Budapesti Hírlap, 1855. szeptember (809-819. szám)
1855-09-11 / 816. szám
Pest, Kedd Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben, élévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. elöfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút,Kunerralderház), vidéken minden ps. k. postahivatalnál. —A előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van:'(írsíásfsí, 6. az* a. (HLanewalderhás) 2-ik emeletben. Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HÍRLAP“-ra. Helyben: Félévre 8 pB. Évnegyedre 4 pfí. Vidékre : Fél évre 10 pft. Évnegyedre 5 pit 20 kr. Előfizetni lehet Festenc lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalderház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyministeriumnak m. hó 31-kén 17924 sz. a. kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a pesti országos főtörvényszéki kerületben Kaaps Jánosnak megengedtetett, nemhivatalos rész. PEST, sept. 11. Azon szerfelett fontos legújabb tudósítás, mely táviratilag sept. 8. és 9-ről Szebasztopolból közöltetik, mikép a Malakofftorony, a városi avár déli része a szövetségesek kezébe esett, az orosz flotta megsemmisíttetett, méltán e háború s hihetőleg a politikai situatio fordulópontjának tekintethetik. Minő hatást fog a had mint a diplomatia további folyamára e nagy és mint látszik hősileg végrehajtott csapás gyakorolni ? az a jövendő titka, de kétségen kívül az döntő teend, s a franczia császár jósszava, mit nem rég e részben nyilvánított, ez éles belátásu monarcha tekintélyének emelésére fog szolgálni. — Vajda e nevezetes esemény az óhajtott béke fordulási pontja lenne! Levelezések: London, sept. 6. , A .,Times“ ma egy vezérczikkben tárgyalja az ázsiai harctérről érkezett legújabb kedvező tudósításokat, miszerint t. i. az oroszok, noha még mindig félbeszakasztják a K a r s z s Erzerum közti közlekedést, s köröskörül a falvakat leégették , mindazáltal nincsenek eszközeik arra nézve, hogy Karszot s Erzerumot megtámadhassák, miszerint továbbá Konstantinápolyból angol ügynökök mentek Cserkessziába, s Omer pasa készületeket tesz seregének Ázsiába szállítása iránt. A „Times“ véleménye szerint az ázsiai hadjáratot most már bevégzettnek lehet tekinteni, mivel hat hét múlva ott a tél beálland, s a mély hó hat hónapig ismét távol tartandja egymástól az ellenfeleket. Az ázsiai orosz hadjáratok eredménye annak bizonyítványául szolgál, mikép az oroszok, ha csak kissé komoly ellenállásra találnak is, egyáltalában nem alkalmasak a támadó háborúra. — Oroszország — úgymond a „Times“ — hódításait nagyrészint áldozatainak jól kilesett gyöngesége vagy viszálya által eszközlé, így Georgia először félig Oroszországtóli függésre csábíttatott, s erre egy ukáz által bekebeleztetett, miután előbb az óvatos megtámadók az országnak mindegyik erősségébe helyőrséget helyeztek. Egy Francziaországgal Angolország ellen köttetett szövetség játszá Oroszország kezére Finnlandot; egy Angolországgal Francziaország ellen köttetett szövetség szakaszta el Besszarábiát a portától. Ám kormányozzanak a czárok utánozhatlan ravaszsággal minden meghódított tartományt, de fényes hódítók sohasem voltak. Eltekintve az orosz katonának jellemző fogyatkozásaitól, miszerint t. i. hiányzik benne a vitéz kalandszomj, nincs kedve a birodalom határain túl harczolni, s közönynyel viseltetik urának hódítási tervei iránt, mindenütt physikai akadályok állanak győzelmük útjába, hol valamely külföldi segély vagy a megtámadott országbeli valamely államférfi bűnrészessége nem mozdítja elő vállalatukat. Még a fejedelemségekben is, hol pedig a szállítási és élelemszerekben bőség van, az oroszoknak oly nagy utakat kelle tenniök, mielőtt a harertért elérték volna, hogy a kifáradás és szükség több ezreket vert le, s még több ezreknek elgyöngített testeit könnyű martalékká téve, a dunai mocsárokban leselkedő choleras láz-ragályok számára. Egy Austria részéről háboruval fenyegetés a legbüszkébb autokratától oly