Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)
1856-01-22 / 18. szám
Dunának s feketetengernek szabaddá tétele csak nagyobb szorgalom, ipar és forgalom mellett hozhat reánk nézve üdvös gyümölcsöket, mi pedig rendezetlen s biztosság nélküli viszonyokban ki nem fejlődhetik. Ezek azon általános szempontok, melyekből az úrbéri bíróságokat s az azokhoz kötött érdekeket lehet s kell tekinteni. Közelebbi czikkeinkben részletesen kivánja vizsgálni: mily dolgok s czélok létesítésére hivatvák az úrbéri tövényszékek, s mily hasznokat várhatni működésüktől. Azokat röviden e következő pontokba foglalhatjuk öszsze: 1. A jogi vagyon biztossága. 2. A földbirtoki hitel kifejtése s megalapítása. 3. A szabad rendelkeztetéssel ellátott tulajdonjognak megalapítása. 4. Az okszerű gazdálkodási rendszer behozatala. 5. A földmivelési javítások s újítások létesíthetése s elterjeszthetése. G. „Tanulmányok az 1855 aug. 18-iki austrial concordatum fölött.“ I. Közelebbi számunkban figyelmeztettük olvasóinkat egy e czím alatt legújabban megjelent munkára. Megemlítek röviden, mikép az oly egyén tollából került, ki a viszonyokróli jólértesültséggel az állami s egyházi régibb és újabb törvényekbeni teljes jártasságot párosít. Ez által az irat oly jelentősséget nyer, mikép a „Wiener Zeitung részletes” megismertetés tárgyául véve azt, s egyszersmind a munka szem előtt tartásával alkalmat vesz magának a concordatumról eddig nyilvánosított nézeteket is igazságos megbírálás alá venni A „W. Z.“ e czikkei fonalát követve teszszük mi is ígért ismertetésünket. A tapasztalás bizonyítja - igy vezeti be czikkeit a „Wiener Z.“ — mikép a napisajtó az egyházi dolgok megítélésében rendszerint nem szerencsés s néha, hol e térre lép, nem annyira rosz akaratból mint a dolog elegendő ismeretének hiánya miatt téved. Ez könnyen megfogható, ha az egyházi fejlődés széles terét tudomány és életben áttekintjük melyen az óvatlannak nehéz magát olyképen tájékozni, hogy ne tévedjen s másokat is tévútra ne vigyen. Ez két- sőt háromszorosan igaz a concordátumra nézve, melynek kellő s igaz jelentése szerinti felfogása a kath. egyház belső lényegének, valamint régi és ujabb törvényhozásának ismeretét kivánja. E tapasztalás a concordatum taglalásánál is a külföldi, kivált német sajtóban szembetűnőleg bebizonyult. A concordatummal ellenséges sajtó mint egy látatlan kéz által vezetve, meglepő egybehangzással támadásait csaknem kivétel nélkül ugyanazon pontokra irányozó s különbség nélkül rendkívüli elfogultságot, tudatlanságot sőt itt ott nyílt részakaratot is tanúsított. Az első szenvedélyes harczzajba vegyülni tiltó mind a közönség iránti tisztelet, mind a lap saját állása. De ép oly kevéssé illenék egészen hallgatnia, mert azon veszély mégis létezik, miszerint a közvélemény tévútra vezettessék s az elhintett hibás és ferde nézetek a kedélyekben meggyökerezzenek. A nyugodt ítéletre s a tévnézetek helyreigazítására kedvező alkalmat nyújt a fennidézett munka. Az legelőbb is rövid történeti visszapillantást vet az 1122 és 1851. év közti concordatumokra, egy concordatum tulajdonképi jelleme és tartalmának kitüntetésére. E történeti áttekintés kimutatja, miért kezdettek a concordatumok csak a keresztény egyház második évezredében életbe lépni, s mint keletkeztek azok korukból. Volt idő, midőn a concordatumok lehetlenek voltak; volt idő, midőn azokra nem volt szükség; s jött idő, midőn az egész köztörvényhozás egy nagy concordatumhoz hasonlított. Ha egy birodalmi törvénykönyvben formaszerint kijelentetik, miképp