Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)
1856-01-29 / 24. szám
répondrait a ses voeux les plus chers.)—Ennek következtében a császári kabinet épen most adja beleegyezését az austriai kormány által a békealkudozások előzményszerve gyanánt átküldött javaslatokhoz. Oroszország egy hatalmas szövetség ellenébeni erélyes magatartása által kijelölte azon áldozatok mértékét, melyeket becsülete és méltóságának megvédése végett hozni kész; ezen tett által a csász kormány egyszersmind újabb bizonyságát adja azon őszinte kívánságának, miszerint a további vérontást megakadályoztatni, egy az erkölcsiség- és emberiségre nézve fájdalmas harcznak véget vetni, Oroszországnak és Európának a béke jótéteményeit visszaadni akarja. — Oroszország feljogosítva érzi magát elvárni, miszerint minden civilizált népek véleménye neki igazságot fog szolgáltatni.“ A békeértekezleteket képezendő teljhatalmazottak közöl Szardinia részéről Azegiot, orosz részről pedig újabban Titoffot, orosz követet a stuttgarti udvarnál, említik. Ez utóbbi már állítólag utasíttatott kormánya által, hogy az értekezletekre elutazásra készen legyen. (Más közlés meg Butenieffet említi.) Angliát lord Clarendon külügyi minister, mások szerint Cowley lord fogná képviselni, Francziaországot Warewski és Bourqueney, Austriát Biorgróf és Liechtenstein herczeg. Poroszországnak az értekezletekbe lépése, a kormányoknál, a „Times“ lármája daczára is, ellenkezésre nem talál. Csupán a belépés módja járand némi nehézséggel. A nyugatiak, tudomás szerint azon szándékot nyilvánították, miszerint a békeelőzmények aláírása után s az értekezlet megnyitása előtt Poroszországtól a békeföltételekre nézve bizonyos garantiákat fognak kívánni. E tekintetben egy javaslat létezik, mely szerint e kívánat sajátszerű formában léteznék. Nyugat t. i. beérné annak egyszerű constatkrozásával, mikép az értekezletekbe lépéssel tényleg e vagy ama kötelezetségek vállaltatnak el. Ezen Poroszország méltóságára nézve kevesbbé sértő forma Berlinben némi nehézséget okozhatna, amennyiben akkor a fenntartások és feltételek kijelölése Poroszországot illetné, azoknak a nyugatiak általi elfogadtatása pedig kérdéses maradna. A „Daily News“ már mint bizonyost jelenti, miszerint a békeelőzmények aláírása még a parlament megnyitása előtt meg fog történni, s azonnal ideiglenes fegyvernyugvás áll be, s a béketárgyalások kezdetüket veendik. Ha e hírek valók, úgy a differentiák már legalább lényegileg ki lennének egyenlítve. Azonban eddig hivatalos kútfőből se a fegyverszünet-kötés se az értekezletek helye felől semmit sem tudni, noha Párisban több oly hír terjedt el, miknek legközelebbi hiteles megerősíttetését várják. Ily hír, mely a börzén keringett, miszerint Páris lesz a jövőbeli alkudozások helye, e hírt épen nem tartják alaptalannak. E választás természetesen nagyon tetszenék a franczia kormánynak, s úgy látszik, azt az orosz kormány sem ellenzi. A londoni kabinetre nézve ugyan talán kevésbbé kellemes lenne, de mégsem igen fogná a választást nyíltan ellenezhetni, mihelyt azt maga Oroszország szintén elfogadta. Az értekezletek megnyitásának idejéről épen semmit sem lehet mondani a béke-előzmények aláíratása előtt. Ekkor fog hivatalosan megköttetni a fegyverszünet is, mely iránt most már nem lehet kétség. Bizonyossággal állítják, hogy ezen fegyverszünet 3 hónapig tartana, s mindinkább ismétlik, mikép a hivatalos aláírás bevárása nélkül, már Párisból s Sz. Pétervárról parancsok küldettek a vezérekhez, az ellenségeskedések füsténk megszüntetése iránt. Ma