Budapesti Hírlap, 1855. október (833-859. szám)
1855-10-18 / 848. szám
veszteni, mikép a tanulókra nézve lehetséges maradjon , hogy magát a körülmények szerint egy vagy más irányban különös kiképzésnek szentelhesse. De ha már ez okból az előszabandó tanterv a fővonalak megállapítására volt korlátozva, méltán lehet, a tanulóktól kettős kötelesség teljesítését kívánni : először, hogy a kijelölt tervhez lelkiismeretesen és teljesen szabják magukat, másodszor, hogy azzal feladatukat bevégzettnek ne tekintsék oly rendelkezéseknek kelle tétetni, melyek e két követelés teljesítését biztosítják. A felállítandó rendszabálynak azok tanmenetét, kik az egyetemeknél képződésüket nyerendők, s azonfelül ismét azon tárgyak kijelölését és egymásutánját, melyek tanulása az államszolgálat és ügyvédség minden jelöltjei alapos kiképzésére szükségesnek tartatik, kell előadnia. E mellett legközelebbi alapul azon eszme szolgált, miszerint a két első év azon általános tanulmányoknak szenteltessék, melyek elegendő előkészületet képesek nyújtani az austriai külön jog tudományos tanulása, és az úgynevezett államtudományok tanulmányozására. Ez általános tanulmányok által egyszersmind a jog és államügy helyes felfogása biztosítandó, s így nem csak puszta külső mechaniai eszközök, hanem a tudomány tartalma által is a kárhozatos irányok és ferde nézetek meggátolandók. Ha már vizsgáljuk, minő alapon növekedtek fel az austriai joginstitutiók, kitűnik, mikép a római jog, a német jog és a canoni jog képezik az alapokat, melyekre jelenlegi jogépületünk állítva van, nem úgy, mintha az austriai jogrendszer pusztán elméleti után a három fennebbi jogkutfőből volna összehordva és compilálva, hanem oly értelemben, miszerint azokból sok évi genetikus fejlődés által hazai elemek felhasználásával növekedett föl. Szóval : Az austriai codificatio az austriai jog e genesisét nem alkotta, hanem csak constatirozza. Ezzel tehát egyfelől a szakok választása lehetséges lett, melyek alapul veendők voltak, s másfelől alapot nyert azon szükségesség, a históriai mozzanatnak azon jelentősséget ismét megadni, mely tőle a korábbi tanszerkezetben megtagadtatott. E végből a tanterv mindjárt első évben a római joggal kezdődik, és pedig a tanítóknak ajánlva van, hogy első félévben a római jog történetét és institutióit bocsássák előre, s arra következtessék a pandecták előadását. Egyszersmind pedig egész évileg a német birodalmi és és jogtörténet vitetik keresztül. Az szolgáltatja a kulcsot a mai jogalakulatnak Németország és Austriában megértésére; az mutatja ki azon befolyást is, melyet egyfelől a kereszténység, ellentétben a pogány eszmékkel, melyeken a római állam nyugodott, a jog- és államügyre ten, s másfelől a római jog elfogadtatása óta a jogkifejlődésre Közép-Európában gyakorolt. Erre következnek a második évben a német magánjog és a canoni jog. Az úgynevezett közönséges német magánjog tudomás szerint nem egy valamely időszak vagy országhoz tartozó jog, hanem azon jogfogalmak és intézmények rendszeres egybehasonlító előadását foglalja magában, melyek Németországban a hazai elemekből és azoknak a római és kanonjoggal érintkezéséből, az egyes országok szokása és törvényhozása által különféleképen módosítva, képződtek. Az a német birodalmi és jogtörténetnek eredménye a magánjogra vonatkozólag, melynek előadása nem időrendbeni, hanem rendszeres elrendezést kíván. Az tehát szintúgy mint a római jog, szükséges előtanulmány az austriai, valamint minden német különjog tudományos megértésére nézve. A canoni jog a korábbi rendszer szerint