Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)
1855-04-22 / 702. szám
, erkölcsi, s politikai tudományok akadémiájánál egy uj osztály fog alakíttatni, ily czim alatt: .„politikai, közigazgatási, pénzügyi“ osztály, mely 10 tagból álland; s ezen uj osztály tagjai, a többi osztályokéival egyenlő jogokat s díjt élvezendnek. — Egy másik cs. rendeletnél fogva, az említett új osztály tagjaivá Audiffret marquis, Barthe elnök, Bineau, Pirre Clement, Cormenin algróf, Gréterin, Leferriére, Armand-Lefebvre, Mesnard elnök, Peret báró tábornok neveztettek ki. -Ugyane lap tegnap a csapár Angolország iráni mutatásáról így ír: „Kedden este Wind■ sorban nagy tánczvigalom volt, hol az angol társadalom virága volt összegyűlve. Kevéssel a kir. testőrök fölött tartatott szemle előtt, a lord- mayor, s az aldermanok a császár s császárnénak átnyujták London városa feliratát, s ő felségeiket meghízták a City által holnap adandó lakomára. Ma szerdán reggel a császár a parkban sokáig sétált Victoria királynővel. — 4 órakor a császár átvevé a térdszalag-rendjeleit, a ministerek, a rend lovagjai, s a korona főméltóságai jelenlétében. — A nép buzgalma folyvást növekedik; a London s Windsor közti szállítási eszközök többé nem elegendők. Minden levelek egyetértenek abban, mikép az angolok példátlan lelkesülést tanúsítnak őfelségeik irányában.“ Továbbá e lap fájdalommal jelenti, mikép Du cos, tengerészeti s gyarmatügyi miniszer, néhány heti betegség után, 17-én meghalt — „Francziaország , s a császár“ — úgymond — „ő benne egy kitűnő kormányzót s hű szolgát vesztettek.“ — A tengerészeti ministeriumot ideiglenesen folyvást Abbatucci, pecsétőr kezeli. Ma a „Moniteur“ közli az 1853-as budget végleges szabályozása iránti törvényt. Ugyane lap ma a csapárnak Angolországbani mulatásáról így ír : „Szerdán este Windsorban nagy hangverseny volt. A hangverseny után a meghivatott személyek ő felségeiknek bemutattattak. Ma reggeli 11 órakor a császár s császárné elhagyták Windsort, s dél felé Londonba érkeztek a roppant néptömeg üdvkiáltásai közepett. Ő felségeik a Buckingham-palotában szállottak meg, s néhány percz múlva a Guildhallba mentek, hol a lord nayor, az aldermanok s Angolország legfőbb notabilitásai vártak rájuk. Ama beszéd, mit a császár a lakomán a City feliratára válaszul mondott, leirhatlan lelkesülést gerjesztett. — A császár s császárné a Guildhallból a franczia követségi palotába mentek , hol a diplomatiai testület bemutattatott. — Ama perezben , midőn ő felségeik az utczán megjelentek, roppant néptömeg tolongott kocsijuk körül, s kiáltásais testmozdulatai által elragadó örömét fejezé ki. A császári pár láthatólag meg volt hatva az irányukban nyilvánult érzelmek által. Őfelségeik 612 órakor tértek vissza a Buckingham-palotába ugyanazon lelkesült manifestatiók közepett. London minden boltjai bezáratvák, mint a legnagyobb ünnepeken. Ma este az egész város ki van világítva, s Franczia-s Angolország színeivel feldíszítve.