Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)
1855-11-21 / 876. szám
Pest, Szerda Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben, élévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr, BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Bern János könyvnyomdájában (Országút, Kunevralderház),vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — előfizetést tartalmazó levelek a crím, lakhely sutolsó postafeljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók( Előfizetési feltételek „A BUDAPESTI HÍRLAP“-ra Helyben: Félévre 8 pft, Évne gyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Évnegyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalderház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyminiszer az erdélyi országos főtörvényszék területén a brassói és zilahi kerületi törvényszéknél megürült igazgatósági segédi állomásokra, nevezetesen az elsőre nemes Fillenbaum Antal károly-fehérvári ker. törvényszéki tisztet, a másodikra pedig T 1tscher Ede szászvárosi ker. törvényszéki tisztet kinevezte. A magas cs. k. pénzügyi ministerium f. é. oct. 30-án «3°y30oo. sz. kelt rendelete által Hampel Ferencz i-ső rendű cs. k. pénzügyi biztost, és Dessewffy László ideiglenes 1 -ső rendű cs. k. adófelügyelőt titkárnak az országos cs k. pénzügyi igazgatóság nagyváradi osztályánál, és pedig ez utóbbit ideiglenes minőségben, kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Pekker Mihály hivatalgyakornokot az ungvári kerületi pénzügyigazgatóságnál, II. osztályú segéddé a belényesi cs. k. adóhivatalhoz ideiglenesen kinevezte. Az országos cs. k. pénzügyi igazgatóság nagyváradi osztálya Steinmusz Ferencz III. osztályú hivatali tisztet ugyanazon osztályú számvevői tisztté, és Lakrics Antal II. osztályú hivatali számvevői segédet III. osztályú hivatali tisztté kinevezte. A bécsi fogadalmi templom építésére a kassai közigazgatási területen Rabin Mózes tornakerületi rabbi által utólagosan 8 ft pp. gyüjtetett. Kassa, november 12-n 1855. A cs. k. helytartósági osztálytól. A bécsi fogadalmi templom építésére a kassai közigazgatási területen utólagosan következő adományok folytak be: 1) Simon István vissói gör. kath. plébánostól 2 ft; 2) Lipisey Pál vissói szolgabiróhivatali tollnoktól 2 ft; összesen 3 ft pp. Kassa, november 8-n 1855. A cs. k. helytartósági osztálytól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. London, nov. 16. (fj A „Times“ ma egy czikkében a keletindiai ügyeket tárgyalván, az ottani helyzet tekintetéből, az angol uralom terjesztését mélhatlanul szükségesnek tartja. Néhány nap múlva — úgymond — új főkormányzót, mégpedig — mint mindig — igen békés érzelmű embert küldünk Keletindiába. Valamint senkisem kételkedett soha arról, hogy ama békés biztosítások, mikkel Hardinge és Dalhousie keletre indultak, az együgyű végig őszinték voltak, szintúgy nem fog most senki is arról kételkedni, hogy Canning lordnak épen nincs kedve Keletindiában második Krímet állítni elő. Azonban az ember tervez s a sors határoz. Az új főkormányzó épen úgy fog járni, mint elődei. Mindegyik keletindiai posta újólag arra tanít bennünket, mikép ha indiai uralmunkat fenn akarjuk tartani, a természetes uralmi föltételeket nem szabad szem elől tévesztenünk, mint ez eddig elő oly mértékben történt, mely nem csak a külföldiek, hanem saját népünk többsége előtt is ismeretlen maradt. Míg Angolország a hindusztáni partvidék nagyobb részét állítólag „birtokában tartja“ , Indiának nagy része „britt oltalom alatti“ államokból áll. Ezen helyzet olyanforma, mintha Angolország Izland tengerpartját, s a főfolyamok partjain levő néhány népesebb s kereskedőbb grófságot megszállva tartaná, míg a hajdani királyok maradékai, féktelen seregek élén vagy befolyása alatt, még mindig kényük szerint gazdálkodnának a tartomány bennsejében. Ezen helyzet valóban épen nem nemes indokból ered. Indiai