Budapesti Hírlap, 1854. november (560-584. szám)

1854-11-01 / 560. szám

főtörvényszéki kerületben a tiszta bírói hatóságok életbeléptetésének, s az uj igazságügyi szervezettel kapcsolatban álló törvények ezen országos főtörvény­kerületébeni hatályossága kezdetének időpontja határoztatok meg. 236. Sz. A hadsereg főparancsnokságának 1854. September 9. kelt körrendelete, mely által az 1853. január 17-kén kelt legfelsőbb határozvány folytán rendeltetik, hogy jövendőre úgy az eddigi kirendelt ▼egyes haditörvényszékek (Judicia delegate militaria mixta), mint a tiszták (para) is „pe. k. országos katonai törv.székek“ nevet viselendnek. 237 sz. A bel- és igazságügyi ministeriumoknak 1854. September 11-kén kelt rendelete, kiható Ti­rolra, az 1818. január.. 18 kán kelt fegyvertartási nyiltparancs áthágásai folytán elkobzottaknak nyil­vánított fegyverek mire fordítása iránt. 238. sz. A bel - és igazságügyi ministeriumok­nak s a legfőbb rendőri hatóságnak 1854.dik­i Sep­tember 11-kén kelt rendelete, kiható mindazon ko­ronaországokra, melyekben az 1852. oktober 24-én kelt fegyvertartási legfelsőbb nyiltparancs kötelező erejű, annak, kinek nevére a fegyvertartási engedély szól , személy leírásának és sajátkezű aláírásának vagy hivatalosan tanúsított kézjegyének a fegyver­­tartási engedélybe leendő beiktatása iránt. 239. sz. A belügy­minist­ernek 1854. September 12-kén kelt rendelete, a kerületi hatóságoknak a tengermellékeni életbeléptetése iránt. 240. sz. A bel- és igazságügyi ministeriumok­nak 1854. September 12-kén kelt rendelete, a járási hivataloknak a tengermellékeni életbeléptetése iránt. 241. sz. A belügyministeriumnak a pénzügy­­ministeriummal egyetértőleg 1854. September 12- kén kelt rendelete, kiható a krakói nagyherczeg­­ségre, az életmentésekérti jutalom tárgyában. 242. sz. A bel- és pénzügyi ministeriumoknak 1854. September 15-kén kelt kibocsátványa, mely által az 1854. junius 26-án kelt legfelsőbb nyiltpa­­rancsosal (birod. törv. lap 158. sz.) megnyitott köl­­csönzei aláírások összes eredménye tétetik közhírré. 243. sz. A pénzügyministeriumnak 1854. Sep­tember 19-kén kelt kibocsátványa, a magyarom. cs. k. orsz. pénzügyigazgatóság öt osztályzatai élet­­beléptetésének időpontja iránt. 244. sz. A belügyministeriumnak, a hadsereg főparancsnokságának és a pénzügyministeriumnak 1854. october 19. kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, az átkelő katonalegénység élelmezéséért az 1855-ki közigazgatási évben adandó kárpótlás iránt. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Szebasztopoli tudósításaink oc­ 23-ig fer­de csak azon stereotyp jelentést tartalmaz­zák, hogy „semmi eldöntő nem történt“ A bombázás szakadatlanul foly. Minden további tudósítások kevéssé hihetők, mert hogy az oro­szok 86 ostromágyúból 82-t leszereltek legyen, mig ők 360-ból csak 6-ot vesztettek, ez minden erősítések daczára ép oly gyanús hir,mint azon ma a börzén keringett hir, hogy Nachimoff ad­­mirál is elesett volna.