Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)

1856-11-19 / 268. szám

teljesebben fogadtatván, az egybesereglett néptö­meg lelkesedett éljenzései közt az itteni pályaud­varba érkeztek s elköltött villás reggeli után 2­2 órakor az összegyűlt városi lakosok áldáskivonatai közt, utjokat Laibachba folytatni m­éltóztattak.“ — F. hó 15-én Császár Ő Felségénél nagy ebéd volt, melyen az egész cs. család, több magas államhivatalnok, a franczia követ, az angol követ, a török minister , Bajor­, Szászország és a két Sicilia ministerei jelen voltak. — Z­s­ó­f­i­a főherczegasszony , cs. fens. f. hó 16-án Grátzba érkezett s más nap délben útját Laibachba folytatta. — Károly Tivadar bajor kir. hg. Csá­szárné . Felsége testvére, f. hó 12-én Olaszországba elutazott, s valószínűleg Triestben fog 0 cs. Felségeikkel találkozni. — A fenséges uj házaspár, K­á­r­o­l­y L­a­j­o­s fő­­herczeg és Margit főherczegasszony , cs. fensé­geik tiszteletére az itteni opera-színházban f. hó 14-én adott díszelőadás, az egész udvari személy­zetet, a birodalom legfőbb méltóságait, a magas tá­bornokkart, a diplomatiai testületet, a székváros leg­előkelőbb személyiségeit és sok válogatot idege­neket gyűjtött egybe. Midőn Császár és Csá­szárné a Felségeik a magas uj párral s a fens. cs. családdal az udvari páholyban megjelentek, a kö­zönség háromszoros harsona mellett lelkesedett legszivélyesb örömviadalra fakadt. — Bécs városának polgármestere dr. Seiler lovag egy küldöttség élén f. hó 15-én nyujtá át Károly Lajos főherczeg és M­a­r­g­i­t fő herczegasszony ő cs. fenségeiknek Bécs városa szerencsekivánati feliratát. — Helena orosz nhgnő ő cs. fens. f. hó 11-én Tirolból jőve, Veronába érkezett s K­o­n­s­t­a­n­­t­i­n nhg ö cs. fens. Milánóból jőve Velenczébe át­utazott. — A toskanai nhg ö k. fens. f. hó 15-kén estve Görzből Laibachba érkezett, s 16-kán gyors vonattal folytatta útját Bécsbe. 0 fens. Bécsböl Drezdába ment. — Triestben f.hó 15-én az Ő Felségeik­­nek f. hó 20-ára várt bevonulására lelt rendezmé­­nyeknek programmja közzététetett. — Gróf J e 11 a c­i­c tls egy horvátországi bán­i excja, mint egy zágrábi s hó 10-ki távirati tudósí­tás jelenti, 10 nap óta ismételve előforduló mell­görcsökben aggasztóan megbetegedett. — Gr. Radeczky trigy a lombard-velenczei királyság kormányzója , excja Ladis Ferencz politikai menekültnek a büntetlen visszatérést az austriai cs. k. államokba, s az austriai állampolgár­ságba ism­étt fölvézetését megengedte. — B. M a m u­­­a all egy kormányzó ur Bécsben hosszabb ideig tartózkodván, Dalmasiába elutazott. — Sir Hamilton Seymour itteni angol követ Velencze és Milanóba utazik. — A lembergi kereskedelmi kamra f. hó 5-ei ülésében a Galicziában létező összes uzsora­törvények föltétlen megszüntetése mellett nyilat­kozott. — A dunagőzhajózási társulat, mint egy bécsi lapnak Bukarestből nov. 8-tól jelentik, engedélyt kapott, Turnu-Szeverinben hajóműhelyt állíthatni. A társulat 1500 négyszög­ölnyi tért kívánt 90 év tartamára 30 arany évi bérdíj fizetése mellett. A hg kaimakam az engedélyt csak 35 évre adta meg.