Budapesti Hírlap, 1858. november (251-274. szám)

1858-11-25 / 270. szám

az állítani. Ezen antagonismu­a nem régen a me­­grekttltek kérdése körül is nyilvánult; e­z a n­­evet kérdés megoldatott ugyan, hanem az elv­beli még mindig „nyílt“ kérdés, és mióta Génf­ben James Fary győzött, a radikálok — talán nem minden ok nélkül — azt remélhetik, misze­rint e példa egyebütt is hatvan, midőn e kérdés a nemzeti tanács előtt újra szóba jő, a nemzet többsége a centralisatio ellen fog nyilatkozni. A legújabb váltójogi határozmá­­nyok és változtatások. n. •1 Nem kevésbbé lényegesek és fontosak ezen novemb. 2-diki rendeletnek váltórendtartásunk 18. 29. s 99-dik czikkeire vonatkozó határozmá­­nyai s változtatásai. Nevezetesen 4. Váltó-rendtartásunk 18-dik czikke akkép rendelkezik, hogy a váltótulajdonos a váltót az intézvényezettnek elfogadás végett tüstént be­mutathatja, és el nem fogadás esetében óvást tehet. Csupán a vásári váltókra nézve (Mess­­eder Markt-Wechsel) létezik annyiban kivétel, hogy az ilyen váltókat csak a vásár helyén tör­vényesen meghatározott bemutatási időben lehet elfogadás végett bemutatni és el nem fogadás esetében óvást tenni. A váltónak puszta birtoka jogot ad a bemutatásra, és el nem fogadás ese­tében az óvás megtételére. A „W­i­e­n­e­r Zei­tung“, az említett legújabb rendelet alapján ezen ponthoz következő magyarázatot nyújt. A váltórendtartás 18-dik czikke meghatároz­za, hogy a váltó tulajdonosa föl van jogosítva, a váltót elfogadás végett azonnal előmutatni s az elfogadás megtagadása esetében azt ó­v­a­­toltatni; ebből tehát, mint azt kereskedelmi nyelven kifejezni szokás, kire az azonnali elfo­gadás kötelezettsége. Mégis, főleg Augsburg­­ban, fordulnak elő oly váltók, melyek egy zá­radékot tartalmaznak, melynek értelmében az elfogadásnak csak bizonyos határidőben, (pél­dául 14 nappal a lejárati idő előtt) kellene tör­ténni , s ezen záradék hatálya fölött is különbö­zők voltak a vélemények. A bekövetkezett tör­vényes felvilágosítás szerint, ezen záradék a váltót arra nézve, kire szól, nem teszi ugyan érvénytelenné, de nem bír „váltójogi ha­­tálylyal.“ Daczára tehát ily ellenkező egyez­ségnek , az elfogadás végetti előmutatás azon­nal megtörténhetik, s a megtagadás esetében a váltó óvatoltathatik. 5. Biztos iránytű van nyújtva a váltórendtar­tás 29 czikkére nézve is. Ezen czikk t. i. követ­kezőket tartalmaz: ha az elfogadónak értéke csőd alá került, vagy ha az elfogadó csak fize­téseit szüntette meg; ha a váltó kibocsátása után az elfogadónak vagyonára intézett valamely vég­rehajtás siker nélkül maradt, vagy ha ellene valamely fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt a személyfogság végrehajtása rendelte­tett el. Ha ezen esetekben az elfogadó által biztosí­tás nem adatik, és e miatt ellene óvás létetik, s az elfogadás, az óvás tanúsítása szerint, a váltón netalán megnevezett szükségbeli utalványozot­­taknál sem eszközöltethetik ki; a váltótulajdo­nos és minden hátiratos, az óvás kirekesztése mellett, előzőitől biztosítást követelhet (26—28. czikk.) A váltónak puszta birtoka oly meghatal­mazás gyanánt szolgál, mely mellett az elfoga­dótól az első és második fölhozott esetben biz­tosítás követeltethetik, és ha nem adatnék, óvás tétethetik. Eddig a törvény. Hanem ezen törvény alkal­mazásánál ismét azon kérdés merül föl: vájjon a váltótulajdonos a fölebb említett esetben is jo­gosítva van-e váltóper útján az elfogadótól szintén követelhetni biztosítást. 