­­ A „Presse“ jelenti, hogy valamint Berlinbe, úgy Bécsbe is sürgöny érke­zett Gorcsakoff hghez, melyben az orosz ka­­­binet kijelenti, hogy keleti politikájának eddigi elveit jövőre ír fenntartani szándéka. Az orosz had­vadász, ki e sürgönyt hozta, oct.27-ken érkezett volna. A Krímből az oct.19-re menő éjjel történt nagy orosz kiütésről azt írják, hogy az oroszok a francziáknak 11 ágyúját és 8 mozsarát beszegez­ték volna. Mencsikoff­ág erős lovassági se­gítséget vár, melynek egy része már a Dnieste­­ren átkelt volna; a bakcsiszaraji hadseregből 12,000 ember Balaklaván túl kelet felé nyomult, hogy az egyesültek oldaléka és háta ellen diver­­siót csináljon. Azonban kevéssé látszik valószí­nűnek, hogy oly csekély számerejű hadtest az e­­gyesültek sűrű felállítása mellett azok állomását csak legkevésbbé is veszélyeztethetné. Bukarest­­ből írják, hogy a szervezési munkálatokon eré­lyesen dolgoznak. Azon hír, hogy F­u­a­d Effendi menend a Dervis pasa helyére, még nem való­­­sult, noha nem valószínűtlen, hogy a török csá­szári biztosi állomás más személy általi betöltése iránt alkudozások folynak. Párt«, oct. 27. —S.— .Ha már tegnap azon csodálkoztak, hogy a kormány csak az orosz sürgönyökből tud­ta meg Szebasztopol ágyúztatásának kezdetét (oct. 17.), úgy még kevesbbé fogják meg azt, miért nem képes még ma sem közzétenni egy franczia hadjelentést, mivel már huszonhete­­dikét írjuk, s be van bizonyítva, mikép a tudó­sítások Krimből hat-hét nap alatt érkezhet­nek ide. Azonban bármint legyen is a dolog, az emberek meg vannak azzal elégedve, hogy a tá­madás már megkezdődött, s remélik, miszerint az eldöntésre már nem sokáig kell várni Mikép nekünk állítják, a franczia s angol követséget Berlinben, illető udvaraik utasították a porosz kabinetnek kinyilatkoztatni, miszerint mindenesetre szabadságában áll a semlegesség­ben megmaradni, hogy azonban Anglia s Fran­­cziaország joggal kívánhatják tőle,miszerint Aust­ria s a nyugati hatalmak politikájának minden megtámadásától tartózkodjék. Nehéz ilyen ügyek­ben tökéletes pontossággal értesülni, de mi tud­juk, mikép a követek legújabb utasításai lénye­gesen az említett szellemben hangzanak. A mai „Moniteur“ igen fontos rendelvényt foglal magában : a gabnábeli pálinkafőzés to­­vábbig el van tiltva. A rendszabály valóban je­les, s újabb bizonysága annak, miszerint a kor­mánynak oka van drágaságtól tartani a legköze­lebbi évre nézve is. Az olvasó emlékezni fog a­­zokról, miket e tárgyban különböző alkalommal írtam. Kevesebb hiány van magában a gaboná­ban mint a többi veteményekben, miknek szűké­­­ben a lakosság csaknem kizárólag kenyérrel kénytelen táplálkozni. Úgy látszik, mikép az Egyesült államok kor­mányának magatartása és az amerikai diploma­ták értekezlete Anglia s Francziaország figyel­mét magára vonta, mivel élénk sürgönyváltásról beszélnek, mely ez ügyet illetőleg London és Pá­­ris közt folyamatban lenne. Sőt politikai köre­inkben egy az am­erikai kormány részéről Euró­pában levő ügynökeihez intézett sürgöny máso­­­lata kering, melynek hitelességéért ugyan nem kezeskedhetünk, de melyet meg kell említenünk, mivel itt arról mint hitelesről beszélnek. Ezen sürgönyben kifejtetik, hogy miután Francziaor­­szág a másodrangú tengerészetek védője sze­repéről lemondott, az Egyesült államok köteles­sége s joga ezen védelmet átvenni. Az ügy­­­nökök ennélfogva felhivatnak Anglia „túlter­jeszkedő“ politikája fölött gondosan őrködni. Egyszersmind állítják, miszerint a semlege­sek és a tengerészeti­­elsőbbség kérdésén kívül kettő határoztatott, t. i. Cuba és a sandwichi szi­getek bekeblezése, mielőtt Pierce elnök a kor­­­mányról lelép­end. A szász követ Párisban Seebach úr táv­irati után parancsot kapott Drezdába menni. Ez alkalommal megjegyezzük, mikép kormányunk igen elégüdetlen a szász kormánynyal. Bour­que n­e­y ur, ki Drezdába küldetett volt a ki­rálynak trónraléptéhez szerencsét kívánni, úgy látszik, meggyőződött arról, hogy az orosz befo­lyás Drezdában igen hatalmas. A la­ rochellei püspök egy az „Univers”hez intézett levélben tiltakozott az „Ind.