Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)

1856-11-08 / 259. szám

Pest. Szombat, 250. Megjelenik e lep, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj : vidékre : fél évr­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félé­vre: 5 frt, évnegyedre: 4 frt.­­ A hirdetések ötször halálo­zott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatik. — Egyes szám 20 pfer. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szánt alatt, földszint. HÍRLAP. Eledzethetni helyben : e lap kiadó hivatal­á­b­a­n . Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bé­mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Távirati (magán)­surgony. (Érkezett a „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségé­hez tegnap pénteken esti 6 óra 50 perczkor.) Pár­is, nov. 7. A mai „Moni­teur“ egy megnyugtató nyilat­kozatot hoz, melyben a brit szö­vetség fenntartása iránti legélén­kebb óhajtás nyilváníttatik, s a függő differentiák nemsokára a békés megoldása biztosíttatik. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége sajátkezű­leg aláirt okmány által Pospischil Ádám cs. k. arclére testőrt és századost az austriai birodalom nemesi rangjába „nemes“ disz- és „kaiserschwerzi“ mellék­névvel legkegyelmesebben fölemelni mél­­tóztatott. A belügyminister egyetértésben az igazságügymi­­nisterrel Kaschenreutter Ferencz szolgabiró­­hivatali segédet, szolgabiróvá valamely vegyes szol­­gabiróhivatalnál a kassai közigazgatási területen ki­nevezte. A belügyminister egyetértésben az igazságügymi­­nisterrel Zahardala József törvényszéki segédet, segéddé valamely vegyes szolgabiróhivatalnál a kas­sai közigazgatási területen kinevezte. Engedélyokmány. Mi I. Ferencz József, Isten kegyelméből aus­triai Császár, Magyar- és Csehország királya stb.stb. Miután a következő kérelmezők , u. m. gróf Zichy Ödön saját és A­p­p­o­n­y­i György gróf, Apponyi Károly gr., Károlyi György gr., Festetics Ágoston, Ert­z Károly gr., K­h­u­e­n Antal gr., P­r­a­n­d­a­u Gusztáv b., Pejacsevics Péter gr., Wa­l­d­s­t­e­i­n János gr., Zichy Do­monkos gr. és K­r­e­u­t­h­e­r Ferencz nevében. Gróf Festetics György saját és B­a­tt­h­y­á­n­y Fülöp hg., Eszterházy Pál hg., E­rdödy Sán­dor gr., Zichy Henrik gr., Biedermann Gusz­táv és T­s­c­h­u­r­i Ödön nevében; Báró Kordon Ferencz altábornagy saját és B­e­v­o 11 e 11 a Pasquale nevében ; Forsboom-Brentano József Antal, Sina G. Simon, Arnstein és Eskeles és Wodia­­n­e­r Móricz, végre André Ernő saját és P­e­­reire Emil, Fould Benedek, P­e­r­­­e­r­e Izsák, Biest­a Hippolyt, Thurneissen Ágoston, Mac Gedéon des Arts, gróf Morny Károly Ágoston Lajos József, José-Luis de Aba­­roa, Salvador Kázmér, Grienlinger Frigyes, b. Seilliere Florent-Achil, Mallet Károly és Eicht­hal Adolf azon kérelmet ter­jesztek elénk, hogy nekik építési-és üzletengedélyt adjunk Magyar­ királyságunkban a Duna és a déli ál­lampálya közt fölállítandó vasúthálózatra; megfontol­va a vállalat közhasznúságát, kereskedelmi minisze­rünk javaslata folytán késztetve érezzük magunkat, az érintett kérelmezőknek a végleges építési- és üz­letengedélyt a következő vonalakra nézve megadni: 1. §. Megadjuk ennélfogva az érintett engedmé­nyeseknek a jóváhagyást az előmunkálatokra, va­lamint az engedélyt a következő gőzmozdony-pá­­lyavonalak u. m. a) Bécstől Sopron és N.-Kanizsán keresztül Eszékig, b) Uj-Szőnytől Székes-Fehér­váron át Eszékig. Mennyiben ezen az a) és b) alatt kijelölt vonalak Pécset nem érintenék, ezen város összeköttetése végett egy pályaág építendő. c) Egy pályának Budáról N.