Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)

1853-09-11 / 213. szám

Pest, Vasárnap, HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége, táv­­irda utján magyarországi katonai és pol­gári főherczeg kormányzó ur ő cs. fen­ségéhez következő bocsátványt legke­gyelmesebben intézni méltóztatott: „Albrecht“ hadigőzös épen most indul fölfelé Orsováról, az Isten segítsé­gével megtalált magyar koronajel­vényekkel. A hadigőzös Budán lehető legnagyobb ünnepélyességgel fogadandó, és a jelvények, további rendeletig, a vár­kápolnában közszemlére kilététen­dők. Mi is azon hozzátétellel juttatik ör­vendetes köztudomásra, miszerint a hadi­­gőzös f. hó 15-kén reggeli 9 órakor fog megérkezni, és az ünnepélyre nézve a to­vábbi rendelet később fog kibocsáttatni. Buda, sept. 10. 1853. A magyarországi cs. k. katonai és polgári kormánytól. A kereskedelmi és iparkamra Pesten , eddigi elnöke Valero Antal kilépte következtében, A­p­p­i­a­n­o József cs. k. szab. nagykereskedőt választotta meg elnökévé, s e választást a cs. k. kereskedelmi ministerium megerősítő. F. 6. sept. 10-én jelent meg a kormánylap XVII. dija német-egyes- és német-kettős kiadás­ban Tartalma: Első rész: 146. sz. 1853. febr. 10. kelt császári nyilt­­parancs, kihaló Magyar- Horvát- és Tótországra, az Erdély nagyfejedelemségre, s Szerb vajdaságra és a temesi bánságra, a katonai határőrséget ki­véve, mely által 1853-ki május 1-jétől fogva e koronaországokban az átalános austriai vámrend­szer a kincstári országutakon, hidakon és réveken behozatik. 147. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. julius 11. kelt rendelete , mely által a Bécsre nézve fönálló költözködési rendtartás szabályai a sechlhausi birósági járásban is hatályosaknak nyil­váníttatnak. 148. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. július 11. kelt kibocsátványa, mely által Galiczia, Krakkó és Bukovina koronaországokra nézve azon határozat tétetik közhírré, hogy az uj igazságü­gyi és politikai hatóságok életbeléptéig az igaz­ságügyi gyakorlatba leendő fölvételre az álla­dalmi vizsgálat birói osztályának kimutatása ele­gendő. 149. sz. A pénzügyi és kereskedelmi minis­­teriumoknak 1853. julius 12. kelt rendelete, mely által az átalános austriai vámrendszernek Magyar-, Horvát-, Tótországban, az erdélyi nagyfejede­lemségben, a Szerbvajdaságban és a temesi bán­ságban, a kincstári utakon , hidakon és révekeni behozatala iránt 1853. február 10-én kelt nyilt­­parancshoz a végrehajtási szabály kibocsáttatik és közzé tétetik. 150. sz. Abel-, pénzügyi és kereskedelmi ministeriumoknak 1853. julius 12-én kelt rende­lete , kiható Magyar-, Horvát-, Tótországra, az erdélyi nagyfejedelemségre , a Szerb vajdaságra s a temesi bánságra, az ezen országokban fönálló magánvámok iránt. 151. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. ju­lius 13-án kelt rendelete, néhány másod osztályú mellékvámhivatalok és rendes tisztviselőkkel el nem látott vámhivatali állomások megszüntetése iránt Csehországban. 152. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. ju­lius 14. kelt kibocsátványa, az álladalmi szolgák járandóságainak utalványozása és megszüntetése iránt.153. sz. A belügyi, kereskedelmi ministeri­umoknak és a legfőbb rendőri hatóságnak 1853. julius 17. kelt rendelete, a mesterlegények és a velük egyrendü gyármunkások Schweiczba be­vándorlásának tilalma iránt. 154. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. ju­lius 18. kelt kibocsátványa , mely által a pénz­­ügyministerium alatt álló álladalmi főpénztárak-, országos főpénztárak- és gyűjtő pénztáraknál­ al­kalmaztatásokért folyamodókra nézve a pénztár­­ügyi vizsgálatok tartása iránt több határozatok rendeltetnek. 155. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. ju­lius 22. kelt kibocsátványa, a répából készült czu­­korteli fogyasztási adó meghatározása iránt 156­ sz. A pénzügyministeriumnak 1853. ju­lius 23. kelt kibocsátványa, a vizlecsapolási csö­­vek vámkezelése iránt. 157. