Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)

1855-11-19 / 874. szám

kötelezvények nem a pénztárakbani szilárd ellen­értékre, hanem oly kötelezvények, részvények és más értékekre vonatkoznak, melyek árfolyama olykor a legnagyobb ingadozásoknak van alá­vetve. Itt a tökéletes biztonságot csak más , és­pedig a választott után lehet­ elérni. A két in­tézet közti különbség világos ebből, s a külön­böző szerkezet csak is épen azok különböző ter­mészetéhez illesztetett s e különböző természet világos, éles felfogását bizonyítja. Ez nyilván csak további előnye az austriai hitelintézeteknek, mi talán más országokban is utánzásra találand. Igaz ugyan, hogy egyes veszteségeket itt is, mint mindenütt, csak az ügyvezetők okossága, az igaz­gatás óvatossága előzhet meg, név szerint a tá­mogatandó új vállalatok előrevigyázó megválasz­tásában, egyébiránt a lényeges czélnak, a társulás előmozdításának szem előtt tartásával. Azonban az ily egyes veszteségek, melyeket az ilynemű s nagy kiterjedésű ügyleteknél egészen kikerülni alig lehet, á­m a biztonsági szellentyű pontos szem előtt tartása mellett az intézet hitelét legkevésbbé sem érinthetik, vagy épen rendíthetik meg. Az e szabályban itt vont korlát az igazgatótanácsnak inkább mint bármely más, teszi kötelességévé az elővigyázatot és óvatosságot. De az óvatosság csak jótékony hatású lehet, és szükséges , hogy az intézet az ép hitelt újra alaposan fölemel­je , a forgalmat tartósan és erősen fölsegítse, és a hitel és társulás csodáit szilárd bizton­sággal az egész nagy birodalomban elterje­désre segítse.­­ Az austriai hitelintézet még más tekintetben is nagyobb biztosítékot nyújt mint a párisi credit mobilier. Már említettük a birodalom határán kívüli ügyletek kizárását, tehát tevékenységének csupán Austriára szorítá­sát, hol mindennemű életrevaló vállalatnak mér­­hetlen mező nyílik ; csakhogy a népgazdászatnak saját szükségleteibe elmélyedés természetesen ne gyengítse a világpiaci viszonyaira tekintésünket, annál kevésbbé, mert az egyes népgazdászat és világgazdászat közti kölcsönös viszonyok folyvást bensőbbek és élénkebbekké alakulnak, s ezekből még sok erőt és eszközt kénytelenek leendőnk magunkhoz vonni Nem akarjuk itt az új intézet élén állóknak messze bizalmat ébresztő neveik és személyiségeiket kiemelni. De két más mozzana­tot még kiemelünk. Az austriai hitelintézet elei­től fogva nagyobb tőkét nyer tevékenysége alap­jául, mint a hasonló párisi intézet. A társaság tő­kéje itt már kezdetben harmadfélannyival több lesz mint ott, t.­­ 60 mill. forintnak 60 mill. frankhozi aránya szerint, s ezen 60 mill. ft a be­álló szükséglet szerint azonnal 100 millióra emelhető. Sokan a credit mobilier pénzalapját igen kevésnek tartják, ügyletei roppant kiterje­déséhez képest, noha annak legbuzgóbb dicsőítői épen ebben akarják legfényesb oldalát látni. Azonban a legújabb tapasztalatok nem igen lát­szanak a mellett szólni; az austriai hitelintézet­nek sokkal szélesebb és szilárdabb alapja az ab­­bani bizodalmát csak megerősítheti, valamint magának az intézetnek nagy önálló hatáskörének gyorsabb kiterjedését, valamint minden elvállalt kötelezettségeinek a veszély idejében is pontos teljesítését lényegesen könnyítendő . Ugyanez áll a minden körülmények közt oly lényeges tar­talék-pénzalap alakítását illető határozmányokra nézve. Míg az austriai társaság szabályzata 56. és 58. §-ai szerint egy tartalékpénzalapnak kell alakíttatni, mely lassankint a kibocsátott részvé­nyek névszerinti értékének 20 százlék­ját elérő öszvegig, tehát 12, illetőleg 20 mill. ftig nőhet, a crédit mobilier tartaléktőkéje a szabályok szerint megszűnik mihelyt 2 mill. frankra szaporodott, a mely öszveg a credit mobilier roppant ügyle­teivel szemben igen kicsinynek, sőt nyilván semmi értékűnek tűnik föl. (Folyt. köv.) Odesszából írják az ,,U. C.