Budapesti Hírlap, 1856. február (27-50. szám)
1856-02-26 / 47. szám
magában foglalja a következő politikai járásokat: Szász-Sebes, Szeredahely, Orlát, Nagyszeben, Újegyház, Felek, Nagy-Sellyk, Medgyes, Erzsébetváros, Segesvár, Nagy-Sink és Szent-Ágota. — Hivatalhely: Nagy-Szeben. 2) A brassói földtehermentesítő járás magában foglalja a következő politikai járásokat: Kőhalom , Fogaras , Sárkány , Törcsvár, Földvár, Brassó, Hosszufalu, Sepsi-Sz.-György, Barátos és Kézdi-Vásárhely. Hivatalhely:Brassó. 3) Az udvarhelyi tehermentesítő járás magában foglalja ezen politikai járásokat: Baróth, Kozmás, Csik-Szereda, Gyergyó-Sz.-Miklós, Keresztur és Udvarhely. — Hivatalhely: Udvarhely. 4) A marosvásárhelyi teherm.járáshoz tartoznak a következő politikai járások: Marosvásárhely, Makfalva és Mező-Madaras. — Hivatalhely: Maros-Vásárhely. 5) A radnóthihoz: Záh, Radnóth és Dicső- Sz. Márton. — Hivatalhely: Maros - Vásárhely. 6) A beszterczeihez : Görgény Sz. Imre, Szász-Régen, Teke, Nagy-Sajó, Besztercze, Borgo- Prund, Bethlen, Lekencze, Rodna és Nászód. — Hivatalhely: Besztercze. 7) A magyar-láposihoz : Magyar-Lápos, Kápolnok-Monostor, Nagy-Somkút és Retteg. — Hivatalhely : Deézs. 8) A szamos-ujvárihoz: Semesnye, Deézs, Szamos-Ujvár és Mocs. — Hivatalhely : Szamos- Ujvár. 9) A szilágy-somlyóihoz: Tasnád, Zovány és Szilágy-Somlyó. — Hivatalhely : Szilágy— Somlyó. 10) A zilahi hoz : Szilágy-Cseh, Zilah és Hidalmás. — Hivatalhely: Zilah. 11) A kolozsvárihoz : Válaszút, Kolozsvár és Bánfi-Hunyad. — Hivatalhely : Kolozsvár. 12) A tordaihoz: Gyalu, Torda és Bágyon. — Hivatalhely : Torda. 13) A nagy - enyedihez: Tövis, Nagy- Enyed, és Balásfalva. — Hivatalhely: Nagy-Enyed. 14) A károly-fehérvárihoz : Károly-Fehérvár, Algyógy és Abrudbánya. — Hivatalhely : Körösbánya. 15) A körösbányaihoz: Halmágy, Körösbánya, Ilye és Sólymos. — Hivatalhely: Körösbánya. 16) A szászvárosihoz: Déva, Vajda-Hunyad, Hátszeg, Puj és Szászváros. — Hivatalhely : Szászváros. IV. A felek által a cs. k. tehermentesítési járásibizottmányok hivatalos működéseinél követendő eljárásra nézve a cs. k. teherm. járási bizottmányok számára kivonatban mellékelt utasítás határozmányai irányadók. N.-Szeben, febr. 16. Az erdélyországi cs. k. földtehermentesítő orsz. bizottmány elnöke, B. L e b z e 11 e r n s. k. KÜLFÖLD. Harcztéri közlemények. A Miklós erőd szétrombolása után most az elsülyesztett hajók szétrontásával foglalkoznak. Különben úgy hiszi a „Presse d’ Orient“, mikép azokat úgy is eléggé rombolja a szó, mert a Teredo navalis a Feketetengerben oly hatalmasan működik, hogy p. az angol gőzös Gertrude, mely a háború kitörte után a Feketetengeren a hadsereg mindennapi szükségletei fedezésére kikötői- és jelzési szolgálatokat tön, annyira szenvedett, hogy a gőzös kapitánya, ki az Angliába visszatérésre parancsot kapott, kénytelen volt kijelenteni, mikép hajója többé nem képes a visszutat megtenni. A „Constitutionnel“ szerint febr. 9-én 4 ostroműrtelep a szolgáló személyzettel együtt már hajókra szállíttatott. Francziaországba , illetőleg Metzbe fogván visszavitetni. A török kormány