Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)
1854-05-02 / 409. szám
szik, főleg azért történt, mivel az oroszok a balkáni vonalon áttörni, s az angol-franczia seregeket Omer pashától elvágni akarják. A montenegróiak magaviseletét — mit,gyengéden szólva, nem lehet hálásnak nevezni Austriára nézve, — itt őrködő szemmel kisérik. Austria figyelme a szerb határról az albániai felé fordul, és ha a benyomulásról szóló beszédnek általán véve valósulnia kellene, mitől azonban tartózkodni fognak, míg csak azt Austria becsületes előnye megengedi, akkor valóban alig lehetne elkerülni, miszerint az albániai események is hasonló megfontolás és behatás körébe ne vonassanak. Bécs, april 29. * Az ünnepélyek elmúlta után ideje egy utólagos szemle alá venni a legújabb politikai eseményeket. Első helyen említjük a berlini szerződvényt Austria s Poroszország között, mely annyi akadályokkal küzdött, hogy megköttetése után sokakban azon nézet vert gyökeret, miszerint tartalma a sok záradék, s a „mindenki számára ízletessé tenni akarás“ következtében csaknem egészen elmosódott, s önmagát megsemmisíti. Mi egészen ellenkező nézettel vagyunk e szerződvény fontosságáról, s a keleti viszály jövőjére befolyásáról. Egy nagy tény az, hogy a két német hatalom közössége további eljárások iránt kérdésen kívül van helyezve. Az orosz ellen vagy mellett van-e irányozva ezen egyezmény? az fölösleges kérdés. Oly határozottan s ismételve nyilváníták a német hatalmak a kérdéses tárgy iránti nézetüket s elveiket,mikép csak azt mondhatni, hogy hátán szövetségük végre az orosz javára nyilatkoznék, arra oly óriási okuknak kellene lenni, miben minden elfogulatlan megnyugodnék. Ha ezáltalán a tehetségek közé tartozik is, de jelenleg legkisebb valószínűséggel sem bír. Az illető szerződés, bátran mondhatni, nem takar semminemű utógondolatot, s a német hatalmak álláspontját teljesen érthetővé teszi. Sokan ugyan nem értenek semmit, míg azt nem hallják, hogy a német hatalmak hadat üzentek Oroszországnak ! De mi hitünk mellett maradunk. Nem kell több, csak egy pillanatot vetnünk a harcztérre, midőn a diplomatia mezején a franczia-angol s a porosz-austriai konventiók hosszú alkudozás után létre jönek. Oroszország roppant hadi erőt öszpontosít az alsó Dunán, legelső hadvezérét, kinek neve eddig synonyma sikerrel (bármily eszközökkel is, az mindegy) küldi a már is támadó operatiok vezetésére, szóval oly erélyt s tevékenységet fejt ki, mint tőle telik, míg a fekete-tengeri segélyhajóhad eddig semmit sem tett, mint egy kis hadszerküldeménytremorguirozott,a segélyhadak lehető lassan érkeznek, s a mi több, oly csekély arányban, mely aligha képes a hadikoczka fordulatát eszközölni, kivált ha addig , mer pashát valamely nagyobb szerencsétlenség éri. Mig azonban a segélyhad oly csekély — igen nagyok a készületek otthona, legkivált Francziaországban nagyban szaporíttatik a hadsereg! —? — Épen nem lehetlen tehát, hogy a segélyhadak akkor érkezendnek majd nagyobb erővel, midőn , már nem lesz kin segíteni, s akkor egyik is másik is magára azon elvet alkalmazandja: res nullius cedit primo occupanti, s másokra ,,jut, ha marad“; s a katastrophát túlélt azon vitéz törökök , kik Allah személyes tiszteltetésére nem annyira vágytak, mint becses életük megmentésére, csak akkor fogják igazán felfogni, hogy a fönnforgó kérdés legkevesbbé török, hanem valóságos európai kérdés. Ha tehát nem is kétkedünk abban, hogy a franczia-angol hadikészületek czélja az, mely illető szerződvényeikbe van