Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)
1857-02-26 / 46. szám
AUSTRIA] BIRODALOM. Bécs. Az „Aut Corr.“ írja, mikép Császár és Császárné Ő Felségeiket Milánóból Bécsbe utaztakban mart. 7-én Görzbe várják. Innen egyenesen Bécsbe folytatandják legmagasb utjokat. — Öcs. k. Apostoli Felsége az Istituto Filarmonico javára a milánói scala színházban f. hó 12-én adott előadás alkalmából a mondott intézetnek jelentékeny összeget ajándékozni méltóztatott. — Gróf Budl-Schauenstein minister ur ö excia f. hó 19-én Milánóból Parmába utazott, honnan Mantuán át Veronába s innen Bécsbe visszatérni szándékozik. B. Bruck minister ur ö exoiája Triestbe érkezett és K. Bach minister ur ö excellentiája nem sokára szintén vissza fog indulni , így írják Milánóból, febr. 21-dikéről a „W. Z.“-nak, hozzátévén , mikép mindazon államférfiak személyiségei, kiket a Fejedelem a milánói udvarhoz meghivott, nem keveset tettek arra, hogy a közkormány iránti bizalom megszilárduljon, helyes nézetek támadjanak , alaptalan előítéletek eloszoljanak, s a személyes érintkezések pótolhatlan bája által nem egy baráti viszony szövődjék. Az Ő Felsége által reájuk bízott Ügyek nagyobb része most befejezve látszik lenni. Azon örömteljes várakozás , hogy munkálataik eredménye nem sokára, talán már a legközelebbi napokban közzé fog tétetni, kihat egész Milano városára. Ezzel eszmei kapcsolatba hozzák Ferdinánd Miksa főherczeg , cs.fens, visszaérkeztét is. Hogy a herczeg személye ily körülmények közt a legmelegebb részvétet gerjeszti, hogy a haditengerészet körüli érdemei, a művészet iránti szeretete, lényének szelídsége, szivének nemessége és beható ítéleteinek érettségéről a legforróbb elismeréssel szólnak, hogy leendő egybekelése iránt a legnagyobb érdekkel viseltetnek, szóval hogy ő fens, most Milanóban az általános érdekeltség tárgya , ez természetes, mert őt egy uj élet központjául, Ő Felsége helyetteséül ez országban tekintik. Mindaz azonban, mi jönni fog, még csak gyanitás. — (C. C.) Ő cs. k. Apostoli Felsége a szövés és a szövöttáruk készítésének jelen állapontja megfontolása után az 1857. febr. 8-ki legfelsőbb határozat által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy öt év tartama alatt: a) a gépszövőszékek, akár emberi üzleti erő használatához (úgynevezett regulatorok) , akár más üzleti erők használatához ; b) kerekszékek szövött áruk készítéséhez; c) a fonal készítéséhez gépszövőszékeken vagy kerekszékeken történő feldolgozásra szükséges, ezek kellő járulékát képező s ezekkel együtt bejövő gépkészülékek, külföldről az általános vámterületbe vámmentesen behozattathassanak. Ezen határozmányok a lombard-velenczei királyságban a milánói nemzetközi bizottmány által meghatározandó napon, a többi koronaországokban i. é. márt. 1-jén lépnek életbe. „Hölgyfutárnak a puszta c miatt előfizetői apadtak volna, sőt inkább e nevezett lap mind szebb pártfogásnak örvend (Perse nem a c miatt). A c betű tehát az irodal cmban gyakorlatilag évtized óta használatban van,anélkül, hogy annak irodalmunk fejlődésére s az olvasás terjedésére nézve valami lankasztó hatását tapasztalnék: a c betű használása szóval fait accompli, mit az akadémia maga gyakorlatilag és határozatilag megerősített; elvileg pedig a c megtámadhatlan lévén : az ellenes jelen utóvitának reális alapját mi legalább nem látjuk. S z e rk. — (D. C.) A Kalligrubtól Leibnitzig vezetendő vaspályára engedélyt kérőknek az illető előmunkálatok bevégzési határidejének kért újabb meghosszabbítása 1857. márt. végéig megadatott. — Az „Oestr. Zeitung“ uja: „Állíthatni hiszszük, mikép az utóbbi időben egy kötendő kölcsönről forgásba hozott hirek semmi alappal sem bírnak.