Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-23 / 427. szám

Pest, Kedd, B I­D A P­E Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderházi 2-ik emeletben. ■«gjelecik • lap, hftfOt ( • főbb ünnepek adni napokat U­­rí-ra, mindennap reggel. SlAflzedsl dl]: Vidékre: f 1 1 4 v­­f s: 10 frt., évnegyedre: S ft. 10 kt. Helyben: f41 - trim: 8 frt., évnegyede«: 4 frt. — A hirdetéeek CtesSr hanébaott loráask agyalati bolktatéeaért 6 kt, t5bb kiarUrt pedig 4 kt, •■CmlMatik.J^hBgyec nou 20 pkt. ■i'tUrttietrl — b­e I y b­e’n « lep kiadd hivataléban, Lakié« L. és tér« könyvnyomdájában (Ots.egut Kuni- Vuldsthiibuu .) Vidéken minden pe. kit. p o t * ah 1 v a­­t a In 41. -- A* slSflaetéat tartalmast levelek a ealm. lak- at a (itolífi puttu feljegyeéss mellett, a penssel együtt kármentesítve agyenesen okiadé hl.itelhoa­vata th­uwldk. HIVATALOS RÉSZ. A. CB. k. igazságügyi minister um f. bő 8. és 10-ki 2339. éa 3133 sz. kibocsát­vány­a következ­tében az ü­gyv. ideigl. gyakorlatára kineveztettek: a pesti főtörvényszéki kerületben , hivatali székhelyijei Miskolczon: Kun László; továbbá u­­gyanazon kerületben, hivatali székhelylyel Rácz­­kevér: D­o­m­b­a­y János. NEMHIVATALOS RÉSZ. Buda, május 22. Albert főherczeg, magyarországi katonai és polgári kormányzó Urunk a cs. fensége Bécsból ma reggel ide kivánt egésségben visszaérkezett. Levelezések, dj Gladstonenak múlt levelemben taglalt jeles pótló budgete tegnap másodszor olvastatott fel. Tüzetes tárgyalás alá ez alkalommal csak a maláta­adó került, mely, az ez adónemben érdekelt tory­­párt erős állásánál fogva legkényesebb pontja a tervnek. Eredményben a kormányra nézve ked­­­vezők voltak az e pont fölötti viták, de érdek­i tartalomban meg nem feleltek a feszült közvára­­kozásnak, sem a pártok nagy előkészületeinek, sem pedig a tárgy fontossága s európai súlyának, az ez évi budget sorsához lévén fűzve nem csak a kormány létfonala, hanem a már megkezdett háborúnak is mivolta s iránya. Nem azért szövődik pedig Gladstone budgetéhez a jelen kormány é­­lete, mintha Angliában a kormány maga a fi­­nancz tervével szükségkép állana vagy buknék, hanem a coalitio sorsa azon okból van alája ren­delve a felterjesztett pénzügyi rendszabálynak, mert ezt visszavetni egyenes megtagadása nélkül azon vezérelvének nem lehet, mikép a háború költ­ségei évről évre a jelen nemzedék által hordoztas­­sanak, ne pedig,vagy csak a legvégsőbb esetben, az utókor által. A háború benső természete is nem azért tétetnék ki változásnak a budget el nem fogadása által,mintha ekkép Russell lord megjegy­zése szerint az jelentetnék, hogy az angol nem­zet becstelen békének költséges hadfolytatás fö­lött elsőséget ad, mert hiszen az ez évi rendkívüli költségek fedezésére szükséges 10 millió ft ster­ling már megszavaztatott, s csak vagy kölcsön, vagy adók útjáni beszerzése forog kérdésben, hanem visszahatna a háború folyamára a háznak kedvezőtlen s kormánybuktató szavazata csak közvetve s azért, mert a végrehajtó hatalom má­sok kezébe menne át, s tán más politikai irányba hajtatnék. E tekintetek s azon rebesgetéseknél fogva, miszerint az ellenzék, mely egyenes bizal­matlansági szavazatra indítványt tenni tehetetlen, a budgetet erőlködendik czélja elérésére kizsák­mányolni, feszült figyelemmel várták az alsóház tegnapi tanácskozását. Nem látszott ugyan való­színűnek , hogy az ellenzéki liga képes legyen a kormányt Gladstone kezeiből kikerült műben megbuktatni, miután arra a parl­ament reform­­hil­­tán biztosabb eszközt nyújtott volna; de az iránt mégis közönséges volt a hír, hogy a kor­­­mány megtámadtatása