Budapesti Hírlap, 1858. szeptember (199-223. szám)
1858-09-01 / 199. szám
franczia ezredesek, és meg nem győzhető angol esküttekben néha oly nevetséges alakot vett föl, ezen fölül beltörténetünkben is hátrahagyta nyomait. Veszedelmessé lön egy nagy angol minister állására nézve. Szabadságot veszünk magunknak azon külhatalmaknak, melyek parliamenti vitáinkból a mi jövő politikánkra következtetnek, mint igen jelentéktelen tényt tartani szem elé, hogy lord Palmerston a külügyek élén töltött hosszú életpályán, s miután folyvást támadó politikával vádolták, végre a békepárt phalanxa általi és a béketársulat egyik kitűnő tagjának indítványára azért szoríttatott ki hivatalából, hogy egy Francziaország részéről rajtunk ejtett sértést megboszulni elmulasztott. Kétségkívül azon perczben a legjobb volt ez, ami történhetett, mert a franczia császár előtt kitünteté azon valódi magasságot , melyre az angolok izgalma hágott s lord Palmerston utódainak ez által megkönynyült föladatuk. Azon személyiségek közé, melyek ezen nagy jégmenetnél keresztülhulltak, tartozott az Udvarunknál levő franczia követ gr. Persigny is. —0 kétségenkivül hazulról kapott utasításnál fogva egyikét azon alkalmatlan időben ejtett válaszoknak adá , melyek a diplomatákra nézve halált hozókká válnak. Persigny viszszalépte az entente cordiale kedvéért lett szükségessé, de mi azt hiszszük, hogy azon szerencsétlen epizódnak semmi más mellékkörülménye sem okozott oly általános sajnálatot. Azóta keveset hallottunk a grófról, míg végre St. Etienneben nyilvánosan nem szólt. Azt hiszszük, hogy beszédében sokkal inkább látjuk visszatükrözve. III. Napóleon érzületeit, mint a Párisban elterjedt hírlapokban vagy azon röpiratokban, melyek az országban kísértenek. Nincs semmi érdekünk, a beszéd azon részét bírálni, melyben be akarja bizonyítani, hogy Francziaországnak csak egy Bourbon és egy Bonaparte közt van választása, és hogy a Bourbon Francziaország számára ugyanaz, ami a Stuart Angliára nézve. Mindezek gyönge okok, ügyesen előadva, de azon résznek, mely a császár külpolitikájára és a szövetségre vonatkozik, történelmi igazsága van s ha meggondoljuk a körülményeket, melyek közt szónok Angliát elhagyta, úgy az ily beszédet tőle rendkivül szépnek és gentlemanesnek kell tartanunk. Sok igazságot mondott el, de ezek oly igazságok, melyeket alkalmilag ismételni és szellőztetni kell. Elismeréssel ki is emeljük, hogy Persignynek volt bátorsága és becsületessége, nyiltan kimondani, hogy Anglia, midőn Oroszországgal a békét megkötötte, inkább Francziaország mint saját szükségeinél fogva határoza el magát. E dolog különben a világon mindenütt eléggé tudva van, csak Francziaországban nem. Persigny, úgymond végül a „Times“, mindenkiben azon alapos meggyőződést ébresztő, hogy Francziaország megtámadása soha sem feküdhetik Anglia érdekében. Ha honfiaiban is ugyanazon mély meggyőződést ébresztené, hogy Francziaország érdekében sem feküdhetik soha, Angliát megtámadni, úgy mindketten évenként egy pár millió fontot megtakaríthatnánk.“ Ayrton radikal elvű alsóházi tag is hozzá szólt újabban Gherbourghoz. E hó 24 év londoni választóinak beszámolván, Palmerston megbuktatását indokolta s mindennemű belügyeket feszegetett, midőn hallgatói közöl egy fölkiálta: „Hát Chebourgról mit gondol?