Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)

1858-01-13 / 9. szám

tál­álandja, és hogy állami ügyésze­­ink szokott készségükkel karoland­­ják fel az alkalmat, hogy a tudo­­mánynak s a gyakorlati életnek fon­tos szolgálatot tehessenek. Debreczen, jan. 7. Sok oly vállalkozó egyén kellene városunk­nak, mint Telegdi Kovács László ur, kit a nagy közönség az irodalom mezejéről már ré­gebben ismer, most pedig az ipar mezején van szerencsénk bemutatni. 1854-ben állította fel Telegdi úr olajgyárát, múlt évben pedig már liqueur stb. gyárral lépett föl. Nem mondhatjuk ugyan e gyárakat nagyszerűeknek , de minde­­nik folytonosan gyarapodó előmenetelnek ör­vend. Igen helyén találjuk e vidéken különösen az olajgyártást, s örömünk telik a Telegdi úr vál­lalatán kívül is mintegy harminczig terjedő deb­­reczeni s a körülfekvő helységekben is szapo­rodó kisebbnagyobb olajmalmokban , hanem hogy a siker annál fényesebb legyen, nagyobb­­szerű vállalatokat óhajtanánk, melyek maguk­nak kereskedés útján messzebb vidékekkel s a külfölddel is egybeköttetést volnának képesek szerezni, mert itt az olajnövények termesztésére szépen kiterjedt jó földek vannak, s bár az idén a jövő évre szolgáló repc­eveteménye­­zés nem sikerült , de a létező olajgyárak még azt sem lesznek képesek felgyártani, a­mi így terem, s valamint az idén sok mennyi­ségű repczét adhatna a vidék, csak kelendősége volna, kereskedésbe, úgy jövő évre is fog adhatni, a mutatkozó szomorú kilátások daczára is. Ezen­kívül oly nagy előszeretettel viseltetik immár az e vidéki birtokosság az olajnövények, nemcsak repcze , hanem napraforgó termesztése iránt is, melyből a finom virág­olaj készül , hogy csak gyári vállalkozás kell, a termelés kiterjedésében hátramaradás lenni nem fog. Még különösen két­féle gyári vállalat van, melynek kifejlése e vá­rosban igen helyén és óhajtandó volna. Mintegy 500-ra megyen a Debreczenben lakó czéhes csiz­madia-mesterek száma. Ezek messze vidékek vásárait bejárják készítményeikkel, s jó forgal­muk következtében igen nagy mennyiségű bőrt fogyasztanak, sőt ha a finom lábbeli készítés, különösen a női munka, melylyel most Pest és Bécs látja el magát a debreczeni piaczot is, vi­rágzásra juthatna, csak olyanra is, milyen volt már a régibb időben, midőn még kevesebb volt a nagy közönség igénye, még több bőrt fogyaszt­hatna. Van Debreczenben mintegy 230—40 tí­már. E szám, ha mindenik egész kiterjedésben űzné mesterségét, igen sok bőrt és talpat készít­hetne ugyan , de soknak közülük csak a neve van meg, és a timárczéh semmi tekintetben sem képes kielégíteni a helybeli csizmadiaczéh, még kevesbbé pedig az ezenkívül is bőrt szükséglő szíjgyártóczéh és aztán a piaci szükségletét. És ide nagy mennyiségű bőr hozatik kereskedés út­ján. Különösen finom bőr Debreczenben nem­­ készül. Annálfogva egy jól szerelt bőrgyár itt leg­jobban helyén volna. Erre nem csak a fogyasztási, hanem a gyártási körülmények is igen alkalma­sak. Nyersbőr sok kerül a városból és vidékről össze, víz van a bőrgyártáshoz alkalmatos, a vá­rosi kiterjedt erdőség nagymennyiségű gubacsot és cseranyagot szolgáltat. Másik iparvállalat a durvaposztó-készítés. Szabó van a városban mintegy 80 mester, s ezeknek könnyen fele vá­sári szabó, kik szintén igen messze vidékeket be­járnak készítményeikkel,mert a poszt­ómba viselet az alsó néposztály közt