Budapesti Hírlap, 1858. február (26-48. szám)

1858-02-23 / 43. szám

teve is számba vegyük, végül jóig azt érzu­k, hogy a működő árvabizottmá­­nyok 1857 folytán új szabályozásuk uj­ra léptek, 1,782,895 ft összes vagyon ké­s, hogy az előbbi gyámhivatalok száma­­zsgálására, valamint a cselekvő és szen­­vagyoni állapot liquidálására minden­esetére egy kü­lön­­ szakértő tagokból tett — számadoltató bizottmány nevez­­nely a szóban forgó év közepe táján te­­gét megkezdette, miáltal a szükséges be­az egykori számvitelekbe, valamint az ek jelen állásába lehetséges leend­­ őbbrendü iparosok segélye­zése. I ember nem ismeri, mi az igazi szűk-­­ nem csak mindennapi szüksége van dézre, hanem ha kell, gazdagságának imára még a nyilvános hitelintézetek is­­élére állanak, mert a gazdagság hitelt­­, a hitel pedig legalább is megkétsze­­ris vagyont, mely rendkívüli jótékon j­­elenleg a váltóü­zlettel foglalkozó ke­­osztály részesül legnagyobb mértékben, a szegény embernek a szerencséje is kivált a szegény mesterembernek, ki­len vagyona két kézi munkájában van, az szegény családját csak egyik napról a tengeti, ha egyszer megszorul, sorsa keserves. Az ilyen számára, kit állása ozása még a kisrendü kereskedő által gyakorlott váltóttzletbe avatkozni sem nincs hitel; mert nincs realitás, mely a alapot adjon, holott néha csak csekély új életre volna képes támasztani az ügye­dé becsületes szorgalomnak megakadt ; mind e mondottakról alkalma volt a ttt élet szemléletéből meggyőződni, forró Esel fogja bevallani, hogy az emberiség itt magasztosan nemcsak érző,de tenni is ehet jótékonyságának egy egy korszerűbb égetésben igénylő kört a társadalomban .Ihatott volna, mint a kisrendű iparosoké, ja ezt ama valóban meleg részvét, mely­­i­­k. Fensége Albrecht Feher­­­ö kormányzóUr azon legújabb ala­­i a két fővárosban, sőt már is túl annak­­ találkozott, miszerint t. i. egy a buda­­igény iparosokat segélyező pénztár első 3000 pftnyi adományával letettel­dományozási okmány s az arra vonatkozó rések pontjai lapunk 41-dik számú­­tervék. A 6000 pengő forintnyi adó- 1 4000 ft a pesti, 2000 a budai iparo­­ilyezésére szolgál alapítványul, melyből eny, de becsületes és szorgalmas iparé­­lyeztetnek időnként kamattalan pénzzel, munkájok­on erkölcsi hibájokon kívül miatt akadt meg. A segélyezés egyszerre ott kölcsönig terjedhet, melynek kav­i visszafizetése meghatározott időn túl esetekben történik. Az ekkép alkotandó a városi letéthivatal által fog kezel­ni kegyes példa már követőkre talált, jegyzők föl Dr. R a n o­­ d e r veszprémi í nm. 500 pártnyi kegyes adományát a ig-Főkormányzó Úr által letett alapi­­­llapítására. Továbbá a budai takarék­ul olvassuk egyik lapban, hogy mihelyt­őkéje, mely jelenleg 70,000 párt körül 10,000-rel eléri, mi mintegy három év mérhető, tiszta jövedelmének egy ható­én e czélra szándéka adományozni, Eségünk van, hogy az így megindult ly időnkénti kegyes adományok által nj tőkévé fog fölszaporodni; mert több intézetei által igen dicséretes példáját táz fel a testvér főváros kegyes adako­­ngának, s hogy a„szegény „iparosok se­gélyezésének igen korszerű eszméje a magas pél­da által nem hagyja illetetlenül a gazdagok jó szivűségét, sőt a szegényeknek, kik szükség ide­jén ez alapítvány segedelmére annál inkább számíthatnak, filléreit is össze fogja gyűjteni, kétséget nem szenved, és