Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-03 / 2. szám

Pest* Szombat, 2 Megjelenik e lap, vasárnap ás ünnep utáni napokat kiyáve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : f á 1 á vr e : 10. frt,’ évnegye d r e : 5 frt. Hely­ben . félévre: 8 frt, év negyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször hasábzott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá- nfittatik. — Egyes szám 80 pkr. Szerkesztői iroda : Egyeteiuatcza 2-ik sz. a. 1-só emeleten. sz. I kÖKJVV t _ J bZTO I TrJt r- A v 1 Január 3,1857. i Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzés« mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. Kiadó hivatal van: Egjetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. HIVATALOS RÉS2Í. Ö>'CS. W Apusloli Pelsége Velenczé- ben deo, 22-n kelt legfelsőbb határozata állal G a- g e r Mihályt, a budai országos törvényszék laná - esősét a pesti orsz. főtörvényszék tanácsosává extra staium kinevezni méltózlatoll. Ö cs k, A p o s t!0 l‘i Felsége ni. é. d e. 16- kí legfelsőbb határozata által Kusch el Jó­zsefet, a bécsi orsz. pénziigyigazgatóságnál az egyenes adók osztályéban a kezelési ügyek ve­zetésével megbízott segédet hosszú évi buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül arany érdemke- reszttel legkegyelmesebben fölruházni méltózlatolt. Ö cs. le. Apostoli É e I s é g e m. é. dec. i^ki legfelsőbb határozata által Kral Antalt, a i bt^rírrei gymnasium igazgatóját, iskólalanácsossá* és gytnnasiumi felügyelővé Morvaország számára leg- kegyelióesebben kinevezni méltózlatölt1. ö cs. k. A p o s t o 1 i F e I s é g e m. é. dec. 17- ki legfelsőbb határozata* áHai Ham bia.Sebes- tyént, az* erkölcsi- és pastoralls hittan tanárát a chioggiai püspöki növelőében , Bonivento Angelúst,«z gybázjog és dogmatika tanárát ugyan­ott, egyszersmind püspöki kanczellárt , valamint C h i e r e g h i n Jánost, a nevezett növelde rec- törát és könyvtárnokát, czimzetes kanonokokká a chioggiai székesegyházban legkegyelmesebben ki- nevezni méltóztatott. 0 cs. k. A p o s l o 1 i Felsége m. é. dec. 19-ki legfelsőbb határozata által R o n c i o Do­menico pályaőrt a loínbard-velenczei vasútnál, ki egy mozdonynak egy pályavonattali összecsa­pását önfeláldozó és belátásteljes cselekvése által megakadályozta, ezüst érdemkereszttel feldíszíteni méltóztatott. A budai közigazgatási terület vegyes szolgabiró- sági hivatalai számára fenálló cs. k. országos bizott­mány Ma r k u s Antal cs. k. törvényszéki figyelőt, Balassovich Gyula telekkönyv-bizottmányi ve­zetőt, továbbá Szabó Imre és É1 i á s s y Gyula cs. k. törvényszéki figyelőket cs. k. szolgabirósági toll- nokokká a budai közigazgatási terület vegyes szol- gabiró hivatalainál kinevezte. Változások a cs. k. hadseregben. Nyugalmaztalak : auenfelsi báró Billek- Auguszt Károly ezredes és az ottocsani második határőrezred parancsnoka ; b. M y 1 i u s Victor őr­nagy az 52 sz. Károly főhg gy. ezredben, és K a u t- n i k Antal százados az 5. sz. báró Stwrtnik tüzérez­redben, utóbbi őrnagyi ranggal adhonores. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 2. v—.(Politikai szemle.) A párisi utóér­tekezletek, a majd három hónapig folyt diploma- tini, tárgyalások befejezte után, végre m. hó 31. meg­nyittattak. A „Const." értesit , mikép sz e napi ta­nácskozás hosszú órákat vett igénybe ; mindamel­lett eredményről még nein, hanem arról tudósit, mikép az értekezlet jan. 3-án vagy 4-én ismét ülést tartand. Az utóérkezletek létrejötte ennélfogva kezességül szolgál ugyan arra nézve , hogy az. eddigi vilálypontok a hatalmak közli diplomatiai tárgyalások által kiegyonlittettek, mindamellett a történt egyezvények alkalmas formába öntése több üléseket vesz igénybe, melyek befejezte elölt a ki- egyezés eredményéről pontosan alig fogunk érte?