Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-13 / 9. szám

egyedárája ne maradon, nem törölte le minda­zonáltal azok ,egyedi jellemvonásait, se nem szünteté meg azon törvényes biztosítékokat, me­lyek a birtokállapotot, főleg Magyarországban, a jelen mozgalmas átalakulási viszonyok súlya s a szétporlás és eldarabolás veszélyei ellen védik. Ha a földbirtokok közti különbségek indokát te­hát egy részről a földbirtok természetében, más részről az országgazdászat messzebb ható elveit támogató törvényekben keressük, s azokat szem­mel tartjuk a káros következésű, botlásokat se a birtokszerzés, se az örökösödés esetében nem követhetendünk el. Bécs, jan. 11. A Nem is képzelhető,mily zavarba jött a mű­kedvelő politikusok nagy serege, mióta a berni újság tegnapi békehírei új tatár postának bizonyultak. Valóban nehéz is megmondani, mit, kinek higyü­nk ? A porosz rodomontadoknak nem szokott a világ nagy hitellel adózni, azon­ban a Preussische Corr. dementija oly szaba­tos, miszerint legfölebb azt várhatjuk, hogy­­ is a son tour fog meghazudtoltatok Ellenben a berni Tagblatt hitelességéről még eddig Európá­nak nem volt alkalma tudomást szerezni, mert a berni Tagblattról eddig egyáltalán nem is volt tudomása. Bellasitbe:a zavar nagy pénzvi­lágunkban, a keletárak, mikre a jó hírek legki­sebb hatást sem tesznek, a rosznak hírére, mint a csiga a leggyengédebb érintésre, összezsugorod­nak. A hitelbank részvényei 300 ft körül haboz­nak, s még alább is sülyedhetnek, mert az oszta­lék mennyiségéről gyanús, ámbár naponkint vál­tozó, adatok keringenek; többi közt azt is emle­getik, hogy az osztalék egyátalán nem fog kiosz­tatni,hanem a további befizetésekbe számítva visz­­szatartóztatni, a­mi ugyan a solid részvényesekre nézve közönyös, de nem az üzérkedőkre. Szóval furcsán áll a börze: az új papírok nehezednek az állam és régi iparpapírok keletárára,s ezen­kívül a várandó új papírok nyomják az eddig megjelente­ket. A keletgalicziai vasút felsőbb engedélye­zése, mely ugyan mint egy fontos vonalrendszer kiegészítő része, mellőzhetlen volt, s sokkal ko­molyabb tekintetek által igazolt, semhogy a börzeárakzai hatására figyelmet kellett volna fordítani, ily viszonyok közt szintén nyommasztó. E szempontból csak helyeselhető, hogy felsőbb irányadás következtében e vasút igazgatótanácsa a­helyett hogy 20,000 darab részvényeit a piaczra dobná (miből perse mit sem fogna nyerni), egy syndicatust nevezett ki, mely a részvények pénzzé tételével van megbízva, az érdekeltek közös javára. Természetesen e bizott­mány nem fog túladni a részvényeken, midőn agrójuk nincs, hanem kedvezőbb időt várand be; mikor fog órája ütni ? bajos megmondani, mert ámbár a jövedelmes éjszaki vaspálya-rendszer részét képezendi, de nem mondhatni, hogy felet­tébb mivelt, iparos, s így jövedelmet ígérő részét. Mint halljuk, a nemzeti bank hypothecalis osz­tálya tetemes kölcsönöket adott újabb időben ma­gyarországi (pesti és soproni területi) jószá­gokra. Az országbankok eszméje még mindig bánt néhány bécsi lapot; szerintük az elv még mindig kérdéses, mondják is, hogy egyelőre csak Triestben fogna egy engedélyeztetni, s az ezen teendő tapasztalások után fog majd eldöntetni, várjon legyen-e Pesten, Prágában, s másutt is. Dániel bölcs biró. Hány saeculumot teend a kivihetőség e próbaideje ? erre nézve az illetők adósak a felelettel, hanem e helyett melegen sürgetik a hitelbank fiókintézetei fölál­lítását ; van is mit sürgetni; négy