Budapesti Hírlap, 1853. február (27-51. szám)
1853-02-23 / 46. szám
NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Bécs, febr. 24. ^ Császár Ő Felségének egésségi állapota, mint az már az orvosi jelentésekből is kitűnik, egészen megnyugtató. Tegnap a Fejedelem néhány órára elhagyta ágyát, ez időt is az államügyeknek szentelvén. A szemtelen gyilkos, mint átalánosan hallani, még mindig tagadja, hogy bűntársai lennének; mindamellett valószínű, hogy egynémely gazemberek által izgattatott e szégyentettre; vajha Isten megvilágitná az utakat, melyeken e gonosz lelkek járnak, hogy az igazság büntető kezének átszolgáltassanak. Azon lombardiai emigránsok ellen , kik kétszer vonakodtak a nekik adott kegyelmet és büntetlen visszatérést hazájukba elfogadni, folyvást gazdag eszközeikkel támogatják a forradalmi törekvéseket Olaszországban, komoly és erélyes rendszabályok vannak készülőben. Biztos hallomás szerint egy rendelvény már elment Olaszországba, melynek folytán fekvő jószágaik azonnal lefoglaltatnak. London, február 16. Korunkban a gőz- és villanyerő, s mindenekfölött az e két hatalmas tényezőnek szárnyain széthordott civilisatio oly közel hozá egymáshoz Európa álladalmait, annyira kifejti az országok közti kölcsönösséget, miszerint a közesemények és közérdekeknek egymásra hatása majdnem szemmel látható. így egy egyszerű beszéd például Anglia vagy Francziaországban, ha mégis a beszéd okvelős, vagy status-tekintély ajkaival mondatott — nem csak hatást, de ennek útján vagy közvetlenül, eseményt képez a világ más részeiben. Vegyük Napoleon császárnak, a senatorok s követekhez mondott tegnapi beszédét, melyben következő két fontos körmondat foglaltatik : „A kormány erősen föltevé magában, a kiadásokat és hadkészületeket kevesbítni — az ország minden segélyforrását hasznos czélokra forditani — a nemzetközi viszonyokat legális módon fentartani, hogy a leghitetlenebbeknek is bebizonyítsa, mikép ha Francziaország azon szilárd szándékát fejezi ki, hogy békében akar maradni, — ezen nyilatkozatának hitelt kell adni, mivel ő elég erős arra, hogy senkitől se féljen, s következőleg hogy senkit se csaljon meg. . . A hadsereg létszáma, mely ez év folytán már 30,000 emberrel leszállittatott, újólag tüstént 20,000 fővel fog leszállittatni.“ „Azoknak, kik sajnálnák, hogy a szabadságnak szélesebb tér nem engedtetett, azt válaszolnám : a szabadság soha sem segíti elő a tartós politikai épület megalapítását, hanem azt csak megkoronázza, miután azt az idő megszilárdítá.“ E két mondatban a világnak béke, s Francziaországnak idővel szabadság igértetik. — Napóleonnak, bármik legyenek czéljai Európa s különösen Anglia irányában, érdekében fekszik ez utóbbi nemzetnek jó véleményét, politikájának lehetőleg biztosítani. S mert Angliának jó véleménye oda hajol, hol a béke és szabadságnak legalább irányával talállozhatik, s mert továbbá, e kettős ösztönének, a franczia közügyeknek változott vezetése eddig csak kevés tápot nyújta. Napóleon szükségesnek látta, a terveit fedő homályt némileg szétoszlatni. E czélból erősíté meg beszédében a világnak adott eddigi béke-ígéreteit, s tünteti fel a jövőben a szabadságnak koronáját azon nemzet számára, mely neki a hatalom koronáját nyujtá. Azonban ez igéretdús császári nyilatkozatnak megtevésére, a világesemények folyamán, az európai hadkészületeken s több országokbeli, különösen pedig az angol sajtónak Na-Sioleon elleni tartósan ellenséges indulatán kívül legközelebbről s lényegesen Wood