­­ Bécsben tegnap esett először hó. Austriában és Sziriában a hegyeket már mind fehér lepely borítja. RUBIFOLD, Anglia, London, nov. 14. A.M. Post“ egy czikkében Francziaországnak Persia­­házi viszonyait tárgyalja, Angolországnak ez utóbbi hatalmasság elleni panaszai szempontjából. „Mi­előtt“ — úgymond — „kijelölnék ama rendszabá­lyokat, mik talán szükségesek lesznek a végett, hogy az orosz hatalomnak India felé terjeszkedése meggátoltassék, szükségkép némely észrevételeket kell tennünk a franczia kormánynak Persia irányá­­bani eljárásáról, nem kellemetlen viták előidézése, hanem inkább barátságos előterjesztések tétele vé­gett. Épen nem lephet meg bennünket azon tény, mikép két oly nagy nemzet, mint az angol s fran­czia, miknek kereskedelmi s politikai viszonyai a világ minden részét átölelik, nem értenek egyet némely csekélyebb fontosságú pontok iránt, noha minden főkérdés iránt teljes egyetértés uralkodik köztük. Ezen véleménykülönbségek még Európában is föltűntek, hol a nemzeti érdekek nagyrészint ugyanazonosak. Keleten még gyakrabban merülnek azok fel, oly helyi versenyzések következtében, miket nem oly könnyű legyőzni. Különösen Per­­s­i­á­b­a­n Angol s Francziaország versenyzése igen régi eredetű, s igen élénk, noha annak nincs más czélja egyszerű politikai befolyáson kívül. Fran­cziaország, már akár helyesen akár nem, azt hiszi, hogy az uralkodó sah trónra jutásakor a persa kor­mány Angolország ösztönzése következtében vo­nakodott megerősítni, a Sattiques által az előbbi uralkodás végén kötött szerződést, s mivel Bourrée-nek a múlt évben Teheránba érkezte­­kor első diplomatiai tette volt ugyanezen szerző­dést végrehajtatni, úgy látszhatik , hogy kölcsönös diplomatiánk nem nagyon kedvező előjelek közt avattatott fel. Nem szükség azzal foglalkodnunk, hogy minő tanácsot adott Bourrée a sahnak azon viták alatt, mik Murr­ay-nak Teheránbóli vissza­hívásával végződtek s talán szükségtelen megjegyez­nünk,mikép a franczia követ semmit sem tett arra néz­ve, hogy a persa kormányt a H­e­r­a­t elleni expeditió­­ról leverje. Azonban komoly figyelmet igényel két oly pont, mely ezen expeditióval összeköttetésben áll: az egyik az, mikép egy a sah szolgálatában levő Bulher nevű franczia tiszt Bourrée által felhatalmaztatott arra, hogy külmérnöki minőség­ben az ostrom-működéseket igazgathassa; a másik az, mikor a sah követe Feruk-khán, Bour­­ré­e megegyezésével Párisba küldetett, mint egy barátságos hatalmasság küldöttje, azon megbízás­sal, hogy fényes ajándékokat vigyen a franczia ud­varnak, s mint látszik azon bizalommal, hogy igen nagy kitüntetéssel fog fogadtatni. Ezen tények ne­künk oly fontosaknak látszanak, mikép őszintén reméljük, hogy Bourrée tévelyben volt, a sok s Angolország közti viszály valódi természete , s különösen a heráti expeditio eredete s czélja iránt. Midőn megtudandják , hogy mi a Herat elleni megtámadást Oroszországnak India ellen megkísértett mozgalmául tekintjük , reméljük, hogy B­u­­­h­e­r s a többi franczia tisztek megszünendnek a persa seregben szolgálni. Fe­­uk­khánt illetőleg ismételjük azon előbbi figyelmeztetésünket, mikép ha ő Thouveneltől csak legkevésbbé is felbátorítást nyer, vagy ha megengedtetik neki, hogy útját Páris felé folytassa, Francziaország bizonyos fokig felelős lesz ama ma­kacsságért, melylyel a sah Angolországgal szem­beni ellenségeskedéséhez, s az abból eredhető saj­nos következményekhez ragaszkodandik.