Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)
1853-11-25 / 277. szám
nem sokára várandó, s a többnemű perekből származott fogság és pénzbüntetéseknek legf helyről történt elengedése, még a híres Bloch-féle ügyben is többé nem kétséges. Kül hallomás szerint Wagener nem fogja többé hírlapját aláírni, de bánya vezérletére ezután is be fog folyni, amint ezt már régóta várták. A dolgozó társakban sem fog semmi változás történni. A párt több ismeretes tagjaiból álló comité vitte ekkorig ideiglenesen ezen már oly rég kicsis alatt álló vállalat anyagi viszonyainak legfőbb vezetését.“ — Itteni lapokban olvashatni, mond az ,A11. mig, mikép az austriai kormány ismét megtagadta az engedélyt a görlitzi comitétól a Grörlitzből Reichenbergbe vezetendő vaspályára nézve. E megtagadás azzal indokoltatik, hogy Austria és Szászország közt f. é. ápril. 24-kén egyezmény köttetett, melyben az austriai kormány kötelezte magát, egy Zittauból Reichenbergig menendő magán-vaspálya építésére egy szász társaságnak adni engedélyt. Egyszersmind megállapíttatott, hogy az austriai kormány Reichenberg városnak más mint a zittaui vonalon leendő összekapcsoltatását valamely szász vagy porosz vaspályával sem maga nem eszközlendi, sem a más által nem eszközöltetendi. Ez adatok helyességét nem tekintve, annyi bizonyos, hogy a sokszorosan, még röpiratokban is meghányt egyenes vaspálya-közlekedés Berlin és Bécs közt eleitől fogva éretlen vállalat volt, és hogy a netáni előnyök a szász állampályára háramló hátrányokat távolról sem ellensúlyoznák. Hasonlítva a berlin-oderbergi és drezda-prágai pályával, melyek közöl az utóbbi Berlin és Bécs közt majdnem 4 mérfölddel rövidebb utat eszközöl mint az első, a görlitz-reichenbergi vaspálya által szinte mintegy 20—25 mfld fogna megkiméltetni, mi magában véve nem jelentéktelen előny, de mely alig jó tekintetbe, ha megfontoljuk, hogy az összekötő pálya alig fogna csak egy jelentékenyebb város mellett is elmenni, s egyszersmind a drezda-prágai pályának is nagy károkat tenne. Mi meg vagyunk győződve, hogy a berlini kormány, hasonló körülmények közt szintén nem adna reá engedélyt. — Az „Alig. Ztg“ írja: A bécsi és berlini kabinetek közt utóbbi napokban élénk diplomatiai jegyzékcsere folyt, mi első következménye azon közléseknek, melyek a szöv.gyűlésen a keleti kérdés iránt teendő nyilatkozatra nézve megkezdettek. Itt legközelebbi napokban a ministerium keblében igen fontos tanácskozásokat várnak, melyeket gróf Thun austriai követnek, kinek Bécsben tartózkodása több függő kérdéssel kapcsolatba hozatik, holnapra mondott visszaérkezése adand alkalmat. Poroszországnak a szövgyűlésen adott nyilatkozatát itt nagy horderejű ténynek tartják, de nagyon tévedne, ki abban az austriai és porosz kormányoknak mélyebb egymástól eltérését akarná látni. A porosz kormány ama nyilatkozatban fentartotta ugyan magának jövő elhatározási szabadságát az orosz-török vizályban, és önállósága iránti szándékát előtérbe helyezte, de miután egyszer a szövetség semlegességi nyilatkozata el volt vetve, Poroszország csak arra gondolhatott, hogy állása egyéni kifejezését úgy tüntesse fel, hogy az az Austria által újólag kifejezett békeérzületekkel kapcsolatban álljon.