Budapesti Hírlap, 1854. november (560-584. szám)

1854-11-19 / 575. szám

A „Siécle“ tegnap azt közölte, miszerint Soulé nemcsak több napig volt Párisban, hanem még e hó végéig Ariége­ megyei jószágán is fog maradni. Helytelen lenne ebből azon következte­tést vonni, hogy a franczia kormány engedékeny lett. Mindaddig, míg a „Moniteur“ nem húzza vissza azon jelentését, mely szerint a kormány el van határozva Soulénak nem engedni meg a Francziaországban tartózkodást. Soulé elvileg és diplomatiailag nem nyert más mint ke­­resztülutazási engedélyt, s az egész semmi egyéb a közigazgatási tekintetnél, mely őt Francziaor-­­­szágban tűri. A franczia kormány eddig elő nem tett semmi más engedményt mint azt, hogy Sou­lénak a keresztülutazást Francziaországon meg­engedte. Most már azt kellene tudni, hogy mit szólt ehhez a washingtoni kormány ? Egy franczia lap madridi levelezője állítja, mikép a spanyol republikánu­tok és az amerikai annexionisták közt bizonyos úgy mondható szer­ződés köttetett, a Cubáról lemondást illetőleg. Szó van folyvást egy küszöbön álló ujoncz­­állításról Francziaországban; a kiállítandók száma 100,000-re rúgna s ezek közt 60,000 ember len­ne az 1855-öi hadilletékből előlegezve. Ezen rendszabályon sem csodálkozhatunk, mert bármi legyen is a krimi háború vége, az ottani franczia hadsereg tetemesen leolvadand, s nem kell fe­ledni, mikép az nem talán bizonyos ezredekből áll, hanem, hogy ez ezredek az egész hadsereg legöregebb legényeiből vannak összealkotva, úgy hogy a hadsereg tulajdonképt válogatott része van a keleten. A kormánynak tehát annál inkább gondoskodnia kell a veszteségeket kipótolni. A seregküldések azonkívül folyvást tartanak. A ha­jóhadtól a „Villé de Marseille,“ „Jena“ és „Suf­­fren“ hajók térnek vissza, legénység fölvételére. A „Charlemagne“ egészen használhatlanná lett. A drágaság minden élelmiszerekben folyvást tart. Nem csak a kenyér drága a megyékben, ha­nem a bor és hús is, és pedig kormányunk bölcs rendszabályainak daczára. Dupanloup orleansi püspök már Rómába ment, részt venni azon tanácskozmányban, mely a szép­ü­lőtlen fogantatás fontos kérdését fogja eldönteni. Azon hírlapok, melyeknek nem szabad a világ minden dolgaival foglalkozni,annál többet foglal­­kozandnak az ég dolgaival, s az „Univers“nek sok láncsát kellene a „Journal des Débats“val törnie, mely már is kezd czikkeket közölni a szep­­­lőtlen fogantatásról. A meauxi székesegyházban hosszas nyomozás után végre feltalálták a nagy B­o­s­s­u­e­t kopor­sóját. Kíváncsian várják, váljon C­r­o­s­n­i­e­r úr, ki a nagy opera igazgatójává neveztetett ki, minda­mellett tagja maradhat-e a törvényhozó testület­nek ? E két állomás aligha összefér egymással. — Czernovitz és Jasszy közt naponkénti le­­vélpostaközlekedés nyittatott. Verona, nov. 17. Gr. Radeczky tszn. 6 exójának igen jó éje volt, s az orvosok állítása sze­rint teljes felgyógyulásban van. Lemberg,nov. 13. Károly Lajos fsilogó cs.­fens. és gr. Golukhovszki helytartó 6 exoja Podoliába tett utjukból ma ide visszaérkeztek. * Azon vagyonrész, mely az Erdélyben ille­tőleg fennálló szász­ törvény szerint a házasfelek közt, kiknek házasságuk az átalános polg. törvénykönyv életbeléptetés­e előtt köttetett, törvényesen meg­állapíttatott vagyoni közösség (communio bonorum) után, az egyik vagy másik házasfél esetében kisza­­kasztandó, a cs. k. pénzügyministeriumnak újabb, magától­ értetőleg csak Erdélyre érvényes rendelete következtében, különbség nélkül, várjon