Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)

1856-01-29 / 24. szám

répondrait a ses voeux les plus chers.)—Ennek kö­vetkeztében a császári kabinet épen most adja bele­egyezését az austriai kormány által a békealkudo­zások előzményszerve gyanánt átküldött ja­vaslatokhoz. Oroszország egy hatalmas szövetség ellenébeni erélyes magatartása által kijelölte azon áldozatok mértékét, melyeket becsülete és méltó­ságának megvédése végett hozni kész; ezen tett által a csász­ kormány egyszersmind újabb bi­zonyságát adja azon őszinte kívánságának, misze­rint a további vérontást megakadályoztatni, egy az erkölcsiség- és emberiségre nézve fájdalmas harcz­nak véget vetni, Oroszországnak és Európának a béke jótéteményeit visszaadni akarja. — Oroszor­szág feljogosítva érzi magát elvárni, miszerint min­den civilizált népek véleménye neki igazságot fog szolgáltatni.“ A békeértekezleteket képezendő teljhatalmazot­­tak közöl Szardinia részéről A­z­e­g­­­i­o­t, orosz részről pedig újabban T­i­t­o­f­f­o­t, orosz követet a stuttgarti udvarnál, említik. Ez utóbbi már állítólag utasíttatott kormánya által, hogy az értekezletekre­ elutazásra készen legyen. (Más közlés meg Bute­­n­i­e­f­f­e­t említi.) Angliát lord Cl­a­re­n­d­o­n kül­ügyi minister, mások szerint Cowley lord fogná képviselni, Francziaországot W­a­r­e­w­s­k­i és Bourqueney, Austriát Bi­o­r­gróf és Liech­tenstein herczeg. Poroszországnak az értekezletekbe lépése, a kor­mányoknál, a „Times“ lármája daczára is, ellen­kezésre nem talál. Csupán a belépés módja járand némi nehézséggel. A nyugatiak, tudomás szerint azon szándékot nyilvánították, miszerint a béke­­előzmények aláírása után s az értekezlet meg­nyitása előtt Poroszországtól a békeföltételekre nézve bizonyos garantiákat fognak kívánni. E tekin­tetben egy javaslat létezik, mely szerint e kívánat sajátszerű formában léteznék. Nyugat t. i. beérné annak egyszerű constatkrozásával, mikép az érte­kezletekbe lépéssel tényleg e vagy ama kötelezet­­ségek vállaltatnak el. Ezen Poroszország méltósá­gára nézve kevesbbé sértő forma Berlinben némi nehézséget okozhatna, a­mennyiben akkor a fenn­tartások és feltételek kijelölése Poroszországot illetné, azoknak a nyugatiak általi elfogadtatása pedig kérdéses maradna. A „Daily News“ már mint bizonyost jelenti, miszerint a békeelőzmények aláírása még a parl­ament megnyitása előtt meg fog történni, s azonnal ideiglenes fegyvernyug­vás áll be, s a béketárgyalások kezdetüket veendik. Ha e hírek valók, úgy a differentiák már legalább lényegileg ki lennének egyenlítve.­­ Azonban eddig hivatalos kútfőből se a fegyverszünet-kötés se az értekezletek helye felől semmit sem tudni, noha Párisban több oly hír terjedt el, miknek legközelebbi hiteles megerősíttetését várják. Ily hír, mely a börzén ke­ringett, miszerint Páris lesz a jövőbeli alkudozá­sok helye, e hírt épen nem tartják alaptalannak. E választás természetesen nagyon tetszenék a franczia kormánynak, s úgy látszik, azt az orosz kormány sem ellenzi. A londoni kabinetre nézve ugyan talán kevésbbé kellemes lenne, de még­sem igen fogná a választást nyíltan ellenezhetni, mihelyt azt maga Oroszország szintén elfogadta.