Budapesti Hírlap, 1854. augusztus (483-508. szám)

1854-08-01 / 483. szám

ii haza közös érdekei minden hű polgártól élnek.“ ,Már magában a sikerben fényes jutalom van.“ ,S mennyi jutalom­­ azonkívül az öntudatban, a teljesített honfiúi kötelesség érzetét oly nelőleg kiséri.“ Üzen lelkesedéssel teli felhívásnak eredete­m­ többi közt, hogy Komárom városa, mely­­ lakost alig számlál, s mely a forradalmi ok súlya alatt milliót szenvedett s anyagilag­yengült erejében emelkedni máig is alig ké­­igy szív s lélekkel 150,000 ftot ajánlott m­eg, bár anyagilag gyengült is, de hűség-­s­zeretetben növekedő, sőt megújult erővel tavata önzetlen nagyságában nemes vágy­törekszik királyi városaink sorában helyt­eni. Tekintve ugyanis, mikép városunkban íz- s vagyonaristokratia leggyengébb, eze­n vállaltak 1000 ftos kötelezvényeket, sőt­lyek,mint Burián András s Freystadtl - kalmár urak külön 5.000 forinttal, F­i­­­jr Frigyes és Ziegler Albert urak pedig­­ külön-külön 2000 fttal járultak az állam­önhöz. A megyei járásokban , is szép buzgalommal­ak az aláírások, így Ó-Gyallán, egy kisebb igben Konkoly Thege Lászlónné asszony­teljes honleányi érzelemmel 15.000 fttal írta­ meg az aláírási ivet, néhány perez alatt helységben már 20,000 forint állott az íven nyerve. Továbbá az a Szőny határában levő tő­i czukorgyár, mely a vállalkozóknak tető­­költségére újból építve, működése hasznát alig élvezi, legott 10,000­­forintot ajánlott Azonban az aláir-í ok még leginkább köröz­­ben lévén, a többi birtokos urak ajánlatairól későbben nyerendünk tudomást, melyek a kozásnak — mint hiszszük — hasonlóiig­­síelők leendnek. r. 1. Békesből, Szarvas, jul. 27. Békésmegye, mely legjobb érzelmei tanusí­­■a, mindig és minden alkalmat a legnagyobb íznél ragadott meg, hozzá illő helyet igyek­­jelenleg is elfoglalni, az uj államkölcsön a­­i közt. Azon önmegtagadó elhatározottság­­mely a hazája és királyáért csatába induló hőst űzi, hozza vagyonát szives készséggel áldo­­l a közjó oltárára, áldozandó életét és vérét a a szükség parancsoló szava úgy kívánja. Községeink vetekednek egymással a költ ajánlásban. Szarvas 300,000, Endrőd Ollő, Öcsöd 106,000, Gryoma 180,000 , járulnak az aláíráshoz. A gyulai járásnak kisded falucskája, az alig pár ezer lakost íláló Elek, 100,000 pftot ajánlott fel. Az e­­.­gyulai járás közel egy millió pstot­észe; Magyargyula község bírája maga 10,000,­­ stb. Megyefőnök Bonyhádi Gyula urnák­a előtt az uj kölcsön nagyszerű és magasztos járói, politikai és financziális eredményéről, a népszerűbb nyelven tartott felvilágosító be­' lei, meggyőzték a legvastagabb önfejűséget, digattaták a gyanúsító részakaratot, s meg­­,van a legszűkebb kebleket is,okozák azon öt­­­etes következményt, miszerint a fennforgó lésre nézve mindenki átlátja immár, hogy az enesén és kizárólag az állam jóléte körül fo­g , az állam érdeke pedig — a polgárok érde- és igy segítvén az államot, önmagunkon se­­ink, áldozván annak jobblétéért, saját jóvai­­kat mozdítjuk elő. Ha befolynak az egész megyéből az alábrá­­ , nem késünk azok eredményét közleni. Addig is, minél több követőt a békésmegyei fesültségnek í­r. 1. Temesvár, jul. 28. A nemzeti kölcsön örvendetes felkaroltató­­, habár röviden, lehetlen­­sietve köztudomásra nem juttatnom. Tartományi kormányzó C o r o n i­­­n i altb. ő excja, s a város polgármestere is felhív­­­vásokat intézve a lakossághoz, mindenki siet honpolgári kötelességét és hűségét tettleg bizo­­nyítani. A város részéről