“ — Ugyane lap írja továbbá : „Ama bizonytalanság, melybe az orosz-török háború minden viszonyokat helyez, észrevehető hatást gyakorol a porosz politika helyzetére is, mind a jelen kabinet fenállását illetőleg, mind pedig a kamrákra nézve, melyeknek egybehivatása ezúttal elvi kételyekkel van összekötve. Már szinte bizonyosnak mondhatni, hogy az első kamra nem fog teljes számban összegyűlni; a bizomány letevések naponkint gyűlnek, s sokan, kik jönni akarnak, már kibérelt lakásaikat ismét felmondták. Az egybehívó kabineti rendeletben olvashatni vélték azon körülmény magyarázatát, miért nem hivattatik össze a kamra azon alakjában, melyben a két kamra alkotmányszerű határozata szerint egyedül lenne képes, törvényesen összegyűlni. De a kabineti rendelet erről egy szót sem szól, s a megrendelt új választások a régi választási törvény szerint történnek E körülmény igen nehéz helyzetet készít, minthogy az első kamra jogos fenállása iránti kételyek ezúttal az alkotmányos organismus életidegeit támadják meg. Ámde e körülmény még súlyosabbá válandik, ha a kamra nem leend szavazatképes. Ekkor a második kamra állása is kérdés alá jő. Innen van, hogy az alkotmánykatastropha bekövetkeztéről szól hírek táplálékot nyernek. Különben ama kamrai határozat kivihetlenségét, mely szerint a király által kinevezendő pairség az első kamra helyébe lépett volna, nem csak a „Kreutzig“ párt igyekezett döntő helyeken kifejteni, hanem újabban Manteuffel is e nézethez csatlakozott, s a király kezébe letett jelentésében a páirek kinevezésének elhalasztása mellett nyilatkozott volna, úgy hogy e pontra nézve a miniszerelnök és a „Kreutzig párt közt nincs véleménykülönbség.“ Frankfurt, nov. 18. A német szövegyűlés tegnapi ülésében az ügyrend tárgyalása részben befejeztetett a szöv.iroda hivatali személyzetének létszáma leszállittatni elhatároztatvánív frankfurti conservativ polgárok reclamatiója szöv. gyűléshez, mely előbb az u. n. reclamationalis bizottmánynál volt, apolitikai választmány elé került, s ebből kitűnik, hogy azon kérdés iránt, vájjon a szövgyűlés a frankfurti alkotmányügyben illetékes-e, nincs kétség, mert a politikai választmány feladata magába a dolog érdemébe bocsátkozni. Az illetékesség kérdésének a reclamationális bizottmánynál kellett volna támasztani. 1545 tanuna. Ezzel a gothaiak azon ellenvetése, mintha a gyűlés a frankfurti alkotmányügybe nem elegyedhetnék, a szöv.-gyülésen félretétetett. Karlsruhe, nov. 18. A „Karlsr. Zrg“ egy uj belügyministeri köriratot közöl , az összes négi hivatalokhoz a kath. egyház fölötti állam-felügyeleti jog tárgyában. Abban ez áll : Noha e szerint semmi egyházhivatali rendeletét , érsek urnak kihirdetni és végrehajtani nem szabad, ha csak azt a fejedelmi különbiztos nem látta és kiadását meg nem engedte, azok pedig, kik e rendelettel ellenkezőleg cselekesznek, büntetéssel fenyegettetnek , ezzel távolról sem szánok az érsek urat magas egyházi hivatala gyakorlásában, amennyiben az a fennálló államtörvények megtartásával történik, bármiképen is gátolni, hanem őt csupán csak azon szándékában akadályozni, hogy épen e korlátokat önhatalmilag át ne lépje. És oly kevéssé szándék ez által az ország kath. papjainak az érsek urhozi rendezett viszonyát megszüntetni, vagy őket ellene engedetlenségre erőltetni. Sőt inkább valamint a c. nov. 7-diki négi rendelet tartásideje alatt is érsek urnak az államtörvények értelmében egyházi hivatalkodás lehetősége egyáltalában nyitva áll, úgy az ország katholi papjai is az érsek úr rendeletei irányában ezután is mint eddig engedelmeskedni köteleztetnek, a mennyiben e rendeletek az államtörvényekkel egybehangzólag