a közös va­gyont az egyik Vagy másik fél egészen vagy rész­ben, házrá-e a házhoz. Vagy az alatt örökölte, vagy bármi módon szerezte, díjmentesen tárgyalandó. Austriai birodalom, Bécs, nov. 17. Tegnap óta a 4 garantia­­pontnak Oroszország általi elfogadtatásáról egy más versió kering. E szerint Oroszország a dunai hajózás felszabadításába beleegyeznék, és a dunai fejedelemségekbeni protectorátust illetőleg kész elrendezési javaslatokat elfogadni. A többi pon­tokra nézve eddig semmi engedmény nem léte­tett Ellenben hitelt érdemlő közlések igazolják azon reményt, hogy Austria és Poroszország közt az egyetértés a keleti kérdésben nem sokára léte­­sülend, s Poroszország segélyadása azon esetre is biztosíttatnék, ha az austriai csapatok a feje­delemségekben fognának megtámadtatni. Az új egyesség nem az april 20-ai szerződéshez adan­dó pótczikk, hanem egy kölcsönösen kötelező e­­rejű jegyzék által fogna köttetni. Egyébiránt az alkudozások e tárgyban még folyamatban vannak. — A „Times“-nat távírják Bődből, Herczeg Gorcsakov gr. Bud­ ő exojának hivatalosan jelentette, miszerint Oroszország kész a 4 pon­tok alapján egyenesen Austriával alkudozásba bo­csátkozni. Az élet harcza. Dickens Károlytól. Első rész. (Folytatás.*) Britain, ki a legmélyebb és búskomorabb figye­lemmel kisérte minden egyes beszélő véleményét, hirtelen ez utóbbi véleményre látszék hajtani, ha egy mély síri hang, mely kebléből fölszállt, neveté­si kísérletnek vehető. De ez oly kevéssé változtatta át a kűzvonásait , mind azelőtt mind azután, hogy habár a reggeliző kör egy-két tagja bámulva for­dult meg e rejtélyes neszre, senki sem volt képes a botránkoztatót fölfedezni. Kivéve szolgálatbeli társát, Newcome Clemen­­tinát, ki­­skedvencz tagrészei, könyökeinek egyiké­vel az oldalban érintvén, szemrehányó suttogással kérdező, mit nevet. „Nem tégedet!“ szólt Britain. „De hát kit ?” „Az emberiséget“ szólt Britain „ez a nevet­séges.“ „Csak lássa az ember! Mennyivel ostobább lesz napról napra gazdám és ez ügyvédek társasá­gában !“ kiálta föl Clementina, másik könyökével egy újabb lökést adván neki, mintegy szellemi ser­kentésül. „Tudod-e hol vagy ? Azt várod, hogy le­szidjanak ?“ *) Lásd a „B. P. H.“ 569. számát. „Én semmit sem tudok“ felelt Britain nehéz szemekkel s változatlan merevségű arorozal.“ Nem várok semmit, nem értek semmit. Nem hiszek semmit. S nem kell nekem semmi.“ Bárha általános mibenlétének leírása, e kétség­beejtő pillanatban túlzott lehete, Britain Benja­min — kit olykor a Nagy Britaintőli megkülönböz­­tetés végett Kis-Britainnak is neveztek, — valódi állapotát hívebben festi, mint hinnek. Mert nap­ról napra figyelemmel hallgatván az orvosnak kü­lönböző emberekhez intézett szónoklatait, melyek mind oda mentek ki, hogy ez élet legszélesebben véve is, csupa csalódás és bohóság. e Szerencsétlen szolga a zavart és ellenmondó véleményeknek oly érvényébe jutott, az igazság mély forrásának feneke csak felületen volt Britain eszméinek csodálatossá­­gához képest. Az egyedüli pont, mely körül tisztá­ban volt, hogy a Snithhey és Craggs által e viták­ba vegyített új elemek soha sem voltak képesek a­­zokat tisztábbakká tenni, sőt az orvos mindig némi előnyben látszék maradni s az ellenvetések csak nézeteit erősítők meg. Ezért a Firmát úgy tekintő, mint szellemi állapotának legközelebbi okozóit, s ezért nagyon iszonyodott tőlük. „De ez, édes Alfred, nem a mi dolgunk“ szólt az orvos. Miután ma megszűnik gyámfiam lenni, s tudománynyal