Budapesti Hírlap, 1856. április (76-101. szám)

1856-04-22 / 94. szám

vidám zúgásban hirdeték a h­álaisteni­ tisztelet kezde­tét, melynek tárgya az oly rég óhajtott és most oly örömteljesen üdvözölt világbéke volt. Károly Lajos főherczeg tiroli helytartó ur ő­­s. fenségét az isteni gondviselés ápril 14-n nagy veszélytől mente meg. Egy insbrucki f. hó 16-diki közlés szerint 5 cs. fensége f. hó 14-kén d. u. 2 órakor Seefelden Insbruck mellett fajdtyuk-vadászaton volt. Lovai megijedtek egy le­hámozott fától s elragadták a kocsit. Szerencsére a könnyű vadászkocsi kapocsszege kiugrott, úgy hogy a kocsi hátulsó része, melyben ő fensége volt, a föherczeg ur legcsekélyebb megsérülése nélkül elmaradt, mig a megvadult lovak a kocsi előrészét, melyen a kocsis és egy udvari vadász ült, jó távolságra elhurczolák. A kocsis csupán könnyű sérülést szenvedett, a vadásznak semmi baja sem történt. Midőn a föherczeg-helytartó úr estve a színházban megjelent, az összes jelenlevők által legörömteljesb éljenzésekkel fogadtatott. — A fogadalmi templom alapkövéről írja a „Wiener Zig“, mikép az Jeruzsálemből már megérkezett, hol Endlicher építész volt annak kivágatásával megbízva, kinek, az ottani austriai cs. k. consul, s a főt. custos segélyével, tüstént meg­érkezése napján, mart. 5-kén sikerült munkához fogni s a követ néhány nap alatt kivágatni. Szakértők véleménye szerint e kő kitűnő darab, áll egy kiöblölt alsó köbölfafedélből.Eke az olajfák hegyén egy a katholikusok birtokában levő földalatti barlangból vétetett, közel Mária sírtemplomához s a Gethsemane kerthez,azon helyen, hol hagyomány szerint Krisztus e szavakat ejté: „Atyám, vedd el tőlem e poharat, azonban ne az én, hanem a te akaratod szerint tör­ténjék.“ A még fenmaradó idő arra fog használ­tatni, hogy a kő a tökélyig kikészíttetvén, ekként az alapra fektettessék, melyen ezen emléktemplom, az egész birodalom hálájának és hűségének e műve, emelkedni fog. — A fogadalmi templom épülethelyéről a „W. Z.“ e bővebbi közlést hozza: „A bemeneti kapu, melynél a Felségeik az ünnepély alkal­mával elfogadtatni fognak, ugyanazon helyen áll, hol egykor a templom főbemenete lesz, s némileg kisebb mérvben mutatja a jövő előcsarnok alkatát góth­ivekkel s átlátszó párkányzattal. E kapu felett e szavak olvashatók: „Domine salvum fac Impera­toren­ nostrum!“ Az oldalszegélyek gazdagon di­­szíttetnek füzérekkel s a fülkéket veres selyemmel verik ki. Ezekbe 6 szobor jő. A templom helyét je­lölő 24 zászló közöl a homlokzaton levő 4 zászló fehérvörös, a többi 20 lobogó a különböző tartomá­nyok színeit képviseli. Egy óriás zászló az oltársá­tor mögött a csász­­sast ábrázolja aranymezőn. Azon helyen, hol a templom kúpja fog építtetni, áll a 10 öl hosszú és 4 öl széles udvari sátor fehér és ve­res damasztból. Ama sátor, melyben az alapkő-leté­tel ünnepélyes cselekvénye fog végrehajtatni, az előcsarnok felé nyílt, s a virágokkal díszített oltár­asztalon kívül, a Sz. István templom keresztkápol­nájában levő Krisztus-kép gyász öntvényét mutatja. Az ünnepély alatt a férfi énekkar a néphymnuson kívül a Herbeck által zenére tett 25­ d. zsoltárt éneklendi. Az