Budapesti Hírlap, 1856. szeptember (203-226. szám)

1856-09-16 / 214. szám

Legjobban fizettetik a csetneki dohány, de az jósága mellett holdanként csekély mennyiséget, alig 2—3 mázsát terem; azután a szivartakaró le­velek, melyeknél azon igen fontos előny is van még, hogy áruk igen állandó. Egyébiránt a pipado­hányok átalában jobban fizettetnek, mint a többiek* a szivar-dohányok ismét jobban, mint a bámériak Pesti beváltó kerületben Szolnoki beváltó kerületben Aradi beváltó kerületben Debreczeni beváltó kerületben N.­Károlyi beváltó kerületben V.-Naményi beváltó kerületben Tolnai beváltó kerületben Barcsi beváltó kerületben Magyarországon átmérőleg Legnagyobb hasznot hoz tehát a dohánytermelés a barcsi kerületben, holdanként­­ 65 pft nyers jö­vedelmet, a­hol nem legnagyobb áru, de­ egyszers­­mind legtöbb, holdanként 17 mázsa, dohány terem egy holdon; legkisebb hasznot ad ellenben Nagy­ Károly vidéke, holdanként 60 pft nyers jövedelmet, hol közép áru , de egyszersmind legkevesebb , 7 mázsa dohány terem átmérőleg egy holdon. Azon adat, miszerint előbbi években Nagy-Károly vidékén is 11 — 14,Vásáros­namény vidékén pedig 16 mázsa dohány is megtermett egy holdon, s egy hold do­hány föld ekkép 101 és 98, illetőleg 111 és 124 pft bruttó jövedelmet megadott, világos feleletet ad azon fentebb feltett kérdés iránt, hogy mi az oka e vidékeken a dohánytermesztés hanyatlásának? Úgy látszik egyedül a trágyázás­ elmulasztása. A több évig trágyázás nélkül dohány alá használt föld alá­­végre a legnagyobb képesség mellett is megta­gadja a bő termést. Hogy több részben e körül­ménynek , mint sem a m­últ évben nagy mértékben uralkodott vízáradásoknak (melyeknek némi be­folyását egyébiránt szintén tagadni nem lehet) kell tulajdonítani a hanyatlást, bizonyítja : mert Namény vidéke jobban fentartotta magát, mint a nagy­ ká­rolyi vidék, holott jobban, ki volt az áradásoknak téve. Somogyban, Barcs­ vidékén és Tolnában az óriási előhaladás emeltyűje egyenest a trágyában fekszik. G­a­­­g­ó­c­z­i Károly: Becs, sept. 12. A Azon nem indokolatlan aggály, miszerint a vasutmunkálatok tömeges foganatba vételével tete­mes kézhiány s magas munkabér leend érezhető^ e y^^^gk^vezetőit oly eszközökről­ gondoskodásta­nul, külföldi munkásokat beterelni, magában dicsé­retes, de nem csekély nehézségekkel jár; a mesz­­sze földről jövő proletár, mellékesen megjegyzendő­, hogy saját költségén leggyakrabban nem­ is jöhet, nagyobb előleges költség mellett fáradságát oly olcsón áruba nem bocsáthatja, mint a hadi; azon­kívül az éghajlat­i életmód szokatlanságá­lal fogott tömeges betegedésétől is lehet tartani, s végre ha a munkára haszonvehetlen, vagy a vállalkozók köl­tségén volna ismét kiutasítandó, vagy az országba is a koldulék seregét szaporítandja. Van a birodalom­ban, s hazánkban munkátlan s munkaképes kéz elég; csak felkeresni kell tudni, vagy­­­ kénysze­ríteni ; igen is kényszeríttetni vélnék a m­lnképes dologkerülőt, milyenek nem hiányoznak, a­rígazat úgy a hogy kihúzók, télen az irgalom va­gy bűnből élők. De nem elég a munkást lehozni a munka színhelyére , hanem lételéről is kell gondos­kodni ; ha élelmezése egészen a munkásra van bízva, félő,, hogy vagy épen nem vagy csak igen nehezen s drága pér­zeti reend képes legegyszerűbb szükségeit fedezni; ellenben a legtöbb vasutaknál szokásos élelmezési rendszer még kárhozatosabb, ugyanis, mint a pesti vasútnál valók, legcsekélyebb ára van pedig a