6. Felvilágosítás adatik Váltórendtartásunk 99-dik czikkéhez is. Ezen czikk így szól : A te­lepített saját váltók fizetés végett a telepesnél, vagy ha ilyen megnevezve nincs, magánál a kibo­csátónál, azon helyen, hová a váltó telepítve van, bemutatandók , és ha a fizetés nem teljesít­­tetik, ugyanott megóvandók. Ha a telepes ellen a kellő időbeni óvástétel elmulasztatott, ez ál­tal a kibocsátó és hátí­ók elleni váltójogi ke­reset elenyészik.“ E czikkhez a Wiener Zeitung jólértesült commentatora ily magyarázatot ad : Egy telepített váltó, a Váltórendtartás 99-dik c­ikke szerint, vagy ha egy váltó ilyennek meg­nevezve nincs, kell, hogy a fizetési határidőre a kiállítónak bemutattassék. De nem áll ezen elv a nem telepített váltóknál, s épen ez okból, a Váltórendtartásnak már idéztük szöve­génél előfordulható kétely kikerülése végett ha­tározhatott , hogy azon kívül (az­az a telepítés esetén kívül) a váltójogi érvényességre nézve a kiállító ellenében, se a fizetési határnap bemutatására, se az óvat megtételére nincs szükség. 7. Az utolsó rendelet a váltói végrehaj­tásra vonatkozik. Az eddig fönálló váltórend­szabályok szerint ugyanis, a váltóhitelezőnek szabad választására volt hagyva, hogy az adós­nak vagy vagyona, vagy személye ellen indít­hasson végrehajtást, de a váltóhitelező meg volt kötve annyiban mégis, hogy e kettőt össze nem halmozhatta, azaz , hogy midőn vagyonára kért valakinek végrehajtást, ezen végrehajtást annak személye ellen ugyanakkor nem kérhette. (Igazságügyi minisz. rend. 1850. január 25. 18. §.), — vagy ellenkezőleg, az adós vagyona ellen mindaddig nem fordulhatott, mig ez zárva volt. A váltóadós tehát az eddigi törvény szerint ezen oldalról mindig óva volt, mely kedvezménynyel, bizony valljuk meg, nem egyszer történt vissza­élés. A törvényhozó jónak látta ezen kedvezést megszüntetni, s az eljárást még szigorúbbá tenni a váltóadósokra nézve; ennél fogva megenged­tetett , hogy „ezentúl a váltóhitelező jogosan kérhet egyidejűl­eg végre­hajtást az adósnak valamint sze­mélye, úgy vagyona ellen. Íme ezekben állnak azon változtatások és mó­dosítások, melyek eddigi Váltórendtartásunkban mintegy újabb ékezetet nyertek a november 2-diki legfelsőbb kibocsátvány alapján. Valóban mind szükséges és korszerű határozmányok, melyek hazai viszonyainkkal sem állhatnak el­lentétben, minthogy a váltóérdekek szintén nem mások itt, mint bárhol a világon. Hajdú-Böszörmény, nov 18. (Tagosítás. Cselédjutalmazás. Is­kolaépítés. Megint csak nádfede­­lek. Az egykori Praetorium. Casino. Biztosításügy. Gazdasági hir.) Emlí­tettem volt annak idejében egy levelemben, hogy a tagosítás ügye fölperesek által, a közelebb múlt nyár elején, a legfelsőbb törvényszékhez felebbeztetett. Mi, valamint előbb a főtörvény­széki, úgy most a legfőbb törvényszéki ítélet­nek nyugodtan nézünk eléje. Sőt örültünk rajta, hogy fölperesek ez ügyben csakugyan rendkí­vüli fölülvizsgálatért folyamodtak, mert úgy gondolkoztunk, hogy a legfelsőbb törvényszék ítélete — miután a törvény világos szava, és mind a két törvényszéknek egyhangúlag hozott ítélete mellettünk szól, — már csak azért is elő­nyös lesz ránk nézve, mivel a fölperesek ime legvégső utat is megpróbálván — teljesen meg fogják immár magukat nyugtathatni;arra ugyanis mindig különös súlyt fektettünk, hogy a tagosí­tás mindkét fél teljes megnyugtatásával hajtas­sák végre. Ez ítéletet várja most, e felől tuda­kozódik kisebb és nagyobb földbirtokos. Any­­nyival inkább, mert a