a „Post“ teljes bizonyossággal azt állítja, mikép a nyugatiak közti egyesség értelmében, az értekezletek nem valamely német városban, hanem Párisban fognak tartatni. A „Globe“ párisi levelezője szintén hiteles kútfőből ugyanazt állítja, s hozzáteszi, mikép hihetőleg maga a császár fog elnökölni az alkudozásoknál. Szerinte, ápril közepe előtt lehetetlen a béke művének létesülnie. Egy berlini távirati tudósítás értesít, miszerint Austria és Poroszországon kívül Hollandia is erélyesen támogatta volna Sz.Pétervárott a békefeltételeket. Hiszik, hogy azon orosz körsürgönyben, mely Oroszország jan. 16-ki elhatározásának indokait kifejti, s mely Berlinbe még csak váratik, méltányló említés fog létetni azon barátságos államokról is, melyek óhajtásuk s előterjesztéseikkel azon elhatározásra befolyással voltak. Az augsburgi „Alig. 7.“ legutóbbi vezérczikkében ismét hatalmas intőszózatot tartalmaz a nagy Németországhoz. A czikknek , a helyzetet előtükröztető leglényegesb sorai így hangzanak: „Az oroszokkal vagy a nyugatiakkal“elkopott jelszavak. Nem arról van szó, hogy az oroszok ellen a nyugatiak mellé álljunk, hanem hogy Európa és Németországért felszólaljunk, s szükség esetében cselekedjünk. Esztelenség volna Oroszországot, ez anyagilag legnagyobb hatalmat keleten, kizárni akarni keleteni jogos és természetes befolyásából, de nekünk Európa és Németország számára az illő állást keleten biztosítanunk kell. Ez jogunk, de kötelességünk is. S ha Németország, Austriával együtt követeli, hogy a békeföltételek egész programmja, de csak is a programit, és semmi több mint a programié valósítta■ sok, akkor meglesz a béke, melyre a világ szomjazik, a szilárd és tartós béke, és pedig a legrövidebb idő alatt. Ha Németország és Austria egyetért , kelet mindazt megadandja, s nyugat csak azt követelendi, mit az európai érdek sürgetőleg megkíván.“ A „Constitutionnel“ érdekes részleteket közöl Sz. Pétervárról, jan. 16-ról, a béke elfogadása előtt közvetlenül történtekről. „Mint a villám terjed el — úgymond a tudósító — egyszerre azon rendkívül meglepő tudósítás, mikép Sándor császár az austriai ultimátumot elfogadta. A hírt senki sem akarja hinni, pedig tökéletesen igaz. A császári családnak, az államtanácsnak egy tagja sem, a miniszerek közöl senki, még maga gr. Nesselrode sem várta még ma reggel a békés választ. Ma reggel a császár az államkanczellárt és Semine urat hivatás közlé velük elhatározását, mit azonnal jelentetni akart gr. Eszterházynak. A külügyi alállamtitkár megbizatott az államiroda jegyzékét gr. Eszterházynak megvinni. Egyszersmind a jegyzék rövid tartalma táviratilag Bécsbe jelentetett. Gr. Nesselrode értesítvénye gr. Eszterházyhoz e szavakkal kezdődik: „Midőn felséges uram és császárom uj bizonyítványát adja azon békés érzületnek, mely őt az európai súlyegyen érdekében lelkesíti, egyszersmind azon nyilvános becset is tanúsítani akará, melyet abban helyez, hogy a barátsági kötelékek, melyeket a bécsi és Európa más udvaraival egybekapcsolák, megszilárdíttassanak-“ Sándor császár e határozatot egyedül és mások tanácsadása nélkül hozta s Miklós nhget bízta meg a gyöngéd küldetéssel, hogy határozatát Konstantin nhggel közölje. A benyomás, melyet e hit előidézett, következőleg foglalható össze : Nagy hihetetlenség az alsó néposztályok közt, a felsőbb körökben mély bámulás, s itlott nemtetszés és elégedetlenség kifejezései. lépésnyire fölvágják. A hajó ágyúi úgy vannak felállítva, hogy az első jeladásra tüzelhessenek. Mivel sok szállítóhajó van a jég által megkötve, Vivian