Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)

1856-01-13 / 11. szám

ván, 3900 köb­öl földmennyiség újra kiásása s elhordása lett szükségessé. Mind a munkákon kívül, magyarországi ka­tonai és polgári kormányzó Urunk Albert Főherczeg , cs. fens, kegyes intézkedése következtében, Makó körül e község lakosai 2613 öl hosszúságú védgátat emeltek a Ti­sza árvize ellen, s a földeáki község is ha­sonló gázmű készítéséhez fogott. Az elősorolt munkákat rövid számöszle­­tekbe foglalva, következő eredmény tűnik ki: Mindössze kiásatolt felhordatott 15950 köb­öl föld; 480 köb­ölnyi vesszőgázmü készítte­­tett; 1618 darab tőke és 26 régi üz­­emeltetett ki s távolíttatott el az átmetszések­ből, s minderre a közmunkaerőből csak 35864 gyalog és 2165 szekeres napszám fordítta­­tott. Méltán teszszük ide a csak szócskát, mert tudva, hogy egy köb­öl föld kiásása és elhordására rendesen öt gyalog napszámot szokás számítni, a fennebbi adatok egybeve­téséből több mint 43880 gyalog napszám megkímélése tűnik ki. Mely körülmény míg egyfelől az eredményt az alkalmazott munka­erő arányához mérve még kedvezőbbnek tün­teti föl, egyszersmind fényes és elvitázhatlan bizonysága a czélszerű vezetés- és munka­rendezésnek s ezzel egybekapcsolva az erők takarékos használásának. Még kedvezőbbnek találandjuk az ered­ményt, ha a tett munkát az elért haszonnal vetjük össze. Már az 1855-i ritka nagy víz­állásnál áldásteljes hatással volt a Maros­szabályozás e termékeny és népes vidékre, s a kiöntési veszély elhárítására végtelenül so­kat jön, mert a már akkor létesített átmetszé­sek a jégtorlatok által a mederkígyódzások­­ban megakasztott vízárt gyorsan levezették E munkákkal a Maros-szabály­ozás műve szerencsésen és örvendetes eredménynyel bevégeztetett, s az által azon vidék anyagi fölvirágzásának biz­tos csatorna nyittatott, mely hogy áldás csa­tornája legyen, immár nem kívántatik hozzá egyéb, mint az annak vidékét lakó nép élénk tevékenységi szelleme, mely a fékezett fo­lyamot maga szolgálatára teljesen meghódítsa. magánoktatást tárgyazó 1850. jun. 27-iki ideigle­nes törvényben kiszabott megkivántatóságokat ki kell mutatniok. 5) Magán rajz-, zene-, ének- és női közmunka-intézeteknek iskolaköteles gyermekeket a kiszabott elemi oktatástól elvonniok , intézetük bezárásának terhe alatt tilos. 6) A kereske­delmi és kisdedóvóiskolákba hasonló büntetés alatt tiltva van iskolaköteles korban, levő gyer­mekeket fölvenni. 7) Az első és legfontosb oktatási tárgyat, a vallásoktatást minden ma­gániskolában, hol nem csak kézi ügyességekben, hanem tudományos tárgyakban is adatik oktatás, egy a maga papi hatósága által felhatalmazott val­lástanító tartozik az e tárgyra kitűzött hetenkinti óraszámon át * elmaradhatlanul osztani, s minden magán tanintézet, melyben ily vallástanító nincs, haladék nélkül bezáratik. 83 Minden magán tan- és nevelőintézet a kormány főfelügyelete, a kerületi iskolafelügyelőség és helybeli iskolaigazgatóság, illetőleg az evangelicusoknál a superintendentia senioratus, decanatus és a helybeli iskolafelügyelő felvigyázása alatt áll, tehát minden intézet köteles a kormánynak bármikor az állapotáról kívánt fel­világosításokat adni. 9) A nyilvános népiskolák számára a magas cs. k. oktatásügyi ministérium ál­tal kijelölt tankönyvek mindazon magán tan- és nevelőintézetekben is használandók, melyek a ren­des elemi oktatással foglalkoznak. 