Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)
1856-10-25 / 248. szám
24.. October 24.1856, Pest. Péntek. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési •iíj: Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: fél évre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számit,tátik -r- Egyes szám 20 pfcr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ík az. a. 1-ifi emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van : Egyeten-utczábím, 2-ik szám alatt, földszint. HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a lap* kiadó hivatalában, Egyetem-utca, 2-dik szám , földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellette pénzzel együtt bémentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre...............10 — Pesten előfizethetni a 1 u 1 i r t kiadóhivatalában. (Fgyetemi utcza 2-ik sz. a takarékpénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv , a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt oklevéllel Koffmann Antal cs. k. nyug. alezredest és a nagyszombati tébolyda parancsnokát mint az austriai cs. vaskoronarend III. osztályának lovagját, e rend szabályainak értelmében az austriai birodalom lovagrendjébe legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. Apos toli Felsége f. é. aug. 4-én kelt legf. határozata által dr. Hoffmann Emanuelt eddig a klassikai philologia rendkívüli tanárát a gráczi egyetemnél, ugyane tanszak rendes tanárává a bécsi egyetemhez legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apos toli Felsé ge f. é. oct. 8-kán kelt legfelsőbb határozata által dr. Linker Gusztáv magántanitót a bécsi egyetemnél a klassika philologia rendes tanárává a krakói egyetemnél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége Ischlben f. é. oct. 12-én kelt legmagasb határozatával bankigazgató Benvenuti János lovagot bankkormányzói helyettessé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége Ischlben I. évi oct. 19-n kelt legmagasb határozatával a krakói országos törvényszéknél üresedésbe jött országos főtörvényszéki tanácsosi állomásra Schubert Albert ottani országos főtörvényszéki tanácsost legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept 26- ki legmagasb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a bolognai cs. k. katonai és polgári kormányszékhez beosztott első osztályú rendőrbiztos Kaus Ferencz a pápai szentsége által neki ajándékozott Gergely-rend kis keresztjét elfogadhassa és viselhesse. A pénzügyministérium Szentleány József aradi pénzügyi tanácsost és pénzügyi járásigazgatót, a n.váradi orsz. pénzügyigazgatósági osztály területére pénzügyi tanácsosul áthelyezte, egy második pénzügyi tanácsosi állomásra ugyanezen területen Rosti Eduárd Budapest-városi adóválasztmányi titoknokot s ugyanezen orsz. pénzügyigazgatósági osztály titoknokát, westersheimi Wettstein Józsefet aradi pénzügyi tanácsossá és pénzügyi járási igazgatóvá kinevezte. A pénzügyministerium Konopasek Auguszt fináncztanácsost a nagyváradi orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál a soproni országos pénzügyigazgatósági osztályhoz áttette, és Frick Ferdinand pénzügyi titkárt Sopronban pénzügyi tanácsossá a soproni orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál kinevezte. Az igazságügyminister a szombathelyi megyetörvényszéknél megürült megyetörvényszéki tanácsosi állomásra Weyrather Mihály erdődi szolgabirót a nagyváradi közigazgatási területen, kinevezte. F. hó 16 és 17-n 21456 és 22231. sz. a. kelt igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására az eperjesi orsz. fötörvszéki kerületben hivatalhelylyel S. A. Ujhelyben Farkas Lajos, a pozsoni orsz. fötörvszéki kerületben Kosztolányi Adolf kineveztettek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. 23. N. (Politikai szemle.) A politikai napi sajtó legújabb hozományai közt legérdekesb okmány e pillanatban az alább közlött czikke az „Oslr. Corr.