Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)

1856-01-22 / 18. szám

Dunának s feketetengernek szabaddá tétele csak nagyobb szorgalom­, ipar és forgalom mellett hozhat reánk nézve üdvös gyümöl­csöket, mi pedig rendezetlen s biztosság nél­küli viszonyokban ki nem fejlődhetik. Ezek azon általános szempontok, melyek­ből az úrbéri bíróságokat s az azokhoz kötött érdekeket lehet s kell tekinteni. Közelebbi czikkeinkben részletesen kivánja vizsgálni: mily dolgok s czélok létesítésére hivatvák az úrbéri tövényszékek, s mily hasz­nokat várhatni működésüktől. Azokat rö­viden e következő pontokba foglalhatjuk ösz­sze: 1. A jog­i vagyon biztossága. 2. A földbirtoki hitel kifejtése s megala­pítása. 3. A szabad rendelkeztetéssel ellátott tu­lajdonjognak megalapítása. 4. Az okszerű gazdálkodási rendszer be­hozatala. 5. A földmivelési javítások s újítások léte­síthetése s elterjeszthetése. G­. „Tanulmányok az 1855 aug. 18-iki aus­trial concordatum fölött.“ I. Közelebbi számunkban figyelmeztettük olva­sóinkat egy e czím alatt legújabban megjelent mun­kára. Megemlítek röviden, mikép az oly egyén tol­lából került, ki a viszonyokróli jólértesültséggel az állami s egyházi régibb és újabb törvényekbeni tel­jes jártasságot párosít. Ez által az irat oly jelen­tősséget nyer, mikép a „Wiener Zeitung részletes” megismertetés tárgyául véve azt, s egy­szersmind a munka szem előtt tartásával alkalmat vesz magának a concordatumról eddig nyilvánosí­tott nézeteket is igazságos megbírálás alá venni A „W. Z.“ e czikkei fonalát követve teszszük mi is ígért ismertetésünket. A tapasztalás bizonyítja - igy vezeti be czikkeit a „Wiener Z.“ — mikép a napisajtó az egyházi dolgok megítélésében rendszerint nem szerencsés s néha, hol e térre lép, nem annyira rosz akaratból mint a dolog elegendő ismeretének hiánya miatt téved. Ez könnyen megfogható, ha az egyházi fej­lődés széles terét tudomány­ és életben áttekintjük melyen az óvatlannak nehéz magát olyképen tájé­kozni, hogy ne tévedjen s másokat is tévútra ne vigyen. Ez két- sőt háromszorosan igaz a concor­dátumra nézve, melynek kellő s igaz jelentése sze­­rinti felfogása a kath. egyház belső lényegének, va­lamint régi és ujabb törvényhozásának ismeretét ki­vánja. E tapasztalás a concordatum taglalásánál is a külföldi, kivált német sajtóban szembetűnőleg be­bizonyult. A concordatummal ellenséges sajtó mint egy lát­atlan kéz által vezetve, meglepő egybehang­zással támadásait csaknem kivétel nélkül ugyanazon pontokra irányozó s különbség nélkül rendkívüli el­fogultságot, tudatlanságot sőt itt ott nyílt részaka­­ratot is tanúsított. Az első szenvedélyes harczzajba vegyülni tiltó mind a közönség iránti tisztelet, mind a lap saját állása. De ép oly kevéssé illenék egészen hallgatnia, mert azon veszély mégis létezik, misze­rint a közvélemény tévútra vezettessék s az elhin­tett hibás és ferde nézetek a kedélyekben meggyö­kerezzenek. A nyugodt ítéletre s a tévnézetek helyreigazítására kedvező alkalmat nyújt a fennidé­zett munka. Az legelőbb is rövid történeti visszapillantást vet az 1122 és 1851. év közti concordatumokra, egy concordatum tulajdonképi jelleme és tartalmának kitüntetésére. E történeti áttekintés kimutatja, miért kezdettek a concordatumok csak a keresz­tény egyház második évezredében életbe lépni, s mint keletkeztek azok korukból. Volt idő, midőn a concordatumok lehetlenek voltak; volt idő, midőn azokra nem volt szükség; s jött idő, midőn az egész köztörvényhozás egy nagy concordatumhoz hason­lított. Ha egy birodalmi törvénykönyvben forma­szerint kijelentetik, mikép­p az