Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)
1854-02-25 / 354. szám
Pest, Szombat, 354. Február 25-én 1854. Megjelenik e lap , hétfőre a főbb finnepek utáni napokat kivéve , mindennap reggel. Ilőfisetási díj: Vidékre: f 11 4 vre : 10 Itt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben :félévre: 8 Irt., évnegyedre: 4 Irt. — A hirdetések óta*81 hanéloiott sorénak egyszeri beiktatésaért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, azémlttatik. — Igyes szém 20 pkr. ■lefizethetni — b e I y benn a lapok ladd hivataléban, Likiea L. és táré könyvnyomdáéban (Orszignt Kunovalderhézban ,) vidéken minden es. kir. postahivataln él. — Az előfizetést tartalmazd levelek a pzlm, lak-, helybontó ad posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadd hivatalhoz uta ■Itandők. BUDAPESTI HIRLA Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hirlap“-ra martius-ápriliskét hónapra előfizetés elfogadtatik.—Helyben Budapesten házhoz küldéssel 3 ft., vidékre postán 3 ft 30 kr. Mártius-júniusi 4 hóra helyben 6 ft., vidékre postán 1 ft. HIVATALOS RÉSZ. A magyarországi cs. k. pénzügyi orsz. igazgatóság a budai cs.k. kerületi gyüjtőpénztárnál megürült ideigl. ellenőri állomást Schneider Fridrik modrit cs. k. adószedőre ruházta. NEMHIVATALOS RÉSZ. BÉCS febr. 23. ^Austria állása a török-orosz viszály irányában. II. Tekintve Austriának az orosz-török ügybeni állását birodalmi belérdekek szempontjából, három fő körülmény tűnik legott szemeinkbe. Béke lévén a népek és országok áldása, nem lehet eléggé magasztalólag el nem ismernünk kormányunk fáradhatlan, következetes, e mindvégig erélyes buzgalmát a béke föntartásában, helyreállításában. És habár teljes siker nem koronázá is ez őszinte törekvést, ha a két viszálkodó hatalom egymás ellen fegyvert fogott is, sőt félő,hogy más hatalmak fegyveres avatkozása már-már elkerülhetlen, hogy azonban a háború nem jön világháború, hogy korlátai bizonyos területen tűzvék ki: kormányunk szilárd akaratának és bölcseségének köszönhetni Azonban másik körülményül a harcztérnek közelsége, határaink biztonsága, saját népünk nyugalma tűnik föl, mint amely a kormány különös gondjait veszi igénybe. E tekintetből meg lehet oly fellépésre érzeni magát népeinek jólléte, békessége, ha nem is (az egyébiránt elvül ismert) török birodalmi integritás fönntartása iránti gondosságból, kényszerítve, mely óhajtásaival teljesen ellenkezik, de a mely mint szomszédos legközelebb sőt közvetlenül érdekelt hatalomnak jogában, s mint az európai statusquo fölött őrködő egyik nagy hatalmasságnak kötelességében is állanda. E szomorú kénytelenség órája még nem ütött, s erősen hiszszük nem is fog ütni, s ha mégis megtörténnék, Austria újabb erőt merítend eddigi semleges állásából, mert sem önzés, sem valamely félhez- vagy részrehajlás gyanúja hozzá nem férhetenk. Ezen nézet s meggyőződés vezérelhet mindenkit a hazánk délkeleti határain történt önbiztonsági intézkedések horderejének megítélésében." Harmadik körülmény, melyet szótlanul bátran elmellőzhetnénk, ha a politikai kiskorúság európaszertei jelenségei meg nem győznének arról, hogy az ügynek ez oldalát fölvilágosítani nem fölösleges; s ez a török-orosz viszálynak a forradalmi törekvésekhezi viszonya. A franczia emigratio Je rsey -i lapja maga tévé legújabban azon naiv vallomást, hogy a jelen háborúval ezen törekvéseknek semmi köze, hogy attól nincs mit várniok, hogy