­beige“ e­­gyik levelezőjének amaz állítása ellen, miszerint ő az aixi lelkésznek megtiltotta volna az orosz foglyokat meglátogatni. Kormányunk utóbbi napokban oly rendsza­bályokat hozott, mik iránt legkülönbözőbb véle­mények nyilatkoznak, így a színházaknak meg­­tiltatott Hugo V. darabjait előadni, s Miebe­lét iratait nem szabad többé kihordás útján á­­rulni. Egyszersmind több könyvkereskedőknél lefoglalások történtek, s a kormány a H v­­­ehet­te kiadókereskedéséhez tartozó „vasúti könyvtár“-t (Bibliothéque des chemins de fer) birtokába keríteni törekszik Ezen „könyvtár ” folytatólagos gyűjteménye az újabb könyvek és röpiratoknak, mik különösen a­ vaspályaudvaro­kon áruitatnak. Magától értetik, miszerint ezen iratok közt semmi veszélyes vagy roszhitű mun­kák nem léteznek, hanem úgy látszik, hogy a pap­ság akarja átvenni e vállalatot, vallásiratok tér­­­jesztésének előmozdítása végett. A „Constitutionnél'‘-ben olvashatni Vien­ne t­uz „Levelét Cliohoz“, melyet az öt aka­démia ülésében felolvasott. Viennet ur jobbra balra vagdalkozik , de legjobban tetszettek e versek : Sur les hom­mes de jour on se tait et pour cause, Mais l’avenir, enfie, on dira qualque chose. (A nap embereiről hallgatunk, és pedig ok­kal, de a jövő majd szól valamit róluk). Thourret­ur, minister Cavaignac tá­bornok alatt, meghalt. Ő a köztársasági elnökség jelöltei közé tartozott. Államminister Fould­ur tegnapelőtt ko­csijából kiléptekor fejét tetemesen megsértette. Londonból írják, miszerint John Bull szán­déka , Napier admirálnak visszaérkezésekor „rész hadjáratáért“ macskazenét adni. Pozson, oct. 17.*) Q-J- A közelség és gyakori közlekedésnél fogva, melyben városunkkal Bécs áll, nem csoda, ha a jelenleg ott dühöngő cholera nálunk a köz­­­beszéd napi tárgyát képezi, sőt hogy némelyek már öt choleraesetről beszélnek, melyek itt Po­­zsonban mostanig előfordultak volna. Annyi bizonyos, hogy a c­olerátóli félelem, mennyiben ez rendkívüli óvszerek alkalmazásában nyilatkoz­ni szokott, köztünk sehol sem mutatkozik, minek oka hihetőleg abban rejlik, hogy városunk köz­­egességi állapota épen most kielégítőnek mond­ható.­ Az államkölcsönü­gyben örvendetes tüne­mény, hogy az aláírók közöl soban az első rész­let befizetésekor egész évi járandóságukat előre letették, némelyek pedig az egész aláírt összeget letisztázták, vagy legközelebb fogják, ez bizo­r­nyítja, hogy az aláírók jól számot vetettek ma­gukkal, midőn az államkölcsönhöz járultak, és ezen kölcsön kötelezvényeinek tetemes része biz­tos kezekben fog nyugodni, s így a börzére nem jutva, értékhullámzásnak kevésbbé lesz alávetve. — A szárazság környékünkül, mindenütt felette nagy, minek egyéb káros hatásai közt azon sze­rencsétlenség is tulajdonítható, hogy számtalan igerek sokasága lepte meg a szántóföldeket­, er­őket, mindenütt iszonyú pusztítást okozván. A gabonavásár városunkban,mely két év előtt ősök­kent és Szeredbe költözni kezdett, az idén rend­kívül élénk, és az észak-kelet felé űzött gabona­­kereskedésben nevezetes tényezőül tűnik föl. Itt jelenleg legalább 1 frttal magasabb áron kél a gabona, mint