Budapesti Hírlap, 1853. január (1-26. szám)
1853-01-01 / 1. szám
K2 Haditöörvényszéki ítélet. I. Nagy Albert, marosvásárhelyi, marosszéki születés, Erdélyországban, 20 éves, református , nőtelen, bölcsészetet végzett, volt honvéd, és néhány hónapig állítólag Sárbogárdon Fejér megyében postakiadó, legközelebb azonban foglalkozás nélkül Pesten. II. Hegymeghy Sámuel, mádi zemplén megyei születés, Magyarországban , 27 éves , református, nőtelen, ügyvéd, volt honvéd és néhány hónapig segéd egy itteni ügyvédnél, legközelebb azonban foglalkozás nélkül. III. Kovács János, máskép Halasi, halasi, kiskunsági születés, Magyarországban, 38 éves református, nős, öt gyermek atyja, házatlan zsellér és fuvaros Gerjenen Tolna megyében. IV. Benkő Sándor, duna-pataji, pestsoltmegyei születés, Magyarországban , 27 éves, református, nőtelen, születés helyén paraszt és volt honvéd. V. Geller Károly, ordasi, pest-soltmegyei születés, Magyarországban, 26 éves, református, nős, 3 gyermek atyja , házas paraszt Dunapatajon fölebbnevezett megyében, az utóbbi magyar forradalom alatt guerilla. VI. Benkő István, testvére Benkő Sándornak, duna-pataji, pest-solt megyei születés Magyarországban, 28 éves, református, nős, egy gyermeknek atyja, korcsmáros az úgynevezett miklai hagyma csárdán, a duna-pataji határon. VII. Hallal Sándor, duna-pataji pestsolt megyei születés Magyarországban , 24 éves , református, nős, 2 gyermek atyja, házas paraszt szülőföldén; és VIII. Ifj. Mező Sándor, gerjeni tolnamegyei születés Magyarországban, 25 éves, református, nős, egy gyermek atyja, házas paraszt születése helyén. Ezek közöl Nagy Albert és Hegymeghy Sámuel folyó évi October hónak első felében itt Pes- látandók. Ez ellátás tekintettel a hatóságok minősége és terjedelmére, és a legszigorúbb hivatal szükségletre szorítkozva , egyenlő arány szerin megállapítandó. 11. §. Minden politikai járáshatóságnál a birodalmi törvénylapnak és az országkormánylapnak a koronaország illető országnyelvein a hivatalban meg kell lenni, s a kiszabott hivatali órákban az azokba tekintés mindenkinek megengedendő. 12. §. A községek a birodalmi törvénylap tartására általában nem kötelezvék, de azon koronaországnak, melyhez tartoznak, országkormánylapját az ő országnyelvükön megszerezni kötelesek. De hogy a törvények ismerése minél inkább terjesztessék, nem csak a birodalmi törvénylap minden egyes darabjának kiadása rövid tartalomjelentéssel minden koronaország hivatalos hirdetésekre szánt hírlapjaiban kihirdetendő, hanem ezenfölül gondoskodni kell, hogy a birodalmi törvénylapnak és az országkormánylapoknak gyors megszerzése mindenkire nézve lehetségig könynyíttessék, az azokra a megrendelések minden postahivatalnál elfogadtassanak , azok ára lehetségig jutányosra szabassék, és szétküldésük mindenütt a hírlapoké szerint intéztessék. 13. §. A körülményekhez és azokból folyó szükségességhez képest a birodalmi törvénylapban kötelező erővel közzétett törvények és rendeletek lehetségig elterjesztésére a közzétételnek még más módjai is, mint a hivatalos országlapokba beigtatás, nyilvános kiragasztás, és a közzétételnek egyéb országszerte szokásos eszközei használandók. Ugyanez áll az országkormánylapokban megjelenő rendeletekről. 14. §. A katonai határszél számára, a törvények és rendeletek közzététele tárgyában külön határozmániy fog kiadatni. 