Budapesti Hírlap, 1854. szeptember (509-533. szám)

1854-09-16 / 521. szám

Pest, Szombat, megjelenik e lap, hfitföt s a főbb finnepek utáni napokat kivivé, mindennap reggel. Elfifszetial díj: Vidékre : félévre : 10rrt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: 16 évre: 8 írt., évnegyedre: 4 írt. — A hirdetések ttszik halélozott sorénak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szimlttatik. — Egyes szén 20 pkr. BUDAPE Szerkesztői iroda van: 521. STIH Országut, 6. sz. a. (Kunevalderház) 2-ik IRLAP. emeletben. Elöfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdéjéban (Országút Kunevalderhez),vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a csim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen skiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. M. hó 17-kén 5633. sz. a kelt’igazságügy mi - listen bocsátvány által az ügyvédség ideigl. gyakorlására az eperjesi főtörvényszéki kerületben hivatali székhelyivel Gálszécsen Matolay Attila kineveztetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Bécs, sept. 14. A Az egyesült angol-franczia hajóhadak visszavonulása a keleti-tengerről felettébb lelángolá a nagyközönséget, itt mint egész Európában. Hasztalan törekvés az angol-franczia hivatalos lapok részéről Bom a rend szétrombolását nagy hadiesemény hírébe hozni; azon hihet, hogy az egyesült hajóhadak működése e viseken teljsen siker nélkül maradott, nem könnyű megingatni. A nagy közönség e hangulatát megmagyarázzák azon túlságos remények, mik a haóhadak megjelenéséhez — tán Napier kireszelt ha szinte nem hihető nagy szavai következtében is — köttettek; azonban e vádak nem egészen igazságosak. Igaz, Kronstadt még áll, sem Dán-, sem Svédország nem csatlakozik a nyugati hatalmakhoz, s az orosz haóhad károsítatlan, de kereskedelmi tengerészete jóformán tönkre van téve, s ez sem csekélység. Ezen siker azonban nem szembetűnő, s ha a fekete-tengeren valamely nagyterű esemény nem ellensúlyozza e kedvetlen benyomást — előreláthatólag oly fergeteg támadtát. Angliában, mely a jelenlegi, kabinetet könnyen megingathatja De legyen bár igy vagy nem, a telet mindenesetre nagyszerű készületekre fogják használni a nyugati hatalmak, s a tavaszazai fog majlan a háború valójában elkezdődni. — Egy másik sikeres oldalát a keleti-tengeri expeditiónak sintén nem szabad feledni, ha annak sikere vagy sikeretlensége forog szóban; s ez az, hogy Oroszország ez oldalról is fenyegetve lévén, kénytelen volt hadierejét s figyelmét megosztani; s igy a lunai hadjáratra is nem maradt az jótékony hatásélkül. — Minél tovább haladunk a végzetszerű keleti kérdés megoldásában, annál több kényes 11 daai tűnnek föl. Ellentétes érdekek, melyek másodrendüek, előtérbe nyomulnak, Austria s Poroszország között, valamint a segédhatalmak s a török nép között, mely utóbbi sokkal együgyübb, semhogy Austriának közvetett, s a nyugati hatalmaknak a fekete -tengereni közvetlen segélyét egész becsében méltányolni; mert csak azt látja, hogy az oroszok a dunai fejedelemségekből kivettettek, s azt Omer pisának (kinek kitűnő hadvezéri tehetségeit józanon kétségbe vonni nem is lehet) s maga sergei vitézségének tulajdonítja ; pedig ez ugyan pórul jár, ha a feketetenger az oroszok hatalmában leendett, a Austria fegyverben nem állott volna! A törökök ezen öntúlbecsülése mellett továbbá nem csekély, de sőt lehetlen feladat azon engedményeket (a nem török népek egyenjogúságát stb.) kieszközölni, melyek nélkül pedig a keresztény segédhatalmak közbenjárásukkal nem igen fognának