“ E kérdésre a tisztelt tag igy válaszolt : „Nem kell olyanhitten hatalmunkban bíznunk. Azért, hogy francziák más rendszer alatt állnak , még ne ámítsuk magunkat azzal, hogy egy-egy angol egy-egy francziát csak úgy könnyű szerrel légbe röpíthet. A francziák is húsból vérből valók, nekik is jeles bátorságuk, erejök van. Óhajtanám, vajha megjött volna már az örök béke ideje, de az összes tapasztalás ellenkezőt bizonyít. Az utóbbi négy év négy háborút hozott nyakunkra : ezek közül az elsőt Oroszország jogtalan igényei okozták, — de kinek gőgjéből eredt a többi három ? Angliát illeti a kezdés dicsősége. Ha már Anglia így cselekszik, mi joggal kívánhatjuk, hogy más nemzetek nálunknál igénytelenebbek legyenek ? Bűnös közöny volna magunkat minden megtámadástól menteknek képzelnünk. Ne hitessük el magunkkal, hogy a francziák a múltat elfeledték. A hadi szerencsét egész Európában mi fordítottuk őellenük ; mi fosztottuk meg őket minden győzelmük, minden hódításuk gyümölcsétől; a Waterlooi csata után mi vonultunk be szövetségeseinkkel Párisba, mi vetettünk rájuk 65 millió fontnyi adót. Az efféléket a francziák sohasem felejthetik. Ők azonfelül csodás gazdagságú népnek tartanak minket, s minden szárazföldi katona azt hiszi, hogy London megszállása a győzelmes sereget örök hírrel és aranynyal borítaná.“ Ezután Ayrton igen komoly pathoszszal szólott a franczia beütés veszélyéről, s abbeli nézetét fejezte ki, hogy két hét alatt 400—500,000 embert partra lehet vetni s velük Angolország egész déli részét megszállatni. A hallgatóság, mely különben meg volt elégedve a tisztelt tag beszámolásával, a beszédnek ez utóbbi részét hitetlen nevetéssel fogadá. * Francziaország. Ismertettük már gr. Persigny beszédét lényegében; érdekesnek tartjuk azonban azon részét, mely az angol szövetségre vonatkozik, még utólag egész terjedelmében közölni. Ezen része a beszédnek így szól: „Szerencsére most, ha, mint a császár Cherbourgban mondá, egy más kor haragját és szenvedélyeit felkelteni akarnák, azok a közjózanokosság előtt meghiúsulnának. Valóban, uraim, a két nép érdekei ma oly szorosan össze vannak fűzve, miszerint bajos volna még a legvakabb szenvedélyeknek is azokat a teljes szakításig vinni. Ezen érdeksolidaritás olyanná vált, miszerint ha holnap London vagy Páris elégne, mi kölcsönösen roppant kereskedelmi károkat szenvednénk; amíg ha valami katasztrófa érné Berlint, Riccét vagy Sz. Pétervárat, az csak sajnálkozási érzelmeket keltene, addig ellenben Londonban érdekeink csaknem oly erősen Bujtatnának , mint Párisban magában, amidőn két nép idáig jutott, nyilván az a rendeltetésük, hogy jelenlegi szövetségüket naponkint szorosabbá tegyék. (Igen helyes! Igen helyes !) Lássuk először az angol szövetség érdekét Francziaországra nézve. Angolországgal urai vagyunk a tengereknek, következőleg semmit sem félhetünk határainkon. Ellenünk semmi coalitio sem lehetséges , az általános béke biztosítva van. Országunk tehát minden tűnődés nélkül adhatja magát munkássága kifejtésére, s végezheti be intézményeinek megalapítását, anélkül hogy valami veszély fenyegetné. — Angolországgal egyébiránt nincs azóta semmi anyagi vetélkedésünk , mióta ez kereskedelmünknek épen úgy megengedi mint sajátjának a roppant gyarmataiba juthatást; nem az ő hibája, ha mi termékeinket tovább is magas áron tartván , nagyobb hasznot nem húzhatunk belőlük. A mi Angolországot illeti, érdeke „a franczia szövetségben tán még nyilvános”. Ő tengeri és gyarmati föuralmát, mi óhajtásának tárgya vala s mire szigeti állása és lakosainak