hónapja im­már, hogy a hitelbankrai uj befizetések kiírat­tak, s pedig azon indokból írattak ki, minthogy ’ / fw, 'b.,­­m/j -ja &A a „hitelbanknak a fiókok fölállítása végett tő-, kékre van szüksége*; s azon négy hónap óta egyet­len fiók sem létesült, sőt egyetlen komoly lépés sem történt, melyről következtetni lehetne, hogy valamelyik, csak egy is, nemsokára létesülni fog. Azonban tudjuk, hogy most ez intézetnek egyéb gondjai vannak ; a tárczájában fölhalmozott vasútrészvények s ígérvényeken mostani érték­telenségük mellett túl nem adhat; pénzre pedig szüksége van ügyletei folytatására, új vasutak­­ra, előlegezésekre, stb. s így a befizetett részle­tek egyelőre más rendeltetéssel bírnak. Ha a makacs b­a i­s s­e az ég segedelmével engedni fog, s a hitelbank zátonyon álló üzérhajója tele vitorlákkal kiindulhat, a­nélkül, hogy egy rakás vasúti térvényt mint tarthatlan súlyt „über Bord“ a tengerbe vetni lenne kény­telen, akkor tán komolyan hozzá foghat fiók­bankjai létrehozásához. Azonban e pillanat­ban semmiféle egyiptomi jós sem volna képes megmondani, fog-e és mikor e szép remény ért­esülni. Esztergom, január 6.­ ­ Múlt december hó 19-dikén tartatott bibor­­nok s herczeg-primás­­ eminentiája elnöklete alatt a legújabb házassági törvény úgy­nevezett II. függeléke vagyis perrendtartása tárgyában főpásztori tanácskozmány, a magyarországi egy­házi joggyakorlatnak a házassági ügyekben az újabb utasítással szoros öszhangzásba hoza­tala végett. Mellőzve itt azon speciális tekinte­tet, hogy a házassági új törvény úgynevezett „I n s t r u c t i­ó j­a“ mennyiben tér el, vagy tesz változtatást az említett joggyakorlatban, itt csak a tanácskozmány végeredményét kí­vánjuk bemutatni. Ezen „Instructio“ vagyis házasságjogi eljárás közelebbi áttekintését kü­lönösen két körülmény tette szükségessé. Az el­sőnél fogva tudniillik szükségesnek látszott, hogy a kath. lelkipásztorok a régi gyakorlattal ösz­­hangzólag határozott iránynyal bírjanak s egy utat kövessenek a házasságügyi eljárásokban; a második körülményt pedig a házassági bíróságok törvényszerű átalakítása idézte elő. A lelkipász­torokra nézve herczeg-primás ő eminentiája már bocsátott ugyan ki egy főpásztori utasítást, szük­ségesnek látszott mindazonáltal, hogy az ott ki­fejtett szempontokon kívül az ,,Instructio“ még következő §-sai is szorosan megtartandó sza­bályokat ajánlassanak: 1) Az 50-dik §, a házasságnak meghatalma­zott általi kötése tárgyában; 2) Az 55. §. a há­zassági beleegyezés föltételeiről; 3) a 78. §. a külföldön kötött házasságok bejelentéséről; 4) a 90. §. a kihirdetéstőli fölmentés tárgyában; 5) a 107. §. a házassági eljegyzésre hivatkozás mel­lett történt ellenmondás tárgyában; 6) a 11­1. §. az eljegyzéstől­ visszalépés kártérítése kiegyen­lítésében ; 7) 204. §. a házasság érvénytelenné nyilvánítása s az ünnepélyes fogadványok be­jegyzése ; 8) 211. §. az asztaltól s ágytóli el­választás iránti kereset s a kiengesztelés megki­­sértése tárgyában; 9) 213. §. ugyanazon tárgy­ban ;. l­) a 250. §. az ismétt házasságralépés eseteiben. A­mi az egyházi bíróságok szervezetét, illető­leg átalakítását illeti, e tekintetben a tanácskoz­mány 99-dik s 215-dik §-saira támaszkodva, a püspöki tekintélyt különösen a netalán előfor­duló intézkedésekre nézve, semmi speciális hatá­rozatok által nem vélte korlátozhatónak; egyéb­iránt ő eminentiája különösen a 99-dik §-nál meghagyandónak vélte azon eddigi szokást, melynél fogva a pörök az