Budapesti Hírlap, 1853. február (27-51. szám)

1853-02-26 / 49. szám

telében. — De az bizonyos , hogy a falforgatás szervezett pártjaott most sem szándékozik békében maradni. És ily gyalázatos fondorlatoknak nem lehetne valahára végehajtott véget vetni ? — Ugyanazok, kikhez ügyet pénzzel támogatják , és oly roszul és hűtlenülcselekednek, mint ama nyomorult gyilkosok, kik tőreiket a hű austriai katonák keblébe meniték.“ KÜLFÖLD. Anglia, London, febr. 19. Az angol parliamenttel legközelebb egy jan. 18-ról kelt , s Russell lord külügyminister által a florenczben levő angol követ Bulwer Henrikhez intézett sürgöny közöltetett, melyben Bulwernek meghagyatik, hogy a toskánai nagyherczegnek a Madiai-ügyben újabb előterjesztéseket tegyen. E sürgöny végszavai következők: „Mivel ezen ügy egy toskánai alattvalóra vonakozik , talán azt lehetne mondani, hogy az angol kormánynak nincs joga beavatkozni. Ha ez azt teszi, mikép a fegyveres beavatkozást nem lehetne igazolni , megvallom, hogy egyedül egy fontosabb eset igazolná e beavatkozást. De ha ezzel azt akarnák állítani, mikép ő felségének,nincs joga egy barátságos fejedelmet figyelmeztetni ama véleményekre , melyek a legpolgárisultabb nemzeteknél uralkodnak a vallási vélemények szigorú büntetése ellen, — tökéletesen tagadom ezen állítás igazságát. Ezért ön oda utasíttatik , mikép a toskánai külügyminiszerrel leghatályosabban szóljon , s ezen sürgönyben foglalt minden tekinteteket terjesssze eléje. (Ezen tekintetek a Madiaiakon állítólag elkövetett jogtalanság- s abban központosulnak, mikép Angolországnak joga van ez iránt barátságos előterjesztéseket tenni.) Ön ezt a legbarátságosabb modorban teendi, s a toskánai kormányt biztosítandja arról, hogy Toskána függetlenségét s boldogságát senki sem óhajtja inkább, mint II. Britannia királynéja.“ — Az alsóház 17ki ülésében Lucas — mint már említők — ellenzé Kinnaird azon indítványát, mikép a Madiai-ügyben felirat terjesztessék fel a királynőhöz. — „A házzal közlött okiratok“ — úgymond — „azt mutatják, mikép a Madiai házaspár, külföldi emissariusok s ügynökök ösztönzésére, rendszeres proselytismust követett. Az ellenük hozatott ítélet kijelenti, mikép ők nem j czáfolták meg az őket terhelő vádakat , s mikép proselytismus bűntényét követték el azon pénzsegélyével, mit külföldről kaptak; — e pénz Angolországból jött. — De tegyük föl, hogy a toskánai kormány megrovandó azért, mivel a Madiai - házaspárt a proselytismus miatt megbüntette, — vájjon minő eljárást követett Angolország, a világ különböző részeiben üldöztetett r. katholikusok irányában ? Vájjon tett-e valaha államtitkárunk előterjesztést az orosz császárhoz, a r. kath. apáczák üldöztetése iránt ? Vájjon nem ajánlá-e Palmerston lord a jezsuitáknak a schweitzi területrőli kiűzetését ? Azt állítom, hogy az ő eljárása, a taitui ügyben, egészen hasonló volt a toskánai nagyherczegéhez.— Még azon esetben sem fogadhatnám el az indítványozott határozatot, ha meg lennék róla győződve, hogy az kiven adja elő a tényeket, mivel sohasem ismerendem el azon tant, mely azt tanítja , hogy a philanthropia s humanitás csak egyik részről gyakoroltassék. A r. katholikusok még jelenleg is üldöztetnek némely protestáns országokban, igy p. Svédország s Mecklenburgban, és ezen üldözések szintúgy megérdemelték beavatkozásunkat, mint a Madiaingy.