Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-28 / 848. szám

Ezen apok hátfói kivéve M- poi kint jelennek meg. Elöfize­­tési ár félévre Fossonyban és Festen helyben boríték nél­kül 1 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 74 kr, hatszor küldve 9 ft 12­­ r. p. p. A hirdetmények mindin négyszer hasábozott apróit etu­s furáért vagy ennek hely­éé­rt 5 p. kr. s kettős sorért pedig 0 p. kr. fizettetik. Vasárnap 848. BUDAPESTI jus 28. 1848. híradó. Előfizethetni Ponofcjbs» t kiadó-hintzlban, ventur- utd­e Zierer-házban 111. »ám »ki. földszint, és Pesten hatvanh­otezai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak­­ bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. Nembeliségek «8 osztályok közti beket Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Hivatalos értesítések a pénzügyi ministeriumtól — Két törvényjavaslat. — Itt az idő, most vagy soha. — Liptó. — Újvidék. — Hirfüzér. — Ausztria. — Németország. — Franczia­­ország. — Anglia. — Hirdetések. — Status- és iparpapirok árk. a börzén. Hivatalos értesítések a pénzügyi minister­től. I. Tapasztaltatván, miként a bécsi nyugtalanságok hí­rére , a bécsi bankjegyek felváltása végetti torlódás ismét megújulni kezd. Miután a bécsi bank állásáról magamnak hiteles tudo­mást szereztem, ezennel a közönség megnyugtatására közhírré teszem, miként— hacsak a közönség a bank­jegyek iránti bizodalmatlanság által a bank ügyét zavarba nem hozza — még teljességgel nincs alapos ok, a bank­jegyek értéke iránt kétségeskedni. A­minek tettleges bi­zonyságául ezennel közhírré teszem, hogy a bécsi bank­jegyek — valamint eddig, úgy ezentúl is — minden köz­pénztárakban teljes név szerinti értékükben ezüst pénz gyanánt még folyvást elfogadtatnak. Óhajtom, hogy ezen nyilatkozat a közönségnek meg­nyugtatására szolgáljon, s minden jóakaratu hazafiak közredolgozzanak a közönség felvilágosítására, mert, ha van valami , a­mi a forgásban levő bankjegyek értékét veszélyeztetheti, bizonyosan a túlzott bizalmatlanság fogná leginkább veszélyeztetni, mert miután a bank­rend­szer természetében fekszik, hogy a bank pénztáraiban nem lehet annyi ezüstpénz készen, a­mennyi bankjegy forgásban van, minthogy ezek értékének fedezésére nem csak a bankban heverő ezüst, hanem másnemű javak is szolgálnak, mellyek azonban a mellett, hogy tökéletes fedezetet nyújtanak, mától holnapra ezüst pénzzé nem változtathatók, igen természetes, hogy a bankjegyek ezüst pénzzel beváltásának mértéktelenül sürgetése magát a beváltást tehetné lehetetlenné, s igy a közönség önmaga volna legfőképen oka, ha a beváltás olly gyorsan , mint kívántatik, a bank hivatalai által nem eszközöltethetvén , ezáltal a bécsi bankjegyek , mellyek a múltak viszonyai­nál fogva a pénzforgalomnak hazánkban is legnevezetesb eszközét képezik, hitelekben megcsökkennének, s ezáltal a bizalmatlankodók úgy önmaguknak, mint mindenkinek, a­kinek zsebében csak egyetlen bankjegy van is , kárt okoznának. Egyszersmind kellő tájékozás végett arra is figyel­meztetik a közönség , hogy a magyar kincstár a bécsi bankkal kötelezettségi solidaritásban természetesen nem lévén, az ország kincstárának úgy központi, mint vidéki pénztáraiba befolyó érempénz a bécsi bankjegyek bevál­tására annál kevésbbé fordíttathatik, minthogy erre saját pénzügyi munkálatunk végett szükségünk van. — Kelt Budán, május 23 án 1848. II. Miután a forgalombani ezüst pénz elégtelensége mellett biztos fedezetű kisebb pénzjegyek szüksége mind­inkább érezhető, főherczeg István nádor királyi hely­tartó kegyelmes helybenhagyásával s az összes ministeri tanács megegyezésével, ezennel közhírré tétetik , hogy