csak jó apostolokra van az oly magasztos czélú ügynek szüksége, hogy beteljék körülötte az írás szava, mely sze­rint öt árpakenyérrel és két halacskával ötezer­emberek éhező sokaságát elégítette ki Jézus, s a kielégítettek után 12 kosarat töltetett meg a ma­radék darabokkal. De mondhatná talán valaki, hogy miután a vezér­eszme szerint a segélypénz az alapítvány­ból minden kamat nélkül volna kikölcsönzendő. sőt a kamattalan kölcsönkapás lényeges föltétele a becsületes, szorgalmas és józan életen kívül a szegénység lévén, mely a legjobb akarat mellett sem képez mindenkor oly biztosítékot, hogy az intézet pénze olykor behajthatlanná ne váljék és oda ne veszszen; tehát ha a rendes gya­rapodásnak csak az ismételt kegyes adomá­nyok szolgálnak alapjául, az intézet könynyen csökkenésnek is nézhetne eléje, holott a nagy­szerű és igen jótékony eszme megérdemli, hogy fönnállásának és gyarapodásának biztos­ alapja legyen, s azt kérdik magukban, mikép lehetne a magas alapítvány alapeszméjének megtartása mellett, ez intézetnek oly szerkezetet adni, mely a kegyes adományokon kivül önmagában birja egy rendes jövedelemnek s így az intézet legbiz­­tosb gyarapodásának forrását. Ezt némileg eszközleni fogná ugyan, ha az intézet pénze, mikor segélyezésre szükség nincs, takarékpénztári kamatra adatnék ki. De az így remélhető kamat mindössze is nagyon kevés jö­vedelemre nyújt kilátást, mert tapasztalás sze­rint Budapesten, különösen mostanában annyi a szegény szűkölködő mesterember, hogy kivált eleinte, míg az adakozások meg nem szaporod­nak, a szükséges segélyzések miatt kamatos köl­csönre nem igen fog jutni, sőt úgy látszik, mi­helyt, bár jövedelemszerzés tekintetéből, bele­avatkoznék az intézet a kamatos kölcsönzések­be, azonnal távolodnék eredeti czéljától. De szerintünk sokkal gyakorlatibb s a czél­­nak megfelelőbb mageszmét tartalmaz maga a programm utolsó (11-ik) pontja, mely megen­gedi, hogy az intézet kisebb árurészleteket vásá­roljon s ez áruk értékesítéséről alkalmas uton gondoskodjék. Ennek alapján önkényt merül elő azon véle­mény, hogy az alapítvány egy iparműrak­­tárral igen czélszerűen össze volna köthető, olyformán, hogy a­mely iparos az intézettől köl­csön pénzt vesz fel, azt ledolgozhassa , mely munka az intézet raktárában adatván el, annak iparos nyeresége az intézet javára esnék. Ez­által más oldalról is jövedelemforrásra tenne az intézet szert úgy, hogy a­mely szegény mesterember az intézetet készpénzzel nem segít­heti, néha üres idejéből örömest szentelne egy pár napot az intézet részére való dolgozásra. De segítve volna ez által az oly mesterem­beren is, ki gyakran az intézettől kölcsön ka­pott pénzen sem képes kitisztulni üzletének pan­gásából, s e körülmény különben azon szeren­csétlenségbe vezetné, hogy az intézet elköltött pénzével is növekednék terhe. Sőt ily intézkedés által a szabad adakozási tér­­ is fogna szélesittethetni, miután ekkép pénzen ki­vül munka s munka által értékesíthető bármely anyag is fordittathatnék az adakozásra. Pedig igen sokan vannak, kik pénzt ugyan nem adhat­nak, de munkával s munka által értékesíthető különféle anyagokkal, melyeknek birtokában vannak, szívesen járulnak a köz­jótékonyság gyarapításához. És egy ily érintett idomú iparműtárral kap­csolatban az intézet egyetemes ipari önkéntes dolgozó intézetté fejthetné ki