“ Palmerston lord szokott gunyoros morrban válaszolt Lucasnak ő reá vonatkozó észvételeire. „Az érdemes meath-i képviselő, úgymond, „azt óhajtja, hogy én a toskánai nagyherczeg védőjéül lépjek föl. S valóban természetes is, hogy ő ezen óhajtást fejezi ki, mivel meg kell vallanom, hogy ha egyedül ő lenne a nagyherceg védője, ennek valóban nem igen lenne oka, megelégedni e védelemmel. Én azonban nem fogadom el ezen megtiszteltetést, és nem a nagyherczeget, hanem magamat akarom védeni. — A chweizi kérdést illetőleg , az érdemes tag úgy dá elő a dolgot, mintha én a schweizi kormányt a jezsuiták üldözésére, vagy — az ő szavaival élve — kiirtására sürgettem volna. Úgy hiszem, iirtás helyett kiutasítást akart mondani, s ez kevesebb kifejezés lett volna. (Nevetés.) Én csak őt vetendem neki szemére , mikép a tényeet nem híven terjeszté elő. A polgári harcz kistött Schweizban ; mindenki fegyvert fogott, anton canton ellen, protestánsok katholikusok lel; a többség a minoritás ellen. A franczia ormány felszólított bennünket, hogy közbenjársaink által vessünk véget ezen gyászos harcznak. jezsuiták voltak e harcz eredeti okai; az ő Inveszbani jelenlétük s a protestáns cantonok myábani sértő eljárásuk idézték elő e harczot, melynek megoldása végett közbenjárásunkat sürették. Szerintem egyedül az ok megszüntetéseltal lehetett a hatást megszüntetni. Ezen szeletben javasoltuk mi a jezsuiták eltávolítását. Én is ejtem azon okokat, melyek azon hitet gerjesztik bennem, mikép a jezsuitáknak bármely protestans vagy katholikus országbani jelenléte,zükségkép megháborítja azon ország politikai társadalmi nyugalmát. Most is ez véleményem; it itt nyilván kijelentem. (Zajos tetszés.) Már a a taitui ügyet illeti, mi történt Taitiban? E igét népe barbár, tudatlan, feslett s pogány dt. A protestáns missionariusok, ezen tartoányt a kereszténységnek megnyerni óhajtván,y buzgalommal kezdtek a munkához, mely jelmük, vallásuk- s nemzetüknek becsületére válik. Elésileg működvén, állhatatosságuk, jó tanácsaik s a kereszténység szabályai által sikerült nekik, ezen vad csoportokat szinte polgárisuk keresztény néppé alakitni át. Ekkor jöttek a kath. missionariusok, s mit tettek ők ? váljon a protestáns missionariusok példáját követték-e ? Nem: a már kibékített s megtérített szigetek nyugalmát igyekeztek megháboritni. Ahelyett hogy oly helyeken jelennének meg, hol veszélyekre találhattak s a kereszténységhez méltó vallási diadalt nyerhettek volna, a tailui békés népet nyugtalaniták, protestánsokat akarván katholikusokká tenni, nem pedig pogányokat téríteni keresztény vallásra. Megengedem , hogy a taitii kormány, missionariusaink ösztönzésére, talán túl ment az hiedelem s igazság határain; de vájjon „kényelmes“ börtönökbe záratá-e ezen kath. missionariusokat, s várjon úgy bánt-e velük, mint a toskánai kormány a Madiaiakkal, s más protestánsokkal ? Épen nem. Csak igy szólt a kath. missionariusokhoz : ,,Nincs szükségünk önökre, mi már keresztények vagyunk, önök utasításai nem tetszenek nekünk, kérjük önöket, távozzanak el.“ (Nevetés.) A missionariusok nem akarván eltávozni, a sziget törvénye értelmében kiutasíttattak , de nem irtattak ki. A Madiaiak nagyon megköszönnék a toskánai kormánynak, ha ugyanezt tenné irányukban. (Nevetés.) — Lucas úr szemrehányásokat tett a protestáns államoknak, a r. katholikusok üldözése miatt, azonban az által, hogy itt köztünk jelen van, s teljes szabadsággal ily beszédeket tarthat, ő maga bebizonyítja, hogy ezen szemrehányások alaptalanok.