Budapesti Hírlap, 1857. november (250-274. szám)

1857-11-21 / 267. szám

Pest Szombat, 267. Megjelenik e lap, vasárnap 6a ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : f­é 13 v r­e: 10 firt, évnegyedre:1 frt. Mely­ben : félévre ■ frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálesott sorának egyszeri beiktatásáért fi­rt, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 21­ pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemuteza 1-aé to. a. 2-ik emeleten. '' Kiadó hivatal van : Egyetem-utezában, 1-ik alánt alatt, földszint BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs.kir. postahivatalnál­ Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a­ pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Or cs. k. Apostoli Felsége indítva látá magát 1857. nov. 9-ki legfelsőbb kézirata által lichtenfelsi báró Peithner Tádé osztályfőnö­köt a cs. k. igazságü­gyministeriumban, és zsa­­dányi s török-sz.-miklósi gróf Al­m­á­s­y Móricz osztályfőnököt a cs. k. pénzügyministeriumban, a birodalmi tanácsba meghívni és birodalmi ta­nácsosokká legkegyelmesebben kinevezni. NEMHIVATALOS RÉSZ Pest , november 20. A SZOLNOK-DEBRECZENI VASÚT MÉLYES MEGNYITÁSA. ÜNNE­Vannak a népek történetében szakaszok, me­lyek rendeltetése az összes fennálló viszonyokat, névszerint ott, hol az anyagi és népgazdászati állapotok érintetnek, teljesen átalakítani. Ily korszakban vagyunk mi jelenleg Magyarország­ban, oly korszakban, melynek hivatása, e szép országot népgazdászati tekintetben egészen uj alapra fektetni, mindenki érdekeit egyformán szem előtt tartani s az általaz általános jóllétet emelni és erősitni. Az utolsó években az uj épít­ménynek,melynek alapja Urunk Ő Felsége jelszava : Viribus unitig, több részeit láttuk szemeink előtt keletkezni s minden részekből fölismerhetök a nagyszerű építményt, mely­nek falai között a széles birodalom külön­böző nemzetei békésen és boldogan egymás mellett élni hivatvák. Legelőbb azon korlá­tokat láttuk leomlani, melyek Magyarorszá­got a birodalom többi tartományaitól elválász­­ták ; láttunk ezután egy egészen új, más ország­részek törvényhozásával öszhangzó igazságszol­gáltatást, Magyarország minden lakosaira nézve egyenlőt, életbelépni, elavult, birtokot hábor­gató törvények egészen megszűntek és egy bölcs, minden részt kielégítő megváltás utján a nyom­­masztó hűbéri terhek is elháríttattak.­­ Az egyén ezentúl tőkéjét és munkáját értékesítheti, s erre Magyarországon elég alkalom kínálkozik, mert földmivelés, ipar és kereskedés sok ideig oly rokon maradt, mely a gyermekkorhoz igen közel állt.­­ De mindez csak eszköz volt, a nagy czél a közjóllét elérésére, mely annak le­hetősége által, hogy az új intézmények védelme alatt létrehozott termények értékesíttethetetnek, nyert sajátképi ihletet, gyakorlati kivitelt. öcs. k. Apostoli Felsége már, áthatva attól mi a hit alattvalónak javára van, legmagasb kegye és bölcseségében számos vasútépítése­ket méltóztatott engedélyezni , melyeknek egy nagy része a mi különhazánkat érdekli, hi­szen a vaspályák nálunk voltak legszükségeseb­bek, hogy a dús áldás, mely Magyarország föl­dében ugyszólva elásva hever, ez országra s az egész birodalomra haszonhajtóvá tétessék. A legfelsőbb engedélyt nyert valamennyi pá­lya közt a tiszai pálya, mely a legdúsabb és leg­termékenyebb kerületeket,­­ Magyarország ter­méskamráját metszi át, kétségkívül első helyet foglal el, mert oly vidékeket von be a világfor­galomba, melyeket eddig a Dunánál, a Lajthán túl névre is alig ismertek. A különféle kedvez­mények, melyekben a vállalatot