Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)
1854-09-27 / 530. szám
rtént, a körjelek lassan kint szűnnek, a láz igen érsekelt és az erőállapot olyan mint tegnap. Albert főlig 6 os. fens. 21-kén estve Imbergbe legjobb egésségben megérkezett és alg. és katonai hatóságok által fogadtatott, ugyanla érkezett gr. Schlick lovatnok 6 excja is. Alert fölig 6 os. fens. sept. 30- ra váratik Bécsbe. — Lizbonai magántudósítások azon meggyőzést fejezik ki, miszerint Portugal ministererkrisis testvérén áll; Saldanha minister a maga állást barátjai körében maga is tarthatlannak nevezte. — Ma d. e. 10 ór. tette le a cs. k. várpalotáin az esküt gr. 'Wratislaw,mint magy és testikapitány, Császár ő Felsége és az összes arére-testörségi tisztek jelenlétében. —■ Meyerhofer cs. k. austr.bok, ki tudomás szerint hosszabb idő óta katonai ügyben Bernben mulat, szerdán Bécsbe haza érkezendik.': — Özv. saxoniai királyné , fals., nővére Zsófa főherczegné és Lajos Viktor főhg ő os. k. nségeik kíséretében Drezdából Sohönbrunba érzett. . —Mainz szövetségi vár kormányzósága October igével Austriától ismét Poroszországra megy át; azért Albert főhg ő os. fens, helyébe kormányva a porosz hg ő k. fens, neveztetett ki. — Gr. r hu n szabadságidőt nyert cs. k. köt Berlinben, Csehországból ide érkezett. KÜLFÖLD.2 Tudósítások a harczterekröl. Délkeleti csatatér. Végre, habár csak ríratt, (alább olvasható) de mégis hiteles tudásaink vannak a krimi kiszállásról, melyek ank szerencsésen megtörténtét kétségen kívül iyezik, de a kiszállás pontjára nézve eddigi tudósításoktól eltérnek, melyek tudots szerint azt hirdették, hogy az egész főhad 0,000 ember Eupatoriánál, vagyis háromnapióföldnyire Szebasztopoltól tétetett partra, az ilített legújabb sürgöny azonban oda mutat,gy Eupatoriánál csak egy hadszakasz kilőtt ki, a főhad tovább menvén a tengeren, Szebasztopolhoz tetemesen közelebbi esőton, választván kiszállóhelyül.Közelebbi tudósaink csak az Eupatoriánáli szakasz működéséről imák, azok szerint az egyrészt kőfallal kerített város még a partraszállás napján egy 500 fős franczia, angol és török csapat által elfoglalott. A „Presse“ távirati közlése szerint ez elhalás „makacs ellentállás“ után történt volna, és tudósítás szerint az orosz helyőrség be sem rta az ellent, hanem korán reggel a nagy tartján Treablan felé elhúzódott, alkalmasint imferopolba. A Baba-fokról Várnába sept. 19- n érkezett török gőzös szerint e foknál már zzáfogtak egy alkalmas fegyvertár készítéséhez, ily tábori kórházakat és raktárakat foglaland igába. A működő hajóhad a nehéz petromjukkal sept. 16-kán már Burlak irányában volt iható; a szárazi csapatok 18-kán voltak oda kezendők és az ágyukat e ponton szándékoztak útratenni. Az egyesült hadvezérek megegyeztt volna, csak akkor adni ki hadijelentést, min a csapatok már Szebasztopol előtt állanak, az oroszok védelmi erejét illeti, az legújabb ülések szerint nem lenne oly nagy, mint hittelkezdték, annyira, mikép valószínű, hogy az fesült seregek előbb mint Szebasztopol falai . , ellenállásra találni nem is fognak. A szeztopoli helyőrséget a matrózokkal együtt 900 emberre teszik. Egyébiránt St. Arnaud gy legnagyobb mértékben bízik katonái vitézében, s kivált a nagyszerű romboló eszközök- a miket magával visz. Az új hosszúkás bomb, a