is a második évben taníttatott. De előkészítve a római jog alapos tanulmánya, a német birodalmi és jogtörténet és német magánjog tanulása által, mely tudományokkal oly szoros viszonyban áll, ezentúl a canoni jogot sokkal alaposabban lehetene előadni és megérteni. Austriának az egyházhozi megváltozott állása által ezenfölül a politikai rendeletek nagy része megszűnik, melyeket annak előadása eddig magába fölvenni tartozott, s melyek súlya által annak tulajdonképeni tartalma a háttérbe szoríttatás veszélyének tétetett ki. Az ismét egy önálló jogépület teljes méltóságába lép s egyszersmind az érvényes polgári- és perjog egyik legfontosb kútfejéül fog elismertetni. A harmadik félévi tanfolyamban az austriai történet következik, éspedig még csak e helyen azon okból, hogy a tanulók, előkészítve a német birodalmi- és jogtörténet által, azon tényekre figyelmeztessenek, melyek különösen az austriai birodalmi történetre nézve fontosak. Nem lesz igen merész azon várakozás nyilvánítása, miszerint e combinatio az austriai történetnek is nagy javára lesz. Mai napig az austriai történetnek jogtani felfogása igen hátramaradt a leíró és életrajzi mögött. Nem rég hirdettetett ki egy tanszék alapítása az austriai történet számára a bécsi egyetemnél. Annak hatása a jogi tanulmányok új szabályozásának eredményeiben jelentékeny támogatásra találand, s csak mindkét intézmény közös sikerétől remélhetni gyümölcsöző ápolását az austriai jogtörténetnek, mely egyenlő mértékben van alapos történeti nyomozás mint mély jogi tanulmányok által feltételezve. A negyedik félévi tanfolyamban a jogbölcsészet vagy annak helyében a jogtudományok encyclopaediája jelenik meg. Ez által az austriai különjog tanulmányával előkészület egy általános bölcsészeti szempontról, áttekintés által, bezáratik. Ez áttekintést encyclopaediai, vagy mélyebben beható tudományos módon adhatni, ki az utóbbira törekszik, az elsőt mellőzheti. De az összes tanulókat mélyebb jogbölcsészeti tanulmányokra szorítani fölösleges 2750 volna; mert kit a saját hajlam, mi a szorosan bölcsészeti tanulmányokhoz kivántató sajátságos észtehetségtől is feltételeztetik, nem ösztönöz azokra, az lényeges hasznát azoknak nem veendi. A jogbölcsészetre nézve meg kell jegyezni, miszerint annak azon tudománytól, mely természetjog név alatt a korábbi tantervben helyet foglalt, mind tartalma, mind állására nézve különböznie kellene. Feladata lesz a tanulókat a legjelentékenyebb jogbölcsészeti rendszerekkel s azok történeti fejlődésével megismertetni, anélkül hogy egyébiránt a tanároknak tiltva volna saját nézeteit dogmatikai előadásokban kifejteni Azon nézetből indulva ki, mikép az észjognak kell meghatározási alapot és magyarázatot nyújtania a pozitív magán- és államjogi viszonyok számára, a bölcsészet a korábbi időkben a tanterv élére s első évbe helyeztetett. A jelen tanterv ezt már azért sem tehette, mert nagyobb súlyt helyzett a jog történeti eredetének kimerítő ismeretére. Azonfölül az oktatás didaktikai elveivel ellenkezik, elvont elméleteket előbb adni azon tárgy ismereténél, melyre vonatkoznak. Valamint ma egy tapasztalt tanító sem nyitja meg a nyelvoktatást szabályok sorával, és oly kevéssé vehet hasznot a jog bölcsészetéből azon tanuló , ki előbb concret jogokkal meg nem ismerkedett. Az utóbbiak ismerete fogja őt csak képessé tenni valódi felfogással bölcselkedni felőle; az fogja őt egyszersmind legbiztosabban óvni azon veszélytől, hogy üres phrasisokat vagy ideologicus légvárakat valódi tudománynak ne tartson. Ezenkívül annak, ki a jog mélyebb