az egyháztörvényeknek épen úgy mint az államtörvényeknek teljes erőben föl kell államok, hogy az isteni vallás elleni bűn a közjó elleni bűnnek tekintessék, hogy vallásügyekben az ítélet mindig a püspököket illeti, stb. mintáz irat Justinán császár törvénykönyvéből kiemeli, akkor fölöslegesnek látszhatik a concordatum. Ha a Karolingiak idejében a püspökök és apátok a birodalom nagyjaival, a herczegek és grófokkal a korona tanácsában legelül ültek, s bejegyezésük nélkül törvény nem hozathatott, akkor az egész törvényhozást mintegy concordatumnak tekinthetni. Csak miután a keresztény-germán államban a két legfőbb hatalom nagy összecsapása a világot megrendítő, emlékezik a história egy tulajdonképeni concordatumról (a wormsi concordatum 1122 évben), mely által az investitura kérdése ellen intézve, az egyház sértett jogát a császár ismét teljesen elismerte, a császári hatalomnak a pápa, a birodalmi püspökök és apátok választásában részvételt, valamint a birodalmi hűbérrel felruházást s azért teendő szolgalmakat illetőleg, bizonyos az egyház jogával összeférő engedményeket adott. Hosszú nehéz harcz után ez nagyszerű békekötés volt, melyben az egész keresztény világ örömteljes részt vett, annak megtartása végett 1123-a Rómában általános concilium tartatván. Amint a középkor végéhez közeledett, ismét több (számszerint hat) concordatumot találunk, melyekben legnagyobbrészt a kiterjedt pápai jogok a pápák bejegyezésével (mint ez a concordatum természetéből foly) megszoríttattak. Akkor szüntetett meg törvényileg először a Francziaországgali concordatumban (1516) a sok visszaélés miatt a papság és nép azon régibb joga, hogy püspökét maga válaszsza, s a püspök- és apátválasztás jogát a pápa a franczia királyra ruházta. A nagy egyházi szakadás utáni legközelebbi idő nem hozott concordatumokat, a korábbiak úgyis teljes erejükben fennálltak. Csak a 48—9. században vált ismét szükségessé az egyház- és államhatalom viszonyának bizonyos tekintetben újrarendezése, így keletkeztek concordatumok Szardiniával (1741) Nápolylyal (1741) és Spanyolországgal (1753), melyek az egyházi állomások betöltése, s némely egyházi jövedelmek szedésének jogát stb. rendezik. Nem sokára ezután Németországban, katholikus földön, protestáns elveknek kissé enyhítettebb szerkezetben elfogadása által az egyházi hatalom és az egyház jogaira nézve uj rendszer fejlődött ki. Azok jogai, kikre Krisztus egyháza kormányát bízta, és oly mértéken túl megszoríttattak, mint a világi fejedelmek jogai egyházi ügyekben fölöttébb kiterjesztettek. Ez új rendszer szerzője álnéven Justinus Febroniusnak nevezi magát, azért az egész rendszer is Febronianismusnak neveztetik. E rendszer gyorsan terjedt, kivált a papi választófejedelmeknél, kik püspökök és világi fejedelmek lévén egyszersmind, az újfebreniusi elmélet által jogaikból semmit sem vesztettek, sőt tetemesen nyertek, mert a pápától elvett jogok részint a püspököknek, részint az országfejedelmeknek jutottak. Ez nem maradt befolyás nélkül a világi fejedelmekre Németországban és Austriában. Rendszabályok léptettek életbe, melyek a kath. egyház elveivel tagadhatlan ellenmondásban álltak. Lassankint s már József császár közvetlen utódja alatt sokban enyhíttetett ez egyházi törvényhozás s később legfelsőbb helyét nyilván előmozdítva oly gyakorlat képződött ki, mely szerint az egyház sokban visszanyerte régi jogait. Ekközben Francziaországban kiütött a rég előkészített forradalom, mely egész a királygyilkolásig vetemült s a kath. egyházat egész kül-és belszerkezetével