“-nak nov. 7-ről. Gopcevich hajóival Berdianszkba érkezett, de a veszteglő hiánya miatt sehol sem szállhat ki, se nem rakodhatik. Azon veszély miatt, hogy az azovi tenger nem­sokára befagyhat, gyors se­gélyre van szüksége. Az egykor Kercsben volt m­ a Stuart Mária. Színházi bíráló szózat. Schiller­ Thalia kedvelt­jenek jeles és clas­­sikus becsű történeti drámája ,,Stuart Mária“ törté­netes összetalálkozás folytán­­. novemb. 13-n a nemzeti, s mindjárt más­nap novemb. 14-én az újtéri német színpadon adatott, s míg az elsőben egy honi vidéki színésznő, a másodikban egy kül­földi jeles színész léptek a mondott darabban mint vendégek fel. Ez összetalálkozás s a két színházi elő­adás egybehasonlítása érdekes, némileg tanulságos párhuzamra ad alkalmat, mely a színészet barát­­jainak figyelmére tán nem lesz épen érdemetlen. Ha igaz — a­min elfogultság nélkül kétel­kedni nem is lehet — hogy a művészetnek nincs hazája, nincs nemzetisége, de az világpolgár-joggal bír, e szempont egyedül igazolni fogja azon tagad­­hatlanul ritka jelenetet, hogy magyar lapban a pesti két színházról egybefoglalva és összehasonlító emlí­tés létezik. Ha számba nem veszszük is a művészet­nek említett kosmopolitai czímét és jellemét, ha az egyenjogúság és méltányosságnak semmi becset sem tulajdonítunk, de ne mellőzzük legalább a tanulságot, mit egy ily párhuzamból meríthetünk, s mire magasabb és nemesebb indokok nem buz­­dítnak, serkentsen arra az önérdek, a megfontolása azon haszonnak, mi abból meríthető. Tudjuk, hogy a helybeli német színház azon szerencsés helyzet­ben van, miszerint többször bécsi és külföldi német első rangú színházak jeles tagjai vendégszereplé­sével emelheti előadásainak becsét, hogy az egy D­a­­vison, Hendricks, Devrient, Rott urak, Seeba­ch, Würzburg, Fuhr kisasszonyok stb. remek játszásának magas élvezetét nyújtható néző közönségének, s azért ha feledjük is nemzeti eré­nyünket a magyar vendégszeretetet a kitűnő, s a tökély magas fokán álló idegen művészet irányá­ban, de ne legyün­k érzéketlenek a tanulság iránt, s tartsuk nyereségnek és mintegy tükör gyanánt nemzeti színházunk jeles tagjai számára a közénk jövő bécsi vagy külföldi előkelő műveit színészek iskoláját, miután ily példák látása az ég nemes leánya a művészet magas, dicső eszméjének még inkább megközelítésére buzdításul, ösztönül szolgá­­land. Ha egy természetes és tán megengedhető, legalább menthető előítéletnek van kedvünk hódolni, ha a némileg elfogult pártszellem csábítása után in­dulunk, ha szűkkeblű korlátolt nézethez ragasz­kodva inkább a föld porában maradunk, és sö­tétben bujkálunk a menny pompás boltozatlán tün­döklő naphoz emelkedés helyett, akkor senkit mást nem, de csak önmagunkat vádolhatjuk, s fogjuk egykor kétségtelenül vádolni­ a nemzeti műveltség­­ nemes növényének ápolásában szándékos mulasz­­­­tásunk következményeiért. Visszatérve már tárgyunkra,­­ tudva van, hogy a fennemlített örökké zöldellő babér-ko­szorús német költőnek történeti darabjai között, a mint ,,Tell Wilhelm“ a népbarát s a hon­szeretet ez élethű képe legelső helyen áll, legtöbb becscsel bir, úgy „Stuart Mária“ mely a boldog­ságban és élet örömeinek közepette könnyelmű, de