oltársátor és az udvari sátor közt egy 4 velenczei árboczon nyugvó mennyezet lesz Ő Felségeik számára felállítva. — A békeokmány 7 példányban,a legfel­sőbb szentesítéssel ellátva, készen áll az elkül­­detésre. Bud­ gróf tüstént megérkezte után ellen­­jegyzendi azokat. A szerződvények, pergamentre szépiró által vannak írva (csak az első oldal kő­nyomat), finom bőrtokba tétetvék, a nagy pecsé­tek aranyozott kupakba. Bud­ gróf megérkezte után néhány napra fényes diplomatiai ebéd fog a külügyministerium hotelében adatni. TARCZA: Néhány szó az önmozgony vé­delmére. Furcsa dolog az, mikor „Valaki“ ahhoz szól, a­mit sem látott, sem hallott. Furcsa dolog, ha „V­a­­laki“ a maga, vagy bárki által kigondolt örök­­mozgonyok képtelenségét szép tudákossággal be­bizonyítja , s aztán Tóth Pált teszi értük felelőssé, a­kinek önmozgonya pedig egészen más elvekre építtetett! így jön pedig „V­a­l­a­k­i“ a „B. H.“ 89- es 91-ik számaiban. Hosszú értekezésében sok igaz és sok okos van : csak az kár, hogy a mi okos és igaz, nem tartozik a dologra. Nem tartozik ugyanis a dologra azon szép de­monstratio, melylyel a hinláló gép, a felülcsapó, alulcsapó vizikerekek általi örökmozgonyok képte­lensége mutogattatik , s nem tartozik azért, mivel azokat sem Tóth, sem a „Pesti Napló“, sem a „Gaz­dasági Lapok“ elő nem hozták. A dologra tartozott volna ellenben Tóth P. önm­ozgonyát, vagy a­mint „Valaki“ elnevezte: ö­rökmozgonyát, — főképen pedig az általa e végre kigondolt centrifugal­­szivornyát tárgyalni, taglalni, (ha már egyálta­lán meg nem várhatta, mig az ígért rajz és bővebb leírás megjelent) s épen oly szépen — mint a vöd­rös stb. kerekeknél telte — megmutatni — de megmutatni ám, hogy a centrifugal-szivornya sem jobb a többinél. E helyett azonban V. úr úgyszólván szemünk láttára kigondol egynéhány perpetuum mobile-t, csak olyat nem, mint az enyém, s ekkor kérdi tő­lem : várjon hiszem-e, hogy ezen gépek magukat elegendő vízzel el bírják látni ? Erre megjegyzem ,­ hogy szerintem mechanikában a hi­tn­ek leg­kisebb helye sikesen, hanem csak a tudásnak, vagy legalább is a meggyőződésnek. 2) Nem hiszem tehát, hanem bizonyosan tudom, hogy azon erőmű­vek közöl egyik sem bírja magát a szükséges víz­zel ellátni. 3) Az én önmozgonyom nem olyan, ha­nem toto coelo aliud lévén, a felhozott okoskodá­sok által ugyan nem, de a logica arezon csapása mellett azokból vont hamis következtetések által igenis érdekeltetik. Ugyanis minő logica van abban, ha a hintáló gép magát új erővel, a fölül- és alulcsapó vizikerék és a szivattyú magát új vízzel ellátni nem bírván : a centrifugal-szivornyás pörgő kerékre rátogatik, hogy az sem bírja magát ellátni vízzel, és ez sem előbb sem később soha be nem bizonyíttatik! (Szükségtelen volna a centrifugal-szivornyát vé­denem, hiszen az megtámadva nem is volt, hanem csak egyszerűen elítélve, de nehogy az értetlenek V. úr által vízre vezettessenek, s ezen életre való találmány elé a különben is bőséges akadályokon kívül, már előre is olyak gördíttessenek, minőkkel a „józan ész emberei“ a gőzhajókat, gőzkocsikat, lenfonó­gépet évekig lehetetleníteni tudták — egy kissé megismertetem