egyháztörvények­­nek épen úgy mint az államtörvényeknek teljes erőben föl kell államok, hogy az isteni vallás elleni bűn a közjó elleni bűnnek tekintessék, hogy vallás­ügyekben az ítélet mindig a püspököket illeti, stb. mintáz irat J­u­s­t­i­n­­­á­n császár törvénykönyvé­ből kiemeli, akkor fölöslegesnek látszhatik a con­cordatum. Ha a Karolingiak idejében a püspökök és apátok a birodalom nagyjaival, a herczegek és grófokkal a korona tanácsában legelül ültek, s be­jegyezésük nélkül törvény nem hozathatott, akkor az egész törvényhozást mintegy concordatumnak tekinthetni. Csak miután a keresztény-germán államban a két legfőbb hatalom nagy összecsa­pása a világot megrendítő, emlékezik a história egy tulajdonképeni concordatumról (a wormsi con­cordatum 1122 évben), mely által az investitura kérdése el­len intézve, az egyház sértett jogát a csá­szár ismét teljesen elismerte, a császári hatalom­nak a pápa, a birodalmi püspökök és apátok válasz­tásában részvételt, valamint a birodalmi hűbérrel felruházást s azért teendő szolgalmakat illetőleg, bizonyos az egyház jogával összeférő engedménye­ket adott. Hosszú nehéz harcz után ez nagyszerű békekötés volt, melyben az egész keresztény világ örömteljes részt vett, annak megtartása végett 1123-a Rómában általános concilium tartatván. A­mint a középkor végéhez közeledett, ismét több (számszerint hat) concordatumot találunk, melyek­ben legnagyobbrészt a kiterjedt pápai jogok a pá­pák bejegyezésével (mint ez a concordatum ter­mészetéből foly) megszoríttattak. Akkor szüntetett meg törvényileg először a Francziaországgali con­­cordatumban (1516) a sok visszaélés miatt a pap­ság és nép azon régibb joga, hogy püspökét maga válaszsza, s a püspök- és apátválasztás jogát a pápa a franczia királyra ruházta. A nagy egyházi szaka­dás utáni legközelebbi idő nem hozott concordatu­­mokat, a korábbiak úgyis teljes erejükben fennáll­tak. Csak a 48—9. században vált ismét szükségessé az egyház- és államhatalom viszonyának bizonyos tekintetben újra­rendezése, így keletkeztek con­cordatumok Szardiniával (1741) Nápolylyal (1741) és Spanyolországgal (1753), melyek az egyházi állomások betöltése, s némely egyházi jövedelmek szedésének jogát stb. rendezik. Nem sokára ezután Németországban, katholikus földön, protestáns elveknek kissé enyhítettebb szer­kezetben elfogadása által az egyházi hatalom és az egyház jogaira nézve uj rendszer fejlődött ki. Azok jogai, kikre Krisztus egyháza kormányát bízta, és oly mértéken túl megszoríttattak, mint a világi feje­delmek jogai egyházi ügyekben fölöttébb kiterjesz­tettek. Ez új rendszer szerzője álnéven Justinus Febroniusnak nevezi magát, azért az egész rendszer is Febronianismusnak neveztetik. E rend­szer gyorsan terjedt, kivált a papi választófejedel­meknél, kik püspökök és világi fejedelmek lévén egyszersmind, az újfebreniusi elmélet által jogaik­ból semmit sem vesztettek, sőt tetemesen nyertek, mert a pápától elvett jogok részint a püspököknek, részint az országfejedelmeknek jutottak. Ez nem maradt befolyás nélkül a világi fejedelmekre Német­országban és Austriában. Rendszabályok léptettek életbe, melyek a kath. egyház elveivel tagadhatlan ellenmondásban álltak. Lassankint s már József császár közvetlen utódja alatt sokban enyhíttetett ez egyházi törvényhozás s később legfelsőbb hely­ét nyilván előmozdítva oly gyakorlat képződött ki, mely szerint az egyház sokban visszanyerte régi jogait. Ekközben Francziaországban kiütött a rég előkészített forradalom, mely egész a királygyilko­lásig vetemült s a kath. egyházat egész kül-és bel­­szerkezetével