ez politikai — vagyis szerinte — monarchiák külön érdekeiben folyó háború! Egyébiránt józan ész s történeti tapasztalás tanúsítja, hogy ily korszak, melyben a társadalmi biztonság védői — a kormányok résen őrködnek, s imposant erejök öszpontositva minden veszély ellen készen áll — forradalmi törekvések, „coup de main“-ek kísérletére nem alkalmas; — ezek rendesen a béke biztonságában lankadt vagy készületlen kormányokat szokták megrohanni, midőn küzdelem nélküli pillanatnyi győzelem biztat. De ettől elvonatkozva oly szoros most a közép Európát a tengeri hatalmakkal egybekötő érdek, s a háború czélja él annyira kizárólag a statu quo ante fönntartása, hogy nem csak a középeurópai szárazföldön nyilatkozó, s a háború e czélját nehezítő minden mozgalom nyomatnék el rögtön közös erővel, hanem a mi több, ha a Törökországban keresztény népek is — mindenütt találkozó izgatók vak eszközeiként — lázadásuk által e czél elé gátul vetnék föl magukat, kérlelhetlenül áldozataivá esnének a magas czélnak, az európai eddigi közjog, az egyensúly föntartása eszméjének. Hogy a minden viszonyok közt conservatív, s Törökországot illetőleg is, bár ez néhány év előtt neheztelésre nyomós okokat szolgáltatott, a törvényesség s az intergritás elvének hódoló Austria szerepe ily conjuncturák között elannyira természetszerű, önmagából folyó, hogy arra legkevésbbé sem folyhat be határozólag azon körülmény, melyet politikai felületesség egy idő óta némi keresettséggel ilyennek festett, értjük Francziaország vonatkozásait Olaszország irányában. Megbukott párthősök kétségiseestének utolsó csalódása, hogy a franczia császár, ki szerintünk a forradalmi Aeolust kezében tartja, adandó alkalommal a társadalom fölforgató elemeit eszközéül használni megkísértené! Azon Napoleon, ki hatalmát nem csak a legconservativebb elvekre állitá, hanem azokon meg is szilárditá, a ki még a mérsékelt parlamentarismust is, mint Francziaországra vészt hozót, a napóleoni uralkodás eszméjével egybe nem férőt Iszáműzé, — ki az általa választott állásponton szilárdabban s biztosabban áll jelenleg, mint 60 év óta bármely fejedelme Francziaországnak, talán a nagy császárnak is csak kevés éveit véve ki —szövetkeznek azon elemekkel, mik vele elvből ki nem békülhetnek, mik csak vészt hozhatnak trónjára, akár béke, akár harcz esetén, mely utóbbiban értékes segélyt sem nyújthatnak, csak súlyos teherként nehezednének reá — ? ez valójában lázbeteg képzelődésnek lehet csak káprázata, s józan elmékben meg nem férhet. Napóleon, ki mint köztársasági elnök Austriával egyetértőleg helyezi be a pápa őszentségét uralkodói székébe, ma inkább, mint valaha fogna Olaszország irányában Austriával egyértelemben közreműködni. Bármily komoly színben tűnjék is föl tehát a jelen kicsis, Austria, melynek a nyugati hatalmak által, kikkel ha nem is végezélra, az eszközökre nézve egyetért, szövetsége buzgón kerestetik, mely fejedelmi személyes viszonya által Oroszországgal barátságos összeköttetésben áll, önzéstelen semlegességében pedig Poroszországa előreláthatólag a német szövetség által támaszolva van, nem csak erejének nyugodt öntudatával, hanem azon önérzettel nézhet jövő fejleménye elé, hogy abban az eldöntő súly, mely őt illeti, az övé is leend, nem határozta volna, és hogy a nyugati hatalmak I n annak elhatározását várják. I rí kinevezések és rendelvényeket a hivatalos 11. lap még nem közöl. Valószínűleg