Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-22 / 17. szám

Pest. Csütörtök, sz. Január 22.1857. Szerkesztői iroda .­ Egyetem­ utcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben: félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. NEMHIVATALOS RÉSZ. Fest jan.21. ) (A kezdetnek vége és a végnek kezdete Hogy Schweiz francziaország kiegyenlítési indítványát elfogadja és a neuchateli royalis­tákat szabadon bocsátja, már néhány nap óta kétségtelen vola. Csak az forgott még kérdésben várjon Poroszország beéri-e a szövetségi gyűlés illető határzatával, miután ez Neuchatel füg­getlenségét már előre is biztosítottnak nyilvánít. Örülünk , hogy Berlinben a józan ész győzel­meskedett, s hogy a félhivatalos Zeit (mely újév óta teljesen a ministérium vezénylete alatt áll) kinyilatkoztatja, miszerint Schweiz eljárása Poroszhonnak előleges követeléseit kie­l­é­gíti. Ezen hozzátétel „elöleges“ kissé korláto­zólag hangzik ugyan, s majdnem azt akarja mon­dani, hogy Poroszország majd más követelé­sekkel is fog még előállani, de azért még­sem aggódunk! Valóságos háború nem lesz a dolog­ból, egy kis diplomatiai csetepaté pedig nem fogja a világot sarkaiban megrendíteni. A vita csak egyetlen feltétel alatt fogna ko­molylyá válhatni, s ez akkor történnék, ha Po­roszország — balul fogván fel saját méltóságá­nak és függetlenségének kívánalmát — Neucha­telreli lemondásáért bárminemű valódi (és nemcsak látszólagos) kárpótlást kívánna , na most, midőn Schweiz annyi előzékenységet tanúsított, ez által nem e példa utánzására, ha­nem még nagyobb makacsságra serkentetnék Ily esetben nemcsak mindazon nagyhatalmak melyek e vitában már eleitől fogva Schweiz mellett álltak, hanem azok is, melyek egy i­deig Schweiz ellen léptek fel (tán az egy Oroszország kivételével) Poroszország politiká­ját kárhoztatnák s módot is találnának arra hogy e politikának más irányt adjanak. A Zeit azt ígéri ugyan, miszerint Poroszország a most megindítandó conferentiákon u­g­y­a­n­a­z­o­n mérséklettel fog eljárni, a­minőt az egész vita alatt már eddig is tanúsított, — hanem ez alkalmasint — nyomtatási hiba, a Zest nyilván azt akarja mondani, miszerint Poroszország a conferentián az eddiginél nagyobb mérsékle­tet fog tanúsítani, mert — szó a mi szó — Po­roszország az egész neuchateli ügynek más irányt, sőt önmagára nézve sokkal kedvezőbb kimenetelt adhatott volna, ha eleitől fogva va­lamivel kevesebb szenvedélyességgel és valami­vel több mérséklettel fog ez ügy tárgyalásához. A berlini Kreuzzeitungnak, véleményünk sze­rint, teljes oka van a vita kimenetele miatt zsém­­belődni, Gerlach úr ezen közlönye eget földet mozgalomba hozott, hogy uj chaost teremtsen, melyből aztán az ő ínye szerinti uj világ alakult volna; folyvást rángatta a „porosz kardot“, hogy a hüvelyből kilökje, nem a csekély Neuchatel­­ért, hanem alkalmasint azon „egyéb czélo­­n­ért“, mik mellett — egyik porosz sürgöny sze­rint — a porosz sereg küzdött volna, ha a há­ború csakugyan megindul. Ezen „egyéb ezé­­v k“ r­a nézve a porosz hátrálási párt közlönye elég naivsággal és nagy nyíltsággal a legkime­­rítőbb felvilágosításokat adta , s leplezetlenül kimondta, miszerint ezt az egész „republicani­­sches