parancsára Konstantinápolytól Philippopolison és Nizzán át Belgrádba, Philippopoliszból Skutariba és Albániába és Szilivriból Szalonikba távirdahuzalok készítését rendelte meg. Az angol-török légió Szinopéba érkezett s két nagy házban helyeztetett el. Megérkezése elég volt, a basziborukok fegyelmetlenségeit megzabolázni. A teheráni államhirlap az alább olvasható sz. pétervári tudósításra vonatkozólag Heratnak Doszt Mohamed Khan általi fenyegettetése felől dec. 9-étől következő körülményes közlést hoz: „Hiteles tudósításokból , melyeket a kormány Khorasszanból kapott, kiviláglik, hogy Doszt- Mohamed khan, kabuli szerdárnak, miután szomszédjai ösztönzésére és segélyével Kandahar ellen fegyvert fogott s e tartomány urává lön , szándéka, onnan Herat felé fordulni, hogy ez országot meghódítsa. A nyugalomnak a birodalomban s különösen Khorasszan tartományban fentartása végett, a perzsa kormány kötelességének tartá, Herat függetlenségét minden vállalat ellen Kabul, Kandahar és más országok urai részéről megotalmazni- Doszt Mohamed tervei nem állnak arányban saját segédforrásaival. Ő ugyan azt ürügyeli, hogy szándéka csupán Heratnak elfoglalása, de valódi czélja, Khorasszan tartományban s talán Beludzsisztánban is izgalmat és nyugtalanságot idézni elő s azt a szomszéd tartományokban is táplálni. Ennélfogva a kormány nem maradhatott tétlenül s szükségesnek találá H eratba csapatokat küldeni, hogy azt Doszt Mohamed vállalatai ellen megvédje. E tény azonban nem módosítja a perzsa kormány semleges állását a szövetséges hatalmak irányában s e semlegességét folyvást sértetlenül fenntartandja.“ Azonban, mint ismét a fölebbi sz.pétervári tudósítás mondja, a perzsa kormány e semlegességi nyilatkozat daczára csapatokat gyűjt össze, hogy az angolok netáni támadásaival szembeszállhasson. Anglia, London, febr. 22. Az alsóház tegnapelőtti ülésében a püspöki s káptalani javakra vonatkozó törvényjavaslat másodízben felolvastatott, s külön bizottmányhoz utasíttatott. Az alsóház mai ülésében a kincstár kanczellárja előadá ai. évi pénzügyi helyzetet. A kincstár bevétele 30 millióval kevesebb, a múlt aprilbeni számításnál. A kiadás az előszámításnál 1,900,000 ft st.-el ment többre. A hadiköltségek eddig 74% millió ft st.-re mentek föl. De az ország segélyforrásai nem csökkentek. A ház helybenhagya a kormány által jelentett kölcsönt. Egy 6 sorhajóból álló elő-hajóraj parancsot kapott Spithead-ből a balti-tengerre indulni, Watson parancsnoksága alatt. Ezen hajóraj Kielben maradand, hol a további rendeleteket bevárandja. A zárlat az alkudozások folyamától függend. A Rothschild-ház az új kölcsön iránti szerződést a kincstár kancellárjával 90-re megkötötte. A „Times“ párisi levelezője azt állítja, mikép Oroszország engedett a szövetségesek Nikolajeff tárgyábani kivonatának. E szerint a béke legfőbb akadálya el lenne hárítva. Francziaország, Páris, febr. 20. A „Constitutionnel“ bécsi levelezője megerősíti azon korábbi közlésünket, miszerint időnyerés tekintetéből az értekezleteken nem annyira szóbeli viták, mint oly írott jegyzékek útján fognak működni, mikre a