Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)
1853-07-01 / 153. szám
Levelezések. Bécs, jun. 29. f1.] Több lapok azon hírt terjesztettek el, hogy a Schweizzali viszály teljesen kiegyenlittetett, s gróf Karnicky rendeletet kapott berni állomására visszatérni. Az igaz, hogy gr. Karnicky még folyvást austriai ügyviselő a schweizi köztársaságnál, s visszahívásakor úgyszólván csupán bizonytalan ideig tartó szabadságvételre hatalmaztatott fel, s különben is Austria viszonya Schweizhez általán véve inkább javult, semmint roszabbult. Azonban végképi kiegyenlítés, fájdalom még be nem következett, megvonakodik Schweiz Austria igazságos követeléseit egész mértékben teljesíteni, s ennélfogva gr. Karnicky egyelőre állomására vissza nem tér s nem is térhet. Berlin, jun. 24. ~j-j~ Kevés napokkal ezelőtt a legtöbb itteni lapban egy hirdetmény volt olvasható , mely az iránt nyert értesittetéseim szerint, mindenesetre egyik legérdekesebb bűnvádi perre adand alkalmat, s minden körülmények közt, bármi legyen a per eredménye, sokkal jellemzőbb adalékot képez Berlin erkölcsi történetéhez, semhogy rövid megemlítést ön lapjában ne érdemelne. Bocsánatot kell azonban kérnem, hogy miután a közlendő részletek a közönség előtt még titok leple alatt vannak, a neveket egyelőre hallgatással mellőzöm; ez már azért is elkerülhetlen szükség, hogy a törvényszék ítélete előtt senkit ily gyanúval terhelten közbeszéd tárgyává ne tegyünk, mert bármerre dőljön az ítélet a per folytán, vagy annak kell kitűnnie, hogy az egyik fél bűnt követett el, mely okvetlen nyaktilóra vezetendő, vagy hogy a másik aljas nyelvágyból ép oly alávaló mint büntetésre méltó feladást tett oly emberek ellen, kik ekkorig a közvélemény előtt jó hírnévben álltak, sőt részben polgártársaik különös tiszteletének voltak tárgyai. Azon hirdetmény tartalma, mely minden más időben, midőn mindenkinek szemei a keletről érkező távirdai sürgönyökre oly elvonhatlanul szegezve nincsenek, itt Berlinben bizonyosan a legnagyobb figyelmet gerjesztendette, röviden a következő volt: „Kevés hónapok előtt itt egy özvegyasszony halt volt meg, ki tetemes vagyont hagyott hátra, még pedig a nélkül hogy valami végrendeletet lehetett volna valahol feltalálni, nagy bámulatára távolabbi rokonainak, minthogy a családi körben átalánosan tudva volt, hogy a boldogultnak teljességgel nem volt szándéka pénzét a legközelebbi törvényes örökösökre hagyni, kikre az most természetesen végrendelet hiányában esendő volt. A távolabbi, ekkép a vártörökquara uiiguuro lapou nicuiouurinergCiCS aixai döntetett a sírba, minek tudomás szerint csalhatlan bizonyságának tartják, hogy az arsenicum a megmérgezettnek hajába álhat. A meghaltnak hajával, melyet a rokonok meg tudtak maguknak szerezni, tett kísérleti megerősité őket ezen gyanúban, s ez ügy most az államügyészségnek további eljárás végett átadatott: a törvényszéki orvosok hallomás szerint a vegytanilag megvizsgált hajban szintén találtak arsenicumot.