Budapesti Hírlap, 1856. február (27-50. szám)
1856-02-23 / 45. szám
mind arról is értesít, miszerint ő nem egész hadseregével vonult vissza Redutkaiéba, hová ő csak utóhadát vezeté vissza; előhada Ozmán pasa alatt még január elején a Rión egy kis mellékfolyója mellett állittaték fel s bal szárnyával Khoni átellenében a szugdidi-karszi régi útra támaszkodik. Éjszaki irányban egy második előhad Iszkender pasa alatt fedezi Szugdidit és az Ingurt. A hadsereg zöme Choloniban áll, a Szeva forrásainál és Szénákban, s úgy van felállítva, hogy a két előhadat mindig támogathatja. Ebből kitetszik, mikép hadállása egyáltalán nincs annyira fenyegetve mint korábban hamisan híresztelék. Különben megtámadtatását egész január hóban már a nagy havazások is lehetlenné tevék; a feketetengeren uralkodott éjszaki és éjszaknyugati szelek az armeniai fennsíkon nagyon is érezhető hatást gyakorllnak. Egy orosz szállítmány 75 ember kísérettel, mely a karszi orosz helyőrségnek élelmiszereket volt viendő, 10 óráig tartó hózivatarban utolsó emberig elveszett. A hósuvatagok oly erősek voltak, hogy a hó több helyen a karszi várfalak magasságéig emelkedett föl. Azon orosz haderők , melyek a hegyek közt táboroznak, hasonlag sokat szenvedtek, a hó által teljesen el vannak vágva s az éhenhalás veszélyének kitéve. Anglia, London, febr. 19. A „Leader“ hetilap szerint Redcliffe lord a kormányt sürgetőleg megkérése az iránt, mikép az ázsiai török határra, Karsz védelmére, a czirkassziai expeditióra stb. vonatkozó egész levelezését haladéktalanul a parliament elé terjeszsze. „Mi nem foghatjuk fel“, — úgymond e lap — ,hogy minő okból lehetne méltányosan visszautasítni ezen felszólítást. Stratford lord ellen oly vádak hozattak fel, melyek diplomatiai s személyes hírnevét kockáztatják. Ha ő a vádakat megcáfolhatja, a kormánynak kötelessége neki erre alkalmat adni. A titkolódzás nem állhat Angolország érdekében. Ha más oly érdekeket akarnak kímélni, miknek a sürgönyök teljes közzététele árthatna, azokat az igazság s egy államszolga jóhírének rovására kímélik. Bárminek legyenek is Stratford lordnak vérmérsékleti hibái, ő mégis nagyrészint csupán azért lett gyűlöletessé, mivel szerfölött ragaszkodott egy oly tisztán angol politikához, mit Konstantinápolyban számos versenyző befolyásoltnak helyzett ellenükbe. Stratford lord alá akarja magát vetni a vizsgálatnak, s a gyanakvó közönséget hallani óhajtja. Mit teendnek a ministerek ?“ A felsőház tegnap kiváltsági bizottmánynyá alakulván, a lord-kanczellár Weasleydale lordnak egy oly levelét olvasá fel, melyben ez kijelenti, mikép nem akarja felhasználni azon számára adatott engedélyt, hogy kinevezési levelét ügyvéd által védelmeztesse. Campbell lord megelégedéssel jegyzi meg, mikép a nemes báró levelében nem vonja kétségbe a ház illetékességét, jogcímének megbírálása iránt.Lyndhurst lord péntekre egy oly indítványt jelentett be, miszerint a kiváltsági bizottmány jelentésében nyilvánítja, hogy a Parke-nak adatott kinevezési levél azt nem jogosítja fel a parliamentben ülhetés- és szavazhatásra. Granvile lord fenntartó maga számára, hogy a kormány nevében módosítványt terjeszthessen elő. — Brougham lord reméli,mikép a kormány az időközt arra használandja fel, hogy az ország a parliament számára a jelen kellemetlen helyzetből kimenekvési utat találjon fel. Granville lord Albemarle gróf kérdésére kijelente, mikép az admiralitás parancsot adott ki az iránt, hogy kisebb s nem mélyen járó hadihajók küldessenek a chinai vizekre, a tengeri rablás megszüntetése végett. Az alsóház tegnapi ülésében Gibson péntekre egy bilit jelentett be, az abjuratio-eskü