Ő Felsége leg­­k­egy­elmesebb Császárunk részesítő, lehe­tővé tették , hogy már tegnap, mint Ő Felsége legkegyelmesebb Császárnénk névnapján, a legjelentékenyebb mert legfontosabb vonal, a szolnok-debreczeni, Magyarország Főkormány­zója Albrecht Főherczege császári Fen­sége jelenlétében ünnepélyesen megnyittat­­hassék. Pest és Debreczen most a vasút által közvet­lenül egybeköttették egymással, Magyarország két legjelentékenyebb kereskedőhelyei. Ez ese­mény fontosságát csak úgy méltányolhatjuk egész hordereje szerint, ha a két város jelentős­ségét valódi fénybe állítjuk, és az úgyszólva használatlan legkitűnőbb minőségű szántóföldek roppant területét számításba veszszük. A vasút, mely a könnyű terményszállítás lehetőségével kínálkozik, életadó eleme lesz e vidéknek, mely a földmivest élénkebb buzgalomra és magasb okszerű tevékenységre ösztönzi, miáltal a föld értéke emelkedik és közdrőltávolról temérdek új munkaerő vontatik be. A vasút lesz a varázs­­vessző, mely Magyarország fekete földét dúsan folyó aranynyá változtatja, és új, eddig ismeret­len életet teremt ott, hol most a csikós vágtat a parlag tereken, vagy a juhász legelteti nyáját némán, magánosan. A vasút lesz ez ország nagy üzere, melyből minden fris élet elszétárad, s mely körül az egyetemes életnek CsOportálnia kell. Föltehetjük,hogy körülbelül ezek voltak a gon­dolatok és érzelmek, melyek azon idegen és ha­zai vendégek nagy számát lelkesiték, kik a vég­­hetlenül érdekes megnyitásban résztvenni sze­rencsések voltak; de a magas kormány is nagy súlyt látszik helyezni e nagy fontosságú jelentősség általános fölfogásába, minthogy Fe­­herczeg Főkormányzó Ur a császári Fensége kíséretében az illető közigazgatási területek minden legmagasb­­b magas hatóságainak főnö­kei láthatók voltak, ezen fölül ő excja gróf Toggenburg minister úr is részt ven az ün­nepélyben. A legpompásabb, habár igen hideg idő ked­vezése mellett — az apróbb folyócskákat és ál­lóvizeket Debreczenig mind erős jég borítá — tegnap reggel, kevéssel 8 óra után, miután a császári Fensége a pályaudvarba érkezett, hol a Fensége a csarnokban a részvevő vendégek által tiszteletteljesen üdvözöltetett, a tiszai vasúttár­saság által rendezett díszvonat megindult. Czeg­­lédig, hol a tiszai vaspályatársulat pályaterülete kezdődik, az utazás semmi rendkívülit sem nyúj­tott, de itt már az ünnepélyek kezdetüket vévék. A pályaudvarban a megyei és helyhatóságok, a papság, környékbeli nemesség, fél eskad­­ron a Czegléden és környékén szállásoló I. Ferencz­ József Császár vértesezredből, az ez­­redi zenekarral, környezve az összes lakos­ságtól , voltak felállítva, s mindnyájan az előrobogó diszvonatot örömteljes Éljenekkel Üdvözlék. ő "császári Fensége a kocsiról rövid időre leszállni méltóztatott , hogy a néptömeg hódolatait elfogadja. Mintegy 15 percznyi mu­latós után az it folytattatott, de Szolnokig, hová a menet 11 óra 20 perczkor megérkezett, semmi jelentősb mozzanatot sem tüntetett föl, mi­után a vaspálya a maga csodáival, mint tudva van, csak Szolnoktól kezdve volt ismeretlen. A szolnoki pályaudvarban ugyanazon jelenet ismételtetett mint Czegléden, csak hogy na­gyobb mérvben ; itt úgy mint ott, az összes la­kosságnak örömtől áthatott hangulata C­s­á­­szár Ő Felségéért mondott leglelkese­­dettebb éljenekben nyilvánult.