angol ministernek ismert halifaxi nyilatkozata folyt be, mely nyilatkozatban szóló, megkülönböztetvén a ministert, midőn hivatalosan vagy a parliamentben szól, vagy a koronának ad tanácsot, a ministertől, midőn választó községéhez intézi szavait, — kemény szavakban kárhoztatja s olyannak festi a jelen franczia kormányhatalmat, mely talán zsarnok benn, s kétes, folytonos előkészületeket követelő künn. — Hogy e beszéd hatást szült Angliában, úgy mint a külföldön, természetes, minthogy eddig bármennyire ellenséges indulata volt az angol közvélemény Napóleon ellen, a parliament s a kormánytagok óvakodának a nemzeti ellenszenvnek tolmácsául szegődni .Wood volt első, ki e tekintetben hallgatást tört, rovására ugyan az angol büszkeségnek, de hasznára (miután t. i. a császár be fogja váltani szavát) az európai s különösen francziaországi közjónak. Rovására volt pedig e nemzet büszkeségének a halifaxi beszéd, mert magyarázatot kérvén sértő részeit illetőleg egyrészről Waleovszky franczia követ, másrészről lord Clanhearde a felsős D’Israeli az alsóházban, s a szónok, az angol koronának egyik ministere, kénytelen volt beteggé lenni, s egy lord John Russellhez intézett levelében sajnálatát fejezni ki az iránt, hogy szavai nem úgy értettek mint gondolva voltak, minthogy legtávolabb czélja sem volt, a franczia császárnak neheztelésre okot szolgáltatni. — E bocsánatkérésnek szükségességét a liberális kormánylapok restellik, s azért csak keveset szólnak róla, de az oppositionalis tory „Morning Herald“ következőn nyilatkozik : „A kormány eszi a Walewsky által számára elé tálalt sarat. Jól esik neki, mért engedi Graham és Wood-féle könnyelmű beszédek által veszélyeztetni, hatalmas szomszédunkkal a békés viszonyainkat, s mért kénytelen büszke hazánk, kormányának oktalansága következtében, Francziaországnak sértett méltósága előtt bocsánatért fejet hajtani. De még messze kihatóbbak is lehetnek a halifaxi beszéd következményei. Vegyük például Törökországot. E birodalom, rége közel összeomlástól csak úgy menthető meg, ha Francziaország velük a keleti nagy kérdésben karöltve jár. Kérdés azonban, nem leend-e a két ország közti közelítés s egységes egyetértés irányában, gát miniszereink gondatlan fecsegései ?!“ — A „Morning Herald" ez aggalmára megfelelt még tegnap lord John Russell, midőn Disraelinek említett interpellátiójára adott felvilágosításában, meg nem elégedett azon átalános biztosítással, hogy Anglia Francziaország közt legbarátságosabbak a viszonyok, de nyilatkozatát azon jelentékeny észrevétellel téve érdekessé, miszerint az európai fő kérdésekben a két kormány egyetért. Nem a legtökéletesebb mégis ez egyetértés, nem a legfesztelenebb a barátság viszonya a franczia és azon kormány között, melyben Palmerstonnak főleg Napóleon miatt, nem lehet a külügyi tárcát vezetnie, s melynek miniszerelnöke, Lajos Fülöpnek „mon cher Aberdeen“je, ki a franczia legimitásnak egyik főhive ez országban. Meggyőződhetik erről a peelita „Morning Chronicle Aberdeen lord közlönyének mindegyik olvasója mert e lap folyvást, nem csak bizalmatlanul, de keserűen ír Napóleonról. Barátságnak bizalom az alapja; s hogy ezzel a jelen angol kormány, az a franczia hatalom irányában nem bir, bizonyítják a még most is, s gyorsan folytatott hadkészületek, daczára annak, hogy a közvélemény, csökkentével az invasio hitének, mindinkább gyengébben követeli azokat. Csak e napokban adatott ki parancs, hogy Londonnak tilburyi váracsa, rögtön védelmi karba