eltörlése iránt. Layard azt kérdé, hogy miért nem tétetett közzé külön névsora ama tiszteknek, kik a Redan megrohanásakor kitüntették magukat. Peel azt válaszold, mikép a kormány ezen hiányt első alkalommal kipótolandja. A királynő nem fogadta el Wellington herczegnek a főlovászmesterségrőli lemondását, mit az a Parke báró ügyébeni felsőházi szavazat következtében adott be. Francziaország, Páris, febr. 19. A „Constitutionnel“ szerint Bud gróf ő excja, cs. kir. Apostoli Felségének ministere, f. hó 18-a d. u. 1 órakor ugyanazon szertartásokkal mutattatott be a Tuileriákban, mint azelőtti napon Clarendon lord. Buo gróf a főudvarmester, Cambacér és hg által vezettetett be a császárhoz, s Hübner báró austriai követ által mutattatott be ő felségének. Mindjárt erre Cavour gróf piemonti ministerelnöknek szintén szerencséje volt Pez de Villamarina marquis szardíniai követ által a császárnak bemutattatnia. A „Moniteur“ ma jelenti, mikop az értekezletek megnyitása határozottan f. hó 2- re tűzetett ki. Mint mondják, a császár Clarendon lord bemutattatása alkalmával ez utóbbi előtt azon erős reményét fejezé ki, mikép a törvényhozó testület megnyitásakor a békét elhatározott tény gyanánt jelenthetendi, mire Clarendon lord azt válaszold, mikép Angolország is ugyanazt óhajtja. A hadügyminiszer egy körlevelében meghagyd az átvizsgáló tanácsoknak munkálataik siettetését, hogy így legújabban fegyverre szólított 140,000 embert mielőbb be lehessen sorozni. Legközelebb számos orosz diplomatiai hölgyek érkeztek Párisba, mint : Leven herczegné továbbá Nesselrode gróf leánya, Kaiergisnö, Nesselrode gróf unokahuga, Soutzpigne stb. Bonaparte Károly — Lucián hg (Canino) Marséi 11 - böl Spanyolországba utazott, honnan hihetőleg Portugálba menend. Németország, Frankfurt, feb. 16. A német szöv.gyűlési elnökség jelentése szerint b. Brunnow orosz cs. követet a szövetségnél, távolléte alatt b. M e n g d e n köv. titkár fogja mint Ügyviselő helyettesíteni. Belgium Brüssel, febr. 18. A követkamra mai ülésében 53 szavazattal 6 ellen elfogadd a flandriai gróf számára megajánlandó 150,000 fr.-nyi dotatio iránti törvényjavaslatot. Három szabadelvű tag, köztük Perceval és Verhaegen, a javaslat ellen emelt szót. A király tegnap elfogadt az összes antverpi kereskedelmi kamrát, mely testületileg egy feliratot nyújtott át neki a tervezett antverpi új várművek ellen. A király igen nyájasan válaszolt, s a küldöttséget biztosítá az iránt, mikép a kormány mindent elkövetene Antwerp kereskedéses kifejtésének oltalmazása végett; s mikép ha a létesítendő várművek károssága bebizonyulna , az erődök a várostól távolabb helyeztetnének. Spanyolország, Madrid, febr. 14. Acortes-gyűlés 91 szavazattal 51 ellen elveté a választási törvénynek 7-dik alapját, mely egy oly módosítvány szellemében volt szerkesztve, mely szerint az 1860-ki évtől kezdve csupán olvasni s irni tudó egyének lehetnének választók. A ministerium nem szavazott. Egy febr. 19-től kelt sürgöny szerint a créditmobilier szabályai a kormány elé terjesztettek. Azt hiszik, hogy az új pénzügyminiszer pénzügyi tervét a cortes-gyűlés elfogadandja, de módosításokkal. Egy febr. 18-tól kelt sürgöny szerint júli -től kezdve minden levélnek bérmentve kell postára tétetnie. A nagy középponti társulat lemond a madridharagossai vasút építése iránti ajánlatáról. Oroszország. Varsó febr. 15 Arról beszélnek, mikép ha a béke létrejő, nem fognak az öszszes tartalékok elbocsáttatni, hanem nagyszerű vaspálya-és távirda-építkezéseknél alkalmaztatni. Törökország. A moldva-oláhok már említett emlékiratának tartalma így hangzik : ,,A jelen bonyodalmak