ül­hetni, s addig csak egyes levelezők többé vagy kevesb- bé biztos forrásaiban kell megbíznunk. Ezek szerint valósul, mikép a besszarábiai határkérdés oiykép fog szabályoztalni , hogy Oroszország B o I g r á d- ról lemond, de kárpótást nyer. Oroszország mint tudjuk azért kívánta Bolgrádot megtartani, mert , ezen hely a békekötésben kitűzött területrész átengedése után a bolgár gyarmatok számára az egyetlen központ lenne. Anglia és Austria pedig Bolgrád átengedését azért követelte, mert különben innen Oroszországnak a Dunávali össze­köttetése lehetséges leendett. Most, miután ily cse­kély ügy miatt természetesen senki harczol foly­tatni nem akart, azon diplomatiai megoldási módot taJálák föl, hogy Bolgrád ugyan átengedtessék s igy Anglia aggodalma megszüntessék, de Orosz­ország Moldvától 140 négyszög mértföldnyi te­rülete) kapjon, hol bolgár gyarmatai számára köz- . pontot teremthessen. Mind a brüsseli orosz lap, 'mind a londoni „Globe“ megerősítik, mikép ez ^feyezvény létrejött. E szerint Europa megme- ntkedutt azon kérdés lidérezétöl, melynek sú­lyát oly sokáig éreztük, bár azt mindig kicsinyleltük. A i e u c h a t e I i U g y r e vonatkozólag az alább olvadható távirati sürgönyök arról értesítenek, hogy a schweizi szövetséggyülés a bizottmány ja­vaslatait, melyek tartalmát minapi számaink egyikében közöltük , egyhangúlag elfogadta. A schweizi nemzet tehát magáévá tette kormányának politikáját s, s természetesen annak minden követ­kezményeit, A bizoltmányi előadó az általános ncp- lelkesedésre hivatkozván, nem látszik ugyan e kö­vetkezmények súlyától visszarettenni; de minda­mellett a „növekvőben levő békekilátásokat“ emle­geti, melyek a dolgok jelen állása mellett mint lát­szik azon javaslat sikerén,alapulnak, melyet a fran- cziák császárja n schweizi szövetséggyülés elé ter­jesztetni kivan. E javaslat sorsára nézve még semmi bőyehbi tudósítások nem érkeztek : az azonban min­denesetre nagyon feltűnő, bogy a szövetségtanács azt a szüvetséggyüléssel még mindekkorig sem közölte.; valamint nyomatékkel megjegyzendő az is, mikép e javaslat ugyanaz , melyet a francziák császárja szövetségtanácsnak már egyszer ajánlott, de ez azt visszautasította. Napoleon császár, ez ál­tal javaslatának méltányos vollánálfogvajérzékenyen érintetvén, később azt stiijgeté, .hogy az a szövetséggyülés e)é terjesztessek. Az ügy pillanati állásában tehát minden attól függ ; fogja-e a szövet­ség kormánya a javaslatot a szövetséggyülés elé terjeszteni, ős ha igen, elfogadja-e azt ez utóbbi ? — fta hogy Napoleon császár már első Ízben is zo­kon vette az elutasítást, mennyivel mélyebben fogná sérteni, hahogy jóakaratu tanácsai maga a nemzet egyeteme állal is visszautasittalnának ? — Megjegyzendőnek tartjuk különben, mikép a francia javaslatot illetőleg, mint újabb tudó­sítások is mondják , hamisan voltak értesülve azon lapok, melyek szerint e javaslat a fog­lyok föltétien szabadopbocsátását és egyszerű száműzetését ajánlaná. Poroszország ezt annál ke- vesbbé fogadhatná el föltótien szabadonbocsá- tás gyanánt, mert a száműzés már magában fog­lalná az eliléitetésl, melynek jogosságát pedig Po­roszország váltig tagadja. A javaslat tartalma újabb berlini tudósítások szerint olyan, mint azt múlt számú szemlénkben a „Kass. Ztg“ után megírtuk. A szerint a foglyok föltétlenül szabadonfiocsát- latnának s a tulajdonképi neuchaieli kérdés di­plomatiai tárgyalások számára tartatnék főn; hogy azonban miad Schweizra mind pedig a szabadonbocsátandó foglyokra nézve minden to­vábbi összeütközés elkerültessék, a foglyok mindkét fél megegyezése mellett Schweizböl eltá­volíttatnának, mindaddig, mig a schweizi kérdés szabályogtalik, főnmaradván ekkor is ama joguk, vagy hónukba visszatérni, vagy ha az uj köztársa­sági viszonyok közt élni nem akarnának, vagyo­nukkal együtt kivándorolni. Berlini lapok nem tartják valószínűtlennek, mikép a porosz kormány ez expedienshez már elölegesen is beleegyezését adta; a helyzet kulcsa ennélfogva a, schweizi kor­mány kezébe van letéve; hová fog azzal benyitni, a béke vagy harcz kapuit tárandja-e föl? — Ezt várja most mindenki, s főleg a porosz kormány, mely mint tudva van, egyelőre jan. 2-át tűzte ki határ­napul, meddig a schweizi szövetség jobbra haláro- zását be akarja várni, de most mint a „Pr. Corr.