Budapesti Hírlap, 1858. november (251-274. szám)
1858-11-25 / 270. szám
az állítani. Ezen antagonismua nem régen a megrekttltek kérdése körül is nyilvánult; ez a nevet kérdés megoldatott ugyan, hanem az elvbeli még mindig „nyílt“ kérdés, és mióta Génfben James Fary győzött, a radikálok — talán nem minden ok nélkül — azt remélhetik, miszerint e példa egyebütt is hatvan, midőn e kérdés a nemzeti tanács előtt újra szóba jő, a nemzet többsége a centralisatio ellen fog nyilatkozni. A legújabb váltójogi határozmányok és változtatások. n. •1 Nem kevésbbé lényegesek és fontosak ezen novemb. 2-diki rendeletnek váltórendtartásunk 18. 29. s 99-dik czikkeire vonatkozó határozmányai s változtatásai. Nevezetesen 4. Váltó-rendtartásunk 18-dik czikke akkép rendelkezik, hogy a váltótulajdonos a váltót az intézvényezettnek elfogadás végett tüstént bemutathatja, és el nem fogadás esetében óvást tehet. Csupán a vásári váltókra nézve (Messeder Markt-Wechsel) létezik annyiban kivétel, hogy az ilyen váltókat csak a vásár helyén törvényesen meghatározott bemutatási időben lehet elfogadás végett bemutatni és el nem fogadás esetében óvást tenni. A váltónak puszta birtoka jogot ad a bemutatásra, és el nem fogadás esetében az óvás megtételére. A „Wiener Zeitung“, az említett legújabb rendelet alapján ezen ponthoz következő magyarázatot nyújt. A váltórendtartás 18-dik czikke meghatározza, hogy a váltó tulajdonosa föl van jogosítva, a váltót elfogadás végett azonnal előmutatni s az elfogadás megtagadása esetében azt óvatoltatni; ebből tehát, mint azt kereskedelmi nyelven kifejezni szokás, kire az azonnali elfogadás kötelezettsége. Mégis, főleg Augsburgban, fordulnak elő oly váltók, melyek egy záradékot tartalmaznak, melynek értelmében az elfogadásnak csak bizonyos határidőben, (például 14 nappal a lejárati idő előtt) kellene történni , s ezen záradék hatálya fölött is különbözők voltak a vélemények. A bekövetkezett törvényes felvilágosítás szerint, ezen záradék a váltót arra nézve, kire szól, nem teszi ugyan érvénytelenné, de nem bír „váltójogi hatálylyal.“ Daczára tehát ily ellenkező egyezségnek , az elfogadás végetti előmutatás azonnal megtörténhetik, s a megtagadás esetében a váltó óvatoltathatik. 5. Biztos iránytű van nyújtva a váltórendtartás 29 czikkére nézve is. Ezen czikk t. i. következőket tartalmaz: ha az elfogadónak értéke csőd alá került, vagy ha az elfogadó csak fizetéseit szüntette meg; ha a váltó kibocsátása után az elfogadónak vagyonára intézett valamely végrehajtás siker nélkül maradt, vagy ha ellene valamely fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt a személyfogság végrehajtása rendeltetett el. Ha ezen esetekben az elfogadó által biztosítás nem adatik, és e miatt ellene óvás létetik, s az elfogadás, az óvás tanúsítása szerint, a váltón netalán megnevezett szükségbeli utalványozottaknál sem eszközöltethetik ki; a váltótulajdonos és minden hátiratos, az óvás kirekesztése mellett, előzőitől biztosítást követelhet (26—28. czikk.) A váltónak puszta birtoka oly meghatalmazás gyanánt szolgál, mely mellett az elfogadótól az első és második fölhozott esetben biztosítás követeltethetik, és ha nem adatnék, óvás tétethetik. Eddig a törvény. Hanem ezen törvény alkalmazásánál ismét azon kérdés merül föl: vájjon a váltótulajdonos a fölebb említett esetben is jogosítva van-e váltóper útján az elfogadótól szintén követelhetni biztosítást. 