Budapesti Hírlap, 1858. április (74-98. szám)
1858-04-22 / 91. szám
Butksa fölött élénk eszmecsere van folyamatban. Legújabb e részben egy Lipcsében megjelent röpirat (Die Gymnasialreform in Oesterreich, Leipzig, Verlag E. F. Steinacker) mely alaposan indokolja némi reformok szükségét, s általán igen józan nézeteket tartalmaz a gymnasiumi oktatás feladatáról, mostani hiányairól, s az oly igen sürgetett reáliskolák szervezetében kivánatos javításokról. Jász-Kisér, ápril 10. (Cselédkönyvről) Trsig rendezve nem volt, sürgetve vártuk, hogy a családi körhöz tartozó cselédeknek ügye rendeztessék,s panaszkodtunk azon hátrányok miatt, melyeket az e tekintetben rendezetlen állapot mind a háztartásban, mind a mezőgazdaság menetelében okoz. Mint tudjuk, e rendezés már megtörtént, s innettova éve, mióta a mezei vidékekre kiadott cselédtörvény életben van. Nem mondjuk, hogy ez tökéletes, m ért mint ideiglenes nem is lehetett az. De megvan benne a gazda és cseléd közt fönnforgó viszony körülírt meghatározása, megvan azon fegyelem alapja, mely az őspatriarchális időből származott még át a gazdákra, mely nélkül az értelmi világosság és erkölcsiség kellő fokára még föl nem vergődött cselédséget, kivált magyar cselédséget, valóban használni nem is lehet, miáltal kellőleg segítve van azon panaszokon, melyek előbb leggyakrabban a cselédek fegyelmetlensége iránt voltak hallhatók. E cselédtörvény gyakorlatba vételének legelső ténye volna a cselédkönyv, melylyel a 34 ik §. szerint különbség nélkül minden cselédnek el kellene láttatnia. E kezdemény nélkül holt betű marad a törvény. De eljutott-e már a cselédkönyv valahol átalános gyakorlatra! Én kétlem, hogy volna e széles hazának községe, városa, melyben minden cseléd bírna a cselédtörvény megtartására legelőször szükséges cselédkönyvvel, legalább városunkban nagyon sokat mondok, ha azt mondom, hogy minden második, vagy harmadik cslédnek könyve van. A 36. §. szerint ismét a szolgálati év kiteltével a gazda szó-, vagy írásbeli bizonyítványa nyomán tartozik az elöljáróság a könyvbe beírni a cseléd erkölcsi, képességi s hűségi bizonyítványát. Itt viszont azt mondhatjuk, hogy a kiosztott cselédkönyvek közöl is sokkal több az írés, mint amelyben e beiktatások rendesen megtörténtek. Ki mindennek oka? Igaz, hogy a gyakorlatra nézve sok községekben nagy akadályul szolgál a szolgabirósági székhely távolsága, és a szolgabiráknak rendkívívül sok teendőkkel való elfoglaltatása. Azonban ez ok miatt ugyan még senki, ki utána járt, cselédkönyv nélkül nem maradt. Hogy pedig a hatóság járjon utána, hogy ha van celéd, kinek könyvet osztani kellene, azt kivánni, még ha az mindenütt helyben volna, sem lehet. A törvényhozás eleget tett, midőn mind a cselédkönyv nélkül szegődő cselédre, mind az azt megfogadó gazdára büntetést szabott. Aztán meg lehet is azon segíteni, hogy cselédkönyv ügyet kezelő hatóság mindenütt a községben legyen jelen, mert ugyancsak a cselédtörvény a szolgabiráknak hatalmat ad, hogy ez ügyben magukat a községi elöljáróság által helyettesítsék, melyre nézve nyitva minden község előtt a folyamodási út. Azért miután a cselédnek fölfogása sincs elegendő az ügy körül, s a rend őrzésében legtöbb érdeke is a gazdának forog fönn, nyíltan ki- s mondjuk, hogy e rendetlenség legfőbb oka ma- A TÁROZA, ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT Elbeszélés. Ludwig