15. §. E törvény hatályának kezdetével az 1849. mart. 4ki 153. számú nyiltparancsunk, valamint 1849. dec 7-ki 31. sz. és 1850. dec. 20-ki 473. sz. rendeletünk a birodalmi törvénylapban, érvényen kívül lépnek. 16. §. Ezen nyiltparancs végrehajtásával igazságügyi miniszterünk van megbízva. Azon határozmányokra vonatkozólag, melyek más ministériumok vagy legfelsőbb közigazgatási hatóságok hatáskörébe vágnak, ezekkel eszközlendő értesülés. Kelt császári fő- és székvárosunkban Bécsben dec. 27-kén ezer nyolczszázötvenkettőben, Uralkodásunk ötödik évében. Ferencz József s. k. (P. H.) Gr. Buo-Schauenstein s. k. Krauss s. k. Legfelsőbb rendeletre: Ransom et s. k. Decemb. 31-én 1852 adatott ki és küldetett szét az általános birodalmi törvény- és kormánylap LXXIX-dik darabja, és pedig az összes kiadásokban, mely tartalmazza : 265. sz. a, a belügyministeriumnak és legfelsőbb rendőrhatóságnak 1852. dec. 24-kén kelt rendeletét, melylyel a „Pesth Ofner-Zeitung és „Budapesti Hírlap** Magyarországra nézve hivatalos lapokká nyilváníttatnak. A cs. k. közoktatási ministerium az államvizsgálati bizottmány államjogi közigazgatási osztályának vizsgáló biztosaiul cs. k. egyetemi taná Henfner Jánost, továbbá egyetértésben a pénzügyministeriummal cs. k. pénzügyi tanácsosokat cs. kir. országos pénzügyi igazgatóságnál, Markovics József, Hesz János és Czelx János kinevezte.ten ama szövetségbe — melynek élén az utóbbi magyar forradalomból elhirhedt guerilla-főnök Noszlopi Gáspár állott és melynek czélja volt előlegesen az 1848/9-diki forradalom alatt, a magas kormányhoz híven maradt személyeken véghezvitt rablások által további rendezésükhöz pénzt szerezni, később pedig a menekült és felségsértés miatt makacsságban elmarasztalt Kossuth Lajos által nem messze jövőbe ígért jelenlegi kormányformának erőszakos megváltoztatására ezéltó új mozgalomhoz csatlakozni —léptek ; ezután mintegy f. é. October közepén egyik szövetséges társuktól fegyverekkel, töltényekkel és más rabló eszközökkel ellátva, innét Gerjen- és Foktüre Tolna megyébe azon föladattal küldettek, hogy az azon vidéken Szabó Péter álnév alatt tartózkodó Noszlopi Gáspárt fölkeressék , oly egyénekkel, kik forradalmi czélokra már elkészítvék , közlekedjenek, és azokkal rablásokat elkövessenek, mely küldetésüket annyiban teljesítették is , amennyiben Kovács, máskép Halasi János , ifj. Mező Sándor gerjeni zselléreket, továbbá Gellér Károly, Benkő Sándor és István, úgy Hallai Sándor dunapataji parasztokat egy még mostanáig kézre nem került egyénnel együtt viszonyos segély és titoktartásra esküvel kötelezve, Noszlopi Gáspár guerilla-csapatjába állásra rábeszélték, velük azonnal Gindly Antal birtokoson, tolnamegyei agy-tengeliczi pusztán fekvő birtokán elkövetendő rablásra összebeszéltek, olykép, hogy minden megtámadott ellentállás esetében lelövessék, és ezt miután 2 kocsin oda mentek, i. é. novemb. 10-kén estvéli 6—7 óra között oly módon véghez is vitték, hogy Nagy Albert még néhány czimborával beburkolva és lőfegyverekkel jól ellátva, a nevezett birtokos kastélyába berontott, Hegymeghy pedig és a hasonlólag fölfegyverzett többi bűntársak részint az ajtónál, részint pedig közvetlen a lakóház előtt készen álló kocsiknál mint őrök és viszonyos segélynyújtásra lövésre készen visszamaradtak, hogy Nagy Albert, nem sokára a berontás után fegyverét a folyosón megjelenő Gindy-re gyilkos szándékkal elsütötte, és őt nyakán megsebesítette , minek következtében ez azonnal összerogyott, és néhány óra