleg az indirect kútforrások vezessenek, a direct kivetés útján pedig ezen pénztárba csak pótolólag meríttessék. Továbbá miután hazánkban, nem a szükségekhez a kútforrások használását, hanem a kútforrásokhoz a szükségek fedezését kell mérsékelni , de azon oknál fogva is, hogy a választmány feladata egyszerű sikelvén , munkáját mielőbb bevégezhesse, utasításul adatni kívánnák a kk. és rt., hogy a választmány bizonyos , az országos pénztárból fedezendő szükségek kijelölésébe — veendő további utasításig — ne bocsátkozzék , hanem csupán a törvényhatósági házipénztárnak a kivetés, beszedés s hováfordítás körüli kezelése, — úgy szinte az országos pénztár kútforrásainak kijelölése és kezelésének elrendezése iránt, mind a két pénztárt illetőleg a felelősség és ellenőrködés elvei alapján , hová hamarább részletes törvényjavaslatokat dolgozzék ki, és az ország rendeinek mutasson be,“ az anyagi és vagyonbeli állások rögtöni megváltoztatásának természetes félelme vagy óvatos mérlegelése; végre mindezek könnyelmű ignorálása vagy szenvedelmes és izgató megtámadása irányában a szükséges változások szintolly könnyelmű ignorálása,és a létező állapotoknak szintolly szenvedelmes védelme. Részemről mindazáltal nem rettegek ezen akadályoktól; természetes stádiumai ezek a teherviselés fontos kérdése megoldásának; és mennyivel tisztább irántok a törvényhozás megállapodása, menyivel érettebb azoknak megfontolása; mennyivel inkább iparkodnak azokat szellemileg legyezni, nem pedig anyagilag elnyomni, annál bizosabb, annál tartósabb leend működésünk eredménye. „Intézkedéseink biztossága, nem törvényhozási lépéseink gyorsasága“ legyen jelszavunk, akkor, midőn a hon anyagi emelkedésének egyik főtalpkövét lerakni akarjuk, és ott, hol egy messze jövendő szükséges előzményei megállapítása végett és hosszú és dicső múlt intézkedéseinek megváltoztatásáról van szó, a jelen föladását pillanatok szerint mérni nem lehet. Ezen meggyőződés vezérelte a múlt országgyűlésen az országos rendeket, de leginkább ezen nélgy főrendi táblát. Első lépésnek egy országos választmány kiküldetése inditványoztatott, mellynek kiküldetéséhez a m. forök egész átalánosságban hozzájárultak, már akkor is némelly a t. ki. és rr. által előlegesen kijelentett elvekre nézve kijelentvén hogy azok iránti véleményük előadását későbbre föntartják. Ezen országos választmány, mellynek főteendője volt a közigazgatási javításokat, és az anyagi emelkedésre szükséges nagyobb közköltségeket szemben tartani, és azok mi módoni fedezése iránt az ország rendel ebbe tervet terjeszteni, e választmány kiküldetése tárgyában eljárván mindjárt munkálata kezdetén azon meggyőződését nyilvánította , hogy a kitűzött czél elérésének legméltányosabb és legbiztosabb eszköze a közterheknek az ország minden lakosai által közösen és aránylagosan történendő viselésében lenne keresendő, de kijelentette egyszersmind, hogy a fenforgó körülményekben és a szükséges adatok hiánya miatt a kérdéses elvet kivihetőnek nem látja, miért is egy országos pénztár országos ajánlat útján történendő megállapítását indítványozta, mellyhez az adózó nép is bizonyos csekély, terheit súlyosító , és jövendőre arányul nem szolgálandó mennyiségben járult volna. A t. kir. és rr. az orsz. választmány általános elveit elfogadták, de szintén a kivihetlenség eszméjéből indulván ki, az országos pénztár főkut forrásává a nemesek és azok által, kiket a törvény e nevezet alatt foglal, viselendő szabad ajánlatot állapítottak meg. A m. forr. ellenben az elvek illy általános kimondásához azért nem járulván, mert ’sat. az orsz. vál. véleményétől csak a sommára nézve eltérve,’sat. — melly utóbbi intézkedéshez a t. kk. és rr. is válaszizenetekben járulván , az általános elv kimondására nézve minden tábla a maga véleményéhez ragaszkodván, mindenki tudja, milly kérdésen — t. i. a somma feljebb vagy alább szállítása iránti jogigényeken szenvedett hajótörést az ügy óhajtott