föltételek elfogadását csikará ki, miket előbb megvetéssel utasított vissza. Erre őt bizonyosan nem azon félelem indítá, mintha valamely nagy baleset érhetné roppant seregét, mely varsói, zamosci smodlini bevehetetlen erősségeire támaszkodott, hanem inkább azon meggyőződés, mikép ama távol félsziget, melyen a szövetségesek kiszállottak, ha összes seregét nem is, de legalább összes anyagi segélyeszközeit, mik nélkül minden sereg tönkre jut, igénybe veendi. S számításában nem is csalatkozott. A most Szebasztopolba érkező kocsik Lengyelországból jőnek, s noha a Tsernaja mellett, s maga az erősségben levő sereg, úgy látszik, eddigelé eléggé el volt látva élelemmel, senki sem tudhatja, hogy mily mértékben sínthetik az ország kimerültségben , vagy hogy mikor fogja ama kimerültség az éhség fokát elérni. Azok, kiket a villámgyorsaságú orosz diadalok álomképe rémülésbe hozott, s kik most Anatolia városait féltik, azon tévedésbe esnek, mikép a félig vad tartományokbani hadfolytatást ama hódítások szerint ítélik meg, miket valamely kitűnő lángész nyugati Európa régóta szabályzott, s vagyonos államaiban létesítni képes volna. Nagy gazdagság, kitűnő lángész, roppant segélyforrások, hosszas időköz, s mindenekelőtt a világ figyelmetlensége szükségesek ama hódításokra, miket Oroszország valóban tervezett, és még inkább azokra, miket annak közönségesen tulajdonítnak. Azonban a természeti nehézségek csak az első akadályt képezik. Nagy európai seregek állanak keleten, s ha szinte azok nehezen mozdíthatóknak látszanak is, egy pontos tábornok mégis kétségkívül gondolkodóba esnék, ha Ba tumbói oly előnyomulás forogna kérdésben, mely által ő kényszeríttetnék több hónapok gyümölcsét cserben hagyni. Továbbá vannak oly erkölcsi okok is, melyek alig engedik meg a czárnak, hogy Anatólia állandó elfoglalását vagy csak ideiglenes megszállását is remélhesse. Bár minő állapotban legyenek is a török tartományok, s bár minő legyen is a törökök jelleme, az iránt nem lehet kétség, hogy az ázsiai birodalomban újabb időben egyesülés és centralisatio létesült. Sokan, még nem nagyon öregek is, emlékezhetnek azon korra, midőn a szultán nem igen volt több oly számos félig független pasák hűbéruránál, kik uruk tekintélyét mindenkor kinevették, ha elég erősek voltak arra, hogy annak ellenállhassanak. Ily főurak segélyével érvényesíti magát az orosz befolyás. De Mahmud kiírta a hűbérurakat, s most egy lázadó kormányzó a múlt emlékeihez tartozik. Hol van amaz erzerumi pasa, ki szinte monarchiai hatalommal felruháztatva, a szultán ügyét elárulhatná? Hol van ama georgiai dynastia, mely Bagdadban uralkodott ? Még a vad népfajok is nyugodtan vannak. Bizton be lehet járni Kurdisztánt, hacsak alkalmilag valamely kalandor ki nem tűzi a rablói zászlót. Sziklák s pusztaságok, a szövetségesek jelenléte, a szultán megerősbült tekintélye, minden egyesül az ellenséges seregek gyöngesége és segélyeszközeik távollétével, oly czélból, hogy a veszély elháríttassék azon országtól, mely oly meszsze elterjedt, moly alaptalan páni rémülés tárgya volt. Ugyane lap a legközelebb Derby-ben, Lengyelország helyreállítása ügyében tartatott meetinget tárgyalván, agyrémnek nyilvánítja Lengyelország felelevenítésének eszméjét. Szerinte, Lengyelország a „Sz. Bertalan-éjek egész sora által“ félig megoroszodott, s megmenthetlenül elveszett. Az Oroszország elleni jelen harcz véres komolysága helyzi csak kellő világosságba az elhunyt Dudley Stuart lordnak „meggondolatlan lelkesültségé“-t, mivel ha a Lengyelország javára a keresztes háború jelenleg lehetetlenség, minő őrültség lett volna ezen vállalat előbb, még kedvezőtlenebb körülmények közt, „midőn Francziaország közreműködése több mint kétséges,Miklós czár erejének irányában,— s nevének varázsa Németországban mindenható volt!