“ Legközelebb N a p­­­e­r admirál southwarki választój­elölt hosszasan kifejté saját parliamenti működését. A Szebasztopol előtti zavarokat a­rosz rendszernek s a parancsnokság megosztásának tu­lajdonná. Karsz megbukásában szerinte a ministé­­rium ártatlan, s a krími tábornokok oda nem küld­hettek fölmentő csapatokat expeditiójuk főczéljának veszélyeztetése nélkül. Az Oroszországgal kötött békét ez nem kárhoztatja , noha szerette volna, ha Oroszország a hadiköltségek megtérítésére köte­­leztetett volna. Ő szintén reméli a Francziaország­­gali szövetség fenmaradását, azonban mégis ha látja, hogy egy szabad ország egy nem-szabad or­szággal szövetkezett össze, némely balsejtelmek támadnak benne egy ily szövetség fenállása iránt stb. Erre a balti-tengereni saját hadműködéséről szólván, többek közt így nyilatkozott: „A béke megkötése után személyesen Kronstadtba mentem, hogy meggyőződjem róla , ha várjon helyesen tet­tem- e, hogy a vár­műveket nem támadtam meg. Meg kell vallanom, hogy még erősebbeknek találtam a vár­­műveket, mint akkor hittem, midőn a hajóhaddal ama vizeken voltam. Azok egyáltalában bevehetlenek voltak. Konstantin nagyherczeg minden vé­delmi tervét megmutatá nekem, s valóban értelme­sebb tervek sohasem gondoltattak ki. A nagyher­czeg egész nyíltsággal így szólt hozzám: „Ha ön megkísérti Kronstadthoz közeledni, önnek hajóhada szinte 1000 ágyú tüzének lett volna kitéve. Ön­nek nagy hajói számára nem lett volna ott elég viz, a vizűt keskeny s oly sűrűn meg volt töltve pokol­gépekkel, hogy saját hajóink is a be- s kimenetelkor légberepüléstől félhettek.“ Erre azt kérdem a nagy­­herczegtől, hogy miért nem támadott meg bennün­ket Kielben, hol hajóhadunk roszul volt föllegé­­nyezve s fölszerelve. „Igen“ — felesé a nagyher­czeg — „ha csavar­gőzöseim vannak, önök elé mentem volna, de csak későn tudtam meg, hogy önök hajóhada oly rosz karban volt.“ Való­ban szerencsénk volt, hogy a nagyherczeg akkor még nem támadott bennünket, mivel utoljára is egy hajó, fegyelmezett legénység nélkül nem ér töb­bet, mint egy erősség katonák nélkül. A köztem s Peel Róbert közt váltott levelezés még nincs be­fejezve. P­a­­­m­e­r­s­to­n lordot írásban arra kér­tem, hogy az ügyet a kabinet elé terjeszsze; míg a nemes lordtól választ nem kapok, ezen tárgy iránt illő tartózkodást kell tanusítaam­. Én magam kíván­tam, hogy eljárásom vizsgálat alá vettessék, s ha a kormány ezen kívánatomat nem teljesítné, ebből méltán azt lehetne következtetni, mikép a kormány attól fél, hogy oly valami jövend napfényre, mi a közvélemény előtt neki árthatna.