kezdete óta 111. Napóleon császár ő felségének kormánya meg nem szűnt, a dunai fejedelemségek iránt a legnagyobb részvétet tanusítni. Már a négy biztosítékpont első formulázása az 1854 jul. 22-diki jegyzékben hálával töltötte el a román nemzetet a szövetségesek iránt s reményt ébresztett benne a jövőre nézve; később az ugyanazon évi dec. 26-ki emlékirat megszünteté az orosz véduraságot az arra vonatkozó szerződésekkel együtt s a fejedelemségek és a magas porta közli régi egyezményeket az európai népjog oltalma alá helyezé. Mint pedig tudva van, I. Bajazid, 11. Mohamed és IV. Szolimán szultánok biztosíták a szabad és független beligazgatást, a fejedelmi választás és saját törvényhozás szabadalmát, valamint uralkodóinknak a béke és háború, az alattvalóik élete és halála feletti jogot. A porta kötelező magát, a dunai fejedelemségeket oltalmazni s minden ellenség ellen védelmezni; ezért évi adót szedett, s a népakarat által választott uralkodókat beigtatá. S minthogy ez egyezményeket, melyek ekkorig a fejedelemségek államjogát képezék, semmi későbbi szerződvény meg nem szünteté, ennél fogva mától kezdve az európai népjog kiegészítő alkatrészeinek tekintendők. Ezek erejénél fogva tehát a dunai fejedelemségek következő alapokon kívánnak újjá alakíttatni . A két fejedelemségnek egy állammá egyesítése, mi történetünk minden dicső időszakában czélba véve s csak sajnos körülmények által jön meggátolva, jövőnk és jólétünk biztosítására nézve conditio sine qua non. Ily jól szervezett s tartós alapokon nyugvó román állam földhali helyzeténél valamint népfajánál fogva kitűnő szerepet játszanék, minthogy hivatva lenne, a nyugati civilisakót keletre vinni s ott a nagy latin népcsaládot képviselni. Ekkorig összekötő-kapcsul szolgálván, jövőben az éjszaki és déli szlávok közt válaszfalat képeznének. — Még az orosz szerves alapszabály is kénytelen volt ez óhaj jogosságát elismerni. — „A két fejedelemség lakosainak eredete , vallása, erkölcsei és nyelvében —, mond az oláh alapszabály 371. és a moldvainak 425. §.-a — minden elem benn rejlik a belső unióra, melynek csak esetleges körülmények álltak útjában ; az előnyök és üdvös következmények, melyeket ily összeolvadás vonna maga után, félreismerhetlenek.“ Igen, báró Bourquency még a bécsi értekezleten is újra szőnyegre hozá e kérdést. Azonban Besszarábia visszaállítása életföltétel az új román állam fölépülésére nézve. Sándor császár Besszarábiát csak az 1711 -ki Pruth-szerződés meg nem tartása által nyerte el, melyben I. Péter és Kantemir moldvai herczeg a Dnnestert örök időkre határul ismerék el; sőt, hahogy az 1812-ki bukaresti szerződés a háború által már megsemmisítve nem lenne.—■ Besszarábia átengedése már azért is semmis, mert a portának egyáltalán nem volt joga, csak egy talpalatnyi földet is a román területből átengedni. Ezt 1699 ben maga is elismerte, midőn Karlovitzban Lengyelország követeinek, ama követelésükre,, hogy Moldva egy részét átengedje, viszonzá: „a szultán nem rendelkezhetik e fejedelemség felett, miután csak önkénytesen s nem a fegyver ereje által lett alattvalójává.