“ Eddig a hirdetmény ! Czélja elég világos, szintúgy hordereje is: vagy hiorzadályt gerjesztő gyilkosság, vagy gyalázatos örökség-csempészet forog fen, talán különös vegyületben mindkettő. Az úrhölgy, ki körül forog az egész ügy, egyik legrégibb és legolvasottabb lapnak egyedüli vagy közös birtokosa volt, s mintegy háromnegyed év előtt halt meg: fölfedezni azt, mily viszonyban állt az ő rokonaival, vájjon követtetett-e el gyilkosság, melynek czélja leendett, az örökségből kizáratást meggátolni: ez nyilván a törvényszék feladata. Felette feltűnő és jellemző azonban azon viselet, melyet a feladók tanúsítottak, mielőtt gyanújukat az államügyésznek adták át : az ő ismételt kísérleteik, az állítólagos gyilkosságot előre puszta hir gyanánt s névmegnevezés nélkül a berlini lapokba iktatni, igen sajátságos fényt vet az ő eljárásukra. Már fél év előtt egyike a legjelentékenyebb itteni lapoknak Sziléziából a boldogult rokonaitól terjedelmes tudósítást kapott az ébredő gyanúról s annak okairól azon kérelemmel, hogy arról a „berlini tudósítások“ rovata alatt részletek és név nélkül kis közlést tegyen. Magától érthetőleg a szerkesztőség visszaküldé az iratokat a küldőknek, azon megjegyzéssel, hogy ilynemű dolgok — ha csak durva mystificatio nem forog fen — az államügyészség irodáiba s nem egy hírlapéba tartoznak. Mindamellett e kérelmet az illetők ismételték, természetesen ugyanannyi sikerrel, bárha ezúttal egy demokrátiai érzelmeiről sokat emlegetett boroszlói természetbúvár bizonyitványát mellékelék, mely erősité, hogy az átadott haj gondos vegytani vizsgálata az arsenicumnak jelenlétét kétségtelenül bebizonyította. Tehát csak ezen sikeretlen törekvések után adták át a rokonok ez ügyet az államügyésznek. Mi czélja lehetett e törekvésnek, egy berlini lapba egy a közönség előtt érthetetlen közlést hozni, melyet a törvényhatóságok bizonyosan semmi figyelemre nem méltattak volna, s csak az örökösök megfélemlítésére szolgálhatott? várjon az államügyészség egészen hallgatott volna-e, ha e közlés a lapokban megjelenik s az örökösökre a kivánt hatást gyakorlotta volna ? már akár forogjon fen gyilkosság akár nem : mit akartak a rokonok a szerkesztőséghez intézett kérelmükkel? Isten tudja! Csak annyi bizonyos, hogy ez nem volt útja a megholtat megboszulni, hahogy gyilkosság áldozata volt, — ellenben egyetlen út volt, az örökösöket, ha tiszta lelkiismerettel nem bírtak, a zsákmány megosztására rábírni. Bakó, jan. 24. A már huzamos idő óta megyénkben szilárd alapon álló közbátorság ellen egy szerfelett vakmerő erőszakos rablási merény követtetett el. E hó 22-én déli 12 órakor ugyanis, Návay Tamás úr és özv. Návay Károlyné asszonyságnak a Tisza kiáradásaitól mindenfelől övedzett földeáki pusztájára, a mely a városunktól félóra járásnyira eső Földeák helységétől nyugotra, a Makóvásárhelyi útban esik, s melyre jelenben , csinosan emelkedő épületei sajnosan tekintenek alá. 11. korom-, álbajusz- és álszakállal eltorzított arczu rabló érkezett, s mielőtt ez emberi szent jogokat lábbal tipró szörnyetegek kegyetlenségüket megkezdették volna, csapatjokat két részre oszlaták; egyik rész Návay Károlyné asszonyság majorjába a cselédeknek ijesztések közt egy szobába rekesztésére sietett, másik pedig Návay Tamás ur lakába rohanván, páratlan gonoszságu működéseiket megkezdették. • Legelsőbben is Návay Tamás urát vévén elő, őt a Blaskovits Bertalan ur által Pestre szálpénze s aragasagai elSálladászoriuotnál, imt tenni előbb vonakodván, oly kegyetlenül leve Tettetett, hogy magán kívül félig halva rogyott össze; neje tehát ezeket látva, a kért összeget, saját pénzüket, s ékszereit átadván, ezáltal tőlük megszabadulhatni remélt, de fájdalmára csalódását tapasztalá; mert még ezután a mintegy 50 személyre való ezüst evőeszközöktől, s egy szóval mindentől minek hasznát vehetni, mint ruha s egyebektől megfosztatott. Mig azonban e rablási merény