-Kanizsán keresztül, csat­lakozva a déli állampályához, Pöltschach közelé­ben; d) egy pályának Eszéktől Zimonyig felépíté­sére és üzletben tartására. A felhozott összes vonalakra nézve, az irányki­jelölés közelebbi megállapítása az engedményesek javaslatára és a katonai vonatkozásban szükséges követelmények különös tekintetbevételével az ál­lamigazgatóság részéről történendik. Hahogy egy elkülönített indóház építésére Bécs­­ben az a) alatt említett pálya számára alkalmas hely nem találtatnék, vagy ha az elkülönített vonal vezetésére nézve a pályafő közelében különös aka­­dályok merülnének föl, azon esetben megenged­etik az engedményeseknek, az érintett vonalnak, javaslatuk folytán az államigazgatóság által kijelö­lendő ponton, a már létező pályák egyikébe be­szakadását eszközölni. Azon esetre, ha az engedményesek ezen vasút­hálózat kiegészítése végett a pécs-mohácsi pályát tulajdonukká fognák tenni , ezen pálya is a jelen engedmény tárgya leend úgy, hogy ennek minden határozmányai ezen pályára is alkalmazandók. A falapok, föld- és műmunkálatok két sínvo­­nalra építendők; az engedményesek azonban csak akkor kötelesek a második sínvonalat építeni, ha az évi bruttó jövedelem mérföldenként 150.000 ftot meghalad. Az engedményesek köteleztetnek, az engedményezett pályákat az engedmény tartama alatt tökéletesen jó és közlekedésképes állapotban saját költségükön az államigazgatóság minden köz­­rejárulása nélkül fenntartani és minden időben az üzleteszközöket a közforgalom szükségletéhez ará­­nyosítni. A kisajátítás joga az erre vonatkozó szabályok határozmányai értelmében (tehát a katonai Őrvidé­ken a telekbirtoklásra nézve törvényesen fennálló különös szabályoknak is tekintetbevételével) meg fog adatni. 2. §: A fennérintett pályák befejezési határideje tíz évre, az engedély­okmány kibocsátásától szá­mítva, állapíttatik meg, jogában állván az illetők­nek, a bevégzést hamarább is eszközölni. A sorren­det, melyben az építés történendő, az államigazga­­tóság fogja az engedményesek kihallgatása után, meghatározni. 3. §. Az engedmény 1862 év január első nap­jától számítva, 90 évre adatik. Az engedmény tar­tamának lefolyása után az állam azonnal a föld- és telek­­mű- és földmunkálatok, az egész vaspályás fel- és alépítkezések és összes ingatlan tartozé­kok , mint indóházak , fel és lerakodó helyek, épít­mények a megérkezési és elindulási helyeken, ör- és felügyeleti házak, ezek szerelvénydarabjaival együtt, álló gépek és átalában más ingatlan tár­gyak tehermentes birtokába és élvezetébe lépene. Mi az ingó tárgyakat illeti, minek: a gőzmoz­donyok, vasúti és közönséges kocsik, mozgó gé­pek, műszerek, tűz- és más ilyszerű anyagkészle­tek, ezen tárgyakból oly mennyiség illetőleg ér­­téköszszeg fog ingyen az államra átszállni, melynek beszerzése lehetséges volt a nélkül, hogy fölülmúl­ná azon összeget, melyért az állam­igazgatóság a kamatbiztosítékot elvállalja (4. czikk). A többi ingóságok ellenben az államra csupán a megalkudott vagy az egyik fél kivonatára szakértők által kinyomozandó becsérték megtérítése mellett szállnak át. Az engedményesek azonban birtokában marad­nak azon külön építményeknek, minek a kolcs-ke­­menczék, öntödék, gyárak, gépek és más szerszá­mok, csűrök, műhelyek stb. melyeknek építésére ők az e tekintetben fennálló vagy ezentúl kibocsá­tandó törvények tekintetbevétele mellett azon vi­lágos hozzáadással, hogy azok a vaspálya tarto­zékát nem képezik, fölhatalmaztattak. Ily szerelvényekre nézve a kisajátítási jog ked­vezménye, valamint a vám- és jövedelmiadómentes­ség igénybe nem vétethetik. 