eldöntése. Bármennyire fájlaljam az akkori tanácskozások eredménytelenségét, nem szándékom mindazonáltal azoknak okát bővebben elemezni, mert a jelen szempillanatban nem a múlt meddő elvharczainak némileg keserű emlékezetét, hanem a jelenzés előremozdítása iránti becsületes törekvést és őszinte rokonszenvet kívánom kiindulási pontnak fölvenni. Szükségesnek tartottam mindazáltal hosszasabban a múlt országgyűlési hasonnemű tárgy iránti tanácskozások menetét elősorolni , mert azt , mi akkor a véleménykülönbségek eltérő határain kívül , közösen helyesnek ismertetett és elfogadtatott , némileg már megállapított ténynek, és olly eredménynek tekinteni, mellyel részemről elszalasztani nem szeretnék. Illy eredményt látok pedig annak megismerésében, hogy a haza anyagi és szellemi kifejlődésének előmozdítása a mostaniaknál nagyobb közköltségeket igényel — hogy e végre egy országos pénztár fölállítandó — hogy végre ennek förintforrását, egy olly alkotmányos biztosítékok mellett történendő ajánlat képzze, mellyhez főleg a nemesek és azok, kiket a törvény ezen nevezet alatt ért, járuljanak; de mellynek közösségétől a nemnemesek se legyenek kizárva, már azért, hogy a haza szellemi és anyagi emelkedésének ezen hatalmas tényezője nem egy osztály, de minden honpolgár hozzájárulására legyen elvileg és alkalmazásilag építve, és hogy végre a summa meghatározásánál a létező körülmények , az eddigi tehermentesség szülte anyagi viszonyok tekintetbe vétessenek és ez által a fizetési készség ébresztessék. — Hasonlítsuk össze e nyert eredményekkel a t. kk. és rr. mostani szenetét. A t. kk. és rr. jelenleg ismét egy általános elvet bocsátanak előre, de ennek alkalmazását kizárólag a törvényhatósági háziadóra szorítják, ezt canonisálván mintegy kitűnőleg rendes közadózási tehernek. Kijelentik, hogy minden biztosítékokra készek, de olly föltételt az elvállaláshoz kötni nem akarnak , melly ezen ügy most biztos és soha illy kedvező alakban visza nem térheti alkalma elhalasztásának veszélyével járna. Kétségbe sem veszik, hogy a mélt. forr. megfogják ragadni az alkalmat és elvben előlegesen elfogadván a házi adót, a beszedés ’sat. visszaélések meggátlása végett országy. választmány kiküldetését indítványozzák! — És itt legyen szabad nekem megjegyeznem, hogy valamint a t. kk. és rt. a háziadó elvállalására jelenleg biztos, és többé soha illy kedvező alakban vissza nem térendő alkalma iránti állításukat teljesen fölfogni vagy megérteni képes nem vagyok, úgy olly határozottan kijelentett véleményüket, miszerint, kétségbe sem vehető esetnek állítják, hogy a nm. főrr. a t. rr. üzenetében kifejtett nézetekhez járulandnak, ollyannak tekintsem , melly a dictalis tractatus szabadságával némileg ellenkezik és könnyen a morális kényszerités szikében jelenhetnék meg, ha részemről nem lennék kész azt egyedül a t.kk.ésiknek a fölkarolt ügy iránti buzgóságuknak tulajdonítani. Végre tudósitják a m.főröket, hogy részükről egy országos pénztár felállítását már megállapították, és az előmunkálatok készítését ugyanazon választmányra bizni akarják, melly a háziadó tárgyában leend kiküldendő — az illető választmánynak utasításul adatni kívánván, hogy a háziadó csak direct, az orsz. pénztár pedig főleg direct, indirect, és csak pótolólag direct kútforrásokra építessék, és mivel hazánkban nem a szükségekhez a kútforrások használását, hanem a kútforrásokhoz a szükségek fedezését mérsékelni kell, de — a választmánynak utasításul adatni kívánják, hogy további utasításig a szükségek kijelölésébe ne bocsátkozzék, de ’sat. Már most fen. főherczeg, m.főrr., öszehasonlítva a múlt országgyűlésnek nem annyira csak tettleges megállapodását, mint az akkori vitatkozások szellemi eredményét a t. kir. és rr. jelen üzenetével, szembetűnő azon eltérés, melly az akkori és mostani vezéreszmék közt létezik. Akkor az ország emelkedésére szükséges nagyobb közköltségeknek fedezése vala a czél, most a létező terhek egy