tizenkét és fél millió pengő forint egyes és kettős magyar pénzjegyek kibocsátása immár munkába vétetett, s mintegy hat hét alatt azoknak forgalombatétele meg fog i­n­d­­­ít­a­­­n­i. Ezen pénzjegyek kibocsátására szükséges­ arany és ezüst pénzalap a kamatos kincstár-utalványokért bejövendő arany- és ezüstpénzből, továbbá az ugyanez után bejö­vendő bécsi bankjegyek ezüstjei beváltásából , az ezüst és arany-készlet ajánlatok pénzzevezetéséből, nemkülön­ben a bányászati termelésből s a kincstárba egyéb jöve­delmek utján befolyó érczpénzből állittatik ki. A pénzjegyek kibocsátása az ország kincstárának jót­állása mellett a közállomány által, a pesti kereskedelmi bank utján történik, melly a szoros számadás s felelősség mellett átadandó pénzjegyeket a státus részérőli ellenőr­ség­i felü­gyelés alatt kezelendi. A kibocsátásra nézve azon arány­ban megállapítva, hogy a kibocsátandó pénzjegy az alapul letett arany- és ezüstpénzhez soha nagyobb arányban ne legyen , mint 2/,­ l­ez. E szerint a bankba leteendő 5 millió ezüst pénz alap­ján 12,,0 millió, egyes és kettős jegyek fogván kibocsát­tatni ; ezekből az ország kincstára saját szükségeire csak annyi pénzjegyet veszen át, a mennyi arany és ezüst pénzt alapul átadott. 4 millió ft kölcsönképeni hováforditásának czéljait hasonlókép a finanszminister jelölendi ki; ezen czéloknak azonban ollyanoknak kell lenni, hogy közhasz­núságuk s országos érdekek mellett, egyszersmind a köl­csönért tökéletes fedezetet nyújtsanak, s úgy a kamat­nak , mint a törlesztési részleteknek rendes fizetését is teljesen biztositsák. (Ilyen például a középponti magyar vasut-társaságnak a vasút tökéletes kiépítése végett adandó kölcsön, melly vagy a társaság összes vagyonára s jöve­delmeire leend hypothecálva, vagy pedig a pest-szolnoki vonalnak az ország saját tulajdonául átvételével fedezve.) Az utósó 3­/2 millió ft pedig a banknak kereskedelmi for­galom előmozdítására kölcsön adatik, és pedig egy millió a kezelési költségek kármentesítése tekintetéből, kamat­­lanul, 21/1 millió pedig 3% kamatra, s mindkettő törlesz­tés mellett. Mi, hogy az e végre czélszerűen módosítandó szabályok értelmében kellő biztossággal s óvatossággal a kitűzött czélra fordíttassék, a ministérium ellenőrzőleg fel fog ügyelni. Ezen felügyelet egyszersmind azt is biztosítandja, hogy az alapul leteendő arany- ezüstpénz nem másra, mint a kibocsátandó pénzjegyeknek ezüst pénzzel felváltására használtassák. A pesti magyar kereskedelmi bank ellenben , az együtt felelősség s egész vagyonávali jótállás kötelezett­sége és a bankkormányzónak személyes felelőssége alatt tartozik beleegyezésének megtagadásával akadályozni, hogy a kitett maximum a kibocsátásban túl ne haladtas­­sék, s annak körében is a megállapított arány szorosan megtartassák. Az ekként kibocsátandó magyar pénzjegyek, minden közpénztárakban ezüst pénz gyanánt elfogadtatnak, s a pesti kereskedelmi banknál akármikor ezüst pénzre is fel­váltatnak. Az egész financz munkálat, valamint a pénzügyi mi­nistérium s a pesti magyar kereskedelmi bank kölcsönös ellenjegyzése által biztosíttatik, úgy a kellő hitel fenn­tartása végett, a nyilvánosság éber felügyelete s ellenőr­sége alá fog helyheztetni. A pénzjegyek készítése e végre különösen felszerelt közállodalmi műhelyben minden kitelhető óvadék mellett eszközöltetik. A műtani munkálatok már elkezdettek. A kibocsátás ideje s a jegyek alakja annak idejében közhirré fog tétetni. — Kelt Budán, május 24én 1848. III. A magyar hitelintézet tervének kidolgozásával foglalatoskodott bizottmány munkáját bevégezvén, azon hitelintézet haladéktalan felállítását végkép elhatározó