magát, mely minő­­ségbeni hatása által ismét megannyi jótékony­ságot gyakorolhatna, mint mennyi a kamattalan kölcsönök általi segélyzésből kerül. TÁRCZA. Vasárnapi levelek Bécsből. Két nagy eseménye a„filsnaturel” volt. Ha Briol társasága az ifjú Dumas­isban nagy sikert aratott újdonságával­­ volna elő, nem kellett volna 36 rá­sza­­básait részvét hiánya miatt 24-re szál­l ! - 1 előadás minden tekintetben sikerült volt, zokat csinál. Kik azt hiszik, csak az az­­ színházi eledel, melyből leveses kanál­­tetni az erkölcsös sententiákat, e darabot ád erkölcsösnek. Meg kell vallanunk, erkölcsös ezélzat nem látszik e darab­­nak lenni, de az szemeinkben nem bűn, erkölcsiség nem végczélja a művészet­­erkölcstelen ugyan nem lehet művészet­­e a művészet rendeltetése más, mint a fiáé. Fő dolog, és elegendő, hogy ha a l­átható szellem, mondhatnék a lég­t­er­­ű férfi, ki szeretőjét, az apa, ki gyer­­hagyja, s egész életében alárendeli a­z ember kötelességeit modern anyagias , megvetésre méltónak és nevetséges­ü­k benne. Az erény, a becsület, a fel­­szkölcsi diadalait éli, kedvessé válik Hogy unalmassá nem válik, az írónál magától értetődik; mig a néme­ten értenek hozzá, az erényt oly unalm­i szánandónak festeni, a mint csak le­het; s az ily erkölcsös darabok hatása ellenke­zője a szándékoltnak, mert az erkölcsöt mint unalmast s veszedelmest lehetőleg kerülni taní­tanak. Az előadás igen jó volt, s egy franczia társadalmi képet életelevenen állított elénk. — A másik nevezetesség a „Fi 11 es de marbre“ ha nem csalódom Montepin egy szennyes regényé­nek elég szellemtelen átdolgozása. Hogy Páris­­ban ez is nagy sikert vívott ki, könnyebb meg­érteni, mint irodalom-itészi szempontból indo­kolni. Szóval a darab egy silány és sokat variált franczia specialitás. A Carl színházban R­i­s­t­o­r­i asszony háromszor lépett föl eddig, mint Medea először, és kétszer mint Debora. Ristoriról annyi szellemdús és együgyü mondatott már el, hogy nincs okom szaporítani ezen categóriák egyikét is. Előadásai nem vesztek el a bécsiekre nézve vonzó erejöket, s Nestroy ezer-ezer pengőt fizet neki egy estére. Emeli még érdekét azon hír, hogy Párisban szerződtetett, s pedig a nagy Rachel roppant nagy évi fizetésével, ő tehát Rachel utódául tekinthető. Itteni előadásaiban eddig ismeretlen új szerepe nem fordul elő; Stuart Maria, Adrienne Lecouvreur s a többi. — Maholnap egyébiránt megnehezedik ma­chro­­nistai szerepem Bécsben, ha a nevezetességek Pesten át veszik útjukat ide. Előbb Pesten volt Miss Pastrana, Devrient Emil, most Ira Aldrigde. Ristori tiz előadása után Devrient Emil fog a Carl színházban vendégeskedni, azaz vendég­szerepelni, s mi Pesten nem sikerült neki, tele házakat csinálni. — Ira Aldridge fog-e itt föl­lépni ? kétséges. Ira művészete itt teljesen mél­­tányoltatott, de érdeket ismét nem fogna köl­teni. Ha Ira Aldridge — négerné volna, vagy ha Miss Pastrana Oféliát játszana, tele há­zakról jótállanánk. E­közben emigrált a Carl színházi bohózat — Triestbe , Nestroy, Gross, a két Treuman, s a női személyzet egykét kevesbbé híres mint szép példányával. A bécsi bohózat különben lassan de biztosan élő aszkór­­ban szenved, az eddig pótolhatatlan Scholcz halála óta. Ezen szerepekre, mint halljuk, egy soproni színészben , Niklas urban vélt Nestroy méltó utódra lelhetni, ki is hús­­vét után teendi le