Budapesti Hírlap, 1857. november (250-274. szám)

1857-11-01 / 250. szám

hol a közs­égelöljíró , hol tírás emberbarát felszólamlott , a jobb érzelmű­eket felszóliták a lehető legkisebb évi aláírásra , tanácsadásra, vagy csak tekintélyükkel való hozzájárulásra; a munkásokat felszóliták , oly csekély havi ada­kozásra, mely napbérének felét, gyakran csak egy­harmadát nem haladja fölül, és ily egyszerű felebaráti felszólamlás legtöbb esetben elég vala oly társulat életbeléptetésére , mely tagjainak nyavalya és nyomor esetére ingyen orvosi segélyt, szósvisérek ingyen megszerzését , munkaszü­­net által vesztett napi évák pótlását teszi biztos kilátásba, és igy az elszegényedés válsá­gai ellen nyújt biztosítékot, mely utazó tagjai­nak úti és ajánló levél gyanánt szolgáló tagsági okmányt nyújt, minek erejével mindenütt kész jó­akarókra talál, mely évek múlva az elöregedett, munkatehetlen tagokat ápolásba veszi, és nyug­díjakban dúsan fizeti vissza, a­mit havi illetmé­nyekben nyert. Igen, csak akarni kell, és csekély fáradsággal oly társulat keletkezhetik, mely a munkásokat védszárnyai alá veszi, mely gondos­kodik azok testi lelki üdvéről, és holtuk után is fenntartja a vallás fűzte kölcsönösség nemes ér­zetét. Mily fényes győzelme ez az associationak az erkölcsiség terén! Rábaközi levelek. October 30. Nem kell a művelt közbirtokost többé a tag­­osztályra sürgetni; kétségtelen és világos ez előtt annak hasznos volta, s csak bonyolódott fontos körülmények tartóztathatják vissza annak élve­zetétől , melyeket mihelyt elháríthatni sikerül, az üdvösnek ismert tagosztály létesítésére szin­tén még áldozathozással is azonnal siet.Hanem a köznép az, melyen a tagosztály kérdése leggyak­rabban megakad, néha csupán azon okból, mert a több felé elfoglalt földesúr ellenében kezde­ményezni nem akar , még többször azon alapta­lan gyanúból, miszerint fél, hogy a tagosztály­ban és határrendezésben rövidebbet egyedül ő húzhat. Ugyanazért a legüdvösebb példát adhat­ják az oly községek tagosításai, melyek egy föl­desur tulajdonában tiszta birtokot képeznek.Ezek során tüntethetem fel a rábaközi Bogyoszló hely­séget. E község herczeg Eszterházy Pál tulajdona volt. 1852-ben tago­lttatott. Egész határa 4227 holdra terjedvén, ebből közös erdőül, mely egy­szersmind erdei legelőnek is használtatik, ada­tott ki 180 hold , aztán a régi vizjárta legelők előbb közös költségen nyitott árkokkal vizmen­­tesíttetvén, a volt jobbágyoknak minden illetősé­gük , egy telek után 8 hold legelőt számítva , a falu közelében egy tagban szakasztatott ki. Van a lakosok közt összesen 94 telkesgazda, s 43 házas zsellér. A telkesgazdák közöl 3 más­fél, 5 egész, 4 háromnegyed, 44 fél, 38 egynegyed telkes. Ezek birtokán kivül a plébános bir 49, a község 10, tanító 10, jegyző 5, templom 11 hol­dat. Úgyhogy az itt jegyzettek összes birtoka 2426 holdra rúg. Az összes határból az illetékesek kielégítése után a határ Babóth felöli oldalán maradt 1801 hold földesúri birtok, a babóthi részszel egyesítve Bethlen név alatt alakíttatott pusztává, mely pusztára, azon kegyelemért, mivel a helységhez közelebb eső földek adattak a jobbágyságnak, a bogyoszlói földesúri majorépületeket a jobbágy­ság minden díj nélkül szívesen kihordotta. Az ekkér tagosított község jóllétében a tago­sítástól fogva eltelt rövid idő alatt is már any­­nyira haladt,miszerint Bogyoszló