­­ A pálya­udvari épület első emeleti helyiségeiben a vendégek számára a tiszai vasúttársulat részé­ről pompás, bécsi restaurateur Sacher által rendezett reggeli volt elkészítve. A császári Fensége abban egy külön szobában méltózta­tott résztvenni, s­ a vendégek közöl nyolczan szerencsések volt , cs. Fensége asztalához meg­hivatni. Ezenfölül mintegy 200 személy számára volt terítve s itt úgy mint az egész járatban Haber Móricz ur, a tiszai vasut-társulat nevében mint ennek egyik­ alapítója és igazgató tanácsosa vité a gazdai szerepet Gyakorlati bizonyítvá­nyául annak, hogy mit képes a vaspálya a né­pek életében előidézni, szolgál az is, hogy a pe­csenye az asztalon Bécsből s a tengeri ha­lak ahhoz frisen Triestből kerültek. Mint­egy egy órai mulatás után a menet is­mét megindult , ezen időt használta a la­kosság , hogy a valóban nagyon díszesen s ál­talában igen czélszerűen rendezett kocsikat megszemlélje, nevezetesen és valóban méltán a legnagyobb figyelmet gerjesztette a pompásan fölszerelt udvari kocsi, melyet az ismeretes ham­burgi kocsigyárnok Lauenstein 20000 ftért ké­szített. Szolnoktól kezdve a megnyitó járat rendkívül sok érdekest nyújtott. Az első jelentős­ tárgy az ideiglenes vasút-híd volt a Tiszán keresztül, oly­an, mely bármily kevéssé tűnik is szembe más vasúti építkezésekhez képest, mégis végtelen sok nehézségekkel járt. A hídon túl, melynek mind­két oldalán az Ünnepiesen fölvitorlázott tiszai gőzösök „Argó“ és „Minerva“ horgonyoztak,meg­állapodott a vonat s a császári Fensége az épí­tési tért megtekinteni és a munkák állását szem­­ügyre venni méltóztatott; az egész munkás sze­mélyzet föl volt itt állítva, a császári Fenségét tiszteletteljesen üdvözölvén. Innentől kezdve a vidék tökéletesen új jellemet vesz föl, elkezdő­dött az áldott magyar alföldnek széles, beláthat­­lan siksága , melynek kövér fekete földje ama pompás gabnát termi. A meddig a szem ér, sem­mit egyebet mint búzaföldet, vagy legelőt, nem láthatni, se hogy se erdő, csak itt ott merül föl a láthatáron egy fáktól környezett templom-to­rony vagy egy kút gém. Csendes az egész síkság, melynek egyes Braffage-ait egy magános nyáj csor­da, vagy a délibáb légalakjai képezik, melynek egyformaságát gyakran egy merészen a zónán keresztül száguldó lovas szakítja félbe, ki nem ismerve a gőz hatalmát, az ő tüzes paripájá­val a gőzmozdonyt túlszárnyalhatni hiszi. Az első állomás, melyet a vasút érint, Török Sz.­Miklós, azután Fegyvernek, Kis- Új-Szállás, Karczag,Püspök-Ladány, Kaba, Szoboszló, honnan aztán végre Debreczenbe érünk. A már félőbb említett ünne­pélyességek az összes közbeneső állomásokon majdnem hasonló módon ismétlődtek, csak hogy a gazdag jász- és kun helységek pompás­ dí­szít­vény által tűntek ki. Mindenütt ugyanazon cso­dálat nyilvánult a nagy mű fölött; mindenütt a a leggazdagabb áldást kéré a lelkesedett lakos­ság a Fejedelem fejére, ki vele született kegyel­mében a közjót mindig előmozdutni törekszik. Mennél tovább hajtott Foul­ton gőz fogata az ország szivébe, annál inkább nyilatkozott a minden ol­dalról egybesereglett nép közt a bámulat,csodál­kozás, sőt ijedtség is, azon csoda miatt, mely itt végbe ment; egész sora a nagy kocsiknak villám­­sebességgel robogott él a tömeg szemei előtt, a nélkül hogy csak egy lovast is látott volna; né­mely öreg emberek annyira mentek e fölötti ámul­­takban,hogy­ egész alázattal keresztet vetettek és elszörnyüködve felkiáltottak: „Ilyesmit még soha sem láttunk, Isten őrizzen meg bennünket !