múlva meg is halt, mely alkalommal a megtámadottól egy arany czilinder óra hasonló lánczczal egy pár pisztoly, és egy kézi csengetyű elvétettek. Végre befogatásuk alkalmával Nagy Albert egy egycsövű, Hegymeghy Sámuel egy kétcsövű pisztoly, mindkettő keményen töltve, továbbá nagymenyiségű kemény töltény, különféle nagyságú ólomgolyó, lőpor, gyutacs és lő kupak törvénytelen birtoklásában találtattak, utóbbinak holmije közt végre 120 ftnyi Kossuth-bankó is volt elrejtve. Kovács János, Gellér Károly, Benkő Sándor és István, Hallai Sándor és Mező Sándor, Noszlopi Gáspár guerilla-bandájába esküfogadással és czéljainak teljes tudomásával nemcsak beállottak, hanem Gindly birtokoson fölebb leírt módon elkövetett rablásban egyetértve részt is vettek, és ezen rablás alkalmával keményen töltött fegyverek birtokában voltak. Mind a nyolc eleintén megnevezett vádlott, mindezt törvényesen megállapított tényállás mellett hitelesen megváltván, a fölöttük folyó hó 27- én tartott rendes haditörvényszék által a katonai büntető törvénykönyv 61, 90. és 96-dik, továbbá a haditörvény 530. és 35-dik czikkei utasítása szerint, kapcsolatban az 1802. October 16-kirablási pátenssel, és a m. 111-dik hadtest parancsnokságának 1851-diki ápril 20. és jun. 30-án és 1783 1270. közrebocsátott rendeletével, rablógyilkosság által súlyosbított felségsértés, továbbá törvénytelen fegyverbirtoklás. Hegymeghy Sámuelnél ezenkívül Kossuth - bankók eltitkolása miatt, kötél általi halálra ítéltettek, s a meggyilkolt Gindly birtokos törvényes öröökösei, az elrabolt arany czilinderórának a lánczczal együtt visszaadása mellett még őket megilető kártérítés iránti igényeikre nézve a katonai büntető törvénykönyv 19. sz. 38. §, s a közönséges polgári törvénykönyv 1340-dik §-a szerint a törvény rendes útjára utaltattak. Mely ítélet bírói legfelsőbb megerősítés után. hó 28-án közzététetett és Kovács Jánoson, Benkő Sándoron, Gellér Károlyon, Benkő Istvánon, Hallai Sándoron és Mező Sándoron f. hó 30-kán Pakson, legközelebb az elkövetett rabló gyilkosság helyéhez ; Nagy Alberten és Hegymeghy Sámuelen pedig folyó hó 31-kén Pesten végrehajtatott. — Pest, 1852. dec. 31. Cs. k. haditörvényszék által. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. London, december 25. J. Az év öreg ünnepét, karácsont üljük. Nincs Angliában a családi életnek nagyobb napja e közünnepnél, mely előbb áll rangban magánál a menyegzőnél is, s mi ezt ez országban gyorsan s gyakran követi — a vig keresztelőnél. Erős utóheteket kölcsönzött a nemzeti szokás ez ünnepnek, melynek nyolczad, tizenketted s tizennegyedik napját is megüli a rendesen komor s vasárnapokon szenteskedő angol. December hónak már elején elevenedik s készülésnek indul a háztartás, s már kora hajnalban felveri naponkint álmaiból az úgynevezett ébresztők utczai zenéje, a különben későn kelő cselédséget. Közeledtével az ajándékban dús várva-várt napnak, a boltok kirakataiba legválogatottabb s legcsalogatóbb czikkeit teszi ki közszemlére a kalmársereg; ibikaz étárusok s hentesek egy nemét a bitófanak el ők melik boltjaik előtt, melyeken frissiben leütött pályanyertes marhák, versenyre hizlalt sertések as húsnagyságuk egész terjedelmében függesztettnek ki; a végtelen számú sörs kávéházak e végztere narancs s egyéb gyümölcscsel terhelt kara- és csontákkal diszittetnek fel, mely fák rendesen „jeos ruzsálemi lovak,f alias szamarak, hátán hordáinak részét, minthogy