ülnökök közt köröz­tetnek, hogy azoknak alapos ismeretére juthas­son minden bírósági tag. A szentszéki jegyzőkre bízatott továbbá, hogy tanácskozások alkalmá­­­val a pert s annak csatolmányait fölolvassák. A 102-dik s 1­03-dik §. szerint tiz nap tűzetvén ki a biróság elleni kifogásra, ezen időtartam annál is inkább elégségesnek találtatott, minthogy külön­ben is megfelel a tridenti zsinat határozmányá­­nak. Tárgyaltatott az Instruct­ion fi­­-dik §-ja is, hol a házasságbirósági biztosokról van szó. Magyarországban ily missióban „j­uder de­legatus” nevezete alatt a kerületi alespe­­resek működtek eddigelé ; lényeges változás e részben nem történt, s az új elnevezés elfoga­dása mellett e minőségben meghagyatott a ré­gibb joggyakorlat. A 1­61-dik §-ban, mely a há­zasságjogi biztos által tett kérdőpontok készíté­sét tárgyalja, a régibb joggyakorlattali lénye­ges ellenkezés nem találtatott. A 1­77-ik §-nál el­­rendelendőnek találtatott, hogy valahányszor a házasság érvényességéről van szó, a szakértők vagyis orvosok mindannyiszor megeskettessenek, más esetekben elegendőnek tekintetvén a hiva­taloskodás alkalmával letett eskü. A 176-ik §-ban kitett nyolcz napi zárhatáridő a felek ki­fogásainak megtételére nézve a fölmerült kö­rülmények szerint meghosszabbítandónak talál­tatott. A 17­-dik §-nál a tridenti concilium 24-ik ülésében hozott határozmány vétetett zsinórmér­tékül, különösen az ítéleteknek a püspökök elé való terjesztéséről. A 179-ik §-tól 216-kig terjedő §-sok, különösen a bírósági tagok számáról a házasság érvénytelenítésének ese­teiben , a házassági pözügy hiányainak ki­pótlásáról s a tanuk kihallgatásáról , úgy nem különben a 246—250-ig terjedő §§-sok is — az ismért házasságralépések módjá­ról a holtnak nyilvánítás esetében — szo­rosan megtartandóknak találtattak. Ekkér az „Instructio” öszhangzásba hozatván a magyar egyház joggyakorlatával, a fennebbi elvek nyo­mán 1. év kezdetével a házassági biróság meg is kezdte működését. Székes-Fehérvár, jan.­­ Jóllehet a múlt év hátunk mögött van, de lel­künk gyakran visszaröppen hozzá, mint a jelen gyermeke ugyanennek anyjához, és jól érzi ma­gát, ha annak ápoló karjai közt időzhet; e sze­rint van öröm a múltban is. Visszaröppenek én is a múlt év ölébe s hozok onnét egy becses em­lékiratot, melynek szivéből fog örvendeni min­den honbarát, íme, közlöm azt: „Főtiszteletü­l tudós Bula Theofil urnak, a székesfehérvári fél­­gymnasium s alreáliskola igazgatójának stb. Kettős s egyiránt meleg érdekkel viseltettem ekkorig a helyben ezelőtt két évvel felállított alipariskola irányában , mert benne egyrészt az ipar, kézművészet s kereskedelmi néposztály jólétének , szellemi és anyagi felvirágzásának tényezőjét találtam fel; de másként meg édes megnyugvással látok fölötte oly férfiút vezér­­kedni, kinek bölcs belátása, mély tudományos­sága s erélye által az csak a legvirágzóbbá fog fejlődni. És valóban, ha az eddig lefolyt két rö­vid év eredményeit számítom fel, mely alatt -fő- • tisztelendőséged ezt a meghonosított idegen nö­vényt oly ernyedetlen kertészi gondokkal ápoló , alapos reményem iránt kétkednem mit sem lehet. Mint szerény polgára a hazának tehetségem sze­rint mindenkor készséggel járulék a kitűzött ma­gasztos czél eléréséhez; s ugyanazért, midőn a szárnyai alá bízott iskolának maholnap 3-ik év­fordulati napját ülendjünk meg, szerencsém va­gyon ezennel 100 pftot sajátomból oly régből főtisztelendőséghez átküldeni , miszerint ezen öszveget a helybeli reáliskola szükségleteire tet­szés szerint felhasználni ne terheltessék. Öröm­mel ragadom meg egyúttal az alkalmat, hogy ft. igazgató úrnak őszinte tiszteletem s nagyrabe­csülésem is kifejezzem. Székes - Fehérvárott 1856-ik évi dec. 10-én. F­e­r­e­n­c­z­y.