meg akará semmisítni; gyilkolta, száműzte a papokat, eltörölte a kath. istentiszteletet a szabadság színe alatt a legkeményebb lelkisme­­reti kényszert gyakorló. Midőn Napoleon Franczia­­ország állapotát újra rendezni kezdé, belátta, hogy rend­ezéi alapjául a kath. egyháznak ismét szilárd külső léteit kell nyernie. E végre kötötte II. P­i­u­s pápával 1801 -ben a concordatumot,mely­­lyel a kath. vallás Francziaországban ismét biztosí­tott jogi állást nyert, de egyszersmind gondosko­dott, hogy az saját czéljainak szolgálója maradjon. Hasonló, de jobb szellemű concordatumot kötött 1803-ban az olasz köztársaság számára, hova a franczia forradalom pusztító hullámai szintén elha­tottak. A franczia forradalom szellemi és anyagi áradata úgy politikai mint egyházi tekintetben közép és déli Európa minden keresztény államait magával ragadta s a viszonyokat feldúld­ a fölforgatás álla­mok és püspökségeket jövedelmeikkel együtt el­nyert. Az 1845-diki bécsi béke rendbehozta a po­litikai viszonyokat; az egyháziak is szükséglék azt. Ez a közelebbi években a szent­székbeli uj concordatumok által történt; így keletkezett afran­­czia (1817), bajor (1817) és a nápolyi concorda­tum (1818). Mindenütt püspökségek állíttattak, rendeztettek az u. n. Circumscriptio-bullák által Lengyel-, Poroszország, Hannovera, a felső rajnai egyháztartományok, Holland, Schweizban, s Aus­tria némely részeiben 1817-től 1828-ig. A Szar­­dinia és Modenában támadt nehézségek az 1841- diki concordatum által kölcsönös megelégedésre egyenlíttettek ki. Spanyolországban és Toskanában az egyházi viszonyok az 1851-diki concordatumok által rendeztettek. Mindezek után az austriai Császárnak volt fenntartva, a méltányosság és jámborság nagy­szerű ténye által a Febronianismus régi rendsze­rét, mely csalékony nimbuszát már úgyis elvesztő, nyíltan és végkép elvetni, az egyháznak cselekvési szabadságát visszaadni s az által „a társadalmi rend s népei boldogságának erkölcsi alapját megújítani s szilárdítani.“­­ Felsége „szent kötelességének is­mervén az államnak a kath. egyházhozi viszonyait Isten törvényével és birodalma jól fölfogott javával öszhangzásba hozni.“ (1855. nov. 5.diki cs. nyilt­­paranics.) Azért „a concordatum korszakot képező esemény birodalmunk történetében, mely szavak­kal az előttünk fekvő könyv méltán veszi kezdetét. TARCZA: Adatok a malt évi találmányok s javítások történetéhez. v. Villám és fény. (Vége.) A villám többé már nem csak erő, mely gépeket mozgat, nem csak fény mely az éjjelt megvilágí­­tandja, nem csak véső, mely a metsző és szobrász vésőjét pótolja, hanem balzsam, mely fájdalmat eny­hít, gyógyszer, mely uj életet ad. A gyógytan szá­rított füvei s vegy­ keverékei mellé fölvette a vil­lámot is, s a bámulatos siker, a mindig nagyobb körben terjedő alkalmazás tanúsítják, hogy az or­vos a villámban nem természetellenes erővel kö­tött szövetséget. Nem tudom érdekelne-e valakit, ha közleném az élettani magyarázatokat, melyekkel a villám kezelői minket ez évben is dúsan meg­ajándékoztak. Részemről engemet, kapjam a gyógy­szert labdacs-, forrázat-, por-, vagy villam­alakban, inkább a siker érdekel, s a szokott élettani magya­rázatot, mely először is azt bizonyítja be, hogy mily keveset tudunk, a legtöbb gyógyszer mellett fölös­legesnek tartom. Azért a villam­gyógyászatból csupán egy pár érdekes adatra szorítkozom. Az „Union medicale“ egyik számában Au­bert orvos közli,hogy egy anya kiapadt emlőit villám által tejelésre hozta. Tizenegy s fél hónapi szoptatás után a mivprmpir tir nanict tartó keteszsége alatt az emlő annyira kiapadt, hogy