“ [félhivatalos nyilatkozatából értjük , e határidőt a körülmények méltánylása mellett január 15-éig elhalasztotta. — A porosz kormány állítólag a londoni jegyzőkönyv aláíróihoz egy körjegyzéket intézett, melynek lényeges tartalma az, hogy P o • roszország jan. 15-két jelöli ki azon véghatárnapul, meddig eddigi köve­teléseinek teljesülését bevárni, ki- vánja s egyszersmind előre kijelenti, hogy Schweiztóla hadüzenet napjá­tól a béke helyreá Itt áig teendő hadi költségek megtérítését is követelni fogja. A porosz kabinet tehát még folyvást időt enged a schweizi kormánynak, arra egy ujább kö­vetelés súlyával is hatni kívánván; de e türelmes várása egy újabb bonyodalom által is némileg pa­rancsolva látszik lenni, s ez : az idegen terű­ié te ni átvonulás kérdése, melyre nézve ujaeb nehézség m rült föl. Nem a stuttgarti 10 baloldali tag fölirata képezi azt — ezek a Württem­berg! „StatSHnzeiger“-ben, mint alább a táv­irati sürgöny értesít, igen rövid utón utasíttatnak el kérésükkel — de egy jogilag teljesen alapos for­makérdés emeltetett oly hatalom részéről, melynek szava a német szövetség keblében, már állá­sánál fogva is, iránytadó sulylyal bir. E fórmakérdés lényege pedig az lenne, mikép a porosz csapatok átvonulhatása iránti engedély nem csak az egyes kormányoktól, hanem magától a német szövetség- gyűléstől is kinyerendő. E fölmerült formakérdés elintézése lenne báró Mantouffel bécsi mis- siojának egyik föladata. A MAGÁN JOGÜGYLETVITEL. ■f Valamint a politikai közigazgatás , úgy az igazságkiszolgáltatás könnyebbsége tekintetéből czélszerünek, sőt az orazágáakaseluiak törvényes formáiul igénylő számtalan viszonyai s a közható­ságokkal! majdnem folytonos érintkezéseinek meg­könnyebbítése végett, szükségesnek látták Eüropa nagyobb államainak kormányai, hogy helyet adja­nak a társadalmi épület szervezetében egy oly életfoglalkozásnali is, mely közte áll az agy neve­zett ügyvédségnek és notsrialusnak , de a mely különben az amazok netaláni túlfokozott díjköve­telései, s a zugirá.-zal kontárkodásából támadható bajok s kellemetlenségek meggátlására , eszközül szolgáljon. Ezen nem annyira hangzatos mint be­csületes és a közegészre nézve szükséges életfog­lalkozás : az úgynevezett magán jogügyielvitel (Privalgescliáftsführung.) Eredetileg a romaiaktól származott ezen inlézvény, midőn az ügyvédkedés, vagyis procuralori hatáskör, még nem bírt oly szo­rosan meghatározott teendőkkel , mint most. S ez időkben az ily jogügynökök különösen arra voltak fölhatalmazva, hogy közjogi ügyekben a népnek szószólói, az árváknak pedig gyámai lehessenek. Később, mint Justinianus digestáiból olvashatjuk, hatáskörük már tágasabb lön, s mint meghatalma­zottak a pörös ügyekben is részt vehettek, megbí­zóik nevében megjelenhettek s azokat védelmez­hették. Anglia és Németország, mjnt melyek közvet­lenül a romai jog szerint képezék magukat a pol­gárjogi viszonyokban, leghamarabb, s legmelegebb indulattal karolták föl ezen élelfogialkozast. A régi római jogélet ezen példái szerint keletkezett ott a most „b a r r i s t er“-eknek nevezett osztály, a mely föl van jogosítva, hogy a törvényhatóságok előtt bármily jogügyben megjelenhessék, s azt védel­mezhesse. Ha az árpádkori jogélet tüneményeit vizsgáljuk s összevetjük különösen a váradi „rege- slrum“ ide vonatkozó adatait, a prist ál dók jog­ügyleti foglalkozásaiban találunk hasonlót; jól­lehet már ezek is némi