meg akará semmisítni; gyilkolta, száműzte a papokat, eltörölte a kath. istentiszteletet a szabadság színe alatt a legkeményebb lelkismereti kényszert gyakorló. Midőn Napoleon Francziaország állapotát újra rendezni kezdé, belátta, hogy rendezéi alapjául a kath. egyháznak ismét szilárd külső léteit kell nyernie. E végre kötötte II. Pius pápával 1801 -ben a concordatumot,melylyel a kath. vallás Francziaországban ismét biztosított jogi állást nyert, de egyszersmind gondoskodott, hogy az saját czéljainak szolgálója maradjon. Hasonló, de jobb szellemű concordatumot kötött 1803-ban az olasz köztársaság számára, hova a franczia forradalom pusztító hullámai szintén elhatottak. A franczia forradalom szellemi és anyagi áradata úgy politikai mint egyházi tekintetben közép és déli Európa minden keresztény államait magával ragadta s a viszonyokat feldúld a fölforgatás államok és püspökségeket jövedelmeikkel együtt elnyert. Az 1845-diki bécsi béke rendbehozta a politikai viszonyokat; az egyháziak is szükséglék azt. Ez a közelebbi években a szentszékbeli uj concordatumok által történt; így keletkezett afranczia (1817), bajor (1817) és a nápolyi concordatum (1818). Mindenütt püspökségek állíttattak, rendeztettek az u. n. Circumscriptio-bullák által Lengyel-, Poroszország, Hannovera, a felső rajnai egyháztartományok, Holland, Schweizban, s Austria némely részeiben 1817-től 1828-ig. A Szardinia és Modenában támadt nehézségek az 1841- diki concordatum által kölcsönös megelégedésre egyenlíttettek ki. Spanyolországban és Toskanában az egyházi viszonyok az 1851-diki concordatumok által rendeztettek. Mindezek után az austriai Császárnak volt fenntartva, a méltányosság és jámborság nagyszerű ténye által a Febronianismus régi rendszerét, mely csalékony nimbuszát már úgyis elvesztő, nyíltan és végkép elvetni, az egyháznak cselekvési szabadságát visszaadni s az által „a társadalmi rend s népei boldogságának erkölcsi alapját megújítani s szilárdítani.“ Felsége „szent kötelességének ismervén az államnak a kath. egyházhozi viszonyait Isten törvényével és birodalma jól fölfogott javával öszhangzásba hozni.“ (1855. nov. 5.diki cs. nyiltparanics.) Azért „a concordatum korszakot képező esemény birodalmunk történetében, mely szavakkal az előttünk fekvő könyv méltán veszi kezdetét. TARCZA: Adatok a malt évi találmányok s javítások történetéhez. v. Villám és fény. (Vége.) A villám többé már nem csak erő, mely gépeket mozgat, nem csak fény mely az éjjelt megvilágítandja, nem csak véső, mely a metsző és szobrász vésőjét pótolja, hanem balzsam, mely fájdalmat enyhít, gyógyszer, mely uj életet ad. A gyógytan szárított füvei s vegy keverékei mellé fölvette a villámot is, s a bámulatos siker, a mindig nagyobb körben terjedő alkalmazás tanúsítják, hogy az orvos a villámban nem természetellenes erővel kötött szövetséget. Nem tudom érdekelne-e valakit, ha közleném az élettani magyarázatokat, melyekkel a villám kezelői minket ez évben is dúsan megajándékoztak. Részemről engemet, kapjam a gyógyszert labdacs-, forrázat-, por-, vagy villamalakban, inkább a siker érdekel, s a szokott élettani magyarázatot, mely először is azt bizonyítja be, hogy mily keveset tudunk, a legtöbb gyógyszer mellett fölöslegesnek tartom. Azért a villamgyógyászatból csupán egy pár érdekes adatra szorítkozom. Az „Union medicale“ egyik számában Aubert orvos közli,hogy egy anya kiapadt emlőit villám által tejelésre hozta. Tizenegy s fél hónapi szoptatás után a mivprmpir tir nanict tartó keteszsége alatt az emlő annyira