bocsáttatnak ki. Ilyenekül pedig a papok csak azon rendeleteket tekinthetik, melyek Burger városigazgató mint fejedelmi különbiztos aláírásával el vannak látva. A wégi államkormány egész hatálylyal rajta leend, hogy azon rendeletek, melyekhez a kath. egyház fölötti felügyeleti jogánál fogva az érsek úr eljárása által veszélyeztetett államrend oltalmára, nyúlni kénytelen, a legpontosabban teljesíttessenek, s azt a f. hedikei legmagasabb rendeletben kijelölt törvény szigorú alkalmazása által fenn fogja taráz Oroszország. Hg. Voronzoff, a külön kaukázusi hadtest főparancsnoka, orosz császár ősigéhez következő jelentést tett oc. 19-ről (e szerint) : „Csurgejből a kutaiszi kát. kormányzó jelenté nekem, f. hó fokán, hogy a törökök hadiműködésüket ellenünk 15-két követő éjjel St. Nicolai állomás megtámadása s bevételével megkezdték. A megtámadás éjfélkor történt, részint a part mentében, részint apró járműveken a partra szállott számos csapatok által. St. Nicolai állomás nem tartatott erősségnek, még kevesbbé volt alkalmas erősebb megtámadást kiáltani, s tüzérséggel soha sem volt ellátva ; de mivel fekvésénél fogva, sok élelmi készlet volt ott, szükségesnek találtatott, azt oly sokáig tartani, mig az egész élelmi készlet elszállittatik. Erre az idő nem volt elég; az ott hagyott fedezet, mely a 12-dik Csernomor-sorzászlóalj két gyenge századából, s egy osztály militia (nem rendes katonaság) és kozákból állott, két tábori ágyúval, sötét éjjel hirtelen megtámadtatott, tetemes haderő által mindenfelől körülvétetett, és sem ott ellenszegülnie, sem a szabadba magát keresztülvágnia nem sikerült. A csapatok parancsnoka, az orosz tisztekben lakó önmegtagadásnál fogva nem akarta elvonulását a rábízott két ágyú feláldozásával könnyíteni. A hadszakasz becsülettel győzetett le. Az itt volt csapatok közöl csak néhány a militziából és mintegy 30 katona menekült meg 3 tiszttel, legtöbbnyire sebesülten, kik szuronynyal nyitottak utat az ellenség tömegén át, és Osurgetba megérkeztek. A törökök két ágyút foglaltak el, s minden készletet elégettek. H. Gagarin vezérőrnagy, ki Osurgetban van, a határ más pontjain is várja a támadást; az előintézkedéseket ez ország védelmére szaporította, s reméli, hogy a törökök további előnyomulását egészen meggátolja. Fájdalmasan esik, hogy a törökök elleni hadiműködésekről első jelentést ránk nézve nem kedvező eseménynyel kell kezdenem , de fenmarad jövőre reményünk, azt mondván mint 1812-ben, hogy „a megtámadó ellen Isten van.“ Azonnal e jelentés elküldése után vévé hg Woronzoff főhadisegéd a kutaiszi kát kormányzó által hozzá küldött jelentését Karganov ezredesnek, a gurieli csapatok parancsnokának, miszerint ez a vett utasításhoz képest f. hó 16-kán 3 század vadászt, a 12. csernomori sorzászlóalj egy szakaszát két tábori ágyúval és egy csapat gurisi militiával, Csurgetből a törökök által megtámadott S Nicolai felé indult, de út közepén biztos tudomást kapott, hogy az állomást már, 7 órai vitéz ellenállás után, az ellenség elfoglalta. E váratlan hir az ezredest sietésre birá, minden akadályt legyőzve, mit kivált két folyamon keresztülmenetet okozott, észrevette, midőn a nevezett állomáshoz két versenyire közeledett, az ellenséget, mely a sűrü erdőben erős fatorlaszok mögé vette magát, s elhatározta azt megtámadni, noha az csaknem 5000 emberből állt, s az ellenséget makacs verekedés után állomásából kis Nikolajewskbe űzte be, hol kétségtelenül