“ A dunafejedelemségek kérdése Bécsben a legujóbb tudósítások szerint folyvást diplomatiai tárgyalások anyagául szolgál he Kallimaki, Sir Hamilton Seymour, és K. Werner közt, melyekhez K. Koller is meg lön hivatva. Ez utóbbi Bécsben mutatása alatt egy személyes nézetein alapuló emlékiratot dolgozott ki, mely a fenálló jogi és tényleges viszonyok, az egyesítéstől előrelátólag várható esetlegek, az érdekelt hatalmak s főleg a porta mint leginkább érdekelt hatalom érdekei, valamint a valódi, és a mesterséges eszközök által hamisított dunafejedelemségi közvéleménynek összes pontjai újra röviden összeállítják, és azon következtetés van kivonva, hogy Moldva és Oláhország egyesítése a párisi béke aláíróinak, maguknak a fejedelemségeknek és általában Európának legjogosabb érdekeit veszélyeztetni képesek. Ez emlékiratot K. Koller mind a török mind az angol követtel közölte,s mindketten helyeslésüket fejezték volna ki az abban kifejtett okokra nézve.zekben, melyek az 1848-ks forradalmat előidézték, az ország által felhivatott, e forradalomból született helyzeten uralkodni. Ez volt a dec. 10-n 1848-ban történt választás értelme, a köztársaságiak azt mindjárt megértették, s az élesebbenlátók abban reményeik vesztét vették észre. Valóban e herczeg három év múlva a vélemény támogatásában megtalálá azon legyőzhetlen erőt, mely a szükséges államcsínyek sikerét biztosítja, s három egymásután következő s csaknem öszhangzó választásokat az elnöki székből császárságra emelék.“ „Montesquieu „Esprit des lois“ (Törvények szelleme) czimű munkájában a szabadság lényeges jellemét vizsgálván, magát így fejezi ki: „A politikai szabadság egy polgárra nézve a szellem csendessége, mely mindenkinek saját bátorléte felöli véleményéből származik, s e szabadsággal bírásra szükséges a kormánynak olyannak lenni, hogy egyik polgár se félhessen a másik polgártól.“ Azon nyugtalan politikusok, kik éltüket ellenzékben töltötték, a fenebbi meghatározást fölötte szerénynek találandják, a mely mindamellett nem kevésbbé igaz és mély érzelemmel bír. Valóban az első szabadság a polgárra nézve az, mely eredetét azon összes törvények és biztosítékokból veszi, mik élzét, egyéni szabadságát és tulajdonát védik. Szerencsétlenségre , bizonyos szabadságok túlvitt kifejlődése Francziaországban súlyosan veszélyezték azt, mely első minden szabadságok közt, s a mi Montesquieu szavaival a közbátorságban áll. Miért vola Francziaország oly nyugtalan 1848-ban? Mivel mindenki értette, hogy az akkor gyakorlott égető szabadságoknak közepette, a forradalmi párt egy új erőlködése előidézheti azon zsarnok helyzetet, midőn egyik polgár félhet a másiktól, s polgárok egész osztályai fenyegetve vannak, hogy más osztályoktól száműzetnek vagy kiraboltatnak, midőn az általános rendbomlásban minden szabadság eltűnik. E veszély, minek a legbecsesebb szabadság ki volt téve, döntő el a vélemény azon ellenállhatlan mozgalmát, miből a december 10-i választás született.