“ Erdélyi Hegyalja, aug. 26. Tisztelt szerkesztő úr! Ön becses lapjában egy üres helyet mutatott nékem, hová Erdély ezen vidékének— a Hegyaljának— napi eseményeit beilleszteném. És ki ne becsülné nagyra Önnek ezen szives ajánlatát ? Erdélynek egy sokat szenvedett szülöttje teszi azt, azon honnal, melyet Ön is tettben, lélekben szeretett, s a melynek jelenleg egy magyar lapja sincs, hol bemutassa azon öröm- és hódolatteljes áldozatokat, miket nálunk is egű kis hazában Császár Ő Felségének közelebbi fenséges születési napján is drága életének megtartásáért a Mindenhatónak oly buzgón bemutatott, nincs magyar lapja, melyben mostani beléletéről szólhasson, és megemlíthesse azon természeti csapásokat, miket balsorsa rá mért, mikor itt-ott kedveseinket a pusztító ragályban elhullani, mezeinket égi viharok által elpusztítani halljuk, így nyomtalanul enyésznek el az események nálunk az idő tengrében, s várjon a késő maradék fogja-e tudni, minő zivatarok dúltak egy gyászos időben felettünk ? fel fogja-e méltóság azon küzdelmeket, mik ólom gyanánt nehezedtek országunkra, hogy a kormány atyai gondoskodása mellett a nemzeti gazdászat s tudományos műveltség gyarapodásával az anyagi jólét útján is, alig engedik sejtenünk még most a révpartot, mely annak, mint egy újjá alakult nagy és dicső birodalom kicsi, de jelentékeny részének felvirágzását, meghozandja? A sokat szenvedett Erdélynek egyik leginkább sajtolt vidéke volt a lefolyt szerencsétlen viharos időkben azon darab föld, melyet Hegy aljának hívnak — honnan én is irok Önnek.— Nagy-Enyeden" kezdve Károly-Fejérvárig terül el ezen vidék, a Pilis-Csáklyai és Kecskekő hegyek aljában , valami 15 helységet foglal magában, melyekben a szőlőmivelést nagyban űzik. — Borai között a czelnai áll első helyen, — s hogy a külföld hírére nem érdemesíthette magát e vidék, talán abban rejlik oka, hogy a bányavárosok Zalathna, Abrudbánya korán felemésztik termését. Az idei szüret is ezen vidéken igen kedvezőleg mutatkozik mind jóságra, mind bő termésre nézve; — azt hiszem, hogy a magyar honnak azon nagy érdemű statistikusa sem tenne ellenvetést az idei termés ellen, ki a jó borszürhetés feltételéül azt tette , hogy az évi középmérsékletnek 9/2 °-t meghaladónak — és télen egyszersmind több mint -10 % , nyáron pedig legalább 180 foknyi melegnek kell lenni, mert ámbátor e hó közepén, mint a brassói,,Satellit“ jósló, kétlábnyi hóval voltak a lütsesdi havasokbefedve, s annak sanyaruságát szőlőgazdáink is egy pár napon keresztül nem kicsiny aggodalommal érezték, — de jelenleg rekkenő 28—30 (Reamur szerint) melegünk van, a nagy-enyedi piaczon pedig Sz. István király napján halommal állott a jószü és már édes szőlő. — Cholera-esetek fordulnak elő e vidéken is, mint honunk más városaiban, különösen Kolozsvárit is, de népünk nem tartván azt ragadósnak, azért aggodalomban nem él. N. Enyed városa teszi napi beszédünk bővebb tárgyát; ott a napokban a kerületi és törvényszéki főnök urak megjelenvén, a cs. k. magas ministériumnak azon kegyelmes határozatát nyilváníták, hogy a jövő évben mind a főtörvényszék, mind pedig a kerületi igazgatóság a mondott városba fognak áttétetni, mi végre számba vévék az illető szállásokat, a volt megyei ház felépítése iránt rendelkeztek, amihez már valósággal hozzá is kezdettek, a városi közönséget pedig a tanácsház átengedésére felszólíták, mit az annyival nagyobb készséggel tett, mivel úgy ezen intézkedésekben, mint szintén abban, hogy a császári ménlovak 60 számmal itten központosittattak, a felség nagy kegyelmének e szerencsétlen város iránti kitűnő s alattvalói hódolattal tisztelt jeleit látják. A kaszárnya és helvét hitvallásnak egykor híres tanodája és felépítése lenne még csak hátra , hogy II.Enyed városa a piaczi forgalom által romjaiból mint Phoenix újra feltámadjon és áldhassa a róla is kegyesen gondoskodó kormányt, már is a számtalan új fedelű házak egy újjá alakult város képét tüntetik elő — s nem lesz-e t. szerkesztő, uz Nagy-Enyed a régi ének szerint a világ közepe, ha egy vasút itten vitetnék keresztül — egyszersmind a Maros is föl Maros-Újvárig, minek okvetetlen meg kell történni — szabályoztatok?