csordultig tele , melylyel a szomszéd diák iskolában gazdagult, tőlünk búcsút vevőn, hogy Londonban azt még gazdagítván, any­­nyi gyakorlati ismerettel legyen felruházva, meny­nyit mint egy hozzám hasonló együgyű falusi or­vos mindkét helyen szerezhetett, s most kilép a­­ világba. A szegény atyja által kijelölt első próbán keresztülesvén, most mint önmagának ura, elmegy az ő második óhajtását teljesíteni, és mielőtt az ide­gen orvos — egyetemeken­ három évét kitöltené, el fog felejteni. Istenem! hisz erre hat hónap is elég!“ „Én ezt tenném! — De hisz ön jobban tudja, miért szólanék!“ szólt Alfréd nevetve. „Én az effélékről mit sem tudok,“ felelt az or­vos. „Mit szólsz Mari?“ Mari a thea-csészével játszva, azt látszék mondani, — de nem mondá, — hogy mit bánja­k, ha elfeledi is, megválik, ha képes lesz-e erre. Ró­za, viruló arczával a rcza felé hajlott és mosolygó. „Úgy hiszem , nem valók­épen a legroszabb kalauz kötelességem teljesítésében“ folytatá az or­vos , „de már forma szerint föl vagyok mentve, s mi több, ma reggel. Itt vannak Snithhey és Craggs barátaim egy egész tarisznya levél, kötelezvény és számadással , melynek hiteles kimutatása most ke­zeidbe adatik (úgy hiszem, Alfréd,nehéznek találan­­dod magad is az azok fölötti rendelkezést, ha nagy emberré teszel, úgy fogod találni), és más ilynemű bohóságok, melyeket alá kell írnunk, lepecsételnünk és átadnunk.“ „És hit­­esítnünk , mint a törvény kívánja“ téve hozzá Soltohey, a tányérokat félretolván s a leveleket elővevén, melyeket társa azonnal az aszta­lon kezde elrakni; „s miután magam és Craggs is az okmányokban részesek vagyunk, orvos ur, a tő­kére nézve t. i. az ön két cselédére is, naint a hró tanukra szükségünk van — tud-e ön, Newcome asszonyság olvasni ?“ „Én nem vagyok férjnél, uram“ szólt Clemen­tina. „Oh! bocsánatot kérek. Én azt hittem“ hebegő Snitphey, a rendkívüli alakra vetvén szemeit. „Tud-e kegyed olvasni ?“ „Egy kicsit“ felelt Clementina. „A házassági imát nemde ?“ jegyzé meg tré­fásan az ügyvéd. „Nem,“ felelt Clementina. „Ez igen nehéz. Nem olvasok egyebet egy gyűszűnél.“ „Egy gyűszűnél“viszhangzó Snitchey. „Ugyan mit beszél ön , ifjú asszony ?“ Clementina hozzátéve : ,,Én egy tűtartót. „Hisz ez hóbortos ! a főkanc­ellár gondja alá adandó!“ szólt Snitchey, szemeit rámeresztve. „Ha volna valami birtoka,“ szólt Craggs. De Róza szíves volt fölfejteni, mikép mindkét szóban forgó czikken egy-egy bevésett motto áll, s így Clementina zsebkönyvtárát képezé, ki is nem sokat tanulmányozá a könyveket. ,Oh hát így éli a dolog, Róza kisasszony !“ szólt ’’Soutohey. „Értem. Ha, ha, ha! Azt hittem, hogy e barátnő eszelől. Nagyon is olyformán megy ki a mormogó magában, szemöldeit fölvonva pillant­ván reá. „s mi van a gyűszüre írva, Newoome asszonyság?“ „Én nem vagyok és nem voltam férjnél,uram!“ jegyzé meg Clementina. „No hát Newcome kisasszony. Nekem mind­­egy,“ szólt az Ügyvéd. „Mit mond a gyűszű?“ (Folyt. köv.) KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről Délkeleti csatatér. Rag­lan lord hi­vatalos sürgönyei, melyeket a „Gazette“ különszáma nov. 12-kén közöl, képessé tesznek a balaklavai oct. 25 és 26-ki véres események he­lyes megértésére. Az angolok vesztesége a „Times“ levelezőjének egyenes tudósításában igen nagyra, a Camrobert­inok sürgönyében igen kicsinyre volt téve. A halottak száma mindkét napon az angolok részéről 190, a sebesülteké 365 emberre ment. Liprandi­­nok támadó moz­galma annyiban sikeres volt, miszerint