a szomszéd piac­okon. Az ember elbámul a hetivásárokra jőni szokott gabnával terhelt kocsik számán, kivált ha meggondolja, hogy ez évi termés csak középszerű volt, a kuko­­ric­át kivéve, mely általjában mindenütt jól sike­r) Történetesen elkésett. Egy­úttal tudatjuk, hogy a kérdéses közlemény kézhez jött. Szerke­rült. A szüret már folyamatban van egyes hegye­ken, a bor­minőségre nézve sokkal jobb, mennyi­ségre kevesebb lett, mint közönségesen várták. A must­akója 5—6 pft. A tiszta búza pozsonyi mérete 18 frt, rozsé 15 frt, árpáé 8 f­rt 30 kr., kukoriczáé 7 frt 30 kron kel váltóban. A burgo­­­nya vesz, ezért olcsó, de venni senki sem bátor­­­kodik nevezetes mennyiségben. Austria­ birodalom, Bécs, oct 30. Több hírlapok jelentették legutóbbi időben, hogy Austria és a nyugati ha­talmak közt már véd- és daczszövetség köttetett volna. Ez adatok egészen alaptalanok. Az emlí­tett kérdés ugyan Angol-­s Francziaország részé­ről Austriánál ismételve megpendítetett, s tár­gyalásokra is alkalmat nyújtott, de ez óráig a véd- és daczszövetség végleges elhatározásáról szó sincs, és ily lépés nem is igen fog létezni, mindaddig, míg a keleti kérdés Németországban még függőben van. A Berlinből ma érkezett tu­­­dósítás szerint v. d. Pfordten bajor állammi­niszer ott mulatása idejét még két-három nappal meghosszabbította. Ez államférfi működéséül sikeréről biztos támpontok hiányzanak. Azon itt keringő hír, miszerint Oroszországnak engedé­­­kenységre bírása végett még egy kísérlet tervez­tetnék, és oly alapnélküli, mint azok, mik Orosz­országhoz intézendő ultimátumról, vagy a német szövetség feltétlen semlegességének felállításáról beszélnek.­­ Az austriai vasutak megvásárlásáról az „Alig. 7 “-nak Páriából ezeket írják : A finénez­­ világ Párisban nagy részt vesz azon roppant ügy­­letben, melyet P­e­r­e­­­r e­ur épen most köt Bécs­­­ben. Június hónapban Austria részéről egy ügy­nök küldetett Rothschildhoz, hogy az austriai ál­­lamvaspályák eladásáról e bankárházzal értekez­zék. De az alkudozás hajótörést szenvedett, és netalánt javaslatokra nézve sem létesülhetett e­­gyesség. Pereire ur ezt megtudta, s ajánlko­zott az ügyletnek a „crédit mobilier ” számára megkötésére. Ez elfogadtatott, és Pereire ur azonnal mérnököket küldött Austriába, a vaspá­lyák megvizsgálása végett. De nem csak ezekről, hanem cseh- és magyarországi bányákról is van szó, melyeket pályaösszeköttetés hiánya miatt jö­vedelmeztetni nem lehet. A jelentések oly rend­kívül kedvezőek voltak, hogy az egyesség csak­hamar megtörtént. De a financziai kérdésen kí­vül még a politikai is el volt intézendő, azért Drouyn de Lhuys úr tanácsa kikéretett, s ez azt feleli, hogy politikai nehézségek tulajdon­­kép­pen­ forognak fönn, mivel az austriai kor­mány a francziával barátságos vi­zonyban áll, de mégis kívánatos, hogy Bito­l gróf némely hatá­rozott köteleztetéseket vállalna el a kötelezteté­­sekbe az austriai minister azonnal megegyezett. A társaság szabályai szerint, az a pénzügyminis­­ter beleegyezése nélkül semmi nagy ügyletet nem köthet. A társaság bámulása mindamellett rend­kívül nagy volt, midőn ez határozottan és visz­­szavonhatlanul megtagadta egyezését, miv­el a jelen világhelyzetben minden pillanatban beáll­hat annak szükséges volta, hogy a „crédit mo­bilier“ pénzereje az államkincstár szükségletei­­­nek fedezésére fordíttassék. A minister tehát nem találta