“ (Zajos tetszés.) Francziaország Páris, febr. 19. A „Moniteur“ ma következő császári rendeletet közöl: „Tekintetbe vévén, mikép a császári levéltárak kezelése természetesen az állam minister jogkörébe tartozik, ki a kormánynak a nagy állam testületekhezi viszonyaival van megbízva; tekintetbe vévén, mikép a szépművészetek kifejtésére nézve szükséges, egységes igazgatás alá vetni azok előmozdítását; s különben is jelét akarván adni azokról a különös gondoskodásunknak, azokat közvetlen működésünkhöz minél közelebb hozván, — rendeljük s rendeljük, a mint következik: a szépművészetek s császári levéltárak igazgatása a belügyi, földmivelési s kereskedelmi ministeriumtól elvonatik, s az államminister jogkörébe helyeztetik.“ — Napoleon császár végrendeletének eredetije 1823 óta az angol királyi törvényszék levéltárában volt letéve; ezen Napoleon által sz. Ilonában létetett végrendelet ezen törvényszék hatóságához tartozván. A franczia kormány kivonatára, ezen becses okirat a királynő ügyészének adatott át, ki a királynő államtitkárának nevében jelent meg, hogy igy ezt az angol kormány a francziaországi törvényes hatóságoknak kézbesítse. — A lapok a párisi érseknek egy körlevelét közlik, melyben e főpap megújítván ama kárhoztatást, mit 1850-ben már először mondott ki az Univers-re, minden egyházmegyéjebelilapnak megtiltja, hogy felfüggesztési büntetés alatt, részt ne vegyen e lap szerkesztésében, sőt azt még csak ne is olvassa. — Az „Univers“ már tegnap kénytelen volt közleni a vivers-i püspöknek egy levelét, melyben e főpap nyíltan visszavonja e laptól támogatását s helyeslését, s azt kárhoztatja. Veuillot, az„Univers“szerkesztője, — mint tudjuk — Rómában van, hova azért ment, hogy a szentatya támogatását sürgesse. Nem tudhatni, ha váljon a szent atya ő mellette, vagy a franczia püspöki testület mellett fog-e nyilatkozni. Németország, Berli n.,febr. 21. A „Zeit“ következőleg ír : a Császár D Elge elleni bűnmerényről : „E merény borzasztó fényt vet a szomorú állapotokra, melyeket a milánói események egész sülyedettségükben elénk tüntettek. Meg vagyunk győződve, hogy ugyanazon iszonyatos tanok vezették a gyilkos kezet, melyek a milánói népsöpredék kezeibe a fegyvert adták. Mazzini azon utasítása, hogy a harczot „késekkel“ vívják, és az ellen öszpontosulását az által gátolják meg, hogy a „katonákat“, különösen „a tiszteket“ dőljék le, a milánói fölkelésben szó szerint teljesíttetett , s ez orgyilkos tény is ugyanazon alattomos hazugságok és csalásokra vihető vissza. Mi ekkorig nem tudunk az orgyilkos személyes viszonyairól semmit; nem tudjuk, mily viszonyban állt a londoni küldnökökkel; de annyi bizonyos, hogy e merénynek ép úgy Kossuth az erkölcsi forrása, mint Mazzini nem csak erkölcsi, de közvetlen szerzője azon iszonyatosságoknak, melyek Milano utczáit megfertőzteték. Ez embereket egy amphyetioni törvényszék által az emberiség ellenségeinek kellene kinyilatkoztatni, s őket vadállatokul üldözőbe venni. Hogy ekkorig az angol törvények utalmát élvezik, ez csak e törvények álmagyarázatának tulajdonítandó, s a magas britt kormány bizonyosan még a teendő előterjesztések előtt véget fog vetni e türhetlen állapotnak.“ — A „N. Münch. Ztg.“ ugyanez alkalommal írja : „A lovagias nemes szivi Ferencz József Császár, csak nem rég széles birodalma minden részein a kormányzása által boldogított népek által karjaikon hordoztatva, egy nyomorult orgyilkos czéljává lett. Csak a gondviselés, őrködő keze gátta meg a legiszonyúbb katastrophát. A kebel iszonyata mindenütt viszhangozand. Saját fellázadt keblünk érzelmeinek kifejezésére hiányzanak szavaink. Milanóban még vérzenek a kötelességhű tisztek és katonák sebei, s közvetlen reá, egy másik orgyilkos emeli átkos kezét a Fejedelem szentséges személyére. Ki nem ismeri itt föl e szégyentények összefüggését ? Mindenek ajkán e két név lebeg : Kossuth és Mazzini! Várjon Anglia jövőben is utalmát fogja-e velük éreztetni ?