“ Az alsó Duna hajózhatóvá tétele iránti gondoskodás ekkor ezen román államot illetné, csak ha a régi partterületet a Pontus mellett visszanyeri, Oroszország a Dniester mögé szoríttatik s a Duna torkolataitól elzáratik, lesz elérhető azon czél, melyet az értekezleteken az „európai parti bizottmány“ tervénél szem előtt tartottak. Csak ily román állam, 6 millió lélekkel a Kárpátok, Duna, Pontus és Dniester közt, Európa együttes oltalma és a szultán suzerainitása alatt lehetne a műveltségben nagyszerű haladásokat s felelhetne meg civilizáló küldetésének, a vérrokon Szardinia s nagyság és lakosszámra nézve annyival csekélyebb Belgium példáját követvén. Oroszország ama képességének a Dunavonalról tetszése szerint Törökországot fenyegetni, hatályosan vége csak akkor vettethetnék. Másodszor az állam fejének az állam által kell választatnia s örökös joggal elláttatnia, hahogy belül nyugalmat s kifelé biztonságot elérni óhajtanak. Az örükösség mellett K. Bourqueney már Bécsben azon emlékiratában nyilatkozott, mely a mart. 26-ki hatodik értekezleti jegyzőkönyvhöz csatoltaték. Az állandóság hiánya a fejedelmi hatalomban ekkorig mint tudva van egyrészt minden cselszövénynek nyílt tért nyitott s minden haladási kísérletet a közigazgatásban meghiúsított, s más részt veszélyes fegyverül szolgált Oroszország kezében, mely 1828 óta minden fejedelmet el tudott távolítni, ki valamivel több akart lenni mint a czár ügynöke. Adják nekünk az örökösséget, s nem csak a kormány fog, mihelyt szilárdabb alapot érzeni lábai alatt, a közigazgatásnak erőteljes lendületet adni, hanem egyszersmind mindazok, kik ekkorig méltóságukat és vagyonukat cselszövényekben koczkáztatták, azon reményben, hogy igy a trónra juthatnak, ekkor tevékenységüknek hasznosb mezőt keresendőek, dicsvágyuknak nemesbözélt lüzendnek, a tudományokat, művészeteket, az ország intézményeinek javítását tevén törekvésük tárgyává. A nagyhatalmak közöl csak Oroszország lehet az örökösség ellen, hisz a szövetségesek már kinyilatkoztaták, hogy „rend a belkifejlődésben és erő kifelé“ leen a jelszavuk a fejedelemségek újjászervezésénél, így nyilatkozott már K. Bourqueney az ép említett emlékiratban : „vagy csak egyelőre kellene az örökösség elvét megállapítani és ideiglenesen egy benszülöttet a trónra emelni,— vagy, mi talán legjobb lenne, a csomót egyszerre kettévágni s tüstént egyik európai uralkodó családból fejedelmet kinevezni.“ Ekkorig a közvélemény nálunk belföldit kívánt, de a franczia követnek a szövetségesek nevében (?!) Bécsben tett nyilatkozata ama közvéleményben is fordulatot idézett elő. A szövetségesek iránti hála és bizalom a románokat hajlandókká téve , a hatalmaktól (?!) pártolt rendszerbe beleegyezni s az európai uralkodó házak egyikéhez fordulni. Csakhogy a moldva-oláhok a szabadválasztás ősi jogáról lemondani nem lesznek hajlandók. Ezért a legegyszerűbb az lenne, hogy a szövetségesek által előterjesztett trónjelöltek közöli választást a román nép szavazatára bíznák, így a szövetségesek akarata valósítva, s egyszersmind a románok régi szabadalmai tiszteletben tartatva lennének : azáltal, hogy az uj fejedelem a nemzet választottja, s nem odrogrozva lenne, a fejedelemségek biztonsága s a dynastia állandósága lényeges föltételeinek elég lenne téve. Mi a választási módszert illeti, az egész népnek részt kellene abban vennie, más nemzetek példája szerint, melyeknek ily fontos tényt kell végrehajtaniok. Hogy pedig a népakaratra semmi befolyás se gyakoroltathassák, a választás nem lenne előbb megengedendő, mig a mostani hoszpodárok meghatalmazása le nem jár. Azalatt a szövetségesek és a porta biztosai, kapcsolatban a moldva oláh államtanácscsal, a társadalom minden osztályaiból összealkotott nemzeti gyűlést hívnának egybe, mely az örökös fejedelem választásának módszerét megállapítná. Ama reformokat, melyeket korunk parancsolólag követel, — a rabjobbágyság eltörlését, a parasztok felszabadítását, az adók egyenlő felosztását, a civilizált népeknél érvényes törvények és alapszabályok behozatalát — az örökös fejedelem léptetné életbe, összeköttetésben ama nagy politikai testületekkel, melyek az új román államban behelyezendők lennének.