nincs még el- I ri döntve, hogy ki fog állíttatni a keleti segélyhad I ii élére. Napóleon császár személyes óhajtása, hogy I n a parancsnokságot Napoleonig vegye át, de a 11. herczeg azt hiszi, a mint már emlitettem volt, I k mikép neki okai lennének, Páriából el nem tárvozni Bizonyosan állíthatom, miszerint kételyeit I c tegnapelőtt még le nem győzték. Az epirusi események s hasonló görög lázandások miatti aggodalmak talán egészen arra hattározandják a nyugati hatalmakat, ami eddigelőg még csak tervben volt — hogy a segédhadazt a adriai tenger partjain szállíttassák ki. A talán véve is az ozmán birodalom belviszonyai nagy gondot kezdenek a franczia kormánynak csinálni. Egyik , utóbbi miniszertanácsban határoztatott, Törökorgszág görög lakosságát nyilatkozványokban azon is ígérettel megnyugtatni, miszerint Francziaország is Anglia igazságos követeléseik elismerését, pol tugári s vallási tekintetben,kieszközölendik s biz- I positandják. E végre nyilatkozványokat fognak I Törökországban kibocsátani. I Leveleiének. Pária, febr. 20. —S.— A „Moniteur“ ugyan még nem mondja, hogy a hadüzenet megtörtént, hanem azt nyivánitja, hogy a háború csaknem elkerülhetlenné vált. Ez azonban egyre megy ki. A czár — úgymond a hivatalos lap — tárgyalja az eléje terjesztett javaslatokat, és el nem fogadhatóknak találja. Innen továbbá úgy látszik az következik, miszerint az orosz császár személyesen válaszolt III. Napóleon levelére. Különös, hogy a kormány a válasz szövegét nem közli. Audiatur et alters pars. A kormány — így szól továbbá a „Moniteur“ — Anglia szövetségére, a német hatalmak rokonszenvére és az ország hazafiaságára számol Ama szövetség tény, hogy mennyiben lehessen számolni a német hatalmak rokonszenvére, azt a jövő fogja kideriteni, és a francziák hazafiaságáról még eddig elő semmi bizonyságaink nincsenek jóllehet, a „Siécle“ és a „Presse“ iparkodnak az lehetőleg éleszteni. Girardin úr különösen buzdítja a nemzetet feláldozásra s bátorságra ! „Bátorság! bátorság! — igy kiált fel ma — egy I ily felhívás fölösleges lenne a hadsereg irányában, nem is a hadsereghez van az intézve, hanen I a gazdagság és hitelhez, melynek a börze a csa I tatere, s a kölcsön a zászlója. E zászlót becsület I tel s rettenthetlenül hordani becsületüknek tartsák. A rente-okat ne adják el, hanem vásároljál Ne várják a beszedőt, hanem előzzék meg őt Az aranyrudak ne legyenek kevesbbé vitéze mint a golyók.4* Különösen fontos a mai „Moniteur“-ben a, ami Austriáról mondatik. Ebből az következik, mintha Austria magát a keleti ügyben még i PEST, febr. 24.] (Hírlapi szemle). Az úgynevezett „Vossi- I, sehesig“ febr. 16-kai szám a következő czikket is közöl: „A második kamra febr. 10-kei ülésében I, a westphaliai tartományi községrend 41. §-a fe- fölötti tanácskozás érdekes vitatkozásra nyújtott alkalmat a keresztény állam tárgyában. A 141—ik §. ugyanis a községelőljáró választásáról szól s azon határozmányt foglalja magában, mi- | szerint a községelőljárói hivatalra csak a keresz- | tény vallást követőket lehet választani. B r a m e r I e szavaknak : „kinek keresztény vallást kell kö- | vetnie“ kitörlését indítványozá, s ekkor e tárgy körül élénk vita keletkezett. Az egyik fél a ke- resztény státus álláspontján foglalt helyet, s egy- átalában szükségesnek és fontosnak találták azon elvet fenntartani s törvényben kimondani, misze -rint egy keresztény államban