foglalva, elvitázhatlan tény, hogy eddigi segélyezésük, a Törökország védelmére indított hadierő, nincs arányban az azt fenyegető veszélylyel, sem nem azon hadierővel, melyet Németország rögtön alkalmazni lenne kénytelen, mihelyt a hadüzenet Oroszország ellen megtörténnék. Midőn tehát a porosz-austriai szövetséget minden német állammal elfogadtatni a czél, akkor nem fölösleges azon biztosítás, melyet minap a berlini alsó kamarának a külügyminiszer adott, miszerint Poroszország ( Austria) nem fogja háborúba dönteni magát csak azért, hogy a „Times“ kegyes megelégedésére szerttegyen London, ápr. 22. Ma közlik a lapok egész terjedelmében a nyugati státushatalmak közt legközelebbről megkötött s hitelesített egyezmény szövegét, mely a keleti vita folyamában kifejtett angol-franczia egyetértést szövetség erejére emeli, ennek egyúttal tárgyait is meghatározván. — Az orosz s a török császárok közt állandó békét létesíteni, s Európát a közjogi viszonyok s csend megzavartatása ellen a jövőre biztosítani; még pedig egyrészről mindkét fél tengeri s szárazi haderejének combinatióba hozatala, másrészről az ellenséggeli mindennemű egyezkedéseknek csak közös vitele s az által, hogy egyik fél sem zsákmányolandja ki önérdekében, s hasznára a béke kivivását: ezek tárgyai az angol-franczia szerződésnek. — Miután az itteni sajtó nagy része nem az ítésznek, hanem a tapsolónak szerepét ölte fel a szerződvény irányában, leghelyesebben cselekszem, úgy hiszem, ha csak következő egyes tételeit jegyzem fel a dicslitániának : „A nyugati hatalmak örök házasegységének jegygyűrűje!“; „Gazdag méhe egy fényes jövőnek !“; „Felkelő napja a világegyetem civilisatiójának!“; „Okmánya Napoleon Császár trónra lépésének a világ becsülésében!“ Ugyancsak ma közlik a lapok az orosz császár elleni hadnyilatkozatnak szövegét is. „A nyugati hatalmak a kihívók. Ők azok, kik megváltoztatván alapját a bécsi jegyzéknek, melyet lényegében a török módosítványok érintetlenül hagyának, és kik az általuk korábban elfogadottakat rögtön elfogadhatlanoknak nyilatkoztatván ki, nehezíték a békés egyezkedéseket, melyeket később mindinkább magasbra csigázott követelések által egészen lehetetlenné tenek. Ők azok, kik hajóhadaiknak a fekete-tengerre küldetése iránt tett kérdésünkre oly feleletet adának, mely részünkről a diplomatiai összeköttetés megszószakasztását kötelességünkké téve; és ők azok, kik a nélkül, hogy a másik hadakozó felet, a törököt is , ki birodalmunk egyes pontjait már akkor is megszállva tartó, s támadó hadiműködéseit buzgón folytató, engedményekre szólították volna fel, tőlünk a Dunafejedelemségekből kivonulást ápril 30-ka s 15-kéig sértő modorban követelvén, részünkről a feleletnek meg nem adását követelményeikre ismét kötelességünkké tevék. Ők azok, kik ezek után felhagyván az ellenünk álarcz alatt viselt háború rendszerével, és az oláh fejedelemség megszállását a prés coup (tett után) ürügyül véve , a hadat, egyenesen megüzenvén, ebbeli eljárásunk mentségéül pedig ellenünk a török birodalom megbuktatásának, terjeszkedésnek, az európai egyensúly megzavarásának, és becsületük s érdekeik megsértésének igaztalan vádjait emelvén, (igaztalanok azért, mert mi valánk, kik a török birodalmat a mérsékeltségünket tanúsító drinápolyi szerződés után két ízben megmentők, s kik, 1849-ben az európai egyensúly érdekének lényeges szolgálatokat tevénk) bennünket a háború elfogadására kényszerítenek azon kijelentéssel, hogy velünk s igazságos ügyünkkel az Isten, velük a háború felelősségének roppant terhe.