6. Felvilágosítás adatik Váltórendtartásunk 99-dik czikkéhez is. Ezen czikk így szól : A telepített saját váltók fizetés végett a telepesnél, vagy ha ilyen megnevezve nincs, magánál a kibocsátónál, azon helyen, hová a váltó telepítve van, bemutatandók , és ha a fizetés nem teljesíttetik, ugyanott megóvandók. Ha a telepes ellen a kellő időbeni óvástétel elmulasztatott, ez által a kibocsátó és hátíók elleni váltójogi kereset elenyészik.“ E czikkhez a Wiener Zeitung jólértesült commentatora ily magyarázatot ad : Egy telepített váltó, a Váltórendtartás 99-dik cikke szerint, vagy ha egy váltó ilyennek megnevezve nincs, kell, hogy a fizetési határidőre a kiállítónak bemutattassék. De nem áll ezen elv a nem telepített váltóknál, s épen ez okból, a Váltórendtartásnak már idéztük szövegénél előfordulható kétely kikerülése végett határozhatott , hogy azon kívül (azaz a telepítés esetén kívül) a váltójogi érvényességre nézve a kiállító ellenében, se a fizetési határnap bemutatására, se az óvat megtételére nincs szükség. 7. Az utolsó rendelet a váltói végrehajtásra vonatkozik. Az eddig fönálló váltórendszabályok szerint ugyanis, a váltóhitelezőnek szabad választására volt hagyva, hogy az adósnak vagy vagyona, vagy személye ellen indíthasson végrehajtást, de a váltóhitelező meg volt kötve annyiban mégis, hogy e kettőt össze nem halmozhatta, azaz , hogy midőn vagyonára kért valakinek végrehajtást, ezen végrehajtást annak személye ellen ugyanakkor nem kérhette. (Igazságügyi minisz. rend. 1850. január 25. 18. §.), — vagy ellenkezőleg, az adós vagyona ellen mindaddig nem fordulhatott, mig ez zárva volt. A váltóadós tehát az eddigi törvény szerint ezen oldalról mindig óva volt, mely kedvezménynyel, bizony valljuk meg, nem egyszer történt visszaélés. A törvényhozó jónak látta ezen kedvezést megszüntetni, s az eljárást még szigorúbbá tenni a váltóadósokra nézve; ennél fogva megengedtetett , hogy „ezentúl a váltóhitelező jogosan kérhet egyidejűleg végrehajtást az adósnak valamint személye, úgy vagyona ellen. Íme ezekben állnak azon változtatások és módosítások, melyek eddigi Váltórendtartásunkban mintegy újabb ékezetet nyertek a november 2-diki legfelsőbb kibocsátvány alapján. Valóban mind szükséges és korszerű határozmányok, melyek hazai viszonyainkkal sem állhatnak ellentétben, minthogy a váltóérdekek szintén nem mások itt, mint bárhol a világon. Hajdú-Böszörmény, nov 18. (Tagosítás. Cselédjutalmazás. Iskolaépítés. Megint csak nádfedelek. Az egykori Praetorium. Casino. Biztosításügy. Gazdasági hir.) Említettem volt annak idejében egy levelemben, hogy a tagosítás ügye fölperesek által, a közelebb múlt nyár elején, a legfelsőbb törvényszékhez felebbeztetett. Mi, valamint előbb a főtörvényszéki, úgy most a legfőbb törvényszéki ítéletnek nyugodtan nézünk eléje. Sőt örültünk rajta, hogy fölperesek ez ügyben csakugyan rendkívüli fölülvizsgálatért folyamodtak, mert úgy gondolkoztunk, hogy a legfelsőbb törvényszék ítélete — miután a törvény világos szava, és mind a két törvényszéknek egyhangúlag hozott ítélete mellettünk szól, — már csak azért is előnyös lesz ránk nézve, mivel a fölperesek ime legvégső utat is megpróbálván — teljesen meg fogják immár magukat nyugtathatni;arra ugyanis mindig különös súlyt fektettünk, hogy a