centrifugal-szivornyámat, me­lyet a „sapere aude“ látatlanul, kihallgatatlanul elitélt. Schirkhuber természettanában a Hebert,lopótököt, szívót, szivornyának nevezi, s innen vettem én is ezen elnevezést. A szivattyú — németül Pumpe—az, amit vizi fecskendők és kutaknál használunk. A kettő tehát lényegesen különböző, de az én bírálóm a ket­tőt egynek veszi. Az én vizi kerekemnek, pörge kerekemnek, tur­binámnak ezen szivornya szolgáltatja a szükséges vizet, a­mint mindjárt meglátjuk. Tudjuk ugyanis, hogy ha a szivornyának (héber­nek, lopótöknek) alsó végét például vízbe dugjuk, felső végén pedig a lyukból a levegőt kiszívjuk, az ekképen támadt üres térbe a víz felmegy. Oka az, hogy a levegő rugékony lévén, mindenhová, a­hol üres tért lel, benyújtózkodik; itt a viz útjában állván, s azon keresztül nem mehetvén, azt maga elött felnyomja. Ha már ismét szívok a szivornyá­­ból, lég helyett viz jön a számba, s bármeddig szív­jam, mindig jön után­a viz, míg csak a szivornya alsó része vízben van. — Ez azon „természe­tes és kézzelfogható igazság“, melyre az én önmozgonyom van alapítva. — Csakhogy az én szivornyámnál fölül nem szájjal szívják ki a vi­zet, mert arra a legszájasabb ember sem lenne ele­gendő, hanem a centifugakerő hajtja ki, s azért ne­vezem centrifugai szivornyának. Lássuk, mikép történik ez. Tegyük fel, hogy van egy cső, mely függélyesen áll, 32 lábnyi magas, és átmetszésében 1­2 lábnyi, s tele van vízzel: lesz benne 32 koczka lábnyi víz, melynek súlya 18 mázsa kerek számmal. A cső alsó vége egy szel­­lentyűvel van akkér elzárva, hogy fölfelé bocsátja a vizet, de alá nem­ Alsó és felső végein rövid, hegyes tengelyek vannak, s ezeknél fogva a szi­vornya vízirányosan forgatható. Felső végén kiáll két, vagy több nyilt cső, oly­ képen, mint mikor a talpon álló ember két karját kissé rézsútosan felnyujtja. Van a csövön lent va­lahol egy korong, vagy orsó stb. s erre van egy vé­­getlen szíj felvonva, mely a pörgekerekre is fel van vonva, úgy hogy ha ez utóbbi forog,a szivornyának is kell forogni. A mint már a szivornya forog, a ki­felé álló karjaiban levő viz meglódulván kilocscsan, s ez által hézag, üres tér támad a szivornyában, melyet a levegő betölteni törekszik, s mivel a ka­rok nyílásain a nagy erővel kitóduló vízsugarak miatt be nem juthat, egyedül az alsó végén me­hetne be, de ott is útját állja a víz, hanem azzal már bir, s azt maga előtt fel is tolja a szivornyába, épen úgy, mint a lopótöknél, kézi szivornyánál. Mi­vel pedig a szivornyából kihulló vizet a felső víz­tartó a turbinenek adja, ennélfogva a turbine min­dig forog s mindig forgatja a szivornyát, mely is­mét mindig viszi fel a vizet, a nélkül hogy, mint az én birálóm szeretné, csöbörrel kellene azt felhor­dani. Ez igy megy mindaddig, míg a szivornya alsó vége vízben áll; a víz pedig onnan­ el nem fogy, mivel a turbine visszaadja, s igy csak elpárolgás ál­lal fogyhatna el, a­mit azonban naponkint az alsó víztartóba öntött néhány szere, vagy a nagyoknál egy pár csöbör vízzel helyre lehet pótolni. Úgy hi­szem, mindenki átlátja, miszerint ezen forgatás sok­kal kevesebb erőbe kerül, mint ugyanannyi viznek