Ottótól. (Folytatás.) Fritznek uj választófalat kelle építnie, mielőtt testvérét nejéhez vezetné. Ezért jött. Járása egyenetlen volt; még válogatott s nem tudá magát elhatározni. Még elhatározatlanabb volt, midőn neje előtt állt. Ennek arczáról olvasá le a mit érez ; ez arcz sokkal őszintébb volt, semhogy valamit elhallgatna; sokkal kevésbbé ismerő a nő, miről az beszélt, semhogy gondolná, mikép azt el kell titkolnia. Fritz érzi, hogy a régi rágalmakkal már semmire sem megy. Felvilágosítható őt érzelmei iránt, s aztán őt becsülete , női büszkeségénél ragadható meg. Kényszerűbe tért — mire ? Tettetésre ? Tagadásra ? Eltitkolásra, ha egyszer tudni fogja , mit akar? Nem ezt fogná-e mondani . A csalót megcsalni, a lopottat titkon visszavenni nem csalás, nem lopás ? Ez volt a bibe! Önbűnének tudata meghamisító előtte a dolgokat, az embereket. Ismerő neje erős becsületérzését, valamint testvérének makacsságig menő szilárd becsületességét; mindkettőben mindenben bizott volna; csak egyben nem hitt nekik, a miben érzé, hogy megérdemli, ha megcsalatott. Jobbnak tartá tehát azon utat, melyen eddig járt. Egy kerületbőn a „pehelykutató bolondságai“ fölött. Tudta, hogy apró nevetségességek ügyesebben józanítják ki a fejlődő hajlamot, mint nagy hibák. Utánzó Apolloniust, mint ment vissza az után, melyet gyertyával tön, azon aggodalommal, hogy hátha egy szikrácskát elvesztett, mikép nem hagyá őt éjjel aludni a gondolat, hogy egy munkánál szokott szilárdságáról megfeledkezett, vagy egy munkás nem érdemlé a kemény szót, melyet munkája hevében hozzá intézett ; miként ugrott föl az ágyból, hogy egy vonalzót, melyet az asztal szögével koránt eső fekvésben hagyott, egyenszegbe igazítson. Ekközben Fritz folyvást képzelt pelyheket fókátt le ruhaujjairól. De látá, hogy fáradságának ellenkező sikere lön. Ez által ingerelve erősebb eszközökhöz nyúlt. Sajnálta a szegény Annát, kit Apollonius álszentkedése által magába bolondított, és elbeszélé, mily aljas módon gúnyolja nyilvánosan. Az ifjú nő orczáira sötét pir vonult. Nyilt, naiv természetek a mély gyűlölettel viseltetnek minden csalfaság iránt, tán mert ösztönszerűleg érzik, mily fegyvertelenül állnak ez ellenséggel szemközt. Reszketett a felindulástól, midőn fölkelt és monda: „Te tehetnéd azt, te, nem.“ Nettenmayr Fritz összeborzadott. Az alak tekintetében, ki megvetéstől eltelve előtte állt, volt valami, a mi őt lefegyverzé. Az igazság hatalma, az ártatlanság fensége volt az a bűnössel szemben. Erőlködve szedé össze magát. „Ő mondta azt neked ? Hát már annyira vagytok ?“ erőszakolá ki ajkain. A nő a házba akart menni, Fritz feltartóztatá. A nő kiszakítni akará magát kezeiből. „Minden szavad hazugság volt, monda, — „hazudtál neki, hazudtál nekem. Hallottam, amit imént vele a fészerben beszéltél.“ Fritz szabadon lélekzett. Tehát nem tudott mindent. „Nem kellett-e azt tennem“ monda, mialatt szemét nejeének tisztasága ellenében fölemelni alig birá. „Nem kellett-e tennem, hogy gyalázatod meggátoljam ? Azt akarod, hogy a pehelykutató megvessen ?“ A nő tekintete még mind lesülyesztő övét. „Tudod-e mi vagy ? Kérdezd meg őt, mi az a nő, aki becsületét , kötelességét feledi ? Kin jár eszed oly gondolattal, minővel csak férjedre szabadna gondolnod ? Ha mint egy szerelmes rima ólálkodsz, hol őt találni véled. S azt hiszed, vakok az emberek ? Kérdezd csak, hogy nevezik az ilyent ? Ő ez emberek szép czímeket tudnak az ilyenek számára.