Budapesti Hírlap, 1857. november (250-274. szám)
1857-11-25 / 270. szám
Pest Szerda, 230. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : fél évre : 10 frt, évnegyedre:1 frt. Helyben : félévre 0 frt, évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször hasálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Cserkesztői iroda : Egyetemntcza l-ső sí, a. 2-ik emeleten.fj . Kiadó hivatal van: Egyetem-ntczában, 2-ik Ulán alatt, földmint BUDAPEST Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-nteza, 2-dik szám, földszint; vidéke a minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók.lyek utólsó szemlénk tárgyát képezték. A nevezetesebb európai kérdésekben semmi változás nem történt, csak délkelet felé kissé sűrűbbeknek látszanak azon felhők, melyek a politikai láthatárt borítják, bár az, mi főkép az augsl. „Alig. Ztg.-ban e tárgyban mondatik, nagyon is túlzottnak látszik. E lap szerint nem csak a három dunai fejedelemség ,hanem Törökországnak összes szláv része teljesen alá volna ásva s országszerte lázító iratok keringnének, miknek terjesztésében főleg a görög papság * nagyon buzgó ! — Nem védelmezzük pápa uralmékat s nem mondjuk, hogy politikai agitatiora — főleg Törökhon ellen — nem volnának képesek, hanem azt csakugyan fölteszszük róluk, hogy az eszközök választásában kissé okosabbak s lázító iratokat nem osztogatnak ott, hol — senki sem tud olvasni! — Ugyanezen tudósítások szerint a porta hatalmasan készül, mint ha háború előestéjén állna s ámbár bécsi követe által azt tudatá, miszerint a Dunafejedelemségek megszállása nincs szándékában, mégis egyre erősítteti a Duna mentébeni erősségeit s Omer pasáról mind e perczig nem tudatik, várjon elment-e Bagdadba vagy sem ? — Véleményünk szerint az egész bagdadi expeditio talán csak a zsák volt, melyet ütni szoktak, midőn a szamárnak akarnak szólni. Ily körülményekkel szemben könnyen megfoghatjuk , hogy a porta minduntalan sürgeti a párisi congressus egybeléptét. Hallomás szerint e végre Parisban már hivatalos lépéseket is tett, mik természetesen Austria és Anglia részéről is gyámolíttattak, hanem a franczia kormány nem látszik hajlandónak ez ajánlat elfogadására és— a párisi szerződés betűjéhez ragaszkodván — be akarja várni az európai bizottmány jelentését. — A szerződés betűjét tekintve Francziaországnak igaza van, hanem azon rendkívüli izgatottság, mely a fejedelemségekben nyilvánul, valóban kívánatossá tenné, hogy a párisi congressus valamely határozata által a mostani kétes állapot minél előbb véget érje, ha csak azt nem akarjuk, hogy a dolgok oly fejlődési irányt vegyenek, mely a diplomatic minden előreszámítását teljesen tönkre teszi. — Mert ahogy a francia kormány a külügyministérium egyik hivatalnokát Bukarestbe küldé, az csakugyan nem lesz elegendő az izgatottság lecsillapíttatására és Fouldnak londoni útja, a mely szintén kapcsolatba hozatik a Dunafejedelemségek kérdésével, aligha közvetlenül érezhető befolyással leend az ügy állására. A helyzet súlyos voltát egyébiránt még a félhivatalos franczia lapok is elismerik s a „Pays“ egy nagy összeesküvésről szól, melynek főhelye Belgrád, ágazatai pedig egész Thesszália, Rumelia és Bulgáriára terjednek ; az utolsó belgrádi események is ide tartoznának, s a szambuli hatóságok kezei közt ezen fondorkodások eredetére nézve máris elvitázhatlan bizonyítványok volnának. Oroszország legszívesebben azt látná, ha a mostani szerb fejedelem fia javára leköszönne, minthogy ez utóbbi Sz.