folytattatott, addig egy őrt álló rablót az udvaron egy nagy házi eb megtámadott, ki is magát védelmezni tovább nem bírván, lőfegyverét reá sütötte, a többiek pedig azt hallva, a háziak részére segélyt véltek érkezni, s zavarodás állt be. Návay Tamás úr pedig akkoron eszméletét már visszanyervén, az alkalmat használta s barka kezei hátra voltak is kötve, elszántan ugrott ki ablakán a majd egy öles magasságú vízbe, hol a rablók eltávoztáig maradt. Gazdag s mintegy 25,000 pftra rugó zsákmánynyal terhelve siettek tehát az ijedségében már akkoron is magán kívül levő Návay Károlyné asszonyság majorjába, s miután őt is elsőbb addig kínozták, miglen 1423 pártnyi összeget, s azonkívül temérdek s nagyértékü női piperét s ékszereket s asztali készületeket kierőszakoltak, kedves vendége Ny. Lujza kisasszony lett boszorok tárgya, kinek ugyanis a rajta levő ékszereit szintén elvévén, végre fülbevalóját szakiták ki füléből. — S mindezek után azt hiszi tán a t. olvasó közönség, hogy ezzel véget vetettek gonoszságuknak ? Korántsem, még hátra volt a t. aszszonyságnak köztiszteletben álló gazdatisztje Pandó Mihály úr, kit is órájától, gyűrűitől s egyéb ezüstneműin kívül 21 partot tevő készpénzétől megfosztván, keményen elvertek, ezzel szűnt meg csak dühöngni a 3 óráig tartott rablási merény. A megverettek folyvást életveszélyes betegségben szenvednek, azért is az egész merény folyamát nem egészen tőlük, hanem egy a tetten jelen volt cselédtől sikerült megtudnunk, kinek bejelentése teljes hitelt érdemelt. Ennek s a megverettek előadása szerint a rablók H. M. Vásárhely felől a szerfelett megáradott Tiszán , csolnakon jöttek , s távoztukkor Szeged felé tartottak, s mint mondják, eleinte nem csekély bajjal haladtak előre, mert a szél által hajtott habokkal kelle küzdeniök, azonban végre az evezésbeni ügyességüknek mégis sikerült a láthatáron túli messzeségben eltűnniök. Főnökségünk s a helybeli csendőrség által,a tettesek kézrekerittetése végett a legeszélyes, s legszigoruabb intézkedések tétettek meg, s erősen is hiszszük, hogy a gonosz zsiványok mielőbb kézrekerülendnek. -k. Hősünk külsejéről nincs sok mondanivalónk — félannyi sincs, mennyit a newburyi leányok, az imaházban mindjárt az első ünnepem feltünte után, arról megjegyezni szükségesnek láttak. — Arczán oly merész nyíltság, szemében annyi avatott pajzánság, s magatartásában annyi vígszeszély és délczegség valának, hogy, főkép a nők, egészen el lőnek varázsolva. Az igazat megvallva, Jakab ur maga is nem keveset tarta magáról. Erősen meg vala győződve, mikép e teremtett világon mi sincs, mit megtanulni vagy kivinni képes ne volna; s e meggyőződést erősbite túláradó kedélye,amely ellenállhatlanul ragad a másokat is rokonérzetre, s ugyanazt érezteté veled tehetségei s nézetei iránt, mit maga érze. Két neme van az önhittségnek: egyik mulattató , másik boszantó. Az öve mulattató volt. Nem is egyéb volt az, mint eleven szellemének túlbuzgása, mely mindenben gyönyörét találá mi magában vagy másokban gyönyörködtető vala. Ő mindig kész volt nagyizmi öndicséretét, de épen oly kész egekig emelni embertársát, ha a beszéd folyama úgy hozta magával. Mert saját érdemei legközelebb állának hozzá, azokban legtöbbször találá élvét; de ha máséi hasonneműek voltak, épen úgy el volt ragadtatva, s épen oly épületeseknek találta azokat, mint önmagáért. Jakab úr newburybani megtelepedésekor csak tizennyolc évet számlált, úgyhogy nehéz