meghatalmazottak tüstént vagy helyeslő, vagy tagadó választ adandnak. Ekkér mindjárt az első ülésben a teljhatalmak meghitelesítése után, az értekezleti elnök az orosz meghatalmazottak elé egy a közegyetértés világos kikötéseit tartalmazó jegyzéket terjesztene, mit ezen diplomatáknak vita nélkül s írásban kellene elfogadniok. Továbbá a levelező azt állítja, mikép Poroszország mindaddig nem fog az értekezletekbe fölvétetni, míg csak Austriáéhoz mindenben hasonló állást nem fogott elfoglalni. Oroff gróf ma Wasewski által elfogadtatott, s holnap a császár által fog elfogadtatni, valamint hihetőleg Al pasa is. • A „Siecle“-nek már többször említett „diplomatiai nehézségek“ czímű czikke lényegesen így hangzik: „Vannak oly lapok, melyek a congressus tagjainak tekintik magukat, s a legbonyolultabb diplomatiai nehézségeket soha nem tévedhető biztonsággal állítják fel s oldják meg. A „Journé des Débats“ ezen lapokhoz tartozik, s mi örömest megbocsátnók neki ezen kis fonákságot, ha az általa előszámlált nehézségeket nemzeti szellemben oldaná meg, így p. o. Lacy úr azt gondolja, hogy egy nagy nehézség fog eredni az austriai ultimátum harmadik pontjából. Ezen pont igy hangzik: „A fekete-tenger a kereskedő-hajók előtt nyitva , s a hadihajók előtt zárva leend; következőleg ott tengerészeti hadi arsenálok se felállíttatni, se fenntartatni nem fognak.“ A „Débats“ szerint, Nesselrode gróf következő módosítást javaslott volna: „A feketetenger partjain tengeri arsenálok se felállíttatni, se fenntartatni nem fognak“ Nesselrode kétségkívül a nikolajeffi arsenálokat tarta szem előtt, azonban Bio gróf, ki kétségkívül szintén azokra gondolt, az austriai szövegen legkisebb változtatást sem akart tenni, s e szerint a harmadik pont első alakjában lép az értekezlet elé. Már, folyvást a „Débats“ szerint, a törökök a fekete-tengernek a hadi tengerészetek előtti föltétlen elzáratása iránti oly világos szövegre támaszkodva, azt szándékoznak kivenni, hogy a n i k o r a je ff i hadi arsenalok más helyre tétessenek át. Nézetünk szerint, a törökök ezen kivonata jogos és eszélyes. Nikolajefi rájuk nézve épen oly nyugtalanító, mint Szebasztopol, s azonfölül ezek oly hajógyárak, melyek kizárólag a fekete-tengeri nagy orosz haditengerészetet tárták fenn. Azonban a „Débats“ nem így vélekedik. Szerinte Nikolajev nem a fekete-tengeren , hanem attól néhány mértföldnyire, a Bug mellett esik, s következőleg a 3-dik pont arra nem alkalmazható. Nem szükség kimutatnunk, mennyire hamis ezen okoskodás. Midőn Bud gróf a „Débats“ szerint vonakodott a Nesselrode gróf által kívánt változtatást fölvenni saját szövegébe, ez által a nehézséget előre ellenkező szellemben oldá meg. Nem csak a feketetenger partjainak megszabadításáról van szó; magát a fekete-tengert akarják emancipálni, s különösen a török birodalmat minden megtámadás ellen biztosítni. Már világos, mikép ha a fekete-tengert a haditengerészetek elöl el akarják zárni, először is a Bugot kell elzárnunk. Ha a Bug nyitva marad, a fekete-tenger nincs elzárva. Ha szinte az szerződésileg elzárulnék is, ki kezeskedhetnek valósággal ezen