tagosítás mindkét fél teljes megnyugtatásával hajtassák végre. Ez ítéletet várja most, e felől tudakozódik kisebb és nagyobb földbirtokos. Anynyival inkább, mert a tilalomrontások eddig is divatoztak ugyan nálunk, de az idén, oly sűrűen és oly mértékben fordultak elő, s a tagosítás szükséges volta mellett oly kézzelfogható erőségeket szolgáltattak, hogy ezeknél fogva, a tagosítás még azok előtt is, kik eddigelé nem nagy barátjai voltak, kívánatossá tették azt. Városi egyik jegyző Szenthe Bálint úr a közelebb múlt hónapokban igen jó irányú mozgalmat idézett elő a cselédvilágban, egy-egy tallért tűzvén ki jutalmul fejenkint azon férfi és nőcseléd számára, a ki 1) ugyanazon gazdánál egymásután kétezernél több ízben szegődött be, s szegődési idejét pontosan kitöltötte; 2) a múlhatlanul szükséges ruhaneműeken kívül, szorgalma és takarékossága által, ingó vagy ingatlan bármennyi szerzeményt tud fölmutatni; 3) csapszékbe nem jár, nem káromkodik, büntetve, sőt csak gyanú alatt sem volt; 4) vasárnaponkint templomba jár; 5) cselédkönyve van; 6) írni, olvasni tud. Valóban, az efféle jutalomtételek, kivált ha a jutalom elítélése és kiosztása részehajlatlan szigorúsággal és egész ünnepélyességgel történik—mint most történt—kétségtelenül jó hatással lesznek a cselédhűség emelésére ; pedig erre igen nagy szükségünk van, mert a jó és hű cselédek nálunk is — rari nantes, in gurgite vasto. Csak az volna kívánatos, hogy ami most dicséretes buzgósággal megkezdetett , folyamatba tétetnék a következő években is. Ugyanazért e végre községi erővel kellene föllépnünk, mert híjábanegyesek, a legszívesebb buzgóság és jóakarat mellett is, hamar kifogynak a tallérokból. Az új iskolaépítési ügy újra előtérbe lépett. Egy választmány erélyesen hozzáfogott a tavaszszal megkezdendő építkezés előkészületeinek tételéhez. Az épület emeletes lesz, alul a két főutczára boltokkal. Hogy nagyszerű lesz, csak abból is hozzávethetni, hogy a boltokon és raktárakon kívül 12—14 tanterem, egy díszterem, rajz, ének,zene, könyvek és gyűjtemény számára egy-egy terem, s 4 lakszoba lesz az épületben kiállítandó, hogy belszerkezete czélszerűen el lesz rendezve, s külseje városunknak díszére válik, ez iránt kereskedik debreczeni építész Vecsey Imre úr jó hitben álló neve. Bizony itt is az ideje, hogy az építtetéshez fogjunk. Mire várunk ? Szellemi és anyagi erőnk van. Mindenünk lesz, csak akarjuk, meg a buzgóság alá, mely ez ügyet lelkesen fölkarolta, — ne szalmával tüzeljünk. (Vége köv.) Bécs, nov. 23. écs. k. Apostoli Felsége Prága fővárosa szegényei számára 3159 austriai értékű frnyi ajándékot s Császárné Ő Felsége Prágának több jótékonysági s humanitási intézetei számára 1050 austriai értékű frinyi összeget méltóztattak legkegyelmesebben ajándékozni. 20 cs. k. Apostoli Felsége oct. - röl kelt legfelsőbb határozatánál fogva, legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatott azon föliratot, melyben a lombard-velenczei királyságnak Paduában fönnálló rabbi növeldése legbensőbb háláját fejezi ki azért, hogy a zsidó hittan ottani jelöltjei a f. évi sept. 29-től kelt legfelsőbb nyiltparancs által a katonai szolgálat alól fölmentettek. — István Főherczeg ura cs. Fensége, s Konstantin nagyherczeg nejével együtt f. hó 7-kén a nagyherczegi udvar látogatására Weimarba érkeztek s a nagyherczegi palotában szállottak