Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-11 / 213. szám
Pest, Vasárnap, HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége, távirda utján magyarországi katonai és polgári főherczeg kormányzó ur ő cs. fenségéhez következő bocsátványt legkegyelmesebben intézni méltóztatott: „Albrecht“ hadigőzös épen most indul fölfelé Orsováról, az Isten segítségével megtalált magyar koronajelvényekkel. A hadigőzös Budán lehető legnagyobb ünnepélyességgel fogadandó, és a jelvények, további rendeletig, a várkápolnában közszemlére kilététendők. Mi is azon hozzátétellel juttatik örvendetes köztudomásra, miszerint a hadigőzös f. hó 15-kén reggeli 9 órakor fog megérkezni, és az ünnepélyre nézve a további rendelet később fog kibocsáttatni. Buda, sept. 10. 1853. A magyarországi cs. k. katonai és polgári kormánytól. A kereskedelmi és iparkamra Pesten , eddigi elnöke Valero Antal kilépte következtében, Appiano József cs. k. szab. nagykereskedőt választotta meg elnökévé, s e választást a cs. k. kereskedelmi ministerium megerősítő. F. 6. sept. 10-én jelent meg a kormánylap XVII. dija német-egyes- és német-kettős kiadásban Tartalma: Első rész: 146. sz. 1853. febr. 10. kelt császári nyiltparancs, kihaló Magyar- Horvát- és Tótországra, az Erdély nagyfejedelemségre, s Szerb vajdaságra és a temesi bánságra, a katonai határőrséget kivéve, mely által 1853-ki május 1-jétől fogva e koronaországokban az átalános austriai vámrendszer a kincstári országutakon, hidakon és réveken behozatik. 147. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. julius 11. kelt rendelete , mely által a Bécsre nézve fönálló költözködési rendtartás szabályai a sechlhausi birósági járásban is hatályosaknak nyilváníttatnak. 148. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. július 11. kelt kibocsátványa, mely által Galiczia, Krakkó és Bukovina koronaországokra nézve azon határozat tétetik közhírré, hogy az uj igazságügyi és politikai hatóságok életbeléptéig az igazságügyi gyakorlatba leendő fölvételre az álladalmi vizsgálat birói osztályának kimutatása elegendő. 149. sz. A pénzügyi és kereskedelmi ministeriumoknak 1853. julius 12. kelt rendelete, mely által az átalános austriai vámrendszernek Magyar-, Horvát-, Tótországban, az erdélyi nagyfejedelemségben, a Szerbvajdaságban és a temesi bánságban, a kincstári utakon , hidakon és révekeni behozatala iránt 1853. február 10-én kelt nyiltparancshoz a végrehajtási szabály kibocsáttatik és közzé tétetik. 150. sz. Abel-, pénzügyi és kereskedelmi ministeriumoknak 1853. julius 12-én kelt rendelete , kiható Magyar-, Horvát-, Tótországra, az erdélyi nagyfejedelemségre , a Szerb vajdaságra s a temesi bánságra, az ezen országokban fönálló magánvámok iránt. 151. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. julius 13-án kelt rendelete, néhány másod osztályú mellékvámhivatalok és rendes tisztviselőkkel el nem látott vámhivatali állomások megszüntetése iránt Csehországban. 152. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. julius 14. kelt kibocsátványa, az álladalmi szolgák járandóságainak utalványozása és megszüntetése iránt.153. sz. A belügyi, kereskedelmi ministeriumoknak és a legfőbb rendőri hatóságnak 1853. julius 17. kelt rendelete, a mesterlegények és a velük egyrendü gyármunkások Schweiczba bevándorlásának tilalma iránt. 154. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. julius 18. kelt kibocsátványa , mely által a pénzügyministerium alatt álló álladalmi főpénztárak-, országos főpénztárak- és gyűjtő pénztáraknál alkalmaztatásokért folyamodókra nézve a pénztárügyi vizsgálatok tartása iránt több határozatok rendeltetnek. 155. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. julius 22. kelt kibocsátványa, a répából készült czukorteli fogyasztási adó meghatározása iránt 156 sz. A pénzügyministeriumnak 1853. julius 23. kelt kibocsátványa, a vizlecsapolási csövek vámkezelése iránt. 157. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. julius 23. kelt kibocsátványa, a belföldön fizetendő, I. fokozat alá eső váltók bélyegkezeléséről , ha azok a kitűzött lejárati időre fizetés végett be nem mutattatnak. 158. sz. A kereskedelmi és igazságügyi ministeriumoknak 1853. julius 24. kelt rendelete, mely által rendeltetik, hogy azon esetben, ha bejegyzett czima kereskedők üzletük ideiglenes megszüntetését bejelentik, a czim a kereskedői jegyzőkönyvből kitörlendő, és az üzlet újra megindítása ott, hol az ebbeli jogosítvány megnyerése végett pénzalap kimutatása van kiszabva, csak az iparügyekben illető politikai hatóságnak előleges följelentés és a pénzalap újólagos kimutatása mellett engedtetik meg. 159. sz. A pénz- és igazságügyi ministeriumoknak 1853. julius 25. kelt kibocsátványa, az 1852-ki mártius 23-án kelt rendelet 8. §-ának értelme, s azon kérdések iránt, váljon a közvetiktt illetékek formás ügykezelése és számbavétele iránti oktatáshoz tartozó határozatok 1. §-a ezen rendelettel öszhangzásban van-e, továbbá mely okiratok és bizonyítékok tekintendők hitelt érdemlőknek a hagyatéki adósságokra nézve az illeték kiszabása végett. 160. sz. A belügyministeriumnak 1853. jul. 25. kelt rendelete, az érvényes zsidó házasság kötéséhez megkivántató politikai engedély iránt. 161. sz. A pénzügyministeriumnak 1853 jul. 26. kelt rendelete, melylyel azon eljárás szabatik ki, melynek megtartása mellett az 1850-ki december 31-én kelt austriai-szász szerződvény 92. czikke által a Bodenbachon keresztüli vaspálya-forgalomban a kiviteli és átviteli küldemények kilépésénél követendő vámeljárásra nézve engedett könnyebbség 1853-ki September elsején hatályba léptetendő. 162. sz. A külügyministeriumnak 1853. jul. 27. kelt kibocsátványa, Austria és Hannovera közt, a kölcsönösen szabad költözésnek a Magyar-, Horvát-, Tót-, Erdélyországból, a Szerbvajdaságból és a temesi bánságból, s a viszont oda leendő vagyonkivitelekre nézve megállapított kiterjesztése iránt. 163. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. jul. 27. kelt kibocsátványa, a közönséges fáérti kiviteli vám kiszabása iránt a bánsági katonai határőrségbeli kivitel alkalmával. 164. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. jul. 28. kelt kibocsátványa, a külföldi dohány behozatalára megkivántató engedély és szabályszerű behozatal felőli vámhivatali kiadványok érvényességének tartama iránt. 165. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. jul. 30. kelt rendelete, mely által Prága fővárosra nézve a fizetés hiánya miatti váltó-óvások fölvételével órák állapíttatnak meg. 166. sz. A vallás- és oktatási ministeriumnak 1853. jul. 31. kelt kibocsátványa, mely által azon föltételek állapíttatnak meg, melyek alatt az 1853 — 54-ki iskolai évtől kezdve a helybenhagyott seborvosok és sebészmesterek az orvostudori fokozatot elnyerhetik. 167. sz. 1853. augustus 1-jén kelt igazságügyministeri kibocsátvány, a jelzálogi letéteményeseknek abbeli kötelezettsége iránt, miszerint ők a jelzálogért folyamodók által benyújtandó mindkét beirási jegyzékeket, azoknak a jelzálogkönyvbei beiktatása előtt egymással összehasonlítani tartoznak. 168. sz. A vallás- és oktatási ministeriumnak 1853. augustus 2. kelt rendelete, az akadémiai hatóságok szervezete iránti ideiglenes törvény hatályosságának meghosszabbítása iránt 169. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. augustus 3. kelt kibocsátványa, a három százalékos álladalmi központi pénztárutalványok kamatolásában és fölváltásábani némely változások iránt. 170. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. augustus 6. kelt rendelete, a grossei, krautenwaldi és smolkaui másod osztályú mellékvámhivatalok megszüntetése iránt Sléziában. Második rész. 50. sz. Hirdetés a cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1853. aug. 13-től, a katonai irodák számára kiállitandó butornemük költségeinek födözése iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, sept. 10. Az újabb politikai események sorában az északamerikai egyesült államoknak naponkint inkább mutatkozó vágya és törekvése, az európai ügyek s viszonyokba avatkozni, egy több tekintetben komoly figyelmet igénylő jelenet. Ismeretes az újabb időkben sokat emlegetett Monroe-tan*), mely állítólag azt jelenti, hogy Amerika maga területén — tehát a föld e negyedik részében — európai terjeszkedést és befolyást tűrni nem fog. Darab idő óta azonban, s különösen legközelebbről mostani elnök tábornok Pierce alatt az egyesült államok politikája, ez úgyszólva önvédelmi körből kilépve, nyilvános megtámadás terére kezdett átmenni, s az európai ügyekbe egyenes sépen oly merész mint jogellenes beavatkozást kezdeni. ny. aggressiv czélzású eseményeknek kell tekinteni minden kérdésen kívül a török portával szorosabb viszonyba jövés czéljából amerikai hadihajóknak az Archipelaguson, névszerint Athéné és Smyrna mellett megjelenését, s az utolsó kapitánya Ingrahamnak a Kosztaügybe nem csak ok és alap nélkül, de a nemzetközi jognak goromba megsértésével is avatkozását. S mi a dolognak több súlyt és jövendő bonyolódásokra alkalmat ad, Ingraham ez önkényes és erőszakos föllépését a washingtoni kormány nyilván helyeselte s egy európai nagyhatalmasság irányában, tehát békés és barátságos viszonyoknak közepette, ellenségeskedést s hadi megtámadást követett el, sőt azonkívül, mint állítják, e köztársasági kormány egy épen oly hallatlan mint vészteljes elvet akarna magáénak vallani, azt t. i. hogy *) Monroe Jakab az egyesült államok elnöke volt 1817. márt. 4-től 1825. márt. 4-ig. Az elnöki polczon sok erélyt fejtett ki, kivált az unió- vagy központi kormány erősítésében s a köztársaság tengeri ereje jó lábra állításában, mely ugyszólva kiformálását neki köszönheti. Florida alatta csatoltatott a köztársasághoz s az amerikai, spanyol és portugáli gyarmatok függetlensége megismertetett, mely alkalommal nyilvánította Monroe egy üzenetében a congressushoz, hogy európai beavatkozást a délamerikai ügyekben meg nem enged, s ez volt a követőitől szélesebbre terjesztett Monroe-tan alapja. A csicsóvári remete. (Eredeti történeti beszél?.) (Folytatás.) „Miért is emelém tekintetem, én a szegény nemes, egy fejedelmi hölgyre ? — s miért nem tépem ki szivemet a találkozás első perczeiben inkább ? — hja de oka vagyok- e, hogy láttam ? — s hogy e látás porba dönté, mit lelkemben évek tapasztalása épített, — oka vagyok- e, hogy hallám hangja mennyei zenéjét, mely ama meggyőződésre vezetett, hogy Isten a zsarnok mellé bajló angyalt is teremtett, — s kerestem-e emez angyalt ? — Nem, félrevonultan éltem csendes magányomban, kis lakom és erdeim körében bírva mindazon élvet és örömet, mit az önös emberek és nagyok körében hasztalan kerestem ? — Nem a véletlen hozá-e őt ? — s nem a véletlen vezetett-e engem a völgybe s hozzá a patakhoz? — Oh igen, igen, én oka nem vagyok! — Istenem, ki a véletlent vezeted, világosítsd utamat! — hisz a fáradt, az életunt vándornak, ha éjsetét környezi, kezébe adod a bit és szeretet égő szövétnekét. — Uram én is fáradt vagyok, e sokat szenvedett kebelnek egy végtámasza van még, mely sötét és komoly, mint a fenyvesek zöldje, de örök és változhatatlan, — e végtámaszom a bit és egy boldogabb életremény, — engedd hát, hogy szent fiad példáját kövessem , ki jót, roszat, barátot és ellent egyaránt szeretett, s egyaránt várta meg saját drága vérén, — mert nem üldözve, nem ostorozva volt-e? — nem gonosztevőkkel sorban veretett- e keresztre ? — Oh dicső áldozat! — engedj kebled gazdagságából csak egy parányi fényt! — hogy szükkörű érdekeken fölülemelkedve, a mi szép és magasztos, bár azt szerethessem oly önmegtagadással, miként te a nagy és vegyes tömeget szereted!