“ Adjon a jó Isten minden intézetnek sok ily nagylelkű­ pártfogót j­ogos és főt. Farkas Ferencz prépost ur ismét tetemes áldozattal akar járulni terve­zett leánynöveldéje mielőbbi létrehozásához. E szent ezélral átirattál már criitrostakhelyét, letett 32.000 pftot , legujábban’­ezési összeg kamatját is kész a városnak átengedni azon kikötéssel, hogy azon ideiglenes intézet rendeztethessék. E nagylelkű ajánlatra városunk kétségkívül eré­lyesen fölkarolandja e szent ügyet. Azt penget­jük szüntelen , hogy a neveléstől függ minden. Igen, a jó neveléstől. Ha pedig a nevelésnek alaposan megjavított állapotját óhajtjuk, akkor a nőnem nevelésén kell kezdenünk a dolgot. Adjunk a népnek jó anyákat, s jó népet látan­­dunk fölserdülni. Az igazi nevelő mindig az anya, annak kell lennie. A gyermek első fogal­mait tőle szívja be az anyatejjel; ő vezeti neki, gyakran tudtán kívül, szeme elé a tárgyakat, és a gyermek oly értéket ad azoknak,minőt az anya adott. Azon becs vagy becsmérlés, melyet ő a dologra ruház, oly mélyen összeszövődik a ho­mályos eszmékkel, hogy­ a későbbi nevelő azo­kat kiirtani soha nem képes , s azok hatá­rozzák el idővel az ember jellemét." —■ Ezt komolyan fontolóra vévék­­ szerű­ kötelessége városunknak megragadni teljes készséggel ezen alkalmat, és az említett b­átiynövel­­de létrehozását minden erővel előmozdítok TÁROZA. & SIMÁD SIÍIÁiflAv * niA.ciá­ i!:wAY után angolból » JLi A. ]H CB HSST S'. II. Fejezet. Elmondja, hogyan viszem be Londonba a gyémántot a minő hatást tesz az mind a Cityben, mind a West­ End-ben. A fenntelrtt események ezelőtt mintegy húsz évvel történtek, midőn Londonban valódi dühké lett mindenféle társulatok alakítása, mi­által sokan gazdagodtak meg. Ez időben, mivel előbb utóbb úgy is meg kell mondanom , tizenharmadik írnok voltam azon huszonnégy ifjú ember közt, kiket a nyugati Middlesex tűz- és életbiztosító roppant egyesület foglalkoztatott, cornhilli fényes kőházában. Ma­mám e társulat pénztárában négyszáz fonttal biz­tosította magát, mely nem kevesebbet, mint har­minczhat fontot jövedelmezett neki évenként, midőn akármely más londoni intézet legfölebb huszonnégyet fizetett volna. Az igazgatók elnöke Brough úr volt Brough és Hoff kereskedésé­ből. Emez még egészen új kereskedés volt ugyan, de iszonyú nagyban vitte a spongyia- és fige­­üzletet. Brough igen vallásos ember volt, s felekeze­­tének minden jótékonysági vállalatában neve az elsők közt tündökölt. Crutchedfriarsi boltjában kilencz legényt tartott, de egyet sem vett föl a nélkül, hogy szülötte helységének iskolameste­rétől és papjától jó bizonyítványt ne hozott volna; s ez állomások oly kapósak voltak, hogy minden legényével négy öt­száz fontot kapott, kikkel mint rabszolgákkal, naponta 12 órát dol­goztatott, s kiket jutalom fejében,, jól beavatott a török kereskedelmi ügyekbe. Ő a börzén is nagy ember volt, s azt beszélték a mi nyalka írnokainknak a szenzálok legényei (rendesen együtt vacsoráltunk Cock és Woolpack vendég­lőjében, melyet mindenkinek ajánlhatok nagy­szerű rostélyos darabot, kenyeret, zöldséget, saj­r­tot, egy izeze sört, s a pinczér számára egy pennyt kap­ott az ember egy shillingért!) —, a növendék szenzálok