uralmunknak tisztán kereskedelmi jelleme van. Mi vallást, lojalitást, szokásokat s törvényeket lehetőleg háborítlanul hagyunk, s eddigelé csupán azért fogtunk fegyvert, hogy adókat hajtsunk be, a rendet fenntartsuk, s az ellenséget vagy lázadókat legyőzzük. Egy ilynemű birodalom sohasem őrzi meg sokáig tarka jellemét, s a politikai egységre ösztönző befolyások Indiában bizonyosan nem csekélyebbek számra s erőre nézve, mint máshol. A vallási, kereskedelmi s fegyverközösség egész Indiát áthatja, s folyvást annak assimilálására dolgozik. Nevezetesen seregeink különbség nélkül veszik ujonczaikat mind a sajátképi britt tulajdont képező, mind a britt urtalom alatt álló, mind a névvel független indiai államokból. Ott, hol ez történik , semmi csendháborítás sem maradhat bizonyos helyhez köttetve. Semmi tűzfal sem választja el egymástól az államokat, s ha a tűzvész egyszer kiüt, az bizonyosan elharapódzik egyik államból a másikba. E szerint ezen helyzetből csupán a rendnek vagy az ellenkezőnek egysége eredhet. Ama két állam, mely leginkább szereti ezen eredményt, az u dei királyság s a nizam területe. Amaz a Bengáliából az északnyugati tartományokba vivő nagy országs kereskedelmi uton esik; ez utóbbi pedig déli Indiának egész belközlekedése fölött uralkodik. Az u dei udvar, jelleménél fogva, egyáltalában nem képes a legvadabb fanatismus kitérését visszatartóztatni. Fölülről a muzulmán, s a nép részéről a hindusztáni vallásbuzgalom tápláltatik s pártoltatik, s a jelen perezben ott egy mohamedán apostol városról városra jár, egy oly csapattal, mely elég számos arra, hogy a legnagyobb sereg magvát képezze, mely valaha átvonult a félszigeten. Ha összeütközésre kerülne a dolog, a harczoló feleknek seregünk soraiban testvéreik s rokonaik vannak, kik az egyik vagy másik fél mellett tüstént fegyvert fognának. A veszélyt világosan látjuk szemeink előtt. Tűzvészt látunk támadni, gátat látunk elszakadni, s mi vagyunk a tűzvész s a vizár jövőbeli áldozatai, de a hely más kezekben van, s ezen kezek erőtlenek. Még ha az idei hatóságok mentek lennének is ama hiú becsvágytól, miszerint egy nagy mohamedán újjászületés gyúpontjává akarnák magukat tenni, még ha a jelen érzéki mámorában egészen elfeledték volna is India hajdani dicsőségét, mégis tagadhatlan marad, hogy nem gátolják, s talán nem is gátolhatják meg a vészt. Fejünkre hagyják esni a romot, anélkül hogy csak ujjukat is mozdítnak. Ha az udei királyság nem nyilt ellenségünk, oly valami, mi ennél még sokkal roszabb, és sokkal kevésbbé fér össze uralmunk biztonságával. A saját birtokainkban a nyugtalanságok még nagyobbá teszik a veszélyt. A santhalok s más szomszéd népfajok még nincsenek legyőzetve, s egyelőre nincs is kilátás a nyugalom helyreállítására. Iszonyú tetteik által sikerült nekik bennszülött csapatainkat rémülettel tölteni el, míg európai csapatjaink csak egy maroknyinak mondhatnék, ama roppant területhez képest, mit oltalmazniok kell. Ezen veszélyt csupán az egyedül megbízható csapatok öszpontosítása által lehet elhárítni, de ezen öszpontosítás lehetetlenné lesz, ha az idei zavarokat oly fokra hagyjuk hágni, hogy a vallási viszály egész Indiában elterjed, s a sepoy-okat, mindegyik angol ezredben, két ellenséges táborrá alakítja. Nyugodtan várni be ezen katastropha bekövetkezését, roszabb lenne álgyöngédségbeli öngyilkosságnál, az kegyetlenség lenne India irányában. Valóban azon tény, mikép oly sokáig tűrtünk el egy független államot a Ganges mellett, míg az Irrawaddy-n fölfelé vittük fegyvereinket, hogy vagyonúnkat s vérünket egy makacs nép fájja meddő harczban tékozoljuk el, több engedékenységet mint eszélyt tanúsít, s ama regényes vállalkozó szellem színében tűnik föl, mely a legközelebb esőt elhanyagolja, hogy az ismeretlen távolban kalandozzon. De a régóta előrelátott kényszerítő szükség most bekövetkezett; e most már csak az a kérdés, hogy