sarkában benyomult volna, ha a híd a mocsáros Skurdeba folyón el nem vontatik, mi miatt a tüzérséget átvinni nem lehetett. Hat óráig mindkét részről erős puskázás és ágyúzás folyt; szürkületkor a törökök, kiknek száma folyvást szaporodott,háromszor megkísértették állomásunkat megtámadni, de mindig nagy veszteséggel visszaverettek s több mint 300 halottat hagytak a csatatéren. Mind e harczokban a mi részünkről elesett 1 főtiszt, 48 közember, 14 nemr. hát. sebesült 2 főtiszt, 79 közember, 2 militz főtiszt,48 militz,mindössze hadtehetlenné lett 194 ember. Végül jelenti bg Woronzoff főhadisegéd, Dunai fejedelemségek. A „Lieb. Bote“ jelenti, utasok által kapott hír után, hogy Jassyban az ázsiai cholera nem csak az orosz katonaság, hanem a nép szegényebb osztálya közt is aggasztólag uralkodik. — Másutt még a járvány fölléptéről nem hallani. A „Preusz. Corr.“ Bukarestből nov. 12-éig terjedő hireket hoz, melyek némely érdekes részleteket tartalmaznak. Az oltenizzai ütközetről biztos forrásból ezeket írja: Az oroszok épen a vízzel telt árkokon át akartak gázolni, midőn a török sánczokban adott jelre az elrejtett ágyutelepekből és Turtukaiból gyilkoló tüzelés kezdődött ellenük. A törököknek csak egy része vonult a csolnakokra, a többiek a rohanó oroszoknak szuronyszegezve mentek. Orosz tisztek állítják, hogy a török részen olasz vezényszót hallottak, név szerint a lövészeknél, mi azt gyaníttatja, hogy azok nagyobb része piemontiakból állana. Franczia nyelven is több vezénylőtiszt használt, mi oda mutat, hogy a török táborban sok idegen tiszt van. A veszteség mindkét részen igen tetemesnek látszik lenni. A „Narod. Nov.“ lap jelenti, miszerint a boszniai törökök Szerajevónál tömegestül gyűlnek össze, s onnan a Drinán át Visegrádba (a szerb határon) vonulandnak. Némelyek szerint ez figyelőhad volna, mások szerint pedig a törökök Szerbián át Viddin ellen készülnének nyomulni. Musin orosz főconsul Belgrádban, az ottani pasha tiltakozása következtében a várost elhagyta és Zimonyba ment. Az orosz alattvalók austriai védelem alá helyeztettek. A dolgok helyzete Belgrádban igen aggasztó, a törökökkeli összecsapás, a szerb kormány minden elővigyázata mellett is minden órán megtörténhetik. A franczia consul Belgrádban szabadsággal Parisba utazott és a consulsági irodafőnököt tette helyettesévé. A „Wand.“ tegnapelőtti esti száma ezt írja: Szerbia, mely noha török suzerainitás, de orosz védelem alatt is áll, eddig még folyvást megbirta neutrális állását tartani. De néhány nap alatt nagy változás történt. Boszniai csapatok, melyek a Dunához a harcztérre siettek, szabad átvonulást kívántak Szerbián keresztül. Eleinte a szerb kormány ezt mint neutrális állásával meg nem férőt ellenzette, de később az átvonulást meg kellett engednie. Most még nagyobb fontosságú eset történt. A török kormány kívánja, hogy az orosz consul az országot hagyja el, mert a két kormány háborúban áll, s azzal fenyeget, hogy ha Szerbia nem teljesíti kivonatát s a consult távozásra fel nem szólítja, azt fegyverhatalommal fogja arra kényszeríteni. És Szerbia engedett. A consul 17-kén Zimonyba utazott. Minthogy mindazon indokokat nem ismerjük, melyek Szerbiát ily és nem más eljárásra bírák, e tény következéseit sem vagyunk képesek kiszámítni. De gyanitásképen annyit mondhatni hiszünk, hogyzerbia nem tehetett másképen, minthogy a fejedelemség összes öt erőssége török katonák által van megszállva, a török