Gesindel“-t ki kellene csapni s nemcsak Neuchatelt Schweizzal egybe nem forrasz­tani, hanem magát Schweizot is más minta szerint átidomítani. Poroszország a szélső párt ezen ügyetlensége következtében azon kel­lemetlen helyzetbe jutott, hogy Európa színe előtt épen Poroszország tűnt fel mint Schweiz szabadságának m­egtámadój­a, Austria pe­dig , a poroszok részéről annyira rágalmazott Austria mint ugyanezen köztársasági szabad­ságnak védelmezője. Poroszország tehát nem csak sikertelenül fáradozott, a­mi szerencsétlenség, hanem népsze­rűtlen ügy mellett is fáradozott, és ez hiba Ezek után könnyen képzelhető,hogy azon hitt, miszerint Manteuffel báró nem csak Bud­ gróf­­ exénál mire sem mehetett, hanem Császár Ő Fel­sége által is csak igen rövid kihallgatáson udva­riasan ugyan, de hidegen fogadtatott, — hogy mondjuk , ezen hít nem egy oldalról bizonyos kárörömmel fogadtatik , — alkalmasint nem csak azért, mivel (miként a Kreuzzeitung el­hitetni akarná) a külföld „Németország megha­­sonlásán örül“, hanem talán azon okból is, mivel a porosz junkerpárt törekvései ez egyszer nyílt kudarc­ot vallottak. A neuchateli ügynek végleges rendezésével foglalkozandó bizottmány valószínűleg majnai Frankfurtban fog egybeülni; London — Porosz­­országnak kevéssé kellemes hely lenne; Párist pedig már azért sem fogják választani, nehogy úgy látszassák, mintha minden fontos európai ügy eldöntésének Párisból kellene kiindulnia. Miután egyébiránt a „Moniteur“ a „Revue con­­temporaine“ kissé fennhéjázó czikkét minden megjegyzés nélkül közölte, tán Berlinben is va­lamivel kevesebb rokonszenvvel viseltetnek a Seine-város iránt, melynek mostani ura — min­den egyébről nem is szólva — már azáltal is udvariatlanságot követett el, hogy Poroszország iránti érzelmének jellemzésére nem talál más ki­fejezést , mint azt, melylyel a kis Schweiz iránti indulatát megjelölte s mind­kettő irányában „jóakaratról“ szól, melynek annyi becset tulajdonit, hogy majd erre majd amarra annak elvonásával fenyeget. Hanem a porosz érzé­kenység úgy látszik már valamivel tompább lett s igy a „Moniteur“ fenntebb említett eljárását illetőleg — Francziaország egyik legjelesebb diplomatájának mondatát megfordítván — azt mondják most Berlinben: a „Moniteur“ alkal­masint roszul tolmácsolta a franczia kormány gondolatát, s hogy a „Revue“ ama czikkét kö­zölte — „ce n’ est pas un crime, c' est une faute“ ..........Mi pedig a porosz lapok ezen önámítá­sára nézve —talán valamivel nagyobb jogosult­sággal — azt mondjuk : ha Poroszország ily ámításokban ringatja magát, „ce n’ est pas un crime, mais c’ est une faute!“ Előfizethetni helyben: a np kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, / 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.—­ Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. Kiadó hivatal van: Egyetem­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége, Walder­­d­o­r­f­f Wilderich grófot, továbbá, Gatter­burg Konstantin gróf cs. k. főhadnagyot a b. sz. gr. Coronini gyalogezredben, kamarási mél­tósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóz­­tatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége b. L­a­g­o Edvárd cs. k. követségi titkárt kamarási méltó­sággal legkegyelmesebben fölruházni méltózta­­tott. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 11-n kelt legfelsőbb elhatározása által az austriai cs. vaskorona-rendnéli ajtónállói állomásra salamon­­fai B­a­­­k­y Ferencz cs. k. belső szolgát kinevezni méltóztatott. A belügyminister egyetértőleg az igazságügyi minis­terrel Pázmányi Kálmán törvényszéki segédet segéddé egy vegyes szolgabiróhivatalhoz a pozsoni köz­­igazgatási területen kinevezte. A belügyminister az igazságügyministerrel egyet­értve Kovács Zsigmond és Nagy Lajos szolga­­biróhivatali segédeket szolgabirákká a nagyváradi köz­­igazgatási terület vegyes szolgabiróhivatalához kine­vezte. A belügyminiszer Pr­e­t­k­a Lipót szolgabirót, B­é­­n­a­r­­ Lajos úrbéri főtörvényszéki titkárt és B­­­ó­n­s­z­­k­y Gyula megyei biztost helytartósági titkárokká Ma­gyarországban kinevezte. A bel-és igazságügyi miniszerek M­ó­r­i­c­z Péter cs. k megyetörvényszéki tanácsost, a beregszászi első folya­­modású úrbéri törvényszék ülnökévé és előadójává ki­nevezte. Kossuth Péter cs. k. helytartósági fogalmazó gyakornok, a jászberényi tisztán politikai járási kapi­tányságnál szolgabiróhivatali tollnokká neveztetett ki Változások a cs. k. hadseregben. Nyugdijaztattak:Taimer József főhadnagy a hadsegédi karnál ; a következő őrnagyok : Gróf Polheim-Würtemburg Adolf a 2. sz. Sándor császár gyalogezredből, és b. Boxberg Tódor a 21 sz. gyalogezredből, az utóbbi alezredesi ranggal ad ho­nores . Végre Vo­uk János százados a 40 sz. b. Kosz­bach gy.­ezredből mint őrnagy. AZ ÜGYVÉDEK MAGYARORSZÁGBAN. II. K.k. Hogy Magyarország a prókátorok ha­zája, ez most már nem indokolás nélküli merő állítmány,hanem számokkal bebizonyítható tény, hivatalos adatokon alapuló, elvitázhatlan jóság. Az arány, mely e tekintetben Magyarország és a többi testvértartományok közt létezik, akár az ügyvédek általános akár viszonylagos számát tekintjük, minden kétségen kívül helyezi, hogy e rendkívüli számviszonynak az ország saját­­szerű intézményein kell sarkalnia, s másrészt az ügyvédi testület egyes tagjai anyagi sorsára és az e pályára törekvő jelöltek jövőjére szük­ségkép ki kell hatnia. Az igen becses udvari s államkézikönyv, a kí­vánt statistikai adatoknak ezen bő tárlata, le­hetővé teszi Magyarország gyakorlatot űző ügy­védei számát a német és szláv tartományokéval párvonalazni, lássuk tehát mily arány mutatko­zik itt is, ott is. A mondott forrás nyomán t. i. az ügyvédek száma a budapesti közig, terül. 708 a posoni „ „ 337 a soproni „ „ 336 a kassai „ „ 215 a nagyváradi,, „ 273 összesen 1869 általán 4223 lélekre Tehát nálunk általán minden 4223 lélekre már egy ügyvéd esik, holott a német-szláv tartomá­nyokban csak 25,500 lakóra számíttatik egy ügyvéd , és ha az ott létező jegyzőket is latba veszszük, még­is átmérőleg csak mintegy 15,687 lakóra jön egy ügyvéd vagy jegyző, tehát Ma­gyarországban mindig még csaknem négyszer magasabb arány található, de lássuk az egyes tartományokat. Van : ügyvéd, jegyző, egy ügyvéd v. Együtt: 696 435 15,687 lélekre Ebből kitetszik, hogy valamennyi koronaor­szág közt legkevesebb ügyvéd van Galicziában Bukovinával együtt, hol különben a jegyzőség sincs még életbe