egy tanácsnok sze­mélyesen jár az aláírási ívekkel s jelentékeny ősz­­i szegek jegyzése bizonyítja, hogy a polgárság­­ minden körülmények közt hű támaszául akarja magát kitüntetni a hazának és Uralkodó-­­ háznak. Mit mondjak még a föld népéről! Billet falu egy millió pftot irt alá, annyit mint Pesti vagy Debreczen. Ha már faluk találkoznak a ha­,­­zában , mik ily tetemes áldozatokkal sietnek a­ közjóra, úgy nincs­ mit félni a veszélytől, mely meg bírná rendíteni az államot. Mondják, Billet­ a mezővárosi szabadalmakért folyamodott: ha nagysága és lakosai vagyonossága, mint mivelt­­sége nem volna is oly fokon, mint­ valósággal, ez utóbb kitüntetett érdeme elég volna amaz igén­­ nyelt jutalomra. 1. 1 PEST, jul. 31. (Hírlapi szemle.) A „Frankf. Postz.“ jul. I 25-diki számában következő czikket közöl ,­az aus-­­triai nemzeti kölcsönről. „Minden tudósítások, amiket Austriából kapunk, kezeskednek a nemzeti kölcsön sikerüléséért Nemesség, testületek és polgárrend, herczegek, iparosok, papság, városok és mindennnemű egyletek versenyeznek, bizal­mukat a Császár, kormányában, hazájuk jövőjében tényleg tanúsítani. Milliókról hallunk, miket e­­gyes gazdag magánszemélyek írnak alá. Szív­­emelő s megható jelenet a kicsis egy oly idejében, midőn talán nem sokára még nagyobb javak, mint az ország kincsei, teendők le a haza oltárára, a fejedelem első szavára egy oly tolongást látni a nemzeti erény, az Uralkodóház iránti ragaszkodás és bizalom tanúsítására Egy oly államnak, hol hasonló áldozatkészségű példa for­dul elő, nagy jövendővel kell bírnia. Nem először történik, hogy a Császár, rendszabályai a szokatlannak jellemét viselik. Ő lefegyverkezett, miután az oroszok a Pruthon átkeltek. Ez legszélsőbb bizalom volt az orosz c­ár békés érzületeinek valódiságában. A csalódással minden köteleztetés a fogadott se­gélyért törlesztve van, és ha most a harcztemp­­lomnak mégis ki kell nyittatnia, az elkerülhetlen­­ségrőli meggyőződés annál mélyebben alapszik. Most a Császár a birodalom pénzügyeit rendezi egy oly pillanatban, midőn a zivatarfelhők fe­nyegetőig vonulnak Európa fölött össze. Egy ilyen rendszabály hasonló pillanatban talán még nem hozatott. Midőn más államok háztartásuk hátrányait épen ilyenkor takarják legjobban, mi­szerint a hadi koczka szerint a győzelmeket vagy veszteségeket az általános leszámításba hozzák, a Császár e szükséget és helyzetet nyilván hirdeti népének, s annak bizalmára és nemzeti érzésére hivatkozik. És nem csalódott. Minden nagy ese­ményeknek előképe vagy mellékdarabja megvan a történetben. Róma kapui megnyíltak a légiók Spanyolországba indulásának, míg Hannibal a kapitolium ostromához készült. Nem csak a meg­mentés, hanem a világuralom is volt a meresztett gyümölcse. Az „audaces fortuna juvat“ is igaz közmondás. De oly anyagi dolgokban, mint a pénzügyek és pénz, a vállalat merészsége maga nem kecsegtetne, még kevésbbé biztosítaná a si­kert. Mi némely szemekben mint merész hatá­rozat tűnik föl, az a források és eszközök lelkis­­meretes megfontolásának eredménye, s alapos bi­zalom Austria hazafiságában. Nem kétkedünk, miszerint egy koronaország sem akarandja magát felülmulatni hagyni, s ekkér az uj teher könnyen uj kötelékké válhatik,s egy magasztos jelen a mult fájdalmait,sebeit és bűneit feledésnek adandja át.“ Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Augustus 1. ** M. hó 27 -kén tartatott meg a pesti gymna­­siumban, délelőtt a fél­ délután az altanoda osztá­­ sM^MiiiPMnTW»MiiriBTiTiriMiTrírgpT*»iflw*aaasiir~ ’^•■<3BWB3ágsjőa«jaM——p— lyaiban, számot becses ár­ ét szakértő vendégek­­körében ez évi nyilvános vizsga, mely egy közöröm ünnepévé len az érdeklett szülők, tanítók) fiatalság egyéb hó keblű barátira és a növendékekre nézve. A vizsgát a n. t. igazgató ur rövid beszéddel nyitá meg, melyben az igy intézett vizsgáknak ezé­dját, mi is az összes tanintézet közös működésé­r nek kimutatásában áll,röviden előadván,­a nyilvános megtiszteltetésben részt veendő és egyet tantár­gyakból felelendő tanonczokat rendre fölszólító. E rendben ismét magyar nyelven édesen zengő és lelkesen elszavalt szónoklatok foglaltak első helyet, melyet a római platsicus nyelven nem ki­sebb lelkesedéssel előadott metdarabok követtek; majd a kellő kísérletek által fölvilágosított és a tisztelt közönségnek is érdekessé vált terr­mészettan , az ügyesen dolgozott mennyiségtani példák , valamint a természetrajzból az ásvány - és növényországnak bámulatos szüleményei, az általá­nos történelem legérdekesebb szakai, a német nyelve­­n a szavalmányok és az ó­görögnek minden oldalról megh­unyt és kellő fénybe állított műdarabjai jöttek szőnyegre. Következő napon az angol és franczia nyelv vizsgáltatott.­­ A feleletek általában oly kielégítők voltak, hogy a legszigorúbb bíráló is alig volna képes e vagy ama szakban helyeslését inkább érdemlett ítéletre hajolni; nem is maradt akár a hallgatók, akár a felelők részéről egyéb hátra, mint azon sóhaj, hogy vajha többen és többet felelhettek volna­ valamint azon hó vágy, melylyel a tante­remből távoztak , hogy bár csak éltüknek ily örömözönlő szaka, milyenek az áldásdús sikerrel ko­­­szorúzött perezek valónak, minél hosszabbra vonul­na. A nem­es ifjak arczain festve vala azon buzga­lom, mely feleleteik talpraesésében szivük elége­­dettégét tük­rözteté és érezteté velük az érdemkért, melyet mindenki, mint öntudatának becses sajátját, keblében hordozand mindenkor. A t. ez. vendég­­kar pedig hála és öröm-ömledezések közt örvendett a hazának, melynek ily sokoldalulag kiképzett és jelesen kiművelt fiai lépenének jelen korunknak sokat igénylő viszonyaiba. A vizsga alkalmával a t. ez.­úri vendégek közt a nagygymnasiumról­ ez évi tudósítvány osztatott ki, mely némi érdekes statis­­tikai adatokon kívül igen fontos értekezést tartal­maz Schickhuber Móricz tanártól, melyben a ré­giek ismeretköre öszhasonlíttatik a mostanival. A­­­­yanijuk ezen értekezést minden érdekeltek figyelmé- I­be, mint nagy tárgyavatottsággal írottat és olyant, s mely biztos hatálylyal bir bárkinek előbbi ítéletét, ha e tárgyban helyes volt, alaposságában megszilár­dítani,ha talán tévedett,az igaz útra terelni.M. hó 31- kén e tanév ünnepélyes hálaadással zára­tott be, melynél az összes tanári kar és ifjúság jelen volt. Áldás működéseikre! (Közbirodalmi napló.) B ó o s, julius 36. C­s­issá­r O Fels­ég­e lachlból ndvány up mulva- I visszaváratik. — Linzből jul. 2- Jól jelentik :Császár- I d é 0 felsége a gőzösön ma reggeli 6­4 órakor legjobb ügésségben ide érkezett,s5 pe­rczc­el később Ő Felsége legkegyelmesebb UrunkCsászárunk szárazi után. ó Felségeiket a nagy számban egybe­­gyült lakosság letrhatlan lelkesedéssel fogadta.­­ Felségeik 7 órakor az ünnepien felékesített városon keresztül Ischlbe folytaták utjokat. — Arni effendi török követ a bécsi udvarnál napokban a cs. k. kabinetnek Szerbiát illetőleg oly közléseket tett, melyek szerint a ports a szerb kor­mány irányában a Szerbiában történő hadikészüle­tekre nézve oly módon nyilatkozott, mikép az csal­fa ad­aival minden további készületek megszünteté­sét fogja eredményezni. Lemberg, jul. 26. B. Hesz­­szn."