“ Látta, mint megijedt neje. Karja remegett kezében. Látta, hogy a nő kezdétt érteni, kezdé érteni önmagát. Ő daczától félt, s látá, hogy a nő megtört, arczán elhalványult a harag tüze, és szégyenükr csapott vadon végig a sápadtságon. Látá mint kérése szeme a földet, mintha érezné, hogy egész világ szeme rajta függ, mintha a fészer, a kerítés , a fáknak szeme volna, s mindannyi az övére volna szegezve. Látá, hogy a nő, megismerése hirtelenségében önmaga nevezte magát olyannak, amilyenek számára az emberek ama szép czimeket tudják. A fájdalom öntő esőjét e szégyenvérben égő aretra, és a könyek olyanok valának mint az olaj ; a tűz nőtt, amidőn a fészerből egy hang és lépés hallatszék. A nő erőszakosan ki akará magát ragadni, s fölemelő fél vad, felkérő tekintetét, mely elhalva az ezernyi szemek előtt, ismét földre sülyedt. Fritz látá, hogy az ő szeme, annak szeme, ki a fészeren át jön, a legrettenetesb volt a nőnek. Egész bátorságát visszanyeré. „Mondd meg neki,“ monda halk hangon, a mit akarsz tőle. Ha ő az, a kinek te hiszed , meg kell hogy vessen.“ Nettenmayr Fritz a küzködőt a győző erejével tartá helyben, míg Apolloniusnak,ki kérdőleg nézett a fészerből, intett, hogy jőjön. Ezzel elbocsátá nejét, ki a házba futott. Apollonius megrettenve félúton megállóit. „Íme látod, milyen“, szól a Fritz hozzá. „Mondtam neki, hogy meg akarod őt kérdeni. Ha akarod, jörünk utána, s gyónnia kellend. Látni akarom, szabad-e nőmnek megsérteni testvéremet, ki oly derék.“ Apolloniusnak kellett föltartóztatni. Fritz nem egykönnyen adá meg magát. Végre monda: „Most látod, hogy nem én vagyok oka. Ó, ez fáj nekem !“ Utóbbi szavaiban önkénytelen fájdalom volt, melyet Apollonius a kibékülés meghiúsulásából magyarázott. Fritz ismétlé halkan szavait, s ezúttal gúnyul hangzottak azok Apolloniusra, mint gúnyos sajnálat, hogy a csel nem sikerült. Krisztina lakszobájába vonult s az ajtót bezavarolá maga mögött. Fritzre nem gondolt, de Apollonius beléphet vala. Azon lázas gondolattal tépelődött, el-kifutni a világba; de akárhova gondolá magát, a legmeredekebb hegyen, a legsötétebb erdőben Fritz találkozott vele, és lát, mit akar ő ? Akart tőle valamit ? Ha gondolatban futott előle , és szorongva menhelyet keresett , nem ő volt-e ismét, kihez menekült ? Ha gondolatban egy kebelt ölelt át, melyen kisírja magát, e kebel nem övé volt-e? A pilládat, mely megtanító, hogy roszat akar, tanítá meg arra is, mit akar. Annácska a szobában volt, ő nem vette észre a gyermeket. Az anya minden élete belső harczával volt elfoglalva; a kis Anna nem véve észre, mit történt anyja helyében. Egy székre vona őt, és szokott módja szerint átkulcsolt , és arczába nézett. Az anyát úgy éré e tekintet, mintha Apollonius szemeiből jőne. A kis Anna szólt : „Tudod-e anyám? Lonius bácsi.“ — az anya fölugrott és ellöké magától a gyermeket, mintha maga Apollonius volna. „Többé nekem ne mondj, — semmit ne mondj ő róla, monda oly haragos szorongással, hogy a leányka sírva némult el. Anna nem látá a szorongást, csak a haragot föllobbanni anyjában. Önmagára haragszik ö. A leányka hazudott, midőn a bácsinak azt beszéli, hogy anyja ö rá haragszik. Nem volt szükség ez elbeszélésre. Avvagy nem látta-e ö maga a pirult arczot, melylyel az ö és testvére kérdését kikerülő, a haragos idegenség ugyanazon pírját, melylyel az érkezőt fogadó? Ah, ez idő óta