“ Ma a börzére kedvező hatást tettek a Krímben kivívott győzelmekről elterjedt hírek, valamint azon hír is, miszerint az alkudozások meghiúsulása esetében Austria tettlegesen fog föllépni, noha számos jólértesült személyek azt állítják, mikép ha Oroszország a két első pont iránt elégtételt adván, s a 3-dik pontot elvileg elfogadván, az alkudozások csak ez utóbbi pontnak alkalmaztatása fölött szakadnának félbe,s a nyugati hatalmasságok nagyon sokat kívánnának Oroszországtól, Austria nem fogná a nyugatiakat a csatatérre követni. Szintén folyvást hír szárnyal az Austria s Poroszország közti közeledésről is. Továbbá az „Indep. belge‘-nek egyik párisi levelezője szerint Poroszország a német szövetséggyűlés elé egy oly tartalmú javaslatot szándékoznék terjeszteni, miszerint kijelentetnék, hogy a két első biztosítékpontnak Oroszország általi elfogadtatása következtében Németország nincs többé érdekeltetve a keleti kérdésben. A császár keleti utazásáról is folyvást beszélnek. Ma Párisban azt állíták, hogy az angol királynő már máj. 3-án visszaadná a franczia csapár látogatását, hogy így aztán a császár addig maradhasson keleten, ameddig ezt szükségesnek vélné. Az „Indep beige“ levelezője szerint ma Párisban ismét határozottan állíták, mikép Wedell tábornok nem térend vissza többé, s mikép a nyugati hatalmasságok s Poroszország közti alkudozásokat tökéletesen félbeszakadottaknak lehet tekinteni. Mackay admirál súlyosan beteg, s állapota komoly aggodalmat gerjeszt. — A 4-k vadászezred nem Krímbe, — mint állíták, — hanem Afrikába megy ; csupán a lovak szállíttatnak Krímbe, mivel úgy látszik, hogy ott roppant mennyiségű lovak vesztek el. — A guideezred vasárnap s hétfőn induland útnak. Németország. Münchenből az „A. Z.“-nak írják . Az itteni főszállásmesteri törzs több tisztjeinek szándéka, volt Krímbe menni, a francziák és angolok további hadiműködésén jelenlétei végett, de e szándékuk a nyugati hatalmaknál akadályokra talált, azért egyelőre elmarad. F rankfu rt: Az indítvány,melyet a politikai választmány a hannoverai alkotmányügyben mart. 22-n a szöv. gyűlés elé terjesztette melyre nézve a gyűlés ápril 12 -n szavazott, igy hangzik : „A magas szöv. gyűlés az 1851. aug. 23-ai szöv. határozat értelmében , és megfontolván, hogy Hannovera későbbi törvényhozása által oly állami intézkedések tétettek és törvényes határozmányok bocsáttattak ki, melyek sok tekintetben a szövetség alaptörvényeivel egyenes ellenmondásban állnak, a hannoveri kir. kormányt, vonatkozva a választmányi jelentésre, keresse meg, hogy a királyság alkotmányát és törvényhozását gondos vizsgálat alá vesse, és annak a szövetség alaptörvényeivel egybehangzását haladék nélkül újra eszközölje, magának pedig azon esetre, ha a szükségesnek található változtatások akadályokra találnának, alkotmányszerű beavatkozását, mint az említett szöveti határozatban gondoskodva van, tartsa fenn ; a hannoverai kormányt keresse meg, hogy arról maga idejében jelentést tegyen a gyűlésnek, miként felelt meg a hozzá intézett megkeresésnek vagy netán micsoda akadályok és kifogásokra talált ; és végre a hannoveri kormánynak jelentse ki, hogy míg a fenntartott egyenes szövetségi beavatkozás szükségessége be nem áll, a bécsi zárokmány 55. czikkének tekintetbevételével az ut mód, melyen a királyság alkotmánya és törvényhozásának a szövetségi alaptörvényekkel egybehangzása eszközlendő, valamint a teendő átvizsgálás kiterjedése belátására bizatik ugyan, de hogy szövetségjogi kötelesség, a bécsi zárokmány 56. czikkében kijelölt utat követni, nem forog fenn annyiban, amennyiben a még azon czikk oltalma alatt álló 1840-es országalkotmány törvény határozmányainak visszaállításáról van szó.“... A „Hannov. Zeit.