4. §: Az államigazgatóság az engedményesek­nek évi öt száztéli kamatot s azonfelül még a való­ban felhasznált és száz millió pftig ezüst pénzben rúgható beruházási tőke törlesztésére két tized kamatot biztosít. Ezen biztosíték az építendő 1. pont a, b, c, és d alatti vonalak mindegyikére nézve pro rata azonnal érvényessé kezd válni, mihelyt az illető vonalak egész hosszúságukban a forgalomnak át fognak adatni és a legközelebbi ján. 1-jétől foly. Hahogy az érintett pályavonalak az azokra száz millió ft. erejéig fordított befektetési tőkének éven­­ként még öt kéttized kamatját sem hoznák be, az üzletköltségek levonása után az engedményesek jogosítvák, az illető kiegészítést a bírod, kincstár­ból követelni, és ez esetben a bírod, kincstár kö­teles, ezen kiegészítést koronkint fizetendő osztalé­kok lejáratidejekor teljesíteni. Azon összeg, mit az államigazgatóság a bizto­síték folytán fizet, csupán az engedményesek részére adott és négy száztélűt kamatozó előleg gyanánt tekintendő úgy, hogy mihelyt a kérdéses pálya­­vonalak évi jövedelmet együtt véve a biztosítandó évi járadékot felülmúlják, minden ily évi többlet, minden más czéllal felhasználása előtt, az előleg­nek kamatostól az államigazgatóság számára tör­ténendő visszafizetésre van szánva, míg ez teljesen letörlesztve lesz. Ha az engedély lejárata, vagy beváltásakor az engedményesek a fennebbi biztosíték folytán az államnak még valami összeggel tartoznának, ezen összeg a vállalatnak még fennmaradó vagyonából fizetendő ki. Az államigazgatóságnak joga van egy általa kirendelt egyén által a vállalat ügyvitelét figye­lemmel kísértetni, hogy meggyőződhessék, miként az igazgatás és számadásai nem oly módon vezet­tetnek, mely a fennebbiek szerint elvállalt kezes­ség érvényesítésének igazolható alapul szolgálhatna. 5. §: Az építési- és üzlettőkéhez azon részvé­nyek és kötelezvények kamatai is hozzászámíttat­­hatnak, melyek az építkezés folyama alatt fizeten­dők be, valamint ezen kamatoknak koronként meg­­kivántató kiegészítése is azon időpontig, midőn az állam kamatbiztosítéka hatályba lép. A részvények kamatolása egy évre öt százlék­ban állapíttatik meg (Vége köv.) sz. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 7. II. (Politikai szemle.) Azon kételynek, vájjon a dunai fejedelemségekben és a feketetengeren Austria és Anglia haderői oct. 28-kan mint határ­napon túl is bennmaradjanak-e. Törökország egy­­ideig tartott ingadozása után az említett három ha­talom közt oct. 23-án kötött egyesség által vége vettetett oly módon, hogy az angol-austriai hade­rők török területen maradnak mindaddig, míg a pá­risi béke pontjai Oroszország részéről nem teljesít­­tetnek. Az occupatio, tudomás szerint főleg két tény által indokoltatik, először , hogy a Morvaor­szág és Besszarábia közti határ még szabályozva nincs (Belgrád, kigyósziget), másodszor, hogy Bes­szarábia azon területén, mely a párisi béke szerint Moldvához csatolandó, még orosz csapatok állanak. Az angol-austriai occupatio megszüntetésének fel­tétele tehát e két akadály elhárításában áll. A kér­dés már most az: hogyan történjék ez? Oroszország azt akarja, hogy miután a hatalmak Belgrádra nézve a béke kötésekor tévedésben vol­tak, a kígyószigetről pedig megfeledkeztek, e bajt nem lehetne természetesebb uton orvosolni, mint ugyanazon hatalmak uj határozata, tehát uj congres­­sus által, mely mintegy folytatása lenne az elsőnek; és ha CD mocsok­ennól­­­ázzon. »*«,a nyí­­­sik ok is elenyésztetnék, mert az orosz csapatok csak azért vannak benn a besszarábiai területen, mert a határszabályzás még nincs végrehajtva. Francziaország, mely,mint tudjuk, a párisi békének oly roppant sérelmét látja az occupatio továbbtar­­tásában, mikép kész volt a miatt a dec. 2--i hármas szövetséget