“nek, mely a dunai fejedelemségek megszállásának kérdését jogviszonylati szempontból deríti föl, s a franczia sajtó e kérdésben támasztott lármájának alaptalan voltát élesen és elvitázhatlanul kimutatja. Az Ö. C. említett czikke így hangzik : „A dunai fejedelemségek cs. k. csapatok általi folytonos megszállatása újra élénken foglalkoztatja a párisi lapokat. A tények helyes szempontba állítása végett azonnal hozzáteszszük , mit a franczia lapok ignorálni látszanak, hogy még török csapatok is folyvást megszállva tartanak némely moldva-oláh területrészeket, s hogy azok ottléte ugyanazon jogindokokon alapszik, mint a cs. k. hadtesté, szigorúan ugyanazon jogczím igazolja a nagybritanniai hajóhad folyvászi jelenlétét is a fekete tenger vizein, a f. é. mart. 30-diki párisi békeszerződvény transitorius pótezikke szoros szabályai daczára. Ez egymással egyenvonalban álló tényekkel szemben, melyek Austria, Nagybritannia és a magas porta egybehangzó jogfölfogásán alapulnak , méltán csodálkozást ébreszt, hogy a franczia sajtó közölük csupán egyet választ ki, s róla igazolatlan gyanakodással szól, ellenben az előbb nevezett három hatalom ugyanazon időbeni megmaradásának katonai állomásaikban Moldva és Oláhországban valamint a feketetengeren, egyetlen okát jelentéktelen és közönyös gyanánt föltüntetni jónak látja. Szerencsére a mart. 30-diki békeszerződvény szilárdan áll s meg van pecsételve. Meg vagyunk győződve, hogy senkinek sem jut eszébe azt megtámadni , egy hatalom sem akarja magát annak határozmányai alól elvonni. Amiről még ma szó van, az csak annak határozmányai végrehajtásának rendje, egymásutánja. Ezt a párisi értekezlet nem másképen fogta fel , mint hogy a biztosoknak Konstantinápolyba kell menniök , mihelyt a mart. 30-diki szerződvény 31. czikke által meghatározott lassankinti elhagyása a török területnek elég messze haladott elő, hogy a bizottmány Bukarestbe érkeztét az időszerinti fegyveres occupatio teljes megszűnésével, valamint a moldvai határ megigazítását illető XX. sz. végrehajtásával egybekapcsolhassa. A moldvai határ rectificatioja pedig még nem csak végrehajtva nincs, de sőt vita alatt áll. Tudva van, hogy Oroszország Belgrád és a kígyószigetek átadását megtagadta, míg a többi hatalmak, különösen a határkérdés szabályozásánál leglényegesebben érdekelt kormányok, a békekötés alapján ahhoz ragaszkodnak, hogy az ünnepélyes békekötés által megállapított határterületi határozmányok a végrehajtásnál, a béke valósításánál csak mellékdolgot, alárendelt pontot képezzenek, ellenben a területeknek az egyesült hatalmak csapatai vagy flottái általi odahagyatása — mit az illetékes souverain vagy suzerain se nem követel se nem óhajt — elsősorban vitatandó pont legyen, hogy aztán ebből még ezen fölül egy egyes, a másik kettővel egyenlő következtetésnél fogva fenntartott occupationak kelljen mindenekelőtt mellőztetnie; ez oly nemzetközi logika, melyet magunkénak elfogadnunk teljességgel nem lehet. A dunai fejedelemségeknek austriai csapatok általi állandó megszállása ugyanazon jogi indokokon alapszik, mint a török, ugyanazokon mint a feketetengernek Nagybritannia általi tengeri megszállása. Nem Oroszország ellenébeni bizalmatlanságból , hanem azon jogviszony alapján , mely a határszabályzás világosságánál fogva még fennáll , maradnak a három hatalom csapatai és flottái még azon területrészeken és tengereken, melyeket kétségkívül el kellene hagyniok, mihelyt a török birodalom határvonalai véglegesen meg lesznek állapítva. Itt a mart. 30-diki párisi szerződvény 31. czikkének zártétele nyer teljes alkalmazást, mely a (ratificatiók kicserélése után) „mihelyt lehet 11 eszközlendő kivonulások elvének megállapítása után világosan hozzáteszi : „A végrehajtás időközei (les délais) és módjai a magas porta és azon hatalmak közti megegyezés tárgyai leendőek, melyek csapatai annak területét megszállták.“ Ámde, mint már említve volt, a magas porta Austriával és Nagybritanniával, a jelölt időközre, helyesebben elhalasztásra nézve (delai) teljesen egyetért. Kimutatván, hogy a cs. k. austriai valamint a török csapatoknak a fejedelemségekben, úgyszinte a nagybritanniai k. hajóhadnak a feketetengeren folyvásti jelenléte jogalapon nyugszik, abból belső szükségesség szerint következik, hogy itt csak azon napon fog megszűnni, melyen a jogindok mellőzve, azaz a határkérdés rendezve és megállapítva lesz. A dunai fejedelemségek belügyeinek, valamint jövő kormányának és alkotmányának ügye azzal nincs összefüggésben, s a részvétet, melylyel a cs. k. kormány e szomszédországok jólléte és nyugalma iránt viseltetik, a többi nagyhatalmakkal, különösen pedig a magas portávali barátságos megegyezéssel tanusítandja, a nélkül hogy abból az occupatio meghosszabbítására indokot