volt megmondani : melyik túlnyomóbb benne, a gyermeki vagy férfiúi természet-e? Hite,hogy tudna, s érzete, hogy akar is a világban hatni, elhagyaták vele szülőhelyét, s minden földi vagyonát egy kék karton zsebkendőbe kötvén, Newbury felé vette útját, ott keresendő szerencsét. S idegen egy yankee-faluban soha oly gyors előmenetelt nem tőn és többnemű foglalkozással nem dicsekedhetek, mintő. Egész héten át mint iskolamester működött, vasárnap kántorkodott, esténként ének- és olvasásból adott órákat, mi mellett folytonosan tanulta a lelkészszel a görög és latin nyelvet, senki sem tudta mikor , így készült ő az egyetemre, holott inkább látszék minden egyébbel foglalkozni. Jakab a népszerűségre jutásnak minden csinyját ismeré; s nemsokára környezete minden kandalló - zugában otthona érezheté magát; jól tudta geographiáját minden ház almaborának s gyümölcspadlásának, melyekben magát s másokat a legnagyobb bőkezűséggel részeltetett. Ő az élet minden javait ízlelni akará , a leghizelítőbb étvágygyal költé el a vén kisasszonyok pástétomait s almásréteseit, s mindenben, a mi vagy a ki csak útjába esett, élvét találta. Ismeretei s képességeinek sokoldalúsága valóban bámulatos volt. A világtörténetben s számtanban egészen otthon volt, valamint a mókus-vadászat s kukoriczamivelésben; egyenlő gyorsasággal tudott költeményeket és kapanyet faragni; czérnát segített gombolyizni és zsirfoltokat vett ki az öreg kisasszonyoknak, a kis gyermekeknek pedig sípokat és csecsebecséskét csinált; szombatonként potykát halászott s vasárnap vallástani kérdéseket feszegetett, mindkettőt egyenlő ügyesség- és sikerrel. Szóval Jakab az egész faluban úgy jön elismerve, mint ki szellemileg minden tárgyak fölött „hatalmas, mindig diadalmas.“ Mindenki házának ajtaja örömest nyílt föl előtte; s miután hosszú téli estvéken utolsó kisértetes elbeszélését bevégzé s az ajtót maga után betevé , láthattad volna, mint deríti ki egy lelkesült fény a jó házigazda tekintetét; hallhatod, mint tör ki a csodálkozás láza e szavakban : „így beszélni! — az már valami! — ez a Jakab valóságos csodateremtés.“ Mi sem látszik Jakab jellemével egybeférhetlenebbnek, mint az iskolamesteri hivatás.” Annyi gyermekies pajzán elem volt benne, hogy a rábízott kis göndör fejek iránt túlszigoru nem lehete s midőn látta, mily hatalmasan tör kis buzog fel minden kicsiny szív, hajlandóbb volt mindig közéjük vegyülni, mint őket rendreutasítni. Ennek soha sem lett volna jó vége, ha maga a mester erélyes szelleme nem leendett képes irányadólag hatni. Mindig örömestebb maga adott az egésznek lendületet, s ennek hatása hasonlíta azon kis csermelyéhez, mely egy nagy gépezetet hoz elevensége által tevékenységbe. így jön, hogy Benton Jakab az ő arany napjaiban több serkentést ada a tanulásra, mint minőre azelőtt vagy azután példa volt. 812 Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Julius 1. * Korán elhunyt jeles szinköltőnk Czakó drámai műveit illetőleg azok természetes és törvényes örököse özv. Czakóné sz. Velits Anna assz. az érdeklett műveknek, nevezetesen pedig a Délibábban megjelent „Szent László és kora“ czimű történeti drámának beleegyezése nélküli előadása, leforditása vagy utánnyomata ellen ünnepélyesen tiltakozik. Visszaélés esetében nem mulasztván el az irodalmi és sajtói rendszabályok erejénél fogva, melyek szerint valamely műnek használhatása végett előbb a szerző, fordító, vagy kiadó, vagy bárminemű