is mindenfelé terjed. Szűr nem igen divatos a vidéken, annak helyét a guba pótolván, mégis a helybeli 15—20 szű­rszabó is meglehetős mennyiséget fogyaszt. De azért nem készül e vidéken se egy rőf közönséges , se egy rőf szürposztó is, hanem a szabók Cseh- és Morvaországból látják el magukat, a szűrsza­­bók pedig Erdélyből. Pedig csak magán a deb­reczeni földön jár mintegy 25—30,000 birka, s a vidékről legalább is 10—12,000 mázsa gyapjú jön kereskedésbe. Eperjes, jan. 9. Távol attól, hogy a városunkban levő bárme­lyik intézetnek rangját s becsét kisebbítni akar­nám, jó alapnál fogva bízvást állíthatom, hogy Eperjes egyik legfőbb nevezetessége a takarék­­pénztár. Előttem fekszik múlt évi üzletének nyomtatott kimutatása, bevételei követke­zők : az év elején készpénz 22,063 pft; 5% ka­matú tőkék betétele 160,961, 6% kamatú tőkék­ben 197,991, kiváltott zálogokban 184,698, ki­váltott váltókban egy millió és 714,125, zálog­kamat 2889, számitolási s kezelési illeték 42913, más apróbb jövedelmek öszvege 8043, összesen 2,333,680 pft. Kiadásai pedig ezek : vissza­fizetett 5% kamatú tőke 164,382, 6% kamatú 53,920, kifizetett 5% kamat 13,737, 6% kamat 10,655, előlegezések zálogokra 192,675, vál­tókra 1,840,139, osztalék-öszveg 18,000, részvé­nyek kamatai 1200, nemzeti államkölcsönre 4400, adó fejében 2301, tisztviselők fizetése 3700, üzleti költségek 1596, készpénz az év vé­gén 26,980, összesen 2,333,680 pft. Az intézet állása tehát, mint látjuk, fényes, s ereje és mű­ködése bámulandó, ugyhogy relatív állását te­kintve ily kis városban, alig tudom van-e párja az országban. Meg kell azonban jegyezni, hogy az nemcsak e városnak, de az egész megyének intézete, sőt a szomszéd Zemplén, Abauj, de kivált Szepes megyék élénk részvétének is ör­vend , mind a mellett, hogy Kassán, Iglón, Lőcsén szintén léteznek takarék­pénztárak. Az­­ eperjesi intézet igazgatása és kezelése , meg kell vallani , példás. Dzurányi Rezső , mint könyvvivő erélye, ügyessége, ernyedetlen biz­tos munkássága teljes elismerést érdemel. De a kiírt számokból más felé is tehetni általános reflexiókat, különösen a fennforgó nagy szükség­letre s a pénz szűkére, és hogy mily jótétemény a közönségre nézve az ily intézet. Eperjes városában, mely mintegy 9000 lakost számlál, a lefolyt 1857-ik évben született 219 fiú, 187 leány, összesen 406 gyermek, kik közöl 300 r. kathol., 41 gör. kathol., 44 protestáns, 21 izraelita. Meghalt pedig 164 férfi, 143 nő, összesen 307 személy, kik közt 220 r. kath., 36 gör. kath. 43 protest, s 8 izraelita. Végre popu­­láltatott 115 pár, különösen 83 róm. kath. 20 gör. kath., 9 protest, és 3 izraelita.­­ Különben a város csendes kebelében semmi más hangos újság, mint az általános hurut és nátha, mely még a múlt december konok szeszélyének kelle­metlen ajándéka. Víg bálokra kevés kilátás. TÁRCZA. Radetzky. (Vége.) 1849 septemberben Bécsbe hivatott Radetzky, hová azon hó 13-a megérkezett, a déli pályaudvar­ban ünnepélyesen elfogadtatott, s a tábornokkal, községtanács s roppant néptömeg által a cs. k.­váriakba kísértetett. 14-én a császár maga láto­gatással tisztelé meg Radetzkyt, 22-én tisztele­tére nagy katonai gyakorlat volt a vártéren, s estre Bécs községtanácsa 400 terítékű fényes la­komát adott a redout-teremben. Radetzky még néhány hétig Bécsben maradt, s jelen volt a ka­tonai ügyekre nézve a hadügyministériumban tartott értekezleten. Octoberben azonban vissza­tért ismét Olaszországba. 