hadak három oldalról a határon állanak, és a polgárháborút oly országban, mely a kedvező sikerre semmi biztos garanciával nem bír, s csak idegen hatalmak beavatkozására és a legkellemetlenebb bonyodalmakra vezetne, senki sem kivánhatja, egyszerűen tanulói czímet viselnének, s végre 50 év elteltével, a kényszerített szolgaságnak Cubából egészen el kellene enyésznie. Még most nehéz lenne megmondani, hogy menynyi igaz ezen hírből. Azonban némely rendesen jólértesült levelezők azt oly részletekkel kisérik, melyek annak némi hitelesség látszatát adják. — Még azt is állítják, mikép Havannában már minden el van készítve ezen államcsinyva, mihelyt az annak támogatására szánt angol hajóhadosztály ott megjelenendett. Más levelek hozzá teszik, mikép több gazdag ültetvényesek igen kedvezőleg fogadták Caredo tábornok ajánlatait, s ezrenkint készülnek hozatni „tanulók“at. Mindez igen nagy sensatiót okozott. A washingtoni „Union“ egy oly czikkben, mely félhivatalos jelleműnek látszik, kijelenté, mikép ilynemű szerződés az egyesült államokra nézve szomszédsági veszélyt, s egyszersmind a Monroe-tan megsértését képezné, Angolországnak az amerikai ügyek beavatkozása által. Ezért szerinte, előadandó alkalommal, az egyesült államok kormánya fel lenne jogosítva arra, hogy viszont beavatkozzék oly módon, melyet legalkalmasabbnak tart, az őrizetére bízott érdekek s elvek védelmére. — Bizonyos, mikép Cuba szigete,ha abban szabad négerek laknának, veszélyes szomszédsággá válnék a déli államokra nézve. De az is bizonyos, mikép sajátszerű látvány lenne, ha az amerikai unió fenyegetőleg lépne föl, sőt talán fegyverhez is folyamodnék oly czélból, hogy Spanyolországot a rabszolgaságnak saját gyarmatábani fenntartására kényszerítse. — Buenos-Ayres b 6 1 oct. 2-ról kelt tudósítások szerint, ott a belhelyzet gyorsan javul, s kitűnő vállalkozási szellem mutatkozik. — A buenos-aires-i kormány az összes európai hatalmasságokhoz egy tiltakozást intézett, azon szerződés ellen, mely legújabban a Martin-Crarcia szigete fölötti protectorátus tárgyában köttetett, hogy Tifiszbe oc. 20-káig a határvonal más pontjairól az ellenségeskedések megkezdődéséről hirek nem érkeztek. — Lapunk mai száma Konstantinápolyból nov. 14-től azon kissé feltűnő távirati sürgönyt közli, hogy két orosz-ázsiai tartományba, u. m. Abhazia és Imeretziába, mely Imerethi-nek is neveztetik, a porta török pashákat nevezett ki kormányzókul. A mondott két tartománynak saját de orosz felsőség alatt levő fejedelme van. Azok Drinápolyban sept. 14.1829-ben kötött s az orosz-ázsiai birtok határát a St. Nicolai kikötőig terjesztő béke által ünnepélyesen az orosz udvarnak átengedtettek. Abbazia fejedelme Lechne vagy Lochum várban lakik, s ide tartozik Szuchum-Kálé tengeri kikötő is. Imeretzia fejedelme Kutaisz vagy Chutaissi városban lakik a Rión vagy régi Phasis víz mellett, és Rédut-Kálé kikötő e tartomány partján esik. Azon tény, hogy a török porta orosz birtokba török pashákat nevezett ki, azoknak még elfoglalása előtt, a közelebbi békés hírekkel nem igen fér össze. Amerika, New-York, nov. 2. Azon tény, mikép az amerikai kabinet beavatkozott a New-York állambeli demokrata párt keblében támadt viszályokba, igen nagy sensatiót okozott; minden színezetű lapok e tárgygyal foglalkoznak. A déli államok közlönyei legkeserűbb szemrehányásokra fakadnak Még azon lapok is, melyek eddig védelmezték a kabinet tetteit, most árulást