fekete bur­­nót dohánynak; d) Az itt előbocsátott a) és b) pontok alatti ki­mutatások összevetéséből világosságra jön, hogy melyik vidéken mennyi volt a különböző években egy hold dohány föld nyers- vagyis bruttó jöve­delme. Ezt kiszámítva következő táblázatban muta­tom ki : is hajdan történt, s most a nyugati pályánál hallo­más szerint divatos,a munkást élelmi szükségletei fe­dezésére nézve az illető építési terület felügyelőjére utalni, a lehető legmeggondolatlanabb módszer. A vasútépítés oly rendkívüli alkalom, ha mindjárt évekig tart is, a munkabér oly tetemes, misze­rint arról kell gondoskodni, s lehet is, hogy a mun­kás egész keresetét el ne költse vagy fecsérelje azon idő alatt,míg munkában van,hanem fáradsága valamely csekély megtakarított gyümölcsével tér­hessen vissza házához, hol tán szűkölködő család vár reá. Az említett élelmezési módszer, mely sze­rint a munkás attól kénytelen venni élelmet, s ita­lát, kitől szerződtetése, elbocsátása, szóval pilla­natnyi tétele függ, annak kíméletlen föláldozása nemcsak hogy kénytelen a drágán fizetett rész és romlott eledellel megelégedni, hanem egész keresetet olt kénytelen el­enni, s el­inni, s a fel­ügyelő szemében legkedvesebb munkás az, ki leg­több pálinkát iszik, s a ki tán nem is iszik, szol­gálatából elbocsáttatik. Itt tehát jutalom van tűzve a korcsdőzsölésre, büntetés a józan takarékosságra. Ez igen komoly társadalmi momentum.Képzeljük a mindkét nembeli munkások közös együttlétét,és a ta­­nyázását,fontoljuk meg,hogy rövid idő alatt százeze­­rek fognak a nép köréből e viszonyokba lépni, s nem lehet a köz­erkölcsiség veszélyeit, a társaság legalsóbb rétegeibe csöpögtetett méreg pusztításait nem sejteni, nem rettegni. Akármi, de valaminek kell itt történni maguk a vasutigazgatók részéről. A korcsmáztatást el kell választani a munkaelöljá­róságtól, s minden hierarchi­us szereptől, — ka­tonai módra rendszerezni a munkások osztályozott tömbjeit, mind a tanya, mind főkép az élelmezés tekintetéből; tudjuk, hogy a katonának erőteljes s tekintve csekély zsoldját, jónak mondható élelme fejt meg. — Ha az illető elöljárók s igazgatók ezen rendszabályokat erélyesen kezdeményezik, az annak előnyeit csakhamar tapasztalni fogott munká­sok hamar hozzá fognak szokni, s önkényt is alakítanának ily egyleteket. — Azon kell lenni, hogy a szegény munkás ne térjen vissza tűz­helyéhez mint az erkölcstelenség propagandistája, zsebre koldusán, lélekben romolva , hanem egy kis közbejö­t­ti é n v é tre­n k n k mvitett f I KM 1 3 S’S tol függ, átok legyen-e vagy áldás az anyagi hala­dás, s annak főmozdonya, a vasútépítés. Melyik beváltó kerületben ? Egy hold dohány termő földnek brutto jövedelme volt 1852/3­­ 1853/4 185% 185% é­vben pft | kr pft kr pft kr pft kr 50 26 110 16 111 33 1132 60 19 80­­ —r . 105 12 106 14 48 59 87 34 70 40 89­­16 51 55 112 46 1328 94 41 62 43 101 19 98 14 602 56 19 111 36 124 59 69 12 10 55 96 34 107 50 101 53 1403 107 10 179 45 165 54 50 15 96 24 101 10 996 TÁRIJZA. Nemzeti színház — Heti szemle. V­asárnap Tündérlak Ittagyarhonban­. Hétfőn Lisz F­e­r­e­n­c­z­i Akadémiába ; kedden Észak csillaga térdén Essex gróf (másodszor) ; csütörtökön Zsidósul pénteken A fogház ; szombaton Kunok. A heti előadások egész sorozatát elhomályosító iszt Ferencz hangversenye­k nagy fénye által; színház teljesen ki volt világítva. Helyesen ! A vuház igazgatósága jól tudta, amnikép a közönség jj része épen annyira vágyik