helyeztessék, mely czélba azonnal egy század tüzérség s 90 ágyúval rakatott meg. Egyveleg. Tegnap Anglia Valentin-ünnepét, a szerelem és szerelmi boszának napját ülé. Nemzeti szokás e napon szerelmi képeket s torz ábrázolatokat, mely utóbbiak inkább Venusnak mint Platónak követőit gyönyörködhetik csak, küldeni névtelenül. Csak a londoni postára feladott e nemű leveleknek száma, tegnap 350 ezerre számíttatott. Ma fogja a convocation két házának küldöttsége , múlt novemberi üléseiben szervezett azon kérelmet benyújtani a királynénak, melyben a régi zsinatjogok felélesztését kérik a folyamodók. A mai távirati sürgöny, „Victoria“ vitorlásnak, Howth iránytorony előtti sziklákba ütközését s törését tudatja. A szerencsétlenségnek oka a sűrü köd volt, melynek sötétségében gyakran a legélesebb fénynek ereje is megtör. Elveszett 80 utas, a hajószemélyzetnek nagy része s maga a kapitány is. A megmenekültek, egy segítségükre érkezett gőzösnek köszönik életüket. Paris, febr. 16. —S.— A császár beszéde kétszeres tekintetben lepte meg a közönséget. Legelőbb is a külföld irányában használt méltóságos hang által. ..Na Francziaország kinyilatkoztatja, hogy a békét fen akarja tartani, úgy szavának hitelt kell adni, mert elég erős arra, hogy senkitől se féljen s senkit még ne csaljon.“ Igen helyesen jegyzi meg erre egy párisi lap, hogy az ünnepélyes tiltakozások ezen túl nem mehetnek, s hogy mindenkinek feltűnt a különbség e trón- s a házasság alkalmával tartott beszéd közt. Akkor a császár, valóban ha nem is fenyegető, de büszke hangon szólt Európához, mintegy isolálta magát az által, hogy a régi politika hagyományait megtagadta. A tegnapelőtti beszéd hangja ellenben békítő, nyugodt s nyilván arra számított, hogy az az által keltett aggodalmakat a határon innen és túl lecsillapítsa. A beszéd ezen része sokkal nagyobb fontosságú, mint a hadsereg leszállítása, mert e leszállítás csak gazdasági rendszabály, s mint ilyen nagyon örvendetes, de valódi biztosítékul a kormány békés célzataira nézve nem szolgál, mert az elbocsátott katonák ismét néhány nap alatt leszólittathatnak. Különben a hadügyminiszer már köriratot bocsátott ki e rendszabály foganatosítására. Másnemű meglepetésül pedig az szolgált, hogy a császár, a maga házasságát meg sem említette. E hallgatást különfélekép értelmezik. A legitimisták, kik azon sok megtámadás által, melyet a kormány lapok részéről tapasztalniok kellett, bizalmatlanokká lettek, a császárnak a régi pártok fondorlatairól mondott szavait: „hogy a valót egyenesen megtagadják,“ czélzásnak veszik magukra, s lapjaikban tiltakoznak. Mi nem tagadjuk e kormány törvényességét, mond az Assemblée nationale, mi nem koholunk összeesküvéseket, de szeretetünket más herczegek bírják.“ A republikánus lapok igen boszánkodnak a császár azon állításáért, hogy a szabadság még soha egy államépület alkotását sem segítette elő, s kiemelik az ellenmondást ezen s amaz állítás közt, hogy a politikai intézmények már elég erősek önmagukat megvédelmezni, hogy állandóságuk nem függ többé egy ember életétől, hogy a kormánynak nem kell a pártok áskálódásaitól tartani. A közönséget átalában ép oly kevéssé érdekli e trónbeszéd, mint a senatus és törvényhozó gyűlés munkálatai A külvárosi munkások panaszkodni kezdenek munkahiányról, s az árfolyamok a börzén sehogy sem akarnak nagyobb lendületet venni. Mi a befogottakat illeti, hasztalan ringattuk magunkat azon reménybe, hogy e napokban ki fognak bocsáttatni. Minden áron