felhordása, vagy felszivattyúzása. Van még ellenfelemnek egy vesszőparipája s ez a s­u­r­l­ó­d­á­s. Az én csöveim nem surlódnak, hanem csak forognak. Ez a botránykő. Ez alatt azt ér­tem­ , hogy nem dörzsölik egymást, mint p. o. a fogas­kerekek , malomban , órában stb. hanem csak tengelyeik hegyein forognak. Ez pedig igen csekély súrlódást okoz , melyet a fel­hajtott víz százszorosán fölülmúl. Épen úgy mondhatná valaki, ha csak 10 forinttal adós, ellen­ben 1000 forint készpénze van, azt, hogy ő nem adós, mivel adósságát mindig fedezheti s mégis marad pénze. Nem fogja tehát a súrlódás az egész erőt felemészteni, mint ellenfelem állítá, mert p. o. a felvett esetben , legyen a turbine 28 láb magas, s 1­0 lábnyi álmetszetű, kell neki egy másodpercz alatt 29­4 köb lábnyi viz, melynek hatása : 46,536 font; s ezt mind „el­nyelné“ a tűhegyen álló szivornyának horizontális forgatása ? — Kell—kell e forgatáshoz is erő, de hála Istennek van is ! Abból a 46,536 fontnyi erőből jut is, marad is. Nincs is legkisebb szükségem ellenfelemnek ab­beli nagylelkűségére, melynél fogva önmozgonyom­­nak csak azon esetre hagyja meg életét, ha az semmi sulylyal és súrlódással nem bir. Ellenkező­leg, én szecskavágásra stb. azon erőnek, melyet a turbinenek mathematice adni kellene, csak felét veszem igénybe, a másik felét a súrlódásra szántam. A felvett esetben még ez a fele rész is 54 lóerőt tenne, a­mely 54 lónak egész napi élelme csupán néhány vödör vízből állana, s még­sem fá­radna el soha! De szabad legyen nekem is egy kézzelfogható példával világosítani azt, hogy a turbine-hez kellő víznek felszívása nem veszi igénybe mindazon erőt, melyet ugyanazon viz, esésével adott. Tegyük, hogy azon kérdéses 32 lábnyi —­ 18 mázsányi —­víz egy 18 akós hordóban van s e hordó talpon, azaz fenekén áll; tegyük fel, hogy valaki azt, úgy fenekén hagyván, el akarná huzni, nemde mindenesetre 18 mázsányinál több erő kel­lene hozzá. Hanem annak a valakinek is van esze, s a hordót oldalt a dongáira fordítja, s kezdi hen­­gergetni maga előtt; ekkor már bir vele ugy­e, s annál könnyebben, minél simább és keményebb a föld, melyen hömpörgeti. Ha még a hordó két fene­kére egy egy tengelyt csinál, s azokat kerekekbe teszi, úgy még könnyebben boldogul, s annál in­kább, minél nagyobbak a kerekek. — Ez eddig hát mind igaz! De hát ha valaki azt a 18 akós hordót függőleges állásba teszi tengely hegyeire, s úgy forgatja horizontaliter ? Meri-e valaki állítani, hogy ekkor is 18 mázsánál nagyobb erő kell a forga­táshoz ? Ha pedig a 18 mázsa súlyú, 32 köb láb tar­talmú vizet, az említettem 32 láb magas és csak 1­0 láb átmetszetű csőbe zárjuk, és függélyes állá­sában tűhegyen álló tengelyeinél fogva körülfor­­gatjuk, ekkor mondom, mindjárt 465 mázsa erő kellene-e a forgatásra ? Nem kell tanult embernek lennünk, annak belátásához, hogy ide bizony ke­vés erő kell.