a bécsiek nevető izmaira s ágyék­hártyáira való hatályának próbáit. — Ismét az uj jellemrajz vagy népszínmű neve alatt grassáló bohózatok egyike fenyeget Kai­ser­t­ő­l. Virágzik a színirodalom. — A múltkor említett új vígjáték „Cato von Eisen“ szerzőjé­nek Laube­­r, a várszínház igazgatója monda­tik. — Az operabarátokat nagy lelkesedésbe hozta Halévynek „Ciprus királynőbe, mely a napokban adatott először, ámbár Páris­ban 16 év óta adatik a nagy operában. Igen szellemdús szerzeménynek mondják , hogy csak mások tekintélyére hivatkozom, annak korán­­sem a felelősségtől rettegő bírálói szerénység, mint inkább az egyszerű oka, mert az ember nem darabolhatja föl magát, hogy négy színház­ban jelenjen meg egyszerre; de a mi halad el nem marad . — chi va piano va sano, minek is sietni, ha 16 évig meg tudtunk lenni a nélkül hogy hallottuk volna? surtout point de zule; volt Talleyrand jelszava nem ugyan tárczaira, hanem hivatalnok létére. — Egy uj baritonista sem tartozik az említésre méltatlan dolgokhoz, s ez a bécsi születésű H­a­r­d­­­m­u­t­h, kit néhány év előtt itteni hangversenyekben hallottam, s di­­csérőleg emlegettem is Ez egy szép s kimivelt magas bariton, melynek ereje igen, de olvadé­­konysága nem mérkőzik Beck hangjával. Ritka kincs fogna lenni egy színháznál két oly hang, mint a nevezetteké, oly két tenor mellé mint Sté­­­ger és Ander; e bájos kilátás egy körülmény miatt — vakablak, se Hardtmuth, se Stéger még eddig legalább nem szerződtetett. — Cso­dálkozzunk-e, hogy Meyer Leopold a gunyoros kritika daczára még mindig hangversenyez, quand mémne ? mért ne tenné, míg a közönség részvéte fedezi a hangverseny költségeit: a te­rem bérletét, légszeszt, zártszéknyitókat, zongo­ratolókat, kótafordítókat! Ez „úgy is a legkisebb rovás, a legterhesebb költségtől megszabadult Meyer úr; a kritika egy garasába sem kerül; a kritika oly határozottan ellenséges volt irányában, hogy M. kénytelen volt a szoká­sos útról eltérni , nem transigált, hanem hadat üzent a kritikának, és megmutatta, hogy nélküle is meg tud élni; ha ez által egyebet nem nyert is, mindenesetre rendelkezésére maradt azon 50 zártszék, melyeket a concertisták az itteni lapok számára szétosztogatni kénytelenek, ha agyon­­kritizáltatni, vagy mi még roszabb, agyon­hallgattatni nem akarnak. — Érdeket köl­tött még H a u s m a n (Londonból) gordonkász hangversenye. Ismerjük Hausmant előbbi évek­ből, s el is ismertük, de Piatti után oly határo­zottan háttérben marad, miszerint ezúttal hang­versenyzésének sikert nem jósolhatni. Deés, febr. 18. Valahára nálunk is el van immár határozva a tagosítás. A múlt napokban tartott birtokossági gyűlés polgármesterünk hathatós buzdítására határozta azt el, figyelembe véve, hogy a mos­tani bizonytalan állapot csak kárunkra van, s tagosítás nélkül mezőgazdaságunk ki nem fejt­hetik. Annálfogva elvül tűzetvén ugyan ki, hogy míg a tagosítás teljesen végre nem hajtathatik, a mostani dülös gazdálkodás az egész határban egyenlőleg megtartassák, egy elnökből, 8 tagból és tollnokból álló bizottmány neveztetett ki, mely a megállapított elvek alapján ez ügyben a kerületi hatóság elé terjesztendő tervet dolgoz­zon ki. Ref. iskolánk télszaki közvizsgái a napokban folytak le megelégedésünkre. Igazgató tanárunk érdeméül említjük fel, hogy a növendék az inté­zet körén kívül, a gymnasiális