tilalomrontások eddig is divatoztak ugyan nálunk, de az idén, oly sűrűen és oly mértékben fordultak elő, s a tagosítás szükséges volta mellett oly kézzelfogható erős­­­égeket szolgáltattak, hogy ezeknél fogva, a ta­gosítás még azok előtt is, kik eddigelé nem nagy barátjai voltak, kívánatossá tették azt. Városi egyik jegyző Szenthe Bálint úr a kö­zelebb múlt hónapokban igen jó irányú mozgal­mat idézett elő a cselédvilágban, egy-egy tallért tűzvén ki jutalmul fejenkint azon férfi és nőcse­léd számára, a ki 1) ugyanazon gazdánál egy­másután kétezernél több ízben szegődött be, s szegődési idejét pontosan kitöltötte; 2) a múl­­hatlanul szükséges ruhaneműeken kívül, szor­galma és takarékossága által, ingó vagy ingat­lan bármennyi szerzeményt tud fölmutatni; 3) csapszékbe nem jár, nem káromkodik, büntetve, sőt csak gyanú alatt sem volt; 4) vasárnapon­­kint templomba jár; 5) cselédkönyve van; 6) írni, olvasni tud. Valóban, az efféle jutalomté­telek, kivált ha a jutalom elítélése és kiosztása részehajlatlan szigorúsággal és egész ünnepé­lyességgel történik—mint most történt—kétség­telenül jó hatással lesznek a cselédhűség eme­lésére ; pedig erre igen nagy szükségünk van, mert a jó és hű cselédek nálunk is — rari nan­­tes, in gurgite vasto. Csak az volna kívánatos, hogy a­mi most dicséretes buzgósággal megkez­detett , folyamatba tétetnék a következő évek­ben is. Ugyanazért e végre községi erővel kel­lene föllépnünk, mert híjában­egyesek, a leg­szívesebb buzgóság és jóakarat mellett is, ha­mar kifogynak a­­ tallérokból. Az új iskolaépítési ügy újra előtérbe lépett. Egy választmány erélyesen hozzáfogott a tavasz­­szal megkezdendő építkezés előkészületeinek tételéhez. Az épület emeletes lesz, alul a két fő­­utczára boltokkal. Hogy nagyszerű lesz, csak abból is hozzávethetni, hogy a boltokon és rak­tárakon kívül 12—14 tanterem, egy díszterem, rajz, ének,zene, könyvek és gyűjtemény számára egy-egy terem, s 4 lakszoba lesz az épületben kiállítandó, hogy belszerkezete czélszerű­en el lesz rendezve, s külseje városunknak díszére válik, ez iránt kereskedik debreczeni építész Vecsey Imre úr jó hitben álló neve. Bizony itt is az ideje, hogy az építtetéshez fogjunk. Mire várunk ? Szellemi és anyagi erőnk van. Minde­nünk lesz, csak akarjuk, meg a buzgóság alá, mely ez ügyet lelkesen fölkarolta, — ne szal­mával tüzeljünk. (Vége köv.) Bécs, nov. 23. écs. k. Apostoli Felsége Prága fővárosa szegényei számára 3159 austriai értékű frnyi ajándékot s Császárné Ő Fel­sége Prágának több jótékonysági s humanitási intézetei számára 1050 austriai értékű frinyi össze­get méltóztattak legkegyelmesebben ajándékozni. 2­0 cs. k. Apostoli Felsége oct. - röl kelt legfelsőbb határozatánál fogva, legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatott azon föliratot, melyben a lombard-velenczei királyságnak Paduában fönn­álló rabbi növeldése legbensőbb háláját fejezi ki azért, hogy a zsidó hittan ottani jelöltjei a f. évi sept. 29-től kelt legfelsőbb nyiltparancs által a ka­tonai szolgálat alól fölmentettek. — István Fő­­herczeg ur­a cs. Fensége, s Konstantin nagy­­herczeg nejével együtt f. hó 7-kén a nagyherczegi udvar látogatására Weimarba érkeztek s a nagy­herczegi palotában szállottak meg. — Porosz király s királyné ő felségeik folyó hó 18-dikán szerencsésen Veronába érkeztek. — Az itteni udvarnál volt eddigi éjszakamerikai kö­vet J­a­c­k­s­o­n-nak, ki már huzamosd idő óta New­ Yorkban van, utódává Glancery Jones nevezte­tett