megengedhetőnek, hogy 60 millió frank, mint az első­­fizetési részlet külföldre küldes­sék. A császár, kinek ezután az ügy eléje ter­jesztetett, helyeselte a minister nézetét. Az ügy­let mindemellett is megköttetett, csakhogy nem a „crédit mobilier“, hanem egy más társasággal, melynek élén a nevezett intézet fináncziai főnö­kei állanak; Párisra nézve Pereire Emil és André, Bécsre nézve Lina és Eskeles, Lon­­­donra nézve Goldsmith és Baring urak. Furcsa, hogy a „crédit-mobilier“ részvényei két nap óta 12 százlélival emelkedtek oly ügyletre» Bécs, oct. 30. — Két Révay. — Történeti beszély. — Irta Lisznyay Kálmán *)­ ­ Ünnepély. Ritka eset , — de megtörtént , — hogy egy uralkodó egykori vetélytársát segítette következő feül trónjára. Épen ezt téve II.Mátyás II. Ferdinánddal a Styria herczegével. Örökösre nem lehet e reménye többé, s orszá­git nem akaró újabb viszályoknak tenni ki: igy történt, hogy a herczeg trónra léptét még életében eszközlé. 11. F­e­r­d­i­n­á­n­d­n­a­k, az ötödik magyar ki­rálynak a felséges austriai házból, koronáztatása egy volt a legfényesebbek közöl, méltó e régi és magas család dicsősége és fényéhez A legragyogóbb nyári nap kora reggelén (jul. 1-én 1618) Pozsonban már mindenki talpon volt. Alig jött fel a nap, midőn Forgács Miklós, Pográ­­nyi Tamás 100 vssssnémet s ugyanannyi magyar fegyveressel ellepék a Sz. Márton temploma körüli tért, visszatartani a templomba benyomulni akaró kandi tömeget. Pontban 5 órakor Forgács Zsigmond nádor palotája előtt fényes küldöttség jelent meg, a korona és plenodiumok átvételére indulandó. A nap sugarai alig tudák hol ragyogjanak érdemesebb helyen, a főurak­ lengő kócsagán,vagy a gyémánt , rubin , smaragd gomb­ás osszokon, melyek ott tündököltek a brillianttal rakott főpapi keresztek mellett.. Ott volt a nádor, Náprághy a kalocsai érsek, a zágrábi püspök, a főtárnokmester, s nagy száma a legválogatottabb családok ősnevű fiainak, kik kö­zöl csak Homonnayt, a Thurzókat, Alaghit, az Esz­­terházy, Erdödy, Rákóczy, Zrínyi, Szécsy, Ilyés­­házy és Wesselényi neveiket említjük. Látva e fényes csoportot, a nyugati országok akármely fia első pillanatra tudta volna, hogy kelet egyik nemzetének főurait látja maga előtt. A dolmányok még az ősi alakot viselék, s az sz­tesebb ritka zsinórzat nem volt látható. Még mind huszármenték függöttek a vállakon, annyira elöntve aranynyal,hogy a szövet színe csak a hajtá­­soknál valt kivehető. Emlékezetben maradt,hogy Szilágyi Erzsébet egy­kor ezüst pántú kocsin fogadta fiát; hogy Bakacs Tamás még az ország legszegényebb állapotában is ezüst patkókat hullattal a lovaival a római pápa­­választáson: annyival könnyebben képzelhető az itteni fény, hol egyfelől kül országok küldöttei e­­lőtt jelentek meg atyáink, míg másfelől azok leg­többje, mint nádori vagy erdélyi f­jedelmi utód, kincstárában annyira gazdag török császári ajándé­kokat őrző , hogy azok egy példánya falukkal ért fel. Még ma is bámuljuk nemzeti régiségtárunk vagy más ritkasággyüjteményeinkben a gazdagsá­got, mely egy Thurzó fegyveröltönyén, vagy Rá­­kóczynak imakönyvén a szivárvány­ minden szí­neit visszaadó keleti és nyugati köveket ragyog­­tatja felénk, mig az üres foglalványok, melyekből diónyi kövek hiányoznak, talán a szegényedő utód, vagy valamely elorzó kezét s az idő fogát gyanít­­­tatj­ák. Ily fénylő öltözetben haladt fölfelé a követ­ség, s ott Révay