“ Ez veleje az orosz hadüzenetnek. A czár, mint látszik, háborúnyilatkozatát csak okoskodásokból és szemrehányásokból szövé, míg az angol s franczia uralkodók hadüzenete tényekből füzetett. Tény, hogy a bécsi jegyzék „nem lényeges“ török módosítványainak elfogadását a czár tagadta meg, s hogy tagadó válaszának Nesselrode gróf által íratott igazolásában ő dobta el első a bécsi jegyzék alapját. Tény, hogy a szinopei véres csata, melynek hírére Te Deum énekelteték a czár birodalmában, téve az egyesült flottáknak fekete-tengerre szállását szükségessé. Tény, hogy Anglia s Francziaország a dunai fejedelemségek elfoglaltatását nem aprés coup választék hadüzenetük ürügyéül, hanem azt mindjárt kezdetben casus bellinek nyilatkoztaták ki, s hadüzenetükben csak de facto ismétlik e kinyilatkoztatást, miután de jure eljárásaikkal ezért nem értenek. Tény, hogy a drinápolyi szerződés, melyre az orosz háborúnyilatkozat a czár ellen emelt vádak megczáfolása végett hivatkozik, s mely szerződés az orosz császárt a fekete-tenger partjainak, fél Georgiának urává, az oláh fejedelemségek védfejévé tévé, érdekében több török várat a Dunán leromboltatott, s megtéríté a háború költségeit, oly okmány, mely igazolja Russell lord megjegyzését: „Az orosz császár mér- sséklete veszélyesebb minden más fejedelem nagyravágyásánál.“ — így hangzik az angol sajtó válasza az orosz hadüzenetre. Ma érkezett Portsmouthba a balti-tengeren elfogott orosz hajóknak elseje. A foglyok s a többi elfogott hajó e napokban váratnak Sheernessbe. Hardinge lord a keletre szánt lovasságnak vitorláshajókon szállíttatását határozó el. A hajóknak ma kellett volna indulniok, de kedvezőtlen szél fordultával további veszteglésre kényszerítvék. A szabadelvű lapok, sőt a kormányközlönyök is, erősen roszalják e költséges s veszélyes késedelmezést. 26. Paris, apr —S.— Cambridge herczegnek Bécsen keresztül utazását a harcz színhelyére, a közönség jó jelnek tekinti,annál inkább,mivel,a hg Londont azon szándékkal hagyta el, hogy Marseilleben hajóra ülvén,egyenesen utazandik keletre. Ennélfogva — igy okoskodik a közönség — a herczegnek járisban tartózkodása alatt valaminek történni kellett, mi Austriát a nyugati hatalmakhoz közelebb vitte. A jövő határozandó következtetés érvényessége iránt. Mi a porosz királytól ide érkezett levelet illeti, az egy új békejavaslatot foglal magában, azonban egyúttal azon kijelentést is, mikép Poroszországra nézve semmi ok nem létezik az Oroszország elleni háborúban részvételre. Magától értetik, mikép ez állítások hitelességéért nem kezeskedem. A francziák idegenkedése a háborútól nem akadályozza őket mindenben ami keleti, tetszést találni; vannak zsebkendőink a harcztér képével, orrainkat a fekete-tengerrel töröljük, s prüszszentünk a dunai torkolatokba; viselünk ottomán mellényeket, s hölgyeink öltönyöket keleti jelekkel, karpereczeket félholddal s melltűket lófarkkal hordanak. Harmincz év előtt a világ legszellemdúsabb nemzete a la greque divatok után ábrándozott. Nemkülönben mulatnak és élveznek a párisiak folyvást úgy mint előbb; színházakba mennek, látogatják a lóversenyt, lóháton és kocsiban sétálnak a boulevardokon és a boulognei erdőben, de hisz ezt a rémuralom idejében se tették, s mivel Paris mulat, ebből még épen nem következik, hogy minden renden van.Leginkább panaszkodnak a munkások a drága lakbérek miatt, és azon háztulajdonosok, kiket a rendőrség felszólított, hogy a lakások bérét alább szállítsák. Az utóbbi épen e pillanatban történik; rendőrbiztosok mennek a háztulajdonosokhoz, előadják nekik, hogy tekintsék a munkások helyzetét s óvakodjanak azokat elégületlenekké tenni; némelyek még arról rendőrigazgatóság kést is értesíttettek, mikép a méltányos kártérítésre. Pest, ápr. 28. —Kr.