bölcsészeti szemléletéhez akar jutni, előbb tanulmányainak a bölcsészet más területein, az erkölcs- philosophia, metaphysika, bölcsészettörténet terén oly kiterjedést kelle adnia, melynek minden tanulókra nézve kötelességgé tétele legkevésbbé lenne igazolható. Azért a jogbölcsészet tanulása nem minden tanulóknak van kiszabva, s egyszersmind annak a 4-ik félévre áttétele által azoknak, kik azt tanulmányozni akarják , a bölcsészeti előtanulmányokra idő van hagyva. De akinek hajlama vagy ideje nincs, hogy a jogbölcsészettel komolyan foglalkozjék, mégis némi általános áttekintését az összes területnek, csak az encyclopaediai tárgyalás korlátolt mértéke szerint, meg kell szereznie. De arra is több bölcsészeti előkészületre van szüksége, mint amit a gymnasiumból magával hozhat Ez okból tartalmazza a tanterv azon szabályt, miszerint a tanulók a 4-dik félévbe lépésük előtt legalább egy collegium hallgatására a gyakorlati bölcsészetből kötelezték. (Folyt. köv.) kat emlékeztetni, miszerint Odessza városában temérdek idegen család van, kik az ő souveranjeiknek alattvalóik, s hogy e város ingó és ingatlan vagyonának legnagyobb része azok birtoka, miért is remélni bátorkodnak, hogy ő excláik a várost egy bombázás szomorú következéseitől megkimélendik.“ Minő hatása lesz ez iratnak, még legtávolabbról sem gyaníthatni. Sándor császár ő iige, ki tegnapelőtt váratott ide, útját elhalasztotta. De a szállások maga is kísérete számára készen tartatnak. Lüderstnok még nem tért vissza. (Tudomás szerint, az egyesült hajóhad már elhagyta Odesszát s Kinburnnál vetett horgonyt.) A „Mi. Z.“-ból még következő részleteket adunk a fennebbiekhez . A hajóraj déli 12 óra vetett Odessza előtt horgonyt Minden hajóról naszádok oldattak le, s vízegyeni vonaliján csatarendbe állíttattak. A város legnagyobb felindulásban volt; a partot a boulevardtól a nagy szökőkútig ezernyi néző lepte el. A távirda új ellenséges hajók érkeztét jelezé. Déli 1 óra két lovas üteg lőszerkocsikkal ment a nagy szökőkuthoz. A város környékéről mindenfelől lovasság és gyalogság vonatott össze s szintén oda állíttatott. A hajóraj szándékát még nem tudni. 2 óráig a hajóhad semmi mozdulatot nem tett. Fél négykor a kormányzó egy parlamentárt fogadott el; a posta bezártáig (4 óra) kivonatáról semmi sem hallatszott; a lakosok aggódva menekvéshez látnak. 11-kén még a 80 hajóból álló flotta folyvást Odessza előtt állt; a császár oda érkezése elhalasztatott. A hajóhadnak Odessza alól elmenetelét illetőleg megjegyzendő azon legújabb és jólértesült kútfőből nyert tudósítás, miszerint a hajóhadnak csak egy része hagyta el Odessza előtti horgonyhelyét, a hajóknak mintegy fele pedig még folyvást az aggódó város előtt áll. Az admirálok Oczakow és Kinburn szemrevételét már elkezdték, annak eredményétől függendenek a további hadiműködések. Az odesszai kormányzó, az admirálok által hozzá intézett felszólításra, (melynek tudomásra jutott tartalmát közlöttük) azt válaszolta , miszerint előbb a császár akaratát kell megtudnia. A Konstantinápolyból Marseillebe érkezett legutolsó postahajó krími tudósításai csak oct. 1-ig terjednek. Az északi és déli Szebasztopol közti ágyúzás élénkült. A nagy hadsereg, mely a Baidar völgyet elfoglalja már 15 fz. mfdnyire haladt elő a Prissernagy főhadiszállásától. Az Eupatoriánáli lovas csatában tizenkét eskadron egyesült, és tizenkilencz eskadron orosz lovasság vett részt. Konstantinápolyi hírlapok szerint még négy hadosztályt várnak Francziaországból. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcterekről. Odesszából oct. 3-ról írják a „Nord“ cz. lapnak : Minden órán várjuk a császár megérkezését. Miután ő fige az erődítési műveket Nikolajeff, Kherzon és Perekopban megszemlélte, az e környéken toborzó katonák fölött tartott szemlét. E levelező szerint Krímben minden a legjobban megy az oroszokra nézve. Az intézkedések és előkészületek oly jól vannak megtéve, mikép 24 óra alatt 50,000, 48 óra alatt 100,000 embert lehet minden tetszés szerinti ponton egyesíteni. Az ellenség a legkomolyabb ellenállásra találand, s az idő minden híreket az oroszok kimerültsége s lehangoltságáról meg fog cáfolni. Mondják, hogy a krími orosz sereg élelemhiányban szenved. Valóban bámulatos, hogyan képes Oroszország oly dús készleteknek az azovi tengeren megsemmisítése, annyi közlekedési eszközök elpusztítása után még oly csapattömeget Krímben ellátni, s mégis az élelmiszerek nem csak nem fogynak, hanem napról napra szaporodnak. Franczia- s Angolországban nem is gondolják , mikép Oroszország oly birodalom, melyben a háború egész lefolyása alatt az élelmiszerek ára még csak fölebb sem ment , kiki szívesen teszi vagyonát a haza oltárára. Még egy valótlanság helyreigazítását tartja levelező szükségesnek. Péisser azt mondá, hogy Szebasztopolban 4000 ágyú találtatott. Igen, de mind hasznavehetlen, mert a használhatókat aug. 24-től fogva folyvást eltávolították, részint az északi erődbe , részint a félsziget más pontjaira. — A levél végén ez áll : Épen most tartja bevonulását a császár. (Tudomás szerint egy oct. 10-n, tehát egy héttel később kelt távirati sürgöny azt jelentette, hogy a császár ezúttal nem megy Odesszába, s odaérkezése eddig nincs is megerősítve.) Ugyanonnan oct. 8-ról Írják : Ma a város teljes riadalban van, a lakosok futkosnak az utczákon, kozákok, tisztek, csendőrök lóháton versenyeznek az egyes családok kocsijai s pogyászszekereivel, kik a városból futnak ; a zűrzavar leirhatlan, a parti tűztelepek rendbehozattak, a kanóczok meggyujtvák és a golyók a kemenczékben izzanak; — az ellenséges hajóhad épen most jelent meg az öbölben, 16 vitorlával, s Odesszát bekeríti, mialatt a tengeri szörnyek közt az avisogőzösök járnak kelnek. Úgy látszik , hogy talán már néhány óra múlva bombák fognak bennünket köszönteni, mert hiába csak nem vonszolták ide a bombanaszádokat. A pillanat fontos. A consuli testület következő jegyzéket készített, mely talán egy óra alatt az egyesült flották admiráljainak kezében lesz: „Az egyesült hajóhadak jelenléte az odesszai öbölben bombázás miatti aggodalmat ébreszt. Ennélfogva az itt levő főconsulok és consulok kötelességüknek tartják, ő exoiáikat az admirálokat a veszélyekre, miknek az ő nemzetükbeliek élete és vagyona a bombázás által kitétetnek, figyelmeztetni. Az alulírottak szabadságot vesznek maguknak ő exolái Anglia, London, oct. 13. A „Chronicle“ szerint, a britt-német légióból 1000 ember s 60 tiszt Portsmouth-ban hajóra ültek. Ezek mindnyájan a legelőbb szervezett vadász-zászlóalj tagjai, s Wooldridge ezredes parancsnoksága alatt állanak. Rendeltetési helyük Málta volt, s csak épen közvetlenül a hajóraülés előtt érkezett a hadügyministériumtól azon parancs, mikép ők egyenesen Krímbe szállíttassanak. A Disraeli, Bright, Cobdens Gladstone közti szövetségről szárnyaló hír, valamint előbb a peeliták, úgy most a toryk részéről is mesének nyilváníttatik. A „Chronicle“ szerint, Gladstone erényes boszúsággal utasítá vissza D israeli ajánlatait, a ,,Herald“ s „Standart“ szerint pedig Disraeli sohasem alázandja le magát annyira, hogy qyakerek speelitákkal együtt tartson. A „Times“ szerint tegnap a börzén azt állíták, mikép a franczia s angol bankok közt alkudozások nyittattak meg oly czélból, hogy szerződés köttessék azon aranykészletekkeli elláttatás iránt, mikre e két intézetnek szüksége lehetne. Newcastle hget 3 hét alatt várják vissza Krímből; ezen keleti utazás igen kedvező hatást tett a herczeg egésségi helyzetére. Ma a „Times“ s a „Post“ Görögország ügyeivel foglalkoznak. Ez utóbbi lap igen élénken kel Kalergis tábornok pártjára, ki — szerinte — „a legvalódibb hazafiak egyike volt a Mavrokordato- kabinetben, s ama forradalom szerzője, mely 12 év előtt Görögországnak alkotmányt adott, mit azonban felhasználni, annak nem volt bátorsága s ereje.“ — Erre a „Post“ Kalergist magasztalja, ki — szerinte — a nyugati hatalmasságok teljes bizalmát birja, s a görög kir. udvart sértő gyanúsításokkal halmozza el. A „Times“ ezúttal nem lép föl hatalmas fenyegetésekkel, s távolról sem akarja Kalergist vértanú gyanánt állítni elő; általában ezen „theás findzsábani vihar“-t csak azért tartja említésre méltónak, mivel épen most semmi fontosabb tárgyalnivaló ügy sincs. Szerinte, a görög udvartól nem kívánnak egyebet annál, hogy csendesen viselje magát. Hogy létezik-e Athénében angol párt, ezzel a „Times“ nem sokat gondol. „10 év előtt“ — úgymond — „sokat beszéltek az angol pártról s arról, hogy szükséges megtartani Athénébeni befolyásunkat, de Parker admirál zárlata véget vetett ezen politikai töredéknek , és semmi okunk sincs azt vélni, hogy ezzel valamit vesztettünk volna. Jelenleg Mavrokordato ezen pártnak egyetlen képviselője. Hátra vannak még az orosz s franczia pártok. Az előbbi az udvart, papságot s a nép tömegét foglalja magában. A francziákhoz a tiszta s hazafias ellenzék ragaszkodik; amaz egyének pártja, kik a megvesztegetést bevádolták, mivel az nekik semmi hasznot sem hajtott, s a reformról fecsegtek, hogy kormányra juthassanak, s a régi rendszert folytassák. Úgy látszik , hogy Francziaország jelen uralkodója nem igen nagyra becsüli őket, sőt inkább annak erényeik iránti közönyössége hűségüket kemény próbára téve. K aerg is mnok bizonyosan köztük még a legbecsületesebbekhez tartozik, azonban végtére ő is heves nagyravágyó görög, szintúgy telve cselszövényekkel s személyes hiúsággal, mint egész népfaja. Mivel a forradalomnak jó szolgálatokat tett, s megismerkedett nyugati Európa politikája s személyeivel, a múlt évben a szövetségesek befolyása által, Athéné megszállása után hatalomra emeltetett. Hogy váljon megfelelte a szövetségesek várakozásának, ez attól függ, hogy ezek sajátkép mit vártak. Főérdeme abban áll, mikép a határszélen a rablásokat elnyomta, különben csupán a király - s királynőveli viszályok által téve magát nevezetessé. Ezen viszályokból eredt elbocsáttatása is, mit senkinek sincs oka fájlalni.“ Az „Economist“ egy ily feliratú czikkben : „Angolország veszélyes hitelvesztése“, így nyilatkozik : „Ha mi Európa nemzetei közt egyedül nem értjük s nem használjuk fel a t. évi háború tapasztalásait s tanulmányait, bizonyosan meg fogjuk bánni egykor ama napot, melyen Oroszország ellen küzdtérre léptünk , s a világ előtt lelepleztük gyöngeségünket. Külföldön utazni, vagy a külfölddel levelezésben állani, jelenleg épen nem kellemes dolog egy angolra nézve. Csak nemrég beszéltünk kettővel Francziaországnak legelőkelőbb politikusai közöl; mindketten , — az egyik sajnálattal, a másik kárörömmel — a britt hatalom hanyatlását igyekezett bebizonyítni Párisban kézről-kézre s szájrólszájra járnak oly nem franczia eredetű torzképek s szójátékok, melyek Angolország állítólagos tehetetlenségét ünnepük. Egy levél áll előttünk egy oly szárazföldi politikustól, ki nem franczia s nem igen franczia érzelmű, melyben ez így ír : „Úgy hiszem, ezen háború kevés hasznot hajtand önhona hatalmának. Francziaország a háború által nyert, s még végtelenül nyerni fog, csak attól mentsen Isten, hogy Angolország szenvedjen a háború által! Egy magas állású államférfi múlt szombaton így szólt hozzám : Ezen háborúnak legjobb eredménye abban áll, mikép most ismerjük Angolország gyöngeségét.