dicsekedhetni. E szerint minden oldalról elég sürgős ok létezik egy erélyes s nagyszerű hadjárat megkezdésére, mi tavaszszal úgy sem fog kimaradni! — Mi legközelebbről Austriát illeti, azon keserűségről ítélve, melyet utolsó időben a porosz hivatalos lapok elárulnak, a porosz kormány nem csak nem látja szívesen, hogy Austria a dunai fejedelemségekbe benyomulva a „német érdekek“ védelmében tettlegesen előlépett, hanem — arra nem is volt elkészülve. A Spree mellett úgy látszik lehetlenségnek tarták, hogy Austria — porosz segély nélkül, a nélkül hogy Poroszország hadilábra készülne, s legalább néhány austriai tartományba őrsereget ne küldene, — hogy e nélkül tehát Austria képes legyen tettleg föllépni, s hadseregeket indítani határain túl. És miután ez megtörtént, miután a világ tudomására jött, hogy Austria — az ujjászülött — népeinek öszhangzatos lojalitásában, áldozatkészségében leli legyőzhetlen szövetségesét, függetlenségének legbiztosb garantiáját, s épen azért egész Németország legbensőbb rokonszenvét erélyével kiérdemlé, a porosz specificus nézet és érdek nem képes eréjét tovább fékezni. Sajnos, de úgy van, Poroszországban túlsulylyal bírnak azon status férfiak, kik Németország érdekeiért csak akkor buzognak — ha Austria nélkül vagy ellen tehetik ! Pári8.’sept 10. —S.— Az angol és Franczia lapoknak, melyek illető kormányaik közlönyeiül tartatnak, nem igen van ínyükre, hogy Austria a négy békepontnak Oroszország által visszautasítását nem tekinti „casus delfi“nek,némelyek közülük igazság■-talanok is, s helytelenül fogják fel a helyzetet, azt állítván, mikép egyedül csak az ozmán seregek vitézségének s az angol-franczia hadak jelenlétének tulajdonítandó a dunai fejedelemségeknek oroszok általi elhagyása. Ezen utóbbi állítás valóban semmi cáfolatot sem érdemel, mert ki tudja, mikép állnának most a dolgok a fejedelemségekben, ha Oroszországnak Austria részéről mitől sem kellett volna tartania s e csász udvar oly állásba nem teszi magát a dunai fejedelemségekben álló orosz sergek irányában, amit számba nem venni lehetlen volt. A nem tetszés amiatt, hogy Austria azonnal nem üzent háborút, szintén csekély alappal bír. Austria maga követeléseiből mit sem vont vissza, s a dunai fejedelemségeket megszállotta, nem fogja megengedni, hogy az oroszok oda visszatérjenek, kijelenté, mikép tovább is úgy mint eddig elő a négy békepont elfogadását Bürgetendi, de Austria oly erőteljes helyzetben van, és oly hatalmas, miszerint senki nem tagadhatja meg tőle a jogot, a maga óráját tetszése szerint választani. Vajjon Anglia s Francziaország nem ugyanazt tették-e? Vajjon hadseregeik nem feküdtek-e tétlenül hónapokig Törökországban, míg a porta önnön erejére szorítva, a háborút Oroszországgal folytatta? Most végre megmozdult az angol-franczia hadsereg, s eddig már a Krím földére lépett. De ki kezeskedik Austriának az iránt, hogy a hadjáratnak kívánt eredménye lesz, ki kezeskedik neki főleg azért, hogy ez eredmény oly tökéletes leend, miszerint az angol-franczia hadsereg orosz területen telelhet? És ha ezt nem teheti, akkor Austria a háború minden bajait egész a legközelebbi tavaszig egyedül viselje ? Az sem hagyandó figyelem nélkül, mikép Austriának még Poroszországgal s a német szövetséggel értekeznie kell, s mi teljes bizonyossággal tudjuk, miszerint az itt elérendő egyetértés végett az alkudozások igen élénk folyamatban vannak. Gondolhatják önök, mily türelmetlenül várják itt a tudósításokat a hadjárat felől. Örvendenek annak, hogy mégis valami történik, s bíznak a hadseregben, és