­­ Az értekezletek megnyitásának idejéről épen semmit sem lehet mondani a béke-előzmények aláíratása előtt. Ekkor fog hivatalosan megköttetni a fegyverszünet is, mely iránt most már nem lehet kétség. Bi­zonyossággal állítják, hogy ezen fegyverszünet 3 hónapig tartana, s mindinkább ismétlik, mikép a hi­vatalos aláírás bevárása nélkül, már Párisból s Sz. Pétervárról parancsok küldettek a vezérekhez, az ellenségeskedések füsténk­ megszüntetése iránt. Ma a „Post“ teljes bizonyossággal azt állítja, mikép a nyugatiak közti egyesség értelmében, az értekezletek nem valamely német városban, hanem Párisban fognak tartatni. A „Globe“ párisi levelezője szintén hiteles kútfőből ugyanazt állítja, s hozzáteszi, mikép hihetőleg m­a­g­a a császár fog elnökölni az alkudozásoknál. Szerinte, ápril közepe előtt lehetetlen a béke művének léte­sülnie. Egy berlini távirati tudósítás értesít, misze­rint Austria és Poroszországon kívül Hollandia is erélyesen támogatta volna Sz.­Pétervárott a bé­kefeltételeket. Hiszik, hogy azon orosz körsür­gönyben, mely Oroszország jan. 16-ki elhatározá­sának indokait kifejti, s mely Berlinbe még csak v­á­r­a­t­i­k, méltányló említés fog létetni azon ba­rátságos államokról is, melyek óhajtásuk s előter­jesztéseikkel azon elhatározásra befolyással voltak. Az augsburgi „Alig. 7.“ legutóbbi vezérczikké­­ben ismét hatalmas intőszózatot tartalmaz a nagy­ Németországhoz. A czikknek , a helyzetet előtük­­röztető leglényegesb sorai így hangzanak: „Az oroszokkal vagy a nyugatiakkal“­elkopott jelsza­vak. Nem arról van szó, hogy az oroszok ellen a nyugatiak mellé álljunk, hanem hogy Európa és Németországért felszólaljunk, s szükség esetében cselekedjünk. Esztelenség volna Oroszországot, ez anyagilag legnagyobb hatalmat keleten, kizárni akarni keleteni jogos és természetes befolyásából, de nekünk Európa és Németország számára az illő állást keleten biztosítanunk kell. Ez j­o­g­u­n­k, de kötelességünk is. S ha Németország, Austriával együtt követeli, hogy a békeföltételek egész programmja, de c­s­a­k is a programit­, és semmi több mint a programié valósítta■ sok, akkor meglesz a béke, melyre a világ szomjazik, a szilárd és tartós béke, és pedig a legrövidebb idő alatt. Ha Németország és Austria egyetért , ke­let mindazt megadandja, s nyugat csak azt követelendi, mit az európai érdek sürgetőleg megkíván.“ A „Constitutionnel“ érdekes részleteket közöl Sz. Pétervárról, jan. 16-ról, a béke elfogadása előtt közvetlenül történtekről. „Mint a villám terjed el — úgymond a tudósító — egyszerre azon rendkívül meglepő tudósítás, mikép Sándor császár az austriai ultimátumot elfogadta. A hírt senki sem akarja hinni, pedig tökéletesen igaz. A császári családnak, az államtanácsnak egy tagja sem, a mi­niszerek közöl senki, még maga gr. Nesselrode sem várta még ma reggel a békés választ. Ma reg­gel a császár az államkanczellárt és S­e­m­­­­­i­n­e urat hivatá­s közlé velük elhatározását, mit azonnal jelentetni akart gr. Eszterházynak. A külügyi alállamtitkár megbizatott az államiroda jegyzékét gr. Eszterház­ynak megvinni. Egyszersmind a jegyzék rövid tartalma táviratilag Bécsbe jelente­tett. Gr. Nesselrode értesítvénye gr. Esz­­terházyhoz e szavakkal kezdődik: „Midőn felséges uram és császárom uj bizonyítványát adja azon békés érzületnek, mely őt az európai súlyegyen érdekében lelkesíti, egyszersmind azon nyilvános becset is tanúsítani akará, melyet abban helyez, hogy a barátsági kötelékek, melyek­et a bécsi és Európa más udvaraival egybekapcsolák, megszilárdíttassanak-“ Sándor császár e határo­zatot egyedül és mások tanácsadása nélkül hozta s Miklós nhget bízta meg a gyöngéd küldetéssel, hogy határozatát Konstantin nhggel közölje. A benyomás, melyet e hit előidézett, következőleg foglalható össze : Nagy hihetetlenség az alsó nép­­osztályok közt, a felsőbb körökben mély bámulás, s itlott nemtetszés és elégedetlenség kifejezései.