lord Rag­lan úgyis kisszámú könnyű lovasságának legna­gyobb részét elveszté, s kényszerítve jön haderőit összevonni, de a főczél : az ostromlókat a várat közvetlenül fenyegető állomásukból elűzni, el nem éretett. Az ellenség 27—ki vesztesége a Lacy Evans­­nok hadosztályának megtámadásakor, a 25-ki csorbát fényesen helyrehozta. Lord Raglan hivatalos sürgönye az oct. 25—26 -ki ütközetekről így hangzik : „A Szebasztopol előtti táborból, oct. 28. A hadügy­ministerhez. Mylord hg! Van szencsém her­­czegségedet tudósítani, hogy az ellenség a balakla­vai hadállást folyó hó 25-kén korán reggel megtá­madta. Az alacsony halomlánczolatot, mely azon térségen keresztben átvonul, melynek hátterében a város fekszik, négy hirtelen­ben épített vár­os oltalmazta. Ezek közül három ágyukkal volt ellát­va,azon kívül a Kamara falu előtti magasabb halmon, és jobb szárnyunk előtt jelentékenyebb erődítvé­­nyeink voltak. E különböző vár­osokba őrségül tö­rök csapatok rendeltettek, minthogy e czélra nem volt más erő rendelkezésem alatt. A térségen, a 93 skót ezreden kívül csak egy zászlóalj lábbadozó és egy a 3-dik osztályhoz tartozó üteg volt a britt haderőből; a jobboldal mögötti magaslatokat azon tengerészkatonák foglalták el, kiket Dundas alad­­mirál szíves volt hozzánk a szárazra küldeni.. Mind­ezen csapatok, a törökökkel együtt Sir Celin Campbell vezérőrnagy közvetlen parancsa alatt állottak, kit a 93-dik ezreddel az első hadosztály­ból vettem el. Mihályt az ellenség­e mozgalmáról értesültem, szükségesnek láttam az 1 és 4 hadosz­tályt Cambridge hgck. fens., és Sir G.­C­at­h­­part altnokok vezénylete alatt, a szebasztopoli ál­lásból a síkra lerendelni; később Canrobert b­ok e csapatokat a franczia gyalogság és afrikai vadászok 1. hadosztályával erősítő. Az ellenség ha­diműködését a Kamara előtt álló erődünk megtá­madásával kezdő, melyet igen csekély ellentállás után rohammal elfoglalt. Úgy­szintén a közel fekvő többi három védmű is hatalmába jutott, minthogy azok közöl csak egyben talált, de csak igen rövid ideig tartó ellenállásra. A három erőd közül a leg­távolabb esőt az ellenség nem tartotta meg,de a többi­eknek tüstént­ elhagyása lehetségessé tette, az ab­ban volt ágyukat, mindössze hetet, elfoglalnia. A három kisebb erődben állott ágyukat azon egy an­gol tüzér, mennyi mindenikben volt, leszögezte. — Az orosz lovasság, tüzérség által támogatva, azonnal igen nagy tömegben nyomult elő. Annak egy része a 93. ezred arozban és baloldalról megtámadta, és e kitűnő ezrednek erős és folytonos tüzelése ál­­tal A­­­n­s­­­i­e alezredes alatt, egy pillanat alatt visszaüzetett.­ A másik és nagyobb tömeg király­né ő felsége nehéz lovassága ellen fordult, és Scar­let­t dandármnoknak , gr. I. ucan almnok paran­csa alatt, alkalmat adott, hogy azt igen keményen megverjed térdragonyosaink támadásának igen ked­­vezőtlen volt, de semmi akadály nem volt képes őket föl- és az orosz hadoszlop közé vágástól visszatartóz­tatni, mely, noha mieinket számban sokkal fölül­múlta, csakhamar futásban keresett menedéket. — 11 dandár támadása a legsikerültebbek egyike volt, melyet valaha láttam; az egy pillanatig sok volt kétséges, és Sokr lett dandármnoknak, s az abban részt vett tisztek és közembereknek legnagyobb becsületükre válik. — A mint az ellenség , általa pillanatra elfoglalt térről visszavonult, én a lo­vas­­ságot a 4. hadosztály védelme alatt Sir G. C­a­­­h­­o a h­­­alm­ok vezénylete alatt előre indítom, hogy minden netaláns