azt is tudják, legalább úgy hiszik, hogy tudják, miszerint a hadjárat ez évben nem egy előre kiszámított tervnek, hanem több előre nem látott körülmények összefolyásának eredménye. Az epenvrigy, mely a seregek kedélyét leverte, a tétlenség, mely azokat moralizálta , a katonai becsület, mely a nyugati hatalmaknak meg nem engedte hadseregüket visszavonni anélkül, hogy azok valami haditettet elkövettek volna, a k ozmánok elégületlensége amiatt, hogy szövetségeseik az ellenséggel épen nem mérkőztek, mindez szükségessé tette a hadjáratot. Másrészt bizonytalanságban vannak az oroszok krímiai haderejérel. A „Times“ ellentmond magának egyik napról a másikra, tegnapelőtt azt írta, mikép az orosz hadsereg igen nagy,és semmi illuziókat nem kell csinálni a legyőzendő nehézségek felől; tegnap pedig azt állítá, hogy a vállalat könnyű leend,mivel az oroszoknak nincs elegendő számú seregük Krímben. Nem lehet föltenni, hogy Oroszország azon csapásra, mely a Krímben ellene irányozva van, tehetsége szerint ne készült volna. Igaz, mikép Oroszországnak mindenkor nagy erőmegfeszítésébe került, haderejét összepontosítani, de nem kevésbbé igaz az is, miszerint már 4 hó óta beszélnek a Szebasztopol elleni, támadásról. Ehhez járul, hogy nem létezik bizalom Sz. Aruaud tábornagy tehetségeiben, s a közönség némileg nyugtalan a jövendőt illetőleg. S ennek oka nem más, mint a félelem és aggodalom azok miatt, mik a netalán roszul kiütendő vállalatból származni fognának. Egy konstantinápolyi levélben olvassuk, hogy ott azon hir terjedt el, miszerint az orosz hajóhad a szebasztopoli kikötőt már régebben — az egyesült hajóhad által észre nem véve elhagyta, e magát nem tudni hova — valamely biztos helyre vonta legyen! ? ? Albert herczeg Angliába visszatért. Nem kis mértékben hízelgő lehetett a francia császárra nézve, hogy az angol királynő férje látogatást tett nála. Ugyanez áll - e a pod belgák királya látogatásáról is, jólehet bizonyos, hogy a kabinet kicsis Brüsselben leginkább azért történt, mivel a ministerek az uralkodó utazását nem javallták. A fegyvergyakorlatok a St. Omer melletti táborban nagy erélylyel folytattatnak.Tegnapelőtt a császár Schramm tábornokon egy győzelmet vívott ki a gyakorlótéren. Mivel föltettem magamban, kirándulást tenni St. Omerbe, ennélfogva valamelyik nap a tábor leirását közlendem saját szemléletem után. A Dana mellöl, sept. 14. -i~(~ Bukarest a legfeszültebb várakozásban van; úgy látszik, hogy a Krím elleni expeditió fogja a szárazi hadsereg Besszarábia elleni működését meghatározni. Egy futár, ki Várnát 4 -én hagyta el, alkalmasint utasítást hozott a török generalissimusnak a dunai hadsereg összeműködése tárgyában. Omer pasa azonnal haditanácsot tartott, s aztán parancsait szétküldé. St. Arnaud magyékén szállott „Charlemagne“ hajóra, miután a legutolsó csapatok is híján voltak már. A flotta, melynek egy része már Szebasztopol előtt áll, s feladata az ottani kikötőben fekvő 14 orosz sorhajót ki nem bocsátni, 600 vitorlából áll, s 25,000 matrózon kívül 90,000 embert számít. Húsz kisebb hajó 1000 Bulgáriai port szállít, kik jó fizetésért sánc-és telepépítésre vannak felfogadva. A partraszállítás után a kiszállócsapatokat vitt hajók visszatérnek Várnába, az ez alatt összevont egyiptomi, török, angol és franczia kiegészítő és tartalékcsapatokat felveendők és elszállítandók. Várnában csak néhány gőzös maradt, a postaszolgálat ellátására a flotta számára, ellenben csaknem mindennap érkeznek oda török újonczok, és rövid pihenés után a Dobrudzsába küldetnek. — Még