10) A felügye­lőség e rendelet pontos teljesítéséért felelős, s arról évenként jelentést tenni köteles. Tapasztaltatott, miszerint Magyarországban, ki­vált nagyobb városokban, hatósági engedély nélkül magániskolák nem csak régebben fennállanak, ha­nem újak is állíttatnak. Nem kell fejtegetnünk, mert a tapasztalás bebizonyító, miszerint az ily zugiskolák a nyilvános tanodák javítását igen aka­dályozzák, s azért általában már az elemi isko­lák rendszerének határozmányai szerint sem tüzel­­hetnek. Az említett esetek a magas cs. k. oktatás­ügyi ministeriumnak tudomására jutván, az m. é. nov. 10-diki 17,351. sz. a. kelt bocsátványa által ismé­telve elrendelte , hogy e visszaélés ellen, bár­hol történjék, komoly rendszabályok alkalmaztassa­nak, s minden nem engedélyezett, vagy a kívánat­nak meg nem felelő magániskola azonnal bezá­rassák. Ennek folytán a pestbudai cs. k. helytartósági osz­tály részéről az itt következő pontokat tar­talmazó rendelet bocsáttatott ki: 1) Az iskolafel­­ügyelőség, illetőleg az ágostai és helvét hitvallá­­suak részéről a senioratus tartozik 1856. febr. 29-ig idevonatkozó tapasztalatairól, valamint a tett intéz­kedésekről jelentést tenni.2)Magániskoláknak csak ott szabad fennállaniok vagy nyittatniok, hol szük­ségességük bebizonyul. 3) Minden magániskola nyitása végett (a női magániskolákat is ide értve) felsőbb helyre engedélyért kell folyamodni. 4) A magán tan- és nevelőintézetekért folyamodóknak a TARCZA. Történét irodalmi mutatványok. Macaulay „Anglia történ­et­é“nek legújabb köteteiből. II. „Vilmos nem akart“, folytatja Macaulay „olyas­mit alakítni, mit ma ministeriumnak nevezünk. Az, mit ma ministeriumnak nevezünk Angliában, ural­kodásának csak későbbi éveiben jött létre legelő­ször. A Plantagenet, Tudor és Stuart-ház alatt vol­tak ugyan ministerek, de nem voltak ministeriu­­mok. A korona szolgái nem voltak, mint jelenleg, kölcsönös solidaritásban. Senki sem kívánta tőlük, hogy akármely kérdésben egy véleményen legye­nek, ha mindjárt e kérdés a legkomolyabb és fon­tosabb volt is. Gyakran megtörtént, hogy politikai és személyes ellenségek voltak, s ezt nem is titkol­ták. Még nem érezték, mily rész és veszélyes, ha a tiszttársak egymást a legnagyobb vétkekkel vádol­ják, s nyilván kéri egyik a másik fejét.... A kor­mány tagjai közt nem volt más kapocs, más közös vezér, mint maga az uralkodó.“ A nemzet még méltatlankodott II. Károly ellen, midőn az ügyeit egy ministerre bizta. Azt mondák, — Clarendon szerint — örömestebb vetnék alá magukat egy oly bitorlónak, mint Cromwell volt, semmint egy oly királynak , ki őket egy n­a­g­y­­­v­e­z­í­r­h­e­z utasítja. Ezért kinek sem juta eszébe panaszkodni, midőn megtudták, hogy Vilmos a külügyek vezetését B&BSBES I___fii Vtvnrw Iiattv fh­rp nomilsior kényszerítve volt, mert az egy Sir William Tem­plet kivéve, kit semmivel sem lehete rábírni, hogy a közügyekben újra részt vegyen, egy államférfi­ sem volt, ki valamely fontos diplomatiai alkudozást szerencsésen és ügyesen vala képes végezni. Az akkori angol államférfiak közt kitűnő szónokok voltak, s pártvitákban oly ügyes és gyakorlott fér­fiakat az összes continens nem lett volna képes fölmutatni, mint Anglia. De az ügyes külügyminis­­zerek más iskolában szoktak képződni, é­s most Anglia a forradalmak után egyszerre azon hely­zetbe jött, hogy erélyes külügyminiszerre volt szüksége. „Vilmos nagy mértékben bírt azon tiszt be­töltésére megkivántató tehetségekkel, melyekkel királysága legügyesebb államférfiai sem bírtak. Már régóta kitüntette magát, mint ügyes alkudozó. Ő volt indítója és lelke azon európai szövetségnek, mely Francziaország túlsúlya ellen kötteték. Ke­zeiben volt a vezérfonal, mely