Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-02 / 409. szám

szik, főleg azért történt, mivel az oroszok a bal­káni vonalon áttörni, s az angol-franczia sere­geket O­m­e­r pashától elvágni akarják. A mon­­tenegróiak magaviseletét — mit,gyengéden szólva, nem lehet hálásnak nevezni Austriára nézve, — itt őrködő szemmel kisérik. Austria figyelme a szerb határról az albániai felé fordul, és ha a benyo­mulásról szóló beszédnek általán véve valósulnia kellene, mitől azonban tartózkodni fognak, míg csak azt Austria becsülete­s előnye megengedi, akkor valóban alig lehetne elkerülni, miszerint az albániai események is hasonló megfontolás és be­hatás körébe ne vonassanak. Bécs, april 29. * Az ünnepélyek elmúlta után ideje egy utólagos szemle alá­ venni a legújabb politikai eseményeket. Első helyen említjük a berlini szerződvényt Austria s Poroszország között, mely annyi akadályokkal küzdött, hogy megköt­­­tetése után sokakban azon nézet vert gyökeret, miszerint tartalma a sok záradék, s a „mindenki számára ízletessé tenni akarás“ következtében csaknem egészen elmosódott, s önmagát meg­semmisíti. Mi egészen ellenkező nézettel vagyunk e szerződvény fontosságáról, s a keleti viszály jövőjére befolyásáról. Egy nagy tény az, hogy a két német hatalom közössége további el­járások iránt kérdésen kívül van helyezve. Az orosz ellen vagy mellett van-e irányozva ezen egyezmény? az fölösleges kérdés. Oly határozottan s ismételve nyilváníták a német hatalmak a kér­déses tárgy iránti nézetüket s el­veiket,mikép csak azt mondhatni, hogy hátán szövetségük végre az orosz javára nyilatkoznék, arra oly óriási okuknak kellene lenni, miben minden elfogulat­lan megnyugodnék. Ha ez­­általán a tehetségek közé tartozik is, de jelenleg legkisebb valószínű­séggel sem bír. Az illető szerződés, bátran mond­hatni, nem takar semminemű utógondolatot, s a német hatalmak álláspontját teljesen érthetővé teszi. Sokan ugyan nem értenek semmit, míg azt nem hallják, hogy a német hatalmak hadat üzen­tek Oroszországnak ! De mi hitünk mellett ma­radunk. Nem kell több, csak egy pillanatot vet­nünk a harcztérre, midőn a diplomatia meze­jén a franczia-angol s a porosz-austriai konven­­tiók hosszú alkudozás után létre jönek. Orosz­ország roppant hadi erőt öszpontosít az alsó Du­nán, legelső hadvezérét, kinek neve eddig syno­nym­a sikerrel (bármily eszközökkel is, az mind­egy) küldi a már is támadó operatiok vezetésére, szóval oly erélyt s tevékenységet fejt ki, min­t tőle telik, míg a fekete-tengeri segélyhajóhad eddig semmit sem tett, mint egy kis hadszer­­küldeménytremorguirozott,a segélyhadak lehe­tő lassan érkeznek, s a mi több, oly csekély arányban, mely aligha képes a hadikoczka fordulatát eszközölni, kivált ha addig , m­e­r pa­­shát valamely nagyobb szerencsétlenség éri. Mig azonban a segélyhad oly csekély — igen nagyok a készületek otthona, legkivált Francziaország­­ban nagyban szaporíttatik a hadsereg! —? — Épen nem lehetlen tehát, hogy a segélyhadak akkor érkezendnek majd nagyobb erővel, midőn , már nem lesz kin segíteni, s akkor egyik is másik is magára azon elvet alkalmazandja: res nul­­­lius cedit primo occupanti, s másokra ,,jut, ha marad“; s a katastrophát túlélt azon vitéz törö­kök , kik Allah személyes tiszteltetésére nem annyira vágytak, mint becses életük megmenté­sére, csak akkor fogják igazán felfogni, hogy a fönnforgó kérdés legkevesbbé törö­k, hanem va­lóságos európai kérdés. Ha tehát nem is kétkedünk abban, hogy a franczia-angol hadiké­születek czélja az, mely illető szerződvényeikbe van