látni, mint hát íi. Látni a művész-karmestert, ki oly iszonytlan zavarja s ismét lecsendesíti a hangok hullámait, kesült a f­e­n­y­v­e­r­é­s­é­v­e­l. A zenéről, a vá­gatott közönség tapsairól már Volt SZó lapunknak s rovatában. Mi e műélvezet, csodálkozás és ifényben úszó estnek csak egyetlen intermezzo ál, egy kis részletéről akarunk e helyen szólani, iben drámáinknak is Szó engedtetek. E szót Plassilda színházunk érdemes tagjakérte fának. Benne volt azon elszántság, s mi tagadás ne­m azon méltánylandó dícsvágy, hogy a sza­­müvészetet ez est többnemű versenyén képvi­­i A dicsvágy nem fut, hanem a legszebb vágyak­­ tartozik a művészetben, k­iint számos más nyil­­s pályán, s Komlóssi I. kiérdemelte már­­fogva a közönség egyik részének tapsát. De kell jól jegyezni, e taps a reflectio és nem az adtatás tapsa volt: az egyént, mint drág­t képviselőjét illette s nem a művészetet, mely önkénytelen tapsokra iragad. Ne vegye az olvasó szőrszálhasogatásnak, a mit biondék. A dolog igen egyszerű. Komlóssi I. e. szavalásában némely állandó hibáit láttuk föltűnni, melyeket bátrak le­szünk elősorolni. Először is mindenekelőtt a k. a. rendkívül nagy hajlamot mutat az üres setilimentalismus iránt. Sze­reti a patkóst még akkor is, midőn az­­ulcsap az élethűségén s a szenvedélyek valódiságán, szereti az érvelgést, még akkor is, midőn az hiú ábrándok­kal, üres phrasisokkal, édeskés szavakkal takargatja az érzelmi szegénységet. Hogy ily elemekből álló sz­erepeket választ legörömestebb, kitűnt ez esti szavalásából is. Szabad választás Volt engedve neki az összes magyar irodalomban. Előtte állott a magyar iroda­lom minden virága Kazinczy és Csokonaitól, Vörös­marty-, Petőfi- és Arányig. Választhat vala a leg­­látogatóbb szenvedélyt megéneklő daloktól, a legsze­lídebb fájdalmat és örömet zengő darabokig, a be­szédektől s a legkülönneműbb balladáktól a számos elegiákig minden jeles költői műveink közöl, s ezek­­ közt oly számos volt volna méltó, hogy a nemisme-­­­rőitek bemutassa, s az ismerő előtt újjá tegye, a szavalás lelket életet adó művészete által! S e roppant változatosság és gazdagság mellett a k. a. már többször választá azokat, melyekben a szóda­gály, álpathos s a declamatori hang csengése alatt eszme és érzelemszegénység lappang, s melyekben a gondolatok elkopottsága miatt semmi sem képes meglepni és megragadni. Tárkányi „Stuart Máriája“ még csak a figyelmét sem bírta lekötni a közön­­s­ségnek. Nem volt benne egy eszme, egy fordulat, s egy hatálylyal kifejezett érzelem is, mely figyelmet kelthetett volna, úgy hogy a közönség csak azt várta, hogy minél előbb vége legyen a hasztalan fáradságnak, melyet a k. a. e költemény elszavalá­­sára önkénytesen vállalt el. De maga a szavalási modor sem volt ment a ki­fogástól. A k. a. szavalásában legtöbbnyire a ter­mészetesség hiánya az, mely művészetének meg szokott ártani. Néha elnyújtva mondja a szavakat, máskor túlságos gyorsan. Első esetben untat, má­sodikban nem kísérhető figyelemmel, s mindkét esetben gyermekesnek tűnik fel. E gyermekesség sokszor a leczkefölmondás jellemét viseli, melynek ha okait közelebbről vizsgáljuk, tán mindig a hibás hangsúlyozásban fogjuk találni. Nem mintha a k. a. a szavak második, harmadik tagjára helyezné a súlyt, hanem épen ellenkezőleg az a hiba, mikép néha csaknem minden szó első tagjára súlyt he­lyez, másszor egy mondatban egyetlen szóra sem, hanem, gyorsan, egyetlen lélekfelvételre s egy hangon