Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)

1854-09-27 / 530. szám

rtént, a körjelek lassan kint szűnnek, a láz igen érsekelt és az erőállapot olyan mint tegnap. Albert főlig 6 os. fens. 21-kén estve Imbergbe legjobb egésségben megérkezett és a­­lg. és katonai hatóságok által fogadtatott, ugyan­­la érkezett gr. Schlick lova­tnok 6 excja is. Al­ert fölig 6 os. fens. sept. 30- ra váratik Bécsbe. —­ Lizbonai magántudósítások azon meggyő­zést fejezik ki, miszerint Portugal ministererkrisis testvérén áll; Saldanha minister a maga állá­st barátjai körében maga is tarthatlannak nevezte. — Ma d. e. 10 ór. tette le a cs. k. várpalotá­in az esküt gr. 'Wratislaw,mint m­agy és test­­ikapitány, Császár ő Felsége és az összes ar­­ére-testörségi tisztek jelenlétében. —■ Meyerhofer cs. k. austr.b­ok, ki tudo­­más szerint hosszabb idő óta katonai ügyben Ber­nben mulat, szerdán Bécsbe haza érkezendik.­': — Özv. saxoniai királyné , fals., nővére Zsó­­fa főherczegné és Lajos Viktor főhg ő os. k. nségeik kíséretében Drezdából Sohönbrunba ér­­zett. . —Mainz szövetségi vár kormányzósága October igével Austriától ismét Poroszországra megy át; azért Albert főhg ő os. fens, helyébe kormány­­va a porosz hg ő k. fens, neveztetett ki. — Gr. r h­u n szabadságidőt nyert cs. k. kö­­t Berlinben, Csehországból ide érkezett. KÜLFÖLD.­­2 Tudósítások a harczterekröl. Délkeleti csatatér. Végre, habár csak ríratt, (alább olvasható) de mégis hiteles tud­­­ásaink vannak a krimi kiszállásról, melyek an­­k szerencsésen megtörténtét kétségen kívül iyezik, de a kiszállás pontjára nézve eddigi tudósításoktól eltérnek, melyek tudo­­ts szerint azt hirdették, hogy az egész főhad 0,000 ember­ Eupatoriánál, vagyis háromnapi­óföldnyire Szebasztopoltól tétetett partra, az ilített legújabb sürgöny azonban oda mutat,­gy Eupatoriánál csak egy hadszakasz kilőtt ki, a főhad tovább menvén a tengeren, Szebasztopolhoz tetemesen közelebbi eső­ton­­, választván kiszállóhelyül.­Közelebbi tudós­­­­aink csak az Eupatoriánáli szakasz működéséről imák, azok szerint az egyrészt kőfallal kerített­­ város még a partraszállás napján egy 500 fő­­­s franczia, angol és török csapat által elfoglal­­­ott. A „Presse“ távirati közlése szerint ez el­halás „makacs ellentállás“ után történt volna, és tudósítás szerint az orosz helyőrség be sem rta az ellent, hanem korán reggel a nagy ta­rtján Treablan felé elhúzódott, alkalmasint imferopolba. A Baba-fokról Várnába sept. 19- n érkezett török gőzös szerint e foknál már zzáfogtak egy alkalmas fegyvertár készítéséhez, ily tábori kórházakat és raktárakat foglaland igába. A működő hajóhad a nehéz petrom­­jukkal sept. 16-kán már Burlak irányában volt iható; a szárazi csapatok 18-kán voltak oda kezendők és az ágyukat e ponton szándékoztak útratenni. Az egyesült hadvezérek megegyez­t­t volna, csak akkor adni ki hadijelentést, mi­­n a csapatok már Szebasztopol előtt állanak, az oroszok védelmi erejét illeti, az legújabb ülések szerint nem lenne oly nagy, mint hittel­­kezdték, annyira, mikép valószínű, hogy az fesült seregek előbb mint Szebasztopol falai­ . , ellenállásra találni nem is fognak. A sze­­ztopoli helyőrséget a matrózokkal együtt 900 emberre teszik. Egyébiránt St. Arnaud gy legnagyobb mértékben bízik katonái vitéz­ében, s kivált a nagyszerű romboló eszközök- a miket magával visz. Az új hosszúkás bom­­b, a