Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)
1855-11-19 / 874. szám
kötelezvények nem a pénztárakbani szilárd ellenértékre, hanem oly kötelezvények, részvények és más értékekre vonatkoznak, melyek árfolyama olykor a legnagyobb ingadozásoknak van alávetve. Itt a tökéletes biztonságot csak más , éspedig a választott után lehet elérni. A két intézet közti különbség világos ebből, s a különböző szerkezet csak is épen azok különböző természetéhez illesztetett s e különböző természet világos, éles felfogását bizonyítja. Ez nyilván csak további előnye az austriai hitelintézeteknek, mi talán más országokban is utánzásra találand. Igaz ugyan, hogy egyes veszteségeket itt is, mint mindenütt, csak az ügyvezetők okossága, az igazgatás óvatossága előzhet meg, név szerint a támogatandó új vállalatok előrevigyázó megválasztásában, egyébiránt a lényeges czélnak, a társulás előmozdításának szem előtt tartásával. Azonban az ily egyes veszteségek, melyeket az ilynemű s nagy kiterjedésű ügyleteknél egészen kikerülni alig lehet, ám a biztonsági szellentyű pontos szem előtt tartása mellett az intézet hitelét legkevésbbé sem érinthetik, vagy épen rendíthetik meg. Az e szabályban itt vont korlát az igazgatótanácsnak inkább mint bármely más, teszi kötelességévé az elővigyázatot és óvatosságot. De az óvatosság csak jótékony hatású lehet, és szükséges , hogy az intézet az ép hitelt újra alaposan fölemelje , a forgalmat tartósan és erősen fölsegítse, és a hitel és társulás csodáit szilárd biztonsággal az egész nagy birodalomban elterjedésre segítse. Az austriai hitelintézet még más tekintetben is nagyobb biztosítékot nyújt mint a párisi credit mobilier. Már említettük a birodalom határán kívüli ügyletek kizárását, tehát tevékenységének csupán Austriára szorítását, hol mindennemű életrevaló vállalatnak mérhetlen mező nyílik ; csakhogy a népgazdászatnak saját szükségleteibe elmélyedés természetesen ne gyengítse a világpiaci viszonyaira tekintésünket, annál kevésbbé, mert az egyes népgazdászat és világgazdászat közti kölcsönös viszonyok folyvást bensőbbek és élénkebbekké alakulnak, s ezekből még sok erőt és eszközt kénytelenek leendőnk magunkhoz vonni Nem akarjuk itt az új intézet élén állóknak messze bizalmat ébresztő neveik és személyiségeiket kiemelni. De két más mozzanatot még kiemelünk. Az austriai hitelintézet eleitől fogva nagyobb tőkét nyer tevékenysége alapjául, mint a hasonló párisi intézet. A társaság tőkéje itt már kezdetben harmadfélannyival több lesz mint ott, t. 60 mill. forintnak 60 mill. frankhozi aránya szerint, s ezen 60 mill. ft a beálló szükséglet szerint azonnal 100 millióra emelhető. Sokan a credit mobilier pénzalapját igen kevésnek tartják, ügyletei roppant kiterjedéséhez képest, noha annak legbuzgóbb dicsőítői épen ebben akarják legfényesb oldalát látni. Azonban a legújabb tapasztalatok nem igen látszanak a mellett szólni; az austriai hitelintézetnek sokkal szélesebb és szilárdabb alapja az abbani bizodalmát csak megerősítheti, valamint magának az intézetnek nagy önálló hatáskörének gyorsabb kiterjedését, valamint minden elvállalt kötelezettségeinek a veszély idejében is pontos teljesítését lényegesen könnyítendő . Ugyanez áll a minden körülmények közt oly lényeges tartalék-pénzalap alakítását illető határozmányokra nézve. Míg az austriai társaság szabályzata 56. és 58. §-ai szerint egy tartalékpénzalapnak kell alakíttatni, mely lassankint a kibocsátott részvények névszerinti értékének 20 százlékját elérő öszvegig, tehát 12, illetőleg 20 mill. ftig nőhet, a crédit mobilier tartaléktőkéje a szabályok szerint megszűnik mihelyt 2 mill. frankra szaporodott, a mely öszveg a credit mobilier roppant ügyleteivel szemben igen kicsinynek, sőt nyilván semmi értékűnek tűnik föl. (Folyt. köv.) Odesszából írják az ,,U. C.