elöljárósági hivata- | lokat csak is olyan egyének viselhetnek, kik ke- | resztény vallást követnek. A bizottmányban ezen | tétel kitörlése azzal indokoltatott, hogy az alkot- | mányoklevél 12. s 14. czikkeinek határozmányai | val ütközik össze, és a bizottmányt meg nem il- | leti az alkotmány valamely határozatának meg- | szüntetését indítványozni a kamra előtt. Azonban a bizottmány többsége nem osztá ezen nézetet. | Figyelmeztetés történt a község előljáró hivatalá- I nak külön keresztényies jellemére. A zsidók aka- | dályozták szombaton egy ilyen hivatal ügyeit el | látni, továbbá a községelőljárók feladata: őrködni | a vasár- s ünnepnapok megüléséről, a gyermekek | rendes iskolába járásáról szóló határozmányok | fenntartására, átalánvéve hivatvák a községekben | a vallásos élet előmozdítására közrehatni, és ezt | a zsidók nem tehetik. Az alkotmány 14. czikke | tehát inkább a vitatott tétel mellett szól, mint el | lene. Ennek megerősítésére a belügyminister meg- | jegyzi, mikép az illető hivatal sok tekintetben | összefüggésben áll külön keresztényi lényegű intézményekkel, például az iskolával. Itt az alkotmánynak nem 12., hanem 4-ik czikke idézendő , mely a hivatalok elnyerését törvényes határozmányokhoz köti. Végül a 14-ik czikk világosan kimondja, miszerint a keresztény vallásnak alapul kell szolgálni mindazon intézményeknél, melyek : a vallásgyakorlattal összeköttetésben állanak s ilyen az iskola. Ezen tárgyilagos okokhoz Gerlachur még a maga kézzelfoghatóbb vedveit veté a mérlegbe. - Szavazatunk, úgymond, kell hogy népszerűekké , tegyen bennünket az országban. A kérdéses tételt kívánt kitörlése a bevallott istentagadók és szabad községbelieknek ép úgy kedvezne, mint a zsidóknak, s ép úgy, mint ezeket westphaliai bisrákká tenné, kiknek pedig feladatuk községeikben az egyház és iskola iránti érdeket ébreszteni, s azokat keresztény fegyelemben tartani. Alig lehetne valami gonoszabbat a parasztokra nézve gondolni, mint nekik ilyen bírákat adni. Ellenben a másik párt, mely a tétel kitörlése ,. mellett volt, a felhozott okokat mind győzelmetesen megcáfolta. Reichensperger a zsidók joga mellett nyilatkozott, habár nem is rokonszenvből, de főleg az alkotmányoklevél kedvéért. 5. Valamely hitvallást a betöltendő „föltételek“ közé számítani, ellenkeznék azon tétellel, miszerint : a polgári s állampolgári jogok élvezete vallástól nem függ. Ezen tétel nem tartozik azon hiú igé. retek közé, melyek „a régi porosz jog“ szerint teljesítlenül hagyandók. Továbbá szónok arra is figyelmeztetett, hogy jóllehet a zsidók politikai,b irodalmi és társadalmi tekintetben a keresztények mögött állanak, mégis remélhető, miszerint poli - etikai jogegyenlőség következtében a méltányos követeléseknek egészen meg fognak felelni. • A zsidók a porosz hadsereg soraiban a hazáért harczoltak, és bizonyára ezentúl is fogják ezttenni. A zsidók egyenlősítése melletti okokat különösen még Vinck e úr is támogató s kiegészíté. Ez amaz állítást, mintha a községelöljárói hivatal külön keresztényi lényegű lenne, helyesen azzal cáfolta meg, miszerint e hivatal tisztán rendőrségi, s iskolamulasztásokat stb. egy zsidó ép úgy megbüntethet mint egy keresztény. Atalán véve a keresztény állam szempontjábóli felfogás ellen nyilatkozott, mint mely az állam lényegét egy bizonyos hitvallásban helyezi, s a zsidóknak jelentékeny hivatalokrai képességére utalt egy Fould, egy