­ lépésnyire fölvágják. A hajó ágyúi úgy vannak fel­állítva, hogy az első jeladásra tüzelhessenek. Mivel sok szállítóhajó van a jég által megkötve, Vivian Ihnok valószínűnek tartja, hogy az ellenség főleg azokat akarja elpusztítani. A város megtámadtatása esetében a matrózok parancsot kaptak partra szállni, és a tűztelepek egyikében szolgálatot tenni. Mind­ez aggodalomnak a már útban levő fegyverszüneti parancs nem sokára véget vet. A „Thabor“ postahajó Konstantinápolyból jan. 14-n indult s 24-n érkezett Marseillebe. — Sze­­basztopoli újdonságai jan. 9-ig terjednek. Ott hó esett, az ágyúzás szünetekkel foly, két dock légbe röpíttetett, az oroszok téliszállásaikat Szimferopol és Bakcsiszarai közt ütötték fel, 30,000 emberük lépcsőzetesen Petruska és Ocsakoff közt áll. Kin­­burn megtámadásától­ félelemből az ottani franczia helyőrség erősíttetett. Lebe­u f­őnok a parancs­nokság átvételére oda érkezett, és a flotta hor­gonyt vetett, szükség eseténi segítség végett. Trapezunti tudósítások jan. 5-től vannak. Az egész vidéket roppant hó borítja. Karsz lakosait M­u­r­a­v­i­e­n­tnok csapatai békében hagyták. Luders oszto­tnok 15-n Bakcsiszaraiba uta­zott , a krimi sereg főparancsnokságát átvenni; O­s­t­e­n-S­a­c­k­e­n­tnok pedig Odesszából egyene­sen Sz. Pétervárra indult, hova hg Gorcsakoff­ban. 20-n szintén induland. Ez utóbbi lengyelor­szági főkormányzóvá (nem helytartóvá) nevezte­tett ki. TARGZA. Nemzeti szinház. Szombaton, Jan. 26. először „Rang és szerelem vígját­­ék 3 felv. Irta L­e­g­o­ti­v­á, francziából fordította F­e­r­e­k­y Miklós. 24-én Fán­esi I. k. a. második föllépteül „Kal­már és tengerás­z,a Jótékony czél, üres színház — ez már nálunk szokott dolog; — azért nem is vártunk róla hosz­­szas felolvasást. A közönség a legfensőbb tekin­tély ; —­ jaj annak, ki el nem ismeri, hogy minden a­mit tesz, helyes, minden a­mit elmulaszt, a leg­mélyebben ható indokokból, a legnemesebb, önfel­áldozóbb indulatból foly, melyről az egyeseknek, ha véges értelmük előtt mindez kimagyarázhatlan, felfoghatatlan, sokkal jobb hallgatniok ! Azon ma­roknyi közönség, melyből alig telt ki egy egy taps­­quartett, vagy éljen-trio, az érdemel mentegetést, s nem az otthonn maradott rész. A jelenvoltakat is megkísérljük mentegetni. A szín­­ház nyugdíjintézete javára volt az előadás rendezve — továbbá új darabot adtak,—úgy hiszszük, ez ki­menti némileg azon külön ezőket, kik múlt szomba­ton est­e a színházban jelen voltak. Elismerjük, hogy mentségünk nem elég erős, de az ügyvéd azon okokkal áll elő, melyekkel, ha kinevetik is, igaza van. A­mi magát az új művet illeti, a közönség e részben dicséretesen mutatta ki, hogy hamis a vád, mintha csupán kíváncsiságból szokna a színházba járni.— A müvet, mely sok szépséggel bír, úgy is adni fogják még, akkor az a ki látta, tudni fogja, mikép megérdemli, hogy újra végig nézze. Azok, kik még nem látták, hogy ne mennének el? Mi elmondhatjuk, mikép e müvet érdemes meg­ i­s nézni, s reméljük, hogy másodszori adatáskor, mi­dőn remélhetőleg nem is jótékony czélra lesz ren­dezve, a színházban csinos közönség fog meg­jelenni. Elbeszéljük e mű­ tartalmát röviden, elmondjuk nagyában hibáit és érdemeit, hogy azok, kik még nem látták, ne csalódjanak a közelebbi előadáskor. „Rang és szerelem“ e színmű becsületes neve, s a mű tartalma és iránya megfelel a czimnek. Az eredeti franczia comédie czime: „Par droit de con­­quéte“ (Hódítási joggal), mi Voltaire Henriad­­jából van véve.IV.Henrikre az van mondva e hős­­költemény elején, hogy nagy hős volt „et par droit de conquête, et par droit de naissance“ (mind szü­letési, mind hódítási jognál fogva.) E mű a hódítás előnyét akarja kimutatni a szü­letési jog fölött. Ez irányeszme a francziáknál mind regényekben, mind a