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. ju­lius 23. kelt kibocsátványa, a belföldön fizetendő, I. fokozat alá eső váltók bélyegkezeléséről , ha azok a kitűzött lejárati időre fizetés végett be nem mutattatnak. 158. sz. A kereskedelmi és igazságügyi mi­nisteriumoknak 1853. julius 24. kelt rendelete, mely által rendeltetik, hogy azon esetben, ha be­jegyzett czima kereskedők üzletük ideiglenes megszüntetését bejelentik, a czim a kereskedői jegyzőkönyvből kitörlendő, és az üzlet újra meg­indítása ott, hol az ebbeli jogosítvány megnyeré­se végett pénzalap kimutatása van kiszabva, csak az iparügyekben illető politikai hatóságnak­ elő­­leges följelentés és a pénzalap újólagos kimutatá­sa mellett engedtetik meg. 159. sz. A pénz- és igazságügyi ministeriu­moknak 1853. julius 25. kelt kibocsátványa, az 1852-ki mártius 23-án kelt rendelet 8. §-ának é­rtelme, s azon kérdések iránt, váljon a köz­vet­­­iktt illetékek formás ügykezelése és számbavétele iránti oktatáshoz tartozó határozatok 1. §-a ezen rendelettel öszhangzásban van-e, továbbá mely okiratok és bizonyítékok tekintendők hitelt érdem­­lőknek a hagyatéki adósságokra nézve az illeték kiszabása végett. 160. sz. A belügyministeriumnak 1853. jul. 25. kelt rendelete, az érvényes zsidó házasság kö­téséhez megkivántató politikai engedély iránt. 161. sz. A pénzügyministeriumnak 1853 jul. 26. kelt rendelete, melylyel azon eljárás szabatik ki, melynek megtartása mellett az 1850-ki de­cember 31-én kelt austriai-szász szerződvény 92. czikke által a Bodenbachon keresztüli vaspá­lya-forgalomban a kiviteli és átviteli küldemé­nyek kilépésénél követendő vámeljárásra nézve engedett könnyebbség 1853-ki September elsején ha­tályba léptetendő. 162. sz. A külügyministeriumnak 1853. jul. 27. kelt kibocsátványa, Austria és Hannovera közt, a kölcsönösen szabad költözésnek a Magyar-, Horvát-, Tót-, Erdélyországból, a Szerbvajda­ságból és a temesi bánságból, s a viszont oda le­endő vagyonkivitelekre nézve megállapított kiter­jesztése iránt. 163. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. jul. 27. kelt kibocsátványa, a közönséges fáérti kivi­teli vám kiszabása iránt a bánsági katonai határ­­őrségbeli kivitel alkalmával. 164. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. jul. 28. kelt kibocsátványa, a külföldi dohány be­hozatalára megkivántató engedély és szabálysze­rű behozatal felőli vámhivatali kiadványok érvé­nyességének tartama iránt. 165. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. jul. 30. kelt rendelete, mely által Prága főváros­ra nézve a fizetés hiánya miatti váltó-óvások föl­­vételével órák állapíttatnak meg. 166. sz. A vallás- és oktatási ministeriumnak 1853. jul. 31. kelt kibocsátványa, mely által azon föltételek állapíttatnak meg, melyek alatt az 1853 — 54-ki iskolai évtől kezdve a helybenha­gyott seborvosok és sebészmesterek az orvostu­­dori fokozatot elnyerhetik. 167. sz. 1853. augustus 1-jén kelt igazság­­ügyministeri kibocsátvány, a jelzálogi letétemé­nyeseknek abbeli kötelezettsége iránt, miszerint ők a jelzálogért folyamodók által benyújtandó mindkét beirási jegyzékeket, azoknak a jelzálog­­könyvbei beiktatása előtt egymással összehasonlí­tani tartoznak. 168. sz. A vallás- és oktatási ministeriumnak 1853. augustus 2. kelt rendelete, az akadémiai ha­tóságok szervezete iránti ideiglenes törvény ha­tályosságának meghosszabbítása iránt 169. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. au­gustus 3. kelt kibocsátványa, a három százalékos álladalmi központi pénztárutalványok kamatolá­sában és fölváltásábani némely változások iránt. 170. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. au­gustus 6. kelt rendelete, a grossei, krautenwaldi és smolkaui másod osztályú mellékvámhivatalok megszüntetése iránt Sléziában. Második rész. 50. sz. Hirdetés a cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1853. aug. 13-től, a katonai irodák számára kiál­­litandó butornemük költségeinek födözése iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, sept. 10. Az újabb politikai események sorában az északamerikai egyesült államoknak naponkint in­kább mutatkozó vágya és törekvése, az európai ügyek s viszonyokba avatkozni,­­ egy több te­­­kintetben komoly figyelmet igénylő jelenet. Ismeretes az újabb időkben sokat emlegetett Monroe-tan*), mely állítólag azt jelenti, hogy Amerika maga területén — tehát a föld e negye­dik részében — európai terjeszkedést és befolyást tűrni nem fog. Darab idő óta azonban, s különösen legkö­zelebbről mostani elnök tábornok Pierce alatt az egyesült államok politikája, ez úgyszólva ön­védelmi körből kilépve, nyilvános megtámadás terére kezdett átmenni, s az európai ügyekbe e­­gyenes s­épen oly merész mint jogellenes beavat­kozást kezdeni. ny. aggressiv czélzású eseményeknek kell tekinteni minden kérdésen kívül a török portával szorosabb viszonyba jövés czéljából amerikai ha­dihajóknak az Archipelaguson, névszerint Athéné és Smyrna mellett megjelenését, s az utolsó ka­pitánya­ Ingrahamnak a Kosztaügybe nem csak ok és alap nélkül, de a nemzetközi jognak go­romba megsértésével is avatkozását. S mi a do­­­lognak több súlyt és jövendő bonyolódásokra al­kalmat ad, Ingraham ez önkényes és erőszakos föllépését a washingtoni kormány nyilván helye­selte s egy európai nagyhatalmasság irányában, tehát békés és barátságos viszonyoknak köze­pette, ellenségeskedést s hadi megtámadást kö­vetett el, sőt azonkívül, mint állítják, e köztár­sasági kormány egy épen oly hallatlan mint vész­­teljes elvet akarna magáénak vallani, azt t. i. hogy *) Monroe Jakab az egyesült államok elnöke volt 1817. márt. 4-től 1825. márt. 4-ig. Az elnöki polczon sok erélyt fejtett ki, kivált az unió- vagy központi kormány erősítésében s a köztársaság tengeri ereje jó lábra állításában, mely ugyszólva kiformálását neki köszönheti. Florida alatta csatoltatott a köztársasághoz s az amerikai, spanyol és portugáli gyarmatok függetlensége megismertetett, mely alkalom­mal nyilvánította Monroe egy üzenetében a congressushoz, hogy európai beavatkozást a délamerikai ügyekben meg nem enged, s ez volt a követőitől szélesebbre terjesztett Mon­roe-tan alapja. A csicsóvári remete. (Eredeti történeti beszél?.) (Folytatás.) „Miért is emelém tekintetem, én a szegény nemes, egy fejedelmi hölgyre ? — s miért nem tépem ki szivemet a találkozás első perczeiben inkább ? — hja de oka vagyok- e, hogy láttam ? — s hogy e látás porba dönté, mit lelkemben é­­vek tapasztalása épített, — oka vagyok- e, hogy hallám hangja mennyei zenéjét, mely ama meg­győződésre vezetett, hogy Isten a zsarnok mellé bajló angyalt is teremtett, — s kerestem-e emez angyalt ? — Nem, félrevonultan éltem csendes magányomban, kis lakom és erdeim körében bírva mindazon élvet és örömet, mit az önös emberek és nagyok körében hasztalan kerestem ? — Nem a véletlen hozá-e őt ? — s nem a vélet­len vezetett-e engem a völgybe s hozzá a patak­hoz? — Oh igen, igen, én oka nem vagyok! — Istenem, ki a véletlent vezeted, világosítsd utamat! — hisz a fáradt, az életunt vándornak, ha éjsetét környezi, kezébe adod a bit és szeretet égő szövétnekét. — Uram én is fáradt vagyok, e sokat szenvedett kebelnek egy végtámasza van még, mely sötét és komoly, mint a fenyvesek zöldje, de örök és változhatatlan, — e végtáma­­szom a bit és egy boldogabb életremény, — en­gedd hát, hogy szent fiad példáját kövessem , ki jót, roszat, barátot és ellent egyaránt szeretett, s egyaránt várta meg saját drága vérén, — mert nem üldözve, nem ostorozva volt-e? — nem go­nosztevőkkel sorban veretett- e keresztre ? — Oh dicső áldozat! — enge­dj kebled gazdagságából csak egy parányi fényt! — hogy szükkörű érde­keken fölülemelkedve, a mi szép és magasztos, bár azt szerethessem oly önmegtagadással, miként te a nagy és vegyes tömeget szereted!