Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)

1857-09-27 / 220. szám

Pest Vasárnap, Szerkesztői iroda : Egyetem­utcza 2-ik st. a. 1-ső emeleten BUDAPESTI Kiadó­hivatal van: Egyetem­ utózéban, 2-ik szám alatt, ffSIdolint. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetási dij : V­idékre : f­é­l é­v­r­e : 10 irt, évnegyedre:1 frt. Hely­ben: félévre Ofrt, évnegyedre : 4 frt. — A hirdeté­sek ötször hasálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: n­ap kiadó h­i­v­a­t­a­l­á­b­a­n, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es.kir. postahi­vatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ október — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhor­­dással . .. . . ... . . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivata­­los lapokbani igtatványok külö­nös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasz­nosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri be­­igtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége sajátkezű­leg aláirt okmány által Bénák János századost s az arciére-testőrség al-m­ánod-őrmesterét, az aus­­triai birodalom nemesi rangjára „nemes" disz­­névvel legkegyelmesebben fölemelni méltóz­­tatott. , Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. sept 6-i legfelsőbb határozata által a cs. k. theresianumi academia gymnasiuma igazgatói állásának a ne­vezett academia időszerinti igazgatójának hiva­talával leendő egyesítését jóváhagyni s dr. D­e­­mel Henriket az academia eddigi igazgatóját, ez utóbbi állás mellett a theresianumi gymna­sium igazgatására is legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. u. sept. 20-ki legfelsőbb határozata által S­c­h­e­r­e­r Já­nos beszterczebányai káptalani kanonokot, S. Jacobi de Heremo czimzetes apátjává és Ber­lika Ferencz ugyanazon káptalanbeli kanono­kot, a B. M. Virginia de Cibinio czimzetes pré­postjává legkegyelmesebben kinevezni méltóz­tatott. Ő CB. k. Apostoli Felsége folyó c. September 8-diki legfelsőbb határozata által leg­kegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy marquese Paolo R­e­s­c a 11 . Milanóban a spa­nyol királyi III- dik Károly rend kis kereszt­jét ; Francesco Bernar­eggi Monzából a spanyol királyi katholika Izabella rend kiskeresztjét; Kettenbrigg Edvárd orvostudor Schönauban Teplitz mellett a po­rosz kir. veres sasrend harmadik osztályú és J­u­n­k János sebész Teplitzben ugyanazon rend negyedik osztályú jelét; Fleischmann Vilmos orvostudor Bécsben a bajor kir. Sz.­Mi­­hály érdemrend kiskeresztjét, P­i­­­n­e­r Ferencz festész Bécsben a pármai rgi Sz.­Lajos rend ötödik oszt. jelét; a jelenleg Konstantinápoly­ban létező magánzó Adelburg August lovag az ottomán Medzsidé rend negyedik oszt. és K­r­­­e­­huber Lajos magánzó Bécsben ugyanazon rend ötödik oszt. jelét elfogadhassa és visel­hesse. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatóság osztálya Erdes Károly hivatalgyakornokot ide­iglenes III. osztályú irodai segéddé nevezte ki. A bel- és igazságügyminister K­a­r­o­v­e Andrást a székesfehérvári megyei törvényszék nyugalmazott se­­géd-hivatal-i ozgatósági segédet tanácstitkárrá a kassai főtörvényszéknél kinevezte. A pénzügyi ministeriumnak a bel- és igazságügyi mi­­nisteriumokkal egyetértőleg 1857. jun. 13-án kelt rendelete ,*) melylyel a 1857. május 23-kán kelt *) Bir­tlap f. é. sept. 1. XXXII db. 156 sz. legfelsőbb határozvány folytán az 1856. jul. 12-én kelt császári rendelethez (bír. törv. lap XXX. drb. 123 sz.) néhány póthatározatok, ■ az ugyanazon rendelettel a Magyarorszában s az erdélyi nagyfe­jedelemségben az 1848 és 1849 évi fölkelés miatt hadi törvényszék­ileg ítélt vagyonelkobzás több sze­mélyekre nézve lett elengedésének további kiter­jesztése tétetnek közhírré. Az 1848. és 1849. évi fölkelés miatt Magyaror­szágban s az erdélyi nagyfejedelemségben haditör­­vényszékileg ítélt vagyonelkobzásnak az 1856. jul. 12-n kelt legfelsőbb cs. rendelettel több személyekre nézve lett elengedése folytán. Ő cs. k. Apos­toli