foglalva, elvitázhatlan tény, hogy eddigi se­gélyezésük, a Törökország védelmére indított hadierő, nincs arányban az azt fenyegető ve­­szélylyel, sem nem azon hadierővel, melyet Németország rögtön alkalmazni lenne kénytelen, mihelyt a hadüzenet Oroszország ellen megtörténnék. Midőn tehát a porosz-austriai szövetséget minden német állammal elfogadtatni a czél, akkor nem fölösleges azon biztosítás, me­lyet minap a berlini alsó kamarának a külügymi­­niszer adott, miszerint Poroszország (­ Austria) nem fogja háborúba dönteni magát csak azért, hogy a „Times“ kegyes megelégedésére szert­­tegyen London, ápr. 22.­ ­ Ma közlik a lapok egész terjedelmében a nyugati státushatalmak közt legközelebbről meg­kötött s hitelesített egyezmény szövegét, mely a keleti vita folyamában kifejtett angol-franczia egyetértést szövetség erejére emeli, ennek egy­úttal tárgyait is meghatározván. — Az orosz s a török császárok közt állandó békét létesíteni, s Európát a közjogi viszonyok s csend megzavar­­­tatása ellen a jövőre biztosítani; még pedig egy­részről mindkét fél tengeri s szárazi haderejének combinatióba hozatala, másrészről az ellenséggeli mindennemű egyezkedéseknek csak közös vitele s az által, hogy egyik fél sem zsákmányolandja ki önérdekében, s hasznára a béke kivivását: ezek tárgyai az angol-franczia szerződésnek. — Miután az itteni sajtó nagy része nem az ítésznek, hanem a tapsolónak szerepét ölte fel a szerződvény irányában, leghelyesebben cselekszem, úgy hi­szem, ha csak következő egyes tételeit jegyzem fel a dicslitániának : „A nyugati hatalmak örök házasegységének jegygyűrűje!“; „Gazdag méhe egy fényes jövőnek !“; „Felkelő napja a világ­­egyetem civilisatiójának!“; „Okmánya Napoleon Császár trónra lépésének a világ becsülésében!“ Ugyancsak ma közlik a lapok az orosz csá­szár elleni hadnyilatkozatnak szövegét is. „A nyugati hatalmak a kihívók. Ők azok, kik meg­változtatván alapját a bécsi jegyzéknek, melyet lényegében a török módosítványok érintetlenül hagyának, és kik az általuk korábban elfogadot­takat rögtön elfogadhatlanoknak nyilatkoztatván ki, nehezíték a békés egyezkedéseket, melyeket később mindinkább magasbra csigázott követe­lések által egészen lehetetlenné tenek. Ők azok, kik hajóhadaiknak a fekete-tengerre küldetése iránt tett kérdésünkre oly feleletet adának, mely részünkről a diplomatiai összeköttetés megszó­­szakasztását kötelességünkké téve; és ők azok, kik a nélkül, hogy a másik hadakozó felet, a tör­­ököt is , ki birodalmunk egyes pontjait már akkor is megszállva tartó, s támadó hadiműködé­­seit buzgón folytató, engedményekre szólították volna fel, tőlünk a Dunafejedelemségekből kivo­nulást ápril 30-ka s 15-kéig sértő modorban kö­­­vetelvén, részünkről a feleletnek meg nem adását követelményeikre ismét kötelességünkké tevék. Ők azok, kik ezek után felhagyván az ellenünk álarcz alatt viselt háború rendszerével, és az oláh fejedelemség megszállását a prés coup (tett után) ürügyül véve , a hadat, egyenesen megüzenvén, ebbeli eljárásunk mentségéül pedig ellenünk a tö­rök birodalom megbuktatásának, terjeszkedésnek, az európai egyensúly megzavarásának, és becsü­letük s érdekeik megsértésének igaztalan vádjait emelvén, (igaztalanok azért, mert mi valánk, kik a török birodalmat a mérsékeltségünket tanúsító drinápolyi szerződés után két ízben megmentők, s kik, 1849-ben az európai egyensúly érdekének lényeges szolgálatokat tevénk) bennünket a há­ború elfogadására kényszerítenek azon kijelen­téssel, hogy velünk s igazságos ügyünkkel az Is­ten, velük a háború felelősségének roppant ter­he.