Paixbangolyók, tökéletesített kongrévröp­­tyük, a tüzérek és vincennesi vadászok ügyes­­e, mindez együtt a győzelem mellett szól. Az áj gyalogságban minden katona Miniépuská­­s minden lovas egy pár revolverrel van el­­a. Ezekhez járul a három nemzet nemes ver­­re. Balcsikból jelentik sept. 12-ről, hogy tpon a Vaspe angol fregát három szállító­val és 3 gőzössel, melyek fedezetén két test­­szíóalj volt, Redutkalébi elment, hol az ex­­tro állomásozand. Két nappal előbb egy fran­­ gőzös ment el, melynek szállítóhajóján 12,000 f a volt. E fegyvereket Napoleon herczeg­­ küldi ajándékul Samylnak, s azokat a hely­színen Mauduit franczia százados fogja kézbesíteni. A tartalékhadnak a krimi expeditio számára ha­­jóraszállítása Balcsikban sept. 10-kén kezdődött; 28-káig annak a tengeren kell lennie. A Várná­ban levő tartalékhad száma 20,000-re emeltetik, és annak elszállítása után még egy harmadik, 30,000 főnyi tartalék fog alakíttatni, úgy hogy az egész krími expeditiósereg mintegy 150,000 em­berből fog állani. Az „Indep. belge“-nek Párisból sept. 21-ről kelt levele szerint Konstantin nagyog Szebasztopolban volna. Mint az ázsiai harc­térről Konstantino­­polyon át értesülünk, sept. 9 -ről kelt tudósítás szerint Samyl említett győzelme óta még kétszer megverte az oroszokat Tillisz közelében, s egyenesen a város ellen nyomul. A tö­­rökök Samyl e mozgalmait erélyesen támogatják Gumri felől, s közelebbről egy combin­ált főtáma­dás terveztetik. Persia magatartása Törökországra nézve nem fenyegető. A „Kavkaz“ szerint Tifliszbe aug. 22 és 23- kán Erivánból 2 főtisztet 243 katonával, és Ale­­xandropolból (Gumri) két törzs-, 81 főtisztet és 1940 katonát hoztak be mint foglyokat. Bukarestből, sept. 20-ról a következő­­­ket jelentik: B. Hesz tszn.­ő excja oláh­országi szemleutj­áb­an , oda érke­zett. A határon és az országban ő excja min­denütt ünnepélyesen fogadtatott. Bukarestben tiszteletére a török tábori csapatok díszben kiáll­tak. Gr. C o r o n i n­i albn. b. Hesz tsz nagygyal egyszerre hagyja el Bukarestet, őt a határig ki­­sérendi, s aztán Jasszyba menend. Más tudósítás szerint, melyet a bécsi „Lloyd“ rendkívüli utón kapott, K. Hesz tszn. 27-kére Turtukajba váratik, honnét gőzhajón még ugyanaz­nap Bécs­be fogna indulni. Ha való azon tudósítás, hogy O­m­e­r pasa, a ki közelebbről Viktória királynő ő fele, által­a Bath-renddel diszittetett) sept. 17 kén éjjel egész törzsével Dzsurdzse­von keresztül Rusckukba elutazott, s 18-kán tovább ment Sumla felé, úgy nem lát­szik valószínűnek az auszriai és török hadvezé­rek közti találkozásról keringett hír. E tudósítás megerősíti a törököknek Oláhországból a Dunán átvonulásáról közlö­tt távirati tudósítást is; az egész török megszállóhad átmegy a Dunán, csupán két zászlóalj marad Bukarestben, s csekély erő a hídfők védelmére. — Galaczból pedig sept. 18-tól azt jelentik, hogy a törökök Mas­szar pasa alatt a galaczi után a Pruthig előnyomultak és Renivel álldellenben ágyutelepeket kezdenek állítani. Lü­ders bnok, ki sept. 3-kán hagyta el Galaczot, főhadiszállását Tutskovba tette át a Kilia-torkolatnál. Izmail minden közlekedéstől el van zárva. — A brassói hírlap megerősíti, hogy az oroszok Oláh- és Moldvaországból kivonulá­sukkor a hidakat elégették és megsemmisítették. Dervis pasa cs. biztos Stirbey fejede­lemnek újra kormányra léptéről a hatóságokat hi­vatalosan