tudományokból is igen szép előmenetelt mutatott föl. November közepétől fogva csaknem szaka­datlanul zordon hideg napjaink járnak , de ha­vunk csak három hét óta van. 13-án éjjel 22 fok volt a hideg. A Szamos keményen be van fagyva, úgy hogy a molnárok léket is hijában vágnak rajta, így az őrlés lehetlen, annálfogva a liszt ára a gabona árához képest rendkívülileg fel­rúgott r. 1. Kassa, febr. 19. Úgy látom, hogy az ország különböző részén levő takarékpénztárak dicséretes szorgalommal közölgetik a Budapesti Hírlap hasábjain a leg­közelebb lefolyt évi forgalmuknak kimutatását Kassán is van egy valóban nem utolsó forgalmú takarékpénztár, mely bizonyára nem fogna el­maradni a többi hasonló intézetek dicséretes pél­dájától. Azonban takarékpénztárunk számadá­sait nem december 31-ével, mint az eddig köz­löttek , hanem minden évben június végével szokta bezárni, minélfogva forgalmunk kimu­tatását azon időre kényteleníttetünk halasz­tani. *­ F. Gy. NAPI HIREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 23. * A császári királyi Apostoli Fel­sége az ákosfalvi r. kath. templom fölépítésére a marosvásárhelyi kerületben 309 frtot méltóztatott legkegyelmesebben ajándékozni. (Kr. Z.) * Tegnapelőtt délután 4­/a órakor tartatott meg a Huber Károly és József, Schlechta József és Pfeiffer Antal urak által adandó három kamarai hangverseny elseje a pesti redout-épületben a férfi dalárda egyleti teremében. Hogy e hangversenyek igen szép hitelt és közérdeket vívtak ki maguknak, a most is nagyszámmal egybesereglett közönség vi­lágosan bizonyította. A körszékeken főrangúink kö­zöl többeket láttunk, a­mi pedig a zenében némi ne­vet képviselt, azt teljesen együtt láttuk a parketen. S az első hangversenyre kiválasztott hangművek, valamint a szép észjáték olyan is volt, hogy e rész­vétet minden tekintetben megérdemlő. Haydn bájos idilli négyese (g-durban) már mindjárt eleinte le­­köté a figyelmet, s még inkább megnyeré azt zajos tetszéstől kisérve Beethoven d-dur hármasa, melynél a hegedűt Huber Károly, a gordonkát Huber József s a kitűnő zongorarészt Theindl János játszotta, sza­batosan, minden tételt kellőleg színezve, az erőt és kellemet egyaránt visszatükrözve mint az ily tanul­­mányos művészektől várható. Ezután Ellinger Teréz assz. Schumann és Schuberttől énekelt két dalt és ha még több hiányzott volna is mint a­mi hiányzott, igen szép erőteljes hangja nem téveszthető hatását. Utoljára Volkmann Róbertnek egy még kéziratban lévő négyese (a-moll) adatott elő. Volkmann művei napról napra jobban kezdik érdekelni a művészbará­t­ Akkor is szívesen vesszük , de szívesen veszszük most meg a tavalyi számadást is ,a­mely még szintén nincs közölve. S­z e r k. tokát, mi már magában kedvező tanúság arra, hogy a szerző kiválóbb tehetség. Jelen műve csak növel­hető ezen jó benyomást, mert a megelőzte nagy mes­terek szerzeményei daczára sem halványodott el, sőt a harmadik szám, melynél thleidusabb s egyszerűsé­gében meghatóbb zengeményt rég hallottunk, oly köz­­tetszést aratott, hogy ismétlése után a közönség még a szerzőt is látni óhajta és zajosan megtapsolta. Úgy hisszük a következő hangversenyek egyikében, melyek másodika jövő hó 7-kén fog megtartatni, e négyes mű még egyszeri előadása kivántatni fog. * A budapesti orvosegylet f. hó 20-án tartott r. gyűlése alkalmával a szegény­ gyermekkór­ház