lángesze által rendeltetve is vala, 1814 től 1815-ig kivívta. Ezen főuralmat most minden ellenzés nélkül élvezi, s önként értetődik, hogy ha új háborúja volna Francziaországgal, még akkor is mitől Isten óvjon, ha a csaták sorsa új szerencsétlenségeket hozna reánk, más eredményt nem vihatna ki, mint annak megtartását , mi már birtokában van , tudniillik tengeri és gyarmati főuralmát, következőleg csak veszteni valója volna a Francziaországgali háborúban. (Igaz!) Angolország érdekeinek teljes átalakulása által s oda jutott tehát, hogy amily ellensége volt ezelőtt negyven évvel Francziaországnak, most épen úgy óhajtja barátságát, s valóban abbeli hajlama, hogy érdekeit a mieinktől el ne válaszsza, annyira ment, miszerint két fontos körülmény között, elhatározván velünk háborút folytatni, azután békét kötni, talán inkább tekintetbe vette a mi helyzetünket, mint az övét. (Taps). A két hatalom kölcsönös állásából miként lehet e szerint kimagyarázni azt, mi a jan. 14-ei merényletet követé ? (Feszült figyelem). A legközönségesb magyarázatok, a félreértések egész sora által a La Manche mindkét oldalán. Angolországban a közvélemény már a béke óta sértve érzé magát, némely diplomatiai közbejött eset miatt. Angolország azonban, a jan. 15 -i merénylet hírére, egyhangúlag kárhoztatá ezen utálatos bűntényt. Ezen időben a valódi angol közönség, azon közönség, mely az államot valóban kormányozza és vezeti, mely megszokta a legnagyobb izgalomból a rend előállását szemlélni, a sajtó minden kicsapongását megvetni, a szabadság semmi túlzására nem figyelni, ezen angol közönség, mondom, semmit sem tudott azon megelőző merényletekről, melyek a császár élete ellen koholtattak,sem pedig a menekültek egy része által vallott tanokról; becsületes vala, s annyira nem tudott semmit ezen aljasságokról, hogy ezekre nézve ártatlan vala. A legfájdalmasb csodálkozással hive tehát, ámbár helytelenül, azon beszédek következtében, melyeket Párisban a közfelindulás nyomása folytán tartottak, miszerint Francziaország Angolországot szándékozik felelőssé tenni a január 14 -i merényletért, s gyanúsnak tartja. Ezen pillanattól fogva a közvélemény Angolországban, mely az orgyilkosságot egyhangúlag megbélyegző, a minden oldalról keletkezett nyilatkozványok közt rögtön megállapodott. (Mozgás). Ekkor, a midőn az útlevélrendszer jó vagy rosz megváltoztatása, mit a közvélemény oly jogtalanul tüntetett föl mint magok az angolok elleni bizalmatlanság jelét, s főleg a hadsereg föliratai a kedélyek izgatottságát tetőpontra juttaták, ekkor történt az, mi egy szabad országban mindig történni szokott, midőn a nemzeti érzület forog játékban, a népszenvedélyek nem ismerének több határt, s a politikai helyzet fölött a szenvedélyek uralkodának. így, a midőn mi azt hittük , hogy szövetségeseink czéljai miatt panaszkodhatunk, az angol nép a maga részéről Francziaország által mélyen sértve érezvén magát, csak ingerültsége szavára hallgatott. Ezen ingerültség természetesen épen oly erőset idézett elő Francziaországban , mi talán veszélyessé vált volna , a császár magas bölcsesége és jogossági érzése nélkül, ki szomszédaink magaviseletének valódi okát fölfogni tudá. Azonban, uraim, bármik voltak légyen is ezen félreértések , melyeknek visszatértét most könnyebb megakadályozni, a két nép helyzete azért nem változott. Elvitázhatlan marad, hogy Angolország új érdekei, ezt épen oly természetesen vonják