“-nak nov. 7-ről. Gopcevich hajóival Berdianszkba érkezett, de a veszteglő hiánya miatt sehol sem szállhat ki, se nem rakodhatik. Azon veszély miatt, hogy az azovi tenger nemsokára befagyhat, gyors segélyre van szüksége. Az egykor Kercsben volt m a Stuart Mária. Színházi bíráló szózat. Schiller Thalia kedveltjenek jeles és classikus becsű történeti drámája ,,Stuart Mária“ történetes összetalálkozás folytán. novemb. 13-n a nemzeti, s mindjárt másnap novemb. 14-én az újtéri német színpadon adatott, s míg az elsőben egy honi vidéki színésznő, a másodikban egy külföldi jeles színész léptek a mondott darabban mint vendégek fel. Ez összetalálkozás s a két színházi előadás egybehasonlítása érdekes, némileg tanulságos párhuzamra ad alkalmat, mely a színészet barátjainak figyelmére tán nem lesz épen érdemetlen. Ha igaz — amin elfogultság nélkül kételkedni nem is lehet — hogy a művészetnek nincs hazája, nincs nemzetisége, de az világpolgár-joggal bír, e szempont egyedül igazolni fogja azon tagadhatlanul ritka jelenetet, hogy magyar lapban a pesti két színházról egybefoglalva és összehasonlító említés létezik. Ha számba nem veszszük is a művészetnek említett kosmopolitai czímét és jellemét, ha az egyenjogúság és méltányosságnak semmi becset sem tulajdonítunk, de ne mellőzzük legalább a tanulságot, mit egy ily párhuzamból meríthetünk, s mire magasabb és nemesebb indokok nem buzdítnak, serkentsen arra az önérdek, a megfontolása azon haszonnak, mi abból meríthető. Tudjuk, hogy a helybeli német színház azon szerencsés helyzetben van, miszerint többször bécsi és külföldi német első rangú színházak jeles tagjai vendégszereplésével emelheti előadásainak becsét, hogy az egy Davison, Hendricks, Devrient, Rott urak, Seebach, Würzburg, Fuhr kisasszonyok stb. remek játszásának magas élvezetét nyújtható néző közönségének, s azért ha feledjük is nemzeti erényünket a magyar vendégszeretetet a kitűnő, s a tökély magas fokán álló idegen művészet irányában, de ne legyünk érzéketlenek a tanulság iránt, s tartsuk nyereségnek és mintegy tükör gyanánt nemzeti színházunk jeles tagjai számára a közénk jövő bécsi vagy külföldi előkelő műveit színészek iskoláját, miután ily példák látása az ég nemes leánya a művészet magas, dicső eszméjének még inkább megközelítésére buzdításul, ösztönül szolgáland. Ha egy természetes és tán megengedhető, legalább menthető előítéletnek van kedvünk hódolni, ha a némileg elfogult pártszellem csábítása után indulunk, ha szűkkeblű korlátolt nézethez ragaszkodva inkább a föld porában maradunk, és sötétben bujkálunk a menny pompás boltozatlán tündöklő naphoz emelkedés helyett, akkor senkit mást nem, de csak önmagunkat vádolhatjuk, s fogjuk egykor kétségtelenül vádolni a nemzeti műveltség nemes növényének ápolásában szándékos mulasztásunk következményeiért. Visszatérve már tárgyunkra, tudva van, hogy a fennemlített örökké zöldellő babér-koszorús német költőnek történeti darabjai között, a mint ,,Tell Wilhelm“ a népbarát s a honszeretet ez élethű képe legelső helyen áll, legtöbb becscsel bir, úgy „Stuart Mária“ mely a boldogságban és élet örömeinek