“ „Ma zsarnoksággal vádolják a császári kormányt, s egyszersmind szemrehányással illetik azon közbátorságért, melyet nyújt, valamint az anyagi érdekek gyors kifejlődéséért. Elfelejtik ezek, hogy zsarnokság alatt, senkire nézve sincs közbátorság. „Midőn a vadaknak Luiziánában gyümölcs kell“, így szól Montesquieu, „kivágják tövéből a fát, h úgy szedik le róla a gyümölcsöt. íme a despotai kormány képe.“ — Akarjátok-e tudni, hogy mikor fenyegeti e kormány Francziaországot? Ez a minden jólétet megakasztó forradalmi kicsisek közvetlen következése. Lehet látni akkor az uj vadakat, kik készülnek az élőfát tövéből kivágni, s annak gyümölcsét úgy szedni. S mik azon uj eszközök, miket a rontás e munkájára használnak? Mindnyájan ismerjük azokat: a sajtó korlátlan szabadsága, és a titkos társaságok.“ „Montesquieu a szabadság valódi jellemét szorosan akarván meghatározni, hozzá teszi: „E közbátorság soha sincs inkább megtámadva mint a köz- vagy magánvádlásokban, ezért a polgár szabadsága főképen a büntetőtörvények jóságától függ.“ A középidőben a büntetőtörvények barbár jelleműek voltak; a „régi kormány“ alatt (így nevezik a francziák XIV. és XV. Lajos uralkodása idejét) a polgár szabadságát fenyegethették közvádlások, miket veszélyessé tehettek: a bebizonyítás rendszere, a titkos per folytatás, valamint a törvényszék alkotása. A forradalom után a büntető törvénykönyv s a bűnvádi utasítás szentesítették a jelen civilisatio nagy elveit a közvádlási tárgyakban. E törvénykönyvek I. Napóleon császár mívei. Lehet őt hibáztatni , hogy a maga által felállított elveket nem tartotta mindig tiszteletben, de kormánya hibái annak nagyságát és jótéteményeit homályba sohasem borítandják.“ „Azon fél tudósok, kik ma a római históriát a pártok érdekében helyreállítják a XIX. századbeli császári birodalmat a római birodalomhoz hasonlítják. Ezeknek valóban épen nem az a gondjuk, hogy nyomozzák, mik voltak Rómában azon biztosítékok, mik a polgárok éltét, szabadságát és tulajdonát védik. Mégis tán nagy tudomány nélkül találhatnának valami különbséget a római császári birodalom s az európai mérsékleti monarchiák között, hol azok, kik a törvényeket tiszteletben tartják,elvitázhatlanul a legnagyobb bátorlétet élvezik, s vallásukat teljes szabadsággal gyakorolhatják. Azonban amint Rómában a köztársaság utolsó éveiben minden bátorlét elenyészett, a rómaiak végre mégis előbb becsülték Augustus uralkodását Marius és , Sylla, Caesar és Pompejus, Antonius és Octavius véres versengéseinél. A despotismus két neme közé helyezve, a kevésbbé súlyost választották ,tán azok, kik azokat ma kárhoztatják, szerencséseknek találták volna magukat őket utánozni és Horatiussal mint Virgiliussal Maecenas és Augustus dicséretét énekelni : „Deus nobis haecotia fecit.“ (Folytattatik.) 6. A Balaton szerelme. Rege. Irta Roboz István. Pest, 1656. Müller Emil nyomdája. Bizományban Gerbelás Hartlebennél. 