tulajdonos beleegyezése kívántatik — a szükséges törvényes keresetet megindítani. * Beecher Stewe Henriette assz. neve annyira népszerűvé lett a regényirodalomban, a magyar olvasó közönség előtt is, miszerint a „Tamás bátya“ után, bármely műve igen nagy érdekre számolhat. Ez indított bennünket is, hogy a jeles írónő egy korábbi művét, a „Gyöngyvirág“-ot tárczánkban közöljük. Irinyi József ur hasonlóképen megkettőztetett szorgalommal sietett a nevezett hölgy legújabb munkáját magyarra áttenni s az már igen csinos kiadásban meg is jelent; czi. j 1 J .a n_ Kőé' oklevelek, melyekre B. Sz. assz. elhirhedt regénye építve van, a tárgy valódiságát kitüntető bizonyítványokkal. E szerint azokra nézve kettős érdekkel bir e munka, kik az előbbi regényt is olvasák. A fordító ügyelt, hogy ez uj műnek érdeke oly közleményekkel ne csonkittassék, melyek csak száraz okirati vagy jelentési okmányképen vannak,az eredetibe beleszőve,és csak az amerikai legrészletesb viszonyokkal ismeretes olvasó találhatna bennük élvezetet. Az eredeti munka négy része a magyar kiadásban a közönség kényelmére egy kötetbe van foglalva. A nagy v adrétű 15 ivet tevő munka ára 1 ft 30 kr. p. p. * Az austriai építészeti emlékek fentartására és fölkeresésére fenálló bécsi központi bizottmány junius hó 14-kén tartott ülésében osztálytanácsos Sprenger P. úr a közoktatási ministerium egy megkeresvényéről értesíté a testületet, melyben a központi bizottmány figyelme a lőcsei góth templom műbecsére és romladozott állapotára irányoztatik; minek következtében a központi bizottmány azonnal elhatározá, a keresk. ministeriumot megkeresni a végből hogy a kassai építészeti hivatal egy szakértő egyéne által a helyszínén vizsgálatot tétessen, ki aztán jelentését a központi bizottmány elé fogja terjeszteni. Címe egy érdekes példánya annak, mily hiteles híreket közölnek rólunk külföldön: A „Journal des Debats“-nak jun. 16-ról írják Pestről: „hogy a kormány csődöt hirdetett egy Pesten építendő uj nemz. szinház tervére. A nézőhelynek az előleges értesítés szerint, oly nagyszerűnek kellene lenni, miszerint legalább 2500 néző elférhessen benne.“ Ez már aztán igazán kacsa, de nagy. (Közbirodalmi napló.) Bécs, jun. 29. Császár Ő Felsége legk. megengedni méltóztatott, hogy a külügyek és császári ház ministere gr. Bud Schauenstein a bajor király által neki adott bajor k. Hubert, valamint a hesseni v. fej. arany oroszlán, és a szász Ernest hgi házi rend jeleit elfogadhassa és viselhesse. _Jelenleg a cs. k. udv. palotában csaknem naponkint tartatnak értekezletek, melyeken Császár Ő Felsége is jelen szokott lenni, ő Felsége rendszerint reggeli 9 óra után kocsizik be Schönbrunnból és mintegy d. u. 3 óráig mulat a cs. udvari palotában, részint audientiákat osztván, részint az említett értekezleteken jelen lévén. — Ő cs. kir. Apostoli Felsége legk. megengedni méltóztatott, hogy az alsóbb reáliskolai oktatásról kiadott vizsgálati bizottmányok díjmentesen kezeltessenek. _A gloggnitzi pályának az állam részéről beváltása iránti alkudozások, tudomás szerint új stádiumba léptek, s jul. 6-kán mindkét részről új ajánlatok fognak előterjesztetni. A javaslatok következőkbe foglalhatók: a beváltási szerződvény egyértelmű elfogadása után az állam 5%fes államkötelezvényeket bocsát ki, s azokkal a társaság részvényeit 135 pátjával számítva, beváltja. A kisorsolási határnapok ugyan nincsenek tudva, de valószínű hogy azok úgy lesznek rendezve, mint