értesítette. A hátralevő fejedelmi adót illetőleg a cs. biztos a portától oda van utasítva, hogy annak lefizetését elvileg ugyan követelje, de minden méltányos fizetési feltételt fogadjon el. — Meroni porosz k. consul, ki az orosz pa­rancsnokokkal! meghasonlás miatt kénytelen volt Belgrádba költözni, Bukarestbe megérkezett, s alkalmasint meg fog kormánya által a consulsági ügyek vezetésével bízatni. Az auszriai cs. k. csapatok Dzsurdzsevoba sept. 13 - kán ünnepélyesen és teljes díszben be­vonultak. Északi harcztér: Stockholmból f. hó 17-kéről érkezett sürgöny szerint 16-kán (mint múlt számunkban említők) csakugyan összehívta a király a külügyi választmányt, mely elé a febr. óta az idegen kormányokkal folytatott levelezést terjesztette, egyszersmind 6 millió tallér újabb segélyre szólítván fel, csupán a semlegesség fönntartására. Senki sem kétkedik,miszerint ez meg fog adatni, mert az országgyűlés három­negyede, valamint minden józanabb hazafi ez or­szágban a fegyveres semlegesség pártján van. E szerint alig marad fönn kétség, hogy az 1855-ben kezdendő hadjárat sem fogja kihozni Svédországot jelenlegi magatartásából. — Angol s utánuk min­den európai lap közlé azon hirt, miszerint Svea­borg közelében az egyesültek partra szálltak s Ulikasborgot fölégették. E hir Hamburgba ér­kezett egyenes levelezés által merőben alap­talannak bizonyult be s tudva van, miszerint Ulrikasborgnál soha sem tartózkodott orosz flot­tilla. Anglia, London, sept 21. A „Times“ ma jelent­vén, mikép a balti hajóhadnak legnagyobb része hihetőleg visszatérend, újólag kiemeli, hogy mily kevéssé voltak öszhangzásban a keleti-tengeri hadjárat eredményei az oly nagy zajjal jelentett óriási előkészületekkel. „Nagy hibák követtettek el,“ — úgymond — amiknek 1855 -beni ismétlődé­sét a múlt nyár tapasztalásai remélhetőleg lehe­tetlenné teendik. Az északi orosz kikötők ostrom­zároltattak,é s néhány erősség ■ lerontatott ugyan, de e czélból nem volt szükség oly nagy erő ki­fejtésére. Az admiralitás a hajóhadnak jó karba helyezése, nem pedig politikai, vagy stratégiai tehetség által tünteté ki magát, s különösen ro­­szul számított, a­mennyiben oly első rangú hajó­kat küldött el, melyek nehezen mehetnek át a Belten, míg kevésbbé mélyen járó hajókban nagy hiány volt. Napiernek meg kell adni, mikép még a hajóhad elindulása előtt kiemelte a tete­mes számú ágyu-naszádok fontosságát. S ily á­­gyu-naszádok még sem készíttettek , s ezért 12,000 emberre volt szükség Bomarsund el­foglalása végett, holott különben e végre 4,000 ember is elég lett volna. Valóban még az expe­­ditió elindulása előtt, ez, mint a legilletékesebb személyek nézete volt ismeretes. Továbbá azon még komolyabb vádat is fel lehet hozni a koro­nának a hadfolytatásért felelős ministerei ellen, mikép a hajóhadat határozott hadjárati terv nél­kül hagyták elindulni. Ők nem adtak Napiernek határozott utasításokat, hanem reá bízták, hogy hajóival úgy működjék, mint azt jónak véli. (Ez lenne a carte blanche.) Grahamnak jobb lett volna valamely komoly tervet állapít­­nia meg, mint oly fennhéjázó beszédet tartani a reform­ club­ban. Másrészről Napiernek,úgy látszik, nem volt helyes fogalma, rendszeres had­működésekről. Bomarsund, Hang é­s Gus­­tavsvarn bombáztatásai, június hónapban,igen nagy távolságra eszközöltettek. Közelebbről a csapások sokkal gyilkolóbbak lettek volna, s az oroszok felfogták a veszélyt, midőn mindjárt Bomarsund elfoglaltatása után Gustavsvärnt lég­be röprték. Mindazáltal meg kell adni az ad­­mirálnak, mikép bámulatosan hajózott egy isme­retlen tengeren, hol a fénytornyok s horgonyje­gyek lerontattak. Azonban igen fontos dolog, mi­kép a balti expeditiónak oly módoni újra szerve­zésére gondoljunk, hogy Kronstadtot elfog­lalhassuk, s az ekkép minden tengerierő ellen vé­­detlenné lett Sz. Pétervárra érkezhessünk, hol az orosz hatalomnak zárköve van.