hivatalos formaszerüségek közé voltak szorítva, mint az angol barristerek. Egészen máskép, és sokkal eredetiebb alakban nőtte ki magát Francziaországban azon mag, me­lyet a régi római jogélet az újabb kor népeinek közviszonyaiba áthozott. Itt a magán jogügyletek vivői úgy tűnnek föl, mint a népegyetem titkárai, a nélkül, hogy foglalkozásuk és teendőikre nézve akár különös s felsőbb helyről adott rendszabályok­kal, akár más egyéb jogozattal bírnának, mint melyet valamely munka vagy életfoglaikozás a ter­mészet törvényénél fogva nyújt. Nem hivatal tehát ez, nem is rang, hanem csupán munka, üzlet, fog­lalkozás, a köz- és magán jognak, a törvénytudo- mánynak és joggyakorlatnak azon még el nem fog­lalt mezején, hol a nép érintkezésbe jő az állammal s a közhatóságokkal a nélkül, hogy ügyvédre, jegyzőre, vagy úgy nevezett nótáriusokra lenne szüksége. Magyarországban ezen foglalkozás még nem igen ismeretes; ügynököknek vagy j o g ü g y- nököknek nevezhetnők őket, hogy a többi úgy nevezett a g e n s e k- tői megkülönböztessük a ma­gán jogügyletek eme külön hivatésu kezelőit s ve­zetőit, — azonban ezen szó „jogügynök“, — még nem fejezne ki mindent,vagy nem lenne eléggé érthető, ha csak annak teendőit, legalább nagyában elő.nem sorolnék. Az ily jogügynökök föladata először áll: mindenféle oly írásbeli munkák s folyamodványok készítésében , melyeknek tárgya nem pörös, vagy nem tartozik közjegyzői hitelesí­tésre, Ilyenek például: ha valaki valamely «.ható­sághoz iparengedélyért, valamely közmunka át­vállalásáért, szolgálatért, hivatalért folyamodik, vagy midőn valaki bérleveleket s szerződéseket akar készíttetni, valakivel levelezni, vagy oly számadá­sokat megkészittetni, melyek jogi következéseket vonhalnak maguk után, slb-,— az ily jogügynökök följogosílvák arra is, hogy a törvény értelmében mint bizonyos jogügyietek megbízottjai, — csöd- és bűnvádi ügyekben a felek képviselői gyanánt léphessenek föl, szóval : mindazon írásbeli munká­latokat s jogi cselekvényeket megtehessék, melyek az ügyvédek, vagy közhitelű jegyzőkhöz nincsenek különösen utasítva. Az austriai császári birodalomban szintén régibb« idő óta el van már ismerve ezen üzletnek szüksége. Különösen azon időkben ismertetett föl annak fon-* tossága, midőn a most is általános jogérvényben ál­ló, megböyitett, átvizsgált s minden koronaország­ra kiterjesztett polgári törvénykönyv hatályba lé­pett. így nevezetesen egy 1817-dik év sept. 9-éröl kelt udvari rendelet állal már szabatosan körülira- tott a magán jogügyielvitel hatásköre. Hogy mi­kép szabályoztatott ezen * hatáskör , s mennyire terjesztettek ki határai, részint a már mondott takból , részint némely részletes felsőbb ha- tározmányokból, különösen pedig magából a tör­vénykönyvből kiviláglik. Nevezetesen az ált. polg. törvénykönyv XX-ik fejezete, mely a meghatalma­zás és ügyvitel egyéb neméről szól, megemlíti mindazon főbb tárgyakat, melyek az ily magán jog­ügyletek tartományába valók, ugyancsak az idézett törvény 20, 34, 31, 435, 587, 816, 850. 905, 941, 1002, 1299—ik s egyéb §-»ai pedig, kijelölnek vi­szonyokat is, melyek ezen hatáskörre vonatkoznak. Tehát maga polgárjogi alkotmányunk rendelkezései azok, melyek az ilynemű magán jogügyvitel köz­érdekű fontossága mellett leginkább szóiénak. Léteznek'egyébiránt más felsőbb rendeletek is, melyek ezen foglalkozás tárgyait s teendőit még szorosabban meghatározzák' igy például az 1821. novemb. 