Ő exp. a 111. és IV­ d. hadsereg főparancsnoka tegnap Kra­­s­kóba elutazott. (Külföldi napló) P­ár­is, júl. 27. A két nap­­ óta elterjedt hírek daczára Napóleon herczeg­­ november előtt nem fog visszatérni. — A „Moniteur de l’armée“ szerint az északi­­ tábor megalakítása s szervezete már egészen meg ▼an állapítva: az ahhoz tartozandó összes csapatok ott rövid idődösze Wszffék gyűlve. ABiarr­itli tábor alakítottaf kMós 11a$fM&. — Legközelebb T o u 1 o ri'b ó 1 ujabb csapatok fognak keletre szállíttatni. — A legközelebb történt befogatások igen számosak; bizonyosnak láttáik, hogy a spanyol­országi események Páriában nagyon felizgatták a forradalmi pártot­­, a titkos­ társulatokat. Liz­bo­n­á­b­ó 1 jul. 191r6l érkezett posta. V­i­­goban nagy izgatottság uralkodott s 22-ig ott pro­­nunciamentot vártak. i a. • B­écs, jul. 30. „O. C.“ Az austriai hazafi jelenleg csak megelégedéssel tekinthet, a legtöbb hazai és német lapok magatartására a két napi­ügynek , a nemzeti kölcsönnek és Austria keleti ügybeni politikájának tárgyalásában. Urunk Császárunk maga birodalmá­ban­ alattvalóihoz intézett felhívása tevékeny kézrehatásra , a folyó pénzérték helyreállítá­sa és a rendkívüli pénzeszközök előteremtése végett a birodalom hatalmi állása és érde­kei megóvása és megszilárdítása czéljából a j­elen európai vizályban, az egész austriai sajtó­­rém leyális viszhangra talált,­­ mely valósággal aztán érzület kifejezése, mely minden osztályok közt minden koronaországokban bebizonyul, és az éves rendszabály sikerét már minden kétsé­gen fölül helyezi ily tények" ellenében a külföldi sajtó is kénytelen elismerni a Császárunk u­­ralkodópálczája alatt egyesült birodalom belső se­gélyforrásainak nagy voltát, valamint a nép hű­ségét és férfiasságát, mely eldöntő pillanatokban nagyszerű tettel bizonyítja be újra régi próbák­ becsületességét. O csa­k A­p­o­s­to­­­i Felsége határozatai szerint az illető legfe­leiratban az önkény­­es nem­­­zeti kölcsönnek, mint már említve volt, ezér­­t egyszersmind a hadikészületeket előmozdítani, melyek Austria külpolitikájának kellő hatályt köl­csönöznek. E tekintetben is csak azt constatkroz­­hatjuk, miszerint a belföldi lapok messze­ túlnyo­mó többsége, és épen úgy az Austrián kívül megjelenő legjelentékenyebb német hírlapok a­­zon nazafiai megelégedésnek szolgálnak orgánu­maiul, mit a cs. k. kabinet hagyományos politi­kájának követése a birodalom határain belül, va­lamint a német szövetség minden országaiban előidéz. Midőn tehát az austriai sajtót általában, a nagy európai ügy tárgyalásában elismerést ér­­­­de­mlő irány­t követni látjuk : magától értetik, hogy a különböző hírlapok egyszerűen csak szer­kesztőik vagy azon közönség nézeteit képviselik, melynek számára számítvák. A mi sajtótörvény­hozásunk — bizonyos, a közerkölcsiség és a ba­rátságos államok tekintetbevétele által paran­csolt korlátok közt — megengedi akadály nélküli előterjesztését személyes véleményeknek a köz­érdekű fennforgó kérdésben. Ellenben minden lap egyedül maga is tartozik a felelősséget saját véleménye és előadási módjáért viselni. A kor­mány nem akarja az austriai sajtónak eléje szabni, miként ítélje meg a bel- vagy külkabinetek po­litikáját , de azt minden lapoktól lehet és fogja kivárni, — annyival inkább olyanoktól, melyek politikáját lényeges pontjaiban helyesül elisme­rik — hogy szövetséges és szoros barátságban álló udvarokról kellő tisztelettel szóljanak. A tü­relmetlenség, a dolgok mielőbbi kifejlődése iránt a keleti krcsisben, teljességgel nem menti az illet­len hangot oly hatalom ellen, mely a legszorosabb szövetségi s barátsági viszonyban áll Austriával és felséges császári házunkkal.