Ihnok valószínűnek tartja, hogy az ellenség főleg azokat akarja elpusztítani. A város megtámadtatása esetében a matrózok parancsot kaptak partra szállni, és a tűztelepek egyikében szolgálatot tenni. Mindez aggodalomnak a már útban levő fegyverszüneti parancs nem sokára véget vet. A „Thabor“ postahajó Konstantinápolyból jan. 14-n indult s 24-n érkezett Marseillebe. — Szebasztopoli újdonságai jan. 9-ig terjednek. Ott hó esett, az ágyúzás szünetekkel foly, két dock légbe röpíttetett, az oroszok téliszállásaikat Szimferopol és Bakcsiszarai közt ütötték fel, 30,000 emberük lépcsőzetesen Petruska és Ocsakoff közt áll. Kinburn megtámadásától félelemből az ottani franczia helyőrség erősíttetett. Lebeu főnok a parancsnokság átvételére oda érkezett, és a flotta horgonyt vetett, szükség eseténi segítség végett. Trapezunti tudósítások jan. 5-től vannak. Az egész vidéket roppant hó borítja. Karsz lakosait Muravientnok csapatai békében hagyták. Luders osztotnok 15-n Bakcsiszaraiba utazott , a krimi sereg főparancsnokságát átvenni; Osten-Sackentnok pedig Odesszából egyenesen Sz. Pétervárra indult, hova hg Gorcsakoffban. 20-n szintén induland. Ez utóbbi lengyelországi főkormányzóvá (nem helytartóvá) neveztetett ki. TARGZA. Nemzeti szinház. Szombaton, Jan. 26. először „Rang és szerelem vígjáték 3 felv. Irta Legotivá, francziából fordította Fereky Miklós. 24-én Fánesi I. k. a. második föllépteül „Kalmár és tengerász,a Jótékony czél, üres színház — ez már nálunk szokott dolog; — azért nem is vártunk róla hoszszas felolvasást. A közönség a legfensőbb tekintély ; — jaj annak, ki el nem ismeri, hogy minden amit tesz, helyes, minden amit elmulaszt, a legmélyebben ható indokokból, a legnemesebb, önfeláldozóbb indulatból foly, melyről az egyeseknek, ha véges értelmük előtt mindez kimagyarázhatlan, felfoghatatlan, sokkal jobb hallgatniok ! Azon maroknyi közönség, melyből alig telt ki egy egy tapsquartett, vagy éljen-trio, az érdemel mentegetést, s nem az otthonn maradott rész. A jelenvoltakat is megkísérljük mentegetni. A színház nyugdíjintézete javára volt az előadás rendezve — továbbá új darabot adtak,—úgy hiszszük, ez kimenti némileg azon külön ezőket, kik múlt szombaton este a színházban jelen voltak. Elismerjük, hogy mentségünk nem elég erős, de az ügyvéd azon okokkal áll elő, melyekkel, ha kinevetik is, igaza van. Ami magát az új művet illeti, a közönség e részben dicséretesen mutatta ki, hogy hamis a vád, mintha csupán kíváncsiságból szokna a színházba járni.— A müvet, mely sok szépséggel bír, úgy is adni fogják még, akkor az a ki látta, tudni fogja, mikép megérdemli, hogy újra végig nézze. Azok, kik még nem látták, hogy ne mennének el? Mi elmondhatjuk, mikép e müvet érdemes meg is nézni, s reméljük, hogy másodszori adatáskor, midőn remélhetőleg nem is jótékony czélra lesz rendezve, a színházban csinos közönség fog megjelenni. Elbeszéljük e mű tartalmát röviden, elmondjuk nagyában hibáit és érdemeit, hogy azok, kik még nem látták, ne csalódjanak a közelebbi előadáskor. „Rang és szerelem“ e színmű becsületes neve, s a mű tartalma és iránya megfelel a czimnek. Az eredeti franczia comédie czime: „Par droit de conquéte“ (Hódítási joggal), mi Voltaire Henriadjából van véve.IV.Henrikre az van mondva e hősköltemény elején, hogy nagy hős volt „et par droit de conquête, et par droit de naissance“ (mind születési, mind hódítási jognál fogva.) E mű a hódítás előnyét akarja kimutatni a születési jog fölött. Ez irányeszme a francziáknál mind regényekben, mind a színpadon elcsépelt