büntetőtörvényi pert akarnak nyakukba vetni. Számos tanukat hallgatnak ki. A vizsgálóbiró főleg azon házak kapusait vette szemügyre, melyekben a befogottak s más tanuk is laktak; ezeknek felvilágosítást kell adniok az illető személyek életmódjáról, a látogatásokról melyeket náluk tettek, a levelek czimiratairól, melyeket a postára küldenek stb. Tegnap este volt a hivatalos előadás a nagy operában. A közönség igen válogatott, a császári pár nagy enthusiasmussal fogadtatott. Minden hivatalos notabilitások jelen voltak.Mint 14. Lajos és I.Napóleon korában a császárt a színház előtt ennek igazgatója fogadta, ki gyertyatartóval kezében vezette a páholyba. A csendőrök, helyhatósági őrök és rendőrügynökökben soha sem fejtettek ki annyi luxust a színház utczáján, mint tegnap. Berlin, febr. 19.~1~ Azon szélcsend mellett, mely e pillanatban politikai életünkben uralkodik — szélcsend, melyet csak ma reggel a távirati sürgöny azon gyalázatos orgyilkosságról, mely Ferencz József császár Ő Felsége ellen megkisértetett, a mély boszankodás, melylyel e hit szájról szájra járt, s azon átalános öröm szakított meg, melyet mindenki a felett érzett, hogy a gondviselés megmentette azon Fejedelmet, kit még nem rég szerencsénk volt falaink közt láthatni; d e szélcsend mellett, mely kamráinkra is kiterjed, menynyiben ezek csak a városi és községi rendtartás egyes részleteivel foglalkoznak jelenleg — oly dolgok, melyek az itteni lakosokra nézve sem, annál kevesbbé bírhatnak érdekkel egy magyar lap olvasóira — engedje meg, hogy levelemet közvetlen utolsó iratommal kapcsoljam összes azon nézleteket tovább fejtsem, melyeket akkor a keresk. politikai kérdés legújabb kicsise iránt felállítok. Akkor azon állítással végzem levelemet, hogy azon különböző engedmények, melyeket a bécsi kabinet a porosz irányában tett, merőben formai természetűek; hogy a dolog lényegére legcsekélyebb befolyással sincsenek; hogy ennélfogva valódilag K. Bruck teljes győzelmet vívott ki; s hogy tervei végcélja, a vámegyesüléshez egy nagy lépéssel közeledett. Engedje meg, hogy ezen szerény véleményemet bővebben indokoljam: első pillanatra ez annál szükségesebbnek tűnik fel, mert bizonyosan fel- és egész hivatalos lapjaink közöl egy sem fog abban osztozni, s a független lapok közöl is csak keleti tengeri kikötőink lapjai közöl néhányan fognak ahhoz csatlakozni. Legkülönösebbnek tetszik nekem azon győzelmi lorma, hogy: „a darmstadtiak s Austria daczára, a vámegylet újjáalkotását és a sept. szerződés fentartását kivittük.“ Először az bizonyos, hogy mit e tekintetben kivittünk, azt nem vittük ki Poroszország önálló erejével, hanem csupán azért, mert Austria a darmstadtiakat elejtette, mert megszűnt, az adóegyletet a sept. szerződés megtörésére ösztönözni. Ki a bonyolódott tárgyalásokat figyelemmel kisérte, arra nézve valóban semmi kétség sem létezik az iránt, hogy nem a coalitio volt valódi ellenünk; hogy ez csak eszköz volt, melyet Austria ellenünk használt; hogy ennélfogva Manteuffel győzelméről a coalitió felett komolyan nem is lehet szó — ily győzelem nem jelentene egyebet, mint ha a spanyol lovag a szélmalmok elleni harczában ezeket valóban le is győzte volna. Nem az tehát a kérdés, mit nyertünk a coalitio, hanem mit Austria irányában. És hogy a délnémet államok eszméje, egy harmadik vámcsoportozatot alakitni, meghiúsult — oly eszme , melynek meghiúsultán bizonyosan eleitől fogva senki sem kétségeskedett — ezt bizonyosan senki sem fogja előnynek mondani, melyet