folyvást érkeznek csavargőzösök és vitorlahajók Angol-s Francziaországból. — Moldvába az első török csapatok sept. 3-kán érkeztek, és megszállották Foksást. Hg Gorcsakoff, kinek főhadiszállása 5-kén Jasszyban volt, Skulenynál lépen a beszszarábiai határra, az ottani erődítvényeket megszemlélendő. Sept. 17-ig Moldvából az oroszok mind kimennek. Konstantinápolyból sept. 7-től Samylnak Tífusznál vívott nagy győzelméről tudósítnak. Az oroszok ott temérdek embert vesztettek volna, 3000 sátor esett a győzők kezébe, továbbá az egész élelmi és lőszer. Egyébiránt a többi ázsiai tudósítások a portára nézve épen nem kedvezők. A felkelés Kánából a szomszéd tartományokba is átharapódzik, továbbá a porta és Persia közti szakadást is bizonyosnak lehet tekinteni. Rozsnyó, sept. 10. Korunk műveltségének egyik fényes oldala azon intézetek, melyeknek czélji a társadalom különféle rétegeiben felfelmerülő nyomort és sanyarúságot enyhíteni. A civilisatio pályáján sikerrel előretörő nemzetek, az ily célű intézetek felállításán nemes buzgósággal vetekednek. Nekünk magyaroknak is adott a gondviselés egyes nemeslelkű férfiakat, kik belátva ez intézeteknek a társadalom boldogítására kiható horderejét, azoknak létesítésén buzgólkodának. Szerte az országban, kivált a fővárosban, nem egy jó intézet vonja magára figyelmünket, és készteti hálára kebleinket alapítójuk iránt. Azonban ezen társadalmi szükségletek, aránylagosan más előbbre haladott nemzetekéihez képest, nálunk még nincsenek kellően kielégítve, sokat lehet és kell is még e tekintetben tennünk. Azért e körbe vágó minden mozzanat csak örvendetes jelenség lehet. E sorok írója is örömmel nyúl tollhoz, midőn a t. közönséget vidékünk egy ily jeles jótékony intézetéről, mely áldást hozó működését most kezdi meg, kívánja értesíteni. S ez a gömöri ág. hitv. evang. esperesség papi és tanítói özvegyárva-nyugintézete. E jótékony intézet czélszerüségét nem szükség bővebben indokolnunk, miután általánosan tudva van, hogy a protestáns lelkészek és tanítók, kevés kivétellel, oly bizonytalan anyagi állapotba helyezvék, hogy halálozásuk esetére családjaik kétes jövőnek, gyakran nyomornak esnek martalékul A gömöri esperesség jeleslejei, meghatva ezen a tapasztalás által vajmi sokszor igazolt társadalmi bajnok szomorú következményeitől, hozzáfogtak egy oly intézet alapításához, mely az esperesség kebelében levő lelkészek és tantók özvegyeinek s árváinak véletlensége okozta szomorú sorsát enyhítse. A nyugintézet első alapja még az 1845-dik évben vettetett meg azon tőkével, mely az esperességben „fratrum cassa“ név alatt létezett, s leginkább az újdonszentelt papok bekebeleztetési díjaiból gyűlt össze. Az alap csekély volt, hogy gyümölcsözővé tétethessék, kilencz évi folytonos működés, kitartás és gond szükségeltetett. Ez évben már az illető özvegyek és árvák nyugdíjat nyertek, mi még most kezdetben csekély segélyezés ugyan, de az intézet pénzerejének gyarapodtával hovatovább jelentékenyebb leend. Mivel pedig az alaptőke csak úgy növekedhetik, ha az intézet minél több tagot nyer, felteszszük esperességünk lelkészei és tanítóiról, hogy önjavukat fölismervén, e hasznos s jótékony intézet tagjaivá avatandják magukat. Az alapszabályok értelmében, minden pap, tanár és elemi iskola-tanító, ki az intézet tagjává lenni kíván, jelenleg fizet belépti díjul tíz pengő forintot, mely pénzt családja érdekében jobb czélra csakugyan nem fordíthatja. A tagok az intézet tőkéjének növekedésére fizetnek még évenkénti illetékül egy pftot. A belépti díj azonban, szinte