tárgy, nálunk még nem annyira. Az alapeszmében is egy franczia ítész előbb találhatna egy hibát, mint mi. — Ez egy hibát ki fogjuk mutatni. A Rouille vagy Rochegane család egy ősi várban él, úgy látszik, az egész rokonság minden ága ott ütötte föl állandó tanyáját. E rokonságnak, mely közösen vitat meg minden családi ügyet, legtekintélyesb tagja , s mondhatni feje Rouille marquis. Az öreg nagyságos úr, daczára annak, hogy a csőd ez ősi várat is elnyeléssel fenyegeti, még mindig a legkevélyebb aristo-kraták közé tartozik.Nem gondol annyit saját maga és családja sorsával , mint osztálya ügyével. Ő 1810-ben könyvet adott ki arról, hogyan lehetne az úri rendnek hajdani tekintélyét visszaszereznie. A tudós marquis úgy véli, hogy ezt legjobban az által érhetné el, ha maga állana az anyagi javítások élére. Könyvében déli Franczianisztor nlloinok jó karba tételéről s egy csatornatervről értekezik. Sajátságos ellenmondás, mikép maga is átlátja, hogy az aristokratia születésjoga ■ érvénytelenné vált, és hogy másnemű érdemeket kell szerezni — mégis oly büszke a czimerekre és a puszta névre. A marquis fiatal rokona, Rochegane Julia a legszeretetreméltóbb, naiv kisasszony, ki tiszta szívvel, eleven képzelőtehetséggel van megáldva, s e mellett egyszerű természetes lény. A darab kezdetén az öreg Rouille marquisval kedélyes beszélgetést folytat, melyben Bulyovszkyné asszony nemcsak tapsokban részesült, hanem azokat teljes mértékben meg is érdemelte. Midőn az öreg marquis tudós terveiből finomul tréfát űz, midőn ennek tudtára adja, hogy ő, Julia marquisnő, nem akar vén leány maradni — s midőn sok habozás után tudatja az öreg marquisval, hogy szivének már van választottja — mind igen szép , naiv és természetes. Azonban, hogy mi a választottnak neve, azt Julia nem tudja — egy fürdőn ismerkedett meg az ifjúval és September 10-kén (mint később az ifjú említi), térden állva esküdött neki örökös hűséget egy schweizi tó regényes partjain. A dolog így történt. Bernard György a választott, már jegyben járó fiatal ember, ki e marquis-kisasszonyra veté szemeit, nem egyéb egyszerű mérnöknél, ki igaz ugyan hogy utakat, csatornákat tervezett, de anyja schweizi paraszt aszszony, ki még olvasni sem tud. Ez asszony nagy gazdagságra tett szert ügyessége, takarékossága és munkássága által. A mérnök Julia anyjával ismeretséget köt a fürdőn, s ez úgy mutatja be őt, mint bárót. E báró nevet Julia anyja aggatta rá, mert Bernardné asszony oly földet bir, melynek korábbi tulajdonosa báró volt. — Julia soha sem kérdi e fiatal orweinffót ! Inard valóban báró-e ? — Ebben kétkedni eszébe sem jutott, mert a mérnök oly művelt ember, hogy akárhol beillett volna bárónak. Julia anyja, Rochegane-né (ki az egész darab folytában csak név szerint fordult elő — mindig beteg), úgy látszik e viszonynak nem ellensége. — De most, az első felvonás derekán Bernard György a mérnök megjelen a kastélyban, ott a női atyafiság, aztán az öreg marquis megtudja, hogy a kérő egyszerű mérnök. Mindenki megvetéssel fordul el tőle, s a leány keze megtagadtalik. Növeli a bajt az, hogy később Bernardné asszony is megjelen a kastélyban, ki tökéletes paraszt asszony,mit sem tud az úri szokásokról és millemről. Ez végkép elrontja Györgyünk ügyét. Az a jelenet, melyben az atyafiságból D’orbeval marquisné elött fölfedezi, hogy ő a vőlegény anyja — ismét szép jelenet. Jókainé a parasztnőt igen sok élénkséggel s nagy hűséggel adta. Ha min félnénk attól, mikép a dicsérgetésekért azzal fognak vádolni, hogy gyermekeknek nézzük színészeinket, azt