1854-dik évben részesült Bécs városa utóljára azon örömben , az ünnepelt fővezért falai közt bírhatni.­­ A tábornagy a császár külön meg­hívására jött Bécsbe, hogy Fejedelme egybeke­­lési ünnepélyén ápr. 24-én jelen legyen. Midőn a császár 1856-57-ben beutazta Olasz­országot , az agg tábornagy Ő Felségétől mind hadifőparancsnoki mind főkormányzói állásá­tól magát fölmentetni kérte. Kevéssel Milánóból elutazta előtt a császár 1857. febr. 28-án Radetzky tábornagyhoz kéz­iratot intézett, melyben az Uralkodó köszönete a 72 évi szolgálatért a legkegyesebb szavakban kifejezve s egyszersmind azon óhaj is nyilvá­nítva volt, vajha ragyogó visszaemlékezéseiben tett dús múltjának jutalmát még sokáig élvez­hesse ; s az Uralkodó elismerése nemcsak az olaszországi császári palotákat, hanem egyszer­smind a bécsi cs. k. várlakot, az Augartenben levő palotát stb. is lakhelyül ajánlá föl neki. De Radetzky nem vált meg tetteinek színhe­lyétől, s Veronát választá állandó tartózkodó­­helyül. Egy márt. 1-ji hadi parancsban jelenté Ra­detzky a hadseregnek nyugalomba lépését. Ab­ban ő nem vesz búcsút a seregtől, hanem ifjabb erőkre bízza, hogy azt képezze és alakítsa. A legszívélyebb kifejezésekben mond a hálát a sze­mélye iránti ragaszkodásért és bizalomért. „Vi­­tézségieknek köszönöm, a­mit teljesítettem, ka­tonai erénynek fűzte nekem azon koronát, mely most felséges Császárunk s legfőbbb vezérünk legmagasb kegyéből agg fejemet díszíti. Vegyé­tek azért, katonák! köszönetemet!“ 1857 május 21-kén délelőtt Radetzky egy ur­hölgy látogatását fogadá. Távozásakor az ajtóig akará­st kísérni, s elfeledő botját, melyre rende­sen támaszkodni szokott, kezébe venni, elsik­­lott s eltörő bal lábfalcsuklyáját.Az orvosok rög­tön fölismerék a törést s a legczélszerűbb ápo­lásban részesíték. A tábornagy az első 24 órá­ban kimondhatlanul szenvedett; megtörténvén a bekötések, enyhültek fájdalmai s e békén és nyugodt derültséggel tűrte a kórágy kellemet­lenségeit s bizton számított reá, hogy hat hét múlva ismét helyre lesz állítva; a tábornagy nagy kora azonban késlelteté a gyógyulást, s midőn a bekötések fölnyitásakor a törés helyét megvizs­­gálák, se callus-képzést se a törés végeinek kö­zeledését nem tapasztalák. Hála erőteljes test­alkatának a 92 éves agg, habár haláláig be­kötéseket kelle hordania, mégis annyira hely­reállt, hogy 1857 jul. 30 kán Veronából Milá­nóba átköltözhetett. Egy báró Jordis delegátus­hoz intézett szívélyes levelében, melyhez a sze­gények számára 1200 lírányi ajándékot csatolt, vett búcsút Veronától ,mely nem egy szépítést is köszön neki. Milanóba érvén, Radetzky, általános tisztelet­nek és kitüntetésnek örvendve, csendes visszavo­­nultságban élt, s keveset hallott a közéletről. — Egy nem rég Milanóba érkezett dzsidás­­ezred fölötti szemle alkalmával a piazza d’armin dec. 9-n mutatá magát utolszor a tábornagy a csa­patoknak. A katonák örömzaja, midőn Radetzky atyát az ő kis, igen alacsony s különösen nagy ablaküvegekkel ellátott kocsijában megszemlé­­lék, leirhatlan volt; bizonyára nem volt sejtel­mük, hogy az ünnepelt fővezért utolszor ü­d­­vözlik! Már három hétre reá, dec. 30-án, tüdő­­gyuladás lepte meg, s a betegnek agg ko­ránál fogva szélhüdéstől lehete tartani, mely az orvosi mesterség minden