ki. Ez utóbbit december közepére várják ide. — Gladstone f. hó 21-kén a „Terrible“ angol gő­zössel Triestből Corfuba indult el. — Gratzban a Welden-szobor felállítása iránt már tanácskozások folytak,azonban annak idő­pontja iránt még semmi határozat sem hozatott, an­nál kevésbbé van még elkészítve az ünnepély pro­­grammja. — Az austriai államvas­­uttársulat bevétele folyó évi ja­nuár 1 -től nov. 20-ig 12,728,613 írtra, s e sze­rint 606,973 frttal többre ment, mint a múlt év megfelelő szakában. — Mintáz „österr. Corr.“ írja, az átalános austriai vámterület bevételei, beviteli-, kiviteli s átszállítási vámokban, jan.-tól aug. végéig 1858-ban 13,854,419, 1857 ben pedig 13,411,619 frtra mentek. A bevételi többletek a beviteli vámok­tól 458,005, s a kiviteli­ vámoktól 61,465 ftot tet­tek. A bevételi-keres­letek az átszállítási­ vámoktól 1173, s a mellék­illetékektől 75,497 ftot tettek.­­ E szerint a múlt év megfelelő időszakával összeha­sonlítva, 412,800 ftnyi bevételi­ többlet állott elő, noha ezt leginkább a vasut-sinek behozatalának kell tulajdoníani, mégis egészben véve félreismerhet­­lenül mutatkozik amaz élénk kereskedelmi mozga­lom, mely a múlt évi kereskedelm­i válság hatásai­nak megszűntével várható volt. Egyébiránt az „Aus­­triá­­ban ez iránt megjelent kimutatás egynémely örvendetes észrevételre ad alkalmat így p. o. a finomított czukor bevitele a múlt év említett idősza­kában 20,313, s az idén csak 9804 vámmázsát tett. Ez által répaczukorgyáraink tevékenysége örvende­tes világban tűnik föl. Mivel a külföldi finomított czukortóli vámbevétel az idén több mint 125,000 pfr. fogyott, ez által kétségtelenül igen tetemes tőke tar­tatott fenn a belföldi kereskedelmi közlekedés élén­kítése végett. TÁROZA. Montenegrói harczok. V. (Vége.) A franczia világharcz kitörése alkalmával a porta, melynek ekkorig nem sikerült Monteneg­rót bármily erőfeszítéssel is meghódítani, érde­kében látó lenni, azt, minél csendesb állapot­ban, sőt maga iránt hálára lekötelezettnek tudni. Még áldozattól sem ijedt vissza maga ré­széről. Kárpótlásul azon kemény csapásért, me­lyet Montenegro ama reményében, hogy a part­vidéket mégis egyszer magához hóditandja,a cam­­poformiói béke által szenvedett, mely által Dal­matia velenczei része Austria kezére ment át, ma­ga a porta ajánlá e kis harcziai népnek a Zetának átengedését,mely­től csak kis adót kellendett fizet­nie. De a vladika, jobban mint valaha bízva Orosz­országban, visszautasítá ez ajánlatot, mint olyat, mely a porta fenségének tényleges elismerését fog­lalta volna magában , megelégedett azzal, hogy a szomszéd török helységekkel hosszabb kölcsö­nös békére lépett, hogy annál szabadabb keze legyen a partvidék felé, mely szintén belevonat­ván a világharcz körébe, most egész figyelmét le­kötő. De ezen béke nem volt hosszú tartamú, mert „a farkas nem fér meg a báránynyal és soha török a czernagoraival.“ Még ugyanazon évben — bi­zonytalan, ki játszta ezúttal a farkas ki a bárány szerepét — támadtak a határon villongások nyá­jak és legelők fölött, melyek véres harczokra vezettek. Radojev Szávits, ki késő korá­ban azzal dicsekedhetek, hogy maga kezével huszonnégy török fejet vágott le, volt azoknak hőse.Több zsétát vezérelt­­, melyekkel sarczolva és fosztogatva járt egyik török faluból a másik­ba. Egy évre reá a niksitsiek visszaadák a köl­csönt a montenegróiaknak a Czernagora éjszaki részébe tett berontás által, melyért ismét Simon a Katunszka nahia vajdája vett Ruvkine mel­lett véres boszut. Csak akkor támadt ezen köl­csönös boszu és fosztogatási hadjáratokban né­mi szünet, midőn Austria uralmát a partvidé­ken (1805.) a francziák vették át.