­szélybe keveredhető kereszteseknek segítségük­­lenni. A második harcsadnál valamivel hátrább, en- i balszárnya hosszabbításául állt a király nem­­b mint 500 főnyi erős kiválogatott lengyel har­isokból szervezett őrhada, itt volt egy magyar irály is, sz. György zászlaja alatt tartotta ezt thori István. Mind a két harozad lovasságból ott. A gyalogság szekérvárakba volt felosztva a starend jobb- és balszárnyán, az egyik Várna­­nyában a hegyek alján, a második a diveni mo­­ll partján. Rendeltetésük volt, ha a csata szeren­­ítlenül ütne ki, a visszavert hadaknak oltalomba tele, és a sebesültek elfogadása s ápolása. A szultán is megérkezett a csata színhelyére gyezer lépésnyi távulatra a magyar állodástól, hait ő is csatarendbe állítá. Okulva a múlt hadév­­esetei által, előbbrelátó lett. Csatarendje majd indenben hasonlított az 1396-ban történt niká­­ilyi ütközet csatarendéhez : nagy tömegekben, s­árom harozadban állítá fel 125 ezerre rugó tömér­­ik seregét,­november 9. és 10. közti éjjel s azon­­­ a janicsárok állodásának és pogyász elgáto­­­rozásához fogtak. Az első harczad három csoportozatában , be­­srkedő félkört alakítva álltak az ázsiai lovashadak Urakhan bei vezérlete alatt, jobbszárnynyal a szugatról lenyúló hegyek aljához támaszkodva, a alszárny pedig a Makropolis felé lehajló hegy ma­­ass ágain. A második harozad szinte három csoportozatáb­an az elsőhöz hasonló alakban állott a rumeliai európai­ lovasság, K a r a d s a bei vezénylete alatt,­­ első harozad álló danánál emelkedetteb­b helyzet­ben. Ennek jobbszárnya jóval túlszárnyalta az első harozad jobbszárnyát. A harmadik harozadot képezték tartalékul a janicsárok hatalmas pajzsokkal, szúróvágó dárdák­kal. Íjászok voltak többen, néhánynak volt hosszú kanóazpuskája is. A janicsárok közt volt maga a szultán is. Ezen harozad spanyol tövissel ellátott gátonynyal, árokkal környezeti védállásban volt a két első harozad dereka mögött. Leghátul voltak, szintén elgátonyozva—mint hamarjában lehetett—a teherhordó tevék, öszvérek és pogyás­­szekerek. Tekintsünk szét a két ellenes hadak állomásain: első pillanatra láthatjuk, hogy a magyaroké roszul volt választva, alkalmasint a sürgetés körülmények követelésétől kényszerítve választá azt a magyar hadvezér. A tér, melyen a keresztény sereg állo­­dásba vergődött, létszámával bár némi arányban állott is, — mert tágasabb tért ily kicsiny haddal elfoglalni bajos volt volna; de a hadak mozgalmi tehetőségét tekintve, mégis nagyon összeszorított I volt az, a diveni tó mocsárosi és fekete-tengert I szegélyző hegység dél-északra nyúló alja közti tér I t. i. alig 5000 lépésnyi tágas. Az állodás legveszé­­l­­yesebb hátrányát azonban a Paravidi folyó tette,­­ mert ez a magyar állodás hossza mögött volt, a I bekövetkezhető balesetben elzárta a hátrálati vo- I­nalat, és a csatavesztett hadakat a győztes töme- I gestül részint a tenger öblébe, részint a diveni mo­csárokba szoríthatta. Maga Várna is alkalmasint a f a­­ sereg csekély számereje miatt ersítlenül maradott,­­támpontul fel nem használtatott. Hunyadi czélsze­­­­rűbben,teszi, ha vissza nem