származtatna-“ Egyéb kérdésekben kevés változás mutatkozik. A nápolyi viszályban azon mérséklet, melylyel a nyugatiak eljárnak, még mindig remélni engedi a békés megoldást. E reményről maguk a kabinetek sem mondtak még le, ezt nyilván mutatja a franczia követ Brenner úrnak adott azon utasítás, hogy ha Nápolyt elhagyja is, egyelőre csak Rómába vonuljon. Ily közel hely választását örömest tekintjük szándékosnak, s a kiegyenlítés némi alapos reményéből keletkezettnek. Igaz, hogy a nápolyi király engedékenységére nézve a hírek ma is ellenkezők, s azon már több lap által hozott állítás, miszerint a nápolyi király a párisi congressusnak e kérdésbeni illetékességét el nem ismeri, s azon magát képviseltetni nem is akarja , inkább azoknak részére szól, kik ő felsége eddigi hajthatlanjának megváltozását már épen nem remélik. De arról lemondani még teljességgel nincs okunk, kivált ha csakugyan való azon tudósítás, miszerint legújabban az orosz császár is egy, az austriai törekvéseknek megfelelő irányú levélben engedésre szólította fel a nápolyi felséget. Adjuk e levélről, amit az „i. b.“ után tudunk. E lapnak t. i. párisi levelezője azt írja, miszerint az orosz császár a nápolyi királyhoz legközelebb intézett sajátkezű levelében, ez utóbbinak kényes helyzetét méltányolván, s tekintetbe vévén, mikor irányában igen nagy kíméletet tanúsítnak s koronája méltóságát tiszteletben tartják, azt tanácsolja neki, hogy némely engedményeket adjon, mik közt legfontosabb lenne egy oly miniszer-változás, mely a nyugati hatalmasságokat kielégítné, kiválthatatriano herczeg lenne az új ministerium elnöke. A császár arra figyelmezteti a királyt, hogy egy rettentő ellenség, Angolország áll előtte, kit talán nem lehetne mindig feltartóztatni, azért őt arra szólítja fel, hogy kérje ki a francziák császárjának közbenjárását, ki a legutóbbi időben, s kivált a párisi congressuson szintoly bölcs, mint felvilágosult mérséklő gyanánt lépett föl. Nagyon számítnak ezen levél hatására, s meg vannak róla győződve, hogy az, a követek eltávozása is hozzájárulván, a királyt bizonyos óhajtott engedmények megadására kirondja. Egy rajnai lap levelezője szintén azt hiszi, mikép a nyugatiak által elhatározott rendszabályok csak lassan eszközöltetvén, a párisi congressus még elég jókor fog összeülni arra nézve, hogy az ügyet kezébe vegye még mielőtt a diplomatiai szakadást másnemű szakadás fogná követni. Mi egyébiránt a nyugatiak által a nápolyi kérdésben tett legutóbbi lépést illeti, ma az „Indep. belge“ben azt olvassuk, hogy Nápolyból a franczia kormányhoz sürgönyök érkeztek, amelyek szerint a nápolyi kabinet két napi időt kért hogy a Párisból kapott utolsó követelésekre válaszoljon. Némelyek hozzáteszik, hogy Brenner, mielőtt Nápolyt elhagyná és végkép szakítana, e nyerendő választ elküldeni kormányának, s mielőtt hajóra ülne, bevárja az arra Párisból adandó végutasítást. Ekkor még néhány napi időhaladék nyeremék, mi magában azonban kevés fontosságú. Hire volt, hogy Schweiz az új párisi értekezleten, a neuchateli kérdésben képviseltetni fogna, e hírt egy jó forrásból merített berni sürgöny alaptalannak mondja. Hogy maga az értekezletek megnyitásának napja is messze homályban van még, egy közelebbi sürgöny jelenti. Úgy látszik, hogy az akadályokat, melyek a második értekezlet összeülésének útjában állanak, a nápolyi ügy új phasisa idézte elő. Azonban a mi halad, el nem marad, erre mutat azon párisi közlés, miszerint a valódi értekezletek megnyitása előtt a függő európai kérdések egy előérkezletben fognának vitatás alá vétetni, mely értekezletre gr. Kissereff, b. Hübner és Haczfeldt váratnak Compiegnebe. Ez értekezleten fogna megállapíttatni, mikor nyittassék meg maga a valódi értekezlet, kik hivassanak meg az abban részvételre, s mely kérdésekkel kelljen annak foglalkozni. A nyugatiak Nápoly irányábani magatartásával hozza befolyási összeköttetésbe az „Indépendance beige“ azon hírt, miszerint a toskanai kormánynál belügyminister Landucci, ki tudomás szerint a repressiv rendszer híve , vissza fogna lépni. E hír azonban még koránsem a hitelességig bizonyos, mindenesetre pedig, ha talán némi concessioreményeket az idő valósítaná is, túlságosnak lehet előre is e reményeknek egész a 48-diki alkotmánynak habár módosított helyreállításáig kiterjedését mondani. Franczia lapokat nem