“ szerint a szövetséggyűlés szűkebb tanácsának 17 szavazata közöl 15 a reclamativbizottmány indítványa mellett szavazott a hannoverai alkotmányügyben, s mivel Hannovera nem szavazott, csak szó volt az indítvány ellen. Darmstadt, apr. 19. Nagyhg . k. fens, tegnap külön audientián fogadd gr. Perponcher-Sedlnitzky porosz k. kamarás és köv. tanácsost, s kezeiből átvevé porosz király ő fige iratát, mely által a nevezett gróf mint porosz kir. ministerresidens az itteni udvarnál, hitelesítte- s tik. Ezután a ministerresidens a nhegnénél nyert I audientiát, s ebédre a nagyhgi asztalhoz meghivatott. S hogy mi ? biztosan nem mondhatjuk meg. Lehet márvány, antico verde, trakhit, vagy__bár hinni alig bátorkodunk — lehet olcsó fenyődeszka is. Végére alig járhatnánk. Azonban szükség sincs kíváncsiságunknak eleget tenni. A fődolog csak az, hogy lábunk oly finom perla szőnyegeket tapos, milyenek a mostani műtársulatokban egészen hiányzanak, s mikből a ki egyetlen darabot nyerhetne ajándékban vagy hű szolgálataiért jutalmul, ha háza nincs, kényelmes hajlékot emelhetne, ha földje nincs, telket vásárolhatna, s ha bősz zsiványként fojtogatná torkát a szomj és éhség, parancsolón kiálthatná : hadd számoljak örökre le veled ronda nyomor, te szemtelen útonálló, ki gyilkolsz vagy gyilkoltatsz ! halj most lábam előtt meg! Boldogok a gazdagok! A szobákban minden bútor bársony, vagy mélykék atlasz borítéka, s ezüst vagy arany hímzéssel, virágokkal, vagy rojtokkal terhelve. Az olcsó gyapot-szöveteket, melyeknek csinos d e s s en-jei közöl a legkecsesebb alakuakat még a könnyű erszényű hölgyeink is végekkel vásárolják nappali szobáiknak felékesítésére, akkor Erdélyben alig ismerték. Sőt magukat a teveszőrből gyártott kelméket is, bár becsük jelentékeny vola,a főurak a szines bőrnél is ritkábban használták bevonatokra.A bástyaszárnyban egyetlen ily közönséges kelme sincs. S mekkora velenczei tükrök vannak ! Most legalább két darabból lennének összeállítva. S mennyi ezüst- és aranynemű az asztalokon, az almáriomokban, az étagéreken, melyeknek akkor tán semmi nevük nem volt, vagy csak egyszerűen polcznak hívták, oly alázatos büszkeséggel, mintha a koronát fövegnek mondanák, mi ■igaz, de mégis valótlan elnevezés volna ! Boldogok a gazdagok, kiket a fény úgy vesz körül, mint mást a levegőég. Beszívják, kilehelik s nem is mondhatják többé áldásnak, mert régi sajátjuk velük volt mindig, körülfolyja őket, és sugárkörén át tekinthetik a tárgyakat, miket az élet nyújt, még pedig szebb világításban mint mi, kiknek előbb könyeinket és verítékünket kell szempilláinkról letörölni, hogy valamit láthassunk, s akkor is csak ugyanazon tárgyak sötétebb oldalán, mert a derültebb oldal mindig a gazdagok felé fordul. Valami delejes erő mozdítja a világ tárgyait így. Ezerszer boldogok a gazdagok ! De várjon mindig-e ? A betett ajtajú szögletszobáig értünk. S mi történik ott ? Az ablakmélyedék zsámolyánál nőalak térdel, feje lehajtva, keze összefogva, előtte kisded Máriakép és feszület. Mekkora áhítattal rebegék ajkai a „pater nostert“ és „ave! Mariát“, míg ivor-fehér és finom ujjai közöl le-legördül az olvasófüzér gyöngyszeme! — Amen! Amen! . . . Oh! mennyei atyám! bocsásd meg az iszonyú bűnt, melyet elkövetni fogok. Istenanya! könyörögj érettem! Szentek! vessétek közbe magatokat! Jaj ! mekkora bűn ! De ti látjátok szivemet. Irgalmazz,segíts