­­ Ugyanis, a­ki úgynevezett száraz malmokat látott, emlékezhetik, miszerint egy vastag bálványoszlop tartja a rengeteg nagy kereket, a­mi együttvéve szinte nagyobb sulylyal bir, mint 18 má­zsa,­s a melyet mind a mellett is — ha üresen áll — a pajkos gyermekek malomkövestül együtt gyakran forgásba hoznak, míg a molnár el nem za­varja őket! Ezt azok kedvéért hoztam fel, kik nem törték erőművek fölött annyira az eszüket mint én és el­lenfelem. Ebből láthatják, hogy az én önmozgo­­nyomnál a pörgekeréknek vízzel ellátása, az álta­lam e végre kigondolt centrifugai szivornya által bizony lehető, hogy az nem agyafúrtság, nem rög­eszme, s nem az éretlenek vízre vezetésére való. Egyébként „effectus decebit.“— ígérve volt, hogy önmozgonyomnak bővebb leírása és rajza is fog következni; most már készül egy kis példány is, de ne várjon a kicsitől senki valami döntőt. Ugyanis a kő 3-szor, a vas 9-szer, az ón 11-szer oly nehéz lévén, mint a víz, hogy lehessen neki ki­csinyben a hol tehát a súly igen parányi, hatása! — A vízzel csak nagyban lehet valamit kezdeni, a rugókkal és súlyokkal pedig csak kicsinyben ! Tóth Pál, KÜLFÖLD, Anglia, London, april 18. Az alsóház april 15—ki ülésében Lindsey ezredes a hadügyi állam—altitkártól azt kérdé, ha várjon a franczia kormány ugyana­nnyi katonai érdempénzt adand-e az angol seregnek, a­hány angol tiszt s katona vett részt a krimi hadjáratban, vagy pedig a királynő választandja ki azokat, kik ezen kitüntetést meg­­nyerendik. Peel Frigyes azt válaszold, mikép ezen érdemjelek 1000-ből 10 embernek fognak adatni; következőleg szükségkép a legméltóbbakat kellend kiválasztani, mely kiválasztással Codrington tábor­nok­i tisztjei lesznek megbizatva. Ugyancsak Peel Frigyes Dunne ezredes kérdésére kijelente, mikép a II. Britannia szolgálatában levő külföldi csapatok elbocsátásának időpontját a körülmények határo­­zandják meg. Egyébiránt ezen csapatok nem fognak nyugdíjt kapni. A tiszteknek egy évi zsoldjukkal egyenlő kármentesítés fog adatni, az altisztek- s közkatonáknak pedig felényi. Ezenkívül ingyen fognak hónukba visszaszállíttatni. Erre Spooner előterjeszté a maynoothi r. katholikus papnövelde dotatiójára vonatkozó indítványát, s azt kívánta, hogy a ház bizottmánynyá alakulva határozza el azon kérdést, ha vájjon nem kellene-e meg­szüntetni az ezen intézetnek adatott segély­zést. Kijelenté, mikép­p sohasem fogta fel job­ban a kérdés fontosságát, s az az ellen föl­merülő nehézségeket, s azt óhajtaná, hogy a ház— ha lehet — vita nélkül szavazzon. Szónok a múlt évi bizottmány által előterjesztett jelentésre utalt, mely — szerinte — Rómába küldetett, mielőtt a ház elé terjesztetett volna, s a jelentés különböző részeit bírálván megjegyzi, mikép a biztosok által eszközlött vizsgálat épen nem volt komoly. Sze­rinte, ha a r. katholikusok híven megtartják egyhá­zuk tanításait, nem elégedhetnek meg mindaddig, míg csak legalább is egyenlő lábon nem állanak a protestáns egyházzal, következőleg­­ a házat arra sürgeti, hogy őt segítse, az egyház é s ál­lamban fenntartani az alkotmányt, mely — ha a ház előre nem gondoskodik — rövid időn meg fog semmisíttetni. ,M’ C­a­n­n erre a may­­naothi papok által nevelt izlandi r. katholikusok lojalitását magasztalá. — Black az indítványhoz azt akarta hozzácsatoltatni, mikép az izlandi vallási testületeknek adatott többi parliamenti kiváltságok ugyanazon rendszabály alá vettessenek , mint