szenvedéseiben magasztos jellemű skót király­nét színpadra állítja, mindjárt az után követke­zik és a másodiknak mondható, s hogy ez épen azon drámák közé tartozik, melynek belbecsét egy annak megfelelő, egyébiránt épen nem könnyű színi elő­adás nagy mértékben neveli, vagy csökkenti. Ismé­teljük : nem könnyű előadás. Valóban Stuart Mária azon drámák közé tartozik, melyek színpadon csak úgy tetszenek és csak úgy tetszhetnek, ha az abban szereplő különböző és ellenkező, a mellett a felfogás nehéz momentumaiban gazdag jellemek élet- és ter­­mészetben ábrázoltatnak, s az előadás varázshatalma a nézőben e meggyőződést felkelti, vagy inkább benne azt ellenáll­atlanul felzaklatja. Szóval, ha igazat kell szólani, Stuart Mária azon dráma, melyet első rangú, kitűnő, jeles, és classikus erők- s tehetsé­gekről rendelkező színpadon lehet s kellene csak adni, h­oly színpadon, hol különösen a két király­né, egyik „századjának legszebb és legsze­rencsétlenebb asszonya“, másik „magas idejének legnagyobb királynéja“ méltó­képen, s úgyszólva a nagy költő ecsetjétől kölcsön­zött vonásokkal ábrázoltathatnak. Minden gyen­gébb, vagy középszerű előadással csökken a hatás azon bájereje, mi egy ily lélekemelő de egyszer­­smind kebelrázó, az emberi nagyság­ mint törpe­­ségben oly gazdag történeti cselekvény körébe lé­pésünk, abba bevezetésünk folytán egész valónkat megragadja. A színpadi előadás az élet tükre, s igy Stuart Mária előadásának is egy királyi életet kell elénk állítni, mit csak királyi művészek , a leg­magasabb körök éltébe avatottak eszközölhetnek. E követelés túlszigorusága ellen némelyek tán szót emelendnek. Valóban nem joggal. Emberhez, az Isten képére teremtett emberhez csak az illik, vagy inkább elhivatása az, hogy az égből leintő ideálhoz emelkedni, oda eljutni törekedjék, s ha mint erkölcsi valóságnak a földön soha el nem érhető erény ideálja az, mit tőle józan okossága a legszi­gorúbban követel, várjon a művészet is, mely kö­zépszerűt nem tűr, nem épen e törvénynek van-e alá­rendelve, s kötelezve a tökély legmagasabb fokára hágást megkísérteni ? De mint az életben az erény­nek csak lehető megközelítése az emberi gyarlóság­nak érdemül tulajdonítható, a királyi dráma elő­adása irányában is —­hol az királyi nem lehet az ahhoz eljutni iparkodással megelégedni kell. Schiller, a színpadokon rendesen megrövidí­tett Stuart Máriában bár általánosan s a főbb ma 2914 veszteglőthivatalnokok Brechovban vannak, Ber­­dianszk mellett KÜLFÖL­D) Tudósítások a harcztérekről. Az ázsiai harcztér egyszerre élénkebben magára vonta a figyelmet. Omer pasa ott,’12 óta, mint tudva van, azon után működik , mely Szukhumkaléból és Redutkaléból Kutaisz és Go­rin át Georgiába visz. Seregét két részre osztó, a nagyobbikat személyesen vezérli, a másik, mely az I­n­g­u­r (Fazi) jobb partján halad, Ferhád pasa alatt áll. E hadiműködés czélja , Muravi­­e­w b­okot a karszi ostrom megszüntetésére kény­­­szeríteni, s az orosz összeköttetési vonalat sz. Miklós és Akhaltzikból Tifliszszel , fenyegetni. Redutkaléból Kutaiszon át Tifliszbe s a nagy georgiai katonai útig 37 német mfd Legújabb tudósításokból annyi bizonyos hogy Omer pasa és törzsfőnöke F­e­r­h a­d pasa sergeiknek előcsa­­patai már azon halomlánczhoz érkeztek , mely Kutaiszt az Ingur völgytől elválasztja. Ez utóbbi folyón Omer pasa négy helyen átment, s épen most a halmok megszállásával foglalkozik , hol mintegy 9000 georgiai s mingreliai néphad áll. Kutaiszban csak 6000 ember rendes csapat van, a város gyengén van