hát azt beszélték ne­künk, hogy Broughnak roppant tőkéje van spa­­nyol , görög és columbiai állampapírokban — Brough egyik társa Hoff a külkereskedésbe nem elegyedett, hanem a házügyeit végezte. Ő fiatal elegáns ember volt­ a chiaker felekezetből, s Brou­gh öt Harminczezer font tőkéje kedvéért vette társául. A legszorosabb titoktartás pecséte alatt tudtam meg, hogy a kereskedőház, egyik évet a másikba számítva, szép hétezer fontban osztozik, melynek felét Brough , két hatodát Hoff nyerte s a fenmaradt egy hatod rész az öreg T­u­dl­o­w-nak jutott, ki Brough-nál első könyv­­vivő volt, mielőtt a kereskedő ház újra alakult. Tudlow mindig rongyosan járt, s mi mindig vén fukarnak tartottuk. Egyik a mi fiatal embereink közöl, név szerint Swinney Bob, folyvást azt feszegette, hogy hazugság, mintha Tudlow valami részt kapna a haszonból,­­ azt egészen Brough dugja zsebébe , de Bob oly ember volt, ki sokat fecsegett, zöld quaker­t viselt, s szabad jegye volt a Covent-Garden színházba. Ő mindig kivitte a szót az iskolából (a­mint mi szoktuk mondani, mert nem iskola, hanem a legfénye- •­sebb iroda volt, a holmin, könyvvitelt gyakorol- ■ tok) — mindig magasztalta a színészeket és színésznőket, s untig ezt danolta Pintyőke, pintyőke Ah! picziny pintyőke. egyik legszebb dala volt ez Kembl­e-nek a „Maid Marian“ szímű darabban, mely akkori­ban roppan fúrólét csinált. Midőn Broughnak besúgták , mi mindennel rágalmazza őt Swinney barátunk, és hogy annak szabad jegye van a színházba, lejött egyszer az irodába, hol mind a huszonnégyen együtt vol­tunk s oly szép beszédet tartott nekünk , hogy életemben sem hallottam különbet. A pletykákra, monda ő, semmit sem ad, minden nyilvános em­ber ki van téve a rágalomnak, ki szigorú elvek­kel bir, s azokhoz következetes marad, de igen sokat ad arra, hogy mindenik gentleman, ki e biztosító társulat tagja, feddhetlen erkölcsű le­gyen. Ezerek boldogsága van rájok bízva ;• na­ponként milliók fordulnak meg kezükön; az egész város, sőt az egész hon szemei rájok van­nak függesztve, s elvárja, hogy rend és becsület dolgában jó példával menjenek elől. És ha úgy találná, hogy azok közt, kiket úgy tekint, mint saját gyermekeit, kiket úgy szeret, mint ön tes­tét és vérét, e jó rend gyeplői meglazulták, hogy a józan élet megszűnt fő dolog lenni, hogy a példaadás nem az egyedüli dicsvágy (Br. úr min­dig ily patkóssal beszélt); — ha úgy találandja, miszerint gyermekei letérnek az erkölcsi, vallás és illem szabályainak ösvényéről­; — s ha a legelsőben mint a legutolsóban : az első, hatsz­áz font évi fizetést hozó könyvvivőben úgy mint" azon szolgában, ki a garádicsot sepsi, a meg­vesztegetésnek legkisebb nyomára jöttve , —. messze eltaszitná magától a botránkoztatót; m«; „igen, uraim, ha mindjárt saját gyermekem vál­na is az, eltaszitnám magamtól!“ E szavakra Brough ur szemléibe könyöktö-' dúltak ; s mi kik egyátalában nem tudtuk, mire értsük ezeket, mindnyájan oly halaványak vol­tunk, mint a répa; mindnyájan, kivéve S. Iv i­n­­n­e y-t, ki tizenkettedik írnok volt s oly formán tett, mintha fütyülne. Miután Brough­er szemeit kitörölte, s kissé magához tért, köröskörül nézte az íróasztalokat. Oh! mennyire kalapált szívem, midőn merően rám tekintett, mennyire megköny­­nyebbült az, midőn mennydörgő hangon igy kiáltott „SWINNEY ROBERT UR!“ „Tessék!“ mt Inda Swinney a lehető legn­a­­gyobb hidegvérrel , s egynéhányan az írnokok közös szájukra szorított kendőrökbe kezdettek nevelni. .