a kis lábbadozónak csak né­hány csepet, s még négy nap múlva épen semmit sem tudott nyújtani. Négy nap alatt 20—20 perczig az emlőkre alkalmazott villámfolyam a kisded szá­mára megnyitotta ismét az élet forrását, az emlők megteltek tejjel, épen mint azelőtt. A­z. év elején Dumas egy emlékiratot terjesz­tett a franczia akadémia elé, melyben Poey és Ver­­g­n­e­s urak a villámnak eddig nem ismert bámulatos hatását hozzák köztudomásra. E szerint a fémeket, pl. a higanyt az élő testből, akár gyógyszerképen, akár valamely iparágbani foglalkozás által jutott belé, villámfolyam által ki lehet venni. Az eljárás következő : A beteget elszigetelt fém-fürdőkádba teszik, melyben egy elszigetelt fapadon kinyújtózva foglal helyet. A fürdővizet azoz- vagy sósavval gyengén megsavanyítják, ha higanyt, ezüstöt vagy aranyat akarnak kivonni; kénsavval, ha a kivonandó fém ólom. A kádat a villámtelep nemleges sarkával hozzák érintkezésbe, míg a beteg az igenleges sarkot tartja kezében. Néhány Bunsen-féle elem, mely oly erős, hogy a beteg az égetés miatt csak úgy tarthatja kezében, ha a markolat nedves ruhá­ba van takarva, 10—12 percz alatt szembeötlőn megmutatja hatását. A villámfolyam csontját átjárja a betegnek, felbontja a benne levő fémvegyületeket, s színállapotban oda tapasztja a kád falára, sőt a fürdő vizében is vegyészileg kimutathatni a kérdés alatti fémet. Ily jelentékeny fölfedezés természetesen nem hangozhatott úgy el, hogy az illetők figyelmét föl ne ébreszsze, hogy ismételt kísérleteket ne idézzen elő, melyek csak arra szolgáltak, hogy emeljék a Poey és Vergnes nevek dicsőségét, s hogy ismé­telve bebizonyítsák, mekkora hálára érdemes az emberiségnek e két jóltevője. A villámról nem volna egyéb mondani­valóm, e jeles kísérlet lenne az utolsó, ha épen az évszak, melyben vagyunk,nem nyújtana alkalmat Becken­­steiner h­oni tudós sajátságos kísérleteinek ismét­lésére. Régi dolog, hogy a halak közt vannak olya­nok, melyek villámlökéseket önkénytesen bírnak osztogatni. Ez nekik védő s támadó fegyverük, melynek csapásai alatt az ember keze néhány perezre elzsibbad, az apróbb halak megdöglenek. Beckensteiner kísérleteket hoz fel, melyek szerint e jeles tulajdon nincs kizárólag egy állatosztályhoz kötve, hanem bizonyos körülmények közt feltaláljuk egyebütt is. Eddig elő a macskát, tehenet s házi nyulat vetette kísérlet alá. De hagyjuk szólani őt magát. A macskával tett kísérlet. Villám­ütést lehet a macskával előidézni a következő módon és körülmények között: „A víz­ fagypontjánál alsóbb fokú hidegben, észa­ki széllel s tiszta napon egy átfázott macskát a ki­­sérlő is hasonlóan hideg kézzel ölébe vesz, s bal­kezét a macska hasán nyugtatva, jobb kezével hát— gerinczén nyakától farkáig végig simít. Néhány si­mítás után a villám­lökés előáll, úgy tetszik, mintha a macska hasából indulva a kísérlő testén keresztül a gerinczre telt jobb kézben végezné fu­tását.“ „A macska bár szereti a simogatást, de a lökés után lehetlen többé feltartóztatni a kísérletet. Csak egy idő múlva lehet ismételni, midőn az első lökést már elfeledte.“­„Én egy nap alatt nagy fáradsággal három ízben hoztam elő villámürülést egymásután, de az utolsó már nagyon gyenge volt. Mindenik ürülés után fáradtan, kimerülten nyújtózott el, néhány nap múlva elvesztette étvágyát, vizet is csak néha ivott, s két hétre az első­ ürülés után megdöglött.