— Közhasznú vállalataink s teendőinkre vonatkozó elmeművek sorában mlig jelent meg utóbbi időben érdekesb és tanulságosb munka, mint báró Vécsey Miklós, cs. k. kamarás, sz. István-rend vitéze, s legújabban cs. k. titkos tanácsosi méltóságra emelt nagyérdemű hazánkfia „Adalékai a magyarországi folyók és tavak történetéhez, utasítással czélszerű viz szabályozásra.* Ötven évi tapasztalat gazdag eredménye fekszik előttünk e munkában, melyben író hazánk folyói szavairól közlött adatainak összegét méltán nevezi „történetnek“, — oly tanulságteljes, a természet törvényeit oly szépen megismertető, az okokat s következményeket oly tisztán előállító elmeéllel vannak az adatok közölve. Hazánk közlekedési viszonyainak egy igen terjedelmes részét érinti s taglalja nagyérdemű írónk jelen művében, s tapasztalatainak és kincstárából a testületek úgy mint a magánosok nagybecsű irányeszméket, kiindulási pontokat és tanácsokat meríthetnek, üdvös vizszabályzást, s ezen a maga korlátai közt áldott elemnek felhasználására vezető más munkálatoknak főleg egyesült erőkkeli sikerdus létesítésére nézve. Azonban a munkát, bővebbi megismertetés végett, a kritika figyelmébe ajánlván, nem mulaszthattuk el ez alkalommal, a tisztelt báró úr számos czélszerű javaslatai közöl ama közhasznú tervet, melyet munkájában fölelevenít, különösen kiemelni, s mint egyik,az alföldi termelés évenkinti növekedése mellett legidőszerűbb,s azon vidékbeni közlekedési eszközeink elégtelenségénél fogva legszükségesb vállalatot újra közfigyelembe ajánlani. Ez a korán elhunyt jeles hazai mérnökünk Beszédes Józse Általunk évi tanulmányozás, sejtmérések és vizsgálatok után tervezett dunatiszai csatorna, mely a soroksári dunaág felhasználásáról Pestről Ócsa, Dabas, Tatár, Sz. György, Izsák, Puszta-Bugácz, Orgovány, Móricz-Gátja, Majsa határain keresztül vezettetvén, egyenesei Szeged alatt letorkollanék. Jelen csatorna eleyei annak idején már jóformán meg voltak ismertetve, mindazáltal nem árt azokat a tisztelt báró úr előadása szerint, s kiegészítve újra a közönség emlékezetébe hozni. Melyek is : ' •» 1) A közlekedés könnyítése az alsó vidékeken olcsó s gyors szállítás által. 2) A csatornánál építendő a kéziművek haszna, melyek legalább 1000 lóerőre terjedhetnének. 3) A csatornának, mint kikötőnek használhatása, a dunai s tiszai malmok és hajóknak jég elleni biztosítására. 4) Pest városnak vizi veszélyek elleni biztosítása, miután a jégtorlatok képződését Pest alatt csak az által lehetne hatályosan akadályozni, ha a tábori kórházon alul a Duna túlságos szélessége a soroksári dunaág elgátolása által korlátoltatnék, mi a Beszédes-féle terv kivitele következtében megtörténnék. 5) A pestvárosi földalatti csatornák kifolyása, mit jelenleg a magas vízállás nehezít, az építendő csatorna által tetemesen előmozdíttatnék, s ekkép Pest város, jó vízvezetési csatornákkal elláttatván, a fővárosi közegésség és tisztaság is igen sokat nyerne. 