2-káról, az 1847. febr. 5—dikéről kelt, s a belügyi ministerium által 1854. dec. 24-kén hozott határozata, mely által szorosan constatirozvák mind­azon tárgyak, melyek sem az ügyvédi sem a nota- rialusi foglalkozáshoz nem tartozván, a magán jog­ügyletek körébe soroztainak. Elvonatkozva azon érintkezési pontoktól, me­lyeknél fogva az ily magán jogügyleti foglalkozás hol az ügyvédi, hol a nolariatusi körbe,(mely utóbbi eset azonban nálunk, hol not <riatusok nincsenek, elő sem fordulhatnak) igen könnyen átcsaphat, csak kettői kívánunk még megjegyeztetni,— először hzt, hogy az ily magán jogügyleti foglalkozás intézetté, hivatallá csak úgy válhalik,ha annak szervezésére s megnyitására felsőbb helyről nyer valaki engedélyt, Minthogy ezen foglalatosság inkább üzletmódnak, semmintszaktudományihivalásnak tekintetik, az ipar és kereskedelmi érdekeket szabályozó, s az orsz. lörv. és korm. 1. II. darabjában olvasható minislari rendelet szerint, hol a szabad üzletekről van szó, a szükséges jogosítványt a politikai helytartóságok utján kell kieszközölni. A második az, hogy Ma­gyarországban ily irodák, ily intézetek meg nem léteznek, pedig ezek közfonlosiága és szüksége itt, hol a néptömeg elmaradott műveltsége, s a törvé­nyek és intézvények ujdonszerüsége majd minden nyomon útmutatót, kalauzt s tolmácsot igényel — még inkább érezhető, mint bárhol is a birodalom egyéb részeiben. Vajha azok, kik képességet s munkaösztönt éreznek magukban, ügyekeznének a nagyobb községekben ily utón is használni a köz­nek — s önmaguknak 1 A POLITIKAI HELYZET 1857. KEZDETÉN. II. Újabb időben sűrűén emlegették „angol­osztrák szövetség“ létezését. Nem hiszünk benne s ha angol szempontból máris tiltakoztak ellene, aus* triai szempontból ugyanazt kell tenni. Nincs ok, mely ily szövetséget szükségessé lenne, nincs o k- m á n y, mely annak ünnepélyes kifejezést kölcsö­nözne. Azt mondják és bizonyos határig ez állítás ala­pos is, miszerint a bel kormányrendszer különbö­zősége nem akadálya két állam szövetségének ■ Oroszország szintoly jól szövetkezhetik Angliával, miként amaz Francziaországgal vagy imez Belgi­ummal. De ha egyik állam külpolitikája a másiknak belpolitikája ellen van irányozva, miként ezt Anglia részéről Austria irányában nem egyszer tapasztal­tuk, ily szövetség csak a legrendkivülibb körülmé­nyek közt képzelhető. Hol vannak jelenleg ezen rendkívüli körülmé­nyek? Háború sehol sem dühöng, 6em Austriát, sem Angliát ilyen nem fenyegeti; a fennforgó vi­ták diplomatiai téren mozognak, s igy, miként mo.ndluk , sehol sem akadhatni oly rendkívüli okra, mely ama szövetséget szükségessé tenné. , Másként áll a dolog, ha törfénetes talál­kozásról, ideiglenes együttjárásról van szó. Valamint Austriát a Dunafejedelemségek- hez, úgy Angliát a feketetengerhez külön' érdek köti, s mivel Oroszország ezen kettős megszállást .egyaránt ellenzi, igenis képzelhető, hogy az illető kél hatalom összevetett vállal .védi azon elvet — a megszállás hosszabbításának elvét — mely e percz- ben mindkettő érdekének szolgál. Tegyük fel, hogy a dunafejedelemségek ügye ma oly módon rendeztetik, melynél fogva Austria a további megszállást szükségtelennek tartaná: képzelhető-p, hogy Austria akár csak egyetlen lépést is tenne , hogy a fekete tengernek angol részröli megszállatását továbbra is fentartsa é* ■biztosítsa ? Pedig ezt kellene tennie , ha közte éf London közt oly'szoros „szövetség“ léteznék, ha az érdekek azonosak, s azoknak találko­zása nem csak történetes és mulékony lennet A megszállási ügyön kívül,de mégis ennek nyo­mán még más általánosabb érdek is köti egymás­hoz a bécsi és st.jamesi kabinetet és ez azon közelah dés, mely Franczia- és Oroszország közt észreve­hető. Anglia európai nagyhatalom, Austria is ai; európai ügyekben sem ea, sem amaz közönyös nem maradhat, a semlegesség reájok nézve lehetetlen­ség f hregymástól elválnak, egyiküknek a franczia- orosz pártra kellene lépnie, de akkor a másik el­szigetelten állana három nagyhatalom ellenében, s igy a francia-orosz viszony csak úgy tehető ve* szélytelenné, ha Austria és Anglia együtt ma­sad legalább addig, mig azon akadályok el nem tűntek, melyek egyiket vagy másikat e perezboa Oroszországtól eltávolítják.

Next

/
Thumbnails
Contents