“ — A „Fr. P. Zig“ Írja : Mazzini és Kossuth proclamatiói, ezen káromlások az emberi józan ész és italában az emberiség ellen, semmi kétséget sem hagynak a milánói őrült esemény forrása iránt. Lett légyen Mazzini a tetthelyéhez köze vagy nem ? annyi bizonyos, hogy a londoni forradalmi comité küldnökei idézék fel e nyomorult tényt. Schweiz és Turin képezik a londoni comité külső állomásait, ezt bebizonyíták a tények. Az austriai kormány ezért Schweicz ellen szigorú rendszabályokkal lép föl, s a turini kormány az által igyekszik hasonló rendszabályokat magától elfordítani, hogy meggátolja a menekülteket az austriai határ átlépésében. De megnyughat-e ebben Austria, vagy Európa? Austria veszélye Európa veszélye. Európa úgy mint Austria mindaddig nem élvezheti a békét, míg az összes nemzetek forradalmárai Európában egy pontot birnak, honnan háborútlan és büntetlen szórhatják gyúanyagjaikat a continensre. Meddig fogja a continens a katonai őrködés iszonyú költségeit viselhetni, melyeket egy szigetország vendégszeretete reá ró ? Valóban elérkezett ideje, hogy Ó-Anglia ezt maga belássa, vagy, Austria elől, a többi európai hatalmak közösen komoly szót váltsanak vele ez ügyben.“ — A „Karlsruher Zig“ ezeket írja : „Habár még nincs mindaz ismerve, mi a sardiniai határon és Tessin kantonban történt, mégis az , mit tudunk, teljesen elégséges arra, hogy mondhassuk, mikép itt a nemzetközi közösségek lábbal tiportattak. Elégtételt és biztosítékot fog ezért nem csak az austriai kormány, hanem a kontinens minden monarchikus kabinete követelni; a múlt megsértésekért az elsőt, a jövő biztosítására az utóbbit. Legelőbb Schweiztel, mely a 30-as esztendők óta minden kitaszitott politikai elemet magába nyugodtan fölvett; mely 48 és 49ben minden forradalmi bukottak gyültelyévé lett; mely honfiait idegen forradalmak támogatására kibocsátotta. Több menekülteknek polgárjogot adott, másoknak még alkalmazást is. A Tessin kantonbeli események csak ez eljárásnak a radikalizmus által használt következései. Schweiz neutralitása nem lehet forradalmi botrányok védfala. 1830 óta Sardinia, Francziaország, Baden és Auszriába történtek önkénytesek becsapásai. Elégtételt és biztosítékokat kell követelni Sardiniától, a forradalmi menekültek másik menzugától, annál komolyabban, mert ez ország irányában oly követelések emeltetnek, melyek saját érdekében feküsznek. Elégtétel és biztosítékok követelendők végre Angliától, hol az európai forradalom bűnkatlana forrásban tartatik. A menekültek bebizonyíták veszélyességüket; ők merészkednek, miután teljes desorganisatió, terveik elhalasztása sőt végképi elhagyása színével kápráztatták a világ szemét, rögtön egy váratlan pillanatban a társalomra vetni magukat, s valóban nem az ő mulasztásuk, hogy most az egész világ lángban nem áll. Ki biztosít e merény ismétlése ellen , most Austriában , holnap Francziaországban , aztán Németországban s végre bármely más országban ? A kormányok egyesülni fognak.