nélkül veszélyes lesz vala a continensi ügyek tömkelegébe indulni. Következőleg egész uralkodása alatt tanácsnokai, bármily ügyesek és tevékenyek voltak is, ritkán mertek a kormányzat ez ágába elegyedni, melyet magának tartott fenn. A beligazgatás nem volt máskép vezethető, mint az angol ministerek tevékeny közreműködése által. Vilmos e miniszereket úgy választá, hogy bebizo­nyítsa, mikép senkit sem akar kirekeszteni azok közöl, kik, bárminő politikai színt viseltek, kormá­nyát készek támogatni. Mindjárt másnap, hogy a koronával a Whitehallban megkínálták, a tanácsno­kok föleskettetének. A latrok nai­y része whit volt, de a legkitűnőbb t­o­r­y­k ott voltak a névjegy­zéken. A legnevezetesebb négy államhivatal négy nemes lordra ruháztatok, kik négy különböző po­litikai osztályt képviseltek.“ A történész átmegy a főhivatalnokok jellemzésé­re, melyben mint komoly czélja s a tárgy méltósága kívánja, nem úgy mint némely hatásvadászó törté­netírók, kik részletes életrajzokat és arczképeket adnak, csak azon vonásokat látjuk, melyek a köz­életben feltűntek s a közügyekre befolyással voltak. A történész, úgy látszik, birtokában van a legrész­letesebb adatoknak, s azokat nagy megválasztással csak épen ott használja föl, hol fényt deríthetnek némely körülmények­ és eseményekre. Így Howe-t, az udvari al­kamrást így írja le: ,,A királynő alkamrásául oly férfiú neveztetik ki, ki már eddig is megkülönböztette magát a nyilvános életben, s kiről gyakran lesz szó ez uralkodás tör­ténetében. John Ho­we, vagy mint nevezni szok­ták , Jack Howe Cirencester város részéről jön a conventbe küldve. Kinézése oly férfiút árult el, kinek testét a nyugtalan és elkeseredett lélek foly­tonos izgalmai aláásták. Ő magas termetű, szikár és halvány volt, nézése bizonytalan, szemei egy­szersmind titkolódzást és ravaszságot árultak el. Több éven át mint középszerű költő volt ismeretes, s neki tulajdonítanak némely rendkívül heves meg­támadásokat, melyek a kávéházakban köröztettek. De az alsóházban tűnt föl leginkább tehetsége és rész természete. Alig telt el három hét, midőn ott nevezetessé­ lett bőbeszédűsége, nyelve darabos­sága és makacssága által. Gyors maga feltalálása erély és merész sérfivel párosulván. Howe csakha­mar oly tehetségként tűnt föl, mely magát félel­messé tudja tenni. Ellenségei — mert számos el­lensége volt — azt állíták felőle, mikép legheve­sebb támadásaiban is számot vet személybátorságá­val s a katonák iránt rendkívül udvarias, míg a nők és püspökökkel szemben épen ellenkező. Azonban senkiben sem volt meg oly adagban azon gonosz bátorság, mely merészen daczol, sőt keresve keresi a gyűlöletest és aljast. Semminemű üledék sem volt képes mérsékelni: boszuja kiengesztelhetlen volt s hasonlíthatlan ügyességgel birt a nemes szívek pán­­czélain fölfedezni a réseket. Nem volt korának oly nevezetessége, ki egyszer-másszor éles falánkját ne érezte volna. Egyszer magát Vilmost is megsér­tette, annyira, mikép kihozá szigorú egykedvűsé­géből s ez megszente neki, mikép igen sajnálja, hogy nem magán­polgár, s nem küldheti Howe ur­nák jegyét egy rendez-vous-ra a Montague palota­ mögött. Azonban mindez ideig Howe a király leg­­hűbb emberei közé tartozott s minden sarcalmusát és gúnyját az elégületleneken adta ki.