Poroszország Austria felett nyert. Már azon egyszerű oknál fogva, mert sem Austria sem Poroszországnak, sem keresk, sem politikai tekintetben némi nagy javára lenne egy oly terv kivitele, meyet a Rajnán innen és túl már is a Rajna-szövetség új kiadása csírájaként kezdtek üdvözölni. Ellenben a vámegylet megújítása és bővítésének puszta tényét magában véve még mindig fényes győzelmül kürtölik sok lapok az austriai vámegyesülési tervek felett. Fájdalom én ezt sem bírom átlátni. Ha Bruck úrnak nem sikerült Poroszországot e pillanatban a vámegyesülésbe belevonni — és a tárgyalásaik folyama alatt csakhamar kitűnhetett, hogy kedvező eredmény egyelőre sem a damstadtiak elpártolása, sem Hannover a ingadozó magatartása által nem kivihető, ekkor pedig a vámegylet netaláni szétszakítása, az ebből következő elválása a délnek az északtól, mely utóbbi aztán okvetlen tarifáit szabad kereskedelmi irányban revideálni lett volna kénytelen, a legveszélyesebb szírt leendett reá s terveire nézve. Ez oly nyilvánságos, hogy ennek igazságát senki sem tagadhatja — legalább senki, ki osztozik azon hitben, hogy Brack komolyan akarja a vámegyesülést, s abban nem csak mélyebben fekvő politikai tervek álarczát látja, oly föltevés, melyre tudomásom szerint semmi sem jogosít föl. Hozzáteszik ugyan: „de az Austriávali keresk. szerződés megkötésénél a vámegylet tarifája nem emeltetett föl, de mindkét szerződő fél teljes és absolutzabadságot tartott fenn maguknak keresk. tekintetben; de e végre nincs többé szó arról, hogy a keresk. szerződés csak rövid átmeneti időszakot, csak előlépcsőjét képezze a vámegyesülésnek — a vámegylet ujjáalkotása és jelentétény bővitése tehát ily feltételek alatt a legbiztosabb védgát az északtól annyira félt vámegyesülés ellen.“ E remények csalékonyságát kideríteni, lesz jövő levelem feladata. 208 Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Február 23. * Azon küldöttség, melyről tegnap emlékeztünk, s mely prímás ő herczegsége vezérlete alatt, vigasztalt lélekkel viszi hódolatát . Ő Felsége szerencsés megmentése feletti örömnyilatkozatait a trón zsámolyához, — tegnap f. hó 22-kén reggeli 8 órakor indult el egy külön vonattal a birodalmi székvárosba. E küldöttség az egyház, nemesség és a polgár osztályok köréből — mintegy 150 tagra megy, és Esztergom, Nánán, valamint Pozsonban még számos hozzákapcsolandó tagok által fog szaporodni. Ha jól értesültünk, a küldöttség reményiheti, hogy csütörtökön, az az f. hó 24-kén már szerencsés leendő cs. k. Apostoli Felsége által elfogadtatni. * Wagner József ur műkereskedésében, a Dorottya-utczában újólag több pompás, cs. k. Apostoli Felségét ábrázoló olajfestvény látható, melyek Einsle cs. k. udvari festész egy eredetije után, fényes szinezet, jeles technikai kezelés által tűntek ki. E másolatok Grimm Rudolf ifjú hazai festész készítményei s nyilvános termek, valamint magánlakók fölékesítésére artistikai tekintetben is igen becsesek. * Fiatal zongoraművész hazánkfia Székely Imre úr jövő hétfőn f. hó 28-kán hangversenyt adand nemz színpadunkon ; e hangverseny rendkívüli érdekességére elég említenünk, miszerint Stur Beethoven óriási es-dúr versenyének egy részét egész zenekarkísérettel , azonkívül saját szerzeményeiből a legújabbakat fogja előadni. Az előbb említett műdarab kivitelben a legnehezebb zenedarabok közé méltán számíttathatik. A hangverseny többi részleteiről a napi hirdetmény értesítendi a közönséget. * Budán a Krisztinavárosban egy magántébolyda