közepette könnyelmű, de szenvedéseiben magasztos jellemű skót királynét színpadra állítja, mindjárt az után következik és a másodiknak mondható, s hogy ez épen azon drámák közé tartozik, melynek belbecsét egy annak megfelelő, egyébiránt épen nem könnyű színi előadás nagy mértékben neveli, vagy csökkenti. Ismételjük : nem könnyű előadás. Valóban Stuart Mária azon drámák közé tartozik, melyek színpadon csak úgy tetszenek és csak úgy tetszhetnek, ha az abban szereplő különböző és ellenkező, a mellett a felfogás nehéz momentumaiban gazdag jellemek élet- és természetben ábrázoltatnak, s az előadás varázshatalma a nézőben e meggyőződést felkelti, vagy inkább benne azt ellenállatlanul felzaklatja. Szóval, ha igazat kell szólani, Stuart Mária azon dráma, melyet első rangú, kitűnő, jeles, és classikus erők- s tehetségekről rendelkező színpadon lehet s kellene csak adni, holy színpadon, hol különösen a két királyné, egyik „századjának legszebb és legszerencsétlenebb asszonya“, másik „magas idejének legnagyobb királynéja“ méltóképen, s úgyszólva a nagy költő ecsetjétől kölcsönzött vonásokkal ábrázoltathatnak. Minden gyengébb, vagy középszerű előadással csökken a hatás azon bájereje, mi egy ily lélekemelő de egyszersmind kebelrázó, az emberi nagyság mint törpeségben oly gazdag történeti cselekvény körébe lépésünk, abba bevezetésünk folytán egész valónkat megragadja. A színpadi előadás az élet tükre, s igy Stuart Mária előadásának is egy királyi életet kell elénk állítni, mit csak királyi művészek , a legmagasabb körök éltébe avatottak eszközölhetnek. E követelés túlszigorusága ellen némelyek tán szót emelendnek. Valóban nem joggal. Emberhez, az Isten képére teremtett emberhez csak az illik, vagy inkább elhivatása az, hogy az égből leintő ideálhoz emelkedni, oda eljutni törekedjék, s ha mint erkölcsi valóságnak a földön soha el nem érhető erény ideálja az, mit tőle józan okossága a legszigorúbban követel, várjon a művészet is, mely középszerűt nem tűr, nem épen e törvénynek van-e alárendelve, s kötelezve a tökély legmagasabb fokára hágást megkísérteni ? De mint az életben az erénynek csak lehető megközelítése az emberi gyarlóságnak érdemül tulajdonítható, a királyi dráma előadása irányában is —hol az királyi nem lehet az ahhoz eljutni iparkodással megelégedni kell. Schiller, a színpadokon rendesen megrövidített Stuart Máriában bár általánosan s a főbb ma 2914 veszteglőthivatalnokok Brechovban vannak, Berdianszk mellett KÜLFÖLD) Tudósítások a harcztérekről. Az ázsiai harcztér egyszerre élénkebben magára vonta a figyelmet. Omer pasa ott,’12 óta, mint tudva van, azon után működik , mely Szukhumkaléból és Redutkaléból Kutaisz és Gorin át Georgiába visz. Seregét két részre osztó, a nagyobbikat személyesen vezérli, a másik, mely az Ingur (Fazi) jobb partján halad, Ferhád pasa alatt áll. E hadiműködés czélja , Muraview bokot a karszi ostrom megszüntetésére kényszeríteni, s az orosz összeköttetési vonalat sz. Miklós és Akhaltzikból Tifliszszel , fenyegetni. Redutkaléból Kutaiszon át Tifliszbe s a nagy georgiai katonai útig 37 német mfd Legújabb tudósításokból annyi bizonyos hogy Omer pasa és törzsfőnöke Ferh ad pasa sergeiknek előcsapatai már azon halomlánczhoz érkeztek , mely Kutaiszt az Ingur völgytől elválasztja. Ez utóbbi folyón Omer pasa négy helyen átment, s épen most a halmok megszállásával foglalkozik , hol mintegy 9000 georgiai s mingreliai néphad áll. Kutaiszban csak 6000 ember rendes