-Pétervárott növekedett s Oroszországnak nagy kedvelője , csak az a jó, hogy ,itt Oroszország kivonata nem egyedül döntő. A dán-holsteini ügy is csak ott van, ahol volt, ámbár Dánia újabb emlékiratot küldött szét diplomatiai képviselőihez. Ezen legújabb okirat leginkább a vita pénzügyi oldalát veszi tekintetbe és számokkal akarja bizonyítani, hogy a herczegségek soha túlterhelve nem voltak. Nincs könnyebb dolog , mint számokat csoportosítani és ez által port hinteni az avatatlannak szeme közé, hanem a mélyebben pillantó az ily számtani pensumok nem szokták elámitani, s ha szinte pénzügyi tekintetben teljesen igazolva lenne is a dán kormány eljárása , vannak más dolgok is, melyek számok által ki nem fejezhetők ugyan, de melyek azért mégis nagybecsűek s miknek nélkülözése vajmi fájdalmasan érezhető. Egyébiránt még Angliában is mindig több hang nyilvánul a herczegségek mellett, mióta Ward angol főconsul ezeknek panaszait alaposaknak mondja. A dán lapok nagyon boszankodnak e miatt, s azt mondják, hogy Ward nézetei még a holsteini rendekein is túl járnak. Jele annak, hogy az angol consul jobban látott, mint maga a dán kormány! A harmadik fontos napi ügy — a kereskedelmi és pénzkrízis — szintén régi stádiumán található. Francziaországban, hol a krízis lételét nyilvánosan tagadják, kéz alatt szorgalmas nyomozások történnek a mostani válság okai iránt. Angliában pedig a bankadó felfüggesztése sem hozta meg a várt segélyt s így csakugyan nem marad egyéb hátra mint, minden mesterkélés mellőzésével, a krízis természetes lepergését bevárni. Orosz lapok szerint Shamyl egyik legfontosb erőssége Uj-Buturnai (Dagbesztánban) Orbelian orosz tábornok által ostrommal bevezetvén, Shamyl hatalma a kaszpi tenger partján teljesen megsemmisíttetett. Az orosz bulletinben nincs szó azon „egy emberről“, kit az oroszok minden csatában el szoktak veszteni; — meglehet", hogy ismét — megtalálták! FIZETÉSI HATÁRIDŐK. Ez az a mozzanat, mely mintegy lelkét képezi a September 26-diki s illetőleg az úrbéri hátralékok iránti igények valósítására vonatkozó cs. k. nyiltparancsnak. A mennyiben tudniillik szabad tér van az érdeklett feleknek arra nézve engedve, hogy a tárgyalások alkalmával a fizetési határidők iránt egyezségre léphessenek, egyrészről a magánjogi szerződések szabadságát tünteti fel ezen mozzanat, melyekben mint tudjuk a „contractus contradentibus legem ponit“féle elv az uralkodó, más részről az által, hogy ezen egyezségek szorosan a bírósági felügyelet alá helyezvék, sőt a nevezett nyílt parancs 10-ik §-sa által korlátozvák is — államkormányzati bölcseséget is. A fizetési határidőket illetőleg a 8-dik s 15-ik §-ban találjuk a részletesben előírt szabályokat; szoros kapcsolatban áll azonban ezekkel különösen a 10-dik §, melyben azon lényeges rendelet foglaltatik : „azon föltételt, hogy valamely fizetési, határidő meg nem tartása a többi határidők elvesztését vonja maga után, nem szabad kikötni; a késedelmes fizető azonban köteles a lejárt fizetési részlettől a lejárat napjától számítandó törvényes késedelmi kamatokat fizetni.