mondja föl az egész mondatot. Egy harma­dik esetben nem azon szóra fekteti a súlyt, melyre a mondat értelménél fogva kellene, így pl. a k. a. az elszavalt versben, melynek szavait m­ém idézhetjük, amin t-re helyezett súlyt egy mondat közepette, mi igen szokatlanul hangzik nyelvünkben. Ha pl. valaki e helyett: ingó mint a NÁDszál, így mondja: „Ingó MINT a nádszál“ nem csodásan hangzik-e ? Mindezt igen csekély dolognak tarthatja valaki, s a helyes hangsúlyozás törvényeinek fölemlítésé­­ben kicsinyességet láthat; de ekkor csekély do­lognak kell tartania azt is, mikép K o m l ó s s i I. évek óta bizonyos nótára szaval, s kicsinyesség kell látania azt is, mikép színházunk egyik érde­mes tagjának szavalása legmélyebb arra szolgálhat­­ példányul: hogyan nem kell magyarul sza­valni ! A k. a.-nak egy másik állandó hibája az épen oly hangos mint szilaj kiáltás, melyet egy szóba fog­lalva ordításnak nevezünk. (Ez az egy szó le­het itt teljesen kifejező— s ezért bocsánatot re­mélünk érette.) A színész épen úgy, mint a költő, átengedheti magát az indulatnak egy bizonyos fokig, — s a színésznél, a kiáltásra nézve ezen fok , ezen elválasztó határvonal tovább semmivel sem terjedhet , mint mennyire a hang s a beszélő műszerek kelleme terjed. Lehet, sőt van is oly szavaló és éneklő művész, kit a ter­mészet oly gazdagon ajándékozott meg hang te­kintetében , mikép leghevesebb fölkiáltásai sem válnak művészietlenekké ; — de ha ezen sajátságu­kat —­­­s meg kell jegyezni — nem legnagyobb érdemüket), egy kevesebb természeti adománynyal biró utánozza, mindig túlmegy a művészet ha­tárán, — holott, ha az illő és a természet által ki­mért korláton belül maradna, művészete épen annyi tetszésben és méltánylásban részesülne, mint azé, ki nagyobb erő felett rendelkezhetik. — íme, ez az, mit okszerű művészi gazdálkodásnak nevezhetünk, s melynek egyedüli alapja az ö­n­i­s­m­­e­r­e­t. Az ön­ismeret az, mi idősb Lendvainak főtudományát ké­pező a hang dolgában,­­­s mit több színészünknek ajánlhatunk. Az önismeret igen nehéz tudomány, s e lényeges pontra nézve legjobb szolgálatot az idegenek figyelmeztetése tesz. Shakespeare „Julius Caesar“-jában olvassuk : Cassius...........Jó Brutus szólj, láthatod-e önnön arczodat ? Dorosma, sept. 9. Kis Kun Dorosma katholikus község lakosai örvendetes s emlékteljes napot éltek sept. 8-án. F. Roskoványi Ágoston váczi püspök , maga az itteni díszes szentegyházat a község alázatos ké­rése következtében fölszentelendő — a szomszédos sz. kir. fárosból, hová vaspályán érkezett, K­r­e­in­ni­­nger Antal prépost­t­aga, s több főtiszt, urak kíséretében Dorosmára jött. Már a dorosmai határban a községtanács küldöttei által köszönő beszéddel fogadtatván, innen díszes bandérium s a cs. k. csendőrség előlovaglása mellett a két sorba állt nép ajtalos éneke, harangzúgás és mozsárdurrogások közt a városba bevonult s a lel­kész lakba szállván a község hivatalnokainak tisz­telgését elfogadni kegyeskedett. — Még az nap az egyház körül, hol csinos sátor alatt oltár és szent ereklyék állottak, a szokásos szertartások megtétettek. Más­nap sept.18-án elvégezé püspök e méltósága az egyház felszent­elési cerimoniát, mit roppant sokaságu nép ájtatos imái közt püspöki sz. mise követelt. — A paplakban tartott több mint 50 terítékű s a szegedi zenészek helyes játékával fű­szerezett, s lelkes toasztokkal emelt ebéd után — püspök , meg a 20,000-re menő nép szívélyes bu­­csuzásai közt ismét