Paixbangolyók, tökéletesített kongrévröptyük, a tüzérek és vincennesi vadászok ügyese, mindez együtt a győzelem mellett szól. Az áj gyalogságban minden katona Miniépuskás minden lovas egy pár revolverrel van ela. Ezekhez járul a három nemzet nemes verre. Balcsikból jelentik sept. 12-ről, hogy tpon a Vaspe angol fregát három szállítóval és 3 gőzössel, melyek fedezetén két testszíóalj volt, Redutkalébi elment, hol az extro állomásozand. Két nappal előbb egy fran gőzös ment el, melynek szállítóhajóján 12,000 f a volt. E fegyvereket Napoleon herczeg küldi ajándékul Samylnak, s azokat a helyszínen Mauduit franczia százados fogja kézbesíteni. A tartalékhadnak a krimi expeditio számára hajóraszállítása Balcsikban sept. 10-kén kezdődött; 28-káig annak a tengeren kell lennie. A Várnában levő tartalékhad száma 20,000-re emeltetik, és annak elszállítása után még egy harmadik, 30,000 főnyi tartalék fog alakíttatni, úgy hogy az egész krími expeditiósereg mintegy 150,000 emberből fog állani. Az „Indep. belge“-nek Párisból sept. 21-ről kelt levele szerint Konstantin nagyog Szebasztopolban volna. Mint az ázsiai harctérről Konstantinopolyon át értesülünk, sept. 9 -ről kelt tudósítás szerint Samyl említett győzelme óta még kétszer megverte az oroszokat Tillisz közelében, s egyenesen a város ellen nyomul. A törökök Samyl e mozgalmait erélyesen támogatják Gumri felől, s közelebbről egy combinált főtámadás terveztetik. Persia magatartása Törökországra nézve nem fenyegető. A „Kavkaz“ szerint Tifliszbe aug. 22 és 23- kán Erivánból 2 főtisztet 243 katonával, és Alexandropolból (Gumri) két törzs-, 81 főtisztet és 1940 katonát hoztak be mint foglyokat. Bukarestből, sept. 20-ról a következőket jelentik: B. Hesz tszn.ő excja oláhországi szemleutjában , oda érkezett. A határon és az országban ő excja mindenütt ünnepélyesen fogadtatott. Bukarestben tiszteletére a török tábori csapatok díszben kiálltak. Gr. C o r o n i ni albn. b. Hesz tsz nagygyal egyszerre hagyja el Bukarestet, őt a határig kisérendi, s aztán Jasszyba menend. Más tudósítás szerint, melyet a bécsi „Lloyd“ rendkívüli utón kapott, K. Hesz tszn. 27-kére Turtukajba váratik, honnét gőzhajón még ugyanaznap Bécsbe fogna indulni. Ha való azon tudósítás, hogy Omer pasa, a ki közelebbről Viktória királynő ő fele, általa Bath-renddel diszittetett) sept. 17 kén éjjel egész törzsével Dzsurdzsevon keresztül Rusckukba elutazott, s 18-kán tovább ment Sumla felé, úgy nem látszik valószínűnek az auszriai és török hadvezérek közti találkozásról keringett hír. E tudósítás megerősíti a törököknek Oláhországból a Dunán átvonulásáról közlött távirati tudósítást is; az egész török megszállóhad átmegy a Dunán, csupán két zászlóalj marad Bukarestben, s csekély erő a hídfők védelmére. — Galaczból pedig sept. 18-tól azt jelentik, hogy a törökök Masszar pasa alatt a galaczi után a Pruthig előnyomultak és Renivel álldellenben ágyutelepeket kezdenek állítani. Lüders bnok, ki sept. 3-kán hagyta el Galaczot, főhadiszállását Tutskovba tette át a Kilia-torkolatnál. Izmail minden közlekedéstől el van zárva. — A brassói hírlap megerősíti, hogy az oroszok Oláh- és Moldvaországból kivonulásukkor a hidakat elégették és megsemmisítették. Dervis pasa cs. biztos Stirbey fejedelemnek újra kormányra léptéről a hatóságokat hivatalosan értesítette. A