az áldott Rába­köznek legcsinosabb községei közt foglal helyet. Utczái rendezettek, házai tiszták s vagyonossá­­got mutatók, a földek jól miveltek , a luczerna­­termesztés naponként inkább inkább meghono­­sul, a heverő és járó jószág jó karban van, a köz­ség maga tartván csődört,különösen a lótenyész­tés látszik virágzásban lenni, s 140—160 pftos 14%—16 markos kocsis-ló a nép kezén közönsé­ges; hasonlólag javul és terjed a sufttartás. Mint a föntebbiekből kitetszik, egy egész te­lek illetősége 43 katrastrális holdra terjedvén, (közép számban, miután osztályzat szerint né­mely telkek 50 holdon fölül is felrúgnak) ezen egy-egy gazda rendesen 16—20 nagy darab marhaszámot tart, mely után eső trágyájával földjét minden 4—5 évben áttrágyázni képes, miért is a földek folytonosan javuló állapotban vannak. A vagyonosság a népet jó erkölcsűvé s művelt­ség után is törekvővé teszi Az iskolák jó karban tartottak és népesek ; a vallásosság kitűnő di­csérettel gyakoroltatik; az istenházát a nép hét­köznapokon is oly szorgalommal látogatja, hogy sok helyen vasárnapi buzgóságul is meg lehetne azzal elégedni. E tekintetben főérdeme van Tóth Antal helybeli plébános urnak , kit a nép szeretetével és bizodalmával egyaránt tisztel. A tisztelt plébános ur erélyessége vívta ki azt, hogy a minek elhanyagolását a csornaiaknál megróttam, ámbár tagosztály alkalmával köz­ségi gyümölcskertül semmi tér nem hagyatott fenn, annak a község a templom- és községi föld­ből alkalmas helyet mutatván ki, már a múlt évben mintegy 700 darab csemetével ültettetett ki a községi gyümölcskert, és ott nem csak az iskolás gyermekek nyernek a plébános úr által a gyümölcstenyésztésben oktatást, hanem a nép is kezdi azt megkedvelni. Néhány néplap most is jár a községbe; községi könyvtár alakítását a plébános úr most tervezi. Hogy bogyoszlói ember adóhátralékban mar­­­radt volna, arra mostanában a megye sem em­lékszik. Van mindazáltal egy, mit e különben jó nép erkölcsében is megróni el nem mulaszthatok. Ez a növendék legénység korcsmázása. A férfiak részegsége ellen nem hallottam panaszt. A legény­ség hitvány egyénnek tartja, kinek éven át egypár száz forint korcsmás adóssága nincs. Mindamel­lett, hogy ez adósság tisztázására s becsülete­sen tartása végett a legény apját meglopná , a legritkább esetek közé tartozik; hanem földet szoktak a legények haszonbérbe venni, melyet apjok jószágán megmivelvén, s annak magjával elvetvén, annak jövedelméből fizetik adósságai­kat s egyszersmind abból is ruházkodnak, csak hogy a haszonbérlésnek ily módoni gyakorisága, miszerint a bérlő semmi kiadást nem számít a jövedelemre , még saját kézi munkáját sem, annyira fölmagasította a földhaszonbért, hogy egy katastrális hold évi bére 34—40 portra is fölrúg. G­a­­­g­ó­c­z­i Károly: Félegyháza, oct. 28. Figyelmeztetjük a művészet minden barátait, kik esetleg a magyar alföldön utaznak, vagy a pest-szegedi sík vidéket a gőz hatalmas szár­nyain átrepülik, állapodjanak meg Kis-Kunság székvárosában Félegyházán, és ritka élvezetben részesülendnek. Moser Lajos salzburgi orgona­­művész legújabb remeke a félegyházi új orgona már készen áll a városi plébánia­templomban, mely mind küldíszre, mind belszerkezetre nézve annyira sikerült, hogy a legmerészebb kivána­­tokat is kielégíti, és újabb tanúbizonysága az ál­talánosan elismert művész genialitásának. E fenséges