“ A tehénnel s házi nyullal telt kísérletek csak is­métlései a most leírtnak; különbség köztük csak annyi, hogy a tehén villámürülése, mint egy vil­lám­telep megrázta s leverte a kisérlet, mig a ki­sebb állatok szelidebb rázkódást idéztek elő. Mi adtuk a kísérletet úgy mint tudomásunkra jutott, óvakodunk azt a nálunk oly olcsó s mindig kész magyarázattal kisérni, csupán azok számára, kik hajlandók lennének ezt dörzsölés által szárma­zott villámnak tartani, kívánom megjegyezni, hogy a dörzsölés alatt származó villám ugyanaz alatt el is vezettetnék, nem gyűlne megrázó s egyszerre kirohanó szikrává össze. És most vessünk egy végső pillanatot a mindig szebb, mindig gazdagabb képtárra, melynek mű­vésze­s ecsete a nap,­­ nézzük meg, mivel szapo­rodott a múlt év folyama alatt. Most látom először képen oly hűn, pontosan a boncttani darabot, és­­­tt az a másik, melyet egy geológ üdvözöl, képe egy hegységnek, legkisebb ér, szakadás, a sorban egy­mást követő rétegek, úgy és épen azon arányban, mint a természetben állnak, díszítik a papírt; hetek fáradságos munkájába került volna a tudomány számára ez adatokat összeírni, mit a fény egy perez alatt elvégezett. Most látok először színezett fény­képeket, melyeket nem emberi kéz, hanem a nap színezett. Testud de Beauregard, e képek legszebb színeinek teremtője, eddig is szép ered­ményt mutatott fel, de az észszerű út, melyen ha­lad, még szebb, még nagyobb siker reményével kecsegtet. 1. fi AUSTRIAI BIRODALOM. B é­­­s. jan. 21. Ferdinánd császár ő felsége az ínségben levő gyermekek javára alakult egylet­nek Prágában újabb gyámolításul 200 pártot méltóz­­tatott kegyesen ajándékozni. — Zsófia föherczegasszony ő cs. fensége jan. 27-n ünnepli 51-ik születésnapját. . . A „Wiener Z.“ hivatalos része közli az 1856. jan. 1-jén kelt cs. nyiltparancsot, mely által Er­dély nagyfejedelemségre nézve azon határozmá­­nyok állapíttatnak meg, mimódon és mely kútfőkből történjék a tisztába hozott úrbéri kárpótlásnak a jogosítottak számára, minden érdekeltek jogainak megóvása mellett leggyorsabb kifizetése. Ugyane nyilt parancs által a moratórium Erdélyre nézve szin­tén megszüntettetik. D. C. Nemrég 90 kivándorló ment Angolországba, mind szegény emberek Württembergből, kik saját kormányuk költségén küldettek Rotterdamon és Liverpoolon át oda, valószínűleg azért, hogy tovább Északamerikába mehessenek. A Közösök 87-et a szegények házába küldöttek, hol közköltségen kell őket tartani, míg valami foglalkozás lesz számukra található, ők számos családokat képeznek s nem tudnak egy szót is angolul. A nyilvános hírlapok­ban felszólítások történtek e szegény emberek szá­mára leendő munkaszerzés végett. A parliament közelebbi ülésében rendszabályokat kell hozni, hogy a szegény német kivándorlók tömeges ide tódulása meggátoltassék, mi különben Angliára nézve nagy teherré válhatnék. Ezt az angol ható­ságok hivatalos hirdetés utján közzé is teszik , mi hathatós intésül szolgálhat jövőre a könnyelmű ki­vándorlás ellen. Brassó, jan. 14. W­a­g­n­e­r Tódor Károly it­teni nyilvános énektanító m. é. dec. 28-a „Jézus élete“ czimű oratóriumát újra előadatván, a befolyt jövedelmet (12 ostot) a városi szegények javára szentelte, melyért a derék emberbarátnak a városi tanács érdemlett köszönetét nyilvánítja. Az it­teni keresk. és iparkamra eg­yik tevékeny és jeles ülnökét vesztette el Z­ö­h­r­e­r Ferencz urban, ki f. hó 12-n meghalálozott. Békemozgalmak. Gr. S­t­a­c­k­e­l­b­e­r­g orosz cs. teljhatalmazott szerencsés volt 19-dikén császár ő Felsége által külön audientián fogadtatni és Sándor császár ő fi­lsége sajátkezű levelét átnyújtani. A sz. pétervári kabinet által tett örvendetes és egész Európát meglepő lépés után, ma még csak a tény rövid történeti kifejlődését állítjuk itt össze : Oroszország az 5 