“ — Sept. 22. „A rég várt csapás végre meg­történt,­ így kiált fel ma a „Times“. Szerinte, a legnehezebb már végrehajtatott, s az E­u­p­a­t­o­­r­i­á­n­á­l történt szerencsés kiszállást a győzelem első zálogának tekinti. „Eupatoria“ — így foly­tatja tovább — „a genuaiak korában a Krímnek egyik legnagyobb kereskedő­helye volt, s még most is 10,000 lakossal bír. A régi genuai fal erősbítése végett legújabban felállított 3 erőd, s egy 15,000 főnyi helyőrség daczára, az oroszok nem mertek ellenállani. A kikötő keletre esik a S­z­a­s­z­i­k- tótól, ama roppant sós mocsárok egyi­kétől, mik a Krímet nevezetessé teszik. A tavat a fekete-tengertől egy keskeny part­darab választ­ja el, melyen az országút a Krím belsejébe s déli részébe vezet. A kiszállásnál ezen állomás igen előnyös volt, mivel a tó észak felé a csapatokat s készleteiket az ellenséges háborgatástól megol­talmazta. Mint várható volt, a sereg tüstént to­vább nyomult dél felé, mivel oly keskeny földszo­­rulaton, egy oly nagy haderőnek egy perc­c­el sem lehetett tovább összeszorulva maradnia, mint ez múlhatlanul szükséges volt.. Most az a kérdés, hogy vájjon minő utat követend a sereg? A Szim­­feropolon át vezető országút, tetemes kerü­lés. Ellenben egy egyenes nyílt út vezet a part mentében, Eupatoriától Baktsi- Szaraiba. Münn­ich orosz tábornagy 1736. június 21-kén ezen útra lépett, s ama hadjárat történetírója hoz­záteszi, mikép az orosz csapatok, mióta a Krímbe jöttek, sehol sem találtak oly bőséggel legelőt s élelemszereket, mint ezen után, mely a Baktsi - Szarai körüli hegy­nyílások bejárásához 6 nap alatt vezeté el őket. Ezen útnak a szövetségesekre nézve más előnyei is lennének: a tenger jobbról oltalmazza a sereget, s eszközt nyújt, minden ne­­­héz pogyász szállítására. Az Alma­­s­zatsá­­ni átmenetei ugyan akadályra találhatna, azon­ban az első erős állomás, úgy látszik,a baktsi-sza­­rai-i völgy torka. Bizonyos, mikép a Szimfero­­polon átutazás kétszerre hosszabb lenne, mint a part mentében, s eszerint 12—14 napig tartana.“ A „Times“ némileg költői igazság-szolgáltatás­nak tekinti azon tényt, mikép­pencsikoff herczeg a Krim főparancsnoka, mivel a herczeg katonai tehetsége nem igen gerjeszt aggodalmat a „Ti­­mes“-ban, mely reméli, hogy a szövetségesek amaz orosz küldöttnek, kinek önhittsége saját honára oly nagy vészt hozott, világhistoriai ,,paletot“-ját jól ki fogják porozni. „Végre“ — úgymond — „a bel- s külföldi kétkedők s vész-, madarak egész faja elhallgattatott, mivel az orosz sereget megverni, s magát Szehasztopolt roham­mal bevenni, egészen közönséges hadműködés, ama rendkívüli s oly fényesen sikerült kísérlet­hez képest, mely egy 600,000 főnyi seregnek, ost­rom-ágyukkal, 300 mértföldnyi tengeren átvitele s egy ellenséges partoni kiszállítás végett lé­tetett.