létezik, mely azonban csak 30 beteget vehet föl. — Ez intézetbe 1852-ben 10 férfi és 9 nő vétetett fel, ezek közöl három búskomorságban (melancholia), három lángdühben, három elmezavartságban, hat egy tárgyra szegzett tévelyben, három szerelmi tévelyben, egy nymphomaniában. Öt kigyógyult, három javultan bocsáttatott el, kettő meghalt és 9 további gyógyítás alatt maradt. Az intézetben fölvevés feltétele vagy a kigyógyítás reménye, vagy a kellő gondoskodás az elmebeteg nyilvános biztosságára. Idióták, legnagyobbfokú bambák, elmebetegek, kik nyavalyatörésben vagy ragadós nyavalyában szenvednek, az intézetbe föl neis vétetnek. Egy beteg fölvétele vagy a szülők, vagy gyámok, vagy az illető hivatali és községi hatóság megbízásából történik, s ezzel egyúttal bejelentendő, ki fogja az ellátási költséget, mely havonkint 40—60 pft. viselni. A következő őszinte vonása az alattvalói hűségnek bizonyságot tesz azon hő részvétről, melylyel Ő cs. Apostoli F eségének szerencsés megmentetése fogadtatott. A pesti josephinumbeli árvagyermekeknek folyó hó 20-án estve megengedtetett intézeti felügyelőjök vezetése alatt a város kivilágítását megtekinteni , háromnegyed nyolczra a városház elé érve, a ház homlokzatán megpillantották a gyermekek Ő cs. k. Apostoli Felségének fényárral körülkoszoruzott képét s szivük meleg sugallatából s örömkönyükkel szemeikben a néphymnust kezdték énekelni, a városház tér telve volt emberekkel, kik az ártatlan gyermekeknek e benső, őszinte loyalitása által megindittatva, velük együtt hangoztaták az üdvözlő éneket. Vácz , febr. 20. A borzasztó merény hire, mely gyors szárnyakon járta be az ország minden vidékeit, városunk lakosait is a legmélyebben hatotta meg. Ma d. u. 4 órakor tartatott az ünnepélyes Te Deum Ő Felsége szerencsés megmentetéséért. Ő mlga Roskoványi Ágoston püspökünk nyujtá be buzgó halaimért a Mindenhatónak a legdíszesebb szertartással. Jelen vala a székesegyházban minden egyházi s világi testület. A katonai és. tiszti kar diszöltönyben , a széhek zászlóikkal, s összes tanodáink ifjúsága. A templom zsúfolva volt, s ez is újra bizonyitá a tántorithatlan szeretetet, melylyel népünk Ő cs. kir. Apostoli Felsége iránt viseltetik. Ma délutáni 2 órakor az itteni izraelita község, a tanuló ifjúság s a tanítók a zsinagógában összegyűltek az elöljáróság felszólítására, s miután ez alkalomra viló imák illő móddal s ájtatosan hangzottak a Mindenhatóhoz, a községi rabbi rövid beszédet tartott, Dávid és Saul királyok történetére vonatkozván, szivreható szavakkal rajzolván az uralkodó Felség iránti hűség és szeretet szent kötelességét s egyszersmind illő hangon beszélt az elkövetett gyalázatos tettről; az Istennek pedig buzgó hálát adott szeretett Császárunk drága élete megmentéséért. Végül az egész községnek szivére tette, hogy négy hétben egymásután és pedig minden héten kétszer gyűlne össze a zsinagógában, uralkodó Császárunk becses életéért a Jehovához imádkozni, mi is közörömmel elfogadtatott. Kaposvárról, febr. 18-ról írják, hogy a múlt évben meghalálozott főtiszt. Szűcs István veszprémi kanonok úr, somogymegyei szék születésű végrendeletében több kegyes hagyománya közt a kaposvári gymniskolák alapítványához tőkésítendő 1000 pftnyi ösztöndíj öszveget rendelt, oly világosan kijelölt akarata mellett, miként az évenkénti kamatot mindig a helybeli tanodaigazgatóság kinevezése útján, egy a kaposi gymnasiumban tanuló, szegénysorsú, katholikus, erényes, szorgalmatos ifjú, sőt széli születés volt