csodálatosan nyommasztó élet folyt a zöldredönyös házban, napokig, hetekig! Az ifjú nőt alig alig lehet látni, s meg kelle jelennie, égő vörösség ült arczain. Apollonius első pitymallattól járművén ült, és dolgozott, míg az éj be nem állt. Aztán halkan a hátulsó utczán a fészeren és folyosón át szobácskájába vonult. Nem akart találkozni vele, ki őt kerüli. Nettenmayr Fritz már keveset volt otthona. Reggeltől estig egy korcsmában ült, honnan a fölmenethez nyitó ajtót , a toronytetem járművet lehet látni. Joviálisabb volt mint valaha, az egész világot vendéglő, hogy annak hazug tiszteletében elszórakodjék. És mégis, ha nevetett, ha koczkázott, gukban a gazdákban rejlik. Ha ők még nem fogadnák könyv nélkül a cselédet, s vigyáznának arra, hogy a könyvben minden idő illető bizonyítványnyal kitöltessék, megszűnnék a rendetlenség, s igyekeznék magát minden cseléd könyvvel s bizonyítványnyal is ellátni. Magunkért teszszük uraim, vetkezzük egyszer már le azt a belénk rögzött indolentiát; ime most is nagyon nyakunkra nőtt már a cselédség, s erkölcstelenségében folytonosan romlik ; valamint egy fecske sem csinál nyarat, úgy egyes gazda itt sem segít; egyetemes közremunkálásunk kívántatik az elharapódzott baj orvoslására : int az idő, nem késhetünk; legyünk mi gazdák előbb szigorú rendtartók, hogy cselédeinktől is szigorú rendtartást várhassunk. Most midőn a szentgyörgynapi cselédváltozás következik, hasznosnak és szükségesnek tartottam ezeket közfigyelembe ajánlani. 1. 1. Körmöcz, ápril 17. Folyó hó 11-kén tartotta a körmöczbányai takarékpénztár közgyűlését, melyen az intézetnek a legközelebb lefolyt 1857-ik évi üzletéről való számadás lévén főtárgy, azt kivonatilag röviden következőleg ismertetjük. Az évi forgalom 91,428 ft 27 krra terjed pengő pénzben. A bevételben 260 fél betétele 52,027 ft 10 krra mg. A kiadás közt 250 félnek 25,007 ft 18 kr betételi összeg fizettetett vissza. Egyetmes vagyona a társulatnak 225,701 ft 11 kr értéket tesz. Ebben van 400 részvény 8000 pft eredeti alapösszeggel, melyet az évi szaporodások eddigelé 16,000 pftra szaporítottak föl. Ezen kivül van 2705 ft 12 krnyi tartalék tőke, s a legközelebbi év jövedelme 1715 ft 3 kr. A nevezett ápril 11-iki közgyűlés azt határozta el , hogy részvényeseinek osztalékot adni mindaddig nem fog, míg a tartaléktőke a 8000 pftnyi összeget el nem éri. Ennyi az, mit szerény erejű, és különösen mostanában csaknem minden kereset nélküli népünk közt működő takarékpénztárunkról ez alkalommal mondani kívántunk. * NAPITŰRFK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, ápril 22. * A munkás egri lyceumi sajtó most hozta „Szabó Imre néphez alkalmazott egyházi beszédeinek első évfolyamából a 3-ik kötetet második bővített kiadásban.* Az előbbiekhez méltó tartalmat a húsvéti évszakra, s X-ikig a pünköstjére szerzett vasárnapi, s a közbeeső ünnepi beszédek teszik. A tárgyak választékossága, s azoknak szerencsés földolgozása oly kedvessé tevék eddig is Szabó Imre úrnak e téren írt műveit, hogy minden új kötet megjelenését mint irodalmi nyereményét kell soroznunk újdonsági rovatunkba, s annál nagyobb örömmel teszszük ezt a 2 - ik kiadásra nézve, mert ez által az illetők helyeslő véleményét foglaljuk egybe miénkkel. A szép kiállítású 3-ik kötet ára 1 pft., s minden hiteles könyvárus által megszerezhető. *) Köszönjük e rövidke tudósítást is, bár szerettük volna e