alkalmat a halmok visszanyerésére használjon föl, és mivel ezt tüstént végre nem hajtható, és kísérlet látszott tétetni az elfoglalt á­­gyuk elvitelére, gr. Lup­an felszólittatott, gyor­san előnyomulni, az ellenséget visszavonulásában követni, és ha lehet terve kivételében meggátolni . Ez alatt az oroszoknak idejök volt saját terükön a rozsorba és oldalt tüzérséget állítva magukat újra alakí­aiuk. Az ak­nok az előnyomulási utasítást fél­reértve, mint látszik, kötelességének tartotta min­den áron támadni, s azért gr. Cardigan vezér­őrnagyot a könnyű dandárral előnyomulni rendelő. E parancs a legvitézebbül teljesíttetett. Lord Car­digan a legerélyesebben közbevágott; megtáma­dott egy tűztelepet, mely az előrevágtató szaka­szokra tüzelt; és miután ezen túlhaladt, még az orosz lovasságnak is háta mögé került; azonban ekkor csapatai tüzérség, gyalogság és lovasság ál­tal megtámadtattak és szükségkép visszavonultak, miután az ellenség soraiban nagy pusztítást tettek. Ők e mozdulatot elhamarkodás és zavar nélkül haj­­ták végre; de mélyen sajnálnom kell, hogy ott tisztek, közemberek és lovakban igen súlyos vesz­teséget szenvedtek, melylyel semmi nem érhet föl, csak azon fényes vitézség, melylyel a támadás tör­tént, a rend és fegyelem, mely azt kitüntető, és csattanós ellentétét képezte az ellenséges lovasság magatartásának, nehéz dandárunkkal a korábbi ösz­­szeütközésekor. Az afrikai vadászok balszárnyun­kon előnyomultak, és egy orosz tűztelepet vitézül megtámadtak, mi annak tüzelését egy időre lan­­kasztá, és a britt lovasságnak lényeges szolgálatot tett. — Van szerencsém Sir Colin Campbell és gr. Lu­c­a­n illető jelentéseiket másolatban ide csa­­tolni. —, Szabadságot veszek magamnak legtégedet figyelmeztetni azon hangra, melyen Sir C. Camp­bell Ainslie alezredesről a 93. ezred­ben, és Bar­ker kapitányról a kir. tüzérségnél nyilatkozik, va­lamint azon tökéletesen megérdemlett dicséretekre, melyekkel L­u p a n gr. Cardigan gr. vezérőr­nagyot és Scarlett dandárbnokot említi.­­ Mi­vel Lu pa n gr. a többi tisztek neveit, kik magukat kitüntették, de nem küldötte, azokat a legköze­lebbi alkalommal szándékozom megküldeni.—Az el­lenség több mozdulatot előre nem tett, és nap­szálltakor a testőrdandár az 1. hadosztályból, a 4. hadosztálylyal együtt eredeti táborhelyére vissza­tért; ugyanazt tevék a franczia csapatok, kivéve az 1. hadosztály egy dandárát, melyet Cam­p­bert­­nok szíves volt Sir C. Campbell támo­gatására hátrahagyni. A skótok dandárának többi ezredei szintén a völgyben maradtak. A 4. had­osztály egészen a halmokig nyomult előre, és Sir C. Cathcart a törököknek a vara­sok egyikét visszafoglalni segített, és ez alkalmat két ellenséges ágyúnak,lövészei segélyével, elhallgattatására hasz­nálta fel. Mivel kitűnt, hogy a törökök által reggel elfoglalt terjedelmes állomás védelmezésére az esz­közök teljességgel nem elegendők, Canrobert­onokkal egyetértőleg szükségesnek találtam, az alacsony halomlánczról visszavonulni és haderőnket öszpontositani, az tetemes számú matrózok által fog erősíttetni, kik Dundas admirál engedelmével a hajókról szárazra tétetve, közvetlenül a Balakla­­vába vivő keskeny völgy előtt és a jobb oldalun­­­kon levő meredek magaslatokon táborozva, keske­nyebb védelmi vonalat képezendnek. — Van sze­rencsém stb.