mű, a­melynek összes kerek hangter­jedelme és ezüstszerű­ csengése épen oly lélek­rázó, mily bájos és szívolvasztó az egyes válto­zatok összetétele által előidézett hangvegyület, vallásos buzgalomra gerjeszti a kebleket, és a hívő lélek mintegy kibontakozva testhüvelyéből közelebb érzi magát e harmónia mellett a min­­denség alkotójához. Különösen kiemelendő a 8 láb sípok fönséges öszhangzata, a violon vont hangja, a gyönyörű flauták, az aeolhárfa hangjaihoz hasonlítható dolce, a temérdek combinatiók közöl : az an­ ? TÁRCZA. EGY ÉVI HÁZASSÁG. REGÉNY CARLEN EMÍLIÁTÓL. IV. RÉSZ. XXI. (Folytatás.) Az első nyolcz nap alatt Laviniához érkezte óta Rudolf menyecskéjének minden elbájoló volt; egy egész nap nem volt elég mindennek elrende­zésére, a sógornője által számára kijelölt két szobában, hol az egész bútorzat legalább is húsz­szor újra rendeztetett; különösen a bölcső szám­talan bizonytalankodás tárgya volt, most a nap, majd az ablak, majd meg az ajtó léghuzama gá­­tolá annak jó elhelyezését. De mind e felforga­­tás alatt, mit ő néha legnagyobb mértékben mu­­lattatónak, másik pillanatban pedig kimondhat­­lanul unalmasnak talált, még időt talált magának a­, erdőbe szaladozni, a mezőn ugrándozni s La­­vinia minden üvegházait kipusztitani, hogy vi­­rágfüzéreket fonjon magának. Végre egy kocsi­vonó kecskét óhajtott; az fiának, ki kétségtelenül gyönge mellű (a szaváról lehete hallani) okvet­len szükséges, s nem engedte, hogy a kecskére rajta kivül más viseljen gondot, mert, mint ő okoskodva megjegyzé, ha az ember anya, tudjon egészen az lenni; Rudolfra nézve pedig, mint ő maga kijelenté, egészen regényes látvány volt őt nagy szalmakalapjában, egy kosárral ölében a szép kecske előtt térdepelni látni. Az idyll vége renszerint az volt, hogy a menyecske fel­döntötte a kosarat és a kecske elszaladt; de ez episodot is mindnyájan gyönyörűnek, egészen falusiasnak, árkádiasnak találták; aztán Bruns­­bergnéhez futott, az ebédre nézve benyújtott programmján akart ürügy alatt változtatást tenni, szőkésré visszajött Laviniához , kit szintoly gyorsan odahagyott, hogy a felügyelő mellé ül­jön s elmondja, micsoda változtatásokat kellene Rosenborgon csinálni. Mindig s úgyszólva egy­szerre gyalog, lovon, csolnakban, kocsiban volt ő, s fürgeségével kifárasztotta még a phlegma­­ticus Stacket is, ki ha bevégezte napi dolgát, s a kis szeszélyes elaludt, jó barátnéja Bruns­­bergné mellé ült, elpanaszolván , hogy az a kis menyecske olyan mint egy gonosz lélek, s egy óra alatt több parancsot oszt, mint Lavinia egy hónap alatt. De az első hét elteltével, s miután minden mu­latságot élvezett és kimerített, egy reggel a pam­­lagra veté magát, hol sógornője olvasott, s kije­lenté, mikép­p egyáltalában meg nem foghatja, mivel fogja ő azt a három vagy négy hetet eltöl­teni, a meddig még e vadonban élnie kell, s el­vévén a könyvet Laviniától, felszólítá őt, hogy adjon neki valami mulatságot. Reméljük, hogy a megérkezendő urak majd kitalálnak valamit, monda Lavinia mosolygva. — Ezen urak ! kiálta föl Julia, kíváncsian fölkelvén, hát jön-e más, mint az a te unalmas férjed ? — Az én unalmas férjem ? Ah! vigyázz, hogy meg ne bánd e sértő és hazug jellemzést, azt mondom. — Oh! szerencsétlenségemre sokkal jobb em­lékező tehetséggel vagyok megverve, monda ha­misan a menyecske, mely nélkül kimondhatlan boldog volnék véleményed előtt meghajolhatni; de hát kicsoda a másik úr, halljuk. — Gróf B. Adrián, férjem legjobb barátja, már gyakran szóltam felőle. — Oh, emlékszem, de soha sem mondtad, hogy ő is itt lesz. — Ezt meglepetésül tartottam föl számodra, óvszerül, ha az unalom legelső körjelei mutat­koznának nálad. — Te mindig előrelátó, okos, derék nő vagy; de mondd csak, miféle ember az az Adrian gróf; fiatal, szép, szellemdús, s mindenekfölött udva­rias lovag-e?