erőteljes s hatályos leend, s nem hagyandja az ellenzéket 108 szavazatnyi kisebbségben, mint ez általános meglepetésre történt. Az ellenzék e nagy készületektől meg­előzött, s mégis föltűnően sikertelen tegnapi vias­­­kodásának oka nem csupán kisebbségében fekszik, hanem rejlik ott,hogy a maláta -adó kérdése Ang­lia legkimerítettebb belkérdései közöl az egyik, minél fogva Disraeli sem tudott új véd­vekkel elő­­állani, s hogy a jelen oppositio magva, a tory­­párt, csak zsibbadt erővel támadhatta meg a kér­dés alatti adónem öregbítését azon térről, mely különben ostromra a legkedvezőbb lehetett volna, t. i. a földmivelő osztály érdekének szempontjá­ból. Nem támadhatta meg pedig e téren a mi­­nistériumot azért, mert a földmivelő osztályok bizalma helyett annak gyanúját bírja azon idő óta, melyben a Derby-kormánynak a hatalomhoz ra­gaszkodása miatt elállott a protectio zászlójától. Ha e zászlót maga nem veti el a torypárt, úgy vezérel tegnap több benső erő és sikerrel mond­hatták volna el, hogy a földmivelő, ki három­ne­gyedét hordozta az országos közadók terhének, el nem viselheti az őt egyenesen sújtó malátaadónak 50­0 centtel emeltetését; mert hogy ez adó csak­ugyan s közvetlenül a földmi­velőt, s csak köz­vetve terheli a sört fogyasztó közönséget, ez vi­lágos igazság. Végül megjegyzem, hogy a maláta­­adó tegnap megoldott kérdésében eldöntöttnek tekinthető az öszbudgetnek sorsa. A királynő egy üzenetet küldött tegnap mind­két házhoz, melyben szükségét tuditti az orszá­gos militia vagy polgári katonaság fegyverre szólításának. Ez üzenetet Palmerston lord egy törvénynyé lett bilije előzé meg, mely szerint a militia nem csak ellenséges invasio esetében s nagy szükség idején, de kült­áború alatt is fegyvert fogni parancsoltathatik a királynő által hazai szolgálatokra A tegnapi üzenet tehát a mi­­­litiának nem mozgóvá tételét jelenti, a szónak száraz-európai értelmében, azaz akként, hogy külországokba is rendeltethetik, hanem jelenti azt, hogy a militia fog használtatni a külföldre küldendő rendes katonaság helyett, például a Towerban, Portsmouthban, a st jamesi s windsori postaszolgálatban stb. A királynő ez üzenetét egyéniránt nem csak a polgári katonaság fogadja lelkesedéssel, de az országos közvélemény is öröm s megnyugvással veszi, mint annak kijelentetését, miszerint a rendes haderő Török-­­ Görögországba s Oroszország balti tartományaiba fog hadiszol­gálatokra kiküldetni. A használható militia ereje 60 ezer fő. Paris, máj. 17. —S.— A Richelieu-utczában levő ,,Hotel de Princes“ európai hire mellett egy per, melyben annak tulajdonosa főszerepet játszik, tán a kül­földre nézve sem egészen érdeknélküli. Néhány év előtt, egy többé már nem oly fiatal, de igen szép hölgy, S* k. a. a fogadóban lakást bérelt. A tulajdonos, Privat ar* ki pénzügyeinek rász­állása következtében akkor igen buboros volt, a bájos hölgygyeli társalgásban vigasztalást és szó­rakozást keresett és talált, ő csakhamar fejlődött köztük egyike ama benső frigyeknek, miket a quartier latinban a 13-ik városrészbeni (csak 12 rész van e külvárosban) házasságoknak nevezni szoktak. Sőt a hölgy még a háziügyek élén is állt, és a table d hate nál elnökölt, hol talán egyik vagy másik magyar olvasóim közös tiszte­letbeli üléssel bírt is mellette, s az ő valóban ér­dekes társalgását gyönyörrel élvező Ez így tar­tott két vagy három évig, és Privat asszony a törvényszerűség látszatával tán tovább is meg fogott volna elégedni, ha „férje“ igen becsületes anyjának befolyásától nem tart vala. Szükséges­nek tartotta tehát ez ágyas viszonyt polgár házassággá