“ Lord Raglan második sürgönye oct. 28 - ról így szól: „Mylord herczeg! Az ostrommunkálatokról oct. 23-tól fogva, semmi különös jelenteni valóm nincs. A tüzelés valamivel kevesbbé folytonos, ba­jaink száma kisebb, noha sajnálva kell említnem, hogy Childers kapitány, egy igen reményteljes tiszt a kir. tüzérségnél, 23-kan estve megöletett; úgy­szintén hallott, hogy D­alton őrnagy a 49. ézredből, kiről Sir L. Evans foltnok igen nagy véleménynyel volt) tegnap éjjel e futóárkokban el­­esett. 26­ kád az ellenség Szebasztopolból, erős gyalogság-, lovasság- és tüzérségi tömeggel, mely­nek száma, mint mondják, 6—7000-re ment, kiro­hant, és a 2. hadosztályt bal felől megtámadta, melynek parancsnoka Sir L. Evans az oroszokat gyorsan s erélyesen visszaverte; támogatta őt az 1. hadosztály egy ütege és a könnyű hadosztály né­hány ágyúja, egyszersmind támpontjául szolgált a testőrdandár, és a 4. hadosztályból több ezred, hátul pedig a franczia hadosztály Bosquet b­ok alatt, ki legnagyobb erélylyel törekedett minden lehető segélyt nyújtani. Van szerencsém Sir L. Evans jelentésének másolatát ide csatolni, melyet hűséged bizonyosan legnagyobb gyönyörrel olvasand ; egy­szersmind bátorkodom az általa különösen említett tiszteket hűséged kegyébe ajánlani. Bay­ley és Atcherley századosok és Conolly hadnagy, kik mind súlyos sebet kaptak, úgy látszik igen ki­tüntették magukat. Azon módról, a­mint Sir L. Evans altnak ezen fölöttébb veszedelmes táma­dást visszaverte, nem szólhatok elég dicsérőleg. Nem volt szerencsém a harcznak együtt tanúja le­hetni, mivel a balaklavai csata kezdeténél voltam elfoglalva, s csak annak bevégeztekor értem el az ő állomását; de bizonyosan, csak a működés minden szemtanúinak nézetét fejezem ki, azt mondván, hogy jobban egy hadműveletet intézni nem lehetett volna, s hogy az ak­nok, kinek szolgálatait és maga­tartását már korábban ajánlottam hűséged figyel­mébe, a legnagyobb elismerésre érdemes. Ide csat­­lom a veszteségek kimutatását, melyeket a hadsereg 22-ke óta szenvedett. Van szerencsém stb.“ Ezen részletes kimutatás szerint a lovasság vesztesége mindössze halottban : 13 tiszt, 16 al­tiszt, 4 dobos, 142 közember és 381 ló; sebesül­tekben 27 tiszt, 21 altiszt, 4 dobos és 199 köz­ember. — A gyalogság vesztesége : halottakban 1 tiszt és 14 közember; sebesültekben 9 tiszt, 3 altiszt, 1 dobos és 101 közember.­­ A szárazon levő matrózok közt 23-kán 5 könnyűsebesült, 24-kén szintén 5 sebesült, 1 halott, s 26-kán 1 halott s 2 sebesült volt. A krimi rendes tudósítások még ma sem ter­jednek tovább nov.­m nál, s igen kevés új rész­letet tartalmaznak a zsernajai 5­ki ütközetről. Hogy az oroszok oldalróli támadását teljes erőveli kirohanás támogatta, bizonyos. Ez az északkeleti oldalról a temetőnél felállított ostromtűztelepek ellen volt intézve. E tűztelepekért a harcz négy óráig tartott; azt először az oroszok foglalták el. F o r e y tuok visszavette tőlük az elfoglalt állo­mást s ütközet után a francziák megtartották u­­gyan a tért, de a tűztelepek részint elpusztítva, részint megrongálva lőnek, az ágyuk vagy beszö­gezve, vagy talajaik elrontva; azok száma 30 volt. Mencsikoff­ág egész erővel tett oldaltáma­dása által az angolokra, az ostromló sereg két tűz közé szorult. Az oroszok feladata volt egy merész csapást intézni Balaklava ellen, vagy a Szebasz­topolból Balaklavába vivő utat hatalmukba kerí­teni, mi­által az egyesültektől a tengerhez vivő út elzáratott s az egyesültek kényszerítve lettek volna saját sánczaikon belül orosz ostrom ellen védni magukat. Az oroszok ez első kísérlete nem sikerült ugyan, de ha a legközelebbi támadás és 3230 —‘"Gaiasafr.—

Next