­ — Valósággal, azt hiszem, hogy még nem udvarolt másnak a költészet asszonyságon kivül; de becsülésre s szeretetre méltó , ízlés­telj­es férfi. — Hogyan állíthatod, hogy izlésteljes , ha megveti a nőket ? De mivel nem tudok itt mit csinálni, megkísértem megtérítését, fegyverbe állítom s földig hajtatom vele magam előtt a zászlót. — Kocsi jó! kiálta fel Lavinia, fölszökellve, s egy hang ezt kiáltá szivében : bár csak ő volna ! Hirtelen pir önté el arczát, s ideges reszketés von erőt rajta; elégedetlenül s hidegen váltak f­el, miként fognak újra találkozni ? Azon pár­ 1 sornyi levél, melyet tőle távolléte alatt kapott, semmit sem gyaníttatott, mi fog történni ? —No’s! fölkiálta Julia bámulva sógornőjére, mi bajod ? Hermann megérkezése helyet ily ál­lapotba ! Lavinia mosolygott, s hogy erőt vegyen ma­gán , az ablakhoz ment, azon kitekinteni. Csak­ugyan az ő kocsija, csakugyan ő volt, ő kit oly roszul fogadott, midőn eléje lovagolt; ezt helyre kelle hozni; szive ösztöne ezt sugá neki; nyílként röpült át a termen s a lépcsőkön lero­hant, őt fogadni. XXII. A kocsi még nem állott meg, midőn Hermann, elragadtatva az által, hogy nejét eléje szaladni látá, kinyitotta a kocsiját s a folyosó felé rohant nejéhez. Mindkettőjök szeme oly örömtől ra­gyogott, milyet többé nem erőlködtek eltakarni, s ugyanazon boldogságérzet önte biborárnyat ar­­czaikra. Mielőtt a fontolgatás időt engedett volna nekik végtelen örömük természetes kitörésére, a fiatal férj karjaival átölelé Lavinia derekát, és első ízben csókolá meg homlokát. — Bocsánat, monda halk hangon, s csaknem oly zavartan, mint neje, ki fejét az ő vállára hajtva, alig érzett magában erőt, azt fölemelni, bocsánat, de Rudolf meg volt lepetve. — Mine demonstratio! kiálta föl a türelmet­len Julia ; hát ránk nem fog a sor kerülni? __Legyen ön elnéző a mi szeszélyes Júliánk iránt, susogá Lavinia, kibontakozva férje ölelé­séből. Ez hasonló hangon felelt: A világ min­den szeszélyesem tenne ma türelmetlenné! Lavinia úgy tett, mintha e szavakat nem bal­­gusta és salic­et (hegedű hangot adnak) angusta, dolce és flagiolet. A fő mannáiban : flauton és quintaden, flauton és fuvola stb. — Nem le­het elfelejteni azon élvezetet, melyben Lohr Já­nos ur, a prágai conservatorium neveltje f. hó 1-én városunk miveit osztályát részesítette. Ezen orgonavirtuózt Szeged városa birja. Valamint Lohr úr talentumáról, úgy­szintén o­rgonánk je­­lességéről tanúskodik az érdekeltség és lelkese­dés , mely annyira megragadá vendégművészün­ket , hogy csak estvéli 8 óra tájban birt a ked­ves hangszertől megválni. — Nem tudok szava­kat találni azon érzelmek kifejezésére, melyek­et meg áthatották kebleinket, midőn Mendelsohn­ Bartholdy 6-ik sz. orgona-sonatáját és Bach Seb. C.