“ Hannover a, febr. 20. A „Hann. Zig“ a Császár Cölge elleni merényről így ír: „Meglehet, hogy ez orgyilkos tény csak elszigetelt bűne egyes fanatikusnak. De vájjon azon elvek, hangulatok és szenvedélyek, melyeket a londoni összeesküdtek terjesztenek és ösztökélnek , nem hatottak-e azokra ? Félreismerése a tényállásnak, ha az emberek szenvedéseit és bűneit létező észbűn nélkül képzeljük , ha a forradalom vádlói majd majd amaz egyes oknak vagy részeseknek róják fel; szintúgy hamis előadása a dolognak, ha az állami rendeknek és ezek élén álló tekintélyeknek ellenei a politikai bűnöket, melyeket ők is roszalnak vagy sikertelenségük miatt megtagadnak, rendesen egyes bűntényeküt tüntetik fel. Bizonyos összefüggést ez eseményekben föl kell tennünk. A mi német communista szövetségeink összefüggnek a Mazzini-féle cselszövényekkel, a munkás — nép — és másféle egyletekkel, az ellenzék orgánumai,összes sajtójával, mely szándékosan vagy a nélkül, de vigyázatlanul és eszélytelenül lázadásra és felforgatásra törekszik. Mi itt főkép azon lapokat értjük , melyek nem rég a német összeesküdtek rendőri és törvényes üldözését kigunyolák , meggátolni és meghiúsítani, az összeesküvést egyes őrültek tényeiül, az egészet felette jelenték- és veszélytelennek feltüntetni ügyek vének, irántuk és czéljaik iránt sympathiát s más részről a fenálló rend és a rendezett tekintélyek irányában rész hangulatot tüntetének fel. Érdekük igy kívánja, de az összefüggés tagadása hasztalan kísérlet.“ Drezda, febr. 22. A „Dresd."Journalban“ olvassuk: „Már minap mutattuk, mily lelkiismeretlenek némely lapok közléseikben a milánói eseményt illetőleg. E gyászos események természete — fontosságuk a császári Figo elleni merény által felfokozva — a legnagyobb óvatosságot parancsolja, s e lapok mégis folyvást híreket szórnak a világba, melyek első pillanatra alaptalanoknak tűnnek föl. Így legújabban a „Sachs. Const. Ztg“ következő hírlapi tudósítást hoz: „Az austriai követ Turinban kabineti elnök gróf Cavournak, a piemonti kormánynak a menekültek irányában alkalmazott, erélyes rendszabályait illetőleg, dicsérőleg nyilatkozott, de hozzátéve , hogy kevesbbé erélyes eljárás Austriát arra határozta volna , hogy Alessandria piemonti 229 határvárt megszállja. — Erre gróf Cavour, egy londoni jegyzékkel kezében , e nyugodt és laconicus választ adá : — „Ez esetben Anglia 10,000 embernyi hadihajót küldött volna Triest alá.“ — E hit — bármily forrásból eredt legyen — a tényviszonyok ismeretének teljes hiányát bizonyítja.— Nem tekintve arra, hogy egy austriai diplomata, midőn valamely kormány eljárását dicséri, bizonyosan ezt nem fogja oly módon tenni, mely kihívó fenyegetés lenne, első pillanatra valószínűtlennek tetszik még az is, hogy az austriai kormány kényszerítve szigorú rendszabályokra Sardinia irányában, ezeket egy idegen kézben levő vár megszállásával kezdje meg. De nevezett lap azt sem fontolá meg, hogy ekként az angol és sardiniai kormányokat a forradalmi mozgalmak s különösen a milánói események bűnrészeseiül mutatja be. Számoljon !“ Törökország. Konstantinápolyból az „Ö. C.