“ Miután Macaulay a történetében szereplő főbb egyéneket elénk vezeti, elbeszéli, hogyan alakult át az 1688-beli forradalmi convent törvényes par­­liamentté, s minő viták előzték meg első határoza­tait. A pénzügyi határozatok után, egy különös tör­­vényc­ikk hozatott az engedetlen ezredek megfé­kezésére, s az állandó katonaság fölállítá­sára. Azután az alig egybegyűlt parliament egy az alkotmányossággal ellentétben álló törvényjavaslat mellett szavazott — s ez a „hatteas corpus“ felfüg­gesztése volt, mi Vilmos ellen újabb fegyvert adott az elésfületlenek kezébe. D. C. Miután előfordult azon eset, hogy bűntény miatt haditörvényszékileg elitélt s megbüntetett egyénnek polgári államszolgálatba fölvétetnie azon okból sikerült, mivel a szolgálati állomást betöltő hatóság részéről az illetőnek korábbi élete fedd­­hetlenségéről nem szereztetett tudomás , s a szol­gálati kimutatásra nézve meghatározott szolgálati és minőségi igazolási rovat betöltése részben saját vallomása szerint történt, s annálfogva figyel­meztettek az alárendelt hatóságok az 1826. évi jú­nius 3-n kelt legfelsőbb rendeletre, mely szerint minden hatóságnak, melyet valamely szolgálati állo­más betöltése illet, felelősség terhe alatt mulaszt­­hatlan kötelességévé tétetik, hogy az alkalmazandó egyénnek­ pontos adatok szerzése iránt intézked­jék s különösen annak korábbi egész életpályájá­ról magának legkörülményesb kimutatást adasson olyképen, miszerint abban semmi időszak se legyen keresztülugorva, s ezen egyénnek egész korábbi magaviseletéről magának teljes meggyőződést sze­rezzen. Egyszersmind emlékezetbe hozatott, mi­szerint a szolgálati és minőségi kimutatások kiadá­sára hivatott hivatalok és orgánumok az illető be­jegyzések tökéletes valódiságáért kezeskedni tar­toznak, s hogy ezen kimutatásoknak különösen első kiadatásánál az említett szolgálatkimutatási rovat­beli adatok hivatalos vagy más teljes hitelt érdemlő eredeti szolgálati okmányokon alapuljanak. Az építészeti emlékek felkutatására és fenntartására állított központi bi­zottmány által K. C­z­o­e­r­n­i­g cs. k. osztályfő­nök ur elősülése alatt 1855. november 13-kán tar­tatott ülés jegyzőkönyvének kivonatából közöljük Erdélyi, segesvári conservator Müller Frigyes tanár úr a kerületében levő építészeti emlékek le­írását terjesztő elő; e leírások egy várra és 14 templomra vonatkoznak, melyek közöl 2 a XIV-ik, 10 a XV-ik és 2 a XVI-ik századba tartozik. B. Ankershofen, karinthiai conservator a klagenfurti ,,Sárkány-kút“ rajzát küldé meg, egy­némely erre vonatkozó történeti jegyzettel. A mese szerint a szláv királyok idejében a mai Klagenfurt helyén egy sárkány tartózkodott, s a vidéken ré­mületet terjesztve, végre egy szláv herczeg által legyilkoltatott. Ennek emlékére szolgál e kút. A hozzávaló kődarabot a kereszthegy kőbányájából vonszolták ki 1590-ben, s a villachi előváros egy kunyhójába kellett volna hozatnia kifaragás végett. De tiz ló egy nap alatt alig bírta 1­5 főfnyire to­vább mozdítani, s csak három év múlva bírták ki­jelölt helyére szállítani. Miután ott az utolsó vésmit elvégeztetett rajta, 300 fiú 15 éven alul, ünnepé­lyesen fölépítve, a néptömeg diadalöröme közt vonta be a városba. Mint a szállítás, majdnem ugyanannyiba került felállítása a már kész meden­­cze talapjára. A felállítás nem sokára az 1636-ki tűzvész után történt, úgy hogy az emlék egészen megfeketedett s később be kellett festeni. — E közlést a központi bizottmány tudomásul vette. A sziriai cs. kir. postaigazgató és conservator S­c­h­e­i­g­e­r József Stiria­brucki kerületéből né­hány nevezetes régiségről tesz jelentést. Felette érdekes az 1491-ben épült nagy plébá­niatemplom Gröbming-ben. Különösen szép egy festvény a XVI-ik századból: a pásztorok imádása M. G. festészi névjegygyel „Pullers Kristóf és négy neje a