­­ A monte­­negróiak egész gyűlölete ekkor a francziák mint Oroszország ellenségei ellen fordult. Azon szám­talan megrohanások, melyekkel a „Gorsko Kar­je“ az az: a hegyi négyszög a cattarói öböl fran­czia helyőrségét meglátogatta , teljesen a legelkeseredettebb vallási harcz jellemével bír­tak , mert a francziák a montenegróiak sze­mében nem kevesebbet forraltak, mint az egye­temes igazhivő szláv kereszténység enyészetét, melynek ők magukat e partokon martyrszerű küzdősül tekintették. Tudjuk,mikép a cattaróiak maguk is megjelentek Cettinjében, hogy a mon­­tenegróiakkal a francziák ellen közösen működ­jenek ; tudjuk azt is, hogy a montenegróiak Budua, Lastia, Castelnuovo sőt még Cattaróba is benyomultak, czéljukat azonban, t. i. a part­vidéknek saját kezükre hajtását nem érték el, mi­után az a francziáktól ismét Austriához került vissza. A török szomszédokkali önkénytelen fegyver­csend rövid idejét a lordiak arra használák, hogy jövőre magukat a törökök új berontásai ellen biztosítsák. Ők e czélból a határ legveszé­­lyezettebb pontjain, épen úgy mint ezelőtt ezt a törökök tevéke­lőházakat állítottak. A törökök ebben ismét előkészületeket láttak a lordiak ré­széről jövő támadásokra. De főleg Bogame fa­lut, Fodgorizza albániai erőddel szemközt, erő­sítették meg a piperiek. Ezért az albániai vezir, ki a montenegróiak ellen nyíltan semmit sem mert tenni, titkon Hasszán Berits és Murat Kerints agákat küldé (1809) Piperibe. Ezek néhány ezer emberrel éjjel megrohanták Bogamét és elham­­vaszták azt, s bár a piperiek­től a füstölgő falu rom­jai alatt egész Podgorizza kapujáig visszavezet­tek , ezúttal azonban a piperiek is nagy veszte­ségeket szenvedtek. Habár pedig ezentúl egy időre nyugalom állt is be a brolji területen, annál elkeseredettebben törtek ki a régi harczok a bos­­nyákok és az éjszakkeleti nahiák közt, a­me­lyekre főleg a nyugtalan hajdú faluk és az usz­­kokok adtak alkalmat. Ismételve megrohanták a niksitsiek Dobrnjakot, míg végre (1812) felé­gették ők tökéletesen kifosztották, mire a dobrn­­jakiak a boszniai vezírnek meghódoltak. A boszn-hadjáratok, melyekre ezen elpártolás al­­­kalmat szolgáltatott, mindkét részről több ezer ember életébe került s csak akkor érték végü­ket, midőn a boszniai vezir maga (1819) 12.000 ember élén a Moratsába berontott, mire legkö­­selebb azon fosztogatás nyújtott alkalmat, melyet a moratsaiak a kolashini törökökön elkövet­tek. A vladika a vitéz osztrogi bánt küldé el­lene 3000 emberrel. A törökök a magaslatokon táboroztak, a bán a völgyben. Ez szm­leges visz­­szavonulás által lecsalta őket a síkra s egyesülve a lrdiakkal, kik azalatt hozzá csatlakoztak, oly vereséget ejtett rajtuk, mely által 1500 embert vesztettek. Újólag esküvel erősítik meg a békét, de Dobrnjak nem lett a mon­­tenegróiaké. Hogy azonban mennyire nem őszin­tén jártak el e békében, kitűnt már né­hány hónap múlva (1820.) Ezúttal a törökök voltak, kik a brestizzai legelőkön levő falkákra rárohantak, a pásztorokat agyonverték, a nyá­jakat elhajtották, és az agyonütöttek fejeit, a montenegróiak daczára, a határ átellenében ka­rókra tűzték. A tsevói vajda, hogy e békesze­­gést megfenyítse, Bokotsénél gyűjte össze a szomszéd törzseket, elűzé a törököket Bukiné­­ból és agaik fejét szintén kitűző kulája ormára. Nagy