“ :— Dundonald lord a „Herald’ s a , Ti­mes“-ban következő nyilatkozatot közöl : „Uram! Csak tegnap vevem észre, mikép egy köztem s a korona első ministere közt állítólag folyt beszélgetés, komoly vitatás tárgyává lett, addig nem tartom kötelességemnek, formaszerinti nyilvá­nos fölfedezést tenni, nehogy ily közlés megc­áfo­­latlanul szárnyalhasson. Ezért most helyrehozom mulasztásomat, s kijelentem, mikép Aberdeen lord soha sem tisztelt meg engem oly beszélgetés­vagy közléssel, mely a keleti-tengeri parancsnok­ságra vonatkoznék. Engedje meg ön, hogy még egy pár sort írjak, mit a­z a p­­­e­r admirál irányá­­bani igazságosság sugall, kit állítólag a nemzet in­gerült elégületlensége fenyeget; t­ i. mikép semmi siker sem koszorúzta volna, eléghető hajódnak kő­­ütegek ellen, izzó gólyókkali hadműködéseit; bár­mily kényelmesen lehessen is összeíőni oly falakat, melyek nem állanak ellen. Csupán egyetlen eszköz létezik arra nézve, hogy az­ ellenfél hasonló lábra tétessék, s én ezen eszközt bizalmas utón közlöm a kormánynyal, azon reményben, mikép nem fog­nak egy Európa s honunkra nézve vészteljes hosz­­szas védő­háborút folytatni.“. — Beaumont,Lodge tulajdonosa meg­­czáfolja azon közlést, mintha Krisztina ki­rálynő ott fogna lakni. A kölcsönös oktatás vagy szót nem kell kétszer mondatni. — Pontmartin után francziából. — (Folytatás.) .. Mighermoel Korosztály Mervynné asszony nyal­­ott, igyekezett valamely ürügyet találni föl, alatt másnap újra látogatást tehessen nála. minden szellemdús s finom érzelmű nő, a mar­­é szenvedélyesen szerette Sandeau Gyula re­­eit; Keresztély „Madeleine“ről beszélgetett ve - mely épen akkor jelent meg ; a marquisné rá­­fejezé ki­e szép regényt olvashatni, s el lön rázva, mikép Kermoél azt másnap három óra­­nagával hozandja. A legépületesebb pontossággal jelent meg s tá át a könyvet Mervynné asszonyságnak. — Köszönöm barátom, pontosságát, monda ez­t nyújtva; nem tudom miért féltem, hogy ön­­ neheztel reám, egyébiránt ma mindenesetre k­­utinké­p Asszonyom , felelt Keresztély zavarral, melyet hiában igyekezett méltóságteli tekintettel fedezni, köszönettel tartozom, hogy Nsád észrevet­te azt, mi oly kevéssé érdemelte meg figyelmét; hisz tudjuk, mikép a régi hű barátok arra vannak kárhoztatva, hogy némán tűrjenek mindent, s mi­kép minden megkülönböztetés, minden kegy jog­szerint az uj ismeretségeket illeti: ez tökéletes igaz­ság ; esztelen valék, hogy búsultam, s őrült volnék, ha még panaszolnék is. , — Ah­­ így vagyunk ? — Keresztély, hát is­mét elől kezdjük ? Én Tréville urat csak néhány óra óta ismerem, s épen ön kérte ki tőlem a kegyet, hogy őt nekem bemutathassa. Ej!­ej! s azt kívánta volna önhogy kedvéért őt elijeszszem ? — Oh nem, asszonyom! azt nem kívántam, hogy elijeszsze, felelt Keresztély szomorúan; ismétlem, hogy esztelen voltam, s bocsánatot kérek ; Made­leine szépségei visszaszerzendik számomra Nagysád kegyét. — Ugyan édes Keresztély, hogy kissé földe­rítsen, beszélje el nekem röviden kedvencz költőm ez újabb tárgyát. — Asszonyom, ez azon esztelenek egyikének története, minőt magam is ismerek, a minek számo­san léteznek, kik a boldogságot ottt keresik, hol az nem is lehet, s nem tűnik szemükbe ott, hol az föl­található. Mauricenak, e könyv hősének, közelében s úgyszólva keze ügyében egy fiatal, egy imádandó bájos leányka van, egy angyali lény, kinek pillan­tása, egyetlen mosolya egy egész nagy családot boldoggá tenne; de Madeleine