takarékpénztár számadását is oly részletesen megkapni, mint azt lapjainkban már mintegy 25 takarékpénztártól közölhetni szerencsénk volt. Szerk . : Nagy Miklós és Gyulay Károly Urak, kik a múlt őszön körutat tettek Erdély szebb vidékeinek lerajzolása végett, albumukból két lapot már kiadtak. Az egyik az „Illaki vár“, a másik „Hátszegvidéke“, mely mindkettő sikerült kőnyomatban egy egy nagy regal íven jelent meg. E két tájkép közöl különösen Hátszegvidéke figyelemreméltó művészettel készült; festői szempont, jellemző egység, jó perspectíva és eleven Staffage tanúskodnak a festész szép képességéről. A két megjelent kép előnyösen ajánlja e vállalatot. * Dr. Csausz a helybeli egyetem orvosi osztályának derék tanára a „Med. W.“ szerint egészsége helyreállítása tekintetéből hosszabb időre szabadságidőt nyert, és helyét Arányi orvostudor és tanár fogja ideiglenesen betölteni. * A nemzeti múzeum természettudományi osztálya közelebb egy különös tárgygyal szaporodott.Egy bányász Kapnikbányán egy fát ki akarván vágni, annak gyökérszálain egy sajátszerű kinövést talált alakjára a csalódásig hasonlít a nyúlhoz, melynek minden tagja jól ki van képződve; négy lába, farka, emlői, szemei, hegyezett fülei. Az említett bányász szépen elválasztván azt a gyököktől, jelenleg már az említett osztályt érdekesíti, melynek termei, valamint a többi osztályokéi is, a tavasz beálltával újra megnyíltak a látogatók számára. * A nemz.színház repertoirja az utóbbi időben következő elfogadott művekkel gyarapodott: „Kabát és nyakkendő“ vigj. Komáromy Ferencztől. „Kis árva“ és Vendégszerep“ vígjátékok Ben kötői „Hódítás falun“ vigj. Kövér Lajostól. Vahot Imre „Magyarok Törökországban“ czimű régebben elfogadott színműve jövő szombaton adatik először. Szigligeti pályadíjnyertes vígjátékot pedig valószínűleg a jövő hétre várhatjuk. * Kolozsvárról írják nekünk, hogy Bulyovszkyné alszott meleg pártfogás mellett vendégszerepet. F. hó 17-iki jutalomjátéka alkalmával a tavasz adományain kívül a kolozsvári úrhölgyek egy ezüst tálcán értékes karpereczcsel, s előadás után a collegiunti ifjúság fáklyás zenével tisztelte meg. A színterem zsúfolva volt. A kolozsvári közönség már több hó óta oly kitartó buzgalommal pártfogolja a drámát, hogy e tekintetben példányul szolgálhat. * Az egykori magyar keresk.társaság részvényesei egy tudósítványban figyelmeztetnek, hogy jövő hóban a tőke-visszafizetés negyedik részletet (egy részvény után 15 ft) fog teljesíttetni. Egyszersmind a társaság ügyésze a társasági — mintegy 11.000 ft behajtására vonatkozó — actív perek folyama és állása iránt tett jelentés alapján uta mittatott, hogy e pereket vagy kiegyezkedés vagy ítélet kieszközlése által a lehető legrövidebb idő alatt befejezze. * A magyar időszaki közlönyök száma a „Marosvásárhelyi füzeteken“ kitül, melyekre mint halljuk elég biztatón gyűlnek az előfizetések, egy uj lappal is szaporodni fog. Ez a Temesvárott jul. 1-től kezdve megindulandó „Delejty“ melyre Pesty Frigyes ur a szerkesztő közelebb már engedélyt is kapott Ezen uj időszaki vállalat egy fontos része a hazai ipar és kereskedelmi érdekeknek lesz szentelve, s nem kell egyéb, mint hogy a „Delejta“ vonzereje az előfizetők elégséges számában nyilatkozzék. * A pályavonal Püspök-Ladánytól Nagyváradig személy és áruszállításra f. hó 24 - kén e vonal minden állomásaira véglegesen megnyílik. Ugyan e napon a czegléd-debreczeni