változtatni. Rokonai segíték őt e tö­rekvésben, férjének legmeghatóbb leveleket ír­ván a rendes összeköttetések boldogságánál. Ideje most megjegyezni, mikép S* k. a. atyja ez­redes volt a császári testőrségnél, s nővére Ghy­­k­a oláhországi fejedelem neje. Láthatni, mikép e történet csaknem a keleti kérdés egyik episodjá­­nak illenék be. Az oláh fejedelem a harminczas években ismerte meg Páriában e S* k. a. -t, hol mint írónő a napisajtóban nevet szerzett magá­nak. Ezen dolgozatok nem téveszték hatásukat Privat úrra, s a múlt év folytában a törvényes összekötés megtörtént. Ez kezdete volt a szere­lem végének, mivel négy héttel­ az ünnepélyesen végbement tény után egy valaki megjelenik Pri­vat úr kabinetjében, minden előzmény nélkül leül egy székre, s azt kérdi a meglepettől: „No, uram, hogy van feleségem ?■* „Feleségem!“ P a t­y ur — így híják az idegent — kiigazíttatott utcyán, de ez nem semmmisítette meg azt, hogy S* k. a. Paty ur neje volt legyen, mielőtt Privat asszony­­nyá lön. Az iratokból kiviláglik, mikép­p fiatal­ságában Paty urat Londonba követte, s ott őket egy protestáns pap összeadta. Szülei és az oláh fejedelemnő igen jól tudták a hölgy életének e „csekély“ eseményét, mert egybekelése előtt Londonban, Párisban, és a hölgy születéshelyén a kihirdetési formaságok­ pontosan teljesítve lő­nek, és ha a jogi köznyelvet jól értettem, akkor a házasság törvényszerű érvényességéből Franczia­­országban sem hiányzott egyéb az okmányok át­íratásánál. Annyi bizonyos, hogy Paty úr a nő ellen eleinte kétférjűség miatt vádat emelt, mely azonban ideiglenesen foganatba nem vétetik. Paty úr és neje tehát mint boldog házasok Londonban vannak, de ekkor egy szép reggel egy d­­jka lép be a nő szobájába, s elbeszéli, mi­kép a gyermek az ő férjéhez tartozik Jelenetek a házasok közt és hadüzenet. Paty elválik nejé­től, s búcsúzáskor gúnyosan oda kiált neki, mikép házasságuk csak komédia volt. Hol és mikép élt legyen Su­k­­a. ezen pillanattól fogva egész a „Hôtel de Princes“-beni megjelenéséig, ez az ok­mányokból nem világlik ki. Ma úgy állnak a dol­gok, hogy Privat úr a törvényszékektől házassága megsemmisíttetését kéri. A három ügyvéd már­a megtarta a beszédet, s gondolhatni, ho£y egyi­kük sem hagyott egy ép hajszálat is ellenfeleik védenc­ein. A főszerepet e történetben a pénz j­átsza , mivel a Privat úr és neje közti há­zassági szerződés­en utóbbi mint férjének hi­telezője van elismerve; úgy látszik, Paty úr, mint egykori neje hitelezője, ezen körülményt a maga j­avára akarj­a felhasználni. Azonban ezek már oly részletek, mikbe bocsátkozni fölöslegesnek tar­tom. Csak nagyjából akartam a furcsa történetet közleni. Az ítéletet legközelebbi héten várj­ák. A „Journé des Débats“ mai száma C. her­czeg beszédét egész terjedelmében adja. — Hüb­ner úr tegnap reggel visszatért, S e pillanatban,­­midőn ezt írom, a külügyminiszernél van. Saint A­r­n­a­u­d tábornagy o­­­kán Smyrnába érkezett Férey tábornok tegnapelőtt Marseilleben hajó­ra szállott. . Berlin, máj. 20. •fj- Azon megbízatásról, melylyel gróf Ar­­­vensleben innen Bécsbe küldetett, s mely ál­lítólag egy vagy másfél hónapig fogna tartani, jólértesült körökben úgy vélekednek, mikép az a porosz-austriai szerződésre, s az utóbbival össze­köttetésben álló hadi egyezményre vonatkoznék. Ez annál inkább hihető, mivel a „Zeit“ — ezen a ministerium bureaukratiai pártja által még folyvást sugallott lap is — azon nézetben van, hogy „Al­­­vensleben küldetésének tárgya az april 20-ai szerződés. De a közönség szava, mely a Dobna, Bismark-Schönhausen és Kleist -Retzow-féle ka­binetalakulás félelmétől még nem szabadult meg, azonkívül még azt is állít­j­a, mi­kép Alvensleben megbízást nyert volna, mindent elkövetni, hogy a hadi conventio oly magyarázatot nyerjen, mely annak alkalmaztatását inkább Oroszország javára megengedné.