“ egy magániratot közöl, melynek tartalma következő : „Itt a kedélyek legnagyobb izgatottságban vannak , az austriai rendkívüli teljhatalmazott, gróf Leiningen alta. Austriának a legszigorúbb igazságosság alapján nyugvó követeléseit nyomatékosan terjesztette elő , s most azok teljes és haladék nélküli lelkiismeretes teljesítését követeli. Eléggé tudva van , hogy a török államférfiak rendszerint abban keresik erejöket, miszerint a függő tárgyalásokat lehetségig húzzák halasztják, s a legalaposb előterjesztések ellenében kifogásokat állítanak. E szerint nem volt egyéb hátra, mint világos , elutasíthatlan követelésekkel föllépni, s midőn Austria ezen a portánál czélra egyedül vezető utat választja, csak a tényálláshoz és saját méltóságához illőleg cselekszik. Az itteni közönség felfogta a pillanat fontosságát. Mindenütt legnagyobb nyugtalanság uralkodik. Az ügylet pang, az agio 10 százlékval emelkedett. „Croatia“ gőzös sütve Konstantinápoly kikötőjében áll. E differentia kimeneteléről a legkülönbözőbb, sőt ellenkező hírek keringnek, melyek közt nehéz eligazodni, de a diplomatiai közbenjárás ajánlásáról a híreknek , mind általában, mind egyes részletekre nézve , csak vigyázva lehetne hitelt adni. Austria követelései elmagyarázhatlan jogon alapulnak, tehát azzal Ön érdekei és állásának tartozik,hogy azok kellő méltánylását rendíthetlen erélylyel sürgesse.Ha megfontoljuk továbbá, mily türelemmel nézte az austriai kabinet évek óta a szerződvényeknek török részrőli sértéseit, nem csodálhatni, hogy végre ez ármányos és bujkáló török politikának végére akar jutni, s föl nem tehetni, hogy jelenlegi állásából egy lépést is hátráljon, anélkül hogy a jövőre nézve hatályos kezességet és a számos panaszokra nézve kellő orvosoltatást ne nyert legyen. A többi kabinetek igazság és békeszeretetétől várhatni, hogy Austriának nem lépnek gátlólag útjába, mert hogy teljességgel nem lép fel megtámadólag, hogy dicsvágyó szándéktól minden elhatározásaiban távol van, ez általánosan elismert tény. Ily körülmények közt a nyugati hatalmakkali összeütközésekre teljességgel nincs kilátás. Ma mint bizonyost állítják , hogy a nagybritanniai kir. követség, kormánya nevében a portának kijelenté, miszerint azon rendeletet, mely az idegen párthajózást a Bosporuson, megtiltja , mint jogérvénytelent, nem fogja megtartatni. Beszélik továbbá, hogy a szent sír kérdése új stádiumba lépett, úgy hogy e tárgyban közvetlen alkudozások fognak Franczia- és Oroszország közt megkezdetni. Távirati sürgönyök. Hannovera, febr. 23. A márt. 1-jén beálló tarifa-felemelés következtében a harburgi szabad kikötő azonnal megszüntetik. Páris, febr. 24. A belügyministerium véglegesen három osztályra osztatott. — Frémy igazgatóvá, Chevrean főtitkár államtanácsossá neveztetett ki. Ny i 111 év és Konstantinápolyi t. ez. levelezőnknek. Válaszul önnek február 10-ről kapott levelére, hogy havidíját már négy hó óta nem kapta, ezennel tudatjuk, hogy mi nagykereskedő Malvieux úr útján, Stambulba intézett váltólevélben tavaly october 23-án kéthavi, és viszont idei január 26-án újra kéthavi illetőségét pontosan elküldöttük, hogy Malvieux úr értesített minket, miszerint tavaly nov. 22-én az első kéthavi díjat tartalmazó váltó önrészére Bécsben kifizettetett, s mi ennek daczára is a január 26-án elküldött új váltó mellett az elsőnek secundáját is elküldöttük, valamint mai napon ennek rendes postán is ez ügyben irtunk. Pest febr. 25. 1853. Szerk- Bécsi börze Február.. 25-rűl. Státuakötelezvény 5°/0 • • 93»/10 dto 4% . 84 dto 4 • • 75% 1839-ki sorsjegyek 250 ftos . . 138% 1834-ki „ 500 „ . 218 Bankrészvény darabja . 1380 Éjszaki vaspálya 1000 ftos . . 2270 Bécs-Gloggnitzi 500 ftos . . . . 768% Dunagőzhajózási részvény. . 752 Amsterdam 100 tallér . — Augsburg...................................... • • 110% M. Frankfurt 120-ért. . . 110% Hamburg 100 Boo tallérért. . . 164% London 1 ft sterlingért . 10.58 Cs. kir. arany .... . — Bécs , febr. 24. Agio : arany: 10%, ezüst: 10.