-moll és Cis-moll nagy fugáit játszotta, a mű­vész techni­ai ügyessége, valamint a hangszer varázserejü hatalma egyaránt elbájoltak minden­kit. — Köszönet a­z. egyházi pártfogóság, a ne­mes városi tanács nagylelkűségének, hogy a vallásosság és isteni tisztelet méltóságának eme­lésére ily remek­művel ajándékozá meg egyhá­zunkat. Moser emléket emelt a művészetnek Félegyházán , mely az egyházi pártfogóság buz­­góságát és müszlését egy századon túl fogja hir­detni. B. .. . r. Nagy-Kanizsa, oct. 25. Két terv áll előttünk a kanizsai vasút iránt. Egyik Szent-Miklósról indul ki, Láncz és Szent- Jakab felé, melyek gr. Zichy családi tulajdonok, Kis-Komáromnak, ez a Kanizsán lakó főmérnöki felügyelő terve; másik Andriessen mérnök terve, melyben a pályaudvar Kanizsára van téve, s on­nan megy Bécse, Sárszeg, Galambok, Kis-Ko­márom felé. Az első terven alagút jön közbe; a második 1 mértfölddel rövidebb amannál, egye­nes területen alagút nélküli, s mintegy 3 millió porttal kevesebbe fogna kerülni amainál. Kani­zsa város elöljárósága folyamodást tett az építtető bizottmányhoz ez utóbbi tervnek figyelembe véte­léért , mit különösen Kanizsa város és az általa képviselt kereskedés igényel. E folyamodásra a városi elöljáróság ígérettételre hivatott fel, melynek következtében polgármester úr által ta­nácskozásra összehívott több polgárok beleegye­­zésével pályaudvarul 60 hold és a vonalnak a város határáni átvezetéséhez szükséges terület ingyen átengedése megígértetett, azon esetben, ha a pályaudvar Kanizsára tétetik. Igen óhajtható a pályaudvarnak Kanizsa kö­zelébe jövetele, ezt igényli Kanizsa jólléti gya­­rapodtatása, de tekintve e városnak most is már jelentékeny kereskedését, a forgalom sza­porítása tekintetéből ez áll a vasútépíttető tár­sulatnak is érdekében. Mindazáltal , és­pedig épen ez utóbbi oknál fogva azt reméljük , hogy miután a szükséges földet a magánbirtokosoktól kellene megváltani, és ez a városnak igen sok ezer pengő forintjába fogna kerülni,a vasúti társu­lat, mint magántársulat, a várostól, mint köz­testülettől ily tetemes áldozatot, és pedig oly körülménynek szükséges figyelembe vételénél fogva, melyet saját érdeke is sürgetve követel, kívánni nem fog. NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, november 1. * Ma „mindenszentek“ ünnepére a belvárosi plé­bánia templomban Hummel Dmoll miséje, és Bräuer „Vihar“ czimű nagy offertoriuma. Holnap halottak emlékezete napján pedig Cherubini gyászmisére fog­nak előadatni, melyekre figyelmeztetjük a classicus egyházi zene barátait. Halottak napjának előestvéjén a fővárosi közönség egy régi vallásos szokásnak ál­dozván , már pár nappal ezelőtt nagy előkészületek történtek a sírok kivilágítására és megkoszorúzá­sára. A mai nap alkonyán, kivált ha az idő tegnapi derült képe megmarad , a családok kebléből ezer meg ezer ájtatos zarándok síetend a halottak csen­des nyughelyére, hol kedves halottaiknak ima, köny és virággal fognak áldozni. Ki azon szép fri­gyen mely az emlékezet kötelékei által élők és ha­lottak közt létezik, épülni akar, ki az emberi szív egy szép megindító vonásának tanúja óhajt lenni, el ne mulaszsza e nemes kegyelet ünnepélyét meglá­togatni. *Bibornok hű prímás e eminentiájának szent­kuti látogatását a Bel. igy irja le: Miután ő eminen­­tiája oct. 2-án a székvárosból elindulva a hevesme­gyei útban több helységek lakói által vallásos hó­dolattal, s ünnepélyes tisztelgésekkel fogadtatott, Bárkányról átment a tiribesi pusztára, hol­ogos Al­­mássy Gedeon ur kastélyába szállásolt. A háziúr min­den intézkedéseket