“ Szükség azonban megjegyeznünk, hogy ezen soroknak a 7-iks 8-dik §§-ok szolgálnak alapul, melyeknek elsőjében az rendeltetik, hogy a határidők iránti egyeztetést jogérvényes ítéletek s egyezségek esetében a szolgabirói hivatalnak kell megkísérteni, — ott azonban, hol a fizetési határidők az ítéletben vagy a beperlett követelés világos volta iránt kötött egyezségben vagy teljességgel, vagy legalább az igénybe vett egész követelésre nézve nincsenek megállapítva, — a megyei (kerületi) hatóság a kötelezettek vagyoni állapotának tekintetbe vételével tartozik eljárni. (8. s 15. §.) Tehát ily esetekben már nem a szolgabírói hivatal, hanem a megyei hatóság. Ebből a bírósági illetékességre nézve világosan kettő következik. Először ugyanis, hogy a fizetési határidők megállapításánál valamint a szolgabírói hivatal, úgy a megyei hatóságok is illetékesek , de következik az is , hogy a fizetési határidőkre nézve, viszonylatban a bírói illetékességgel, két különböző jogalap föltételeztetik. Hozzuk tisztába ezen jogalapokat s határozzuk meg, melyek hát azon esetek, hol a fizetési határidőre nézve egyedül a szolgabirói hivatal , más esetekben pedig csupán a megyei hatóságok illetékesek ? Becapituláljuk kissé a dolgokat. Oly esetek fordulhatnak tudniillik elő, amidőn a jogosítottak egy már korábban megkötött egyezség vagy bírói ítélet alapján akarják valósítani igényüket. De ezen egyezségekben s ítéletekben a fizetési határidőről semmi különös szerződés nem foglaltatik , mert hiszen a régibb törvények a most fönforgó politikai szempontokat különben sem vehetvén alapul, azt, hogy mily arányban s mennyi idő alatt kelljen az úrbéri hátralékokat kifizetni , meg sem határozták, hanem a hozott ítéletet vagy egyezséget tekinték törvényes végrehajtás közvetlen alapjául. Történtek egyébiránt egyezségek s hozattak ítéletek is, főleg 1853.január 1-je napjától kezdve, melyekben már vagy az egész követelésre, vagy annak részleteire nézve kitüzettek a határidők. Emlékezhetünk, hogy a most irányadóul szolgáló cs. kir. nyilt parancs 8-ik §-ja eleje amazokra nézve azt rendeli, hogy ha a szolgabirói hivataloknál megkisérlett egyezség a fizetési határidőre vonatkozólag nem sikerül s végrehajtás kéretik, kötelesek azt megengedni a megyei hatóságok, s a kötött egyezség vagy ítélet értelmében foganatosíttatni. Ha tehát ők kötelesek a kért végrehajtást megengedni s foganatosítani, kérdés: mikép kell értelmeznünk ugyanezen nyílt parancs második §-át? Ezt a szóban levő nyílt parancs 8-ik § -sából ki nem vehetnék, mert ott, mint említők, általában csak az mondatik , hogy ha a szolgabírói hivatal által egyezség nem sikerülne, a megyei hatóság köteles a kötött egyezség vagy jogérvényes ítélet értelmében megengedni a végrehajtást. Tehát ismét kérdés: az ilynemű végrehajtásoknak nem a szolgabírói, hanem a megyei hatóság képezi első fórumát? Meg kell vallanunk, hogy ezen 8-dikk egy kissé komplicált, mert ugyanazon sorokban egy részről a szolgabírói hivatalok kötelességéül tűzi ki, hogy a tárgyalásoknál ily esetekben mindenekelőtt egyezséget kísértsenek meg a fizetési határidőkre nézve; ugyanezen hivatal van fölruházva azzal , hogy a keresetek hozzá intéztessenek, s mégis a köztörvényeseljárás ellenére, a végrehajtási folyamodványokat a megyei hatóságok jogosítják elintézni. Első pillanatra úgy látszik mindenesetre, hogy az eljárás lánczolatából egy középszem, mely a tárgyalást, ítéletet s végrehajtást összeköti, hiányzik. S ez annál feltűnőbb, minthogy valamint a polgárjogi, úgy a közigazgatási rendszerben is elv nálunk, miszerint a pörös ügyek minden lényeges mozzanatának első bírája mindenkor ugyanaz, amely annak tárgyalója volt. Ezen olyannyira kirívó ellenmondást magában foglaló határozvány azonban igazolva lesz azonnal, mihelyest a nevezett nyiltparancs 20-dik §-sát is elolvassuk s az előrebocsátottakkal