“ Tegnap a britt-német légió egy része a „Sztambul“ hajón a Jóreményfokra indult. B­r­i­g­h­t a szárazföldre utazott, s hihetőleg csak néhány hónap múlva térend vissza honába. Rövid kirándulást szándékozik Algírba tenni, aztán a telet Olaszországban tölten­i. Francziaország, Páris, nov. 15. A „Ti­mes“ párisi levelezője szerint, a franczia kormány tökéletesen osztozik az angol kormány nézeteiben a nápolyi kérdésre vonatkozólag, s el van tö­kélve, szükség esetében, erélyesebben lépni föl. Ma itt jólértesült körökben mindenfelé reménye­ket fejeznek ki kielégítő kiegyenlítés iránt. Orosz­ország oly ajánlatokat teend, miket Angolország sem utasíthat vissza, azaz engedni fog. N­á­p­o­l­yból szintén engedékenyebb politikát ígérnek, sőt még azt is állítják, hogy a jó tudósítás Nápolyból ide ér­­kezendik, még mielőtt A­n­t­o­n­i­n­i Marquis Parist elhagyná. A „Constitutionnel“ ma ismét egy czikket hoz az angol sajtó ellen, s egyszersmind a franczia kor­mány ellen író némely német lapokat is megtámad.­­ Azt véli, hogy Francziaországnak, melynek 36 millió lakosa van, nincs szüksége a külföldi sajtóra, s elég tapasztalása van arra nézve, hogy saját ügyeit kezelhesse. A császár már elfogadta Du­four­­nokot. Mint mondják, ő a schweizi ügyviselő B­a­r­m­a­n­n előtt már előbb oda nyilatkozott, mikép minden kiegyen­lítést a fogoly royalisták szabadonbocsátásának kell megelőzni. Akkor bizton lehet arra számítni, mikép ezen ügy mindkét fél megelégedésére fog elintéz­­tetni. Hírek szárnyalnak P­r­­­i­s­s­­­e­r tábornagynak a ministériumba belépéséről. Krisztina királynő Olaszországba uta­zott, s 12 én férje s két leánya kíséretében Mar­­s­e­i­ll - b­e érkezett, hol hajóra akart ülni. Hír sze­­rint a spanyol kormány részfizetésül jószágainak jövedelméből 24 millió reált helyzett rendelkezé­sére. A bank s a crédi­t-m­o­b­i­l­i­e­r a kormány befolyása alatt 350 milliót előlegezendnek a vasuti­­társulatoknak. Németország. Drezdában f. hó. 18-n megy végbe Anna szász hgnő ő k. fens, kezének Fer­­d­i­n­á­n­d loskanai örökös hg e k. fens, számára az ott levő nhgi követ C­or­si­n­i hg általi megkére­­tése. Néhány nappal később a fens, vőlegény, vala­mint a toscanai alig is a kir. udvarhoz váratnak, mire nov. 24-n az ünnepélyes egybekelés is meg­történik. Heidelberg, novemb. 12. Alfréd herczeg, Victoria angol királyné második fia (született aug. 6. 1844.) Koblenzból tegnapelőtt kísérőivel együtt ide érkezett, s miután tegnap itt mulatott, ma Kon­stanzon keresztül Genuába tovább utazott. B­aj­ororsz­á­g. Közelebbről a müncheni kir. protestáns fő consistorium az egyházi kormányzás és fenyíték körébe vágó több oly intézményeket tett közzé, melyek a mint látszik, a bajor összes protestáns egyház keblében a legnagyobb inge­rültséget okozták, és a mondott intézmények ellen, több városoknak és községeknek részéről egyene­sen a trónhoz tett hathatós folyamodására alkalmul szolgáltak, így jelesen Nürnberg városnak evang. lutheránus lakosai „alkotmányszerű és egyházi jo­gaiknak az egyházi hatalom túlterjeszkedései kö­vetkeztében szenvedett sérelméért,a király ő fel­ségéhez folyamodtak, melyben panaszt és óvást tesznek a reconsistorium által a gyónást, egyházi fenyíték helyreállítását, a papi hivatalnak helytelen követelések ellen biztosítását, s végre házassági kihirdetéseknél személyesen jelentkezést tárgyaló rendeletei miatt, melyek mint írják az evang. la­kosság között nyugtalanságot és kedélyizgatottsá­got keltöttek fel. Hasonlag Nördlingen város­ban is, mely minden viszontagságok közt 1522-től fogva az evangélikus egyház iránt hű ragaszkodást tanúsított, egy bizottmány alakult „a reconsistori­­umnak az egyházi fenyítékre vonatkozó szerfelett szembeötlő intézményei ellen óvást tenni, és ezt a Nürnberg város által beadott kérelemhez hasonló folyamodványban egyenesen király­i felségének benyújtani.