tér addig Várnához —­­ kivált ha reménysége csak némileg is volt, hogy a­­ keresztény hajóhad a Pontus Euxim­aba vitorlás­­­­hat mégis,, neki segítő erőt hozandó, — míg csak a flotta a várnai öbölben horgonyt nem vetett, maradt volna addig a Paravidi és Kamcsik folyó között könnyen elgátonyozható állódékban, mert a tenger­part hosszában, minekutána Drinápoly török hata­lomban volt, Byzanozhoz vonulni absolut lehetetlen ugyan nem, de annak kívánt eredménye valószí­­­nűtlen volt. Várnánál — tekintve az ellenség állo­­másait — a szerepek egészen ki voltak cserélve, a szultán t. i. a magyarok hadászati­­­­gy hátrálati vonalát foglalta el, a Duna vidéke,honnét a magya­rok jöttek, merre térnie kellett, hahogy hazafelé húzódnának, a török sereg mögött volt. Egyedül a mart hosszában a fekete-tenger mellett Mangalia felé volt még egy nyitott keskeny út, de azon át­­szorongani az ellenség közelében, állodásának bal­­oldalékán több volt mint veszélyes. Az ozmán sereg állodása jól volt választva: Várna vidéke dombozatain tudniillik,a honnét a ke­resztény hadak állodáján tökéletesen uralkodott, hát möge nyílt volt, biztos is, szétverettetés eseté­ben feltartóztatlanul hátrálhatott minden irányban s Hemosz völgyeibe. Hunyadi jól felfogta azonban szorongatott helyzetét, nem tekintve seregének cse­kély számát, nem a török állomása előnyeit, táma­dólag lépett fel annyiban, miszerint ő visszatérve Kandsik mellékéről, a Várnához közeledő török el­len előbbre nyomult, imponálni akart­a így, meg­előzni az ellenséget minden mozgalmaiban, mert ha ő nem támadja a törököt, megtámadja­­és őt, s tömérdek erejével elnyomja, elkerülhetlenül veszve van igy. Ellenben ha rohamjai­ sikerülnek, a mihez, ismerve hadainak lelkületét, személyes bátonigái harczosainak, némi reménysége lehetett, azért is tudva Vegetius mondatát: In omsi­tntim proelio non tam multitudo et virtas indoota, quam art et exercitium to­­lent praestare victoriam November 10. egy órával napvirradta előtt, miután a magyar száguldók a török táborban némi mozgalmakat vettek volna eura — riadalt fuvatott Hunyadi, néhány pillanat alatt nyeregben volt az egész sereg, vezénylő szavára előre mozdult, ez őr­si­ten­dő pontokat elfoglalandó; de oson rövid előre­nyomulás után veszteg állást parancsolt a fővezér, mert minekutáise az ozmán sereg magát egészen rendbe szedte volna, az is előre mozdult, s s két ellenfélt elvála­sztó halmozatokrs nyomult. Az elin­dulás előtt­­nem hiányzottak elrémítő jelek is, így p. o. s hirtelen nyugatról támadott szélvihar a magyar zászlókat összeszferggmtá , tartóik kezéből kitóltá, csak a sz. György Zászlója maradott meg épen; továbbá a királyi apród kezéből kiesett ás ezüst­­siták, midőn azt épen a királynak átnyujtá. A­ balitéletektől nem ment kedélyeket felizgatá ez, és visszaemlékezteté az agg­ódókat a sz. Dom­rokos napi rémítő földingásra, mely Szegeden a környékén és akkor oly rémülést okozott,­­midőn a király nyi­latkozatával a 10 évre kötött fegyverszünetet megtörte. A keresztény hadsereg jobb szárnya volt az állodás gyenge oldala. Turakhanbei tehát­ ez oldalon akart betörni a magyar állodá­ba, és jobb­ra lekanyarodva hegy­­es fékeiről, a magyar sereget jobb oldalékába sújtani, és a diveni mocsárok felé letodrani­, de ő is észrevette S msgyakori mosgfol­­mát, seregestül megállt,­­ igy mind e két fél várta a virradót, hogy után eldöbessék az élet s halál koczkája annyi ezrék élte őt társa felett. (Vége következik.) 2715

Next