8 rét. 371. (Áré 10 pkt.) Az irodalomban, mint az életben is , az érdemel szót, ami vagy fölül vagy alul van a középszerűn ; — ezen szempontból indulva ki, a fenczímzett regét habozás nélkül oly munkának kell mondani, mely szót érdemel. Sajnáljuk, hogy azért, mert alul van a középszerűn. — Az olvasónak , ha e két szót hallja „Balaton“ és „rege,“ bizonyosan a magyar regék költője, Kisfaludy Sándor jut eszébe. Értesítenünk kell az olvasót, ne várjon itt semmiféle oly regét, mely csak távolról is hasonlít a Kisfaludy-regéhez, mert nem kap egyebet, mint ízetlen allegóriát, .. . ha ugyan szabad csak allegóriának is nevezni oly valamit, aminek se magában véve némi művészeti idoma, se különben értelme és alapja nincs. A szerző azt mondja ugyan, hogy a nép hitéből szedte ki; ez tehát volna alap, csakhogy méltán kételkedhetünk a fölött, hogy a nép hitében a következő mese éljen . A Balaton helyén ezelőtt tenger volt; ezen tenger (férfi) szerelmes volt az óczeánba (az óczeán kisaszszony) , s el is ment hozzá , Magyarországon hagyva húgát, a Balatont, aki maga részéről beleszeret a hajnalcsillagba; a hajnalcsillag elcsábítja a Balatont, azután megszegi hűségi esküjét, mert a Balaton szegény, a „Déli tenger“ ellenben gazdagabb és szebb , már pedig csillag urfinak kincs kell. Ezért már most a Balaton „lassú hervadás“-nak indult, és hervad a mai napig. — De van-e értelme a regének ? A tanulság (mint ismét a szerző maga mondja) az, hogy „a földön nincs üdv, és a szerelem malaszt nélkül búrkin az életen.“ Ez volna tehát a rege értelme; — értelmezze, a kinek tetszik. A kis férczelet határozottan csak mint curiosum bir érdekkel, s a ki nem undorodik a Hegedüsféle színművek dagályos prózájától, mely mindig valami nagyot akar mondani, s vagy semmit vagy képtelenséget mond , aztán mulatságát fogja találni a „Balaton szerelmében“ is. Hogy e „rege“ versben van írva, Roboz úron kívül bizonyosan senki sem hiszi. Rhythmusnak úgyszólván nyoma sincs; a rím is nagyon szegény. Főbaj azonban, hogy a szerző még csak nyelvtanilag sem ír helyesen. 7. KÜLFÖLD. Anglia, London, febr. 21. Az alsóház tegnapi ülésében Disraeli előterjesztő már előbb bejelentett indítványát a pénzügyre vonatkozólag. Főleg azon ellenvetést téve a kincstárkanczellár pénzügyi előterjesztése ellen, mikép az a jövedelem-adónak 1860-bani eltörlését nemcsak megnehezíti, hanem épen lehetetlenné teszi. A kanczellár a folyó kiadásokat 65,474000 s a bevételeket 66,365,000 ft. st.-re számítá, mi 8—900,000 ft. st.-nyi fölösleget állítna elő. Már szónok az 1858—59-dik évre a bevételt előre 61,404,000 s a kiadásokat 66,389,000 ft. st-re számítja, e szerint azon évben 5,000,000 ft. st.nyi deficit állana elő, s a következő évben az legalább kétannyira emelkednék. Ha ekkor a 7 millió ft. st.-et jövedelmező jövedelemadó eltöröltetnék , rettentő deficittel kellene küzdeni. Ezen veszély elhárítása végett a kiadások s bevételeknek jobb kiegyenlítését kellene eszközölni, mint a budgetben foglaltatik. Szerinte az 1857-res kiadásokat 55,849 000 ft. sz.-re lehetne leszállítani, s ekkor a czukor- s thea-vámok fölemelése nélkül, 4 millió ft. sz. maradna fenn. A kincstár- kanczellár semmi okot sem látott azon föltevésre, mikép 1860-ban deficit állana elő, vagy valamely akadály fogna a jövedelemadó eltörlésének útjában állani. Számítása szerint azon évben a bevételek 58,115,000, s a kiadások 57,200,000 ft. sz.-re mennének föl, napirendre térést javaslott. Erre Gladstone Disraeli segédéül lépett föl. A pénzügyi előterjesztés megsérti az ő legszentebb pénzügyi érzelmeit, s szerinte az valódi kárhoztató ítélet a parliamentnek a legutóbbi 15 év alatti működése fölött. A folyó évrel állítólagos 11,970,000 ft.st.-nyi adómérséklés valósággal csak 3,134,000 ft. st.