“A külföld kétségkívül tévedésben van, ha gyöngeségünket organikus, nem pedig tisztán történetes és külső gyöngeségnek tartja. Nem várhatjuk, hogy egy külföldi felfoghassa intézményeink életerejét s a belülrőli segély és reform könnyűségét. Azonban mindenesetre a szárazföldön azon nézet terjed el, mikép Angolországtól jövőre nem kell félni. Ezen gondolat, bármily alaptalan legyen is az, oly veszély reánk nézve, mit gyors reform s erőkifejtés által kell elhárítni. Azonban az, ki a reformot lehetségesnek tartja, a vihar s szorultság korán kívül bármely más időpontban, roszul ismeri honfitársainkat. Az első ágyulövés, az ismét helyreállott béke megünneplése végett , bizonyos jeladásul szolgálna arra, hogy minden visszaessék a régi apathia- és slendriánba A kapott lecskét elfelednék, s a legközelebbi világháborúig tovább aludnánk.“ Francziaország. Páris, oct. 14. A cultus-és közoktatásügyi minister következő levelet intézett az érsekek- s püspökökhöz : „Páris, oct. 11. Püspök úr! Az isteni gondviselés, melynek legközelebb nyilvános hálákat adtunk a fegyvereinknek juttatott győzelemért, ezen emlékezetes évben örömét találja abban, hogy áldásait Francziaország s a császárra hintse. Ő felsége nekem meghagyni méltóztatott, hogy önt a császárné szerencsés terhességéről értesítsem. Méltóságod — erről meg vagyok győződve — sietend Istennek hálát adni egy oly eseményért, mely a császár szivét megelégedéssel töltvén el, az országra nézve a biztonság újabb zálogává lesz. Kérem önt, sziveskedjék az egyházmegyéjebeli papságot s híveket arra híni fel, hogy az éghez azért imádkozzanak, mikép a császárné egésségének megtartása biztosítsa az ország reményeinek teljesülését. Fogadja ön stb. Fortául.“ Ugyanezen alkalommal a cultus-minister a nem-katholikus hitfelekezetek consistoriumainak elnökeihez is intézett leveleket. A „Patrie“ következő félhivatalos jellemű jegyzéket közöl : „Némely lapok s név szerint a „Constitutionnel“ azt állíták, miképp.Prokesch a francziák császárjánál külön küldetéssel volt megbizatva. Saját értesüléseinkből kitűnik, hogy ezen állítás egészen alaptalan. Prokesch úr Párisban azon egész kitüntetéssel fogadtatott, mely őt személyes jelleménél egy szövetséges hatalmasság melletti magas diplomatiai működéseinél fogva megilleti. Egyébiránt tudva van, mikép Prokesch úr a reichstadti herczeg tanítója volt, s ezen körülménynek szükségkép még szívélyesebbé s bensőbbé kelle tennie ama fogadtatást, melyben ő részesíttetett.“ A „Gazette des tribunaux“ így nyilatkozik : „A sept. 8-ki kísérlet szerzője Bellemare ellen eszközlött törvényes eljárás teljesen igazolá azon jelentést, mit a „Moniteur“ Bellemarera s az általa elkövetett bűntényre alkalmazott. Ezen ember egyetlen pártnak sem volt eszköze, s inkább őrült, mint orgyilkos ; ő se tettének tudatával, se helyzetének érzetével nem bír. Ezért az államügyész öszhangzó megkeresése folytán a törvényszék kijelente, mikép nincsen helye a további keresetnek, s csupán a közigazgatóságnak kellend a szükséges intézkedéseket megten-