nemébeni osztozkodás látszik főirányzatát kitüzelni; akkor „országos pénztár“ vala az uralkodó eszme, most ez a háziadóbani részvét által háttérbe szorittatik; akkor a teremtendő új direct kútforrások egyenesen az orsz. pénztárnak valanak szánva, jelenleg a háziadóbani részvét alapjául tűzetnek ki, és az orsz. pénztár főleg csak indirect kutforrásokra szorittatik. Ezek ugyan helyesen kijelölve, tetemes pénzöszveget nyújthatnak, de mellyekre nézve, teljes meggyőződésem szerint, hazánkban még sok balfogalom létezik, midőn részint ellenszenv támasztatik azok legjövedelmezőbb nemei ellen, részint indirect kutforrásoknak jellemeztetnek ollyanok, mellyek helyesebben a direct kútforrások különböző nemei közé lennének sorozandók ; részint ollyanok emlittetnek, mellyek habár fölületes vizsgálat mellett honfitársaink élénk képzelő tehetségének aranyhegyeket látszatnak ígérni, és a komolyabb financziális bírálat előtt szappanbuborékok kint elenyésznek; szóval, a múlt törvényhozásnak főszándéka látszatott az eddig tehermentes osztályoknak kiváltságaikról történendő önkénytes lemondásukat a haza financziális jövőjének csírájául egy valódi országos pénzerő alkotmányos biztosítékok melletti talpkövének letételére használni. amíg a mostani üzenet, ha a megnyitandó indirect kútfők reményinknek, várakozásainknak meg nem felelnének, mitől tartanunk kell, azon aggodalmat ébreszti bennem, hogy minden a régiben maradand, de az eredménytelen fizetés súlyát azok is érzendik, kik eddig attól mentesek volának. Hiába kérdezem önmagamat , mi változott legyen az ország állásában a múlt országgyűlés óta; azon czélok, mellyek akkor kitűzettek, létesíttettek-e , szabályoztattak-e a folyók, biztosítottak-e az annyira óhajtott vasutak, történt-e valami nagyobbszerv a belközlekedés élénkítésére, meg van-e váltva a Luizaut ? — vagy mindezek a három esztendő leforgása alatt vesztették-e nyomatékukat, fontosságukat? és tévedésen alapul-e a kir. előadások azon fölszólitása, hogy e tekintetbeni megszakadt tanácskozásaink fonalát fogjuk föl? Van egy körülmény, mellynek fontosságát nem tagadom , és ez az Ínségnek azon szomorú jeleneteiben keresendő, mellyek búval és részvéttel töltötték el minden honfi keblét. De mellőzvén azt, hogy épen azon vidékekben, hol az ínség súlya legnyomasztóbban éreztetett, a nagyrészt le nem fizetett háziadó terhei nem lehettek a súlyos csapás főtényezői, mellőzve azon további tekintetet, hogy illy sajnos események jövendő elkerülésére az ország investitiója, belforgalmunk könnyítése, gazdaságunk emelkedése minden egyenes teherkönnyítésnél hathatósabb eszköznek mutatkozandik — at. kk. és rr. üzenetében az adózó nép könnyítésének eszméjét legfelebb csak „per inductionem“ kivihető, részemről pedig átaljában financiális politikánk kiindulási pontjául nem kívánom a könnyítés egy olly elvét elfogadni, mellyre hazánkban, hol nem a fizetés könnyebbitéséről, de inkább a fizetési tehetség öregbitéséről van szó, tartós eredmény reménye alig vár, melly reményeket ébreszt, de a valószínű következéseket szemben nem tartja, és így a ki nem elégített vágyak nyugtalanító érzetét terjesztheti ugyan, de azoknak eleget tenni egy átalában nem képes. Ezen előzmények után könnyen azon vélemény támadhatna, mintha részemről egyszerűen a múlt országgyűlési határozatok fentartását, és így a t. kk. és rt. üzenetének nagyobb részbeni visszautasítását akarnám indítványozni. De részemről valahányszor egy olly kérdés áll elő, mellynek eldöntése véleményem szerint a haza java által sürgetőleg igényeltetik , melly — valljuk meg igazán — a politikus véleményárnyéklatok ellentétben álló határozott elvein kívül esik, kötelességemnek tartottam azt a meddig lehet ezen neutrális téren fentartani, eltávoztatni a pártkülönbség szülte nézetek eldöntő befolyását, és azt a részletes higgadt megvitatás terére vivén át, oda munkálni, hogy ennek alapján ugyan tiszta őszinte pártvélemények is kelet-