te boldogs, szűz ! Ave! Maria! ave ! ave! Könyörüljetek rajtam! Könyörögjetek érettem, a szegény Szerencsétlen leányért, ki lelke nyugalma végett, harmadnap múlva nagy bűnt fog elkövetni! Gyámolits czélomban, vezess, oltalmazz én Istenem! Add, hogy ne reszkessen kezem, add, boldogs, szűz, hogy ne piruljon el a kezem! S kérlek takard homálylyal be Rákóczy György bácsi, és Rákóczy Györgyné néném szemeit, hogy ne lássanak semmit. És ügyelj kérlek, térden kérlek, ügyelj,védszentem! tiszteletes Csulai uramra, ki ha tekintetét rám találná emelni,nem volna bátorságom azok megcsalására,kik az Istentől engemet örökre elidegeníteni akarnak. Oh! ne vonjátok el pártfogástokat porban csúszó szolgálóleányotoktól, a szegény és bűnös Zsófitól! Amen, amen !. . • Szegény és bűnös! Hogyan ? E királyi pompával butorzott díszteremben, hol minden öszpontosul, mit a pazar képzelem a telhetetlen vágynak ajándékul nyijtani képes, . . . hogyan ? . . . a művészet és fényelgés közepett, szabad-e, lehet-e szegénynek lakni? Ő szegény! S nyúlánk, karcsú termetén a legfinomabb reggeli pongyolát hordja. Hó nyakát, melyet a nap égő sugára tán soha nem érintett, minden megvásárolható női munkáknál drágább csipkereezék kerítik, miknek készítése közt Brabantban szemevilágát veszíthető el az árva varróleány. S gazdag fürtéit, melyeknek ébensötét színe az aranyhímes fátyol-hálón át oly igéző szépségben csillog, nem tartja-e rubin boglára hajtó és gyöngyfonadék össze ? És ő szegénynek mondja magát ! S ah! még bűnös is! Ezen sáppadt, de leirhatlan kellemü gyermek, kinek mozgékony, benyomásos és rendkívül finom arczvonalaiban az ideges, az elkényeztetett s kimerithetlen szeszély a hajadon vágyaival hűn egyesül a serdülő leányka szemérme és az angyal ártatlansága ; ezen gyöngéd és gyenge lény, ki egyaránt nincs testi és szellemi szenvedélyek elviselésére teremtve, csakugyan bűnös volna, csakugyan megbirná egy nagy vétek súlyát, mely az erős jellemüeknél is a kedélyt lenyomva tartja, s az életörömöket szétzilálja? S ő még imádkozva fogad fel oly bűnt, mely harmadnap múlva teljesítendő!! De micsoda bűnnek van az ég segélyéhez, s a gyermekkor ártatlanságához joga? Találós mesék, s phantastikus rejtélyek lehüvelyezéséért jöttünk-e a komoly és száraz Rákóczy György fejdelmi udvarába? Mit nem tapasztalunk még! . . . A magát Zsófinak nevező gyermekleány, ki alig lehet tizenötévesnél több, az ima után gondosan berakta egy kis falrejtékbe a feszületet, gyöngyfüzért és Mária-képet. Sokáig vizsgáló , nem hagy-e valami látható szegélyt, valami vékony repedést a rejtők köre. Távolabb és közelebb jött megkísérteni, hogy a különböző látpontok közöl egyiken nem lesz-e észrevehető a titkos rugó. Figyelmes kutatásai kielégítették őt, de egyszersmind elfáraszták. Lankadtan ült a kerevetre, picziny lábát egy zsámolyra, fejét tenyerére, könyökét a vánkosra hajtá. Merengett, álmodozék, vagy gondolat nélkül pihent. Perczek teltek igy, midőn kedélyét ismét izgatni kezdé az a titok, melyet teljesítni akar, az a veszély, melytől retteg, az a szorongás, mely fölfedeztetést sejdít, az a remény, mely a Gondviselésben bízik, s az a csüggedés, mely önmagától fél. Köny gördült ki szeméből, s tudjuk, hogy a nőknél a köny nyoma még tartósabban marad a szemhéjon meg, mint a kedélyen. Zsófi egy perczig sírva, a másikon aggódás közt nézett