igazg. főorvosa dr B­ó­k­a­y több pathol. praepa­­ratumokat — kórtudományi készítményeket, — dr. Hirschler egy érdekes szembeteget mutatott be a számosan összegyűlt egyleti tagoknak és arról ér­tekezett : dr. Kovács Seb. E. a sz. Rókushoz czim­­zett közkórházban a m. évben sebészi osztályán elő­fordult nevezetesebb esetekről folytatta értekezését. * Szegszárdról írják , hogy a Tolna megye több vidékén igen veszélyeztetett élet és vagyonbiz­tonság miatt legmagasb intézkedés folytán a rögtön­­biróság az egész megye területére ki van hirdetve, és egyszersmind a rablók feljelentésére is 100-tól 1000 pftig terjedő jutalmak tűzték ki. — Mint az «Alig. Zrg-nak Bécsből írják, a hiva­talos lapok száma egygyel szaporodni fog. Ugyanis hire szárnyal, hogy legközelebb egy hivatalos katonai hirlap fog alapíttatni, a franczia „Moniteur de l’ armée“ mintájára. Hir szerint az új lap számára a legjelesebb szakértőket fogják meg­nyerni. — Az athénei jubileum - ünnepélyre kül­detett Paar gróf altábornagy a Megváltó-rend nagykeresztjével diszíttetett föl. — F. hó 15-kén ment végbe Botzenben Toggenburg lovag kereskedelmi minister ur ő excjának S­a­r­n­­­h­e­i­m Virginia grófnővel­ összekelése 0 excja 17-n Botzenben fáklyás­ zenével tiszteltetett meg.­­ Az első austriai leszámítolási tár­sulatnak f. hó 20-án tartott közgyűlésében el­határoztatott, mikép a külön osztalék egyegy 500 ftos részvénytől 24 ftból álljon, az igazgató­tanács által indítványozott 22, 30 ft helyett. Egyszersmind a közgyűlés elhatározó az igazgató­tanácsnak leg­szívesebb köszönetét fejezni ki, annak sikeres mű­ködéséért. Erre az igazgató­tanácsban megürült hat hely betöltetett. Végre az igazgatótanács javaslatára elhatároztatott, 1 millió új részvénynek oly móddali kibocsátása,hogy a régi részvények jövedelem­húzási joga megmaradjon, az uj részvények f. évi mártius 30-ig egy részletben fizettessenek le, s egyszersmind a f. évi jövedelemben is részt vegyenek. — A sz. István temploma kiigazítása tárgyábani bizottmány, mely a bécsi bi­­bornok- érsek elnöklete alatt áll, működését meg­kezdő. A tanácskozás első tárgyát képező, a cultus- és oktatásügyi ministériumhoz intézendő javaslat egy építész kinevezése iránt, kire a templom ki­javítását bízni kellene. Hirszerint a választás Ernst építészre esett, mely választás­oi­ szerint már a leg­felsőbb megerősítést is megnyerte. * Marosvásárhelyt az ottani kisdedóváda részére f. hó 7-kén bált rendeztek, mely az üdvös intézetnek 250 pftot jövedelmezett. * A K. K. Schuler Frigyes tanár úrnak egy a „Krönst. Zig“ban megjelent közleményéről emléke­zik, melyben a tudós tanár az alapos okokkal mu­tatja meg, hogy Siebenbürgen nem mint a szász tör­ténészek egy része állt rá, a h­é­t szász városról vette nevét — hanem a septem castra, vagyis tisztán a legrégibb hét magyar megyéről, á­­m Fejér, Hun­­nyad, Küküüllő, Kolozs, Doboka, B.-Szolnok s Tor­­damegyékről. A szászföldet a nevezett tanár ur Fe­jérvármegye desertájának lenni állítja. * Azon pompás három angol ló, melyeket gr. L­á­­z­á­r Mór Londonból Béták jószágára hozatott, nem voltak meghonosithatók, s mind a három elhullott. * Deésen m. hó 25-kén a hideg 25 fok volt 0 alatt; a szigorú télnek már néhány emberélet is ál­dozatául esett. Gyula-Telkére két ember hulláját hozták be, kik az országúton megfagytak, s a közel

Next