„SWINNEY­­UR!“, kiálta Brough még vasta­gabb hangon, mint előbb. „Mikor ön e hivatalba — e családba lépett — mert büszke vagyok rá, hogy­­családnak nevezhetem — ön huszonhárom oly istenfélő , rendes életű ifjat talált itt, a mi­lyen csak valaha együtt dolgozott, — a­milyenre valaha ily hatalmas főváros és nevezetes ország gazdagságának kezelése bízatott. Ön, uram, itt mértékletességet, józanságot és hiedelmet talált; soha sem voltak megszentségtelenítve e hajlé­kok világi énekek által — e hajlakok, ínésetek szentelve vannak — az üzlet számára! Nem lő­nek pletykák szórva az intézet elöljárói fel­én, — de azokra szemet hunyok; csak fen tehetem azt, uram, hogy azokra szemét hanyjak,'-·­­semmi világi fecsegés vagy áljáé tréfa sem­ ka­varta ez urak figyelmét, s nem szentségteljesítite munkálkodásuknak békés szintfefét’. 'Ön itt, Uraim, keresztényeket és gen­tlemaniekfet talált!“ „Én is épen úgy megfizettem állásomért, mint a többi,“ szólt Swinney. ,.Igazgatb tll nem­ ío£h­­ftott-e el rész —“ " ; v.­; ‘ „Nem hallgat­ el, uram ! Ön dfefék ájija is részvényeket vett ez intézettől; ütélyek időtől roppant hasznot fognak'n­eki haj­tani. ígeri/fi NAPIHIREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, január 13. *Főherczeg F­ő­k­o­r­má­ny­zó ur­ics­á­sz­á­r i Fensége a pest-budai hangászegyleti Zenedét 150 pfttal megajándékozni méltóztatott. *~A pesti cs. k. tanító képezde hallgatói az ének­lés­ és zenében már több alkalommal szép tanújelét adták haladásuknak. Nagyobb ünnepeken már három­szor léptek föl nyilvánosan a Josephinum árvaház ká­polnájában és derék igazgatójuk R­o n i­s­c­h J. ur ve­zetése alatt vallásos karénekeket adtak elő.E tudósítás folytán örömmel látjuk, hogy a nevezett, intézetben a jobb egyházi éneklés, quartett, o­rgonálás s hangszer­zene czélszerű oktatás mellett dicséretes sikerrel gya­­koroltatik. * Könyvészetünk újabban a következő művekkel gya­rapodott. Megjelent : lj „Magyarország családai czíme­­rekkel és származási táblákkal Nagy Ivántól­ , szer­keszti és kiadja Friebeisz István. E füzetekben megjelenő munka czélja történelmi irodalmunk ezen ágát előmozdítani. A kiadó ígérete­­szerint,tartalmazni fogja a kihalt történeti­ nevüeken kivül hazánk min­den mostan élő ősi­­ és honfiusított­ mágnási családéit, úgy a nemesi rendből több mint három­ezeret a csa­lád alapítóitól kezdve , a mostan élő családtagokig, s egyszersmind feljegyzi azoknak rövid életirati adatait is, melyekre a megyei és hiteles helyi levéltárak szol­gáltak kutforrásul. A betűrendben felhozandó családok­­száma négy­ezernél is többre menend. Öt íves egymásu­tán gyorsan ígért füzetenkint 20 íves kötetekben fog az megjelenni. Az első kötetre 2 pftjával nyittatik előfize­tés ; az előfizetési pénzek az aláírók neveivel a kiadó­hoz szállítandók. Az első füzet, melynek megjelenése“ ■ezúttal hirdetjük, az Aaron családtól a B a b­u­­­i­k családig terjed, s ára 40 pkr. 2) V­a­dnay Károly ér­dekes beszélyeinek második kötete, három hosszabb el­beszéléssel : „Ilyenek a nők“, „Adeline“ és „Ország Ilona“ (történeti). A csinosan kiállított füzet ára 40 pkr. Pesten Lauffer és Stolp bizománya. 3) „Humoristikus naptár 1857-re“ irta Beöthy László, számos mulat­tató aprósággal és sikerült életetel.­­ A pesti műegyesület f. hó 10-ki válaszmányi ülésé­ben a december-január havi­ tárlatban kiállított fest­­vények közös kisorsolásra a következő­ darabok meg­vásárlása határoztatott el­­ Ifjabb Raffah­tól a

Next