a megváltó is a türelem e maruj tyzparipáján lovagolt a szent városba. Midőn tegnap hírlap-olvasni menék a citybe, házam ka - •puja előtt állott a füles időjós, ágak s lombokkal ló terhelten, s mig távol valók, zöld füzérek s vize rágkoszorúkkal kertté varázslák szobámat szives ír gazdasszonyom és szerelmes szőke leánya. Közepén, ott látom lecsüngeni a falról a hires misletoe-t, csinosan összefűzött gályáit egy fehér bogyót termő bokornak. — Angliában nem karácson a karácson misletoe nélkül, melynek, miután a a maga rendjén szabad boltozatára felfüggesztettett, nem több s nem kevesebb az értelme, mint:z szabad a csók kiviradtig kihajnalig. Mulatság folytán ugyanis a leányok a lecsüngő gályák alá tévednek, mire a mindig résen álló legények talpra s a leányka mellé szöknek meglopni ajkaiinak mézét. S valóban Albionnak mondhatlanul , szivet kisértő szép szőke angyalait (feltéve, hogy ■ a hosszú ruha elfedi a nem igen pici lábakat) a bogyóbokor alatt az ég akaratával mintegy harczolni látni, midőn feléd sugárzó édes szemeiből e szavakat olvashatod: jer, szegd meg a tiz parancsolatot és lopj, szüretelj conamore ajkaimon, Vigalom kezdetén a misle-toe alá csak tévednek s ott feledik magukat a kis ártatlanok ; de alig hogy a rhum pezsgésnek inditá kissé a britt vért, az ifju legények mindegyike karjára fűzi kedvesét, s a hányszor neki tetszik, bokor alá viszi őt, mely alatt azután a csóknak hosszúvége nincs. — De valamint a misle-toe lelke az I ünnepnek, úgy nem angol, kinek karácsonkor roast-beef és plumpudding (nehogy ez utóbbi alatt a„Hölgyfutár“ londoni levelezőjét értse a magyar olvasó) nem fordul meg asztalán. Az I első nem más mint sült marhahús, melyért s véres levéért él s hal John Bull; a második vagyis plumpudding pedig mazsolával felesleg teli tömött kalácsféle. Misle -toe nélkül nincs mulatság — roast-beef és plumpud-ding nélkül nincs vendégség. Vigye üzérszel , leme vagy sorsa az angolt a világ bármely részére, kalácsomra kell hogy marhasült s mazsolakalács legyen asztalán. — És dicséretére le-egyen mondva e népnek, hogy e két kedvencz - h etelben karácson ünnepén a börtönök és nyomor , üregeinek lakóit is részelteti. Jelenjék meg e napon, bárki is a pór-tápolák vagy úgynevezett fés konyhákban, minőkkel főleg London többel f bir, — s meg fog karácson ünnepén vendégelrtetni. Magara Leicester-squarei pór-tápda Lon- idonban, 9909 ürü-s marhahús-szeletet, 10,000; plumpuddingot s 12 ezer font beát, kávét és czukrot osztogatand ma ki szegényei között. Ez élelmezési ősz vég főleg adakozás utján gyüjten tett be, melyhez a lordmayor egy fél- a camy bridgei herczeg egy egész ökörrel járult. A kis királynő az ország legöregebb szegényeit vendégli meg. — Ezek után némi igazsággal elj, mondhatni, hogy karácson ünnepén nem találtatik éhes angol a földön. — De most jön a java. — Annak bebizonyításául, hogy a királynő is nem-zetével tart a marhasültben, szolgáljon adatul, ss miszerint tegnap legfelsőbb meghagyásból az ud- j£ vari mészáros leütött egy e czélra hizlalt ötöde, fél mázsás ökröt, melynek egész hátfele, a szarkvaktól a farkig, egy darabban süttetett meg a windsori kastélyban, s létetik ma vendégség allatt az étterem egy mellékasztalára, s ebéd vége felé a fős nagy asztalra elköltésül. — E napokban üttetett le ezenfelül a karácsoni szarvasmarha-kimutatásban pályanyertes úgynevezett „királyi ökör“ (royal beef), mely Albert főherczeg által