elzárásról, ha Nikolajev büszkén s fenyegetve áll fenn arsenaljais hajógyáraival ? Ott nagyok ugyan nem , de kis hajók mégis fognak készíttetni, mik számuk által pótolandják ki a nagyság hiányát. A sinopei expeditiók többé nem Szebasztopol, hanem a Bugból fognak kiindulni: ebben áll az egész különbség. Ezért úgy hiszszük, a „Débats“ védvei, még ha azok Brunow s Orloff urak által előterjesztetnének is, mindenek józan értelmén hajótörést fognak szenvedni. A Bug elzáratása nélkül nincs 3-dik pont, ha Nikolajeva arsenáljaival fennmarad, nincs biztonság ! Ez világos. A „Débats“ még egymás nagy nehézséget is hoz elő, s azt szintén körülbelül orosz szellemben oldja meg. Bomarsundról van szó, hol — ezen lap szerint — előbb csak laktanyák léteztek, oly védművekkel, mikkel könnyen készek lehettünk. Volt-e az oroszoknak joguk ily laktanyákat s más katonai műveket építni ? Volt-e joguk, hogy a Bomarsund bevételére vonatkozó hivatalos okiratok kifejezéseit használjuk, az Aland-szigetekből második Gibraltárt alakítni? Noha ezt nagyon, kétségbe lehet vonni, a „Débats“, mely a friedrichshammi szerződést tanulmányozá, erre igenlőleg válaszol. Mindemellett is azonban bécsi s berlini levelezői egyetértőleg azt vélik, mikép Oroszország nem Angol-, hanem Svédországrai tekintetből nem fog hajthatlanságot tanusítni ezen pontra vonatkozólag. Végre a „Débats“ még egy harmadik nehézséget is említ. Mint mi több mint egy év óta szüntelen ismételjük, a biztosítékpontokban sohasem gondoltak Ázsiával. Az oroszok ezen körülményt fel tudandják használni, s hajlandók lesznek mindannak , mi Ázsiára vonatkozik, igen nagy árt szabni. Világos, mikép ha az ázsiai kérdés nem oldatik meg, semmi sem fogott történni. Az, mikép nem szóltak ,,ázsiai biztosíték“-ról, nem bizonyítja azt, hogy ezen biztosíték nem múlhatlanul szükséges. Mi nem tudjuk, minő áron lesznek készek az oroszok, saját tulkavkazi határaik iránt egyezkedni. De, ha ezen ár nagyon magas lenne, azt a közvélemény elfogadhatlannak találandja. Egyébiránt mi igen csekély fontosságot tulajdonítunk ezen részletnehézségeknek. Úgy látszik, ama bécsi s berlini levelezőknek, kiknek diplomatiai aggodalmai oly szívesen számláltatnak elő, csupán az a czéljuk, midőn oly jólértesülteknek mutatják magukat, hogy a ügyeimet részletpontokra vonják, s a közönséggel szem elől tévesztessék azt, mit annak mindenekelőtt szem előtt kellene tartania, t. i. az ultimátum 5-dik pontját, s mindazt, mit az magában foglal. — Valósággal ott léteznek a lényeges nehézségek , — azok, melyek a kármentesítések, s az európai súlyegyenre vonatkoznak; ott van az, mit tekintetbe kell venni. Midőn a Bugs Bomarsundra vonatkozó nehézségeket igen nagyítva tüntetik föl, könnyen félrevezethetnék a közvéleményt, s azzal Oroszországnak legkisebb, legtermészetesebb engedményeit nagy győzelmek gyanánt tekintetnék. Kötelességünk ezen taktikát meghiusítni. Mi részünkről csupán azon sikereket tekintjük komolyak- s tagadhatlanoknak, melyek tökéletesen megfelelendnek a háború czéljának. A háború nem a török birodalom megmentése végett kezdetett s folytattatott. A hivatalos körökben mindenütt azt ismétlék, mikép a háború czélja megháboríthatlan súlyegyént állitni helyre Európában, s mikép jövőre Oroszországnak minden terjeszkedését meg kell akadályozni. Mi azt kívánjuk, hogy a békekötésnél szorosan a háború progratrumja tartassák szem előtt.