“ Ez veleje az orosz hadüzenetnek. A czár, mint látszik, háborúnyilatkozatát csak okoskodá­sokból és szemrehányásokból szövé, míg az angol s franczia uralkodók hadüzenete tényekből füze­­­tett. Tény, hogy a bécsi jegyzék „nem lényeges“ török módosítványainak elfogadását a czár ta­gadta meg, s hogy tagadó válaszának Nessel­rode gróf által íratott igazolásában ő dobta el első a bécsi jegyzék alapját. Tény, hogy a szino­­pei véres csata, melynek hírére Te Deum­ énekel­­teték a czár birodalmában, téve az egyesült flot­táknak fekete-tengerre szállását szükségessé. Tény, hogy Anglia s Francziaország a dunai fe­jedelemségek elfoglaltatását nem aprés coup választék hadüzenetük ürügyéül, hanem azt mindjárt kezdetben casus belli­nek nyilatkoztaták ki, s hadüzenetükben csak de facto ismétlik e ki­nyilatkoztatást, miután de jure eljárásaikkal ezért nem értenek. Tény, hogy a drinápolyi szerződés, melyre az orosz háborúnyilatkozat a czár ellen emelt vádak megczáfolása végett hivatkozik, s mely szerződés az orosz császárt a fekete-tenger partjainak, fél Georgiának urává, az oláh fejede­lemségek védfejévé tévé, érdekében több török várat a Dunán leromboltatott, s megtéríté a há­ború költségeit, oly okmány, mely igazolja Rus­sell lord megjegyzését: „Az orosz császár mér- s­séklete veszélyesebb minden más fejedelem nagy­­ravágyásánál.“ — így hangzik az angol sajtó vá­­­­lasza az orosz hadüzenetre. Ma érkezett Portsmouthba a balti-tengeren elfogott orosz hajóknak elseje. A foglyok s a többi elfogott hajó e napokban váratnak Sheernessbe. Hardinge lord a keletre szánt lovasság­­­nak vitorláshajókon szállíttatását határozó el. A hajóknak ma kellett volna indulniok, de kedve­zőtlen szél fordultával további veszteglésre kény­­szerítvék. A szabadelvű lapok, sőt a kormány­­közlönyök is, erősen roszalják e költséges s ve­szélyes késedelmezést. 26. Paris, apr —S.— Cambridge herczegnek Bécsen ke­resztül utazását a harcz színhelyére,­ a közönség jó jelnek tekinti,annál inkább,mi­vel,a hg Londont azon szándékkal hagyta el, hogy Marseilleben ha­jóra ülvén,egyenesen utazandik keletre. Ennélfog­va — igy okoskodik a közönség — a herczegnek járisban tartózkodása alatt valaminek történni kellett, mi Austriát a nyugati hatalmakhoz köze­lebb vitte. A jövő határozand­ó következtetés ér­vényessége iránt. Mi a porosz királytól ide érke­zett levelet illeti, az egy új békejavaslatot foglal magában, azonban egyúttal azon kijelentést is, mikép Poroszországra nézve semmi ok nem léte­zik az Oroszország elleni háborúban részvételre. Magától értetik, mikép ez állítások hitelességéért nem kezeskedem. A francziák idegenkedése a háborútól nem akadályozza őket mindenben ami keleti, tetszést találni; vannak zsebkendőink a harcztér képével,­ orrainkat a fekete-tengerrel töröljük, s prüsz­­szentünk a dunai torkolatokba; viselünk ottomán mellényeket, s hölgyeink öltönyöket keleti jelek­kel, karpereczeket félholddal s melltűket lófarkkal hordanak. Harmincz év előtt a világ legszellem­­dúsabb nemzete a la greque divatok után ábrán­dozott. Nemkülönben mulatnak és élveznek a pá­­risiak folyvást úgy mint előbb; színházakba men­nek, látogatják a lóversenyt, lóháton és kocsiban sétálnak a boulevardokon és a boulognei erdőben, de hisz ezt a rémuralom idejében se tették, s mi­vel Paris mulat, ebből még épen nem következik, hogy minden renden van.Leginkább panaszkodnak a munkások a drága lakbérek miatt, és azon háztu­lajdonosok, kiket a rendőrség felszólított, hogy a lakások bérét alább szállítsák. Az utóbbi épen e pillanatban történik; rendőrbiztosok mennek a háztulajdonosokhoz, előadják nekik, hogy te­kintsék a munkások helyzetét s óvakodjanak azokat elégületlenekké tenni; némelyek még arról rendőrigazgatóság kést is értesíttettek, mikép a méltányos kártérítésre. Pest, ápr. 28. —Kr.