ha nem is végkép felbontani, de igen meglazítani, bámulatos következetlenséggel szót sem érdemlő dolognak tartja a párisi béke egyenlő erejű más pontjainak Oroszország általi nem telje­sítését, s szintén congressust sürget. Sőt ez iránt már körlevelet is intézett volna a párisi béke aláíróihoz. Azonban könnyű belátni, hogy egy oly congressus egybehívása, mint itt javasol­­tatik , nem lenne egyéb, mint a párisi bé­kekötés érvényerejének megsemmisítése , mert abban ama kötvény pontjai új vitatás , magya­rázat és határozás alá vétetnének, mielőtt azok még végrehajtottak, oly hatalmak által, melyek közt a szövetkezési érdek, és nézetviszonyok egészen má­sak , mint melyek közt a párisi béke létesült. Már hogy ily egészen uj csoportozatu congressus hogyan végezhessen be minden részt kielégítőleg ,­­gy szilárdságrai kilátással, s a mi fő, ugyanazon elv és czél szellemében, mely ama pontot diktálta, egy művet, mely egészen más viszonyok közt alkotta­tott, nehéz belátni. Végre hallatlan kívánságnak kell tekinteni azt, hogy egy hatalom, bármily kicsiny legyen az, a maga nézetét akármely congressus többségi ítéletének alávesse. Ha tehát második érte­kezletről van szó, annak csak az lehet feladata a pá­risi béke pontjai irányában, hogy azok végrehajtásá­nak megtörténtét jegyzőkönyvileg megerősítse,nem pedig hogy azok újra felbolygatásával új nehézsé­gek és bonyolódásokra nyisson tág kaput. E néze­tekben látszik alapos okát találni Austria s Anglia vonakodása egy uj congressus létesítéséhez járulni, melytől kielégítő eredmény nem várható, valamed­dig a párisi béke szigorúan létesítve nincs, vagyis valameddig Oroszország a párisi béke máig vég­rehajtotta, s épen ezért az occupatio továbbtartá­­sát jogosító két pontjának eleget nem tesz. Melyik győz a két fölfogás közöl, vagy minő középút egyenlíti ki a nézeteket? — a jövő titka. Némely franczia lapok a konstantinápolyi minis­­zerváltozás miatt azzal igyekeznek magukat vigasz­talni , hogy R­e­s­­­d pasa kormányralépte nem tekinthető francziaellenes ténynek, s ennek indokolásául emlékezetbe hozzák, hogy midőn ez államférfi párisi török követ volt, a franczia eszmék nagy barátjának mutatkozott. Azonban tudva, hogy R­esi­d kormányra kerülése egyrészt lord Re­d­­cliffe műve, kinek nézetei eléggé ismeretesek, alig hiszszük, hogy ama lapok e vigasztalást maguk is keserűnek ne találják. Legalább erre mutatna azon hír, mely ugyan még további megerősítést vár, miszerint azon biztosítások, melyeket a mostani pá­risi török követ Compiégneben a császárnak adott, forma szerint erősítvén, hogy az új nagy vezír teljes­séggel nem szándékozik francziaellenes politikát kö­vetni, nem találtattak kielégítőknek,s Thouvenel úr rendeletet kapott a történt minis­ter változá­s iránt Konstantinápolyban felvilágosítást kívánni. Még inkább mutatja a boszankodást a „Constitution­­nel“ egy legújabb czikke, mely nem igen kimérve kivált Angliát, Belgrád kérdésében hatályosan Oroszország pártjára áll,kijelentvén,hogy a párisi bé­kekötvény természetes magyarázata egészen Orosz­ország mellett szól, mindamellett kész a vitakérdést congressus elé bocsátani, mi az orosz kabinet jó­indulatát tanúsítja , mig más államok igaztalan kizárásokat követelnek. — „Ismételjük“ — ezek a czikk végszavai — „jelenleg a bécsi s lon­doni kabinetektől függ a létező viszályoknak , s az ezen helyzet által előidézett nyugtalanság­nak véget vetni, azoknak meg kell egyez­niük a congressus újra fi összeülésében , a nél­kül hogy feltételül önkényes és meg nem enged­hető kizárásokat állítnának fel, melyek a congres­sus jellemét egészen eltorzítnák s a szerződések megszegését képeznék.