“ Több más községek is követik Nörd­­hingen példáját. Egyébiránt a reconsistorium nem mulasztotta el egy újabb kibocsátványt adni ki, melyben előbbi intézményeinek magyarázásával és felvilágosításával a kedélyeket megnyugtatni igyekszik. Amorbachból jelentik a „Fr. P. Z.“-nak,mi­kép­ig Leiningen Károly ö­römiga 14-én éjjel Waldleiningenben meghalt. Az elhunyt, mint tudva van, Victoria királynő ő fels. mostoha testvére, született 1804 sept. 12-n, s ekként két hó előtt életének 52-ik évét haladta meg. Spanyolország, Madrid. A bel­ügy­mi­nister legközelebb következő körlevelet intézett a tartományi kormányzókhoz : „A f. hó 2-ról kelt ama kir. rendelet, melylyel az 1845 jul. 6-ki s 1844 april 10-ki sajtóügyi rende­letek helyreállíttatnak, teljesen kielégíti a jelen tár­sadalom szükségeit. Valóban ezen rendelet észszerű tért enged a gondolat előadásának, mi az újkornak egyik legfontosabb vívmánya, az megőrzi a spanyol népnek mindazon életelemeit, melyek annak lételét átkarolják, történelmét képezik, s annak ama nemes és kifejezésteljes arczulatot adják, mely alatt azt az egész világ ismeri. Ezért igen nagy fontosságú dolog, hogy annak szabályai teljesíttessenek, és senki se sérthesse meg büntetlenül annak rendeleteit. E te­kintetből ő felsége következő utasításokat méltózta­­tott adni : 1. Az újra érvénybe helyzett kir. rendeletek semmi vitát sem engednek meg vallási ügyekben, hanemha bizonyos feltételek alatt s egyházmegyei engedély mellett. Ezért ön ezen pontnak legcseké­lyebb megsértését sem türendi. Tiltva van, bármely nyomtatványban, a római-apostoli-katholikus vallás ellen legcsekélyebb megtámadást is tenni, vagy an­nak hitágazatai­­s cultusával ellenkező nézeteket fej­teni ki; szintúgy tiltva van a hitegység Spanyolor­­szágbani fenntartásának szükségéről vitatkozni; előbb ezen egység a spanyolok által a bel-­s külföldön vé­rükkel hősileg védelmeztetett, most szerencsére szá­zadokon át mélyen gyökeret vert mindenek meggyő­ződésében, s honunknak legirígylendőbb dicsősége. 2. A monarcha szent személyét s a királyi intéz­ményt minden iratban tisztelni kell, és semmi ürügy alatt sem szabad vitatás tárgyává tenni, így kí­vánják ezt a fennálló törvények, így kívánja az or­szág alkotmánya s a társadalmi rend, mit újabb rázkódások­ s veszélyektől meg kell oltalmazni. Ezért legszigorúbban meg kell gátolni mindazon röpiratok s lapok szétosztását, mik nyíltan vagy rejtve ama tisztelet csökkentésére működnek, melylyel a trón, az uralkodó dynastia s a monarchia alaptörvé­nye iránt tartozunk. 