“ A vaspálya építéséhez , mi a térséget illeti, ennél szerencsésebbet nem lehetett volna találni, mert az egész vonalon Szolnoktól Debreczenig egyetlenegy nagyobb építkezés sem volt szük­séges, kivéve a tiszai hidat s egy­ nagy ingo­­ványnak betöltését Karczag és Pü­spök-Ladány közt. Különben igen csekély átépítés után azon­­­­nal a sínek elfektetéséhez lehet­ fogni, mi­által egyedül sön lehetséges az építést aránylag oly rövid idő alatt bevégezni; különben az épí­tést még hamarább be lehetett volna fejezni ha a kavicsot , köveket és homokot oly mesziről , Nagyváradról nem kellett volna hozni. Az állomási épületek, melyek részben még bevégzetlebek, czélszerűek s a körülmények­hez képest külsejükre nézve még díszesek is ; ezek P­­­e­k 1 társulati építész úr tervei után és fő vezetése mellett készültek. A pálya jövőjére nézve, mely kérdésen kívül épen oly áldáshozó leend az országra mint hasznot hozó a társulatra nézte, kivált ha az épülőben levő nagy­váradi és aradi vonalak be lesznek fejezve, egy per­­czig sem lehet semmi legkisebb kétség se. — Hogy ezen vidékeken, a számra nézve csak cse­kély s földmivelést űző népességgel, folytonosan tetemes személyközlekedésre nem lehet számítni, magától értetik; azonban a vasút által a földmi­­velési ipar számára megadatik az oly régóta hiában óhajtott alkalom, termékekbeni oly tete­mes fölöslegét gyorsan s jutányosan szállíthatni kereskedelmi piaczokra, Pestre, sőt még Bécsbe is; minek természetesen kiszámít­atlan követ­kezményeket kell maga után vonnia. Megkísér­tették a Közép-Magyarországban a vasutak jövő­beli teher­szállítása iránt valószínűségi számítá­sokat tenni, azonban hacsak a vasúti vállala­toknál­ összes tapasztalatok nem csalnak, ezen számítások a valóság mögött messze hátra fog­nak maradni. Az utazás Debreczenig a különféle késedelme­­zések miatt tovább tartott mint sajátkép a pro­gramaiban előre ki volt szabva; s ekkér már be­esteledett, midőn a diszvonat a debreczeni pálya­udvart elérte; mi által a debreczeni polgárság részérőli fényes elfogadás egy részben meghiu­­síttatott, mivel a szépnem, mely az állványokon foglalt helyet, s a metsző hideg daczára türel­mesen várakozott, az égő fáklyák mellett is szinte láthatlanná lett; csak szavaik hangja, s a fehér kendők lebegtetése tanusiták jelenlétüket Végtelen volt az örömzaj , ezerszeres az éljen, midőn a diszvonat, f­elül a pompásan feldíszí­tett mozdonynyal, — a pályaudvarba robogott; az egész nép felfogá ezen esemény fontosságát, mely által az egész világgal szakadatlan össze­köttetés nyittatott meg. Ha erről a jelenvolt tö­meg lelkesüléséből nem lehetett volna is meg­győződni, a vendégek elfogadására tett ü­nnepies, valóban nagyszerű intézkedések annak bizonyít­ványául szolgáltak volna. Egy sátoralakúlag dí­szített pompás salon, melyben virágoktól s fűzé­rektől környezve, Császár s Császárné ö Felségeik életnagyságu képei diszlettek, — szolgált a pályaudvarban a Főherczeg-Főkor­mányzó Ur­a cs. Fensége elfogadására. Debre ezen városa polgármesterének , a tiszthatóság­i községtanács által környeztetvé, itt szerencséje volt, ő cs. Fenségét, a város és polgárság nevé­ben, a következő beszéddel tiszteletteljesen üd­vözölhetni : November 21. 1857 Fenséges cs. k. Austriai Fö-Herczeg I Országunk­­Kormányzója Kegyelmes Urunk! Császári királyi Fenségednek ezen mostani kegyelmes útja a közlekedés és forgalom törté­netében korszakot képez, mert cs. k. Fenséged a birodalom és e magyar haza szivéhez a közleke­dés és forgalom élénkségére az ész és tudomány­nak csodálatra ragadó emez eszközével — az utat nekünk kegyelmesen megnyitotta. Mi e hi városnak legalázatosabb képviselői e napot a civilisatio és közlekedés érdekéből fontosnak tartjuk , s ezt ő cs. k. A­p­o­s­t­o­­­i Felsége kifogyhatlan kegyelmének s gondos­ságának köszönjük, mely anyagi érdekeinkre atyailag legkegyelmesebben ügyel. Köszönjük cs. k. Fenségednek is , ki