“ — Az oláh hoszpodár, Stirbey herczeg még e hó folytán Konstantinápolyba megy, magát személyesen igazolandó azon vádak ellen, melyek ellene emeltettek. Az austriai és franczia követek állítólag utasitják, őt Konstantinápolyban támogatni. Görögország, Athéné, febr. 8. Király ő fige Jacquinot Károly Hector franczia aladmirált, a levantei hajóhadosztály parancsnokát, ki mint tudva van Francziaországba visszahivatott, a megváltórend nagykeresztjével feldíszítette. Utódja a megszálló csapatok parancsnokságában, Bouet- Villaumez ellenadmirál már megérkezett. ■ — A kamra már havak előtt bizottmányt nevezett ki, mely a volt ministerium vádjait Spiro — Mios tábornok és senator ellen megvizsgálandó volt. Ez most jelentést nyújtott be a kamrának, mely a még fogságban ülő tábornokot teljesen fölmenti, egyszersmind pedig a további ministerium cselekvésmódját mint Kalergisz magán boszujából eredettel szigorúan megrója. (Tegnapi számunkban olvasható levantei posta szerint a kamra a tábornokot egyhangúlag fölmenté.) Amerika. A „Moniteur“ben egy Port-au- Prince-ból (N a yi) jan. 20-tól kelt levél némely értesítéseket közöl Soulouque sorsáról, annak a domingóiak általi megveretése után. E szerint a néger császárnak sikerült maga körül mintegy 3000 embert újra összegyűjteni, kikkel San- TARCZA. Nemzeti színház. — Febr. 18-a. — Előszűr:Ilység hűtlenségből. Vígjáték 4 felvonásban, irta Kővár Lajos. , Midőn Tühegyi ur sógorasszonyával, Nadelbergné asszonynyal legjobban perlekednék; midőn Tühegyi ur az újdonsült nemes büszkén tekint a falon függő nemesi czimerre, mely mellett egyetlen ős arczképe sem függ; midőn Nadelbergné asszony az öreg ur nemesi büszkesége ellen nagyon prózai irigységét minden szavában kimutatja, s Irén, Tühegyi egyetlen leánya hasztalan igyekezet után, hogy a pörlekedőket lecsendesítse, a kertbe távozik olvasni: íme beront Mózsi az inas és jelenti, tűig kép egy hintós vendég érkezett, s nem sokára megjelen báró Kétessi. Báró Kétessi tulajdonkép nem más, mint egy ugyanazon falubeli paraszt fia, hol történetünk kezdődik, — de már egy (tudtunkkal csak egy) kötet verset adott ki. Halmai, mint látszik, tehetséges fiatal költő; de hogy miért adja ki magát bárónak — azt, habár csak a 4-dik felvonásban sül ki, szükségesnek látjuk elmondani. Halmai megtudja, mikép Tühegyi leánya Irén annyira beleszeretett verseibe, mikép szerzőjükről magának eszményképet alakított. A leányka már számos kérőt utasított el a soha nem látott fiatal miatt. Ez mind Halmai malmára hajtaná a vizet, de Van egy hatalmas gát, mely minden paraszt származásút Irén köréből kizár. Az öreg Tühegyi egész szivéből, egész szenvedélylyel beszél a parasztok s alsóbb származásúak ellen. Ha tehát Halmai barátunk az ajtóval együtt teremne Tühegyiéknél s azt mondaná : „Én Halmai vagyok, s van szerencsém egy költőt mutatni be személyemben“, kétségtelen, mikép a vén aristokrata, ez a kevély Tühegyi még le sem ültetvén öl, legfölebb azt kérdené : „Nos mi baja kendnek ?“ E megaláztatásnak költőnk a világért sem akarta kitenni magát. Hintóba ült, megérkezett szülötte helységébe, hol senki sem ismerte, egyenesen Tühegyi udvarára hajtatott,solligy czimeztette magát: „Báró Kétessi e nagysága.“ Az öreg háziúr tárt karokkal fogadja, s a báró azt adja jövetele okául, mikép Tühegyi eladó birtokrészét akarja megvenni. Tühegyi őt kegyetlenül összevissza nagyságolja, csaknem tejbe vajba füröszti, mert az is szép ugyan, hogy tőle ez a báró készpénzen jószágot akar venni, (Tühegyinek nagy szüksége van a pénzre), de sokkal fontosabb körülmény, mikép a báró fiatal, a báró nőtlen. „Ki tudja ? . . . van példa rá, hogy bárók is házasodtak polgári rendből.