kiapadt, hogy a kis lábbadozónak csak néhány csepet, s még négy nap múlva épen semmit sem tudott nyújtani. Négy nap alatt 20—20 perczig az emlőkre alkalmazott villámfolyam a kisded számára megnyitotta ismét az élet forrását, az emlők megteltek tejjel, épen mint azelőtt. Az. év elején Dumas egy emlékiratot terjesztett a franczia akadémia elé, melyben Poey és Vergnes urak a villámnak eddig nem ismert bámulatos hatását hozzák köztudomásra. E szerint a fémeket, pl. a higanyt az élő testből, akár gyógyszerképen, akár valamely iparágbani foglalkozás által jutott belé, villámfolyam által ki lehet venni. Az eljárás következő : A beteget elszigetelt fém-fürdőkádba teszik, melyben egy elszigetelt fapadon kinyújtózva foglal helyet. A fürdővizet azoz- vagy sósavval gyengén megsavanyítják, ha higanyt, ezüstöt vagy aranyat akarnak kivonni; kénsavval, ha a kivonandó fém ólom. A kádat a villámtelep nemleges sarkával hozzák érintkezésbe, míg a beteg az igenleges sarkot tartja kezében. Néhány Bunsen-féle elem, mely oly erős, hogy a beteg az égetés miatt csak úgy tarthatja kezében, ha a markolat nedves ruhába van takarva, 10—12 percz alatt szembeötlőn megmutatja hatását. A villámfolyam csontját átjárja a betegnek, felbontja a benne levő fémvegyületeket, s színállapotban oda tapasztja a kád falára, sőt a fürdő vizében is vegyészileg kimutathatni a kérdés alatti fémet. Ily jelentékeny fölfedezés természetesen nem hangozhatott úgy el, hogy az illetők figyelmét föl ne ébreszsze, hogy ismételt kísérleteket ne idézzen elő, melyek csak arra szolgáltak, hogy emeljék a Poey és Vergnes nevek dicsőségét, s hogy ismételve bebizonyítsák, mekkora hálára érdemes az emberiségnek e két jóltevője. A villámról nem volna egyéb mondanivalóm, e jeles kísérlet lenne az utolsó, ha épen az évszak, melyben vagyunk,nem nyújtana alkalmat Beckensteiner honi tudós sajátságos kísérleteinek ismétlésére. Régi dolog, hogy a halak közt vannak olyanok, melyek villámlökéseket önkénytesen bírnak osztogatni. Ez nekik védő s támadó fegyverük, melynek csapásai alatt az ember keze néhány perezre elzsibbad, az apróbb halak megdöglenek. Beckensteiner kísérleteket hoz fel, melyek szerint e jeles tulajdon nincs kizárólag egy állatosztályhoz kötve, hanem bizonyos körülmények közt feltaláljuk egyebütt is. Eddig elő a macskát, tehenet s házi nyulat vetette kísérlet alá. De hagyjuk szólani őt magát. A macskával tett kísérlet. Villámütést lehet a macskával előidézni a következő módon és körülmények között: „A víz fagypontjánál alsóbb fokú hidegben, északi széllel s tiszta napon egy átfázott macskát a kisérlő is hasonlóan hideg kézzel ölébe vesz, s balkezét a macska hasán nyugtatva, jobb kezével hát— gerinczén nyakától farkáig végig simít. Néhány simítás után a villámlökés előáll, úgy tetszik, mintha a macska hasából indulva a kísérlő testén keresztül a gerinczre telt jobb kézben végezné futását.“ „A macska bár szereti a simogatást, de a lökés után lehetlen többé feltartóztatni a kísérletet. Csak egy idő múlva lehet ismételni, midőn az első lökést már elfeledte.“„Én egy nap alatt nagy fáradsággal három ízben hoztam elő villámürülést egymásután, de az utolsó már nagyon gyenge volt. Mindenik ürülés után fáradtan, kimerülten nyújtózott el, néhány nap múlva elvesztette étvágyát, vizet is csak néha ivott, s két hétre az első ürülés után megdöglött.