várjon egy általános indiai fölkelést nem indiai seregünkkel, hanem ennek saját soraiban verjünk-e le, vagy pedig a bajt ama tartományra szorítsuk, honnan az eredt. Ez csupán Üde bekebleztetése által történhetik meg; quod erat demonstrandum, mely rendszabályt — mint mondják — Dalhousie lord hosszas tétovázás után kikerülhetlennek ismert el, s melynek végrehajtását Canning lordnak Indiába érkeztével tüstént eszközölnie kell, ha ugyan ezen munkát már teljesíttetve nem találná. Paris, nov. 16. —— Tegnap volt a nagy színjátéknak, mit világ-műkiállításnak neveztek, utolsó felvonása. Nem bocsátkozunk az ünnepély leírásába, mivel az úgy sem lehetne kimerítőbb a franczia lapok által közlötteknél, s mivel azonfölül érdekéből is vesztene a császár fontos beszéde mellett, mely a helylyel, hol az tartatott a közönség hangulatával, melyhez intézve volt, oly különös ellentétet képezett. S vájjon nem azt kellene-e gondolni, miszerint az ipar, művészet és tudományok palotájában, s oly közönséghez, melynek egész tétele a béke áldásairól van feltételezve, csupán csak békeszavakat volna szabad tartani ? S mégis a császár sohasem nyilatkozott harcziasabban, soha nem volt annyira visszatartózkodó minden oly nyilatkozattal vagy czélzással, mely csak legkisebb reményt is nyújtana békekilátásra, mint épen tegnap. III. Napóleon bizonyára nem mulasztotta volna el ez alkalommal valami megnyugtatót, valami vigasztalót mondani, ha a körülmények azt neki megengedik, s azért köszönettel tartozunk neki, hogy a legnagyobb őszinteséggel járt el s a világot nem ringatta csalódásokba. A beszéd tiszta világot vetett a politikai helyzetre s magában foglalja mindannak megerősítését, mit mi Beust és Von der Pfordten urak nyilatkozatairól mondhattunk. Ha igaz volna az, mit a franczia kormány által inspirált lapok és levelezők állítanak, hogy t. i. a nyugati hatalmasságoknak okuk van hinni, miszerint a német középállamok politikájában változás fog történni, ha való volna azon állításuk, hogy a szász és bajor miniszerek ilyesmit kilátásba helyeztek, akkor a császár kétségkívül tett volna erre czélzást. Ámde nemcsak nem tette ezt, sőt a német kormányok véleményéről a német népek véleményére apellált s hallgatóit egyenesen fölhívta, hogy hazájukban a nyugati hatalmasságok politikájának propagandát szerezzenek. S e tekintetben a császár beszéde még egy kissé furcsa jellemű is , s részünkről nem akarnék magunkra vállalni annak conservatív szempontbóli védelmezését. E része a beszédnek tegnap nem is talált a német hallgatók részéről nagy tetszésre, holott első része, melyben csak a békéről volt szó, élénk részvéttel fogadtatott. — Napóleon hű beszéde is igen nevezetes a maga nemében, s különösen egypár helye feltűnő volt, mire nézve még lesz alkalmunk visszatérni. A kitüntetést nyert műkiállítók választása, mint előre lehetett látni, nem volt kielégítő. — Minthogy ily alkalmakkor a nagyobb résznek szükségkép üresen kell eltávoznia, azért csak is a kisebb rész van megelégedve, de nem tekintve erre, történtek azonban helylyel közzel valóságos igaztalanságok is, így több austriai és porosz iparosok nem részesülhettek az őket illető elismerésben , s az esslingeni nagy mozdonygyár Württembergben csak azért nem kapta meg a nagy dísz érdemjelt, mivel a franczia iparesküdtszéki tagok megtudván, hogy ezen gyár 20 mozdonyra kapott megrendelést a francziaországi vasutak részéről, saját iparukat féltették. Miért is a württembergi biztos indíttatva érezte magát, a neki szánt dísz érdemjelt visszautasítani, kijelentvén, miszerint e kitüntetés elfogadása által ő a Württemberg elleni eljárást mintegy szentesítené. Ma az óriási hangverseny a műtárlati épületben ismételtetett. Noha a bemeneti díjak elég magasak voltak, mégis nagyszámú közönség volt jelen. F. hó 20-n fog a créditmobilier elleni per tárgyaltatni. Több bankárok ugyanis bevádolták a crédit