hátralevő fejedelmi adót illetőleg a cs. biztos a portától oda van utasítva, hogy annak lefizetését elvileg ugyan követelje, de minden méltányos fizetési feltételt fogadjon el. — Meroni porosz k. consul, ki az orosz parancsnokokkal! meghasonlás miatt kénytelen volt Belgrádba költözni, Bukarestbe megérkezett, s alkalmasint meg fog kormánya által a consulsági ügyek vezetésével bízatni. Az auszriai cs. k. csapatok Dzsurdzsevoba sept. 13 - kán ünnepélyesen és teljes díszben bevonultak. Északi harcztér: Stockholmból f. hó 17-kéről érkezett sürgöny szerint 16-kán (mint múlt számunkban említők) csakugyan összehívta a király a külügyi választmányt, mely elé a febr. óta az idegen kormányokkal folytatott levelezést terjesztette, egyszersmind 6 millió tallér újabb segélyre szólítván fel, csupán a semlegesség fönntartására. Senki sem kétkedik,miszerint ez meg fog adatni, mert az országgyűlés háromnegyede, valamint minden józanabb hazafi ez országban a fegyveres semlegesség pártján van. E szerint alig marad fönn kétség, hogy az 1855-ben kezdendő hadjárat sem fogja kihozni Svédországot jelenlegi magatartásából. — Angol s utánuk minden európai lap közlé azon hirt, miszerint Sveaborg közelében az egyesültek partra szálltak s Ulikasborgot fölégették. E hir Hamburgba érkezett egyenes levelezés által merőben alaptalannak bizonyult be s tudva van, miszerint Ulrikasborgnál soha sem tartózkodott orosz flottilla. Anglia, London, sept 21. A „Times“ ma jelentvén, mikép a balti hajóhadnak legnagyobb része hihetőleg visszatérend, újólag kiemeli, hogy mily kevéssé voltak öszhangzásban a keleti-tengeri hadjárat eredményei az oly nagy zajjal jelentett óriási előkészületekkel. „Nagy hibák követtettek el,“ — úgymond — amiknek 1855 -beni ismétlődését a múlt nyár tapasztalásai remélhetőleg lehetetlenné teendik. Az északi orosz kikötők ostromzároltattak,é s néhány erősség ■ lerontatott ugyan, de e czélból nem volt szükség oly nagy erő kifejtésére. Az admiralitás a hajóhadnak jó karba helyezése, nem pedig politikai, vagy stratégiai tehetség által tünteté ki magát, s különösen roszul számított, amennyiben oly első rangú hajókat küldött el, melyek nehezen mehetnek át a Belten, míg kevésbbé mélyen járó hajókban nagy hiány volt. Napiernek meg kell adni, mikép még a hajóhad elindulása előtt kiemelte a tetemes számú ágyu-naszádok fontosságát. S ily ágyu-naszádok még sem készíttettek , s ezért 12,000 emberre volt szükség Bomarsund elfoglalása végett, holott különben e végre 4,000 ember is elég lett volna. Valóban még az expeditió elindulása előtt, ez, mint a legilletékesebb személyek nézete volt ismeretes. Továbbá azon még komolyabb vádat is fel lehet hozni a koronának a hadfolytatásért felelős ministerei ellen, mikép a hajóhadat határozott hadjárati terv nélkül hagyták elindulni. Ők nem adtak Napiernek határozott utasításokat, hanem reá bízták, hogy hajóival úgy működjék, mint azt jónak véli. (Ez lenne a carte blanche.) Grahamnak jobb lett volna valamely komoly tervet állapítnia meg, mint oly fennhéjázó beszédet tartani a reform clubban. Másrészről Napiernek,úgy látszik, nem volt helyes fogalma, rendszeres hadműködésekről. Bomarsund, Hang és Gustavsvarn bombáztatásai, június hónapban,igen nagy távolságra eszközöltettek. Közelebbről a csapások sokkal gyilkolóbbak lettek