hizlaltatott, s melynek fartöve a poarosz királynak, egy másik része a belga uralkodaidónak küldettek el karácsoni ajándékul; a ki királynő is megtartván magas családja számára nesi hány ízletes darabot. Az ajándékul küldött s di megtartott hússzeleteknek némely angol lapok ív részletes leírását adják. A magyar olvasó nem se csodálkozand ezen, ha vissza tud emlékezni arra, ki miszerint majdnem minden angol lap, miután a Wellington herczeg katonai s polgári életpályálotának leírását adá, nyomban utána majdnem hasonló terjedelemben adá paripájának életrajzát°s m történetét. pi Megmaradva, de el is térve az eddigi tárgyalól, mondok pár szót a hosszabb idő óta feszegetve ;ett ama kérdés iránt: „Ki fog enni az idén ki plumpuddingot a downing-utczában ?“ (a kor- srmányhivatalban.) A „Morning Herald“ azt visja rá keserűen, hogy lord Derby, a „Morning Adel vertiser“ pedig azt igyekvék elhitetni, hogy egy igaz ministerium fog downing-utczában karácsont tenni. És történt, hogy egyik sem, minthogy a sí Derby-kormány leköszönt, s Aberdeen miniszesziuma csak jövő hétfőn fog beköszönni. Tagjaiul id mondatnak: Russell s Palmerston lordok, az elsőt mint kül-a második belügyi főnök, a gyarmat- és ügyi tárczát Wood, a pénzügyit Gladstone vi-hendi, admiralitás lordja sir James Graham, a pee-hiliták főnöke a leend. A másodrangú tárczák vs még nincsenek biztos kezekben. ■— Mig ekként ií egy részről a liberal-párt több felekezetei egy le kalap alatt megférni látszatnak, — a másik oldalt Ion a pártszenvedély nagyban űzi játékát. Lord in Derby ugyanis, midőn a felsőházban lemondásáhnak indolcait sorolá fel, a községek házát arról a vádda (mit eddig leköszönő minister méltóságon dialólinak s merésznek ítélt volna), miszerint a házadóbani buktató szavazat nem tisztán alkotmányos elveken, de egyenesen megbuktatá, , őzésből alakított pártkoalitión alapult, s hogy peeliták azok, kiktől jogos támaszt várhatott volna, és nem nyert. — Gladstone e vádra — melyét lord Derbyt a conservativ sajtó is megrótta - egy nyílt levélben azt feleli, hogy ő e vádat becsületbeli kérdésnek tarja,s kinyilatkoztatja hogy mennyiben ő s legközelebbi barátjai értetnek alatta, ez alaptalan költemény. — Gladstone egy másik esetéről jövő levelemben, mar Konstantinápoly, dec. 16. ^ Egy idő óta némely európai lapok a montenegrói ügyeket érdeklőleg oly valótlan eszmé ■ ket terjesztenek, melyek csaknem azon gondolatra vezethetnék az embert, hogy a török birodalom nem is Európa vagy legalább Ázsiában terül el, hanem a világ egy szélső ismeretlen zugában, s Európával semmi közlekedésben nincs. Ilyenforma hitelesnek állított hir az , miszerint Konstantinápolyban nagy sensatiót okozhatott s különösen a kormánynak meggyüjtheté baját az orosz kormány okirata, melylyel Montenegrónak a török portázóki függetlenségét elismeri , s azon körülmény, hogy a független Montenegrónak Austria általi protectióját inkább bizonyosnak lehet hinni mint nem. Higye el az olvasó, hogy mi erről egy hangot sem tudunk, hogy ilyes ténynek itt csak kinevezett álhite járt, s hogy a török kormány Montenegrónak létezhető függetlenségét valóságos chimerának tekinti. — Montenegrónak birtokát biztosítva hiszi magának több pacificatiók és diplomatiai tractatusok alapján ; ilyenek például: 1717-ben Köprü Sziladhe pasha, később 1767-ben Szilihdár pasha a föltámadt montenegróiakat fegyveres erővel témte meg a porta hatalmának, és a reá