Francziaországhoz , mint eltávolíták egykor, hogy a mi érdekeink hasonló irányt követnek, hogy a félreértések és kis neheztelések daczára, és a pártok által kizsákmányolt cselszövények ellenére, az angol közönség őszintén kivánja a császár és Francziaország barátságát (taps); hogy a két ország közt nincs komoly kérdés valóban , amire nézve a legközönségesebb józan ész a két kormányt ne egyesíthetné; s hogy eszerint csak tőlünk függ ezen, mindkét népre nézve annyira előnyös szövetséget fönntartani. (A tetszésnek átalános jelei). Ismétlem tehát uraim , hogy a napóleoni dynastia mind be — mind kifelé az erő, nagyság és virágzás legszerencsésebb föltételei közt van. Az, mit III. Napóleon ezen értelemben I. Napóleon munkájához csatolt, roppant, s a midőn Francziaország egykor teljesen megalakulva élvezni fogja a kedélyekben, öntudatban és időben véglegesen megállapodott kormány javalmait, emléke iránt az elismerés, tisztelet és hála nem lesz elég. (Ismételt éljenek.) Ím, ez az uraim, mi telkemen feküdt, hogy polgártársaimnak elmondjam.“ Ázsia, Ghánával meg lévén a béke kötve, érdekesnek tartjuk az ottani állapotokról szóló tudósításokat még utólag közölni, így a „Mon de la Flotte“ egy levelezést hoz a peihoi erődökről. Ezen 9 erődnek terve jó , tökéletes védvonalat képeztek azok s oly kereszttűzre valának irányozva, hogy a folyón egy nagy darabnyira uralkodtak. Ezen erődök még 1765-ben épültek Bang-Hi császár alatt, hogy a partokat a tengeri kalózok ellen oltalmazzák. Négyszögű művek, melyeknek azonban csupán főhomlokzata van fegyverezve. A falak téglából és igen vastagok voltak, mindkét oldalról kővel kirakva. Kanton bevételekor új művekkel szaporíták, többek közt egy nagy telepet földzsákokból, mely igen jól volt építve és 25 fontosakkal fegyverezve ; jele annak hogy a chinaiak ismerik a mezei műveket. Elsánczolt táboruk is igen jól épült váracsok által volt védve. Ez erődök öszszesen 114 ágyúval valának fegyverezve. A lövegeknél jó szolgálat. A tüzérek a cs. testőrséghez tartoztak s csak néhány hóval azelőtt érkeztek Pekingből. Egyike ez ágyuknak f. hó 26-kán Párisba érkezett s ideiglenesen a tengerészeti ministerium udvarán helyezék el. Alakja durva és épen nem elegáns. Fölirata arról tesz tanúságot, hogy azt egy franczia dominikánus öntötte. Ugyanily ágyút küldtek Angliába is, Kat régens, a hires Ximenez de Cignerosról; ama lapokat, melyekben Barrantés A las Nuevas tendentias igyekszik kifejteni, s melyekben José Vicente y Garavantes a Novela modernáról átalában hoz ítéletet? Hozzá kell e még csatolnunk azon észrevételeket, miket Fray Luis de Léon újra megtalált költeményei szolgáltatnak F. Hernandez Iglesiasnak, s miket a Gantigas del Rey Alfonso el Sabio szolgáltatnak Menendez de Luarcanak, a D. Mariano Roca de Togores Obras poeticas-róli bírálati ítéleteket, Ganalejás Páltól, s a „Desverguenza“ czimü tréfás-komoly költeményrőli ítéleteket, Breton de los Herreros-tól, Torres Garcedónak számos irodalmi életrajzait, a Hombres illustres de la America espanoláról,s Suarez Barcenának nem kevésbbé számos bibliographiai s bölcsészeti tanulmányait, a félsziget nevezetes személyeiről ? Ha azt akarná valaki állítni, hogy a spanyol nyelv, mint a latin nyelv leánya, elhanyagolja a görögöt, D. Lazaro Bardon tanár a madridi kölépponti egyetemnél, ezen szemrehányásra a saját kezével készített s kinyomott Lectiones graece-rel s Homérróli