*) Folyó hó 23-a N.Enyeden lévén, egy szép ünnepélynek valók tanúja. Csász. kir. helytartósági alelnök báró Lebzestern ur ő méltósága a hivatalok megvizsgálására intézett körútjából visszatérőleg délben a mondott városban szállott meg a kolozsvári és károlyfejérvári kerületi főnök urak kíséretében, legelőbb is a még romban levő tanintézetet kegyeskedett megszemlélni és azon való őszinte sajnálását nyilvánítni, kivált értesülvén arról , hogy azon intézet kára, mit a gyászos forradalmi időben szenvedett, egy millió pftra tétethetik — drága és becses kéziratokban szenvedett megkárosodása pedig a mint ki nem pótolható, úgy meg sem becsültethetik. Leveles ládáját okleveleivel egy kalapos buzgósága mente meg. Nem akarok kedvetlen reminiscentiákat felkölteni, de hogy annak volt elöljárói, kik a nehéz időkben magukról —mit helyesen tevének—gondoskodtak, ellenben az iskolára nézve ezt oly mértékben nem tették, mint kellett volna, s nem mentettek meg mindent, amit lehetett volna — ezt legalább sajnálni legyen szabad. Azonban most már, midőn a törvényes kormány alatt boldogabb idők bekövetkeztek, e tanintézetet is megifjedni és új elevenségre serkenni látjuk , és legszámosabb tanulókkal bir ez most minden más erdélyi hely, hitv. tanodák felett •— naponkint újabb meg újabb gyarapodással magasztalva hirdeti fejedelmi nagy alapítójának nevét, és redős homlokkal néz azon önkényesen bánó utódokra, kik szabadságot vesznek maguknak a kiszabott és meghatározott rendeltetési alapvdluyokat idegen czélokra fordítni. Jól tenné. szerk. ur, ha „Pesti Napló“ collegájának , mint a n.-enyedi iskola hihetőleg arra hálásan visszaemlékező nevendékének megsúgná, hogy bár megtörtént, de N.-Enyed a theologiai tudományok tanítását nagylelkűig Kolozsvárnak oda nem ajándékozta, mint azt a mondott lap nem régiben hirdeté — és nem is ajándékozhatta el azt, mire joga nem volt, miután itten 41 theologiát tanuló alumnusra nézve fejedelmi alapítvány létezik — s a külföldi akadémiai beneficiumok is , nagyenyedi theologusok számára és nevéhez kötvék. — Fenntisztelt császári királyi helytartósági alelnök ő maga az intézet megszemlélése után a hivatalokat vizsgálta meg, délben 12 személyt méltatott asztalához hívni, s azzal Csombordon b. Kemény Istvánt meglátogatván elment Nagy Enyedről K. Fejérvárra, hol a kath.püspök uz ő excjához vala hivatalos. Bár alelnök ő maga minden ünnepélyes és költséges fogadást korán eltiltott, mégis sok helytt volt tanúja a személye iránt nyilvánult de a magas kormányt is érdeklő tiszteletnek, ragaszkodásnak és irodalomnak! — Adja a Teremtő, hogy e körútjában szerzett tapasztalásai által ő maga még teljesebben meggyőződjék, hogy a természettől megáldott szép és gazdag Erdély s annak hű népe a magas kormány atyai gondoskodására méltó, a mit megérdemelni és birni, mindig alattvalói kötelességének ismerend. Hegyaljai. September 11-n 1855. Austria birodalom. Bécs , sept. 10. 0 cs. k. Ap os toi Felsége elhatározni méltóztatott, hogy az idén nagyobb csapatösszevonások és táborozások ne történjenek, hanem legfölebb ezredenkint eszközöltessenek fegyvergyakorlatok, és pedig f. évi sept. 15-től e hó végéig. Csak a bécsi helyőrség fog egynéhányszor nagyobb tömegben gyakorlatot tartani. Austriai Sziléziából írják : Az augsburgi 1555-diki vallási béke 300 évi jubilaeumára vonatkozólag közelebb a cs. kir. consistoriumnak egy bocsátványa jelent meg, mely azt, az e végett Eisenachban tartott német-evang. értekezlettel egybehangzóig sept. 23-ra teszi. Az ünnep tehetségig díszesen fog megtartatni. „De“ úgymond, végül a bocsátvány, „valamint az Augsburgban kötött vallási béke azon törekvésből indult ki, mikép a felekezeti viszályoknak végük vettessék, úgy az arrai ünnepélyes visszaemlékezés ma is a különböző keresztény hitfelekezetek közti tartós békesség megerősítésére szolgáljon. *) Az idézett régi ének volt: Gyere Rózsám Enyedre, Ott a világ közepe! Szerk.