következett évben Montenegro a lázító főnököket önkénytesen adta át a törvényes kormánynak ünnepélyes nyilatkozat kíséretében, melyben egyedüli törvényes urának a szultánt ismerte el, magát a fényesporta pártfogása alá adván. Montenegrót, Boszniát, Szerbiát és a dunai fejedelemségeket a török birodalom kiegészítő részeinek nyíltan monda az orosz kormány azon okirata, melylyel mint közvetítő hatalom a föllázadt montenegróiak részére átalános bűnbocsánatot eszközölt ki 1767, így szintén az 1791-ki sistowi, Törökország és Austria között, Angol- Poroszország és Belgium közbenjárásával létesült békekötés szövegében Montenegro ismét a török birodalom elválhatlan észének nyilváníttatott. A megakadt kereskedelmi viszonyok még folytonosan zavarban tartják a forgalmat. A bank I eloszlott, s Baltadin és Mise Jani bankárok, kik I megbizattak a kormánytól új bankalkotással, feltételek felett czivódnak a portával , s így az így eldöntése napról napra húzódik, az államapkrok iránt — nem lévén értéküket biztosító pénzalap — a bizalom mindinkább csökken , ma már 10 percentet veszt, s félni lehet, hogy ha az így sietőleg el nem döntetik, az agio mind hágniig. No de reméljük , hogy azok a folytonosan irtó ministeri conferentiák csak szülendnek valamit. Egy legközelebbi kormányrendelet folytán a támadt financiális ügyek zavarától kényszerítve f elhatároztatott, minden kormányt hivatalnok ízetésének procentuatioja az országos pénztár vára, ez már egyszer megpendittetett, de akkor halt az eszme s most újra felélesztetett; az akár kidolgozott kulcs szerint 10°/0-et visszatartja a rendes fizetésekből , az ily után befolyó ndkivüli adót évenkint 40 millió piaszterre szánják. _________ Hontból, dec. 26. Volt idő, midőn Hont és Nógrádmegyék, helyhatósági meddő viták közepett, életrevaló tyagi kérdést is akarván teendőik tárgysorozatái felvenni, az e két megyét hasitp Ipoly folyamiabályozását karolták fel egyesült akarattal, s alog nem csak a papiroson vala már, mérnöki ívek készíttettek, a szabályozási biztossá legklsőbb helyen kinevezett id. Zichy Ferencz I ur a helyszínét megvizsgáló, sőt már külön isen Hont megyében a kijelölt uj vonalon vesztes ásatások is történtek. A tervezett Ipolyszabályozás kétségkívül inden okszerűn gondolkozónak helyesléset kész kiérdemelni, de valamint általános szabályig képzelhető kivétel nélkül, s a jó —mi mindig unatkozólagos valami — csak úgy nyom a latban, s az ellenében más oldalról felállítható előnyök lyát legyőzi, s absolut jóvá leszen, úgy az idyszabályozás ellenében is nem egy ellensúlyzó ony vagy legalább a mindennapi szükség által azolt tényező volt felállítható. Ezek közt te tekintetet érdemel azon körülmény, miszerint a abályozás csaknem minden ipolyi malmok megüntetését vonta volna maga után akkor és ely őben, midőn más, a megszüntetteket pótló almokról még gondoskodva nem volt, pedigyik nagy panasza az Ipolyvidéknek most is az, így a már tettleg megszüntettek miatt érezhető lánynál fogva, elégséges malmokban szűkölködni, kénytelen sokszor kanalas zugmalmokra szólni, hol ugyancsak megfizeti a felcsigázott ma- imbér drága százalékait. De az ipolyi meggyé- ' ilt malmokkal sincs ez másképen; s a gyakorlat ilunk az, hogy ha valaki végre a garathoz jut- imi elég szerencsés vala, (mi végett többnyire em egyszer kelle a malomba fáradnia s arága időt vesztegetnie) vagy el kelle szánnia agát arra, miszerint tetemesen megvámolva