eltávozott. Számos papi és vi­lági vendégeken kívül jelen volt ez ünnepélyen megyei főnökünk Jankovich György főkapi­tány, járási kapitány B­a­r­­­s­i­k Márton , és Sc­hr­a­in I Jakab cs. k. csendőr-kapitány s több urak. — Estve fényes bál zárta be az ünnepet, melyet főkapitányunk is meglátogatni kegyeske­dett. — Más­nap eltávozván vendégeink, sze­rény városkánk ismét oly csendes és néma jön, mintha az elmúlt kedves napokat gyászolná. fu­rpihirek és események. Budapest, September 16 . Liszt Ferencz f. hó 13-a a bécsi éjjeli vonat­tal eltávozott körünkből. Csak legbensőbb barátait értesítette elindulásáról. Valamint jövetelekor, úgy eltávozásánál is szerényen ki akarta kerülni a zajo­sabb tisztelgéseket, és egyszersmind a bucsúzás ne­héz perezét is meg akará magának könnyíteni. Ígérete folytán azonban mielőbb meglátogatandja ismét szü­lőföldét, mely őt most is annyi szeretettel és tiszte­lettel tüntette ki. Az újpesti birtokosok múlt vasárnap a szüret megtartását f. hó 25-ére határozták. A szt.-Endrére megnyitott gőzhajós járatoknál fogva az idén számos pesti vendég fogja az újpesti szüreteket élénkíteni. * Az iskolai év beálltával a vidéki szülőknek egyik fő gondját képezi az, hogy gyermekeik számára a fő­városban jó ellátást és lelkiismeretes fölvigyázatot szerezzenek. Erre nézve igen czélszerű volna, ha az iskolai elöljáróságnál mindazon élelem és szállási­adó házak föl lennének jegyezve, melyek az idegen szülőknek biztos tudomás után ajánlhatók. Az ily jegyzék mind idő­kímélés, mind egyéb tájékozás te­kintetéből igen hasznos szolgálatokat tehetne a szü­lőknek, s a tanuló ifjúságnak. Ezúttal alkalmat ve­szünk magunknak az illetőket egy tisztes családra figyelmeztetni, hol a folyó iskolai évre két növendék számára élelem és szállás, továbbá azoknak szorgal­mukra­ hű felügyelet ajánllatix: bővebb tudósítást nyerhetni kigyó-utczában 4 sz. a. 17 ik ajtó. * A légszeszvilágitási készületek Pesten gyorsan haladnak előre s a munkák erélyes vezetése mellett remélni lehet, hogy november elsején utczáink már légszeszszel lesznek világítva. Az igazgatóság gén­­gyors folyamát akadályozhatná, s legközelebb "lég­szeszgyárhelyiségének ajtain olvasható, miként a sű­rű látogatások általi munkaháborítás kikerülése vé­gett, a belépés csak azoknak engedtetik meg, kiknek a gyárhelyiségekben valami dolguk van. * M­a­t­ó­k Béla úr kijelenti, miként az általa ki­tűzött magyar zenedarabok pályá­zati határidejét év dec. 1-ig meg­közelebb tudatni fogja, annyit azonban már eleve is szükségesnek lát kijelenteni, hogy köztük Erkel Ferencz úr is szíves lesz részt venni. * Korpályázat. Ki a jelenleg élők közt hazánkban a legvénebb ember ? e kérdésre minap a „Magyar Sajtó“ egy izraelita mészárost mutatott be, ki m­ár 109-dik évébe jár; közelebb azonban a „P. L.“ nagyváradi tudósítója egy még idősb oláhasszonyról emlékezik, ki közel a Királyhágóhoz egy magányos házban lakik és már a 122-dik évét is túllépte. E nő még mindig jó erőben van, s maga készíti szegény ebédét, mely többnyire növényeledekből áll. Ez öreg asszony alakja már egészen múmiává aszott ugyan össze, arczát ezer meg ezer ráncz barázdálja, de szeme folyvást élénk és tiszta, s fogai egy cseppet sem hiányosak. Egyedül és elhagyatva él a Király­hágó csúcsán levő házában, és­ a­mi rá idézve a legkel­lemesebb lehet, kiváncsi utazók nagyon ritkán há­borgatják. Iskolai közlés. A losonczi helv. hitv. tanintézet ad­dig is, mig azon intézkedés, mely pénzalapja gya­rapítására létetett, óhajtott sikert eredményezne, négy osztályú gymnasiummá alakíttatván, oly czél­szerü szervezetet nyert, mely mind a m. kormányi követelményeknek, mind a tanerők s előadandó tár­gyak közti kellő aránynak, mind az öt tanár által vezetendő tanulók fokozatos haladásának s igy a szülők várakozásának is megfelel. A nyilvános ta­nítás f. é. October 1-je napján veendi kezdetét. Mit az érdekeltek tudomására juttatni ezennel sietünk. Losoncz, sept. 10. 