volna, s az oroszok felfogták a veszélyt, midőn mindjárt Bomarsund elfoglaltatása után Gustavsvärnt légbe röprték. Mindazáltal meg kell adni az admirálnak, mikép bámulatosan hajózott egy ismeretlen tengeren, hol a fénytornyok s horgonyjegyek lerontattak. Azonban igen fontos dolog, mikép a balti expeditiónak oly módoni újra szervezésére gondoljunk, hogy Kronstadtot elfoglalhassuk, s az ekkép minden tengerierő ellen védetlenné lett Sz. Pétervárra érkezhessünk, hol az orosz hatalomnak zárköve van.“ — Sept. 22. „A rég várt csapás végre megtörtént, így kiált fel ma a „Times“. Szerinte, a legnehezebb már végrehajtatott, s az Eupatoriánál történt szerencsés kiszállást a győzelem első zálogának tekinti. „Eupatoria“ — így folytatja tovább — „a genuaiak korában a Krímnek egyik legnagyobb kereskedőhelye volt, s még most is 10,000 lakossal bír. A régi genuai fal erősbítése végett legújabban felállított 3 erőd, s egy 15,000 főnyi helyőrség daczára, az oroszok nem mertek ellenállani. A kikötő keletre esik a Szaszik- tótól, ama roppant sós mocsárok egyikétől, mik a Krímet nevezetessé teszik. A tavat a fekete-tengertől egy keskeny partdarab választja el, melyen az országút a Krím belsejébe s déli részébe vezet. A kiszállásnál ezen állomás igen előnyös volt, mivel a tó észak felé a csapatokat s készleteiket az ellenséges háborgatástól megoltalmazta. Mint várható volt, a sereg tüstént tovább nyomult dél felé, mivel oly keskeny földszorulaton, egy oly nagy haderőnek egy perccel sem lehetett tovább összeszorulva maradnia, mint ez múlhatlanul szükséges volt.. Most az a kérdés, hogy vájjon minő utat követend a sereg? A Szimferopolon át vezető országút, tetemes kerülés. Ellenben egy egyenes nyílt út vezet a part mentében, Eupatoriától Baktsi- Szaraiba. Münnich orosz tábornagy 1736. június 21-kén ezen útra lépett, s ama hadjárat történetírója hozzáteszi, mikép az orosz csapatok, mióta a Krímbe jöttek, sehol sem találtak oly bőséggel legelőt s élelemszereket, mint ezen után, mely a Baktsi - Szarai körüli hegynyílások bejárásához 6 nap alatt vezeté el őket. Ezen útnak a szövetségesekre nézve más előnyei is lennének: a tenger jobbról oltalmazza a sereget, s eszközt nyújt, minden nehéz pogyász szállítására. Az Almaszatsáni átmenetei ugyan akadályra találhatna, azonban az első erős állomás, úgy látszik,a baktsi-szarai-i völgy torka. Bizonyos, mikép a Szimferopolon átutazás kétszerre hosszabb lenne, mint a part mentében, s eszerint 12—14 napig tartana.“ A „Times“ némileg költői igazság-szolgáltatásnak tekinti azon tényt, miképpencsikoff herczeg a Krim főparancsnoka, mivel a herczeg katonai tehetsége nem igen gerjeszt aggodalmat a „Times“-ban, mely reméli, hogy a szövetségesek amaz orosz küldöttnek, kinek önhittsége saját honára oly nagy vészt hozott, világhistoriai ,,paletot“-ját jól ki fogják porozni. „Végre“ — úgymond — „a bel- s külföldi kétkedők s vész-, madarak egész faja elhallgattatott, mivel az orosz sereget megverni, s magát Szehasztopolt rohammal bevenni, egészen közönséges hadműködés, ama rendkívüli s oly fényesen sikerült kísérlethez képest, mely egy 600,000 főnyi seregnek, ostrom-ágyukkal, 300 mértföldnyi tengeren átvitele s egy ellenséges partoni kiszállítás végett létetett.