műépítészi rámába foglalt nagy síremlékén. A XV-ik század nevezetes műve egy jó karban fennmaradt imaszék öt üléssel. E templom főkincse a nagy szárnyoltár. A többi oltároktól abban külön­bözik, hogy itt a középrészt a szokott festvény helyett szobrok képezik, oldaltábláit pedig komor művek. Rottenmann közelében a sz. György templom egy szárny­ oltárral bír a XV-ik század második feléből. A rottenmanni kórodai templomban van egy imaszék, mely a tudósító szerint az ország leg­nagyobb nevezetességei közé tartozik. Két ülése van,szépművü vésetekkel, hátrészén e nevek: „Frie­­dericus“ és „Eleonora“ láthatók; ezenkívül a biro­dalmi sas és a portugali czimer, továbbá e fölirat Jesus Maria Anna. A. E. I. C. U. Anno Domin 1514., végre W. betű, valószínűleg mesterének je­gye. Készülése óta festékkel soha sem vonatott be A tudósító több felvilágosítást előlegesen nem tud e tárgyban adni, de a rottenmanni lelkészhez fordult bővebb értesülés végett. A központi bizottmány ez érdekes jegyzetekkel az austriai építészi emlékek sorzatát kiegészíti. Az elnök úr ezután átmegy azon intézkedésekre, melyek az iránt történtek, hogy a központi bizott­mány érdekes közlései minél nagyobb elterjedést nyerhessenek. Eddig a bizottmány a művészet és régiségkedvelő közönséggel csak a „Wiener Zig“­­ban közlött jegyzőkönyvi kivonatok útján volt ösz­­szeköttetésben; az elnök úr indítványára azonban a bizottmány elhatárza, hogy K. Bach belügymi­­niszer úr ő excjához kérvénynyel fog járulni, azon kegyes intézkedés végett, miszerint e jegyzőkönyvi kivonatok ezentúl a koronaországok hivatalos lap­jaiban is kinyomassanak. A közp. bizottmány főjelentésének, az évkönyv­nek kinyomatása , miután a műmellékletek már nagyrészt elkészültek, gyorsan halad előre. Miután azonban e terjedelmes tudományos közlemények kiadása huzamos­ időt igényel, s a közp. bizott­mány gyűjteménye közt számos oly régiségi rajzok és jegyzetek halmozódnak össze , melyek gyors közlés által kapják meg valódi értéküket. Reich lo­vag ministeri tanácsos és dr. Heider rainisteri titkár urak és tagok indítványára a közp. bizott­mány határozattá emelé egy archaeologiai havi irat kiadását. E havi folyóirat tartalmát képezendik: a művészet­történet és a régiségisme tudományának gyarapítására általános érdekű czikkek; azon épí­tészeti emlékek leírása és műtörténeti felvilágosí­tása, melyekről a conservatorok, az építészeti ha­tóságok és más központi bizottmányok jelentéseket tettek; az országos hatóságok által a központi bi­zottmány tudomására juttatott régiségi találmányok­ról jegyzetek; oly kérdések tárgyalásai, melyek az építészeti emlékek fenntartására és kijavítására vonatkoznak, s műtörténeti munkákról rövid irodal­mi jegyzetek. E havi folyóirat czime lesz: Az építészeti emlékek kutatása és fenntartása ér­­dekébeni cs. k. központi bizottmány közleményei, s b. Czoernig elnök ur vezérlete alatt szerkesz­­tendi W­e­i­s­z Károly ur. A közlemények már 1856. jan. 1-jével megindulnak , miután tárgy már több havi füzetek számára van. Az a lehető legolcsóbb teend, s az államnyomdában fog nyomatni. Habár e közlemények a központi bizottmánynak utasítássze­­rűleg kötelességül tett kiadása folytán hivatalos jellemet viselnek, mégis előlegesen törvényes je­lentés létetik a cs. k. helytartósághoz. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, jan. 11. Tegnap ment végbe a cs. k. szertartásteremben az első idei udvari tánczviga­lom. A székváros udvarképes nemessége, az ud­vari rangok, ö excláik a ministerek és bírok, taná­csosok, a diplomatiai testület, ö emin. Viale P­r­e­­­a bibornok pronuntiussal élén, a cs. k. tisz­tikar, cs. k. kamarások, Rauscher lovag bibor­nok hg érsek­e emin., s a Ferencz-Józsefrend számos lovagja jelen voltak. 