emlegetnek, sztercet és ministereit avval vádolják, hogy az abolitionistákkal, az unió ellenségeivel fraternizálnak. — A washingtoni Union a baltimore-i elvek fentartásának szükségét mutogatja, s kijelenti, mikép mindazok kik ezen egyességet megsértendik, mint politikai árulók fognak büntettetni. — Némely más lapok tökéletesen hitelt adnak azon hírnek, mikép Angol-, Franczia- és Spanyolország közt szerződés köttetett,a Cubábani rabszolgaság eltörlése végett. — E czélból, Angolország megszűnnék ellenzeni a négereknek Afrika partjairól behozatalát; de viszont a spanyol kormány arra kötetezné magát, mikép tiz év múlva felszabadítandja az ekkér beszállított négereket, akik Legújabb posta. Páris, nov. 20. Ma ide azon tudósítás érkezett, mikép a Bourbon-ház két ága közti, oly rég óhajtott kibékülés megtörtént. E szerint több közös barátok végre a két családfőnek ha ugyan Nemours herczeget, mint a párisi gróf gyámját, ilyennek lehet tekinteni, összejövetelét eszközölték ki, azon világos kikötéssel, mikép ezen összejövetel ne tekintessék hódolati tettnek, s mikép a beszéd ne folyjon politikáról. Cham- Lord gróf s Nemours herczeg 20 perczig beszélgettek egymással Frohsdorfban házi sltalános ügyekről. A dynastiai kérdés nem érintetett meg, s a legnagyobb szívélyességgel váltak meg egymástól. Mint láthatni, ezen előadás nem hangzik össze az általunk e tárgyban közlött décsi tudósítással. Távirati sürgönyök. Nagy-Szebenből nov. 22-ről érkezett tudósítás szerint legutóbbi időben a harcz színhelyén, kivéve a csaknem naponkint előforduló de jelentéktelen lődözéseket Ruscsuk és Dzsurdzsevo közt, semmi újabb harczi esemény nem fordult elő. Bukarest. nov. 21. Dannenberg tábornok jelenti Gorcsakoff hgnek, hogy a törökök nem csak Oltenizzát,hanem a mellette fekvő szigetet is elhagyták s Turtukaiba visszavonultak. A turtukai-i tábor, mely 20,000 emberből állott, 5 nap óta csaknem egészen puszta. Ennélfogva Dannenberg, 390 kozákot,8 század gyalogságot és 8 ágyút hagyván ott, Budestiből elvonuland. Az egész moldva-oláh vonalon most, apró csatárzásokat nem számítva, fegyvercsend van. Tegnapelőtt az oláh, 8 ágyúból s szerkocsikból álló tüzérség parancsot kapott Brailába indulni, Engelhart parancsa alá adatván, kinek csak egy ütege van. A többi csapatok, a lovasság és gyalogság szintén várják az induló parancsot. A határőrség már tettleges szolgálatban van, s néhány megtámadást az oroszokkal közösen visszavert. Turin, nov. 21. A kamrák hirtelen, néhány szavazat következtében feloszlattattak, az új választások dec. 8-kára vannak kitűzve, az új ülés kezdete pedig dec. 19-re. — Lajos Fülöp özvegye 12-kén Cadizba megérkezett. A „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségéhez tegnap csütörtökön délután 5 óra 6 perczkor következő távirati magántudósitás érkezett. Konstantinápoly, nov. 24. A nyugati egyesült flották teljes számmal Beykosz előtt horgonyoznak. — Abházia és Imeretzia ázsiai orosz tartományokba a Kaukázus alján, mint kormányzók, török pashák neveztettek ki. röf. 921 116 823/is 734 135% 22? 1330 2270 625 115% 85 */4 11,15 Bécs, nov 23. Agio: arany 24% ezüst 15*/•* Bécsi börze nov. ‘M Státus kötelezvény 5% • • • dto 4 y4 . . dto 4 ... 1839-ki sorsjegyek 350 ftos 1834-ki „ 500 . . . Bankrészvény darabja . . Éjszaki vaspálya 1000 ftos Dunagőzhajózási részvény . . Augsburg ......................................... Hamburg 100 tallérért beo. London 1 st sterlingért