“Ez ismét más kérdés, melyre vonat­kozólag a „Zeit“ megjegyzi, mikép egy ilyen ma­gyarázatban semmi bizalmat nem helyezhet, „már azon okból sem, mivel a Bécsben uralkodó han­gulat és a viszonyoknak ottani mindinkább tisz­tábbra fejlődése után egy ilyen megbízatás sike­réhez semmi remény nem lehet.“ « Azonban a közönség nem hagyja magát oly könnyen megnyugtattatni. Emlékezni fognak a Páris és Londonba történt békeküldetésekre, mon­dani fogják egymásnak, hogy e megbízatások sem sikerültek, és különösen, hogy jóllehet az ápril 20- ai szerződés tartalma s az azzal összekötött hadi­onvencióról még semmi bizonyost nem tud­nak, mégis azután ítélve, a­mi e két szerződ­vény keletkeztének történetéről tudva van, mindene­setre nagy valószínűség létezik az iránt, hogy azok nem egészen szabatos, sőt több rendbeli szűkebb vagy tágabb magyarázatnak helyt adó formában szerkesztvék. Mert tudomás szerint a két német nagyhatalom nézetei azon esetlegességek­ről, melyek közt egy Oroszország elleni tényle­ges föllépés be lenne következendő, valamint az iránt, mit kelljen „a német érdekeknek a keleti kérdésnel­ megőrzése“ alatt érteni, eleinte jófor­mán élesen állottak egymással szemközt, s mi­után az időviszonyok gyors eljárást tettek szük­ségessé , egy compromiss­ al kellett megelé­gedni, s ez utóbbira nézve oly rövid idő alatt alig találtak kifejezést, mely még ne engedne he­lyet egy kisebb nagyobb mértékben oroszelle­nes felfogásnak. Ez hogy porosz részről a sza­batosság ezen hiányához újabb alkudozások nyi­tásának lehetőségét, sőt még azon reményt is kötik, miszerint a félig és nem szívesen tett engedélyek visszavonassanak, ez utoljára sem oly csodálatos vagy légből kapott állítás Ha igaz az, mit tegnap egy jólértesült helyen az ápril­i­0-ki szerződés tar­talmáról hallottam, akkor valóban a szerződés elmagyarázgatási küldetés oly reménytelen, hogy szinte alig hihetni annak megtörténtét, s annál kevésbbé, hogy azt egy oly ügyes s becsületben megőszült diplomata, mint Alvensleben, elfogad­ni h­ajlan­dó lenne. Ezek után közlöm, a­mit a kér­déses szerződésről hallottam . Ugyanaz állítólag egy, Austria s Poroszországtól közösen szárma­zandó felszólítást kötne ki a dunai fejedelemsé­­ségekbőli kivonulás végett. Ha ezen felszólítás figyelembe nem vétetnék, Austria Oláhországba fogna nyomulni, midőn aztán Poroszország magá­ra vállalná el a kötelességet, Sziléziában vagy Ga­­licziában is egy hadtestet felállítani, egyelőre csak fedezet végett. Ellenben Poroszország köteles az­­orosz határt átlépni, mihelyt Oroszország komoly támadást intézene a Balkánvonal ellen (?!) A tu­lajdonképi frigyszerződésbe végre azon bizalmas határozat igtattatott, miszerint a német érde­kek akkor tekintendők fenyegetetteknek, ha a fejedelemségekbőli kivonulás végetti felszól­ítás­nak Oroszország semmikép nem engedne, és hogy ez iránt Austria s Poroszország közt tökéletes egyetértés léteznék. Az utóbbi valóban a leg­­fontosb lenne, mivel a Balkánvonal iránti hatá­­rozmányt én — legalább e szabatos alakban — teljesen valótlannak tartom. Azonban Alvensle­ben küldetése mindenesetre még csak azon fo­gadtatás által, melylyel javaslatai Bécsben talál­­kozandnak, nyerhet fontosságot; annak Porosz­­országot illető jelentőségéről még szólani fogok. Jász Kis­ér, május 14. A cs. k. dohány-beváltó bizottmány itteni működése már befejezve, s a mintegy 14 ezer mázsányi beváltott dohány szomszéd községbeli fuvarosok által, mázsájától fizetett 2 vízért a pesti főraktárba felszállítva is van. Főkapitányi kibocsátvány folytán városi ta­nácsunk felhíva volt a földadó­ nyilvántartási munkálatok teljesítésére szükséges segédsze­mélyzetről gondoskodni, mely munkálatokra r­ász - kerületi mérnök Juhász András ur,300 vfor. évi fizetés mellett, felsőbb jóváhagyás reményé­ben neveztetett ki. Ugyancsak főkapitányi rendelet nyomán a cs. k.