fájdalommal nézte ezután még tíz évig az agg vladika otthon a maga czellájából ezen foly­tonos kis harczot, a­nélkül hogy annak véget vethetne. Bármennyire óhajtotta is e békét, a harczias emlékezések mégis , melyek Baját ne­véhez csatolódtak, intéseit megfoszták hatha­tósságuktól. Bizonyosan ily jól megfontolt szán­dékkal nevezte ki (1830.) utódjául hallgatag és szelid lelkű unokaöcscsét II. Pétert, azon órában, midőn a kolostor komor csarnokában teljes ön­tudattal a kőpadlatra lefeküdt, hogy meghaljon. Az uj vladika, fiatal, sok­oldalúlag mivelt, a művészetek és tudományok tisztelője s e mellett egészen költői kedély lévén, tüstént méltósága elfoglalásakor kijelenté a törzsek egy hegy­­ik főnökeinek, miszerint ő csak azon reményben mondott le tanulmányairól, azokat a kormány gondjaival cserélvén föl, hogy Montenegrónak inkább békés érzületei és a rendezett viszonyok áldásai, mint egy bátor harczos dicsőségével használjon. Sokakban készséges engedelmes­ségre is talált, azonban nem állt hatalmában NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest november 7.­ . Császárné Ő Felsége közelebb ünnepelt legmagabb névnapján ment végbe a nemes városi s községi tanács és számos buzgó nép áhitatos jelen­létében az „Erzsébet“ nevet viselő szegények háza kápolnájának felszenteltetése. Az egyházi szertar­tást­ót Szántóffy Antal prépost alesperes és belvá­rosi plébános úr teljesítette, alkalmi szent beszé­det pedig Klempa Simon terézkülvárosi plébános úr tartott. * F. hó 21-n az újonnan kinevezett Pest ferencz­­külvárosi elemi főtanító J­e­r­g­­­e­r Máté úr ünnepé­lyes szertartással vezetteték be az elöljáróság által uj hivatalába. A „Bel.“ így írja le e lélekemelő ün­nepélyt: Az uj főtanító ur az evangélium eléneklése után az oltár elé járult égő gyertyával kezében, és letérdelve jobbját az evangeliumra tévén, esküjét méltó püspök Haas Mihály ur kezébe létéve, el­mondván buzgón és érthetőleg a niceai hitvallást; ugyancsak ő a mélt. püspök kezéből véve mise köz­ben az angyalok kenyerét; az utólsó evangélium után pedig ismét az oltár zsámolyánál állott a be­vezetendő tanító, ekkor Szántóffy Antal prépost úr fölolvasása bibornok hg-primás ő eminentiájától m. htó utólsó napján adott kinevezési okmányát, mire a mélt. püspök az erélyes és megható szavak­ban rajzolá a tanítói hivatás kötelességeit, s atyailag buzdítván őt hivatása pontos teljesítésére, egyszer­smind a számosan egybesereglett híveknek és tanuló ifjúságnak bemutatá. Ez első lélekemelő példája volt az újabb rendelet nyomán megszabott tanítói eskületételnek. * H­a­u­e­r Ferencz lovag, cs. k. bányatanácsos az éjszakkeleti Magyarországnak a cs. k. földtani birodalmi intézet negyedik szakasza által múlt nyá­ron fölvett földtani térképét befejezte. Magában fog­lalja Abauj-Torna megye keleti részét, Sáros, Zemp­lén, Ung, Beregh-Ugocsa, Mármaros, Szathmár és Szabolcs megyéket, összesen 6856 austriai négy­szögölért földnyi területet. A munka elkészítésében osztoztak Hauer ur és b. Richthofen, b. Hingenau Otto cs. k. bányatanácsos és tanár, és Glos Arthur urak részvételével. A felvételnél földrajzi alapul a cs. k. főszállásmester törzskara által közelebb kiadott megyei térképek szolgáltak. A földtani átnézeti tér­képen a különböző földrétegek különböző színekkel jelölvék. A magaslatmérés által határozottan kije­lölt pontok öszvege mintegy ezerre megy. * Schumann Vieck Klára ssbz. jövő vasár­nap déli 12 órakor adja második hangversenyét az

Next