“ A „Siécle“-ből a „Moniteur'lbe fölvett czikknek kissé rejtélyes ügyét egy rajnai lap levelezője ekkér igyekszik felvilágosítni . Midőn Brunnow báró múlt vasárnap audientián volt a császárnál, ez utóbbi által igen nagy kitüntetéssel fogadtatott. A császár így nyilatkozott : „Ön Párist igen megváltozódnak találandja. Azonban az emberek ugyanazok maradtak, s figyelmeztetem önt, hogy ne adjon hitelt a salonokbani beszédeknek. Ott Francziaország politikáját egészen eltorzíták. Azt állíták, hogy Franczia és Angolország közt nem létezik többé egyetértés. Ne higye ön ezt. Amit Angolország akar, azt Francziaország is akarja.“ Az ezen beszélgetés utáni napon jelent meg a „Débats“ TARGZA. Nemzeti színház. — Heti szemle. — „Dalos Pista* népszínmű dalokkal 3 felv. irta Szigligeti. Játékrend. A „Haramiák“ — „Stibor vajda“. A múlt drámai hét gazdag volt eseményekben, annyira, hogy múlt pénteki és e mai Tárczánk aligha kimerítő lesz, annyival inkább, mivel az azt megelőzött három hétről egy árva szót sem írtunk. Azon zaj-, trombita-, dobszó- és tánczteljes három hétről pedig legalább annyit el kell mondanunk, mikép annak drámai játékrende a kritika fagypontján alul állt, vagy kevésbbé tudós nyelven szólva, semmi oly érdekessel sem dicserhetett, mi említést érdemelt volna. A ragyogó „éjszak csillaga“ és az ördöngös balettek mellett egy ártatlan „pohár víz“ vagy maga Mór Károly hős tettei is igen halványan vették ki magukat. S épen ebben a világhírű Mórban a közönség oly kis számú s oly egykedvű volt, mint csak tőle várni lehetett. A „Haramiák“ egy költő első drámai kísérlete, melyben a lángésznek tekint idomtalanságai mutatkoznak. Ha Németországon a később nagygyá lett költő iránti kegyeletből e művet részvéttel fogadják is, ezért nálunk annál inkább nyugodni hagyhatjuk azt, minthogy ő Mór Károly egész családjával s minden haramiáival, frázisaival, valószínűtlenségeivel együtt színpadunkon már régen nem tetszik. Mesterségesen lehet ugyan némi életet adni neki, — de ténylegesen — igen természetes halállal múlt ki. Béke a porokra, melyek azt a színház könyvtárának padkáján borítják; ne háborgassa többé senki nyugalmukat, még akkor sem, midőn az év 366, és böjtelő hava 29 napból fog állani! De félre a könyekkel, s az érzékeny parentatiókkal, nem a halottakat akarjuk siratni, hanem a feltámadottak és újdonszülötteket bemutatni. A múlt hét , kivéve a vasárnapi , rég nem látott „Vén bakancsos“ , csupa újdonságokból állt. A drámai játékrend ellen nem mi fogunk kifogást tenni, kik a buzgalmat e részben akkor sem rójuk meg, midőn túlságos. „Stibor vajda“ elővétele, a mű cselekvényének hibái s hajborzasztó jelenetei mellett is méltánylást érdemel, mert arra mutat, mikép a játékrend tervezői nem röstellik a könyvtárt legalsó rétegéig fölhányni, hogy a közönségnek olykor emlékezetébe hozzák az irodalom régibb bajnokait. Két új eredeti mű, két vígjáték került színre ugyanazon héten. A „Hűség hűtlenségből“, melyről szóltunk, és „Dalos Pista“ Szigligetitől.