Disraeli példája által, kik a jelenkorban magas állást foglalnak el Hozzátévén még ehhez, hogy egy bizonyos hit és egyház külső vallás a mai időkben épen semmi | biztosítékot nem nyújt többé az erkölcsi ér| züet s gyakorlati jelesség mellett, mik | mégis fő feltételei egy hivatal áldásteljes kezelé sének, s hogy ennélfogva erkölcsiség és jelesség | ép oly kevéssé kötvék a név szerinti keresztény|séghez, mint az erkölcstelenség s gyakorlati kép| telenség a névszerinti zsidósághoz, egészen a jelenkor nézetei s követeléseinek megfelelend, ha •» ■ | zsidóknak községhivatalokrai alkalmazása kimond | datik, ezt mikép a második kamra tévé. Azonkívül a | bizottmányban joggal történt figyelmeztetés arra, " s hogy a kérdéses tétel egészen fölösleges, mivel a választás még mindig a megerősítéstől függ. Mi Gerlach úr véleményét illeti, hogy a szavazatnak a kamrát népszerűvé kell tennie, " s erre nézve szónok azt hiszi, mikép semmi olyas szavazat, mely igazságtalan, türelmetlen és nem: | kedves, népszerűségre jelen időben számot nem | tarthat, kivéve netán egy kis pártot. A valódi keresztény állam a más hitvallásuak iránti igazság 1agosságot, szeretetet és türelmet ki nem zárja.1* ■ Nap! eseményt. . . (Fővárosi ás vidéki napló.) Febr. 25. ill Ócs. k. Apostoli Felsége f. hó 5-ki • I legfelsőbb határozatával Magyar- Horvát- és Tót -• I országban a szerb vajdaság és temesi bánságban, • | továbbá Erdély nagyfejedelemségben oly uj művelés alá vett földeket, melyek a földadó ideiglenes behozatalakor bizonyos tekintetben első termővététel { | utján nem miveltettek és nem használtattak, a rá | juk eső rendes és rendkívüli földadók alól, tizenöt | | éven keresztül, a termővététel végrehajtása nap 11 jától kezdve, különbség nélkül fölmenteni méltóz? 3ttatott. ■ | * A lapunk febr. 14-diki számában említett, s • | Pesten állitandó csontliszt-trágyagyárra nézve meg h | kell jegyeznünk, miszerint az, az ennekelőtte Lichtl - | Karolin assz. jelenleg Torossy és Krajcsovits János - | urak tulajdonához tartozó telken fog létesíttetni. h | * Egy kereskedelmi kamrához érkezett értés | sítés szerint, az uj ipartörvény iránti tanácskozáso n | bizottmányt után folytattatnak és befejezésük nem U | sokára várható. k | * A reáliskolákban a vallástanítás tantervének S | pontosabb megállapítására az oktatásügyi ministeriumnál az ezt célzó tárgyalások folyamatban vannak. g | * A különböző európai biztosítási intézetek 3- 1 közt élénk levelezés foly bizonyos egyformaság é | behozatalára tengeri biztosításoknál háború -veszsül |lyek ellen. Eddig elő nevezetesen Hamburgban hi- | boruveszélyek elleni biztosítások csak különös alkuakötések mellett fogadtatnak el; kiindulási elv szer-rint azonban már megállapítva látszik, hogy a háboru-veszélyek elleni biztosítások föltétlenül nem is, utasíttatnak vissza. • * A kenyér és liszt olcsóbbá tételének, a hírlapi re panaszok és árszabályokon kívül egy másik hathatós módját a bécsiek épen most igyekeznek életbelépsé tenni; ez egy úgynevezett lisztpénztár fölállítása, a már fennálló húspénztár előképe szerint; czélja egk vállalatnak az, hogy a pékek számára kiterjedtebb a hitel eszközöltessék a végből, mikép mesterségükhöz rt. csekélyebb kamatú tőkék kapása által, olcsóbban eladhassák süteményeiket és igy közvetve a fogyaszató közönségnek olcsóbb kenyér eszközöltessék. E lói czél haszna ép oly Világos mint természetes, és va-