“ A tehénnel s házi nyullal telt kísérletek csak ismétlései a most leírtnak; különbség köztük csak annyi, hogy a tehén villámürülése, mint egy villámtelep megrázta s leverte a kisérlet, mig a kisebb állatok szelidebb rázkódást idéztek elő. Mi adtuk a kísérletet úgy mint tudomásunkra jutott, óvakodunk azt a nálunk oly olcsó s mindig kész magyarázattal kisérni, csupán azok számára, kik hajlandók lennének ezt dörzsölés által származott villámnak tartani, kívánom megjegyezni, hogy a dörzsölés alatt származó villám ugyanaz alatt el is vezettetnék, nem gyűlne megrázó s egyszerre kirohanó szikrává össze. És most vessünk egy végső pillanatot a mindig szebb, mindig gazdagabb képtárra, melynek művészes ecsete a nap, nézzük meg, mivel szaporodott a múlt év folyama alatt. Most látom először képen oly hűn, pontosan a boncttani darabot, éstt az a másik, melyet egy geológ üdvözöl, képe egy hegységnek, legkisebb ér, szakadás, a sorban egymást követő rétegek, úgy és épen azon arányban, mint a természetben állnak, díszítik a papírt; hetek fáradságos munkájába került volna a tudomány számára ez adatokat összeírni, mit a fény egy perez alatt elvégezett. Most látok először színezett fényképeket, melyeket nem emberi kéz, hanem a nap színezett. Testud de Beauregard, e képek legszebb színeinek teremtője, eddig is szép eredményt mutatott fel, de az észszerű út, melyen halad, még szebb, még nagyobb siker reményével kecsegtet. 1. fi AUSTRIAI BIRODALOM. B és. jan. 21. Ferdinánd császár ő felsége az ínségben levő gyermekek javára alakult egyletnek Prágában újabb gyámolításul 200 pártot méltóztatott kegyesen ajándékozni. — Zsófia föherczegasszony ő cs. fensége jan. 27-n ünnepli 51-ik születésnapját. . . A „Wiener Z.“ hivatalos része közli az 1856. jan. 1-jén kelt cs. nyiltparancsot, mely által Erdély nagyfejedelemségre nézve azon határozmányok állapíttatnak meg, mimódon és mely kútfőkből történjék a tisztába hozott úrbéri kárpótlásnak a jogosítottak számára, minden érdekeltek jogainak megóvása mellett leggyorsabb kifizetése. Ugyane nyilt parancs által a moratórium Erdélyre nézve szintén megszüntettetik. D. C. Nemrég 90 kivándorló ment Angolországba, mind szegény emberek Württembergből, kik saját kormányuk költségén küldettek Rotterdamon és Liverpoolon át oda, valószínűleg azért, hogy tovább Északamerikába mehessenek. A Közösök 87-et a szegények házába küldöttek, hol közköltségen kell őket tartani, míg valami foglalkozás lesz számukra található, ők számos családokat képeznek s nem tudnak egy szót is angolul. A nyilvános hírlapokban felszólítások történtek e szegény emberek számára leendő munkaszerzés végett. A parliament közelebbi ülésében rendszabályokat kell hozni, hogy a szegény német kivándorlók tömeges ide tódulása meggátoltassék, mi különben Angliára nézve nagy teherré válhatnék. Ezt az angol hatóságok hivatalos hirdetés utján közzé is teszik , mi hathatós intésül szolgálhat jövőre a könnyelmű kivándorlás ellen. Brassó, jan. 14. Wagner Tódor Károly itteni nyilvános énektanító m. é. dec. 28-a „Jézus élete“ czimű oratóriumát újra előadatván, a befolyt jövedelmet (12 ostot) a városi szegények javára szentelte, melyért a derék emberbarátnak a városi tanács érdemlett köszönetét nyilvánítja. Az itteni keresk. és iparkamra egyik tevékeny és jeles ülnökét vesztette el Zöhrer Ferencz urban, ki f. hó 12-n meghalálozott. Békemozgalmak. Gr. Stackelberg orosz cs. teljhatalmazott szerencsés volt 19-dikén császár ő Felsége által külön audientián fogadtatni és Sándor császár ő filsége sajátkezű levelét átnyújtani. A sz. pétervári kabinet által tett örvendetes és egész Európát meglepő lépés után, ma még csak a tény rövid történeti kifejlődését állítjuk itt össze : Oroszország az 5 javaslatpontból hármat (a 2, 3 és 4-et) elfogadta; az 1. pontra nézve a területátengedés záradéka helyett a megszállott országrészek kicserélését javasló; az 5. pont, mely szerint európai érdekben még más „külön föltételek“ is állíttathattak volna föl, Oroszország elvetette, mert annak hordereje be nem látható, így érkezett az orosz válasz jan. 13-a Bécsbe. Erre gr. Bud cs. k. külügyminiszerig Gorcsakoff orosz követnek kijelenté, miszerint a bécsi kabinet javaslatai megváltoztatásába nem egyezhetik, mert a nyugatiak irányában kötelezte magát, hogy a Sz. Pétervárra küldött javaslatok békealaput feltétlenül fogadtassanak el. Erre Bécs és Sz. Pétervár közt további (tavirdai) alkudozás folyt, névszerint az ötödik pontra nézve azon magyarázat adatott, miszerint ama „különös feltételek“ nem jelentékenyek. 15-n estve hg G o r c s a k o íf gr. Buda excjával hosszabb értekezletet tartott, mely éji 11 óráig tartott. Erre az orosz követ jan. 16. kormányának jelentést tett, s 2 óra délután elindult a sürgöny Sz. Pétervárról, mely a javaslatok elfogadását jelenté. A hir két órával később Bécsben tudva volt. Mint gr. Budnak a javaslatokat kísérő dec. 16-i levelében is érintve van, az elfogadást fegyverszünet és békealkudozás követendik. Hogy hol fog ez utóbbi történni, ez iránt még semmi határozat nincs; a dolgok állása erre Bécset önkényt jelölné ki, azonban némely lapok erősen emlegetik Párist, míg mások viszont az új értekezleteket valamely kisebb városban remélik tartandóknak. Másik kérdés lehetne Poroszországnak az alkudozásokban részvétele; a „Kreuzzig“, mintegy félvállról odavetve említvén a dolgot, reméli, hogy a berlini kabinet nem fogna a közreműködéstől vonakodni, ha az minden részről kivántatni fog. Mi nem kétkedünk, hogy nem csak Porosz, hanem az összes Németországnak is legsajátabb érdeke hozza magával, hogy a békeművet az Austriávali egyetértés alapján tehetségig könnyíteni és előmozdítani törekedjék , s csak óhajtani lehet, hogy a„Frankf.Postz.“ mai számunkban alább közlött szavai az egész Németországban viszhangra találjanak. A „Kreutzig“ nagy kérdésnek tartja,ha váljon a nyert alapokon, értekezletekből csakugyan létrejő-e a béke; kétkedésének oka azonban természetesen nem Sz. Pétervárott van, hanem Londonban. „Sándor császár“, úgymond, „őszintén akarja a békét, de várjon az egyesültek is?“ Mindez őszinteségek mivoltáról alaposan csak az értekezletek után lehetene ítélnünk, addig pedig legjobb nem kétkedni és se egyik se másik fél őszinteségét nem gyanúsítani. Mi a jelen helyzetben világosan és félremagyarázhatlanul kitűnik, az azon tény, miszerint a diplomatiai hadjáratból Austria mint valódi győztes lép elő. A nyugati hatalmak roppant pénz- és emberveszteségükkel nem foglalnak el se hatalmas, se tekintélyesb állást, mint Austria, mely egy puskalövés nélkül, javított valutával segít békét diktálni, s egyszer elég volt komoly arctot mutatnia, hogy azonnal döntő fordulatot idézzen elő. A „Hamb. Nadir.“ Berlinből jan. 48-tól következő egy korábbi sürgönyt helyreigazító távirati sürgönyt hoz. Újabb és pontosb tudósítás szerint jan. 16-n gr. Nesselrode nem (mint előbb jelentetett) jegyzőkönyvet írt alá, hanem egy gr. Eszterházynak adott erősítvényt, miszerint herczeg Gorcsakoff az austriai javaslatok föltétlen elfogadására fel van hatalmazva. Lényegben véve ez egy előzőleges szerződvény aláírásával egyremegy. Ez utóbbi azonban Bécsben fog aláíratni. Erre vonatkozólag írják egyik német lapnak : I6-n d. u. kapta meg gr. Eszterházy Sz. Pé