a tükörbe, s ijedten véve a vörös foltocskát észre. Öltözékasztalához szaladt, hogy hamar enyésztesse el az áruló jeleket. Ez sikerült is, s ő megint a kereveten ült, de ott... mit tehetett most ? újra kenyere. Viszont hideg vízhez volt kénytelen folyamodni, mely épen az alkalmas perezben hatott, mert lassú lépés közéig az ajtóhoz. Zsófi minden vonalain oly szikrázó öröm sugárzott fel, mely ha tettetés műve, akkor a fiatalkorral ellenkezik; ha pedig őszinteségből eredt, akkor a legidegesebb természetre mutat. Az ajtón két lassú kopogás hangzók. — Ö jön ! és jele szerint néném még nincs itt— honn! rebegtek inkább kellemes mint nyugtalanító benyomások közt Zsófi ajkai. — Én vagyok herczegnöm ! Én vagyok drága gyöngyöm! szólt halkan a künnlevő. — Nyitom, tüstént nyitom! válaszoló Báthory Zsófia, a fejdelmi család sarja, a királyok rokona, a deli alakú György urfi hitesmátkája,s Rákóczy György udvarának büszkesége, kit minden imád, és a kit leendő ipa, a fösvény fejdelem pazar fénynyel vett körül, mert jól tudta, hogy háza a Báthoryakkal rokonság által nyert erős alapot, biztos jövőt. Kemény Zsigmond: Spanyolország, Madrid. A cortes-gyűlés 13-ki ülésében elhatározá,hogy a nemzetőrségre vonatkozó új törvény kb. szentesítés alá fog terjesztetni. A belügyminister egy törvényjavaslatot olvasott fel, a sereg ujonczozása iránt; e szerint mindazok, kik 8 évre önkényt beállanak, 6000 reálnyi díjt kapnak, az összeírás póteszköz gyanánt tüntettetik fel ; az összeírtak, ha 8 évig szolgálnak, 2000 reálra tarthatandnak igényt. Egy 18-ról kelt távirdai sürgöny szerint, a cortes -gyűlés 17-ki ülésében elfogadta a vasutakra vonatkozó törvényjavaslat egyetemét. [ A 18-ki ülésben elveti a dohány bérbeadatása iránti törvényjavaslatot. A hitelzálogbankokra vonatkozó törvényjavaslat tekintette vézetett. EDánia. [ A félhivatalos „Berlingsche Z.“ a dán külügyministerium „következő hirdetményét közli ápril 13-tól : „C flge londoni követe a nbrit. k. kormánytól azon hivatalos értesítést kapta, miszerint azon semleges hajóknak, melyek a zárlat esetleges megkezdésekor a keleti és fehér- tenger orosz kikötőiben lesznek, anélkül, hogy azoda bemenetel által zárlatszegést követtek volna el, meg fog ugyan engedtetni az illető kikötőket , ismét elhagyni, akár üresen akár teherrel, mit a zárlat kezdete előtt raktak fel; de az angol kor- Imány fenntartja magának azon jogot, az ily hajókat elfogni, s illetékes törvényszék által s megvizsgáltatni,mennyiben volt joguk a zárolt kikötőt elhagyni.“ Olaszország. Pármából írja a „Gaz di Parma“ 14- ről: Tegnap esti 8 óra tájban gr. Anviti alezredesre az utczán egy ismeretlen hátulról rálőtt ; szeren-s csére a golyó nem talált. A gyilkosnak sikerült megszökni. Több elfogatások történtek; az or- i gyilkost szigorúan nyomozzák. Turinból Írják, hogy a hajóraültetés a szállítandó tárgyak hiányossága miatt, april 20— 21-ig elhalasztatott. Romából pápai szentségének a veszélyes katastrophábeli megmenekülését a „Gaz di Ven.