— Közhasznú vállalataink s teen­dőinkre vonatkozó elmeművek sorában m­lig jelent meg utóbbi időben érdekesb és tanulságosb mun­ka, mint báró V­é­c­s­e­y Miklós, cs. k. kamarás, sz. István-rend vitéze, s legújabban cs. k. titkos tanácsosi méltóságra emelt nagyérdemű hazánkfia „Adalékai a magyarországi folyók és tavak történetéhez, utasítással czélszerű viz szabályozásra.*­ Ötven évi tapasztalat gazdag eredménye fekszik előttünk e munkában, melyben író hazánk folyói s­zavairól közlött adatainak összegét méltán nevezi „történetnek“, — oly tanulságteljes, a ter­mészet törvényeit oly szépen megismertető, az okokat s következményeket oly tisztán előállító elmeéllel vannak az adatok közölve. Hazánk közlekedési viszonyainak egy igen terjedelmes részét érinti s taglalja nagy­érdemű írónk jelen művében, s tapasztalatainak és kincstárából a testületek úgy mint a magánosok nagybecsű irányeszméket, kiindulási pon­tokat és tanácsokat meríthetnek, üdvös vizsza­­bályzást, s ezen a maga korlátai közt áldott elemnek felhasználására vezető más munkálatok­nak főleg egyesült erőkkeli sikerdus léte­sítésére nézve. Azonban a munkát, bővebbi megismertetés végett, a kritika figyelmébe ajánlván, nem mu­laszthattuk el ez alkalommal, a tisztelt báró úr számos czélszerű javaslatai közöl ama közhasznú tervet, melyet munkájában fölelevenít, különösen kiemelni, s mint egyik,­az alföldi termelés éven­­kinti növekedése mellett legidőszerűbb,s azon vi­­dékbeni közlekedési eszközeink elégtelenségénél fogva legszükségesb vállalatot újra közfigyelem­be ajánlani. Ez a korán elhunyt jeles hazai mérnökünk Beszédes Józse Által­unk évi tanulmányozás, sejtmérések és vizsgálatok után tervezett duna­­tiszai csatorna, mely a soroksári dunaág felhasználásáról Pestről Ócsa, Dabas, Tatár, Sz. György, Izsák, Puszta-Bugácz, Orgovány, Mó­ricz-Gátja, Majsa határain keresztül vezettetvén, egyenesei­ Szeged alatt letorkollanék. Jelen csatorna eleyei annak idején már jó­formán meg voltak ismertetve, mindazáltal nem árt azokat a tisztelt báró úr előadása­ szerint, s kiegészítve újra a közönség emlékezetébe hozni. Melyek is : ' •» 1) A közlekedés könnyítése az alsó vidéke­ken olcsó s gyors szállítás által. 2) A csatornánál építendő a kéziművek haszna, melyek legalább 1000 lóerőre terjedhetnének. 3) A csatornának, mint kikötőnek használ­­hatása, a dunai s tiszai malmok és hajóknak jég elleni biztosítására. 4) Pest városnak vizi veszélyek elleni bizto­sítása, miután a jégtorlatok képződését Pest alatt csak az által lehetne hatályosan akadályoz­ni, ha a tábori kórházon alul a Duna túlságos­ szélessége a soroksári dunaág elgátolása által korlátoltatnék, mi a Beszédes-féle terv kivitele következtében megtörténnék. 5) A pestvárosi földalatti csatornák kifolyá­sa, mit jelenleg a magas vízállás nehezít, az épí­tendő csatorna által tetemesen előmozdíttatnék, s ekkép Pest város, jó vízvezetési csatornákkal el­láttatván, a fővárosi közegésség és tisztaság is igen sokat nyerne. 