6) Nagy terjedelmű fekvőségek azon vidéken, melyen a csatorna keresztülfolyna, a termesztés számára megnyeretnénék, s ezen vidék az egésségtelen, ártalmas mocsárok és lápoktól örökre megmentetnék. Ezen csatorna építésének alapja már az 1840-ki 38. igen kedvező törvényczikkben meg van vetve, csak buzgalom s lelkesülés kell a közhasznú vállalatot a már kész tervek s előmunkálatok alapján életbe léptetni. Egykor a szolnoki vaspálya érdekében tett agitatiók hátráltatták leginkább e vállalat létesítését, most azonban ez akadály már többé nem létezik,s a tervnek a tisztelt báró úr általi fölelevenítését igen helyén találjuk. Szívesen osztjuk azon erős meggyőződését, mikép a csatorna oly fontos és szükséges, hogy annak létrehozatala kimaradhatatlan; a kereskedelem s ipar jól felfogott érdeke kétségkívül életbe léptetendi azon sok fáradságba került megbecsülhetetlen terveket, melyek most az országos levéltárban őriztetnek. Pest város ezen csatornában, mely az Alföld természeti kincseit egyenesen lábaihoz hozandja, s közlekedési vonalait e dús terek felé egygyel szaporítandja, uj forrását nyerendi gyarapodása s virágzásának. Vajha ne lenne távol az idő, melyen a meggyőződés e vállalat szükségessége iránt tényleges kifejezést nyerné, s vajha Pest város községe, vagy gazdagabb lakosai magukat ez üdvös vállalatban az ügy érdeme szerint érdekelnék azokat, a tökéletesen elkészített kincstári utak és hidakra korlátoztatik és akkér könnyíttetik, miszerint az további intézkedésig az ingyen országos munkaerő alkalmazása által egyelőre megváltható. E legmagasb intézkedésben egyszersmind új buzdítás fekszik az önmaga által megjutalmazott munkásságra, mely midőn a forgalom élénkítéséhez egészben véve lényegesen járul, a szegényebb osztályú lakosságnak is nagy mértékben javára válik. Az országtermények értékesítése mndenütt a közlekedési eszközök állapotához szabja magát. Rendezett közlekedőeszközök pedig az ipar mozdonyai, s lehet állítani, hogy a társadalmi és szellemi műveltségre leghatalmasb befolyást gyakorolnak. A császári kormány mindig különös figyelmet fordít ez ország közlekedési érdekeire. Múlt évben, nem számítva a 471 mfd útépítést, melyek elkészítése Magyarországban kincstári eszközökből fedeztetik, az országutak állítása a legelhagyottabb vidékeken is munkába vétetett, miáltal a közlekedési eszközöknek lehető legjobb karba helyezésén kívül, azon humánus czél is elévetett, miszerint a múlt év kedvezőtlen időjárási viszonyai által több kerületben előidézett szükségen segíttessék. A mai nappal tehát a fennebbi legmagasb határozat következtében, minden, m. é. nov. l-jétől fogva felállított, állam- és országutakon és hidakon létező vámszedőállomásokon a vámszedés megszűnik. 2304 Buda, april 30. Mi az utóbbi években, a közlekedési eszközök szaporítása és tökéletesítése által a forgalom emelésére államköltségen minden irányban munkába vétetett és létesíttetett, annak mindenütt leghangosabban szóló bizonyítványait látjuk. A császári kegyből f. é. febr. 22-én tett újabb engedmények,, ismét további bizonysága az atyai jóakaró szándéknak,a mennyiben a vámköteleztetés, kivéve a már 1853. nov. 1-je elött fennállott vá rapi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 2. * Május elsejével ezúttal nem csak a természetnek kezdődött megfogus, kellemes időszaka, mely fris életet lehel völgyekre és hegyekre, vrágokat hajt, kifejti a fák rügyeit és egy jövő boldog aratás reménydús csiráit tünteti föl, hanem e napi cs. k. Apostoli Felsége legmagasb kegyelméből megszüntetett ostromállapottal egyszersmind az ország kormányzatában is egy új korszak kezdetét jelöli, melynek első virágait a honpolgárok szivéből felfakadt újabb hálaérzelmek képezik. * A sírutak minden irányban elágazása dicséretesen halad előre, maholnap az egész ország egy