9 óra tajban jelentek meg Császár és Császárné Ő Felségeik,ki­sérve Albert, Vilmos, Leopold föligek és Hildegard fölegasszony ö cs. fenségeiktől. Csá­szár 0 Felsége fehér b­agyi egyenruhában, Csá­szárné 0 Felsége fehér selyemruhában volt vörös marabont-tollakkal, s brillantos korona-diadém­­mal. Császár 0 Felsége beléptekor köszönte a diplomatiai testületet, s annak minden egyes tag­jához nyájas szavakat intézett. Császárné Ő Fel­sége szintén bemutattatá a jelenvolt uraságokat. — A cs. k. austr. szab. ker. s ipari hitelinté­zet alapítói, hg Sc­hwarzenberg János Adolf, hg Fürstenberg Max Egon, hg Auersperg Vincze Károly, gr. Chotek Otto, Haber Lajos, b. Rothschild és Lám­el Lipót, az igazgató tanács elnöke hg Schwarzenberg vezetése mellett jan. 9-én d. e. szerencsések voltak a cs. kir. Apostoli Felsége által külön audientián fogadtatni. Ő Felsége az intézet iránti legmagasb részvétért kifejezett megalázatosb köszönetre leg­­kegyesebben válaszolni s az egyes tagokhoz kegy­teljes szavakat intézni méltóztatott. — Ma reggel egy orosz futár érkezett Sz. Pé­­tervárról hg 6 o r c­s a k o­ffhoz szóló sürgönyökkel. Egy austriai cs. futár jan. 7-n indult el Sz. Péter­­várról sürgönyökkel Bécsbe. Gr. Stackelberg orosz cs. katonai teljhatalmazott pedig, fontos, a békealkudozásokra vonatkozó okmányokkal jövő héten váratik. — Manteuffel porosz k. ezredes ittléte óta mindennap értekezett hg Gorcsakoff orosz cs. követtel. — Császár ő Felsége múlt hó 20-i legf. határo­zatánál fogva a volt katonai parancsnokság Laibach­­ban ideiglenesen visszaállíttatik. — Novoziloff, ki Sz. Pétervárról,közelebb Bécsbe érkezett, mint követs. titkár az itteni orosz cs. követségnél marad. — Mansur­off orosz cs. osztrnák, ki Nápolyba utazik, Sz. Pétervárról ide érkezett; néhány napig Berlinben mulatott, s mint mondják, külön külde­téssel van megbízva. • A cs. k. pénzügyministérium tudakozódás következtében azt határozta, miszerint az adóelen­gedés eseteiben az adópótlékok is kitörlendők, ki­véve az új házépítéseknéli adóelengedést, hol e kedvezmény a pótlékokra nem terjed ki.­­ A cs. k. államvasuttársaság jövő tavaszszal kezdi meg a birtokában levő vonalakon a második sínut­rakatását. — Austria és Németalföld közt alkudozások vannak folyamatban az austriai kereskedelmi érde­keknek Keletindiában a németalföldi consulhivatalok általi képviseltetése tárgyában. — Legfelsőbb elhatározás következtében a Bécs­­ben tervezett iparműtárlat 1859-ben fog tartani, s abban részvételre mind az Austriával vámkötelék­ben álló olasz, mind pedig a német államok iparosai meg fognak hivatni. — A nemzeti kölcsön szelvényei, bizonyos mó­dozatok mellett, adófizetésre a szó legszélesb értel­mében, név szerint vámfizetésre is fordíttathatnak. A pénzszedő hivatalok utasíttattak, az ily szelvé­nyek számára külön jegyzéket szerkeszteni s azo­kat a szelvényekkel együtt a gyűjtőpénztárakba küldeni. V­e­r­o­n­a, jan. 7. Ferdinánd Max fölig ő cs. fens, ma ide érkezett, gr. Radeczky m­agy főkormányzó , excját látogatásával megtisztelendő; déli 12 ór. ö cs. fens, visszatért Stra­ ba, mostani tartózkodáshelyére. KÜLFÖLD. Békemozgalmak. Közlöttük tegnapi számunkban az „Indép. béig.“ után az austriai békejavaslat pontjait. Ugyanily tartalmát adja azoknak a „Nord“ is, noha nem oly pontok közt természetesen szabatos alakban. A

Next