léptetve. Ez ország után, te­kintve az ügyvédek és jegyzők csekély számát, következik Morvaország, majd Csehország, Slé­­zia, és Krajna herczegség stb. Legtöbb van aránylag az Isztriai őrgrófságban s illyi tengerpar­ton, mely már igen közel áll a magyarországi jelesen a pozsoni közigazgatási terület számvi­szonyához. Egyáltalán tapasztalni, hogy Magyarország­ban, kivéve a buda­pesti kerületet, hol a két testvérváros túlnyomólag foly be ez arány módo­sításába, a többi közigazgatási területeken jó­formán helyesebb egyensúly lelhető, itt általán 5 és 6000 lélek közt ingadozván a számarány, mely egyegy ügyvédre felvehető. Hogy azon­ban ezen számtétel is föltűnő, mutatja alsó Aus­tria, hol daczára Bécs város ügyvédi foglalko­zásra kedvező üzleti roppantságának csak 7687 lakóra számíttatik egy ügyvéd vagy jegyző, sőt elnézve az utolsóktól,csak 14,484 lakóra jön egy ügyvéd. Ha az ügyvédek létszáma csakugyan a forga­lomnak, az ipar,kereskedelmi és váltóüzlet élénk­ségének fokát tükrözteti vissza, akkor országunk forgalmi viszonyai felől fölötte kedvező ítéletet kellene hoznunk, hazánk ügyvédei számával a birodalom minden koronatartományait messze fölülhaladván, sőt Pest városa e tekintetben a birodalom legelső, legtekintélyesb helye leend­­ne, hiszen az itt lakó ügyvédek száma 294-re rúg, midőn a csaknem félmilliónyi néppel bíró birodalmi székvárosban, Bécsben, összesen csak 86, a városunknál népesebb Prága városában 60, Lembergben 23, sőt tengeri kereskedésünk és külforgalmunk egyik fő gyálhelyén , Triest városában, csak 26 ügyvéd számíttatik. (E csikk vége köv.) Ha egy ügyvéd jön 2308 lélekre 4830 „ 5272 „ 6455 „ 5392 „ Alsó Austriában 107 92 jegyző jön. 7687 lélekre Felső Austriában 27 43 10,317 77 Salzburgban 8 7 9480 )1 Steier hggben 41 70 9070 77 Krajna „ 17 10 17,714 77 Karantán hggben 15 20 8624 77 Ausz. Tengerparton 73 39 4705 97 Tirol­sigban 82 35 7427 97­­ Csehországban 157 69 20,623 99 Morvaországban 52 37 28,810 79 Slezia 12 13 18,481 99 Galiczia és Bukov.105— 49,686 77 Bécs, jan. 19. A A nemzeti bank legújabb kimutatása hazai érdekek szempontjából minap e lapokban alapo­san tárgyaltatván, nekünk csak még azon meg­jegyzendő jutott, miszerint az utolsó hónapban az ezüstkészlet nem valami nevezetes arány­ban nőtt. Mindazonáltal örvendetes a mai érczkészlet összehasonlítása a múlt évivel; 1855. december 31-kén 49,410,554 ft. — 1856. dec. 31-kén 87,240,609 ftot tőn a birtokában levő ezüst és arany. A bevásárlótt ezüst vételi költ­sége körülbelől 7%. — Hogy a forgalomban levő bankjegyek öszvege az egész év alatt alig négy millióval csökkent, oly körül­mény , melyre nagy súlyt nem fektetünk , miután az agro egyéb európai pénzviszo­nyokkal lépést tartva csökkent, s az által mint­egy normális állapotát mutatta, következ­tetni lehet, hogy a forgalomban lévő összeg (380 millió) körülbelül a forgalom szükségletének megfelelő, s semmi esetre sem csökkenthe­tő tetemes arányban, a­nélkül, hogy más aequi­­valens ne lépne helyébe.