neki rokona; alig lépett ki a gyermekkorból, midőn őt először látta­ együtt nevelkedőnek. Maurice megszokta nem úgy tekinteni őt, mint bárteli, költői bájokkal bíró s sze­relmet ígérő leányt, kinéz homlokán a gyöngéd gyermetegségét ábrándosság kezdé fölváltani, ha­nem mint gyermeket, kit csak megszenvedünk mint tücsköt házi tűzhelyünknél s kinek nem enge­dünk sem szivünkben helyet, sem életünkben szerepet. Ilyen volt Maurice elvakultsága, asszo­nyom, s a nagy világba rohant a nélkül, hogy töb­bet gondolt volna Madeleinnel mint én..1. arra, kit Saint-Brieu-ben hagytam. Azon zajos és hasztalan érveknek adá magát, melyek csak kábítnak de nem elégitnek ki s téveteggé teszik a képzeletet. Va­gyonát, jövőjét, nevét mind feláldozá e vétkes szórakozásoknak, így Jész angyalától űzetve, az örvény széléig jut. De asszonyom, Maurice még­is szerencsésebb volt, mert azon pillanatban, midőn az öngyilkosság szédítő mélységéhez ért, az, kiről nem sejté, hogy szereti, félrevonja és megmenti. .. Ah ! ismerek embereket, kik oly vakok voltak, mint apus lenni, mint ő volt! E szavak alatt Kermpel Keresztély őszintén meg volt indulva, mert a nagy képzelőtehetségű emberek csaknem mindig őszinték, még akkor is, midőn mély és begyógyithatlan sebnek vélik azt, mi nem egyéb mulékony érintésnél. Mervynné asszony bámulat s némi aggodalommal tekintő rá; de azonnal nyugodtabb lett, s kissé elpirulva s mosolyra erőltetve magát, így szólt édesen : — Keresztély, Madeleine szerzője örülne, ha önt hallhatná; oly mélyen fogá fel művét, mikép a mint­ elbeszélte mintha csak magam olvastam volna. — Nem, asszonyom, nem az ő könyve, hanem szivem, félelmem, emlékeim és bánatom beszél e pillanatban. Szólt Keresztély, ellenállhatlanul ra­gadtatva el érzelmei által. Hasztalan kü­zdék a fájó és rettentő érzet ellen, mely engem egészen elfo­gott; hasztalan ügyekezném átváltoztatni arczo­­mat, elnémítni ajkaimat és tekintetemet; énszí­­vemet érzem szakadni, midőn a fátyolt, mely lel­kem redőit borítá, száttépem; érzem, mikép nem tudok élni a nélkül, hogy megmondjam, mi emészt engemet. ..... Örült vagyok, hogy kegyedet megbántom ... ah! bocsánat a megbántónak az ő­­rült kedvéért­­ . . Sidonia, én szeretem önt! (Folytatása követk ) Francziaország, Pária, sept. 22. Mai napról kelt cs. rende­letnél fogva,. Mag­ne távollétében F­o­u­­­d ál­­lam­minister bizatik meg ideiglenesen a földmi­­velési, kereskedelmi s köz­munkálati ministerium kezelésével. — Vaillant tábornagy s hadügy­minis­­ter legközelebb a Deux-Sevre­s­ megyei ta­nács tagjává választatott meg. — A császárné hétfőn Compiégnebe in­dulattá. — Sokat beszélnek a törvényhozó gyűlés egyik hajdani alelnökének, ki az orleanista szí­­­nezethez tartozik, Frohsdorfba utazásáról. — Blaser, spanyol ex-hidügy­minister Párisba érkezett. Németország Berlin, sept. 22. Király ő felsége jövő héten Szilézia tartományába fog utazni a víz ál­tal károsult vidékek meglátogatása végett. Ő fel­sége minden ünnepélyes fogadást megtiltott, s csak az említett csapás felől ő felsége előtt hiva­talos előadásokat tartó személyek fognak ő fel­sége elé bocsáttatni. Posen, sept. 19. A lengyel határszélről írják, hogy Kalishból s más véghelységekből há­rom nappal ezelőtt minden kozákok el- és bel­jebb vonultak. Mint látszik, a déli csatatérre köz­­­pontosíttatik minden erő, a­miről csak rendel­kezni lehet.

Next