­sóraktárak feloszlatása következtében ta­pasztalt sókereskedési visszaélések megszünteté­se, s a szegényebb néposztály ebbéli szükséglete megszerzése könnyítése tekintetéből, a nagyobb községekben egy só­r­aktár felállítása elrendel­tetett, mely hasznos intézkedés foganatosítására községünk részéről e következő intézkedések té­tettek : „Sóraktár helyéül a községházánál volt tár­gyalási terem jelöltetett ki, mely raktárba a só 50 mázsájával szerzendő be. A fuvarozás Szol­nokból, miután annak ingyen teljesítésétől a la­kosság idegen, sorszám szerint, mázsájától a meg­szabott­­ víztért teljesítendő. A beszerzendő só nagybani mérését a város gazdája teljesíti, vala­mint a sóra utalványozott, s az eladásból bejött pénzt, só­pénztár czím alatt elkülönítve, a főbíró ellenőrsége,­­ mindkettő azonban felelősség mellett — kezeli. A kicsinyben mérés,­ mivel ez a város gazdija teendőit tetemesen­ terhelné,­egy helybeli boltos kereskedőnek, mázsájától 20 p. kr. mérési dij fizetés mellett, átadatott. Lóala­pul a közös pákái pénztár jövedelme jelöltetett ki. A só nagyban mérésére hetenkint két nap, u. m­. hétfő és péntek, tűzetett ki. Idegeneknek mind nagyban — mind az apró só mérése 5 p. sor. büntetés alatt tilalmas; hasonlóul bűntet­tetnek azok is, kik saját szükségük örve alatt a sót idegenek számára csempészik Ásó ára nagy-­­ban mint kicsinyben fontjától 4 p. ki . járási kapitányi körrendelet felhívása követ­keztében, az uralkodó élelemdrágaság miatt, a városi tanács által az eddig 12-ben állott malom­vámnak 13-dára leendő alábbszállítása vélemé­nyeztetett Tisza szabályozási munkálataink eredménye eddig elő a következő : e mai napig összesen mintegy 4500 folyó él teljesen elkészülve, 2700 - öl fákkal beültetve, s 25.000 köb­öl földnél több kiemelve van, mi mindenesetre fényes siker. A töltés teste, miután az előleges terv elkészülte után, a m. évi, még az 1830-ki — e.vidéken leg­nagyobbnak ismert —■ árvizet is 8 hüvelykkel ha­­ladta, ehez képest idomíttatott. — Az érdekeltek lelkesljei ez évi illetőségeiket már befizették, a többi ké­rdelmező rész pe­dig a cs k. központi bizottmány által kieszközölt politikai után e na­pokban arra rászoríttatni fog. Heged­üs Zsigmond helybeli közbirtokos úr,jelenben k­­rczagi kapitány, a végrehajtási fenyegetéssel sürgetett ez idei tiszaszabályozási mintegy 17 ezer p. for. költségjárulék némi fe­dezésére 4 ezer p for. kölcsönt, vett fel 5 száza­lékos kamatra, mely készletet városunk­­számára oly feltétellel adott át, miszerint az általa vállalt váltói kötelezettség eredménye a tanács által át­­vállaltassék, egyszersmind a fizetési kötelezett­­ség, jegyzőkönyvi határozat értelmében, bizto­­­síttassék. A hírlapilag hirdetett lóbevásárlási cs. k. bi­zottmány Jász-Berényben szedte apró, zömök, de egésséges lovainkat, s e miatt most már annyira felemelkedett vidékünkön a ló ára, hogy mit eddig váltóért megvettünk, most már pengőért sem igen kaphatjuk meg. — Az ujonczoknak nem csak összeírása, de felavatása is rég befejeztetett. London, máj. 16. 427. Május­ 23 - án 1854

Next