“ Jenő a reggelt bevárni akará, — közölni ter­vét a nőkkel, s egyesülten kisérteni meg Pétert szelidebb s biztos­ eszmékre hangolni. — Végre ágyára dőlt, — álom bár sohá nem jőve szemére, de a lélek is kimerül végtére, — izgatottság és aggály, szóval a kebel hullámzásai épen oly fá­rasztók, mint testi fájdalom és törődöttség. Midőn a nap első sugarai keleten ragyogni kezdettek, Csicsóvárt már vívták. Jenő felriadt, az ostromzaj véletlen lepé meg, tudá, hogy Martinuzzi személyes jelenléte nélkül ostromot rendelni nem szokott, és hogy tegnap este még a királyi udvarból nem érkezett hadiszállására­, de híjába, az éjjel megjöhetett, és akkor számí­tásában csalódott. „Késő, minden késő“ — kiálta fel kétségbe esetten — „béke többé nem lehet, tervem s re­ményeim semmisülve vannak! de mit tegyek már tovább ? miként szabaduljak e kínos hínár­ból? örömmel adnám életem, csak hogy becsü­letem legyen mentve, és örömmel adnám becsü­letem, csak hogy Szabinát megmenteni tudjam, igen, neki velem kell távozni! kiragadom őt e zsivány­fészekből. Istenemre­ szentségtelen ke­zek nem fogják érinteni, míg egy csep vér fog ereimben lenni.“ Hévvel ragadá meg az ajtót, hogy távoz­zék, de az ajtó csukva volt. „Gyalázat“ kiálta fel dühtől tajtékozva, s megfeszített izmainak kétségbe esett erejével rázá az ajtót, de hasztalan, a tölgyajtó nehéz bilincseit lerázni nem birá. Az ablakhoz sietett, feltárá szárnyait, s ke­resztfájához fogódzva, egy könnyű ugrással pár­kányzatán termett, önkénytelen mozdulat volt ez, mely ösztönszerüleg ragad meg mindenkit a börtönélet első perczeiben. Alant meredek mélység tátongott, az os­tromlók rivalgva közeledtek létrákat emelve, s a közel szomszéd hegyekről, gyalogágyak, mozsa­rak és hosszú lőszerek dörögtek. Mint a mytkos vihar- és villám­ urai, úgy állt ő ott a csatatűzzel szemben, az ajtó már nyikor­gott mögötte , de ő csak csatazajt hallott, s a közeledő létrahegyek felé nyújtotta ki lábát, midőn a sűrűn repdeső kis golyók egyike meljé­­be fúródott, és hátra hanyatlott. Az ajtó e perczben feltárult, s mintha a menny kapui nyíltak volna meg, oly aetheri han­gok zenéje hatott keresztül a szobán. „Szabad vagy, távozhatsz, sikerült a kul­csokat e körzavarban kezemhez kaphatni.“ ------------.~L­' ■■ ■ ^■ „Ő az, ő az, a szabadító angyal“ — szólt Jenő mintegy felvillanyozva — „ah de késő­ minden késő már“ — görcsösen kapott mesjéhez, s bár vére vastagon patakzott, lelke, öntudata helyit volt, s egy karszékig még bírták izmai. Szabina, mert ő nyitá fel az ajtót, magán kívül rohant a szobába, leirhatlan fájdalom ro­hanta meg szivét, csak lelki ereje tartá fenn, hogy össze nem roskadt. Jenőnek tekintete bár homályos, bár zavart volt, mégis a szörnyű bánat fellegeit látá, és maga kezdé vigasztalni, álért rezgő hangon a vele szenvedőt, elmondá, hogy a golyó fáradt volt, hogy érzi, mikép sebe nem veszélyes, s hogy bizond még erővel védelmükre lenni. Szabina folyton nyugtalan volt, s fájdalma néha így tört ki : ,,Oh de miért is jőve hozzánk lovag? miért veszélyezteti életét hasztalan, — a veszett ügy magával sodor minden közeledőt, és nemes rész­­­véte csak az áldozatok öszvegét neveli.“ „Nem tehetek másként Szabina“—szólt Jenő érzeményes hangon — „ha a tavasz elmúlik, vi­­­rulhat-e mégis a mező ? a dalos madársereg nem eltávozik-e véle? Lám Szabina, midőn elsőben látám kegyedet, kopár éltemen viránydus tavasz jó s kedves illatja ömlött el azonnal, — s ha e tavasznak múlni kell, — nem boldogság-e együtt múlni vele ?“ (Folytatása következik.) 218 Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap , hétfőt­e a főbb ünnepek útjal napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re : 10 frt., é­v n­e­g­y­e­d r­e : 5 fr. 20 kr. A „Na­pi Tudó­­sító“-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósitó“-val együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötvör halélozott soré­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. ezé­­mkttatik. — ügyei cim 20 pkr. BUDAPESTI Előfizethetni — helyben a lap k­iadt hivatalában, Lakáét Lázaló könyvnyomdájában Országút Kune­­valderházban,vagy a n­erkeeitncégnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czlm, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. HÍRLAP, September 11-én 1858

Next