-re menend fel. A budgetben foglalt kiadásokat szükségkép tetemesen mérsékelni kell. Miután még Wilson Disraeli indítványa ellen szanga mellett emeltek szót, Mc Gregor javaslatára a vita folytatása elhalasztatott. Francziaország, Páris, febr. 22. Madridból tegnapról kelt sürgönyök semmit sem szólnak azon itt elterjedt hírről, mintha Spanyolországban államcsínje történt volna. E helyett a palotában ma nagy tánczvigalomnak kelle adatnia. F. hó 20-kán ment végbe az Arguelles, Calatravas Mendizabal tiszteletére emelt emlékszobor felállítása. * Spanyolország, Madrid. Pidal külügyminiszer a Mexicóvali viszály tárgyában a külföldön levő összes spanyol ügynökökhöz egy oly körjegyzéket intézett, mit azoknak a különböző udvarokkal közölniük kellene. Ezen jegyzékben a spanyol kormány a különböző udvarokat arról értesíti, mikép Mexicóban levő ügy viselője parancsot kapott fényes elégtételt kívánni az ottani spanyolokon a legutóbbi időben elkövetett számos merényekért, s ezenkívül pénzbeli kármentesítést követelni az általuk szenvedett anyagi veszteségekért. Ha elégtételt nem nyerhetne, parancsa van lobogóját levenni s tüstént hajóraülni. A jegyzék hozzáteszi, mikép elegendő haderő fog küldetni a helyszínére, azon spanyol gyarmatosok élte s vagyonának oltalmazása végett, kik nem hagyhatnák el a mexicói területet, s mikép később ha kell más erélyesebb rendszabályok is fognak használtatni, illő elégtétel kieszközlése végett. Oroszország. Az „Oestr. Ztg“-ban következő közlést olvasunk : „A „Mom. Post“ azon tudósítását, hogy Sándor császár ő felső tavaszszal a tuileriában látogatást leend, több lap hamisnak nyilvánítá. A hozzánk ma érkezett tudósításokból látjuk, hogy a két uralkodónak Párisban találkozása csakugyan végbe fog menni. Az előkészületeken már most dolgoznak.“ Görögország. Athénéből, febr. 14-ről jelentik, mikép a senatus a védhatalmak által a pénzügyállapotot illetőleg megállapított egyezményt elvetette, s a ministerium tartott tanácskozás után a hatalmakat értesítő a senatus ezen ellenzékéről. Ázsia. A „Nord“-nak Páriából febr. 22-éről írják : „A persa ügy befejeztetéséhez jutott. — Az Anglia és Persia közti egyetértés helyre van állítva. Pénteken egyeztek ki a föltételek iránt. Nem lévén képes mindazon föltéteket közölni, csak azt hozom föl, mikép Anglia mindazon városokban consulokat fog tarthatni, hol orosz consul székel.“ — A nevezett lapnak eme tudósítását megerősítni látszik az alábbi távirati sürgöny. Valamint a „M.Post“ is jelenti, mikép a persa követteli alkudozás kedvező folyamatban van . Napoleon császár a béke érdekében igyekszik hatni. Konstantinápolyból febr. 13-tól Marseillebe érkezett tudósítás szerint Oroszország alkudozásokat kezdett egy vaspályának Mehehedi Berbel (Marshag, a kaspi tenger délnyugati szögében) Teheránba vezetése iránt. Amerika, New-York, febr. 7. San Domingóból érkezett tudósítások szerint a jelenleg visszahivatott Segosia, spanyol consul, a bennszülöttek által bántalmakkal illettetett, s San Thomasba egy angol naszádra menekült. Mint tudjuk, ezen consul be akart avatkozni a köztársaság bölcselszövényeibe, és sikerült neki Santanát megbuktatni, Baez, hajdani elnök javára. Peruban a forradalom már a fővároshoz közelgetett. Vivanco mok hadihajók birtokában lévén, saját haderejét könnyen mozdíthatá a pártnak bármely pontjára.Mexicóban