Felsége fenséges Albrecht Főherczeg Ma­gyarország hadi főkormányzójához, továbbá herczeg Schwarzenberg Károly, táborszernagy, erdélyi kor­mányzóhoz, és gróf Coronini-Cronberg János, altá­bornagy, bánsági és szerbvajdasági kormányzóhoz intézett legfelsőbb kéziratával 1857. május 23-kán következőket méltóztatott rendelni: 1. A hadi törvényszékileg elkobzottnak nyilvánított s az állam birtokában levő vagyon azon állapotban, melyben az az átadatáskor létezendik,s épen úgy az akkor még be nem szedett hasznok s járadékok, végre a megszüntetett urbériségekért a többi földbir­tokosok számára biztosított kárpótlás is, a nyilt pa­­rancs nyomán kiadott kárpótlási tőkétől járó, s ezen legfelsőbb rendelet napjától 1857. május 23-tól szá­mítandó járadékok hatására való igénynyel együtt, az 1856. július 12-én kelt császári rendelet további kiterjesztésekor következő személyeknek fognak kiszolgáltatni: a) Mindazon polgári egyéneknek, kik az említett fölkelés folytán felségárulás miatt, egyszersmind pe­dig más az 1857. május 8-kán kelt legfelsőbb kézi­ratban bocsánatot nyertek sorába nem tartozó bün­­tetésreméltó cselekvények miatt is haditörvényszéki­­leg, elítéltettek, s ez utóbbiak miatt jelenleg a bel­földön fogságban vannak; — minden jelenleg a bel­földön fogságban létező katonai egyéneknek, nem­különben b) mindazoknak, kik már fogságon kivül a bel­földön léteznek, kik azonban a vagyonelkobzás el­engedésében még nem részesültek. Egyébiránt Ő Felségének legkegyelmesebb akaratja, miszerint az elkobzott javakból az állam­kincstárakba eddig befolyt tiszta jövedelmek az or­szág s lakosai javára fordíttassanak. 2. Az ezen rovatokba tartozó azon személyeknek, kik a forradalmi időszak alatt az állampénztárakból pénzelőlegezvényeket kaptak, s azokról csak rész­leg , vagy a fönforgó akadályok miatt épen nem számoltak, a számadás kegyelemből egészen elen­gedtetik. Ennélfogva egy részről az illető előlegezési öszszegnek a számadásból­ kihagyása iránt a szükséges intézkedés megteendő, é­s más rész­ről pedig elrendelendő, miszerint azon elkob­zott vagyonok, melyekre nézve az elkobzás elen­gedése kimondatott, s melyeknek kiszolgáltatása a számba nem vett kincstári előlegezvények által többé nem gátoltatik, az illetőknek átadassanak. 3. Ezen kegyelmi tény a bírói csődtárgyalás alatt létező tömegekre is kiterjed, melyekre nézve a pénzügyi ügyvédség általi képviselet megszűnik. Az említett tömegek ezen kegyelembeli vissza­szolgáltatásának , a cs. k. kezelő hatóságok által az átvételtől folyó időszakra nézve teendő minden számadás, nemkülönben az állam részéről bármi más szavatosság kizárásával, s az államigazgatóság által a birtoklás ideje alatt az ilyen tömegek tekinteté­ben elvállalt jogkötelezettségek föntartása mellett kell történnie. Hogy pedig egy részről a közigazgatási utáni föl­­számítás által ki nem egyenlített, hanem bírói elha­tározásra utasított igények birtokosai az új perleke­dés költségeitől megóvassanak, s más részről a már meghozott ítéletek ne veszélyeztessenek, s illető­leg az e részben kiszabott folyamodási útról el ne vonassanak ; azon perek , melyek az elkobzott s most már visszaszolgáltatandó vagyontömegek­re! ilyen igények tekintetében a pesti és nagysze­beni országos törvényszékek s illetőleg országos főtörvényszékek kirendelt osztályainál az 1851. mártius 20-dikán 1853. mártius 23-dikán kelt császári rendeletek határozatai nyomán már megin­­díttattak, ezen törvényszékeknél folytatandók, a mennyiben különben mind a két perlekedő fél meg nem egyezik abban, hogy a folyamatban levő jogü­gyek a rendes bíróságoknál folytattassanak. 