“ Jenő a reggelt bevárni akará, — közölni tervét a nőkkel, s egyesülten kisérteni meg Pétert szelidebb s biztos eszmékre hangolni. — Végre ágyára dőlt, — álom bár sohá nem jőve szemére, de a lélek is kimerül végtére, — izgatottság és aggály, szóval a kebel hullámzásai épen oly fárasztók, mint testi fájdalom és törődöttség. Midőn a nap első sugarai keleten ragyogni kezdettek, Csicsóvárt már vívták. Jenő felriadt, az ostromzaj véletlen lepé meg, tudá, hogy Martinuzzi személyes jelenléte nélkül ostromot rendelni nem szokott, és hogy tegnap este még a királyi udvarból nem érkezett hadiszállására, de híjába, az éjjel megjöhetett, és akkor számításában csalódott. „Késő, minden késő“ — kiálta fel kétségbe esetten — „béke többé nem lehet, tervem s reményeim semmisülve vannak! de mit tegyek már tovább ? miként szabaduljak e kínos hínárból? örömmel adnám életem, csak hogy becsületem legyen mentve, és örömmel adnám becsületem, csak hogy Szabinát megmenteni tudjam, igen, neki velem kell távozni! kiragadom őt e zsiványfészekből. Istenemre szentségtelen kezek nem fogják érinteni, míg egy csep vér fog ereimben lenni.“ Hévvel ragadá meg az ajtót, hogy távozzék, de az ajtó csukva volt. „Gyalázat“ kiálta fel dühtől tajtékozva, s megfeszített izmainak kétségbe esett erejével rázá az ajtót, de hasztalan, a tölgyajtó nehéz bilincseit lerázni nem birá. Az ablakhoz sietett, feltárá szárnyait, s keresztfájához fogódzva, egy könnyű ugrással párkányzatán termett, önkénytelen mozdulat volt ez, mely ösztönszerüleg ragad meg mindenkit a börtönélet első perczeiben. Alant meredek mélység tátongott, az ostromlók rivalgva közeledtek létrákat emelve, s a közel szomszéd hegyekről, gyalogágyak, mozsarak és hosszú lőszerek dörögtek. Mint a mytkos vihar- és villám urai, úgy állt ő ott a csatatűzzel szemben, az ajtó már nyikorgott mögötte , de ő csak csatazajt hallott, s a közeledő létrahegyek felé nyújtotta ki lábát, midőn a sűrűn repdeső kis golyók egyike meljébe fúródott, és hátra hanyatlott. Az ajtó e perczben feltárult, s mintha a menny kapui nyíltak volna meg, oly aetheri hangok zenéje hatott keresztül a szobán. „Szabad vagy, távozhatsz, sikerült a kulcsokat e körzavarban kezemhez kaphatni.“ ------------.~L' ■■ ■ ^■ „Ő az, ő az, a szabadító angyal“ — szólt Jenő mintegy felvillanyozva — „ah de késő minden késő már“ — görcsösen kapott mesjéhez, s bár vére vastagon patakzott, lelke, öntudata helyit volt, s egy karszékig még bírták izmai. Szabina, mert ő nyitá fel az ajtót, magán kívül rohant a szobába, leirhatlan fájdalom rohanta meg szivét, csak lelki ereje tartá fenn, hogy össze nem roskadt. Jenőnek tekintete bár homályos, bár zavart volt, mégis a szörnyű bánat fellegeit látá, és maga kezdé vigasztalni, álért rezgő hangon a vele szenvedőt, elmondá, hogy a golyó fáradt volt, hogy érzi, mikép sebe nem veszélyes, s hogy bizond még erővel védelmükre lenni. Szabina folyton nyugtalan volt, s fájdalma néha így tört ki : ,,Oh de miért is jőve hozzánk lovag? miért veszélyezteti életét hasztalan, — a veszett ügy magával sodor minden közeledőt, és nemes részvéte csak az áldozatok öszvegét neveli.“ „Nem tehetek másként Szabina“—szólt Jenő érzeményes hangon — „ha a tavasz elmúlik, virulhat-e mégis a mező ? a dalos madársereg nem eltávozik-e véle? Lám Szabina, midőn elsőben látám kegyedet, kopár éltemen viránydus tavasz jó s kedves illatja ömlött el azonnal, — s ha e tavasznak múlni kell, — nem boldogság-e együtt múlni vele ?“ (Folytatása következik.) 218 Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap , hétfőte a főbb ünnepek útjal napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt., év negyed re : 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító“-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósitó“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötvör halélozott sorénak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. ezémkttatik. — ügyei cim 20 pkr. BUDAPESTI Előfizethetni — helyben a lap kiadt hivatalában, Lakáét Lázaló könyvnyomdájában Országút Kunevalderházban,vagy a nerkeeitncégnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czlm, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. HÍRLAP, September 11-én 1858