csapat van, a város gyengén van megerősítve, s őrsége alkalmasint Tifliszbe vonuland, hg B e b u t off haderejével egyesülendő. Mielőtt Omer pasa Tiflisz ellen nyomulna, Akhaltzikot akarja megszállani, s Mingreliában telelni. Közlöttük múlt szombaton azon távirati sürgönyt, mely Omer pasának nov. 5-n az Ingül vizén átmenetelét jelenté. — Az újabb lapok Várnából következő sürgönyt hoznak: ,,A magas porta külügyministere a török követségekhez Bécs, Páris, London, Berlin és Brüsselben. Nov. G-n Omer pasa csapatai, hónaljig vízben gázolva, borzasztó tüzelés közt erőszakkal átkeltek az A n a k a r a vagy A n fur vizén Georgiában. Azt 16000 orosz védelmezte; a csapatok szuronynyal rohantak a varacsok ellen s azokat az ellenség kétségbeesett ellenvédelme daczára elfoglalták. Az oroszok teljes zavarba jöttek és futásnak eredtek. Csapataink 6 ágyút, 7 lőszerkocsit vettek el, 40 oroszt elfogtak. Az oroszok 400 embert hagytak a csatatéren, köztük két fő- és 30 altiszt. A mi veszteségünk 68 halott, 220 sebesült.“ Mint látni, e sürgöny a minap közlettől lényegesen eltér, mind az idő mind a helyre nézve. Mert a szombati sürgöny nov. 5-dikén az Ingur vizén átkelést jelenté, mely viz Imeretiában van; a fennebbi pedig nov. 6-ról, s egy georgiai ismeretlen folyóról beszél. Azonban ez utóbbi sürgöny pontos jegyzékét adja a veszteségeknek. Vájjon a két közlés egy s ugyanazon tényre vonatkozik-e, későbbi közlések fogják felderíteni. Egyébiránt, tekintve a török beütősereg erejét s azon körülményt, hogy az oroszok csak legnagyobb részt nem rendes csapatot állíthatnak ellenébe, nem lehet rajta kételkedni, hogy Omer pasa czélját éri, s igy meg fog történni, hogy míg az oroszok a törököket leggyengébb oldalukon megtámadva, a sikerrel bizonyosaknak lenni látszottak, most vissza kell fordulniuk, hogy saját területüket a törökök túlereje ellen védelmezzék. E szerint az ázsiai háború is a feketetenger déli (török) partjaitól az északi (orosz) részre húzódik el. A fentebbiekhez még a következő újabb híreket adjuk, melyek Várna felé érkeztek : Itt azon hír volt elterjedve, hogy Omer pasa Kutaiszból Karsznak fordul. Bizonyosan állíthatom, hogy ily terv nem létezik ; a szerdár egyenesen Tiflisznek megy. Az Ingulon átmenetele sikerült; nehezebb a mingreliai hegyszorosok elfoglalása , mire legalább 45,000 emberre van szüksége. Kutaisztól Tiflisz ép annyira van, mint Karsztól. Mur a vestnok intézkedett, hogy az orosz középpont Tulkaukaziában a cserkesz hegyi népek támadása és a tengerpart felőli diversio ellen tökéletesen biztosítva legyen. Hg Bebutoff oszt.-unok, az akhaltziki és gumini győző, Georgiába 30,000 emberrel elindult. A szerdár működő sergét ugyan a tudósítás csak 20,000 emberre teszi. Egy más újabb tudósítás a török fővezér működéséről következő részleteket közöl: Fer had pasa 12 gyalog- és 4 lovasezreddel a Redut-Kaléból Kutaiszba vivő utat szállta meg Omer pasa támadása Szukhumkaléból történt az orosz Ingul állomás ellen, azonban főleg Ferhad pasának az Ingul mentében ez uttéli diversiója kényszeríté az oroszokat, onnan a kutaiszi halmokra visszavonulni. Ferhad pasa most az út mentében támogatja Omer pasa további mozgalmait, kinek még két kis folyón kell átmentie, hogy Fer had pasával egyesüljön. A Konstantinápolyból szárazi utón érkezett hírek nov. 8 ig terjednek. Szukhumkaléból oct. 27-től Omer pasa Kutaisz felé elkezdett működését jelentik; egy Ozmán pasa alatti hadtest, melynek előhadát