mobilier-t, hogy mesterkélt árszökkenést idézett elő, s az új kötelezvényeknek szándékolt de meg nem történt kibocsátása al 876 November 21-n 1855 kalmával nagyobb osztalékot ígért, mint a mennyi méltányos és megengedhető volna. A leghíresebb ügyvédek, u. m. Berryer, Hebert stb. fognak egyik vagy másik fél részén perlekedni, s e szerint képzelhető, mily nagy feszültséggel várja a közönség e valóban politikai per lefolyását. Austria birodalom, Bécs, nov. 20. Biztos tudomás szerint Albert főhig ő cs. fensége Nápolyban mulatása Karácson tájáig fog kiterjedni. Károly Lajos főherczeg ő cs. fens. f. hó 19-n reggeli 7 órakor az „Elisabeth“ hadigőzössel Triestből Velenczébe elutazott, onnét Veronába esti 9 órakor megérkezett, s útját hatl órakor Triestbe folytatá. Gr. Eszterházy tegnap audientián volt Császár Ő Felségénél, s állomására a jövő héten tér vissza.— Gr. Kuefstein cs. követ Drezdában, onnan visszaváratik. Hír szerint legközelebb minden főpapjai az austriai birodalomnak főpásztori leveleket bocsátandnak ki, a Concordatum tárgyában. A pénzértekezletet illető új indítványokról állítják, miszerint egyelőre az austriai és porosz pénzláb fog teljes egybehangzásba hozatni. Austria, a 21 fotos pénzláb elfogadásával, az ezüstérték mellett marad. Egy iparműtárlatnak Bécsben 1859-ben tartása elhatároztatott. E kiállítás azonban nem általános lesz, hanem csak austria-németországi, melyben az Austriához vámkötelékkel kapcsol olasz államok is részt veendnek. A tér kiválasztása s az épület szerkezetéről tanácskozás vége , már bizottmány neveztetett ki. KÜLFÖLD. Tudósítások a harertérekről. Krimi tudósítások egyhangúlag erősítik, hogy ott újra komoly dolgok vannak készülőben. Mindinkább valósulni látszik , hogy azon várakozások, melyek Krímnek az oroszok által még a tél előtt elhagyását remélteték, teljességgel nem fognak teljesedésbe menni. Katonai körökben Pélissiernagynak azt vetik szemére, hogy a sok becses időt elvesztette, s az oroszok első rémülését nem használta. Most, minden tudósítás szerint, az orosz jellem természetes makacssága annál hatályosabban előtérbe lép, s kemény harcrokra kell készen lenni, míg az egyesülteknek északi Szebasztopol elfoglalása sikerül. Hallomás szerint e hó folytában a nyugati arzenálokból az új szerkezetű messzehordó ágyuk megérkeztek, melyekkel a dél-szebasztopoli partütegek fognak felfegyvereztetni. Mind franczia mind angol tüzértisztek megegyeznek abban , hogy az északi erőd általános lődözése még november utolsó napjaiban kezdetét veendi, s a tett előkészületekről ítélve, az új bombázás , mi az erőkifejtést illeti, nem marad mögötte a September végéni nagy bombázásnak. Egyes hitelt érdemlő közlések nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy az egyesültek Szebasztopol tökéletes elpusztítását czélozzák. A már korábban kezdett aknaásások tovább folytattatnak, s nem csak a pompás építményi dockok, hanem valamennyi kormányépületek, az egész karabelnaja, ameddig csak telepépületei terjednek, s a város főutczája úgy aláaknázzák , hogy az első parancsra óriási romhalommá változtathassanak. A laktanyák helyreállításáról, addig míg Észak Szebasztopol az oroszok kezében van, úgy sem lehet szó. De minél inkább elhanyagolják a francziák Szebasztopolt, annál nagyobb gondot fordítanak Kamiesre. Ott egy új franczia Szebasztopol épül, tele élet és tevékenységgel. Azon legutolsó nagy szemrevételről, melyet az egyesültek oc 27-től 29 ig Eupatoriából végrehajtottak, Pélissier tnagy következő jelentést tett: „Szebasztopoli főhadiszállás, novemb. 2. 1855. Tnagy ur! Ön tudja, hogy én od hó közepe felé De Faillynok gyalog hadosztályát Eupatoriába küldtem. Simpsonnok maga részéről a Lord Paget angol lovasdandárt küldte ugyanoda. A haderők e szaporítása lehetővé teendő Allenville uoknak, az ellenség által úgy Perekop mint Szimferopol felé tett intézkedéseket megvizsgálni.