1856. I Az igazgatóság. I U______ I AUSTRIA! BIRODALOM. Bécs, sept. 14. 6 cs. k. Apostoli Fel­sége báró Schleisznigg cs. k. karantáni helytartóhoz a következő legmagasb kéziratot mél­­tóztatott legkegyelmesebben intézni: „Kedves báró Schleisznigg! Azon vetélkedés, melylyel Karantén herczegségein lakosai, Nekem és a Császárnénak köztük megjelenésünk feletti örömüket s ha ragaszkodásukat tanúsítani töreked­tek, hazájok szépségeinek hatalmas hatásán kívül legkellemesebb visszaemlékezéseink közé tartozik, mire nézve önt megbízom, hogy azt derék karan­ténjaimnak köszönve kifejezze. — Egyszersmind az ország közintézeteinek állapota, valamint az ügyvitelben Általam tapasztalt rend felett örömmel fejezem ki megelégedésemet. Klagenfurt sept. 10. 1856. Ferencz József s.k. — A cs. k. Felségeik hegyi kirándulásáról, melyet Heiligenblutból tenni m­éltóztattak, a „Kla­gend Z.“ következőleg tudósít : „F. hó 7-dikén . Felségeik a jégövedzte Groszglockner tövében a Pastercze-jéghegyhez értek. A különben oly csen­des Heiligenblutban már regg. 3 órakor élénkség és nyüzsgés uralkodott. A vasárnapi isteni tiszte­let után, melyen Császár és Császárné 0 Felségeik résztvettek, megindultak a legmagasb uraságok, herczeg Taxis Császárné 0 Felsége udvar­mestere, gr. Grün­ne ah­agy Császár 0 Felsége főhadsegéde, Müller ezredes és F­r­i­e­d­e­r őragy kíséretében a­ Pasztercze jégcsúcsra. Császár Ő Fel­­sége az egész nehéz utat fel és vissza gyalog tette meg. Császárné Ő Felsége kíséretével együtt az út legnagyobb részét lóháton tette. Heiligenblut számos lakosai és több kalózok csatlakoztak a hegyi utasok­hoz. A keskeny ösvény meredek hegylejtőkön ke­resztül, melyeket többnyire erdők boritnak, mintegy C-ti t • ■ — * ' — D-i—~ 1.Jp/\lnXLoa vonal, mely­­nek helyén Heiligenblut ezen védszentje egykor ha­lálát találta. Az ősrégi oltárképet, mely e szent tör­ténetét 16 mezőben ábrázolja, megszemlélék Ő Fel­ségeik. Messze lent a vándor lábai alatt zsíg itt az ifjú Moll, a­mint a Pasztercze jegei közöl kisza­kad , sokféle habzó eséseket képezve. Az el­lenkező sziklafalon a Leiterpatak szédelgő ma­gasságból zuhan le. Itt lépésről lépésre tisztább és frisebbé lesz a jég, a tenyészet folyvást szegé­nyebb és silányabb, a fanövényzet végre teljesen megszűnik s csak illatos havasi virágok díszítik a zöld szőnyegeket. Egyes hópelyhek tűnnek föl, mig végre több helyen hógörgetegek vagy suvata­gok által képezett hótömegeken kell áthaladni. Távolból pedig felmerül a láthatárban a sok­felé szakadozott havasi­ csúcs, kékzölden csil­­lámolva a napfénynek alatta. Három órai ván­dorlás után végre ő Felségeik a havasi csúcs tövében létező vándor­viskóhoz értek. E dicső ponton, hol igen szép kilátás kínálkozik, a Pasz­­terezre és magára a Glocknerre, a legmagasb ura­ Ságok reggelezni méltóztattak. Császárné Ő Felsége itt elmaradt, m­ig Császár Ő Felsége a­­magas nye­regére, egy a Pasztercze csúcson felül magasra

Next