6) Nagy terjedelmű fekvőségek azon vidé­ken, melyen a csatorna keresztülfolyna, a ter­mesztés számára megnyeretnénék, s ezen vidék az egésségtelen, ártalmas mocsárok és lápoktól ö­­rökre megmentetnék. Ezen­ csatorna építésének alapja már az 1840-ki 38. igen kedvező törvényczikkben meg van vetve, csak buzgalom s lelkesülés kell a köz­hasznú vállalatot a már kész tervek s előmunkála­tok alapján életbe léptetni. Egykor a szolnoki vaspálya érdekében tett agitatiók hátráltatták leginkább e vállalat létesítését, most azonban ez akadály már többé nem létezik,s a tervnek a tisz­telt báró úr általi fölelevenítését igen helyén találjuk. Szívesen osztjuk azon erős meggyőződését, mikép a csatorna oly fontos és szükséges, hogy annak létrehozatala kimaradhatatlan; a kereske­delem s ipar jól felfogott érdeke kétségkívül életbe léptetendi azon sok fáradságba került megbecsülhetetlen terveket, melyek most az or­szágos levéltárban őriztetnek. Pest város ezen csatornában, mely az Alföld természeti kincseit egyenesen lábaihoz hozandja, s közlekedési vonalait e dús terek felé egygyel szaporítandja, uj forrását nyerendi gyarapodása s virágzásának. Vajha ne lenne távol az idő, melyen a meg­győződés e vállalat szükségessége iránt tény­leges kifejezést nyerné, s vajha Pest város községe, vagy gazdagabb lakosai magukat ez üd­vös vállalatban az ügy érdeme szerint érde­kelnék a­zokat, a tökéletesen elkészített kincstári utak és hidakra korlátoztatik és akkér könnyíttetik, misze­rint az további intézkedésig az ingyen országos munkaerő alkalmazása által egyelőre megváltható. E legmagasb intézkedésben egyszersmind új buzdí­tás fekszik az önmaga által megjutalmazott mun­kásságra, mely midőn a forgalom élénkítéséhez e­­gészben véve lényegesen járul, a szegényebb osz­tályú lakosságnak is nagy mértékben javára válik.­­ Az országtermények értékesítése mndenütt a közlekedési eszközök állapotához szabja magát. Rendezett közlekedőeszközök pedig az ipar mozdo­nyai, s lehet állítani, hogy a társadalmi és szellemi műveltségre leghatalmasb befolyást gyakorolnak. A császári kormány mindig különös figyelmet fordít ez ország közlekedési érdekeire. Múlt évben, nem számítva a 47­1 mfd útépítést, melyek elké­szítése Magyarországban kincstári eszközökből fe­deztetik, az országutak állítása a legelhagyottabb vidékeken is munkába vétetett, mi­által a közleke­dési eszközöknek lehető legjobb karba helyezésén kívül, azon humánus czél is elévetett, miszerint a múlt év kedvezőtlen időjárási viszonyai által több kerületben előidézett szükségen segíttessék. A mai nappal tehát a fennebbi legmagasb ha­tározat következtében, minden, m. é. nov. l-jétől fogva felállított, állam- és országutakon és hidakon létező vámszedőállomásokon a vámszedés megszűnik. 2304 Buda, april 30. Mi az utóbbi években, a közlekedési eszközök szaporítása és tökéletesítése által a forgalom eme­lésére államköltségen minden irányban munkába vétetett és létesíttetett, annak mindenütt leghan­gosabban szóló bizonyítványait látjuk. A császári kegyből f. é. febr. 22-én tett újabb engedmények,, ismét további bizonysága az atyai jóakaró szándéknak,a mennyiben a vámköteleztetés, kivéve a már 1853. nov. 1-je elött fennállott vá­­ rapi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 2. * Május elsejével ezúttal nem csak a termé­szetnek kezdődött megfog­us, kellemes­ időszaka, mely fris életet lehel völgyekre és hegyekre, v­rá­­gokat hajt, kifejti a fák rügyeit és egy jövő bol­dog aratás reménydús csiráit tünteti föl, hanem e nap­i cs. k. Apostoli Felsége legmagasb ke­gyelméből megszüntetett ostromállapottal egyszer­smind az ország kormányzatában is egy új kor­szak kezdetét jelöli, melynek első virágait a hon­polgárok szivéből felfakadt újabb hálaérzelmek ké­pezik. * A sírutak minden irányban elágazása dicsé­retesen halad előre, maholnap az egész or­szág egy általános gyors