kombináljuk. Az mondatik ugyanis ezen §-ban : „az ezen rendelet értelmében hozott minden jogszerű határozat politikai uton is foganatosítható s a végrehajtási engedelmek, a követelésre jogosítottaknak írás- vagy szóbeli kérelme folytán, első bíróság — mely a szolgabirói hivatal — utján is benyújthatók, — a megyei hatóság által adandók. Tehát benyujtathatik a végrehajtási kérelem a szolgabirói hivatal útján is, hanem a fölött határozni , hogy a végrehajtásnak van-e helye vagy nincs, s hogy a kérelem foganatosíttathassék-e vagy nem, csak a megyei hatóságok jogosítják. Meggondolván tehát azt, hogy a fizetési határidők iránti egyezségeknek csak megkísérlésére, nem pedig megállapítására vannak följogosítva a szolgabírói hivatalok, és meggondolván, hogy azon esetekben midőn a fizetési határidők az ítéletben vagy a beperlett követelés világos volta iránt kötött egyezségekben nincsenek megállapítva, úgy azok kitűzésére csupán a megyei hatóságok hivatvák , a logicai kapcsot a 2-dik, 8-dik, 20-dik §§-ok közt egyedül a 15-dik §-ban találhatjuk föl; mert természetes, hogy miután az egyezségek nem sikerülése esetében a fizetési határidőket egyedül csak ők határozhatják meg, s így annak mind viszonyait mind indokait leginkább ismerik, s az ezek körüli eljárás és tárgyalás első formi tény gyanánt valósággal csak ezen hivataloknál kezdődik, s természetes mondom, hogy a végrehajtási engedély is csak innen származhatik közvetlenül. Mindezek után tehát csak azt kell még észrevennünk, hogy a megyei hatóságoknak ezen joga sem korlátlan, s hogy ez a prudens arbitriumra nézve különösen , bizonyos megszorítása alatt áll a 8-dik §-nak. Más szóval nem épen úgy áll a dolog, hogy a megyei hatóság kénye,kedve szerint megengedhetne vagy megtagadhatna valamely végrehajtást, — mert ha az ítéletben vagy jogérvényes egyezségben már meg vannak határozva a fizetési határidők s ezekre kéretik végrehajtás, az ily kérelmeket el nem ütheti. Bécs, nov. 23. Az „Oest. Ztg.“ minapi számában olvastuk, hogy a hadsereg létszámának tetemes leszállítása legfelsőbb helyen is elhatároztatott. Kellő helyen vett tudósítás után állíthatjuk, hogy az „Oest. Ztg“ azon értesítése, mely a pillanatnyi financzial s világszerte pénzválságos viszonyok közt rendkívüli érdekkel bír, félhivatalos közlésnek tekinthető.A további részletekre nézve olvasónkat a nemsokára közzéteendő rendelményre kell utasítanunk. Említek egy izben, hogy a hivatalos „Wiener Zig“ új évvel gyökeres átalakuláson menend át. Ez abban fog állni, hogy a lap alakja meg fog változtattatni, illetőleg nagyobbittatni és az államnyomdában fog nyomatni. (Több mint félszázad óta Ghélen, ■ ennek örökösei voltak a „W. Zig“ kiadói.) Az irodalmi hétfői melléklap meg fog szűnni; helyében egy „Revue de deux monde“féle szemle terveztetett, mely havonkint kétszer fogott megjelenni, s politikai s tudományos irodalmi szakra oszolva két szerkesztő alatt állani. Azonban ezen eszme nem annyira anyagi mint erkölcsi, vagy ha tetszik szellemi alapzathiánya miatt elhagyatott; s igy e megszűnt hétfői lapot a tárcza választékos, irodalmi s tudományos tartalma pótolandja. — Tél küszöbén mindig fontos kérdés az élelmiszerek ára. E részben feltűnik itt, hogy míg Magyarország termékenyebb vidékein a gabona szinte megszűnt érték lenni, mint a levegő, mely igen szükséges, de mert ingyen van bőven, nem érték, más szóval a gabonának semmi ára , addig Bécsben a HIVATALOS RÉSZ. A Mainz városban és szövetségi