Pétertől a koronát és hozzátarto­­­zókat átvevén, ünnepélyes menetben tért vissza. A délcreg magyar urak között négy, csak keresztek­kel ékített öltönyű német ur is közelgett: Kiesel bibornok, Molárd János, s a két Ulm testvér, mind­ketten birodalmi kanczellárok. A királyi ékszerek a bibornok ezüstveretes kocsiján hozattak. Midőn a menet a templomhoz viszaért , a fennemlített zászlósurak közöl Erdödy Kristóf, Rákóczy Zsigmond , Károlyi Mihály és Prépostváry Zsigmond kiváltak s a koronát magá­ban foglaló vasládát a templom szentélyébe vivék. A kivett korona őrizetére a két koronaőr és 6 koronavitéz maradt az oltár körül, míg a nádor és főnemesség többi része , az egyházi ünnepély el­rendezésére visszamaradtakon kívül a fölkenendő király után mentek. A templom kül-, de különösen jelképe fényes tekintetet mutatott. A korona számára vörös bársonynyal borított emelvény állott a főoltárral szemben, melyre Pa­­kay Benedek és Cziráky Mózes a koronát föl is he­lyezték. A nép, mely kívül a lobogókkal borított tor­nyot és portalét bámuló, benn a templom hajója balrészén a királyi család, különösen Miksa her­czeg , jobbra az esztergomi érsek aranyrojtos ülő­helyét szemlélheté , míg a karzatok szegélyeit a nyár legszebb virágai ékíték, lát- és adagérzéket egyiránt csiklandoztatva. A szentély lépcsőjén őrül Dóczy Isván és Ja­­kusith András állottak. Wesselényi István a megje­lenendő úrhölgyek elfogadására rendeltetek; a ki­rályi zenekar rendezésében pedig­­ két Pogrányi fáradozott. A tíz országos lobogó, aranyos czimeres és nehéz aláfüggő szövetével a szentély egy részét fedé el szem elöl, s alig csilloghato át köztük a tö­méntelen viaszgyertya , mely a főoltárt csaknem összefolyó fénynyel lepte el. Hét óra lehetett, midőn a király szakadatlan éljenezés és ágyudörgés között királyi lakából ki­indult s a templom felé közeledők. Udvarit és ön­magát az utána ment volt küldöttség előzte meg, a nádor vezérlete alatt, mely a templomba érvén, nem messze a szentélytől vett állást. A király kiszállván kocsijából, szakadatlan hymnus közt ment a segrestyébe, míg a vele jött Miksa herczeg a számára készített menyezetes trónszéket foglalá el. Herberstein Bernit és Révay Péter mély térdhajtás után tisztelettel utalák segrestyébe a felséget, mialatt a bíborook is helyet foglalt. A segrestyéből visszatért koronaőr a plenodi­umok és lobogók szétosztásához fogott, közelebb szó­lítván a zászlósurakat azon bíbortrónhoz, mely szemben a főoltárra­ a király számára volt emelve. A főurak áhitatos azorozat közelgőnek a trón felé, hol kinek kinek átadaték az ünnepély folya­ma alatt tartandó lobogó, mintegy jelképéül azon országnak, melynek czímere a lobogón díszlett. Magyarország lobogóját ha Eszterházy tarta, Dalmátországét Nidasdy Pál,Horvátországét Szécsy György, Tótországét Erdödy Kristóf, Rámáét Thurzó Imre, Szerbiáét Zrínyi György, Gácsor­­szágét Bánffy Kristóf, Lodomériaét Rákóczy Zsig­mondi hordá, míg a Kunságé Ilyésházy, Bolgár­országé pedig Károlyi Mihály karján nyugodott. Nem hallgathatók el ez ősi neveket, melyek annyi szent emléket költenek föl, melyekből annyi kihalt s oly kevés említtetik ma. *) Örülünk, hogy közkedvességű költőnknek, kinek .Magyar vendégszeretet“ czíme, tározónkban megjelent költeménye még ma is élni fog olvasó­ink emlékezetében : ezen kétségkívül nem kisebb tetszéssel veendő művét közölhetjük. Szerk. 8146

Next