közlekedés áldott piacra leend, hol a kedvezőtlen elemek és véletlen akadályok nem fogják leronthatni a polgári munka, szorgalom és fáradság eredményét. Említik a szeged-temesvári pálya sebes munkábavételét, legközelebb pedig ér­tesülünk, miként máj. 6 és 7-kén cs. k. helytartó­sági tanácsos Schwabeur lovag vezérlete alatt Komáromban bizottmányi tanácskozások fognak tartatni a bécs-győri vaspályát illetőleg. — A­mint halljuk, a cs. k. igazságügyi magas ministerium kegyes rendelete folytán a pesti kerü­letben 53 ügyvéd jön az ügyvédi szoros vizsgálat alól felmentve, s igy az előbb kiszabott feltétel nél­kül az ügyvédi praxis folytatására felszabadítva. A magas kormány ily kegyes bizalma az illetőket bi­zonyosan élénk hálára s szép hivatásuknak annak tel­jesen megfelelő módon folytatására fogja buzdítani. — Egy igen hasznos és minden tekintetben szükséges uj könyvre figyelmeztetjük olvasóinkat, különösen az illetőket. Ez:„A­z uj csődeljárást és az erre vonatkozó i­r­o­m­á­n­y-p­éldányok az ideiglenes csődrendtartás szabályai értelmében esz­­közlendő fokonkénti birói tárgyalások szerint ter­vezett mindennemű magyar és német példákból öszreillesztett gyűjteményét és függelékképen az 1840-dik évi XXII. és 1844-ik évi VII. tör­­vényczikkekből s egyéb felsőbb s illetőleg legfel­sőbb rendeletekből egybeállított csődtörvényt ma­gában foglaló segédkönyv törvényszéki hiva­talnokok, hites ügyvédek s felek számára, szerkesz­tő Szeniczey Gusztáv tanácsjegyző a pesti cs. k. kereskedelmi s váltótörvényszéknél. — Pest, 1854. (kiadja Heckenast Gusztáv) , r.— A több ha­sonló munkáiról, jelesen a váltói eljárást illető be­cses könyvéről dicséretesen ismeretes derék és fá­radhatatlan szorgalmú szerző a fenneblai és egy igen nagy hiányt pótoló, s ily munkában kivántató min­den kellékeknek teljesen megfelelő , ritka ava­­tottsággal irt munkájával valóban a törvény­kező közönségnek igen nagy és lényeges szolgála­tot tett, melyet azért az illetőknek s általában az olvasó közönségnek figyelmébe a legméltóbb joggal ajánlunk. A munka kiállítása is igen csinos, és a buzgó vállalkozó kiadónak méltó becsületére válik. * A pozsoni várostanács a „Pr. Zig“ által köz­lött f. hó 12-kén kelt felhívásában kegyes adako­zásokra szólítja fel a közönséget az Á­ga_Th­urócz­­megyében m. hó 13-kán nagyrészt elégett Lipócz falu kárvallott lakosságának segélyezésére, kiknek kára megbecsültetvén 24,470 pfra rugi s 44 család jutott tökéletes koldusbotra. Adományokat ter­­mesztményben és készpénzben a pozsoni tanács helyrendőrségi osztálya fogad el. Z­o­m­b­o­r, apr. 24. E mai dicső nap nálunk is annak méltóságához képest megünnepeltetett,hely­beli plébános és prépost K­e 1t­e Ernő ur által á­­gyudörgések közt tartott na£y mise és hála isten­tisztelettel, a helybeli cs. k. katonai és polg. hiva­talnokok és minden rendű és sorsú számos hívők jelenlétében. Az isteni tisztelet után fentisztelt pré­post ur által a magyar vendégszeretettel fűszerezett fényes ebéden a felső császári párért, a felső ural­kodóházért, és a közbirodalom boldogságáért számos vidám pohárköszöntések történtek. Vácz, april 26. Husvét hétfőjén — april 17- kén — sűrű perje borítá Dunánk hullámait, sőt wia­zai városunk utczái is be voltak borítva, az ide há­rom órányira eső Szo­kola helységéből, hol 11­0 ház elégése következtében legalább 150 család ju­tott véginségre, sőt, mint hallani lehet, 10 ember­­élet esett a pusztító lángoknak áldozatul. — Veté­seink silányak,a drágaság eddig egyre nőtt,minden egyházakban esőért imádkoztak, mi ha min jővet«»)

Next