ministeri fedelet még e hét folytán ki fog adatni. Mire az ország földbirtokosai eleve is figyelmeztetnek. — Kelt Budán, május 24én 1848. Kossuth Lajos. Hét törvényjavaslat. Folyó évi május 8an kezdetett, s tökén b­e v­ég­e­zt­e­t­e­tt Mármarosmeg­yének utolsó közgyűlése, mellyen az uj törvények kihir­­dettettek. Nem lévén feladatom azt leirni, a felőle teendő részletes tudósítást azokra bízom, kik hasonló közgyűlésekről a tisztelt közönséget értesíteni eddig is hivatásuknak is­­merték. De volt egy jelenete, melly engemet fájdalommal töl­tött el, s mellyet nem azért viszek köztudomásra, mintha az elszomorító jelenetek kiemelésében örömöm telnék, de mivel az nekem alkalmat adott, hogy egy törvényjavas­latnak a jövő törvényhozás ebbe vitelét szőnyegre hoz­zam.­­ A javaslat ártatlan, méltányos, és hiszem, hogy a mivelt közönségből senki sem lesz, ki annak hosszú indo­kolását követelje, és hiszem, hogy ha én nem is érintem, mégis az első törvényhozás az alkotmány pontjai közé ik­­tatandjó. De bennem az említett történet ébreszti fel an­nak eszméjét, és ez okból teszem azt a történettel össze­függésbe. A XVIdik törvényben megrendelt nagy számú állandó bizottmány megválasztása forgott fen. E bizottmány tag­jai közé a szigeti korona­­urodalom erdőmestere Ágh Imre is, javaslatba hozatott. És ez ajánlatra a közgyűlés nagy ré­sze zajos ellenszegüléssel nyilatkozott. Egy tiszviselő pedig nyíltan kijelentette, hogy a nevezett erdőmester már csak eddig követett politikai véleményei miatt is a bizottmány tagjai közé nem sorozható. De nemesebb irányt és ered­ményt adott a tanácskozásnak a közelebbi törvényhozás mezejéről lelépett Asztalos Pál, ki a múlt és jövő között elválasztó vonalt huzatai vé­vén, eszközölte, hogy a sze­mélyeskedés kedvetlen régióiba tévedett tanácskozás meg­szakadt, és az említett erdőmester a bizottmány tagjai közé beíratott. Ez a tény. Ezt követte rögtön egy másik. — Egy tisztviselő, mint a hivatalos irományok mutatják, és azok nyomán én is hiszem, méltatlanul, hivatalától felfüggesztetett. Ez ügy tárgyalásakor, volt országgyűlési követünk Mánn József azt jegyzette meg, hogy ezt a még fel nem oszlott helytartótanács csak azért tette, mert a kérdéses tisztvi­selő az itteni ellenzék élén állott, legalább előhajczási közé tartozott — és ezen felfüggesztésben bosszú rejlik. Tehát ismét politikai vélemények üldözése. Meg kell jegyeznem, miután e megye közgyűléseiben hét évek alatt folytonosan részt vettem, s miután nem egyesek, néhányak, bár­hol is előfordulható indolens ki­töréseikről, de a többségről, a vármegyéről van szó, hogy különböző vélemények iránt talán egy vármegye sem ta­núsított több béketűrést és lojalitást, mint Mármaros: csak ész, tudomány, és ok támogatta légyen azokat, az illendőség és kellő mérséklettség határi között — mit egyébként minden köztanácskozás természete önkényt követel—és a nyert győzedelemben egyedüli örömnek te­kinthetni. És biztosan állíthatom, hogy vélemény iránti türelmetlenség, úgy mint jelenleg az első tényben, tud­tomra nem nyilatkozott; sem olly mérges észrevételt, mint a második esetben történt, elő nem hozott. És ezért szomorodtam én el e jeleneten. — Talán e közgyűlés alkotó részei nem azok voltak, kik azelőtt ? Erre gondolni sem akarok. Miért bántsam meg első belé­pésüknél az alkotmány sánczai közé vitt elemeket, kiknek irányában minden józan gondolkozású ember csak örvend­het, hogy az álladalom terhei százados viselése után, va­­lahára annak jogaiban is részesültek. De ha én megakadok az első tény kifejtésében, még inkább nem fogja megítélhetni az, ki tőlünk távol állván, viszonyainkat közelebbről nem