a ministeri krcsis folyvást tart. A követek sietnek az új alkotmány elkészítésével, hogy azt mielőbb ki lehessen hirdetni. Escalande,a mexikói spanyol főconsul, Caernavacába ment, hol bizonyítványok s adatok összegyűjtésével foglalkozik, ama sajnos események iránt, miknek legújabban több honfitársai lettek áldozataivá. Más tudósítások szerint Sorea, a mexikói spanyol követ, útlevelét kikérte s elhagyta a köztársaság területét, hogy a „Perla“ fregatra menjen, mely a veracruzi kikötőben horgonyzott, s a havannai főkormányzó által az ő rendelkezésére helyeztetett. Ezen elutazás igen kellemetlenül hatott a mexikói kormányra, mely ezen tény következtében azt várta, hogy a spanyol kabinet elégtételt fog kívánni, s ezt katonai demonstrációval támogatandja. A „New-York Herald“-ból úgy látszik, hogy alaptalan volt azon távirdai közlés, mintha a senatus egyszerűen elvetette volna a Da 11 as-féle szerződést. E lap szerint a senatus, miután azt titkos bizottmányban tárgyalta, 33 szavazattal 8 ellen visszautasítá a külügyi bizottmányhoz, hogy ez azt újólag tárgyalja, s módosítványokat terjeszszen elő a tett ellenvetések szellemében. Ezen határozat igen távol áll a föltétlen elvetéstől, s több mint valószínű, mikép ezen kérdés csak az új elnök beigtatása után fogván ismét szőnyegre kerülni, Buchanan békülékeny hangulata a szerződés megerősítését eszközlendi. Sőt talán a senatus szavazatának egyszerűen az volt czélja, hogy az új kormány mindjárt az első napon külpolitikájának tisztán kijelölésére kényszeríttessék. Távirati tudósítások, London, febr. 23. Palmerston kijelenti, mikép a Neuchatelt illető értekezletek időpontja még nincs elhatározva, azonban ahhoz a Francziaország által meghivott összes hatalmak fognak képviselőket küldeni s a porosz király békülékeny hangulata alig vétethetik kétségbe. Ma a budget-vita folytattatott. Lord Russell melegen pártolta a kormányt. A szavazásnál 286 szavazat a kormány mellett és 206 ellene volt. A peeliták, Gardwer és a Manchester-párt Disraelival szavaztak. Palmerston nem szólt. Páris, febr. 24. Állítják, mikép a lord Cowley és Ferukkhan közti tárgyalások annyira előhaladtak, hogy a békeszerződés már a napokban alá fog irattathatni. A mai „Moniteur“ jelenti: A mecklenburgi hg a császárt egy herczegnő születéséről értesítő. Nápoly, febr. 18. A „Giorna delle due Sicilie“ f. hó 14-ről jelenti, mikop a kormány Mellsürgő urnak egy vaspályának Brindisiből Leccébe vezetésére engedélyt adott, föntartván magának, hogy a munkálatok előhaladásakor a S. Vitotól vagy a Ferra d’Otranto tartomány más pontjától Tarentig vezetendő vonalra és egy szárnyvonalra Gallipoliba engedélyt adhasson. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. A nemzeti színpadon: „Szerelmes ördög.“ Ballet 5 felv. A pesti német színpadon: „Narzis.“ Schauspiel in 5 Aufz. Bécsi börze, febr. 25. Megérkeztek, febr. 25. Nagy Lajos cs. k. helytartósági tanácsos és megyei főnök Sopronyból. Dunavizállás, febr. 25. 2' 11' 10 fölött. (Távirati közlés.) Bankrészvény ............................. 1048 Augsburg....................................... 1043/1 Hamburg............................................1.T1/* London................................................10.10 Cb. kir. arany................................... 73/11 Felelős szerkesztő: NÁDASKAY LAJOS.