— Szigligeti úr műve diadalmaskodott versenytársa fölött, nemcsak azért, mivel műve dalokkal és tánczczal van czifrázva, hanem az által is, hogy abban a cselekvény szakadatlanul halad és fejük, a párbeszédek élénkek, s a figyelmet lekötik, mit Kövér úr művéről nem mondhatunk. Sz. lelkében elevenen él azon üres frasis, melyet Voltaire a géniekre csinált, miszerint ezek közt legroszabb az unalmas génié. Óhajtásunk mindig csak az, hogy Szigligeti úr ne ragaszkodnék ez egészen általános s csak látszólag arany igazsághoz. Ne legyen czélja, hogy bármi áron mulattassa a közönség egy bizonyos töredékét. Ő jól ismeri közönségünk egy részének gyöngéjét; tudja, hogy ennek utóbbi időben még a dal sem elég, hanem balett, vagy legalább valami olyanforma kell. A dalok e műben többnyire nagyon ízléstelenek, úgy, hogy a közönség műveltebb részét nemhogy mulattatnák, hanem untatják vagy sértik. Ezenkívül vannak drámai részében is nem egy helyen torzítások, — sőt a gyöngédebbeket pirulásra kényszerítő mondat is fordul elő, melyet könnyen ki lehetett volna kerülni. — Végre a mese, mint alább ki fog tűnni, nem elég erős alapokon áll. S mindezen hiányok daczára messze fölötte áll a „Pünkösdi királynő“nek. Azonban a színdarab bár ingadozik, fenntartja magát — vitorlái, evezői avultak bár, de menni fog, s színpadi fogásokban, tánczokban , dalokban, némi elmésségben, számos vasárnapra van ellátva élelemmel annyi férfiú, nő, gyermek s ezekkel járó gouvernánt és dajka számára, mennyi a színházba elférhet, habár a teljes korúak és élemedettekröl nincs eléggé gondoskodva, a„ a 1os Pistát“, (Németi) ki becsületes alárendelt gazdasági irnok, egy gyermekkori barátja s jelenleg pesti iparlovag Hajnalosi Szerafin (Szerdahelyi) arra csábítja : hagyja oda Kis-Kakasd helységét — és az ekét, jőjön fel Pestre énekesnek , — mert oly szép a hangja, hogy torka valóban aranybánya. A tapasztalatlan fiatal, ki mindig Pestre vágyott, hajlandó hinni a magasztalásnak s elhatározza, hogy Pestre jön. Fogadott testvére Rózsi is (Munkácsi k. a.), ki kétszeresen árva maradt. Pestre jön, Szerafin testvérével egy divatárusnővel (Ötvös B. k. a.). Pista fogadott testvére iránt egyebet nem érez testvéri szeretetnél, Rózsi tán valamivel többet. — Az elutazási terv kész. A dolog rendben van. Pista előtt egy vén uzsorás jelenik meg, kint kész 120 százalékos kölcsönnel segítni, hogy művészi pályáján előhaladhasson. — De képzelik-e önök, ki lehet ez az uzsorás, ki ily szolgálatra kész? — Megmondom. — Sem több sem kevesebb, mint Gondossi úr (Szilágyi ). Gondossi úr nem más, mint egy hamburgi milliomos bankár. — E bankár történetesen Pista nagybátyja, ki 35 év óta nem járt Kis-Kakasdon — s igy ott uzsorási incognitója biztosítva van. E nagybátya, mint tapasztalt, az emberismeret nagy könyvéből doctoratust nyert, világlátott ember,nem akarja negyven évi fáradozása gyümölcsét vaktában a szilaj fiú kezébe adni, kit örökösévé