a maynoothi papnövelde dotatiója. Castlerosse lord hevesen tiltakozott Spooner indítványa ellen, mint a­mely a házat vallási viták küzdterévé alakíti át. Egyébiránt védelmező a maynoothi dotatiót, mint szerződésen alapuló jogot. Palmerston lord mélyen fájlalta, hogy Spooner kötelességének tarta ezen kérdést újra a ház elé terjeszteni, ő politikai szempontból a maynoothi dotatiót úgy tekinti, mint a­mely oly kötelezettségből ered, mit a parliament tartozik megtartani. A­mi az ezen papnöveldében adatott oktatást illeti, szónok azt eredményeiből ítéli meg, s kérdé, ha vájjon volt-e valaha Izland legálisabb s nyugottabb, mint jelenleg. Ezért ő Pitt s Peel Robert példáját követve, egy oly intézet fenntartására szavaz, mely Angolország nagy része papságának eszközöket szolgáltat arra, hogy a hon keblében nyerhesse meg a szükséges oktatást.­­ Erre Black módosítványa 253 szavazattal 21 ellen elvettetett, s később Spooner indítványa 159 szavazattal 133 ellen elfogadtatott. Erre a ház bi­­zottmánynyá alakulván, Spooner engedélyt kért egy indítványán alapuló bili előterjesztésére. Mi­után a bizottmányi ülés felfüggesztésére czélzó két indítvány elvettetett, a bili előterjesztésével enge­dély megadatott. Az a­l­s­ó­h­á­z 16-ki ülésében F­a­g­a­n-nek azon bilije, miszerint bizonyos oly adók, melyek az iz­landi földbirtokot az angol egyház javára terhelik, eltöröltessenek, megbukott, Hamiltonnak azon módosítványa fogadtatván el, mikép a második fel­olvasás hat hónapra halasztassék el. A felsőház tegnapi ülésében Elgin lord a hadügyi államtitkártól kérde, ha vájjon igaz , azon hír, mikép a kormány tetemesen szaporítni szándé­kozik a Canadában levő britt haderőt. Erre Pan­­mure lord így válaszolt: „Ezen házon kívül álta­lánosan azt hiszik, hogy legközelebb tetemes számú csapatok fognak az észak-amerikai angol birtokokba indulni. Igaz ugyan, hogy mi oda visszaküldeni szándékozunk bizonyos számú ezredeket, melyek a háború szükségei végett onnan kivonattak, s nem valószínűtlen, mikép a seregnek tervezett új szer­vezete következtében az észak-amerikai angol bir­tokokban levő haderő kissé szaporíttatni fog. De azon vélemény, mintha mi ezen tartományokba leg­közelebb egy aggressív működésre szánt számos hadtestet fognánk küldeni, egészen alaptalan. Azt is állítják, mikép tetemes mennyiségű hadiszerek vannak útban az észak-amerikai angol birtokok felé. A valóság abban áll, mikép a háború alatt az ottani raktárakból szinte minden hadiszert kihoz­tunk, s most csupán az szállíttatik vissza ezen rak­tárakba, mi azokból kivétetett.“ A l­o­r­d-m­a­y­o­r tegnap a M­a­n­s­i­o­n­ h­ouse­­ban lakomát adott az új amerikai követ Dallas tiszteletére. Miután a lord-mayor igen békülékeny szellemű toastot mondott a követért, ez utóbbi vá­laszában így nyilatkozott : „Higye el ön mylord, mikép nem lehet, s valóban nincs is más óhajtásom, mint minden tehetségemet s erőmet föltétlenül a legteljesebb egyetértés s a legbarátságosabb vi­szonyok helyreállítására használni fel. Ily eszme ál­tal lévén lelkesíttetve, s ily czélra törekedvén, ha mégis hajótörést szenvednék, s mivel ez megtör­ténhetnék, azt valamely oly fensőbb oknak, s oly bevégzett ténynek kellene tulajdonítni, mit még a legszilárdabb s legőszintébb kibékülési óhajtás sem semmisíthetne meg.