4. Azon hadi törvényszékileg elitélt személyek tekintetében, kik mint menekülők még a birodal­mon kivül vannak, a cs. k. követségeknek és ügye­­lőségeknek azon utasítás adatott, miszerint az ily személyeknek a visszatérés megengedése, nemkü­lönben a büntetés s a reájok haditörvényszékileg kimondott vagyonelkobzás elengedése iránti kérvé­nyeit fogadják el. Ezen kérvények folytán a cs. k. Apostoli Felsége föntartja Magának annak elhatározá­sát , hogy a kérelmezőkre jelen legfelsőbb kegyelmi tény határozatai mennyiben alkalmazhatók. Báró Bruck s. k. B. Bach s. k. Gr. Nádasdy s. k. # (Politikai napiszemle.) „Tres faciunt col­­lagnum" A franczia és porosz félhivatalos lap­hoz most még egy orosz is csatlakozott, az ,,éj­szaki méh“, mely ez egyszer nem annyira mézbe, mint inkább epébe mártá tollát, meg nem gondolván, miszerint azon keserű igazsá­gok, miket mond, nagyrészben leginkább azon hatalmat sújtják, melynek érdekeit ő képviselni akarja. Valóban különös, ha oroszországi lap egész komolysággal azt mondja, miszerint az 1853—o-ki bábom szükséges vala, hogy Európa előtt a béke nélkü­lözhetlensé­­gét s mind a népek mind a kormányok irányá­­bani üdvös voltát bebizonyítsa! Különös, hogy a legkonservativebb európai kormány közlönye az állítja, miszerint a keletindiai lázadás szükséges vala , hogy Angliát az ott divatozó visszaélésekre figyelmeztesse Te­hát a világ­béke után sóvárog — mondja az orosz „méh" — s mi ennek legbiztosabb ke­zessége ? „Minden nagyravágyó terv abba­hagyása és a négy (!) nagyhatalom, azaz Orosz-, Franczia- , Angol- és Porosz­­ország közti bizalom helyreállítása." Aus­­triáról nincs szó ■, az élet nem új, de —­rosz; a „Zeit" ugyanezen szellemdús fogáshoz folyamodott, mintha Austria csak addig léteznék, mig lételéről egy pár porosz vagy orosz lap tu­domást vészén. Feltűnő azonban másrészről azon előzékenység, melylyel az orosz sajtó már né­hány nap óta Angliáról szól, azon kivo­­natot ismételvén , vajha Anglia is az európai nagyhatalmak (természetesen csak ama hármat értve) új frigyébe belépne. — Olvasóink em­lékeznek még , minő bizalmatlansággal vol­tunk mi elejétől fogva az úgynevezett an­gol-osztrák szövetség iránt, az osbornei ta­lálkozás ama bizalmatlanságot növelte s ma­holnap az események tán igazolandják. Az „In­­dep.“-nak máris azt írják Párisból , miszerint Londonban a Dunafejedelemségek ügyébeni nézetek teljesen megváltoztak és hogy Anglia ebbeli politikáját a Francziaországgali jó egyet­értésnek feláldozza; nem kezeskedünk e hit hi­telességéről , habár Oroszországnak rögtöni ba­rátsága ama tudósítást némi valószínűséggel l­át­­szik is felruházni. Másrészről a „Zeit" azt jelenti, miszerint a porosz trónörökös herczeg ő fensége Weimarba, Karlsruheba, azután pedig Stuttgartba megy, hogy ott „legmagasabb meghagyás" következ­tében Napóleon császárt üdvözölje. Ez minden­esetre több mint közönséges udvariasság , mert ilyennek teljesítésére magas állású személyt szoktak ugyan kiszemelni, de nem magát a trón­örököst ! Egyébiránt, a magas politika e peretben úgy szólva útközben van, azaz legalább a hírlapokra nézve, mert a stuttgarti vendégek útnak indulása az utolsó hír, mely érzésünkre esett; a találko­zás első napjára vonatkozó híreket csak holnap veendjük, hanem azoktól sokat ne várjanak ol­vasóink. Az ily alkalmaknál divatos külső ün­nepélyek úgy hasonlítanak egymáshoz mint egyik tojás a másikhoz, a kabinetek félhomá­lyába pedig nem igen hatolhat a kiváncsi szem, azonkívül kétségtelen, miszerint egyik má­sik érdekelt oldalról tán szántszándékkal fog­nak oly értesítések a világba küldetni, mikre oly sűrűen fel van mázolva a pártszinezet, hogy alóla ki nem látszik a valóság; ez utóbbit csak egy forrásból fogjuk meríthetni, tiszta és rész­­rehajlatlan, csak hogy kissé lassan csörge­dező forrásból s ez a­­ j­ö­v­ö! *) *) Figyelmeztetjük olvasóinkat az alább olvasható bécsi levélre, melyben foglalt s levelezőnk által teljes bizonyosságának jelentett tény arra látszik mutatni, hogy az orosz kabinet nézetében Austriá­­hoz közeledő határozott módosulás történt. Szerk. Az uj pénzrendszer. V. (D. C.) A most megjelent birodalmi törvény­­­lap (XXXIII. db. 169 sz.) é­s egyúttal a „Wie­ner Ztg.