Ferhád pasa törzsfőnök vezette, a Tiflisz felé vivő után nyomult elő. Az expeditio a sok folyó miatt, melyeken, hogy az ágyuk átmehessenek, előbb hidat kelle építeni, csak lassan haladhatott elő. Mind e nehézségek daczára, az előhad már Onekig nyomult, míg a főhadiszállás Csercsirazban állt. Az oroszok az expeditiohad előtt folyvást visszahúzódtak. Mivel azonban már a török csapatok által elfoglalt állomások közelében jelentékeny orosz haderők vannak, naponkinte várták egy azon vidékeni komoly csata hírét; az ellenséges haderő szálját 12000-re teszik. Egy másik tudósítás a„Triest. Z“-ban Omer pasa működéséről írja: A legújabb tudósítások szerint Omer pasa hada e pillanatban nem sokkal kevesebb 40,000 embernél, melyek egy tetemes része, több ezer lóval, útban volt Kutaisz felé. Ferhád pasa, ki addig I,zukhumkaléi térparancsnok volt, ez elvonuló csapatokhoz csatlakozott, s a szerdát nemsokára követendő. Egy másik, 11000 főnyi hadosztály hír szerint Tsefkatilból Uzurgetin át a főhadtesttel egy pont felé hajló irányban Gurielen át vette útját. Ellenállásról eddig sehol szó sem volt, egyébiránt a szerdár a legszigorúbb parancsot adta ki, a fegyelemtartás tárgyában. Azonban a keresztény lakosoknak, a török csapatok előnyomulása szerint, be kell szolgáltatni fegyvereiket Nem valószínű, hogy a törökök Mingrelián és Imeretián keresztül mentükben ellenállásra találjanak ; ez csak a szurami erős állomásnál, a Rión és Kur folyamterületeit elválasztó vonalon fog történni, mely pont ha csak némileg is meg van erősítve, s védelmi erővel ellátva, a szerdai előnyomulása elé a tulajdonképeni Grúzia tartományban komoly akadályt gördíthet. Michal bey, (most már Hamid pasa), s a régebben többször emlegetett úgy nevezett „Samyl seikh naibja“, kik egy idő óta eltűntek s elhallgattak, Omer pasa tekintélyparancsló fellépése következtében ennek főhadiszállásán megjelentek, általa a török seregben muskokká neveztettek ki, természetesen azon ünnepélyes fogadástételük után, miszerint tetemes hadjutalékot fognak hegyi népeikből a harczmezőre állítani. (A távirati tudósítás tehát hibásan szólt Samy író.)—New-Castle bg körútjában Szukhumkalét is érinté, hol egy félnap mulatott. — Trapezuntból az ,,Oss. Triest.“ hírei nov. 1-ig terjednek. Karszból tudni akarták, hogy az oroszok az ostromot megszüntetni szándékoznak, s a pogyásznak Gumriba küldését már elkezdték Általában a zárlat többé nem oly szigorú, s az ostromlovaknak nem nagy fáradságba kerül a kifelé közlekedés. Azt is tudni akarták, miszerint az orosz helyőrség Kutaiszból Omer pasa elől Tifliszbe csata nélkül visszavonult. Trapezuntban angol orvosok felügyelete alatt 1500 ágyat magába foglaló kórház állíttatik Omer pasa csapatai számára. Egy Tifiliszből Muravien bokhoz küldött futárt a törökök elfogtak. A sürgönyök a portához küldettek. — A „J. de Const.” megczáfolja azon régibb hirt, mintha Péissiert nagy Szerdár Ekremraé neveztetett volna ki, tetemes évdíjjal, szintoly légből kapott hir volt , ru az admirálnak kapudán pasává kineveztetése is. Azon hírrel ellenkezőleg, mely Muraview Karsz alól elmenetelét jósolá, Írják Trapezuntból nov. 2-ról, miszerint az oroszok betegeik és sebesültjeiket Gumrnba szállították s új csapaterősítést kaptak. Szeim pasa Erzerumban van, neki előbb be kell várni Omer pasa Kutaisz elleni támadását s csak ha az sikerül, Karsz felmentésére indulnia. A Karszról a hamis hírek terjesztésére Erzerumban halálbüntetés van szabva. A