tanulmányaival; Eduardo Mier Aeschylus, s Sophoclesröli Ensayos eriticosával ; Ramundo Gonzalez Andres, görög nyelvbirodalom tanára a granadai egyemnél, Demosthenes, mint államférfiróli értekezésével; Braulio Fez, ugyanazon tanszék tanára a saragossai egyetemnél; Emyrnai Quintus, rhodusi Apollonius, s a hajdankori hőskölteményröli bírálataival; D. A. Canning „a görög nyelv s irodalom elemei“-röli ama felolvasásaival felelne, melyeket hetenkint tart a madridi Ateneuban, mely irodalmi társulat Martinez de la Rosa elnöklete alatt a naponkint tartott nyilvános felolvasások által roppant szolgálatokat tesz a tudomány s szépirodalomnak. A német irodalom s nyelv, a celta és spanyol, angol s franczia, tudós és közönséges arab tájnyelvek s irodalmak, történelem, bölcsészet s államgazdászat, mindannyi tárgyai azon oktatásnak, melyben a spanyol fiatalság részesíttetik. Egyébiránt ugyanezen fiatalság arra, hogy a spanyol athenaeumok s egyetemek tanfolyamait sikerrel végezhesse, hatévi tanulmányozás által készíttetik elő az institutumokban, hol már a harmadik évtől fogva a latin mellett a görög nyelv is alapjául szolgál a classicus oktatásnak. A legutóbbi időben ezen oktatás Spanyolországban , mint máshol is mindenütt, tetemes módosításokat szenvedett. Az Antonio Gil y Zarate által 1855-ben közzétett három kötet, előadja azok történelmét, megismertet bennünket a félszigeten folytatott egyetemi harczokkal, valamint a jelen korszakig javaslott különböző tantervek indokai s irá- nyaival is. Ha érdekes ránk nézve figyelemmel kisérni ezen értelmi irányt, melyet szom- s szódáink a szellemeknek akartak adni, nem kevésbbé érdekes Antonio Gil y Zarate munkáját kiegészítni , a legutóbbi törvényhozási ülésszak alatt a cortesgyűlésben megszavazott törvényi szabályok tanulmányozása által. A minister del fomento akkor Giudgio Moyano y Samaniego volt a madridi középponti egyetem hajdani igazgatója. Bámulatosan támogattatva Eugenio Ochoa, az ezen ministerium alatt álló közoktatási igazgatóság főnöke által, ezen minister Spanyolországban ugyanazt létesíté, mit Francziaországban Fortoul oly jól kezdett meg, s mit utóda Kouland bölcs módosításokkal folytat, t. i. egészen újra építé a közoktatás épületét. Minden átalakíttatott: elemi oktatás, középoktatás, felsőbb oktatás, szakiskolák, museumok s könyvtárak. Ezen átalános reformot fölfogta a követkamra s a senatus, melyek élénk , hosszas vita után egy 307 czikkből álló, s az értelmiségek jövőjét szabályozó törvényt szavaztak meg. Annak alapjai, a nevelés s oktatás, valóban roppant horderejűek az ember s az államok éltében. A társadalmak előbb utóbb aratni fogják az ifjúságba becsepegtetett elvednek jó vagy rész gyümölcseit. A szellemek azon úton kalauzoltatva, melyet követniök kell, haladnak, kifejtenek, megérnek, s ama műveket hozzák elő, melyek a tudomány- vagy szépirodalomban egy nemzet dicsőségét képezik. Ama verseny, melyre Glaudio Moyano akart ösztönt adni, már megtermé gyümölcseit. Már 1858 jan. 2-án a nemzeti könyvtárnál, 1857 ben létesített munkálatok fölolvasása után, a minister del fomento pályadíjban részesíthető don Miguel Colmeiró-t, s don Tomas Mienoz y Romeró-t, az előbbit ily czimű emlékiratáért: „Sobre la Botanica y los Botanicos de la peninsula Hispano Lusitana“, az utóbbit pedig ily czimü munkájáért: „Diccionario historico-biografico de los antiguos reinos, provincias , ciudades villas, iglesias, monasterios y santuarios de Espana.