“ közük az 1857. jan. 24-ki szerződ­vé­nyen (lásd „Wien. Ztg." f. é. jan. 6iki 128 szá­mát) alapuló pénzrendszer technikai részét ille­tőleg f. hó 19-én kibocsátott nyilt parancsot. Miután az új pénzérték behozatala s az eddigi pénzlábtól a jövőrei átmenet iránti rendszabá­lyok , valamint a jogi viszonyzatok szabályo­zását illetőleg a törvényes határozmányok még várandók, alkalomszerűnek tartják, azon ren­deletekre nézve mondani néhány szót, melyek az 1857. sept. 19-ki császári nyiltparancsban tartalmazzák. Ekkorig az ezüstöt 16 latos = 288 szemeres márka , az aranyat 24 karátos = 288 szemeres márka, az ezüstöt mázsa­­== 100 font = 3200 lat szerint mérték. A vámolásoknál már néhány év óta alkalmazott s lassanként a kereskedelmi forgalomba is átment fontnak (500 gramma) ti­zedes osztással az összes érezpénzekres behoza­tala a pénz szakában az összes számadások lé­nyeges egyszerűsítését és könnyítését fogja maga után vonni. Hasonlag igen lényeges egyszerűsítés eszkö­­z ültetik továbbá az által,hogy az arany- és ezüst­­pénzek finom tartalma, mely ekkorig az ezüstnél a 16 latos márkára latok és szemerek szerint, és az aranynál karátos márkára karatok és szemerek szerint a 24 méretett, jövőben az egy­ség Viooo’Od részében fog mindkét nemes éretre nézve kivezetni. Mindkét tekintetben, tudniillik a pénzsúlyt és a finomtartalom kimérését illető­leg ezenfelül a nagy pénzegyletnek Francziaor­­szág, Belgium, Hollandia, Schweiz, Piemont, Toscana s más országokkal egy lábra állítása eszközöltetik. Az új országos pénzláb szerint a forint */41 font finom ezüstöt tartalmazand. Az e pénzláb szerint vert pénzek „austriai értékű" pénzeknek neveztetnek. Ez elnevezés „austria értékű" en­nélfogva az eddigi pénzláb különféle elnevezései helyébe fog lépni. A forintnak századrészekre s a századrésznek tizedrészekre felosztása, melyek esetleges külö­nös elnevezéseire nézve még bővebbi rendeletek várandók, a hatvanadrészek s a hatvanadrész negyedrészei helyett az austriai számadási ügyet a tisztán tizedes rendszer előnyeiben részesíti. Az ezüst pénzek keverése, egész le az l/4 ftig ugyanaz marad, mely Austriában 1852-ik évben általában behozatott, t. i. 9/10 finom ezüst Vlő réz­­zeli keverése. Az l/4 forint azonban erős­ réz­adalékot nyer , mert a súlyosabb keverék a kisebb pénzeknél több tekintetben alkalma­sabbnak bizonyult be s ezen pénznem keveréke ugyanaz lesz, melyet az l/0 tallér tartalmaz, úgy hogy mindkettő nem csak a délnémet érték egész belbecsével, hanem egyszersmind hasonló nyers súlylyal s mindkettő 1772 kr értékével birand. Az ezüst váltópénznél tekintet volt a pénzegyez­­vényben az ezüsttartalmat illetőleg megállapított mértékre, a lehető kényelmes gyakorlati alkal­mazásra a forgalomban egyszersmind a tizedes arányokkal, továbbá a tallérérték egy lábra állí­tására és a délnémet értkéhez­ lehető közelítésre. A 10. és illetőleg 5 századrészés darabok 2 s il­letőleg, ezüstgaras és 7 illetőleg 3 1/2 kr. névsze­rinti értékkel birondnak. Ugyanezen elvek szerint jártak el a réz-vál­tópénzre nézve : a legkisebb pénzdarab t. i. az 5/10 századrészes névértéke a szász vagy hanno­­verai kir. fillérnek s e mellett a frank ggl részé­nek s az olasz l­ránaa teljesen megfelelend. A„koronáju és„félkoronás aranyok"finom tartal­ma a fontnak V50 és glourésze(10 és 5 grarame)9/10 arany és lA„ rész vegyiték mellett a pénzegylet területe számára készített kereskedelmi aranypénz­nek oly kelendőséget biztosit, mely nem sokára messze túl fog ezen egylet 10 millió lakosainak forgalmán terjedni s idővel azt világpénzzé te­­endi. Már­is hallani, mikép azon kevés német álla­mok egyike, melyek a pénzegyezményhez ekko­rig nem csatlakoztak, a világkereskedésben mindig több több fontosságot nyerő Bréma, a „koronás" és „félkoronás aranyokat" törvényes fizető­eszköznek szilárd 8l/10 és 4y26 tallér érté­kében akarja nyilvánítani. Az árfolyam közzététele, mely mellett a pénz­­egyezvény határozmányai szerint a „koronás aranyok" az austriai állami pénztáraknál elfo­gatatnak , egyszerre várható ezen arany pénz­darabok megjelenésével. - ---------­ NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, September 26. sz. September n. 1957.

Next