­­ A börzei hazar­­d­i­s­t­á­k ínsége múlt héten tetőpontját látszott elérni. Az új vasútrészvényeknek semmi áruk sem volt; még az éjszaki vasút is nagyot sül­­lyedt, de különösen a hitelrészvények estek jó­val 300 alá; valami tíz tizenkét zsidó (köztük egy két keresztelt is) csinálja az egész hűhót, melynek annyi becsületes szerzemény, vagy könynyű nyereség könynyen hivőségből, tudatlan­ságból, vagy oktalan nyelvágyból esik áldozatul. A Triestben történt hét csődnek is van némi visszahatása piaczunkra. Az alsó-austriai keres­kedelmi kamara által kiadott, s négy kötetre terjedő statistikai munkának első kötete (39 év) e napokban jelenik meg,mely Alsó-Austriának va­lamennyi nagy és kis helységeit tartalmazza, a földtér,folyók,patakok mily tertben,mily czélokra fölhasználásának kimutatásával. Mi azt tartjuk, elég e munkát megemlítenünk, hogy annak utá­­nozása hazai iparkamaráink figyelmét igénybe vegye. Pécs, jan. 14. 2 Múlt levelemben röviden említést tevék azon örvendetes mozgalomról, mely az anyagi téren ma már főbb osztályaink közt is mutat­kozni kezd, azon óhajtást fejezvén ki, vajha aristokratiánk hasonló tevékenységével talál­koznánk mielőbb a közhaza fölvirágzását czélzó más cselekvési tereken is. — A kereskedelmi s iparszellem e fejlődéséről eszembe jutott az angol nemzet egy intézkedése, mely a kereske­dés felvirágoztatására a legjelentékenyebb befo­lyással volt, és melynek nálunk is életbelép­tetése nézetem­­ szerint a legüdvösb eredmé­nyeket szülné. Értem a raktári rendszert (Waarehousing-System, Niederlags-System). Ma erről kívánok egypár szót röviden mondani. E rendszer lényege abban áll, hogy kormányi rendeletre oly czikkek, melyek a külföldről ho­zatnak , bizonyos meghatározott helyen felállí­tandó raktárakba mérsékelt raktár­díjért leté­tetnek és őriztetnek, a­nélkül hogy azon tárgya­kért beviteli vám fizettetnek, mely csak az eset­ben fizettetik meg, ha belföldi szükségletekre felhasználtatnak , ha azonban visszavizetnek, a vámfizetés teljesen elmarad, míg, ha más or­szágba szállíttatnának, tőlük csak az átviteli vám jár a kincstár pénztárába. Ha a tervezett vasúthálózat egyszer elkészül, és a forgalom a kelet és nyugat közt nagyobb élénkségre jut, nem csalódom ha állítom, misze­rint legalább Németország és a kelet közt kifej­­lendő kereskedelmi forgalom birodalmunkon ke­resztül veszi útját, és így saját kereskedésünk mellett még egy közvetítő szerep is fog számunk­ra jutni, melynél fogva vagy innen vagy onnan csak azért hoznak be valamit, hogy azt tovább­­szállítsuk, és a nyereség egy részét, mely a pro­­ductio és consumtio közt a czikknek értéknöve­kedéséből ered, magunk tehessük el. Ha már most az­által, hogy e czikkek behozatali vám nélkül ide szállíttathatnak, e közvetített keres­kedés könnyíttetik, kétségen kívül ily szállítási vállalatok sokkal sűrűbbek lesznek, s azzal, hogy a ház kisebb nyereségből több­ marad a birodalomban , a nemzeti gazdagság gya­rapodik más részről a mérsékeltebb átviteli vámok sűrűbben leendő fizetése a kincstár gazdagodását is okvetlenül elősegíti.­­ A fő haszon azonban azon kereskedelmi élénkség lenne, melyet ez által birodalmunk több pontja nyerne, mert a német például a­helyett hogy Török- vagy Oláhországba menne, nem megy tovább Austriánál, hol az ily raktárakban azon tárgyakat kevesebb bajjal sőt költséggel is meg­szerezheti, mint ha termelésük helyéről kellene hozatnia, és viszont.

Next