színpadon elcsépelt tárgy, nálunk még nem­ annyira. Az alapeszmében is egy franczia ítész előbb találhatna egy hibát, mint mi. — Ez egy hibát ki fogjuk mutatni. A Rouille vagy Rochegane család egy ősi vár­ban él, úgy látszik, az egész rokonság minden ága ott ütötte föl állandó tanyáját. E rokonságnak, mely közösen vitat meg minden családi ügyet, legtekintélyesb tagja , s mondhatni feje Rouille marquis. Az öreg nagyságos úr, da­czára annak, hogy a csőd ez ősi várat is elnyelés­sel fenyegeti, még mindig a legkevélyebb aristo-­­­kraták közé tartozik.Nem gondol annyit saját maga és családja sorsával , mint osztálya ügyével. Ő 1810-ben könyvet adott ki arról, hogyan lehetne az úri rendnek hajdani tekintélyét visszaszereznie. A tudós marquis úgy véli, hogy ezt legjobban az által érhetné el, ha maga állana az anyagi javítá­sok élére. Könyvében déli Franczianisztor nlloinok­ jó karba tételéről s egy csatornatervről értekezik. Sajátságos ellenmondás, mikép maga is átlátja, hogy az aristokratia születésjoga ■ érvénytelenné vált, és hogy másnemű érdemeket kell szerezni — mégis oly büszke a czimerekre és a puszta névre. A marquis fiatal rokona, Rochegane Julia a legszeretetreméltóbb, naiv kisasszony, ki tiszta szívvel, eleven képzelőtehetséggel van megáldva, s e mellett egyszerű természetes lény. A darab kezdetén az öreg Rouille marquisval kedélyes be­szélgetést folytat, melyben Bulyovszkyné asszony nemcsak tapsokban részesült, hanem azokat teljes mértékben meg is érdemelte. Midőn az öreg mar­quis tudós terveiből finomul tréfát űz, midőn ennek tudtára adja, hogy ő, Julia marquisnő, nem akar vén leány maradni — s midőn sok habozás után tudatja az öreg marquisval, hogy szivének már van választottja — mind igen szép , naiv és természetes. Azonban, hogy mi a választottnak neve, azt Julia nem tudja — egy fürdőn ismerkedett meg az ifjú­val és September 10-kén (mint később az ifjú em­líti), térden állva esküdött neki örökös hűséget egy schweizi tó regényes partjain. A dolog így történt. Bernard György a vá­lasztott,­­ már jegyben járó fiatal ember, ki e mar­­quis-kisasszonyra veté szemeit, nem egyéb egy­szerű mérnöknél, ki igaz ugyan hogy utakat, csa­tornákat tervezett, de anyja schweizi paraszt asz­­szony, ki még olvasni sem tud. Ez asszony nagy gazdagságra tett szert ügyessége, takarékossága és munkássága által. A mérnök Julia anyjával isme­retséget köt a fürdőn, s ez úgy mutatja be őt, mint bárót. E báró nevet Julia anyja aggatta rá, mert Bernardné asszony oly földet bir, melynek korábbi tulajdonosa báró volt. — Julia soha sem kérdi e fiatal orweinffót ! I­nard valóban báró-e ? — Ebben kétkedni eszébe sem jutott, mert a mérnök oly művelt ember, hogy akárhol beillett volna bárónak. Julia anyja, Roche­­gane-né (ki az egész darab folytában csak név sze­­rint fordult elő — mindig beteg), úgy látszik e vi­szonynak nem ellensége. — De most, az első fel­vonás derekán Bernard György a mérnök megjelen a kastélyban, ott a női atyafiság, aztán az öreg marquis megtudja, hogy a kérő egyszerű mérnök. Mindenki megvetéssel fordul el tőle, s a leány keze megtagadtalik. Növeli a bajt az, hogy később Bernardné asszony is megjelen a kastélyban, ki tö­kéletes paraszt asszony,­mit sem tud az úri szoká­sokról és m­illemről. Ez végkép elrontja Györgyünk ügyét. Az a jelenet, melyben az atyafiságból D’or­­beval marquisné elött fölfedezi, hogy ő a vőlegény anyja — ismét szép jelenet. J­ó­k­a­i­n­é a paraszt­­nőt igen sok élénkséggel s nagy hűséggel adta. Ha min félnénk attól, mikép a dicsérgetésekért azzal fognak vádolni, hogy gyermekeknek nézzük színé­szeinket, azt