szándékozik tenni, míg az ki nem forrja magát. A nagybátya, ki a hamburgi operaházba úgy látszik el-eljárogatott, jól tudja, hogy a mi Pistánknak egy kis hangja van ugyan, de se hallása se tapintata nincs az éneklésben. Hadd ábránduljon ki a fiú maga — gondolja az áluzsorás. Ezután mindent, mi a darabban történik, ez át- s öltözött bankár úr vezet egész műértő hidegvérrel , mert jövendőbeli örökösét kemény próbáknak akarja kitenni. Ő e népszínmű becsületes intrigaitsa , Pistának hosszú pórázu mentora, gondviselése, szóval ő szárnyatlan nemlő, de Voltaire értelmében a legroszabb genie, mert fájdalom, legunalmasabb lény e darabban. Ezen a világ minden novelláiban, regényeiben, szomorú és víg színműveiben ólálkodó jó embereket már valahára nyugdíjazni kellene. Az újabbkori háborúk költségei aligha többre mennek, mint mennyit e regény s drámabeli titkos jóltevők a lélektani experimentumokra, s a felnőtt emberek nevelésére fordíttattak. Már kiállhatlanok kezdenek lenni. Ideje kimondani, hogy ők, a pedánsság és az unalom egy napon születtek. Párisban léptek ugyan föl először, de már jó ideje, hogy mindenütt űzik játékaikat. Nálunk annyira nincsenek itthoni, hogy lám, Szigligeti úr is kénytelen volt Hamburgból hozni színpadunkra egy ilyen fajtát vendégszerepelni. A mi tősgyökeres Dalos Istvánunk a második felvonásban már Pesten van , levetette pitykés ujjasát,s a fekete frakk oly jól áll neki, mintha mindig abban élt, kapált és kocsiskodott volna. Rózsi is ott van a divatárusnőnél, mint rendes dolgozótárs a varrás művészetében. Közte és Pista közt az a különbség, hogy ő becsületes, munkás életre,Pista pedig, henye, gondtalan életre vágyik, mert ilyennek gondolja ő a baritonságot a színháznál. Mindig azzal biztatja Rózsit, fogadott árva testvérét, hogy róla meg nem fog felejtkezni, hanem gondoskodik, hogy férjhezmenetelekor menyasszonyi hozománynyal láthassa el. Ez ártatlan falusi gyermek észre sem veszi, hogy Rózsi szép szemeiben elevenebb lángok égnek, mint a csupa testvéri szeretet lángjai. Pista üres oldalzsebe alatt is támadott már oly valami érzelemféle , melyről hosszú, kalapja alatt mit sem tudnak — mert agyában csak a dicsés életvágy tizenkét kerekű malma zúg. Aztán az a daemon is, kit „kedves barátom Szerafin“-nak czímez, annyira telebeszélte fejét, hogy maga is őszintén hiszi, mikép torkában 100,000-ek vannak. Azonban Pista nem sokára meggyőződik, hogy torkában a 100,000-ekből legfeljebb a zérók vannak meg. Ő a főpróbán szintúgy megbukott, mint Rózsika a balettben. Az alatt míg Pista énekpróbán van, Rózsinak, ki falun jól tánczolta a csárdást, eszébe juttatja a szerelemféltés, hogy ha Pista énekesnek, ő meg tánczosnőnek megy a színházhoz. A divatárusnő szerencsére balettánczosnő volt (különben honnan tudná azokat a mesterséges figurákat?) — s Rózsi nem tudja semmiben utánozni. (Ez episodot csak azért hoztuk fel, mert a közönségnek e tánczpróba legjobban tetszett — mi Ötvös B. k. a. érdeme). Mihez fogjon most a becsületes Pista, ki a „Dalos“ epithetonnal kudarcot vallott a próbán ? Rózsi azt ajánlja, legyen újra gazdálkodó.