3) Szintúgy meg van tiltva min­den oly nyomtatvány közzététele, melyben a tulajdon vagy az emberi társadalom más alapjai elleni megtá­madások foglaltatnak. A legcsekélyebb áthágás is csakhamar a leggyászosabb következményekre vezet Ama gyújtogatások, melyek a félsziget több pontjain fordultak elő, s a királynő szívét mélyen megszomo­­ríták, nem csupán néhány elfajult gonosztevő művei hanem oly szétbontó s erkölcstelen tanok terjedésé­nek természetes következményei, miknek erős kéz­zel véget kell vetni, így szabják ki azt a törvények, a kormány kötelességét teljesíti, midőn azok sza­bályszerű alkalmazását ajánlja önnek. Ő felsége azt is kívánja, hogy ugyanily szigorral gátoltassék meg minden oly irat közzététele, mely az erkölcsöket megronthatná s az által a családok keblében sajnos megháborítást idézhetne elő. 4) Azok, kik külföldön uralkodnak, s a trónról más nemzeteket kormányoz­nak, méltók a tiszteletre. Az újra behozott rendele­tek e tekintetben magukban foglalják a kellő rende­leteket, s ő felsége nagy elégületleméggel látná, ha a hatóságok nem tartanák magukat ezen eszélyes sza­bályokhoz. Már tekintetbe vevőn, mikép a jótékony polgárosító sajtó megvesztegetés és botrány fegyve­révé alakíttatott át s kártékony eszmék terjesztésére használtatik; továbbá tekintetbe vévén, mikép a vita­tás csak akkor lehet szabad, ha tiszteli azt, mit a val­lás, az erkölcsiség, s az állam alapelvei kívánnak, s mivel végre sürgetősen szükségesnek látszik a sajtó által már régóta elkövetett visszaéléseket elnyomni, mielőtt azok szélesebbre terjednének, s oly bajokat idéznének elő, mik egykor a spanyol társadalmat nagy veszélybe dönthetnék. Ő felsége a királynő megpa­rancsolni méltóztatott, hogy ön emlékezetében tartsa az említett utasításokat, s minden rendelkezésére álló eszközökkel azok leghívebb végrehajtására működjék.“ Mint nov. 1- ről írják, az „Epoca“ azt állítja, hogy a kormány 2 csavar-sorhajót, 3 csavar-fre­­gátot s corvetteket fog építtetni. Az „Epoca“ két­ségesnek tartja a „Discussion“ azon közlését,mintha a kormány Krisztina királynőt megh­ívta volna, hogy tüstént visszatérjen Spanyolországba , noha meglehet, hogy Spanyolországon át utazand vissza Olaszországból. A bank­igazgatóság rendszabá­lyokkal foglalkozik a folyvást növekedő pénz­ki­vitel ellen. Egy nov. 14-től kelt sürgöny szerint, a hivatalos lap egy oly rendeletet tesz közzé, melynélfogva a felfüggesztési rendelet előtt történt egyházi jószág­­szerződések újólag szentesíttetnek. A cortes­­gyűlés összehívásáról mit sem tudhatni. Olaszország. A „Giornale delle Arti e delle Industrie“ állíthatni hiszi, mikép a piemonti, schweizi és franczia kormányok a Chambéryből Párisba vezetendő vasút iránt megegyeztek s az most csak legmagabb szentesítésre vár. A botrányok Szardiniában mint látszik szaporod­nak. Az „Unione“ gr. Solar della M­a­r­g­a­­ritát, Károly Albert egykori befolyásos­ minis­terét vádolja, hogy egy Amerikában elhalt szárd alattvaló örökhagyatékából egy milliót elsikkasz­tott. A szerkesztőség ugyan a félebbi adatra csak­hamar czáfolatot is közlött, de két napra reá kap magától a gróftól egy levelet, melyben ő a nevében irt czáfolatot hamisnak nyilvánítja. Törökország: Drinápolyból jelentik, mi­kép oct. 29-én 3 török egy ifjú zsidó lányt, kit rá­vettek, hogy az izlámra áttérjen, a medzsilisz­ek elé vezetett, hogy ott hitesküt tegyen; az austriai cs. k. alconsul dragomanjának közbenszólására azon­ban a lány atyjának meg lön engedve, őt ismét ma­gával elvinni. Belgrádból közült, miszerint Magna­n kapitány, ki az