megerősítve, s őrsége alkal­masint Tifliszbe vonuland, hg B e b u t o­ff had­erejével egyesülendő. Mielőtt Omer pasa Tiflisz ellen nyomulna, Akhaltzikot akarja megszállani, s Mingreliában telelni. Közlöttük múlt szombaton azon távirati sür­gönyt, mely Omer pasának nov. 5-n az Ingül vizén átmenetelét jelenté. — Az újabb lapok Várnából következő sürgönyt hoznak: ,,A magas porta külügyministere a török követségekhez Bécs, Páris, London, Berlin és Brüsselben. No­v. G-n Omer pasa csapatai, hónaljig vízben gázol­va, borzasztó tüzelés közt erőszakkal átkeltek az A n a k a r a vagy A n f­­­ur vizén Georgiában. Azt 16000 orosz védelmezte; a csapatok szu­ronynyal rohantak a varacsok ellen s azokat az ellenség kétségbeesett ellenvédelme daczára el­foglalták. Az oroszok teljes zavarba jöttek és fu­tásnak eredtek. Csapataink 6 ágyút, 7 lőszer­kocsit vettek el, 40 oroszt elfogtak. Az oroszok 400 embert hagytak a csatatéren, köztük két fő- és 30 altiszt. A mi veszteségünk 68 halott, 220 sebesült.“ Mint látni, e sürgöny a minap közlettől lényegesen eltér, mind az idő mind a helyre néz­ve. Mert a szombati sürgöny nov. 5-dikén az In­gur vizén átkelést jelenté, mely viz Imeretiában van; a fennebbi pedig nov. 6-ról, s egy geor­giai ismeretlen folyóról beszél. Azonban ez utóbbi sürgöny p­o­n­t­o­s jegyzékét adja a vesz­teségeknek. Vájjon a két közlés egy s ugyanazon tényre vonatkozik-e, későbbi közlések fogják felderíteni. Egyébiránt, tekintve a török beütő­sereg erejét s azon körülményt, hogy az oroszok csak legnagyobb részt nem rendes csapatot állít­hatnak ellenébe, nem lehet rajta kételkedni, hogy O­m­e­r pasa czélját éri, s igy meg fog történni, hogy míg az oroszok a törököket leggyengébb oldalukon megtámadva, a sikerrel bizonyosaknak lenni látszottak, most vissza kell fordulniuk, hogy saját területüket a törökök túlereje ellen védel­mezzék. E szerint az ázsiai háború is a fekete­tenger déli (török) partjaitól az északi (orosz) részre húzódik el. A fentebbiekhez még a következő újabb hí­reket adjuk, melyek Várna felé érkeztek : Itt azon hír volt elterjedve, hogy Omer pasa Ku­­taiszból Karsznak fordul. Bizonyosan állíthatom, hogy ily terv nem létezik ; a szerdár egyene­sen Tiflisznek megy. Az Ingulon átmenetele sikerült; nehezebb a mingreliai hegyszorosok el­foglalása , mire legalább 45,000 emberre van szüksége. Kutaisztól Tiflisz ép annyira van, mint Karsztól. M­u­r a v­­­e­s­tnok intézkedett, hogy az orosz középpont Tulkaukaziában a cserkesz he­gyi népek támadása és a tengerpart felőli diversio ellen tökéletesen biztosítva legyen. Hg Bebu­­t­o­ff oszt.-unok, az akhaltziki és gumini győző, Georgiába 30,000 emberrel elindult. A szerdár működő sergét ugyan a tudósítás csak 20,000 em­berre teszi. Egy más újabb tudósítás a török fővezér működéséről következő részleteket közöl: Fer had pasa 12 gyalog- és 4 lovasezreddel a Re­dut-Kaléból Kutaiszba vivő utat szállta meg Omer pasa támadása Szukhumkaléból történt az orosz Ingul állomás ellen, azonban főleg Fer­­had pasának az Ingul mentében ez uttéli di­­versiója kényszeríté az oroszokat, onnan a kuta­­iszi halmokra visszavonulni. Fer­had pasa most az út mentében támogatja Omer pasa további mozgalmait, kinek még két kis folyón kell át­mentie, hogy F­e­r h­a­d pasával egyesüljön. A Konstantinápolyból szárazi utón érkezett hírek nov. 8 ig terjednek. Szukhumkaléból oct. 27-től Omer pasa Kutaisz felé elkezdett mű­ködését jelentik; egy Ozmán pasa alatti hadtest, melynek előhadát Ferhád pasa törzsfőnök ve­zette, a