fáradozása daczára be is következett. Radetzky elhunytján, 5-én reg­geli 8 órakor a milánói villa reáléban. Gróf Radetzky 1797. óta Strassoldi Francziska grófnővel (meghalt 1854.) élt házasságban. Öt fia s három leánya közöl már csak gróf Radetzky Tivadar nyugalmazott cs. k. vezérőrnagy s Fre­­derika, férjezett Wenkheim grófnő él. (Wanderer.) Az éjszakamerikai indiánok. (Folyt. Lásd Budapesti Hírlap 4. sz.) Nehéz pontos létszámot adni az éjszakameri­kai indiánok jelen népességének , mivel az ez iránti összes adatok csupán megközelítők. A hi­vatalos népszámlálások hiányosak azon törzseket illetőleg, melyek nem az Egyesült­ államok bel­sejében vagy közvetlen szomszédságában laknak, valamint azokat illetőleg is, melyekkel az ame­rikai kormány semmi viszonyban sem áll. A vörös bőrűek nagy részének nomád helyzete, azoknak a fehérek irányábani bizalmatlansága, s az összes indián tájnyelvek jól értésének nehéz­sége miatt a főnököktől merített értesítések túl­zottak vagy elégtelenek. Az összes készített álta­lános és különös statistikák tanulmányozása után állíthatni hisszük, hogy az indiánok száma jelenleg két millió léleknél kissé kevesebbre megy. Azon egyetlen általános statistika, melyet az „Annales de la propagation de la Foi“-ban talál­tunk, következő összegeket ad: Indián népesség. A Missisipitől keletre 81,236 Ugyanezen folyamtól nyugatra 265,567 Éjszakra Texas és Mexikóban 2,600,000 Éjszakra az angol s orosz birtokokban 1,400,000 általános összeg : 4,346,773. Ezen összeget annál inkább nagyítottnak tart­juk, mivel a dél, még Mexicót is ide értve, s az éjszak végtelenül kevésbbé népesek, mint a nyu­gat, hol a vörös­ bőrűek nagy középpontjai, s a sajátkép úgynevezett indián terület fekszik. A sziklás hegyek nyugati lejtője, s Új-Mexicó már magukban is több mint 200,000 indiánt, s Arkansas és Missouri határszélei több mint 120,000 indiánt foglalnak magukban. Ezen két összegből szintén kitűnik az is, hogy Scholcraft statistikája hiányos. Ezen jeles amerikai író, a washingtoni kormányhoz intézett jelentésében, több táblázatokban , csoportozatonként állítá össze a törzseket s azok népességét. Ezen táblá­zatokat a következőkben foglaljuk össze : Csoportok . Törzsek száma Indián népesség Irokézek 15 6,000 Algonquinek 14 17,000 Dacoták . . 32 7,000 Appalachienek 11 5,000 Texasban . . 17 30,000 Új-Mexicóban 41 93,000 Californiában 18 33,000 Oregonban 59 23,000 Floridában .5 500 Utah-ban7 11,500 Összeg : 219 226,000 Ezen összeghez Schoolcraft még 30,000 in­diánt csatol a kinyomozatlan tartományokat ille­tőleg, miből 256,000 főnyi összeg áll elő. Később statistikájának átvizsgálásában, a tudós szerző oly igazításokat s hozzáadásokat tesz, melyek a végleges összeget 423,229 indiánra emelik. Azonban az ezen utóbbi s az előbbi összeg közti roppant különbség, valamint bizonyos csoportok többek közt a dakotákénak taglalása is, mely­nek harminc­két törzse csak 7000 lélekből áll, azon meggyőződésre juttatnak bennünket, hogy ezen általános öszveg alig emelkedik föl az indián népesség valódi számának egynegye­dére. Egyébként az iránt egyetértenek velünk némely írók, kik annak összegét 2 millióra te­szik, az angol birtokokat is ide számítva. A­mi azon törzseket illeti, melyek a mai napig különös nevet tartottak meg, ilyen 482 van. Igaz ugyan, hogy ezek nagyrészint kihaltak s csak néhány