javaslatpontból hármat (a 2, 3 és 4-et) elfogadta; az 1. pontra nézve a területáten­ged­és záradéka helyett a megszállott ország­részek kicserélését javasló; az 5. pont, mely szerint európai érdekben még más „külön föltéte­lek“ is állíttathattak volna föl, Oroszország elve­tette, mert annak hordereje be nem látható, így érkezett az orosz válasz jan. 13-a Bécsbe. Erre gr. Bud­ cs. k. külügyminiszer­ig Gorcsakoff orosz követnek kijelenté, miszerint a bécsi kabinet javaslatai megváltoztatásába nem egyezhetik, mert a nyugatiak irányában kötelezte magát, hogy a Sz. Pétervárra küldött javaslatok békealaput feltét­lenül fogadtassanak el. Erre Bécs és Sz. Pétervár közt további (tavirdai) alkudozás folyt, névszerint az ötödik pontra nézve azon magyarázat ada­tott, miszerint ama „különös feltételek“ nem jelen­tékenyek. 15-n estve hg G o r c s a k o íf gr. Bud­­a excjával hosszabb értekezletet tartott, mely éji 11 óráig tartott. Erre az orosz követ jan. 16. kor­mányának jelentést tett, s 2 óra délután elindult a sürgöny Sz. Pétervárról, mely a javaslatok elfo­gadását jelenté. A hir két órával később Bécsben tudva volt. Mint gr. Bud­nak a javaslatokat kísérő dec. 16-i levelében is érintve van, az elfogadást fegy­verszünet és békealkudozás követendik. Hogy hol fog ez utóbbi történni, ez iránt még semmi határo­zat nincs; a dolgok állása erre Bécset önkényt je­lölné ki, azonban némely lapok erősen emlegetik Párist, míg mások viszont az új értekezleteket valamely kisebb városban remélik tartandóknak.­­ Másik kérdés lehetne Poroszországnak az alkudozá­sokban részvétele; a „Kreuzzig“, mintegy félváll­ról odavetve említvén a dolgot, reméli­, hogy a berlini kabinet nem fogna a közreműködéstől vo­nakodni, ha az minden részről kivántatni fog. Mi nem kétkedünk, hogy nem csak Porosz­, hanem az összes Németországnak is legsajátabb érdeke hozza magával, hogy a békeművet az Aust­­riávali egyetértés alapján tehetségig könnyíteni és előmozdítani törekedjék , s csak óhajtani lehet, hogy a„Frankf.Postz.“ mai számunkban alább közlött szavai az egész Németországban viszhangra talál­janak. A „Kreutzig“ nagy kérdésnek tartja,ha váljon a nyert alapokon, értekezletekből csakugyan létre­jő-e a béke; kétkedésének oka azonban ter­mészetesen nem Sz. Pétervárott van, hanem Lo­n­­d­o­nban. „S­á­n­d­o­r császár“, úgymond, „őszi­n­­tén akarja a békét, de várjon az egyesültek is?“ Mindez őszinteségek mivoltáról alaposan csak az értekezletek után lehetene ítélnünk, addig pedig legjobb nem kétkedni és se egyik se másik fél őszinteségét nem gyanúsítani. Mi a jelen helyzetben világosan és félremagya­­rázhatlanul kitűnik, az azon tény, miszerint a diplo­­matiai hadjáratból Austria mint valódi győztes lép elő. A nyugati hatalmak roppant pénz- és ember­veszteségükkel nem foglalnak el se hatalmas, se tekintélyesb állást, mint Austria, mely egy puska­lövés nélkül, javított valutával segít békét diktál­­ni, s egyszer elég volt komoly arctot mutatnia, hogy azonnal döntő fordulatot idézzen elő. A „Hamb. Nadir.“ Berlinből jan. 48-tól követ­kező egy korábbi sürgönyt helyreigazító távirati sürgönyt hoz. Újabb és pontosb tudósítás szerint jan. 16-n gr. Nesselrode nem (mint előbb jelente­tett) jegyzőkönyvet írt alá, hanem egy gr. Esz­te­r­h­á­z­y­nak adott erősítvényt, miszerint herczeg Gorcsakoff az austriai javaslatok föltétlen elfo­gadására fel van hatalmazva. Lényegben véve ez egy előzőleges szerződvény aláírásával egyremegy. Ez utóbbi azonban Bécsben fog aláíratni. Erre vonatkozólag írják egyik német lapnak : I6-n d. u. kapta meg gr. Eszterházy Sz. Pé­

Next