kellene mondanunk, hogy a darabban őt illeti a legnagyobb megkülönböztetés. Azonban csaknem legfontosabb dolog e műben, hogy miután Bernard György leleplezi Julia előtt, miképp nem báró — Julia egyszerre kihűl, és elfordul attól, kivel mult September 10-ikén (1840) örök szerelmi viszonyba lépett. — Julia is elfordul tőlel ki minden deréksége, ártatlan gyermekessége daczára, csak a czimekbe tud szerelmes lenni. Azonban Rochegane asszony a színfalak mögött egy igen sajátságos kibúvó ajtót talál. Azt javasolja, hogy Bernard, ki gazdag ember, vegye meg a báróságot, mely hajdan birtokához volt kötve. — De a becsületes György megveti ez ajánlatot: „Sokkal többre becsülöm a népet, semhogy attól desertáljak, és sokkal többre bersül/im a „o——/ KÜLFÖLD. Hadi közlemények. Kérésből dec. 31—ről írják a „Momn. Herald“nak: „Mindennap várjuk az oroszok támadását; az orosz előhad csak 10 angol műdre áll innen. Tegnap estre egy orosz kém fogatott el, ki azt állítja, hogy 12,000 főnyi orosz sereg indult Arabatból Keres felé, s ma reggel Vivian Ibnok sürgönyt kapott Codrington tbnoktól, mely szerint 15,000 orosz ment el Szebasztopolból Keres megtámadására. Mi a mintegy 5000 főnyi hadtestet, melyet a magasb helyekről látunk, a Szebasztopolból jövő orosz sereg előhadának tartjuk. A „Weser“ befagyott ágyúnaszád matrózai a jeget a hajó körül 20 Anglia, London, jan. 25. A „Times“ legközelebb egy oly czikkét, melyben azt állítá, mikép Oroszország csupán elvesztett befolyásának visszaszerzése végett igyekszik alkudozni, így végzi : „Jelenleg arra van szükség, hogy szerződésünket szabatos, rövid és kétértelműség nélküli modorban formulázzuk. Ha Oroszország ezen szerződést egyszerűen elfogadja, ki leszünk elégítve. Ha azt visszautasítja, ezzel is meg leszünk elégedve, mivel méltán hihetjük, hogy jobb szerződést is képesek leszünk kivívni. Különösen semmikép se hagyjuk magunkat arra indíttatni, hogy Oroszország partjainak zárlatát megszüntessük, míg csak e zárlatot a jég nem váltja fel. Ha már fegyverszünetnek kell lennie, noha mi ezt nem tartjuk szükségesnek, legalább zárlatunk az alól kivétessék, s bizonyos közel nap tűzessék ki az ellenségeskedések újra megkezdése végett, ha a béke addig aláíratva s megerősítve nem lenne.“ A „Globe“ szerint a királynő személyesen nyitandja meg a parliamentet. A felsőházban a válaszfelirat Gosford gróf által fog indítványoztatni s Abington gróf által támogattatnisebbnek tartja a „Constitutionnel“-nek az öti pont iránti azon magyarázatát, miszerint a szőkséges hatalmasságok egyedül a Bomarsinc vonatkozó záradéknak tulajdoníthatnának fontságot. Ugyanis szerinte ez utóbbi magyarázó előbbieknél inkább öszhangzásban áll az ausi javaslatok általános szellemével, s ezért az érdett hatalmasságok közti egyetértést könnyé teszi. Az „Indep beige“ párisi levelezője egy lene levél után azt állítja, mikép az angol nép hangú lassan kint nyugottabbá lesz, s a béke kilátása kedvezőbben kezdi megítélni. Az angol kabi többsége a királynővel teljesen egyetért az ez irányban haladás iránt. Palmerston lord mitritásban van, s ezért azt hiszik, hogy saját álla nagyon megingatottnak tekinti. Tegnap esti 6 órakor Cowley lord az an követségi palotában az angol királynő nevében krimi sereg több unokait s tisztjeit, mint Bosqu Regnault, Martimorey, Niel, Merlin Espinasse unokokat stb. a Bath-rend jelei diszíté föl. Azon lakomán, mely ezen fényes ünnpélyt követé, Napoleonig az angol királynőés Cowley lord viszont a császárért mond toastot. Beszéde végén a békének legközeleb