“ A „Constitutionnell“és el­lenkezőleg a „Liece“ az Angol s Francziaország közti kibékülésről beszél. Mint az „s. b.“ erősíti, ez Anglia által kívánt kizárás csak Oroszországra terjedne ki. Vájjon hova fog Poroszország állami az alakulóban levő szövetségi combinatióban ? az orosz­­franczia vagy angol-austriaihoz , vagy egyikhez sem ? E kérdésre felel a „Frankf. Postz.“ egyik czikkében s e feleletet minden kétségen fölülinek tartja, ha az orosz-franczia szövetség csakugyan létesülne. Porosz- sőt egész Németországnak még élénk emlékezetében kell­­lenni ama sze­rencsétlenségeknek , melyeket a tilsiti békéig sőt még azon túl egyedül Franczia-­s Orosz­ország együttműködése , és a németországi né­pek és fejedelmek belviszálya idézett a néme­tek feje fölé. Hogy Poroszország e pillanat­ban már a dunai fejedelemségek szervezése­kor-A*—— t»adi»/en «411 A ne tries altan­s Konstantinápolyban oda működik, hogy a díván az austriaiak Moldvából kivonulásának sürgetésére bírassék, a nevezett lap se nem tagadja se nem állítja, de kétségtelennek tartja, hogy Poroszország maga­tartása mindenesetre más fogna lenni,ha a franczia­­orosz szövetség létesülne, vagy csak valószínűvé is válnék, mert azon esetben Orosz- és Franczia­ország nézetei és követeléseinek támogatása egé­szen más jelentősséggel fogna bírni. A jelen politikai viszonyok közt figyelmet ér­demlő körülménynek tartható, miszerint a­mint lát­szik, a porosz sajtót figyelmeztették, hogy a fran­­czia csász­­kormány irányában illő óvatossággal legyen. Legalább a berlini félhivatalos „Zeit“-nak közelebbről a porosz sajtónak az említett ügyben leendő magatartását tárgyazó czikke a fenebbi né­zetnek nagy valószínűséget kölcsönöz, és a mostani helyzetet nem kissé jellemzi. Egy frankfurti sürgöny jelentette, hogy a német szövetséggyűlés azon bizottmánya, mely a Neucha­­telt illető porosz indítvány megvizsgálásával fog­­lalkozott, s mely Austria, Porosz, Bajor, Szászország, Württemberg, Baden és Hessen-Darmstadtból állt, az indítvány mellett nyilatkozott. E nyilatkozat a ,Constitute szerint ennyiből áll: A bizottmány ajánlja a gyűlésnek azon jogok elismerését, melyeket Po­roszországnak a Neuchateli­nűségre az 1815-diki szerződések és az 1852-diki londoni jegyzőkönyv ad. Azonban hozzáteszi a nevezett lap, mikép a szöv.­gyűlés ez elismerése után még hátra lenne azon mó­dosulatok meghatározása, melyben­ e jogok 1815. óta a porosz kormány fokonkinti engedmények kö­vetkeztében név szerint 1830 és 1848-ban, keresz­tülmentek , mit, úgymond, csak a congressus tehet. Spanyolország­ból a távirda az 1844—45-ki sajtórendeletek visszaállítását jelenti. E rendeletek szerint, melyek életbeléptéből Madridban az ostrom­­állapot közel megszüntetését remélték , minden lapnak oly felelős szerkesztővel kell elláttatnia, ki 1000 reál adót fizet , s 30,000 frank bizto­sítékot képes letenni. Egyedül az első folyamo­dású bírákból álló törvényszék van hivatva a lázító és felforgató iratok fölött ítéletet hozni. A brabanti hg. Brüsselből Windsorba érkezett. Mint puszta hírt említjük, miszerint a franczia hajóhad közelebb nyílt tengerre indulna Taulonból, 8 kitűzött czélja nem Nápoly, hanem Konstanti­nápoly lenne. November 8,1856 Bécs, nov. 5. A Múlt levelemben is megemlíthetem ugyan s nemzeti bank October havi állása kimutatását azonban e mulasztás senkinek sem fog ártani, egy két nap nem tévén különbséget a viszonyokban Midőn egy oldalról az ezüst fölpénz aránylago emelkedését (most 7—8 közt áll) kell constatkroz­­nunk , más oldalról némi vigasz , hogy a nemzeti bank érczkészlete­s jegyei közti arány folytonosai

Next