legke­gyelmesebb Urunk legmagasabb személyét kép­viseli : méltóztassék cs k. Fenséged hű és forró hálánkat a trón zsámolyánál letenni s kegyel­mesen tolmácsolni. Most már megengedi cs. kir. Fenséged, hogy mi Erzsébet napját — mely nekünk történeti fon­tosságúvá vált — mint Császárnénk s legke­gyelmesebb Királynénk legmagasabb név­napját is megünnepelhessük, s fiúi legalázatosabb sziveinkben örökíthessük, felkiáltva: Isten tartsd meg legkegyelmesebb Urunkat Császá­runkat Királyunkat, tartsd meg Erzsé­­bet Császárnén­kat Király­nénkat e magyar hazának is kegyelemteljes anyját! Ő cs. Fensége erre magyar nyelven a pol­gármestert kegyelmesen biztosítni méltóztatott arról, hogy Debreczen városa óhajtásait 0 cs. Felségeik elé terjesztendi, s kogy teljes sza­vakban azon reményét fejezé ki, miszerint ezen nap Debreczenre nézve szép jövö kezdete leend. Erre 0 cs. Fensége a pályaudvar átellenben levő oldalára ment, hol a pálya ünnepélyes fölszen­telése tekintetéből egy második sátor volt felál­lítva. Ezen egyházi szertartás a főtisztelendfi nagyváradi püspök ur által hajtatott végre, s Ő cs. k. Apostoli Felsége, s az összes Fe­ls­éges Császári Házérti áldás-imával zá­ratott be, mely imában az összes hit alattvalók óhajtásai egyesültek. Erre ő­cs. Fensége a felál­lított díszőrség megszemlélése után egy 5 gazda­gon felszertámozott ló által húzott pompás városi kocsin a pályaudvarból a városba kocsizni mél­tóztatott , hol 0 cs. Fensége a városházba mél­tóztatott beszállani, mely előtt ismét egy század volt diszőrségül felállítva, mely fölött Ő cs. Fen­sége szemlét tartott. Most a többi ünnepben rész­vevők is a város részéről számukra felajánlott magánszállásokra siettek, hogy aztán később egy Debreczen városa által adatott ünnepélyes vacsorán ismét összegyűljenek. Elegendő helyiség liánya miatt a vacsora több házakban szolgálta­tott fel. Az udvari asztal, melyhez a legelőkelőbb vendégek közel mintegy 50-en voltak meghíva, a városházban volt, továbbá még a casinóban s a Bika é­s „Fehérlóhoz.“ czimezett vendéglőkben is voltak asztalok terítve. A lakoma folytában a Főherczeg Főkormányzó Ur 0 cs. Fensége al­kalmat vett magának 0 cs. k.: A p o­s t­o 1­i F­e­l­­sége és Császárné Ő Felsége egészségéért toaszokat mondani, melyeket még különböző más, a jelenvoltak lelkesült he­lyeslése által kisért toaszok követtek. A többi asztalok vendégei is hasonló módon fejezték ki ki a Felséges Uralkodó irányábani öröm­teljes hálaérzelmeiket. Asztal után, a debreczeni polgárság 0 cs. Fensége tiszteletére ünnepélyes fáklyászenét rendezett, mely alkalommal egy énekkar többek közt a né­phymnuszt is igen szé­pen adá elő. így végződött az.a nap, mely következményei­ben nem csak Debreczenre, hanem egész Magyar­­országra, sőt a monarchiára nézve legjelentéke­nyebb fontosságú teend. Ma reggeli 1/27 órakor Ő cs. Fensége a Debre­­czenben jelenlevő s hivataloskodó császári hiva­talnokokat elfogadni, s ezután a Debreczen­­ben helyőrségen levő katonaságot megszemlélni méltóztatott, mire a Pestre visszaindulás követ­kezett. Ő cs. Fensége azonban Püspök-Ladány­­ban a vonatot elhagyni méltóztatott, s hihető­leg onnan rövid útra induland Nagyváradra. Makó, nov. végén. Múlt napokban tartatott erzsébeti vásárunk az egész vidéken elhatározó szokott lenni máskor a gabonára nézve. Nem tudjuk, a mostani rendkí­vüli időben is vehető-e ez biztos zsinórmértékül. Azon esetre, ha igen, mondhatjuk, hogy a ga­bona ára valami kevéssel emelkedett, noha na­gyon is észrevehető voln ezen is az általában országszerte uralkodó pénzszükség. Vásárlások

Next