családra szorítkoznak, mindazáltal még sok olyan törzs is maradt fenn, mely megőrzé hatalmát, tekintélyét, hagyományait, erkölcseit s szokásait. Nagyobb világosság kedvéért itt név­­szerint előszámláljuk a legfontosabb törzseket, s kijelöljük azok földrajzi helyzetét s népességét. Ezek a következők: Abenaki - k. Ezen nemzet Maine állam s Canadában lakik, 6 előkelő törzs sarjad­­zott abból. Az abénaki-k a francziák hű szö­vetségesei voltak és sokáig harczoltak ezek ol­dala mellett az angolok ellen, a 17 - 18-ik szá­zadbeli amerikai háborúk korában; jelenleg szá­muk mintegy 5,000 lélekre megy­ Al­g­o­n­q­u­i­n­ek. Ez az amerikai szárazföld­nek leghatalmasabb s legszámosabb nemzete volt; 9 törzset foglalt magában, melyek közt volt az irókézeké is, mindnyájok közt a legva­dabb s legharcziasabb. Az Algonquinek a Szent- Lőrincz-folyamtól éjszakra laknak, s jelenleg alig állanak 6,500 egyénből. A­p­a­c­h o­k: Texas éjszak-nyugati részében, Új-Mexicóban s Felső-Californiában lakó népfaj. Az apachok vitézek s tolvajok; harczosaik szá­mát 10,000-re lehet tenni. Assiniboin-ok. Ezen indiánok, szám szerint mintegy 14,000-en, a felső-Missouritól éjszakra laknak s a Winnipeg-tó közeléig terjesztik a fu­­val-vadászatokat. Csupán merészségükről neve­zetesek: C a d d ó-k. Texasi törzs, mely a vörös folyam partjain lakik, számuk nem tudatik, közép test­alkatnak , de nagyon izmosak. Chacták: Éjszakamerika egyik legrégibb törzse. Kiköltözésük előtt Mississippi s Alabama államokban laktak, jelenleg Arkansas határain vannak letelepülve. Népességük mintegy 15,000 lélekre megy. Vidám , földmivelő s szorgal­mas nép. (Folytatása követk.) NAPI HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, január.13. * A pestbudai kereskedelmi és iparkamra, miután még kevéssel ezelőtt a tiszaszabályozás nagy fon­tossága s kielégítő pénzsegélyek sürgetőssége mel­lett fölszólalt, a múlt évi dec. 27-iki legfelsőbb el­­határzás következtében melylyel Ő Felsége egy 15 millió ftnyi kölcsönnek e czélra köttetését helyben­hagyni méltóztatott, elhatározó kereskedelmi minis­ter ur excjának, a mélyen érzett hálának az egész ha­zában uralkodó legörömteljesb viszhangozását,tudo­mására hozni, s egyszersmind őt mélyen érzett hálá­soknak a felséges trón lépcsőihez eljuttatására tisz­teletteljesen fölkérni. * Bartakovics Béla egri érsek­­ excja fő­pásztori nagylelkűségének újabb szép bizonyítvá­nyát adá; a „P. N.“ szerint új év napjára a tiszafü­redi kórháznak 1000 pártot ajándékozott. * A „K­özségi tanácsadó a városi és falusi községeket illető ügyekben“ czim alatt Szokolay István által megindított közhasznú folyóirat első évi folyamának első füzete megjelent, s az előszón kivül, melyben a szerkesztő vállalata czélját s hasznossá­gát bővebben kideríti, következő figyelemre méltó czikkeket tartalmaz : A tagosítás szükségessége és hasznai; a telek szétaprózásának káros volta és ti­lalma ; felvilágosítások az új házassági törvény iránt; a közlegelő elkülönzésének hasznai; a köz­legelőnek tag szerinti felosztása; gyümölcsfatenyész­tés s annak hasznai a nép jólétére s mezei gazdasá­gára ; végül községi levelezések a községi ügyek ál­lapotáról s hasznos közmunkákról az ország több ré­széből. E tartalomjegyzék is mutatja, hogy a jelen vállalat czélját, melyet a program közlésekor bőven előadtunk és ajánlottunk, lelkiismeretesen