megtett a magas főpap méltó foga­­dására.Oct. 4-n ő eminentiája a „szent kút“hoz ment, hol a papság által fogadtatva, a templomban ünnepé­lyes szent misét tartott, valamint a névnapját ülő­­ cs. k. Apostoli Felségére, I.Ferencz József­re, úgy az egész magyar hazára és egyházra is áldásért esdekelve. Mise után a hívekhez fordult, és fölemlít­vén a szent-olvasó titkait,mélyítek ünnepe tartatott, s melynek ájtatos elmondása egykor oly üdvös vala országunkra nézve is, lelkesen buzdította a jelenlé­vőket az olvasó ájtatos imádkozására. Ezután a bér­málás szentségének föladásához fogott, melyben a szabad ég alatt 1146 részesült. Visszatért ismét a szives háziúr kastélyába,hol fényes terítékű ebéd volt, mely alatt a cs. k. Apostoli Felségének boldog és dicső uralkodást mindennemű áldásokkal kívánt. Ebéd után átadni méltóztatott a háziúrnak azon gyö­nyörű gyertyák egyikét, melyeket Mária-Czelben megszentelt, és a boldogságos Szűz csodálatos szo­brához érintett. October 5-én ismét átkocsizott ő eminentiája a szent kúthoz, hol hét órakor csendes misét mondott, és valamint­­a templomot és hozzá­tartozókat úgy a kis kolostort is szemügyre venni mél­tóztatott. Ezután következett a látomási ülés, me­lyen a méltóságos földesúr , teljhatalmú kormány­zója K­a­s­z­a­p János , a fönntisztelt egri kanonok, Z­a­d­u­b­á­n Ádám kér.­bíró urak, és az illető pap­ság részt vettek. Tárgyaltatott itt a plébánia czél­­szerűbb elrendelése. Vége lévén az ülésnek, kisétált ő eminentiája a szent kúthoz, melynek kellemes italu vizét gyógyszer gyanánt használja a vidéki nép ; in­nét kis távolságban elértük az úgynevezett szent László ugrását, hol a sziklában a lópatkók nyomait se a sebes esők, se a természetes lekopás el nem törülhetik. Különös figyelmet vontak magukra a morzsalékony oldalban itt-ott föltűnő kődarabok is, a kenyérhez egészen hasonlók, melyek a hegynek leomladozása után ismét föltűnnek. Szintén ritka a maga nemében azon kisujjnyi patakocska is, mely a szikla oldalából folydogál, s melynek vize a szembajokban igen használtatik. Rövid ebéd után búcsút vett ő eminentiája a méltóságos háziúrtól, és megköszönvén az egyházi ügyek iránt tanúsított me­leg részvétét és bőkezűségét, Karancsság felé vette útját. * A szent István társulat tagjai évi illetményük fejében egy igen kedves művel lepettek meg; a szép, ízléses, mintegy 30 évre terjedő kötet T­á­r­k­á­n­y­i Béla költeményeit foglalja magában a költő életraj­zával Toldy Ferencztől. Tárkányi Béla, valódi ke­resztnevén József született 1821. január 2-kán Mis­­kolczon polgári rendű szülőktől. Mint író már kora ifjúságában lépett föl. A nyilván­osság küzdterén azonban 1840-ben „Honáldozat“ czimű balladájával gerjesztett figyelmet, mely a Kisfaludy társaságtól dicséretre érdemesittetett; vallásos érzése később mindinkább a szent költészet terére vonta. Dávid utáni verses zsoltárait megírva, 1843 óta Klopstock Messiása foglalta el lelkét, melyből időnként töre­dékeket bocsátott közre, jelenleg a nagy mű fele saj­tókészen áll. 1844-ben áldorrá szenteltetett, s Szent- Erzsébeten Hevesben segédlelkészszé len. 1846-ban érseke Pyrker László őt udvari pappá nevezte ki. 1847-ben a nép használatára énekes füzeteket szer­kesztett , ezek mellett műköltői darabjai is folyvást szaporodtak, különösen Pyrker László legendáinak műfordításaival. Pyrker 1847-ben meghatározván I

Next