helyreállításáért emelt poharat, s azon alapos iményét fejezi ki, mikép az alkudozások a szőveségeseknek, s különösen az angol népnek alkaltt nyújtanának arra, hogy végre megszűnni láthass a háború csapásait, miknek kiterjedését több jelen levő kitűnő katonák méltányolhatták, mivel azoknak szemtanúi voltak, s mivel számos dicső hajtásaik estek azoknak áldozatául. Egy Marseilleből kelt távirdai sürgöny szerint Le va i 11 antnok betegsége miatt a „Thebor“ hajón Konstantinápolyból oda visszaérkezet hír szerint öt Foreg tnok váltandja fel a szibasztopoli kormányzóságban. Marseil1eb a legutóbbi napokban igen nagy mennyiségű kis érkezett Amerikából, s a gabnaár csökkent. Martim Brey tnok, a keleti sereg táborkai főnökének tegnap kell a Krímbe visszaindulnia , haditanács üléseinek bezárta után. Francziaország, Páris, jan. 25. A „Journal des Débats“ legközelebb egy czikkében az austriai javaslatok 5-dik pontjának értelmét s horderejét tárgyalván, kiemelé, mikép az valóban ama pont, mely kifejezéseinek általános szerkezeténél fogva legszélesebb tért enged a vitatásnak, s ezért a legkülönbözőbb magyarázatokra nyújthat anyagot. Az angol lapok szerint az 5-ik pontban fenntartott külön feltételek a következő három pontból állanak : Born a r s u nd erőssége nem fog újra fölépíttetni, az ázsiai török határok pontosabban ki fognak jelöltetni, s a fekete-tengeri orosz kikötőkbe európai consulok fognak bebocsáttatni. Ez utóbbi követelésre vonatkozólag, a „Débats“ szerint egy nyilvános tévedést kell kiigazítni, vagy inkább egy kettős alkalmazást kell kiemelni, mivel a consulságoknak az orosz kikötőkbe behozatala valósággal már a javaslatok 4-ik pontjában bennfoglaltatik. Másrészről csupán egyetlen franczia lap, a „Siécle“ tulajdonít az 5-ik pontnak még kiterjedtebb, s nagyon túlfeszített horderőt, abban oly kikötéseket akarván találni, melyek a lengyel, olasz s minden más nemzetiségek kérdéseinek szabályozására vonatkoznának. A „Débats“ ezen inkább vagy kevésbbé önkényes magyarázatoknál sokkal helye Németország. Berlinben jan. 24-n egy a király elnöklete alatt tartatott ministeri tanácsülésben elhatároztatott, mikép Poroszország nem igen nyíltan jelentendi ki az iránti óhajtását, hogy az értekezleteké fölvétessék. Itt azt várják, hogy az értekezletei csakhamar általános congressussá fognak átalakulni melybe természetesen Poroszország is fölvétetnék Oroszország s a nyugatiak képviselői közt a diplomatiai viszonyok egy részben újra fölvétettek. Bloomfield lord s Budberg báró igen hoszszasan értekeztek egymással. Olaszország, Turin, jan. 21. A szárd. kormány a követkamra mai ülésében nyilatkozatra szólíttatott föl az iránt, minő részvétel tartatott fönn számára az értekezletekben. C i b ra r io külügyminister azt válaszolá, mikép Piemont jogát Angol-s Francziaország sőt Austria is elismerték s hogy Szardinia az értekezleteken oly férfi által fog képviseltetni, ki korlátlan bizalomra érdemes, s kinek választását a kamra örömmel erősítendi meg. Az „s. b.“ turini levelezője szerint e képviselő vagy Massimo d’ Azegio vagy Cavour lenne. A lap hozzáteszi, mikép a kabinet választása az elsőre esett, s a külügyminiszer a kamrábani nyilatkozatában ő reá czélzott, hacsak két teljhatalmazottat nem küld, mely esetben Azegliót Cavour fogná kisérni. Hánia, Kopenhága, jan. 24. A volksbing tegnapi ülésében Rugaardt képviselő indítványától „az evang. luther. szabad községnek’Kopenhágában az állam részérőli elismertetése tárgyában a második tárgyalásra bocsáttatást 39 szóval 37 ellen megtagadta.