Tiflisz felé vivő után nyomult elő. Az ex­­peditio a sok folyó miatt, melyeken, hogy az ágyuk átmehessenek, előbb hidat kelle építeni, csak lassan haladhatott elő. Mind e nehézségek daczára, az előhad már One­kig nyomult, míg a főhadiszállás Cser­csirazban állt. Az oroszok az expeditiohad előtt folyvást visszahúzódtak. Mi­vel azonban már a török csapatok által elfoglalt állomások közelében jelentékeny orosz haderők vannak, naponkinte várták egy azon vidékeni ko­moly csata hírét; az ellenséges haderő szálját 12000-re teszik.­­ Egy másik tudósítás a„Triest. Z“-ban Omer pasa működéséről írja: A legújabb tudósítások szerint Omer pasa hada e pillanat­ban nem sokkal kevesebb 40,000 embernél, me­lyek egy tetemes része, több ezer lóval, útban volt Kutaisz felé. Ferhád pasa, ki addig I,zuk­­humkaléi térparancsnok volt, ez elvonuló csapa­tokhoz csatlakozott, s a szerdát nemsokára köve­­tendő. Egy másik, 11000 főnyi hadosztály hír sze­rint Tsefkatilból Uzurgetin át a főhadtesttel egy pont felé hajló irányban Gurielen át vette útját. Ellenállásról eddig sehol szó sem volt, egyébiránt a szerdár a legszigorúbb parancsot adta ki, a fe­gyelemtartás tárgyában. Azonban a keresztény lakosoknak, a török csapatok előnyomulása sze­rint, be kell­ szolgáltatni fegyvereiket Nem va­lószínű, hogy a törökök Mingrelián és Imeretián keresztül mentükben ellenállásra találjanak ; ez csak a szurami erős állomásnál, a Rión és Kur folyamterületeit elválasztó vonalon fog történni, mely pont ha csak némileg is meg van erősítve, s védelmi erővel ellátva, a szerdai előnyomulása elé a tulajdonképeni Grúzia tartományban komoly akadályt gördíthet. Michal bey, (most már Hamid pasa), s a régebben többször emlegetett úgy nevezett „Samyl seikh naibja“, kik egy idő óta eltűntek s elhallgat­tak, Omer pasa tekintély­­­parancsló fellépése következtében ennek főhadi­szállásán megjelentek,­­ általa a török seregben musk­okká neveztettek ki, természetesen azon ün­nepélyes fogadástételük után, miszerint tetemes hadjutalékot fognak hegyi népeikből a harczme­­zőre állítani. (A távirati tudósítás tehát hibásan szólt S­amy ír­ó­­.)—Ne­w-Cast­le bg körútjában Szukhumkalét is érinté, hol egy félnap mulatott. — Trap­ez­untból az ,,Oss. Triest.“ hírei nov. 1-ig terjednek. Karszból tudni akarták, hogy az oroszok az ostromot megszüntetni szándékoznak, s a pogyásznak Gumriba küldését már elkezdték Általában a zárlat többé nem oly szigorú, s az ostromlovaknak nem nagy fáradságba kerül a kifelé közlekedés. Azt is tudni akarták, miszerint az orosz helyőrség Kutaiszból Omer pasa elől Tifliszbe csata nélkül visszavonult. Trapezuntban angol orvosok felügyelete alatt 1500 ágyat ma­gába foglaló kórház állíttatik Omer pasa csa­patai számára. Egy Tifiliszből M­u­r­a­v­i­en b­ok­­hoz küldött futárt a törökök elfogtak. A sürgö­nyök a portához küldettek. — A „J. de Const.” megczáfolja azon régibb hirt, mintha P­é­­­i­s­s­i­e­r­t nagy Szerdár Ekremraé neveztetett volna ki, te­temes évdíjjal, szintoly légből kapott hir volt , r­u a­z admirálnak kapudán pasává kinevezte­­tése is. Azon hírrel ellenkezőleg, mely Muraview Karsz alól elmenetelét jósolá, Írják Trapezuntból nov. 2-ról, miszerint az oroszok betegeik­ és se­besültjeiket Gumrnba szállították s új csapat­erősítést kaptak. S­z­e­­­i­m pasa Erzerumban van, neki előbb be kell várni Omer pasa Ku­taisz elleni támadását s csak ha az sikerül, Karsz felmentésére indulnia. A Karszról a hamis hí­rek terjesztésére Erzerumban halálbüntetés van szabva. A sept. 29. karszi