kissé foglalkoztat egy frankfurti közlés , mely megújítja azon állítást, miszerint Poroszország a neuchateli ügyet csakugyan a német szövetséggyűlés elé fogná terjeszteni , régi souverain jogainak a herczegségre hivatalos elismertetése végett. Ezen Poroszország által szándékolt lépés magyarázata e következő: A német szövetség nem volt képviselve azon londoni értekezleten , melyben Poroszág Neuchatelhezi jogait a nagyhatalmak elismertékEzen elismerés az, mit Poroszország ma a német szövetséggyűléstől kivon. De ez elismerés nem foglal magában területi biztosítást. Athénéi oct. 11-diki közlés szerint a görög kormány válaszolt a nyugatiak jegyzékére, melyben azok a nemzeti javak, mint kölcsönbiztosítékok eladása ellen, tiltakoznak. E válasz a kölcsönöket biztosított két hatalmasság jogait nem vonja kétségbe, de kimutatja annak lehetetlenségét, hogy Görögország adósságait kifizethesse. SZ. Népgazdászati kincsforrásaink, m. •1 Ámbár a sziklagyártásnak népgazdászati jelentőségét már többféle viszonylatokban magyaráztuk, nem lesz tán fölösleges ugyanazt más oly gyárművek alkalmazásában is szemlélnük, melyek valamint a kézműipar egyetemes szorgalmában, úgy különösen hazánk belszükségletére nézve is, különös figyelemre méltatják ezt. Mondok, hogy a sziksó fölötte fontos szereppel bír az üveggyártásban is. Francziaországban nevezetesen, a tükör s üveggyártásra, már régi idők óta csupán sziksót, vagy szikkéneget (sulfate de soude) használnak, míg más országokban ilynemű gyárművekre, a sokkal drágább hamuzsír helyett, hasonlag az olcsóbb sziksó használtatik. Főleg tükörkészítésben nélkülözhetlen kellékké vált az. Francziaországban például egyetlen tükörgyáregylet évenkint több mint 50,000 mázsa sziksát használ föl. S épen ez okból nem lehet és nem kell csodálnunk, hogy például Csehországban oly virágzatra emelkedett az üveggyártás, mialatt más országokban teljességgel nem bírt jelentősségre vergődni. Egyedüli oka tudniillik: a sziksónak nagy mérvben gyakorolt gyártásában s iparműtani alkalmazásában rejlik. Mert tudnunk kell azt is, hogy az ily üveggyártásoknál a sziksó mennyisége és ára mindenkor életkérdés Az angol sziksó nem sokkal drágább ugyan Csehországban, mint a vámegylet területén gyártott sziksó, hanem amaz, minthogy nem eléggé tiszta a tükörgyártásra, különös kelendőséggel mégsem bír. Mily felötlő, s bennünket méltán elpirító tünemény ez, ha jól meggondoljuk! Midőn tudniillik Csehországban (a múlt század elején) az üveggyártás alig bölcsőjében volt, nálunk a sziksó és salétrom már nevezetes ága volt a nemzeti iparnak. A már említett nagy sikerű kezdeményeken kívül, melyeknek szempontjait előbbi czikkünkben megnevezők, Szarvason, Komáromban s Nézsideren ezen korszak végén, a régieknél sokkal tisztább s erősebb sódat készítettek mint a külföldön, s mégis: mi ez után is jóval elmaradtunk, nem tartván egyenlépést a szomszéd országok műiparával, s nem követvén combinativ irányt e mezőn sem, mint szintén egyebütt, s természetesen el kellett maradnunk. Köztudomású dolog a jelen iparmozgalmakat figyelemmel kísérő szakférfiak előtt, hogy ugyanazon társaság, mely Francziaországban a legnagyobb hírrel bír az öntött üvegek gyártásában, hajlandó emez iparüzletet nem csak — mint legközelebb a német vámegylet területén cselekvő — Csehországban, hanem Magyarországban is életbe léptetni. Épen a napokban beszéltünk bihari közbirtokosokkal, kikkel e most említett egylet megbízottjai érintkezésbe tették magukat, hogy alkalmas helyiségekhez juthassanak. Teremtő Isten ! hát e részben is idegeneknek engedjük át a tért, s néhány foritnyi pillanat szülte haszonnal megelégedve, kényelmes pipafüst mellett akarjuk elnézni, hogy az iparos kéz miképen csinál még azon porból is pénzbányát, melyet mi csizmáinkon sem szenvedünk. Érintik azt is, hogy mily sikerrel lehet a sziksót a sovány földek trágyázására is alkalmazni. Itt csak azt említjük föl, hogy az ily mesterségesen s mégis olcsón készített trágyagyártmányokban , különösen Anglia máris bámulatos eredményt mutat föl. Nevezetesen , csupán a gloucesteri grófságban több mint húsz ilyen trágyagyár létezik már, s a német vámegyletben szintén nem kisebb sikerrel követik több helyen a jó példát, mely minden eddigi kísérletek közt a legfényesb eredményeket idézte elő. És ezen mozzanat a sziksógyártás jelentőseg