“ levelezője így adja elő: „A szent atya ápril 22-én reggeli 7 órakor a Romától 7 mfnyire levő, újan felfedezett katakombákat, az ott feltalált romait I. Sándor pápa bazilikájának, s egyéb jásásokat részletesen megszemlélte, s azon bazilika szószékéről igen megható beszédet tartott a propaganda collegiumabeli növendékekhez. Hat bíbornok kisérte őszentségét: Antone Ili, Patrizi, Marini, D’Andrea, Carvalha a lizbonai patriarchs, és hg Schwarzenberg prágai érsek; továbbá Rauscher bécsi Cullen dublini, érsekek, a veronai és newyork püspökök, a szidneyi érsek, ,és a burlington (amerikai) új püspök stb. Montréal franczis főparancsnok s gr. Hoyostnok az anconai és k. austriai helyőrség parancsnoka, gr. Merőd, Belgiumból s még más notabilitások csatlakoztak a kísérethez. A katakombák megszemlélése után a sz. atya elé egy uj templom terve terjesztetett, mely a felásott bazilika körül fog építtetni; a sz. atya dicsérte a gondolatot s helybenhagyta a 15000 scudora tett költséget. Innét ő szentsége a Romától néhány mfdnyire fekvő sz. Agnestemplomba ment. Az ezen ősrégi templomhoz tartozó kolostorban akart ebédelni, s az összes kíséretet ebédre meghíni. Ebéd után egy mellékterembe ment, hol korábban nyilvánított óhajtásához képest, a Collegio urbano di propaganda összes növendékei, (100-an) lábcsókolásra bocsáttattak. A bibornokok , püspökök , tábornokok stb. jelenlétében egyenkint kikérdezte őket hazájuk, tanulmányaik stb. felől. Már mindnyájokhoz beszélt s megáldá őket, midőn egyszerre a főgerenda, mely e terem padlózatát tartotta, középen kettétört; a padlózat s azzal a jelenlevők lezuhantak földszintre, kevesek kivételével, kik közt volt a prágai bibornok-érsek és a nisibii érsek. Roppant por szállott föl a romokból, melyek alatt a lezuhantak eltemetve látszottak lenni. A fennmaradtakat borzalom szállta meg, és innen annyi lezuhantak közöl egyetlenegy sem halt meg, sőt csak súlyos sebet sem kapott. Midőn segítségre a földszintre siettek, a szent atya már fennállott a por és romok közt s teljes nyugodtsággal bátorítá a többieket e szavakkal : semmi baj, semmi sem történt. Most előhuzgálták a bibornokok és praelatusokat, némelyiküket szaggatott ruhákkal és lábbeli nélkül, mind mészporral borítva. A franczia unok vállain s fülén csekély sebet kapott, a propaganda titkára Bernado mellén, Marini bibornok fején zúzást szenvedett. Súlyosabban megsebeztetett a propaganda öt növendéke, azok egyike a zuhanáskor kiugrott az ablakon és csipőcsontját kislezamita. Veszélyesen senki sem sebesült meg. Egész Roma csodát hisz, s ki ne hinné azt, midőn 150 személy csaknem sértetlenül menekül ily katastrophából? — A szent atya a közel templomban azonnal hála istentiszteletet tartott, a Te Deumot szilárd hangon maga énekelvén. Azután visszatért a Vatikánba. A többiek is mind visszaindultak Rómába ; véletlenül a szomszédságban épen a nagy lófuttatások kezdődtek; az azokon jelenlevők kocsijaikat ajánlák és nem engedik, hogy a növendékek gyalog térjenek vissza a collegiumba.“ — A „G. di Roma“ jelentése e közléssel lényegben egybehangzik, csakhogy ez utóbbi lap azt állítja, hogy mindnyájan lezuhantak a földszintre. — A „Corr. Ital.“ szerint néhány növendékek oly súlyosan megsebesültek, hogy felgyógyulásuk felől kételkednek. Törökország: A Szardínia és a porta közt kötött szövetségi szerződés 4 czikke a következő : 1. czikk: Szardiniai király ő felsége maga részéről a Konstantinápolyban 1852. márt. 12-n a magas otto- mán porta, a franczia császári birodalom és az ■ egyesült britanniai királyság közt kötött szövetségi szerződéshez járulását nyilvánítja, melynek czélja a török birodalom épsége és függetlenségének biztosítása ; kötelezi magát szultán ő fel-