egész telet itt töltendi, ügyes ka­lauzokat keres, mondjuk mintegy húszat. A rhonei gőzhajózási társulatnak 6 legcsekélyebb merületű hajói közöt­t készen áll a Rhone torkolatában, hogy az első tavaszi szellővel s a legkedvezőbb vízállás mellett a Dunára hajózzanak. Azonban mint a felfogadandó kalauzok számából kitűnik, még több hajó is nyerne ily rendeltetést. Belgrád és Galacz közt a szerb, bolgár és oláh parton 10 állomáshely fogna ügynökségekkel felállíttatni A főügynökségek a két végponton lennének. Állítják, mikép ezen hajójáratok egy Francziaországban alapítandó részvénytársulatnak nagyszerű keres­kedelmi üzletével állnak kapcsolatban. Jeruzsálemben az austriai zarándokház alapjának ásásakor a történelemre nézve fontos archaeologiai fölfedezéseket tettek. Az angolok és amerikaiak most hasonlag tesznek ásásokat , hogy fölfedezzék ama barlangot, mely Tacitusnak czél­­zásait igazolni látszik. A C­a­n­d­i­a szigetén az utolsó földrengés által okozott szerencsétlenségekről hallhatni, mikép ott 600 ember vesztette életét, szint annyi többé vagy kevesbbé megsérült, 200 ház és raktár teljesen szét­­romboltatott, a többi alig lakható. Görögország. Athénéből f. hó 8-áról írják a „Tr. Z­g.“-nak, mikép a senatus, azon a követi kamra által áldozatkészséggel elfogadott törvény­­javaslatot, mely a két törvényhozó testület üléssza­kának tartamát­­ az eddigi egész év helyett 6 hóra szorítja, s melynél fogva a követek csak is 6 hóra húznának kárpótlást, a senatorok pedig 12 hóra, de csak addig, míg 2 év múlva a senatus re­­visio alá vétetik — szenvedélyes­ sőt viharos ülés után, a magára vonatkozó részt illetőleg, csak kö­vetkező módosítványban fogadta el: „a senatus tagjai mától fogva élethosszig húzzák fizetéseiket, de a jövőben kinevezendő senatorok csak azon időre kapjanak fizetést, mig az ülések tartanak.“ Távirati tudósítások. Páris, nov. 16. A „Debats“ szerint Anto­ni­ni még néhány napot Párisban fog tölteni. A „Pays“ újólag egy czikket hoz a franczia tőkéknek az orosz vaspályák építésébeni résztvevője ellen. Turin, nov. 13. Itteni lapok egybehangzólag jelentik, mikép Lanza oktatásügyi minister tár­­czáját a florenczi követségi­ és R­a­t­a­z­z­i minister a magáét más magas állással fogja fölcserélni. Színházi előadások. A nemzeti színpadon: „Kanok/Opera 5 felv. Bécsi börze, nov. (Távirati közlés.) 18. Bankrészvény ....................................... Államkötelezvény 5°/o....................... 1074 dto 4°/o ............................— 1835—diki sorsjegy ......— 1839-diki — .................................. 260 1854-diki 5%........................................ 108% Nemzeti kölcsön 5% ' • ■ S 1 83% Államvasútrészvény............................ 325 Földtehermentesítési köt. . 74% Éjszaki vaspálya............................. . 2530 Dunagőzhajózás............................. . 588 Hamburg ........................................ 8 78­4 Augsburg........................................ . 106% London .............................................. 10—17% Cs. kir. arany ...... . 9% Dunavizállás, nov. 18. 2' 8" 9"' 0 fölött. Felelős szerkesztő SZILÁGYI FERENCZ. Szerkesztő-társ NÁDASKAY LAJOS.

Next