megköze­líteni s elérni törekszik, s hogy az hasonló, sőt a kezdemény nehézségeinek­­leküzdése után növeke­dett erejű folytatásával életrevalóságáról mennél több és hathatósb tanúságot teend. A közfigyelem számára megújítjuk, hogy e folyóirat évenkint 10 füzetben fog megjelenni, s minden füzet legalább öt tömött ívből álland. Az előfizetés egy egész évi folyamra 5 pftjával a szerkesztőnél eszközlendő (al­­dunasor 9. sz. a.) * A „Vadász és versenylap“ Bérczy Károly ügyes szerkesztése alatt a folyó évben háromszor, minden hó 10, 20 és 30-kán jelenik meg. Előfize­tés egész évre 10, félévre 5 pírt. * A dr. Ballagi Károly által szerkesztett „Protestáns Egyházi és Iskolai lap“ első száma megjelent a lap körébe vágó érdekes tar­talommal. * A pesti lóversenyegylet f. hó 7-én tar­totta ez évi első ülését a nemzeti casino teremében. Megállapítá a lóversenyek szervezetét , mint azt a V. és V. lap közlése után közelebb hozaadjuk. A 21 verseny ez idén négy napra van felosztva, a vasár­nap kizárásával. A pesti gyep érdekét a többi jutal­makon kívül növelni fogja még az is, hogy K. Sina egy 100 aranyos handicappal növelte a díjak számát, s hogy a nemzeti díj és az „Asz­­szony­ságok dija,“ melyekre még folynak az aláírások, ez évben nagyobb összegre fognak rúgni. * A kitűnő zongoravírtuóz Rubinstein An­toine második hangversenye holnap csütörtökön (14-én) déli 12 órakor leend az „Europa“ szálloda teremében, mely alkalomra következő műsor van kitűzve : I. Trio C-moll Mendelssohntól, előadja a versenyző, Ridley Kohne és Szűk urak. II. Dalok, énekli Jekelfalusy úr; III. a) Nocturne (H-dúr) Chopin ; b) Népdal Mendelssohn­, c) Miért ? Schu­mann-, és d) Regatta veneziana Liszttől. — IV. Dalok Rubinsteintól énekli Jekelfalusy úr. V. a) Präludium és Fuga b) Dallam, e) Lengyelke, szer­zette és előadja a hangversenyző. — A versenyzővel közreműködő urak szívességből vesznek részt. Je­gyek minden zeneműkereskedésben kaphatók. * Az álarczosok az idén úgy látszik a szokottnál elevenebb szerepet fognak játszani, még­pedig nem a rebouton, hanem a­­ lapokban, a „Lloyd“ nyílt levelei közt már találunk egy ily álcra-társalgást e czím alatt : „A fekete álarczoshoz, kinek a nya­kán szemecs van!“ Boldog szem, mely egy mélyen beburkolt domino nyakán még a szemöcsöt is meg­látja. Ah — és oh! * A ferencz-külvárosi kisdedóvoda javára f. hó 17-én és febr. 14-én tánczvigalmak fognak tar­tatni a redoutteremben. Ajánljuk e szép jótékony czélt a vigság pártfogásába; ki jót cselekszik, annak legméltóbb oka van iignak lenni. * F. hó 2-kán Buda mellett Pátyon az 1840-ben elhunyt lovassági tábornok és a volt k. magyar nemes testörsereg volt századosának b. Splényi­­Ignácz ur­nak özvegye Szili­ báró Splényi Mária asszony halálozott el 77-dik évében. A tiszteletdús dennő 1830 ban csillagkeresztes és 1834-ben palotadámává nevezteték ki. * A P. U. egy érdekes kis életrajzot közölnek : Pogrányban Nyitramegyében (m. hó 26-kán) halá­lozott el az ottani lelkész Drnovszky Ferencz, ki 1785-ben Nagy-Em­őkén született, 1808-ba pappá szenteltetett, s a hazai irodalom buzgó pártfogója volt. A „Hasznos mulatságokétól elkezdve, melynek maga is szorgalmas dolgozótársa vala, csaknem min­den magyar lapot tartott, s könyvtára mindenkinek használatára nyitva állt. Széles olvasottsága követ­­­keztében jegyzetekben valódi kincset hagyott hátra

Next