“ :— Dundonald lord a „Herald’ s a , Times“-ban következő nyilatkozatot közöl : „Uram! Csak tegnap vevem észre, mikép egy köztem s a korona első ministere közt állítólag folyt beszélgetés, komoly vitatás tárgyává lett, addig nem tartom kötelességemnek, formaszerinti nyilvános fölfedezést tenni, nehogy ily közlés megcáfolatlanul szárnyalhasson. Ezért most helyrehozom mulasztásomat, s kijelentem, mikép Aberdeen lord soha sem tisztelt meg engem oly beszélgetésvagy közléssel, mely a keleti-tengeri parancsnokságra vonatkoznék. Engedje meg ön, hogy még egy pár sort írjak, mit az a per admirál irányábani igazságosság sugall, kit állítólag a nemzet ingerült elégületlensége fenyeget; t i. mikép semmi siker sem koszorúzta volna, eléghető hajódnak kőütegek ellen, izzó gólyókkali hadműködéseit; bármily kényelmesen lehessen is összeíőni oly falakat, melyek nem állanak ellen. Csupán egyetlen eszköz létezik arra nézve, hogy az ellenfél hasonló lábra tétessék, s én ezen eszközt bizalmas utón közlöm a kormánynyal, azon reményben, mikép nem fognak egy Európa s honunkra nézve vészteljes hoszszas védőháborút folytatni.“. — Beaumont,Lodge tulajdonosa megczáfolja azon közlést, mintha Krisztina királynő ott fogna lakni. A kölcsönös oktatás vagy szót nem kell kétszer mondatni. — Pontmartin után francziából. — (Folytatás.) .. Mighermoel Korosztály Mervynné asszony nyalott, igyekezett valamely ürügyet találni föl, alatt másnap újra látogatást tehessen nála. minden szellemdús s finom érzelmű nő, a maré szenvedélyesen szerette Sandeau Gyula reeit; Keresztély „Madeleine“ről beszélgetett ve - mely épen akkor jelent meg ; a marquisné ráfejezé kie szép regényt olvashatni, s el lön rázva, mikép Kermoél azt másnap három óranagával hozandja. A legépületesebb pontossággal jelent meg s tá át a könyvet Mervynné asszonyságnak. — Köszönöm barátom, pontosságát, monda ezt nyújtva; nem tudom miért féltem, hogy ön neheztel reám, egyébiránt ma mindenesetre kutinkép Asszonyom , felelt Keresztély zavarral, melyet hiában igyekezett méltóságteli tekintettel fedezni, köszönettel tartozom, hogy Nsád észrevette azt, mi oly kevéssé érdemelte meg figyelmét; hisz tudjuk, mikép a régi hű barátok arra vannak kárhoztatva, hogy némán tűrjenek mindent, s mikép minden megkülönböztetés, minden kegy jogszerint az uj ismeretségeket illeti: ez tökéletes igazság ; esztelen valék, hogy búsultam, s őrült volnék, ha még panaszolnék is. , — Ah így vagyunk ? — Keresztély, hát ismét elől kezdjük ? Én Tréville urat csak néhány óra óta ismerem, s épen ön kérte ki tőlem a kegyet, hogy őt nekem bemutathassa. Ej!ej! s azt kívánta volna önhogy kedvéért őt elijeszszem ? — Oh nem, asszonyom! azt nem kívántam, hogy elijeszsze, felelt Keresztély szomorúan; ismétlem, hogy esztelen voltam, s bocsánatot kérek ; Madeleine szépségei visszaszerzendik számomra Nagysád kegyét. — Ugyan édes Keresztély, hogy kissé földerítsen, beszélje el nekem röviden kedvencz költőm ez újabb tárgyát. — Asszonyom, ez azon esztelenek egyikének története, minőt magam is ismerek, a minek számosan léteznek, kik a boldogságot ottt keresik, hol az nem is lehet, s nem tűnik szemükbe ott, hol az föltalálható. Mauricenak, e könyv hősének, közelében s úgyszólva keze ügyében egy fiatal, egy imádandó bájos leányka van, egy angyali lény, kinek pillantása, egyetlen mosolya egy egész nagy családot boldoggá tenne; de