a pesti és olaszországi Ferdinánd császári pályáknál. A 25.000 db. részvénynek fele már az állam kezében van, tehát csak a magánosak kezében levő maradékról van szó. A gloggnitzi vasúttársaságnak a bécsbrucki szárnyvonal tulajdonul marad azon engedélylyel, hogy azt Győrig folytathassa, úgyszintén a gépgyárt is megtartandja. Ellenben az állam a többi szárnyvonalnak, az ingatlanok és fundus instructussal együtt birtokába lép. A társaság a bécsbrucki pálya értékét véve, 3 millió petznyi vagyon birtokában marad, a társaság többi vagyona, mi az állam birtokába át nem megy, az összes érték 45 perét képviseli. A társaság függő adóssága iránt külön kötvény terveztetik. — A helytartóságok szervezésével egy időben az orsz. iskolai hatóságoknak is elvben már kimondott szervezése meg fog történni. A nevezett hatóságok jövőre a helytartóságok egy osztályát képezendik. — Gr S * r o o c n d n. fit Stiria helytartójává neveztetett ki, július első felében Milánóból Bécsbe érkezendik, innen később Gratzba menendő. — Obrenovics Milosiy (az ifjú) öszszekelése Hunyady grófnéval Bécsben augustus hóban fog végbe menni. — Ma ment végbe b. Zimmer nyug altba. temetése. — Khurshid pasha, Bosznia helytartója, a szerajevói cs. k. consulságot jun. 6-án kelt irata által tudósította, miszerint egy jun. 2-kán kelt vezéri irat a tűzi- és építőfának Bosznia és Herczegovinában termelését és kivitelét felszabadította, s az ez iránt szükséges utasításokat a hatóságoknak megküldötte. A magas pénzügyi ministérium rendelte, hogy a peres ügyekbeni költségeket, ha azok fizetésére egy szegény jogot élvező fél köteleztetik, az állam előlegezőleg fizesse. Ugyanez elv alkalmazandó a vagyontalan tébolyodottak vagy félkegyelműek számára a gondnok rendelést, továbbá a gyámságnak nagykorúvá lett vagyontalan gyámoltak fölötti meghosszabitását illető tárgyalásoknál, anélkül, hogy e költségek följegyzésének és utólagos behajtásának helye volna. (Külföldi napló.) London j jun. 24. A királynő magán-audientián fogadá Bonaparte Lucián herczeget, Walewski grfi franczia De ha egyszer az iskolának vége volt, Jakab jó kedve oly természetesen forrant fel, mint a kidugaszolt pezsgő -palack; ő képes volt oly virgonczul ugrani at az iskolai lóczákat s asztalokat, mint bármely keze alatti kis sátán. Aztán láthatátok, mily boldog elégülten lépdel haza felé : ekkor alkalom szerint itt kezét nyujtá be a kerítésen, egy marok ribizkét vagy virágot leszakitni; amott egy zugudvarba tévé be egy öreg anyának mosóedényét kiüritni segítendő, vagy pedig megállt emez és emenéni vagy emez és emez asszonyságnak tartozó tiszteletét teendő, mert Jakab jól ismeré a „tényleg nagyhatalmak“ befolyását s ezért különös figyelemmel igyekezett a vén hölgyeket megnyerni. Nem vagyunk képesek Jakab csapodár természetét sem magasztalni sem megróni; de annyi áll, hogy ő számtalan sok felé tette a szépet. Ennek kulcsa Jakab gyöngéd szivében keresendő, mely mindenki iránt, ki női alakot viselt, azonnal szerelemre gyuladt, s ha nincs azon szerencsés képességgel megáldva, hogy hason könnyedséggel el is pártoljon, nem tudjuk, mivé kell vala lennie. Végre azonban ő is állandólag jön lelánczolva, — s valóban már ideje is volt; mert miután hősünkkel ily hosszasan foglalkozunk, — illő, hogy hősnőnk ügyében is mozdítsunk valamit, azért figyelemre kérjük fel olvasóinkat, midőn róla egy két vonásban képzetet igyekezünk adni. (Folytatása következik.)