sept. 29. karszi rohamról egy orosz magánlevél következő világos leírást ad : „Csapatainknak, melyek sept. 28-ról 29-re menő éjjel minden rohameszközzel Tsivlitsaiból elindultam, főtámásul azon pont volt kijelölve, mely Karszra nézve ugyanaz, mi Szebasztopolra nézve a Malakosltorony és Korniloff bástya (az író Szebasztopol elestét még ekkor nem tudta) t. i. a Borah halomcsoport, hatalmas sánczolataival. A katonák fekete négyszögtömegei roppant árnyak gyanánt némán és csendben haladtak elő a síkon. Végre keleten egy fehér csík jelenté a szürkületet, hideg szellő frissté meg az arczokat, s ekkor a Sarah-halmokon megkezdődött a harcz, s a halál bő aratást tartott. Maydel tnok volt arra kijelölve, hogy e halmokra felmenjen s a sánczokat bármi áron elfoglalja. Őt csakhamar követték Kovalevszki és hg Gagarinnokok rohamoszlopaikkal. De egy hallatlan gyilkoló kereszttűz sűrű tömegeinkben oly borzasztó pusztítást tett, hogy a halomra meglehetősen felért sőt egész az árok széléig jutott csapatok, a siker felől kétségbeesve kénytelenek voltak visszafordulni. Kovalevszkit és hy Gagarint itt, mindeniket kétkét golyó érte. Maydel tokot előbb egy golyó könnyen,aztán másik súlyosan megsebesítő, ő is kénytelen volt a harettért elhagyni A vezéreknek ennyire ki kelle magukat tenniök, hogy embereiket a borzasztó tűzön keresztülvigyék. Csak Maydel tok kaukázusi zászlóaljainak, Tarchanoff by ezredes alatt, sikerült a törökök elsánczolt táborába benyomulni, s azt pillanatnyira elfoglalni, de a középerődítvényt onnét megrohanni hiába próbálták. Hiába vittek egy rakás ágyút föl támogatásukra, a borzasztó ellenséges tűz a legénységet és lovakat elsöprő te. A kaukázusiak tartani igyekeztek magukat, míg a tartalék Bronievszkimok alatt megritkult soraiknak segítségére jó, de ennek súlyos sebet kapott, s csakhamar utódja is Ganezki ezredes. Hogy a roham megkönnyíttessék, az előbbi napon érkezett Bakianoffnok Tsachmach rohamára rendeltetett ki. Ő azonnal elvett 3 varacsot, az azokat védő 12 ágyúval és 11 zászlóval együtt, s több óráig borzasztó kereszt-ágyutüzet állt ki, annélkül hogy előre mehetne. A törökök makacsul és rettenthetlenül védték magukat fedett terű sánczaikban. A hűvös éjt forró nap követé. A harcz már öt óráig tartott s a katonák kimerültek. A sánczok legfelsőbb és legalsóbb lépcsőalakulag egymás fölött álló emeleteiből borzasztó kereszttűz sodorta le szakadatlanul gyalogságunk és tüzérségünket. Végre el kelle magunkat hátrálásra határozni, ha nem akartuk, hogy az egész hadsereg fölemésztessék. A visszavonulás Brimmernok ügyes intézkedései következtében oly jól ment végbe, hogy a törököknek sehetlenné vált az üldözés, noha arra már készültek. A vállalat nem sikerülését a vezérek megsebesülésének tulajdonítják, de nem tagadható, hogy csapataink mindamellett megtették amit csak lehetett, de a törökök ezúttal legyőzhetetlen makacssággal harczoltak. A táborban a névsorolvasásnál több mint egyharmada hiányzott azoknak, kik a roham előtt még a sorban állottak. A következő egész nap a halottak és sebesülteket szedtük össze, s korábbi zárlatállomásunkon vagyunk. — Sok könnyű sebet kapott tiszt a csapat élén maradt, hogy az ezred egészen tiszt nélkül, altisztéire hagyva ne maradjon. A java csapatokból legtöbbet szenvedett a császár testőr-karabélyos Erivan ezrede, melynek minden tisztje (32) részint megsebesíttetett, részint megöletett; továbbá Konstantin Nikolajevics nhg gránátosezrede, melyből