“— Ezen szavak zajos tetszés­sel fogadtattak, míg a zenekar az amerikaiak nem­zeti dallamait játszá. A „Times“ bécsi levelezője biztossággal állítja, mikép a békeszerződésben kimondatik,hogy a fekete­tenger melletti cserkesz erődöket nem le­­hetene újra fölépítni. A szerződésnek ezen pontja a háború utáni status quo-n alapult. A „M. Post“ párisi levelezője azt állítja, mikép a congressus a legutóbbi időben a következő részletkérdésekkel foglalkozott : a Dunáni szabad hajózással, a fejedelemségek belszervezetével s ha­táraik kijelölésével, s a törökországi keresztények helyzetével. Három bizottmány neveztetett ki az összes szerződő hatalmasságok tagjaiból. Piemont kizáratott a fejedelemségekre vonatkozó kérdést illetőleg. A „Globe“ szerint Albert herczeg a nyár foly­tában rövid látogatást teend Parisban oly czélból, hogy a királynőt a cs. herczeg megkereszteltetésén képviselje. Francziaország, Paris, ápril 18. Ma a „Mo­niteur“ jelenti, mikép Hilpert, bade­ni tábor­nok a hűség s a zähringeni oroszlán rendjeinek díszjeleit a császárnak átnyújtá. A congressus, mint már a „Moniteur“ köz­léséből tudjuk, 16-n bezáratott. Az „Indep­­beige“ párisi levelezői szerint az utolsó ülésben az olasz ügyről hosszas viták folytak volna. Egy rajnai lap levelezője szerint W a­­­e­w­s­k­i gróf rövid beszédet intézett a tagokhoz, melyben azok­nak szerencsét kívánt titoktartásukhoz, mely iránt fényesebb bizonyítványt kívánni sem lehet ama hamis tudósításoknál, miket a legelterjedtebb lapok hoztak. Egyszersmind azon reményét fejezé ki, mikép a meghatalmazottak a megerősítések kicse­réléséig ezen titoktartáshoz ragaszkodandnak. Az utolsó értekezleti ülésről annyit tudni, hogy abban a congressus W a­­­e­w s­k­y grófnak köszö­netet szavazott. Gr. Buol és b. Manteuffel ma reggel el­hagyták Párist. Manteuffel elutazta előtt a be­­csület legio nagykeresztjével diszíttetett föl. A többi első rangú teljhatalmazottak, kik ezen kitüntetés­ben már részesültek, a császártól gazdag ajándé­­­kokat kaptak. Gróf Buol egy gazdag asztali készü­léket s Al­­ pasa pompás csészét nyertek. Mindkét tárgy valódi mestermű a séversi porczellángyárból. Ezenkívül utolsó szerdán a császár a congressus bevégzése után minden tagnak egy példányt küldött az „Iconographie grecque et romaine“ cz. nagy munkából, Párisban tartózkodásuk emlékeit. — Gr. C­a­v­o­u­r Londonba tett kirándulást; lord Cl­a­­r­e­n­d­o­n holnap utazik el. Az „Indép. belge“-nek egy C­a­l­a­i­s­b­ó­l 18—ról kelt sürgönye szerint, C­a­v­o­u­r gróf, unokaöcscse­s kíséretével együtt a múlt éjjel C­a­l­a­i­s­b­a érke­zett, s 18-dikán 8­2 órakor Doverbe indult. S­e­e­b­a­c­h báró párisi szász követ ugyanazon gőzössel indult el. A „Journal des Débats“ egy hosszas czikkében, miután a békeokmány alakjáról s az ahhoz csato­landó mellékletekről némely oly részleteket közlött, mik semmi újat sem tartalmaznak, azt fejti ki, mikép ama modor, melyben Poroszország az érte­kezletekbe fölvétetett, s melyben részt vett a ta-

Next