vonalon is új menetrend lép életbe és f. hó 24-től kezdve Czegléd Debreczen és Nagyvárad közt a személy- és vegyes vonatok rendesen fognak közlekedni. * (Himalaya N. Szebenben.) Stéger úr utóbb Nagy-Szebenben szerepelt, s „Ernani“, „Martha“ és „Lucreczia“ operákban lépett föl, természetesen nagy tetszés kíséretében. Nagyon derék két vidéki kritikus pere; az egyik Stégért „Himalayának“ tartja a tenorok közt, a másik „Csimborasszó“nak, s most azt méregetik, melyiküknek van igaza. Mind a kettőnek ! Csak Aesopus bukott meg, mert már nem a hegy szül egereket, hanem fordítva az egerek szülnek a hegyet! * A „Volksfreund“ czimü lap közli, hogy dr. Knoblecher a közép afrikai missiók jeles buzgó főnöke szélhüdés következtében Nápolyban f. hó 13-a meghalt. * Bécsben a szt.-benedek-rendiek monostoruk alapíttatásának hétszázados emlékünnepét jövő hó 1-től 8-ig fogják megünnepelni. * A sz. Severin egylet által pünkösdre tervezett római utazás Űrnapjára tétetett át, minélfogva az elindulás is később fog történni. * A út egy széptő 1 A bécsi és k. udv. színpadon „Ruth“ czimü bibliai dráma előadására készülnek, melynek szerzője az irodalmi körökben Ritter Ernő álnév alatt ismeretes Linczer asszonyság. Mültészék szerint e darabot oly magas költői báj és igaz egyszerűség jellemzi, mint férfiszerzők drámáiban is csak ritkán lehet találni, mi ismét egy szózat azon anathema ellen, melyet közelebb valaki az írónőkre mennydörgött. K 11 L F 0 L D Anglia, London, april 16. Pelissier trigynak válasza a Dover városa tanácsa által átnyújtott üdvözlő iratra következőleg szól: „Polgármester úr, tisztelt urak ! A legteljesb elismerés érzetével mondok köszönetét azon fogadtatásért, melyet önök nekem ide érkeztemkor készítettek. Semmi sem volt nagyobb örömömre, mint az országba követte meghivatásom , s nekem mindenkoron legbuzgób törekvésem lesz, ama szívélyes egyetértést, mely ekkorig Francziaország és Anglia közt fönálít, tovább is föntartani. Ha ez örömömet még valami növelhette, úgy ez azon meglepetés volt, kiszállásom alkalmával oly gentlemanek által látva magamat fogadtatnám, kikben régi bajtársaimat ismét felismerhetem. “A tábornagy fogadtatása mindenesetre katonai jellemmel birt főleg; nem csak hogy az őt fogadó gentlemanek többnyire mind katonák voltak, hanem a 11-ik gy. ezred, a West Sussex s az Antrim kir. néphadi csapatok is ki valanak állítva. Bernard Simon perében a védő Edwin James f. hó 16-án tarta védbeszédét. A közönség tódulata még nagyobb volt,mint az előbbi napokban; az aristocratia több tagja is jelen volt. James reményét fejezi ki, mikép az esküdtek hinni fognak azon őszinte kijelentésében , hogy igen súlyos felelősség terhet magára nehezedni, miután azon ítélet, melyet a korona az esküdtszéktől vár, az egész polgárisult világ jogát és szabadságát illeti. A jelen vádeset példátlan A törvény soha ilykép nem volt alkalmazva. E pert egy idegen hatóság kivonatára inditák meg mely Orsini és Pierri lakoltatása után most e gentlemant keresi halálra; mert gentleman ő születése úgy mint nevelésénélfogva. Hetekig faggaták Bernardot a rendőri törvényszék előtt összeesküvési bűntény miatt, s erre a korona ügyésze kísérletet akart tenni, vájjon nem lehetne e egy angol esküdtszéktől szándékos gyilkossági ítéletet nyerni. A párisi merényletet illetőleg csak azt jegyzi meg szónok, hogy az angol nemzet semmiféle bűnt sem te-