Madeleine neki rokona; alig lépett ki a gyermekkorból, midőn őt először látta együtt nevelkedőnek. Maurice megszokta nem úgy tekinteni őt, mint bárteli, költői bájokkal bíró s szerelmet ígérő leányt, kinéz homlokán a gyöngéd gyermetegségét ábrándosság kezdé fölváltani, hanem mint gyermeket, kit csak megszenvedünk mint tücsköt házi tűzhelyünknél s kinek nem engedünk sem szivünkben helyet, sem életünkben szerepet. Ilyen volt Maurice elvakultsága, asszonyom, s a nagy világba rohant a nélkül, hogy többet gondolt volna Madeleinnel mint én..1. arra, kit Saint-Brieu-ben hagytam. Azon zajos és hasztalan érveknek adá magát, melyek csak kábítnak de nem elégitnek ki s téveteggé teszik a képzeletet. Vagyonát, jövőjét, nevét mind feláldozá e vétkes szórakozásoknak, így Jész angyalától űzetve, az örvény széléig jut. De asszonyom, Maurice mégis szerencsésebb volt, mert azon pillanatban, midőn az öngyilkosság szédítő mélységéhez ért, az, kiről nem sejté, hogy szereti, félrevonja és megmenti. .. Ah ! ismerek embereket, kik oly vakok voltak, mint apus lenni, mint ő volt! E szavak alatt Kermpel Keresztély őszintén meg volt indulva, mert a nagy képzelőtehetségű emberek csaknem mindig őszinték, még akkor is, midőn mély és begyógyithatlan sebnek vélik azt, mi nem egyéb mulékony érintésnél. Mervynné asszony bámulat s némi aggodalommal tekintő rá; de azonnal nyugodtabb lett, s kissé elpirulva s mosolyra erőltetve magát, így szólt édesen : — Keresztély, Madeleine szerzője örülne, ha önt hallhatná; oly mélyen fogá fel művét, mikép a mint elbeszélte mintha csak magam olvastam volna. — Nem, asszonyom, nem az ő könyve, hanem szivem, félelmem, emlékeim és bánatom beszél e pillanatban. Szólt Keresztély, ellenállhatlanul ragadtatva el érzelmei által. Hasztalan küzdék a fájó és rettentő érzet ellen, mely engem egészen elfogott; hasztalan ügyekezném átváltoztatni arczomat, elnémítni ajkaimat és tekintetemet; énszívemet érzem szakadni, midőn a fátyolt, mely lelkem redőit borítá, száttépem; érzem, mikép nem tudok élni a nélkül, hogy megmondjam, mi emészt engemet. ..... Örült vagyok, hogy kegyedet megbántom ... ah! bocsánat a megbántónak az őrült kedvéért . . Sidonia, én szeretem önt! (Folytatása követk ) Francziaország, Pária, sept. 22. Mai napról kelt cs. rendeletnél fogva,. Magne távollétében Foud államminister bizatik meg ideiglenesen a földmivelési, kereskedelmi s közmunkálati ministerium kezelésével. — Vaillant tábornagy s hadügyminister legközelebb a Deux-Sevres megyei tanács tagjává választatott meg. — A császárné hétfőn Compiégnebe indulattá. — Sokat beszélnek a törvényhozó gyűlés egyik hajdani alelnökének, ki az orleanista színezethez tartozik, Frohsdorfba utazásáról. — Blaser, spanyol ex-hidügyminister Párisba érkezett. Németország Berlin, sept. 22. Király ő felsége jövő héten Szilézia tartományába fog utazni a víz által károsult vidékek meglátogatása végett. Ő felsége minden ünnepélyes fogadást megtiltott, s csak az említett csapás felől ő felsége előtt hivatalos előadásokat tartó személyek fognak ő felsége elé bocsáttatni. Posen, sept. 19. A lengyel határszélről írják, hogy Kalishból s más véghelységekből három nappal ezelőtt minden kozákok el- és beljebb vonultak. Mint látszik, a déli csatatérre központosíttatik minden erő, amiről csak rendelkezni lehet.