várban egy lőportoronynak fellobbanása által történt szerencsétlenség alkalmából O cs.k. Apostoli Felsége a belügyministerhez következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott legkegyelmesebben intézni : „Kedves báró Bach! Azon nagy szerencsétlenség,mely Mainz várost és szövetségi várat egy „lőportoronynak f. hó 18-án történt fellobbanása „által érte, késztet, alattvalóimnak oly gyakran „bebizonyult jótékony közrehatását igénybe venni, hogy az e sajnos esemény által sújtottaknak „sikeres és gyors támogatás szereztessék. „E végből elrendelem, hogy az összes korona„országokban az országhatóságok által a mainzi „károsultak javára aláírások és gyűjtések nyithassanak s erre nézve a megkivántató bevezető „intézkedések haladéktalanul megtétessenek. „Egyszersmind birodalmam érsekei és püspökei, továbbá a többi vallásfelekezetek elöljárói „nevemben felszólítandók, hogy álláspontokból „adakozási gyűjtéseket rendezzenek és hatályosan eszközüljenek.Ön azonnal megteendi a szükséges intézkedést, hogy a befolyó pénzek kellően „egybegyüjtessenek s gyorsan külügyminiszerember rendeltetési helyükre leendő elküldetés „végett átszolgáltassanak. Bécs, nov. 23. 1857. Ferencz József, s. k. , cs. k. Apostoi Felsége húsz ezer forintot és Császárné Ő Felsége két ezer forintot saját magántárczájokból adományul a mainzi lőportorony fellobbanása által kárvallottak számára legkegyelmesebben rendelni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felségei, é. nov. 21-i legfelsőbb határozata által Hőgyészy Pált a soproni orsz. törvényszék elnökét a soproni orsz. főtörvényszék elnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 12-ki legfelsőbb határozata által kanonokká a brixeni székeskáptalannál, Steger János esperest és lelkészt Flaurlingban, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. öcs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 12-ki legfelsőbb határozata által Sykora Ferencz mintatanárt Neustadtlban Morvaországban, az iskolai szakban hosszú éveken át kifejtett érdemteljes működése s különbeni dicséretes magatartása elismeréséül, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszkteni méltóztatott. Ó cs. k. Apostoli Felsége f.é.nov. 12-ki legfelsőbb határozata által Bitter Ferencz mintatanárt Landlban Styriában, hosszú évi dicséretes alkalmaztatása elismeréséül, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszkeni méltóztatott. Ö cs. b. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által különös kegyelemből ,au namekér József első oszt. főtörzshadbirót, az austriai birodalom nemesi rangjára „nemes“ disz- és „robeswaldi“ melléknévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Az igazságügyminiszer Szalay Károly ideiglenes törvényszéki segédet a kaposvári megyetörvényszéknél, jelen szolgálati helyén hagyva, végleges törvényszéki segéddé, s Torkos Sándort, a kőszegi járási törvényszék tollnokát, a zalaegerszegi megyetörvényszéknél ideiglenes törvényszéki segéddé nevezte ki. Az igazságügyminiszer a tanácstitkársegédi állomásra az eperjesi országos főtörvényszéknél Nagy László törvényszéki segédet a beregszászi megyei törvényszéknél kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ Pest, november 24. ifj. (Politikai napi szemle.) Öt napi szünet után folytatjuk szemlénket. Hogy az olvasó hézagot érzett volna,azt már szerénységből sem szabad hinnünk, hanem magunk sem érzünk hézagot, midőn a mai nap eseményét azokhoz fűzzük, me sz. November 15. 1853