az alapszabályok értelmében, 30 pftra fog növekedni, ha az intézet vagyona 3000 pftra szaporodandik; s 40 pftra, ha az intézet anyagi ereje a 4000 pengőt meghaladja; de azontúl, bármennyire nőjön is az intézet tőkéje, a 40 pftnyi belépti díj állandóan ugyanaz maradand. Az intézet fölötti felügyelést maga az esperesség kezeli, önkebeléből választott férfiak által. — A jó mag el van vetve, rajtunk áll, hogy bőven gyümölcsözzék! A gömöri ág. hitv. esperesség múlt hó második felében N. Rőcze városában esperességi gyűlést tartott A tanácskozány főtárgyai voltak: az esperességi pénztár-állapot, a kebelbeli tanintézetek s felsőbb tanodák szervezésének főbb mozzanatai, a még e hó folytán Dobsina városában tartandó kerületi gyűlésen elvégzendő ügyekbeni előleges constituozás, végre a lelkészek és tanítók özvegyei számára alapított nyugintézeti tőke rendbehozása, némely az alapszabályok értelmében végrehajtásra váró ügyek elintézése. A felsőbb tanintézeteket illetőleg ezúttal a tápintézetek mikénti állása hozatott szőnyegre, annyival is inkább, mivel protestáns tanintézeteink, ezen a szegényebb sorsú hitsorsosok neveltetését elősegétő intézetek nélkül, vagy csak egyoldalúkig hathatnak, vagy épen nem is állhatnak fenn.E tápintézeteket legújabb időkben nagy csonkulás érte az által, hogy tanodáinkban a supplicatiók, vagyis a tápintézetekre használatban volt országszertei segélykérések általában megszűntek. Hogy a rozsnyói evang. főgymnásium tápintézete legalább az esperességből húzzon némi segedelmezést, határoztatott, hogy az esperességben minden lelkész saját egyházában gyűjtsön hívei közt pénzt s egyéb élelmiczikkeket, s küldje be az érintett tápintézet felügyelőjéhez. A Dobsinán még e hó folytán tartandó kerületi gyűlésre küldendő esperességi követek kijelöltettek s az illető utasítással elláttattak. E kerületi gyűléstől vidékünk protestáns lakossága igen sokat vár, anynyival is inkább, mivel a magyarhoni protestáns egyház ügyeinek végleges elintézését a magas kormány is czélba vette, tehát ennek létesítése előtt úgy hiszszük jó hatású lesz e kerületi gyűlésen, némely protestáns egyházunk szervezetébe vágó fontos ügyeket előlegesen megvitatni, hogy annak idejében, a magas kormány jóakarata megkérdezésére annál készebbek és képesebbek legyünk egyhangú választ nyújtani. Különösen feltűnő volt ez esperességi gyűlésen az, hogy szorosan a világi rendhez tartozó egyháztagok közöl alig volt három négy jelen, mely eseményt hajlandók vagyunk inkább véletlenségnek, mint az egyház iránti közönynek tulajdonítani, mégpedig épen azért, mivel esperességünk világi tagjai magukat mindenkor kitüntették az egyház és tanintézetek iránti buzgalomban, mind tettel, mind tanáccsal. A rozsnyói nyomdából e napokban került ki sajtó alól a helybeli jászóvári premontrei kanonokrend nagygymnasiumának az 1853/4-dik tanévre szóló tudósítványa. A főértekezést benne egy „Caesar a honatya“ czimű történeti rajz teszi Juhász Mihály tanártól. Csinos, egyszerű nyelven van írva, különösen ifjúság számára érdekes olvasmány. A tudósítvány szerint a gymnasium összes növendékei száma 164. Burányi Ákos „Séták a kristály palotában“ czímű művének első füzetét mi is megkaptuk. A munkát vidékünkön jól fogadták. Dicséretes czél a reálismeretek terjesztésére nézve ilynemű munka által csaknem egészen uj utat törni. Előadása vonzó, érdekes, miért azt kivált az ifjú nemzedék kezébe ajánljuk, mely leginkább van hivatva korunk szellemét felfogni, a a jobb jövendőt munka és haladás, s reálismeretek September 16-a 1854.