“ Íme, mennyire jól számított Halmai a költő! Az öreg urat mindjárt kezdetben megnyeri, s így Irénnel szabadon találkozhatik. Most következik azonban a vállalat fekete levese a mi Halmainkra nézve. Az öreg Tühegyit aristokratikus gőgjéből s szenvelgéséből ki kell gyógyítnia; ezenkívül meg kell nyerni báró létére oly leányt, ki nemcsak hogy egy költő iránt táplál ábrándos szerelmet, de határozottan a nép felé hajlik. Ez utóbbi azonban rá nézve igen érdekes tanulmány,— látni akarja, hogy vájjon e leány, ki verseibe szerelmes tud lenni, képes lesz-e őt személyes tulajdonaiért becsülni ? — A darab folytán ebből a legfényesebb „igen“ fejlődik ki. Ami az öreg úr megtérítését illeti, mi színpadon oly röviden szokott véghez menni, az ily módon történik . Az ál báró így szól a faggatódzó Tühegyihez : Úgy van, én házasulandó vagyok, van is már szívemnek választottja, de fájdalom nem comtesse. Atyám a báró (ez a poéta oly hidegvérrel hazud, mintha arra született volna), azt akarja, hogy rangomon ne alul, hanem fülül házasodjam, s grófi kisasszonyt vegyek el.—Tühegyi erre meghökken. Látja, hogy saját fegyvere, az aristokratikus elv, most ellene van fordítva. „De az már mégis helytelen kívánság a bárók nagyságától“, mond ő, „hiszen nem lehet-e egy leány derék és műveit, azért, hogy 18 főrangú őse nincs?“ Mire a fiatal báró azt jegyzi meg, mikép, ha rangján alól házasodnék, egész családja le fogná nézni jövendőbeli nejét — s ennek érdekében nem kívánna rangján aluli nőt vezetni családjába, hogy ott megvetés tárgya legyen. Az öregre, mint a minap Gauthier Margitra ez okok döntőleg hatnak. „Nem, ha száz báró kívánná nőül leányomat, mégse adnám egyhez is!“ Az atyai szeretet, s a sértett hiúság, egyaránt működnek közre, az öreg meggyőződésének átalakítására. Fölteszi magában, hogy e fiatal bárónak semmi esetre sem fogja odaadni leányát. Mi kellett több a mi szerelmes hősünknek, ki a leány rokonszenvét bírja már, poétái rangjánál fogva? Azonban, hogy a leány szerelmét és végre kezét megnyerje, még több akadályt is kell legyőznie,s a mű folyamába egy egészen idegen elem vegyül. Egy pécskai földbirtokos fia meg akarván házasodni, fölteszi láttatlanra magában, mikép Irén lesz az ő neje. Midőn a második felvonásban Tühegyinél bemutatja magát, az elveit már megváltoztatott öreg úr, azt mondja magában : ez ember jobban illik rangjánál fogva vetemül, mint holmi báró. (Fennhangon) „Kísértse meg én megnyerni leányom rokonszenvét.“ A fiatal ember, kit a háznál az öregen kívül, senki sem látott, csak arra kéri azt, engedné meg álnév alatt jelenni meg Irén előtt, mibe az öreg beleegyezik. A fiatal, kit Szerdahelyi úr személyesített, ezzel kimegy, haját fölborzolja, egy igenigen rövid nyári kabátot vesz föl, mely elkopott ugyan és el van viselve, de három pár külső oldalzsebe emeletesen van tele rakva kéziratokkal, és mikor bejelenti magát Nadelbergnének és Irénnek, egész vakmerőséggel Halmai költőnek adja ki magát. (Megtudta a ravasz a falusi kántortól, hogy Irén halálig szerelmes a soha se látott Halmai költőbe.) Feledék mondani, hogy ez a fiatal, kinek Pécskán saját becsületes neve Ugró ez volt,kissé hígvelejű ember, a mit magaviseletével ekkép bizonyít be.Roppant dagályúphrasisai, melyeket a legmindennapibb tárgyakra alkalmaz, öltözéke, tolakodó magaviselete, eltévesztik a hatást. — Irén megvetéssel fordul el tőle, s elzárkózik szobájába, így sóhajtván fel: „Istenem, hát ennyire lehet csalódni ?“ A valódi Halmai látja ugyan, mily vakmerően bitorolja nevét e semmirekellő, de nem szól, ha