“ Három más fontos munka adatott be ama 8000 reálnyi (2000 frank) pályadíjra, melyet az 1857 jan. 7-ai rendelet értelmében, minden évben ki kell tűzni. De nem egyedül a könyvtár ösztönzi az írókat, az érdem illő megjutalmazása által. A spanyolországi tudóstársaságok mindnyájan tűznek ki pályázatra különböző tárgyakat, az irodalmi s történelmi tanulmányok kifejtésének előmozdítása végett, így a spanyol kir. akadémia, melynek — mint a mi franczia akadémiánknak — a nemzeti nyelvet fönn kell tartania, dicsőitnie s meghatározott szabályokhoz kötnie. Legközelebb két új pályadijt alapított, melyek közöl mindegyik egy 12 nnéziát nyomó arany éremben, 1500 forintnyi készpénzben, s a megkoszorúzott munkának 500 példányában áll. Az első dij a következő kérdésről készített legjobb emlékirat számára van szánva : „Minő előnyök, s minő hátrányok eredtek a spanyol költészetre nézve a 16-dik századi olasz költészet jellemes alakjainak elfogadásából?“ a második dij pedig egy komoly tárgyú, s két-három felvonásos lyrai színmű szerzője számára, mely ezen mű nem zenészed s irodalmi kellékeit egyesíti magában. (Folytattatik.) 166.e. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK A nemzeti színpadon: „Tarquinok és Brutusok.“ Szomorújáték 5 felv. A pesti német Isin Schauspiel in 4 Ausz. páden : „Mathilde.“ A lég azon tartalma 0—10. reg. 6 ó. 3. est. 10 e. 9 Dunavizállás : aug. 31. estve: 9' 2" 0'" 0 fölött. Bécsi börze. aug. 31.aug. 30. Nemzeti kölcsön % . . 82% 82% Metallique % . . 8115/16 81% Államkötelezvény 5°/0 • . 312 310 Magyar földteherment. köt. 81% 82 „ 1839. . 132% „ 1854.4%— 110% Állam vasútrénzy. . . 256‘/4 258% Éjszaki vaspálya . . .— 163 Tiszai „ Ferencz József keleti Pozson -nagyszombati hfj 1727 Bankrészvény . . . 952 946 Hitelintézet .... 240% 237 Danagőz hajózási . . — 522 Pesti lánczhid . . . V • —1 58 Augsburg . . . . . 102% 102% Hamburg ..... • 74% . 75% London .... 10 4 104 Cs. k. arany . . . • ' 5%5 Meteorologiai észleletek Budán. Augustus 26. GQ 5© . •4) lymér »R — von. Λ D 03 © •® 2 M o I P* J ■ 2©-3 . I § ► S -© el f* 3 o » * £s u «I •* P* P*21 £IS 00 a 1a © *©o ► N -H O( ©0bt) í© ’© 'S © ©1 *© H U9 GQ *©© 6 ó.r.i i329.10+12.05.35952 327.97-1-17.87.11805 327.50+13.85.73866 1328.19+14.66.0787— Do D0 Ny5 K K D 2.75 Távirati tudósítások. Páris, aug.30. A „Moniteur“ Gros bárónak Tientsin-ből, jun. 19-től kelt következő sürgönyét közli : A császár óhajtásai meghallgattattak. Ghina a kereszténység, s csaknem a nyugatnak összes ipara előtt meg leend nyitva. Diplomatiai ügynökök ideiglenesen Pekingben fognak székelhetni. A missionariusok mindenhova be fognak bocsáttatni. Egy chinai követ fog Párisba jőni. Chapdelaine gyilkosa megbüntettetik, mit a pekingi „udvari lap“ jelentend. A kereszténység terjesztése elleni törvények eltöröltettek. Franczia- s Angolország a legkiterjedtebb engedményeket nyerik meg. (Ezen sürgöny lényegét már tegnap közlöttük.) — Az udvar holnap Biarritzban hazandik. Turin, aug. 20. Egy Livornóból, f. hó 28-ka estvéréről kelt távirat azon tudósítást hozza, hogy ezen kikötőben a Genua, Corsica, Francziaország s Máltábeli érkezvények ismét szabad praticára bocsáttattak. A „Patrióta“ ma azt állítja, hogy az „Italia del Popolo“ végre meg fog szűnni. Ben si lovag, ki a dunai fejedelemségekben mint szárd biztos működött, ide viszszatért. Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS. #