ismeri. Már József császár a munkácsi kerület biztosának adott utasításban megjegyzi, hogy Mármaros mindig tele volt panasszal a megyei kormány s kamrai tisztviselők ellen. Ezek az ő szavai. És e százados panasz és gyülölség forrása egy százados pör, melly a korona felperessége alatt az itteni öt városok el­len lefolyt, és újabb időkben végrehajtatott. S az öt vá­rosokban ülő nemesség a megyei tanácskozásokban min­dig nevezetes szerepet játszott. S igy ha a felnevezett erdőmester ellen azon észrevétel létetik, hogy hivatalbeli túlbuzgósága, s azon talán rendkívüli szigorúság miatt, mellyel az erdőkre felvigyáz, s azok korlátlan használatát gátolja, bizodalom benne nem lehet, megértem az ügyet, tájékozni tudom magamat benne, és egy szót sem szólok. De a nagy rész zugó helyeslése közt politikai véleményei említtettek fel, mellyek miatt a bizottmány tagjai közé nem sorozható. És ez szomorú. És ennek helye mégis nem lehetett. Egy alkotmányellenes, talán nemzetiség és szabad­ságra veszélyes vélemény más alakban tűnik fel egy ma­gas helyzetű férfiúnál, kinek közvetlen befolyása van a kormányra, és almafe irányt adhat. Illy egyéniség elle­nében, meglehet, előáll a szükség, hogy elméjét zajos de­­monstrátiók döbbentsék meg.­­ De egy erdőmester hivatalos helyzete, olly aláren­deltségben van, hogy az ő politikai véleményeivel bibe­­lődni, minden esetben kicsinység. Hivatalos helyzetén kívül pedig nem izgató, nem sajtó embere, nem litterator, tehát nincs is fegyvere, s véleményeinek, bár­miként áll­janak, sikert, tekintélyt, proselytákat nem szerezhet, s kezei között azok, mint hatás nélküli, legfelebb színes bu­borékok, pattannak széjjel. Azért hiszem, hogy talán nem is akartátok, hogy en­nek sikere legyen, de csak mint demonstratio, intésül szolgáljon. Azonban így sem pártolom. Elég megrovás fekszik abban, ha a közvélemény valakit egyszerűleg el­mellőz: az már polgári meggyaláztatás, ha közgyűlésileg töretik felette palcta. S olly jelenetek után sok ember lesz, ki elszomorodva a közügyektől elvonul. És az nem nyereség az álladalomra. Olly időben élünk, melly­­ben minden emberre szükség van, mellyben a közügyek minden ember összetartását és köz­remun­kálá­sát követelik. Ne felejtsétek , hogy már nincsenek választó falak, nincsenek cameralisták, csak polgártársak; ne felejtsé­tek a szép szavakat, mikkel gróf Széchenyi István az ő kezeiben olly nagy jelentőségűvé lett irodalmi pályát megnyitotta : „Nincs olly bölcs a világon , ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományát, mint viszont alig van olly tudatlan, kitől egyet mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni.“ S a törvényjavaslat, melly a fentebbiek nyomán eszembe ötlött, igy hangzik: „Az 1848dik évi Ilid. törvényczikkelyre vonatkozó­lag rendeltetik, hogy bár miként változzanak a kormány­ra lépett elvek, a volt kormány alatt kimondott vélemé­nyeket és szavazatokat üldözésbe, de még csak kutatás alá is venni, nem szabad.“ Előre bocsátom a hiedelmet, hogy ennek hosszú in­dokolását senki nem követelendi. De annak, ki mégis tekintélyre hivatkozni szeret, megjegyzem, hogy e tör­vény ugyanezen szavakkal íratott a júliusi chartába, hogy ezt el nem fogadni, annyit tenne, mint a politikai rabok szabadon bocsáttatását reclamálni,­­ végre , hogy a te­kintélyre hivatkozni szerető olvassa meg mártius 30dikán tett nyilatkozatát az igazságügy-ministerének, kivel én tévedésbe vagyok inkább, mint mással az igazság birto­kában. Szomorú szabadság volna az, mellyel illy törvény el­fogadásától félteni kellene. Kívánja ezt saját érdeketek is, kikben közelebb az emberiség és szabadság elvei győztek.

Next