általános gyors közlekedés áldott piacra leend, hol a kedvezőtlen elemek és véletlen akadályok nem fogják leronthatni a polgári munka, szorgalom és fáradság eredményét. Említik a szeged-temesvári pálya sebes munkábavételét, legközelebb pedig értesülünk, miként máj. 6 és 7-kén cs. k. helytartósági tanácsos Schwabeur lovag vezérlete alatt Komáromban bizottmányi tanácskozások fognak tartatni a bécs-győri vaspályát illetőleg. — Amint halljuk, a cs. k. igazságügyi magas ministerium kegyes rendelete folytán a pesti kerületben 53 ügyvéd jön az ügyvédi szoros vizsgálat alól felmentve, s igy az előbb kiszabott feltétel nélkül az ügyvédi praxis folytatására felszabadítva. A magas kormány ily kegyes bizalma az illetőket bizonyosan élénk hálára s szép hivatásuknak annak teljesen megfelelő módon folytatására fogja buzdítani. — Egy igen hasznos és minden tekintetben szükséges uj könyvre figyelmeztetjük olvasóinkat, különösen az illetőket. Ez:„Az uj csődeljárást és az erre vonatkozó iromány-példányok az ideiglenes csődrendtartás szabályai értelmében eszközlendő fokonkénti birói tárgyalások szerint tervezett mindennemű magyar és német példákból öszreillesztett gyűjteményét és függelékképen az 1840-dik évi XXII. és 1844-ik évi VII. törvényczikkekből s egyéb felsőbb s illetőleg legfelsőbb rendeletekből egybeállított csődtörvényt magában foglaló segédkönyv törvényszéki hivatalnokok, hites ügyvédek s felek számára, szerkesztő Szeniczey Gusztáv tanácsjegyző a pesti cs. k. kereskedelmi s váltótörvényszéknél. — Pest, 1854. (kiadja Heckenast Gusztáv) , r.— A több hasonló munkáiról, jelesen a váltói eljárást illető becses könyvéről dicséretesen ismeretes derék és fáradhatatlan szorgalmú szerző a fenneblai és egy igen nagy hiányt pótoló, s ily munkában kivántató minden kellékeknek teljesen megfelelő , ritka avatottsággal irt munkájával valóban a törvénykező közönségnek igen nagy és lényeges szolgálatot tett, melyet azért az illetőknek s általában az olvasó közönségnek figyelmébe a legméltóbb joggal ajánlunk. A munka kiállítása is igen csinos, és a buzgó vállalkozó kiadónak méltó becsületére válik. * A pozsoni várostanács a „Pr. Zig“ által közlött f. hó 12-kén kelt felhívásában kegyes adakozásokra szólítja fel a közönséget az Ága_Thuróczmegyében m. hó 13-kán nagyrészt elégett Lipócz falu kárvallott lakosságának segélyezésére, kiknek kára megbecsültetvén 24,470 pfra rugi s 44 család jutott tökéletes koldusbotra. Adományokat termesztményben és készpénzben a pozsoni tanács helyrendőrségi osztálya fogad el. Zombor, apr. 24. E mai dicső nap nálunk is annak méltóságához képest megünnepeltetett,helybeli plébános és prépost Ke 1te Ernő ur által ágyudörgések közt tartott na£y mise és hála istentisztelettel, a helybeli cs. k. katonai és polg. hivatalnokok és minden rendű és sorsú számos hívők jelenlétében. Az isteni tisztelet után fentisztelt prépost ur által a magyar vendégszeretettel fűszerezett fényes ebéden a felső császári párért, a felső uralkodóházért, és a közbirodalom boldogságáért számos vidám pohárköszöntések történtek. Vácz, april 26. Husvét hétfőjén — april 17- kén — sűrű perje borítá Dunánk hullámait, sőt wiazai városunk utczái is be voltak borítva, az ide három órányira eső Szokola helységéből, hol 110 ház elégése következtében legalább 150 család jutott véginségre, sőt, mint hallani lehet, 10 emberélet esett a pusztító lángoknak áldozatul. — Vetéseink silányak,a drágaság eddig egyre nőtt,minden egyházakban esőért imádkoztak, mi ha min jővet«»)