rohamról egy orosz magán­levél következő világos leírást ad : „Csapataink­nak, melyek sept. 28-ról 29-re menő éjjel minden rohameszközzel Tsivlitsaiból elindultam, főtámá­­sul azon pont volt kijelölve, mely Karszra nézve ugyanaz, mi Szebasztopolra nézve a Malakosl­­torony és Korniloff bástya (az író Szebasztopol elestét még ekkor nem tudta) t. i. a Borah ha­lomcsoport, hatalmas sánczolataival. A katonák fekete négyszögtömegei roppant árnyak gyanánt némán és csendben haladtak elő a síkon. Végre keleten egy fehér csík jelenté a szürkületet, hi­deg szellő frissté meg az arczokat, s ekkor a Sa­­rah-halmokon megkezdődött a harcz, s a halál bő aratást tartott. May­del tnok volt arra kije­lölve, hogy e halmokra felmenjen s a sánczokat bármi áron elfoglalja. Őt csakhamar követték Kovalevszki és hg Gagarin­­nokok ro­hamoszlopaikkal. De egy hallatlan gyilkoló ke­reszttűz sűrű tömegeinkben oly borzasztó pusz­títást tett, hogy a halomra meglehetősen felért sőt egész az árok széléig jutott csapatok, a siker felől kétségbeesve kénytelenek voltak visszafordulni. Kovalevszkit és hy Gagarint itt, minde­­niket kétkét golyó érte. Maydel t­okot előbb egy golyó könnyen,aztán másik súlyosan megsebe­sítő, ő is kénytelen volt a harettért elhagyni A ve­zéreknek ennyire ki kelle magukat tenniök, hogy embereiket a borzasztó tűzön keresztülvigyék. Csak Maydel t­ok kaukázusi zászlóaljainak, Tarchanoff by ezredes alatt, sikerült a törö­kök elsánczolt táborába benyomulni, s azt pilla­natnyira elfoglalni, de a középerődítvényt onnét megrohanni hiába próbálták. Hiáb­a vittek egy rakás ágyút föl támogatásukra, a borzasztó ellen­séges tűz a legénységet és lovakat elsöprő te. A kaukázusiak tartani igyekeztek magukat, míg a tartalék B­r­o­n­i­e­v­s­z­k­i­m­ok alatt megritkult soraiknak segítségére jó, de e­nnek súlyos sebet kapott, s csakhamar utódja is G­a­n­e­z­k­i ezredes. Hogy a roham megkönnyíttessék, az előbbi napon érkezett B­a­k­i­a­n­off­­nok Tsachmach rohamára rendeltetett ki. Ő azonnal elvett 3 varacsot, az azokat védő 12 ágyúval és 11 zászlóval együtt, s több óráig borzasztó kereszt-ágyutüzet állt ki, annélkül hogy előre mehetne. A törökök ma­kacsul és rettenthetlenül védték magukat fedett terű sánczaikban. A hűvös éjt forró nap követé. A harcz már öt óráig tartott s a katonák kime­rültek. A sánczok legfelsőbb és legalsóbb lépcső­­alakulag egymás fölött álló emeleteiből borzasztó kereszttűz sodorta le szakadatlanul gyalogságunk és tüzérségünket. Végre el kelle magunkat hát­­rálásra határozni, ha nem akartuk, hogy az egész hadsereg fölemésztessék. A visszavonulás Brim­mer­­nok ügyes intézkedései következtében oly jól ment végbe, hogy a törököknek sehetlenné vált az üldözés, noha arra már készültek. A vál­lalat nem sikerülését a vezérek megsebesülésének tulajdonítják, de nem tagadható, hogy csapataink mindamellett megtették a­mit csak lehetett, de a törökök ezúttal legyőzhetetlen makacssággal harczoltak. A táborban a névsorolvasásnál több mint egyharmada hiányzott azoknak, kik a roham előtt még a sorban állottak. A következő egész nap a halottak és sebesülteket szedtük össze, s korábbi zárlatállomásunko­n vagyunk. — Sok könnyű sebet kapott tiszt a csapat élén maradt, hogy az ezred egészen tiszt nélkül, altisztéire hagyva ne maradjon. A java csapatokból legtöbbet szenvedett a császár testőr-karabélyos­ Erivan ezrede, melynek minden tisztje (32) részint meg­sebesítt­etett, részint megöletett; továbbá Kon­stantin Nikolajevics nhg gránátosezrede, melyből

Next