kellene mondanunk, hogy a darabban őt illeti a legnagyobb megkülönböztetés. Azonban csaknem legfontosabb dolog e mű­ben, hogy miután Bernard György leleplezi Julia előtt, mikép­p nem báró — Julia egyszerre kihűl, és elfordul attól, kivel mult September 10-ikén (1840) örök szerelmi viszonyba lépett. — Julia is elfordul tőlel ki minden deréksége, ártatlan gyer­mekessége daczára, csak a czimekbe tud szerel­mes lenni. Azonban Rochegane asszony a színfalak mögött egy igen sajátságos kibúvó ajtót talál. Azt javasolja, hogy Bernard, ki gazdag ember, vegye meg a báróságot, mely hajdan birtokához volt kötve. — De a becsületes György megveti ez ajánlatot: „Sokkal többre becsülöm a népet, semhogy attól desertáljak, és sokkal többre bersül/im a „o——/ KÜLFÖLD. Hadi közlemények. Kérésből dec. 31—ről írják a „Momn. Herald“­­nak: „Mindennap várjuk az oroszok támadását; az orosz előhad csak 10 angol műdre áll innen. Teg­nap estre egy orosz kém fogatott el, ki azt állítja, hogy 12,000 főnyi orosz sereg indult Arabatból Keres felé, s ma reggel Vivian Ibnok sürgönyt kapott Codrington tbnoktól, mely szerint 15,000 orosz ment el Szebasztopolból Keres megtámadá­sára. Mi a mintegy 5000 főnyi hadtestet, melyet a magasb helyekről látunk, a Szebasztopolból jövő orosz sereg előhadának tartjuk. A „Weser“ befa­gyott ágyúnaszád matrózai a jeget a hajó körül 20 Anglia, Lon­don, jan. 25. A „Times“ legközelebb egy oly czikkét, melyben azt állítá, mikép Oroszország csupán elvesztett befolyásának visszaszerzése vé­gett igyekszik alkudozni, így végzi : „Jelenleg arra van szükség, hogy szerződésünket szabatos, rövid és kétértelműség nélküli modorban formuláz­­zuk. Ha Oroszország ezen szerződést egyszerűen elfogadja, ki leszünk elégítve. Ha azt visszautasítja, ezzel is meg leszünk elégedve, mivel méltán hi­hetjük, hogy jobb szerződést is képesek leszünk kivívni. Különösen semmikép se hagyjuk magun­kat arra indíttatni, hogy Oroszország partjainak zárlatát megszüntessük, m­íg csak e zárlatot a jég nem váltja fel. Ha már fegyverszünetnek kell lennie, noha mi ezt nem tartjuk szükségesnek, legalább zárlatunk az alól kivétessék, s bizonyos közel nap tűzessék ki az ellenségeskedések újra megkezdése végett, ha a béke addig aláíratva s megerősítve nem lenne.“ A „Globe“ szerint a királynő személyesen nyitandja meg a parliamentet. A felsőházban a válaszfelirat Gosford gróf által fog indítvá­­nyoztatni s A­b­i­n­g­t­o­n gróf által támogattatni­­sebbnek tartja a „Constitutionnel“-nek az öti pont iránti azon magyarázatát, miszerint a szők­séges hatalmasságok egyedül a Bomarsinc vonatkozó záradéknak tulajdoníthatnának font­ságot. Ugyanis szerinte ez utóbbi magyarázó előbbieknél inkább öszh­angzásban áll az ausi javaslatok általános szellemével, s ezért az érd­­ett hatalmasságok közti egyetértést könnyé teszi. Az „Indep­ beige“ párisi levelezője egy lene levél után azt állítja, mikép az angol nép hangú lassan kint nyugottabbá lesz, s a béke­ kilátása kedvezőbben kezdi megítélni. Az angol kabi többsége a királynővel teljesen egyetért az ez irányban haladás iránt. Palmerston lord mit­ritásban van, s ezért azt hiszik, hogy saját álla nagyon megingatottnak tekinti. Tegnap esti 6 órakor Cowley lord az an követségi palotában az angol királynő nevében krimi sereg több unokait s tisztjeit, mint B­o­s­q­u Regnault, Martimorey, Niel, Merlin Espinasse unokokat stb. a Bath-rend jelei diszíté föl. Azon lakomán, mely ezen fényes ünn­pélyt követé, Napoleon­ig az angol királynőé­s Cowley lord viszont a császárért mond toastot. Beszéde végén a békének legközeleb helyreállításáért emelt poharat, s azon alapos i­ményét fejezi ki, mikép az alkudozások a szőve­ségeseknek, s különösen az angol népnek alkaltt nyújtanának arra, hogy végre megszűnni láthass a háború csapásait, miknek kiterjedését több jelen levő kitűnő katonák méltányolhatták, mivel azok­nak szemtanúi voltak, s mivel számos dicső hajtá­saik estek azoknak áldozatául. Egy Marseilleből kelt távirdai sürgöny sze­rint L­e v­a i 11 a­n­­­tnok betegsége miatt a „The­bor“ hajón Konstantinápolyból oda visszaérkezet hír szerint öt Foreg tnok váltandja fel a szi­b­a­s­z­t­o­p­o­l­i kormányzóságban. M­a­r­s­e­i­l1­e­b a legutóbbi napokban igen nagy mennyiségű kis érkezett Amerikából, s a gabnaár csökkent. Martim Brey tnok­, a keleti sereg táborkai főnökének tegnap kell a Krímbe visszaindulnia , haditanács üléseinek bezárta után. Francziaország, Páris, jan. 25. A „Journal des Débats“ legkö­zelebb egy czikkében az austriai javaslatok 5-dik pontjának értelmét s horderejét tárgyalván, kiemelé, mikép az valóban ama pont, mely kifeje­zéseinek általános szerkezeténél fogva legszéle­sebb tért enged a vitatásnak, s ezért a legkülönbö­zőbb magyarázatokra nyújthat anyagot. Az angol lapok szerint az 5-ik pontban fenntartott külön fel­tételek a következő három pontból állanak : Bo­rn a r s u n­d erőssége nem fog újra fölépíttetni, az ázsiai török határok pontosabban ki fognak jelöl­tetni, s a fekete-tengeri orosz kikötőkbe európai consulok fognak bebocsáttatni. Ez utóbbi követe­lésre vonatkozólag, a „Débats“ szerint egy nyilvá­nos tévedést kell kiigazítni, vagy inkább egy ket­tős alkalmazást kell kiemelni, mivel a consulságok­­nak az orosz kikötőkbe behozatala valósággal már a javaslatok 4-ik pontjában bennfoglaltatik. Más­részről csupán egyetlen franczia lap, a „Siécle“ tulajdonít az 5-ik pontnak még kiterjedtebb, s na­gyon túlfeszített horderőt, abban oly kikötéseket akarván találni, melyek a lengyel, olasz s minden más nemzetiségek kérdéseinek szabályozására­ vo­natkoznának. A „Débats“ ezen inkább vagy ke­vésbbé önkényes magyarázatoknál sokkal helye­ Németország. B­e­r­l­i­n­b­e­n jan. 24-n egy a király elnöklete alatt tartatott ministeri tanácsülésben elhatározta­tott, mikép Poroszország nem igen nyíltan jelen­tendi ki az iránti óhajtását, hogy az értekezleteké fölvétessék. Itt azt várják, hogy az értekezletei csakhamar általános congressussá fognak átalakulni melybe természetesen Poroszország is fölvétetnék Oroszország s a nyugatiak képviselői közt a diplo­­matiai viszonyok egy részben újra fölvétettek. Bloomfield lord s Budberg báró igen hosz­­szasan értekeztek egymással. Olaszország, Turin, jan. 21. A szárd. kormány a követ­kamra mai ülésében nyilatkozatra szólíttatott föl az iránt, minő részvétel tartatott fönn számára az ér­tekezletekben. C i b r­a r i­o külügyminister azt vá­­laszolá, mikép Piemont jogát Angol-­s Francziaor­­szág sőt Austria is elismerték s hogy Szardinia az értekezleteken oly férfi által fog képviseltetni, ki korlátlan bizalomra érdemes, s kinek választását a kamra örömmel erősítendi meg.­­ Az „s. b.“ turini levelezője szerint e képviselő vagy Massimo d’ A­z­e­g­­­i­o vagy C­a­v­o­u­r lenne. A lap hozzáteszi, mikép a kabinet választása az elsőre esett, s a kül­­ügyminiszer a kamrábani nyilatkozatában ő reá czélzott, hacsak két teljhatalmazottat nem küld, mely esetben Azegliót Cavour fogná ki­sérni. Hánia, Kopenhága, jan. 24. A volksb­ing tegnapi ülésében Rugaardt képviselő indítványától „az evang. luther. szabad községnek’Kopenhágában az állam részérőli elismertetése tárgyában­ a második tárgyalásra bocsáttatást 39 szóval 37 ellen meg­tagadta.

Next