meg. — Porosz király s királyné ő felségeik folyó hó 18-dikán szerencsésen Veronába érkeztek. — Az itteni udvarnál volt eddigi éjszakamerikai követ Jackson-nak, ki már huzamosd idő óta New Yorkban van, utódává Glancery Jones neveztetett ki. Ez utóbbit december közepére várják ide. — Gladstone f. hó 21-kén a „Terrible“ angol gőzössel Triestből Corfuba indult el. — Gratzban a Welden-szobor felállítása iránt már tanácskozások folytak,azonban annak időpontja iránt még semmi határozat sem hozatott, annál kevésbbé van még elkészítve az ünnepély programmja. — Az austriai államvasuttársulat bevétele folyó évi január 1 -től nov. 20-ig 12,728,613 írtra, s e szerint 606,973 frttal többre ment, mint a múlt év megfelelő szakában. — Mintáz „österr. Corr.“ írja, az átalános austriai vámterület bevételei, beviteli-, kiviteli s átszállítási vámokban, jan.-tól aug. végéig 1858-ban 13,854,419, 1857 ben pedig 13,411,619 frtra mentek. A bevételi többletek a beviteli vámoktól 458,005, s a kiviteli vámoktól 61,465 ftot tettek. A bevételi-keresletek az átszállítási vámoktól 1173, s a mellékilletékektől 75,497 ftot tettek. E szerint a múlt év megfelelő időszakával összehasonlítva, 412,800 ftnyi bevételi többlet állott elő, noha ezt leginkább a vasut-sinek behozatalának kell tulajdoníani, mégis egészben véve félreismerhetlenül mutatkozik amaz élénk kereskedelmi mozgalom, mely a múlt évi kereskedelmi válság hatásainak megszűntével várható volt. Egyébiránt az „Austriában ez iránt megjelent kimutatás egynémely örvendetes észrevételre ad alkalmat így p. o. a finomított czukor bevitele a múlt év említett időszakában 20,313, s az idén csak 9804 vámmázsát tett. Ez által répaczukorgyáraink tevékenysége örvendetes világban tűnik föl. Mivel a külföldi finomított czukortóli vámbevétel az idén több mint 125,000 pfr. fogyott, ez által kétségtelenül igen tetemes tőke tartatott fenn a belföldi kereskedelmi közlekedés élénkítése végett. TÁROZA. Montenegrói harczok. V. (Vége.) A franczia világharcz kitörése alkalmával a porta, melynek ekkorig nem sikerült Montenegrót bármily erőfeszítéssel is meghódítani, érdekében látó lenni, azt, minél csendesb állapotban, sőt maga iránt hálára lekötelezettnek tudni. Még áldozattól sem ijedt vissza maga részéről. Kárpótlásul azon kemény csapásért, melyet Montenegro ama reményében, hogy a partvidéket mégis egyszer magához hóditandja,a campoformiói béke által szenvedett, mely által Dalmatia velenczei része Austria kezére ment át, maga a porta ajánlá e kis harcziai népnek a Zetának átengedését,melytől csak kis adót kellendett fizetnie. De a vladika, jobban mint valaha bízva Oroszországban, visszautasítá ez ajánlatot, mint olyat, mely a porta fenségének tényleges elismerését foglalta volna magában , megelégedett azzal, hogy a szomszéd török helységekkel hosszabb kölcsönös békére lépett, hogy annál szabadabb keze legyen a partvidék felé, mely szintén belevonatván a világharcz körébe, most egész figyelmét lekötő. De ezen béke nem volt hosszú tartamú, mert „a farkas nem fér meg a báránynyal és soha török a czernagoraival.“ Még ugyanazon évben — bizonytalan, ki játszta ezúttal a farkas ki a bárány szerepét — támadtak a határon villongások nyájak és legelők fölött, melyek véres harczokra vezettek. Radojev Szávits, ki késő korában azzal dicsekedhetek, hogy maga kezével huszonnégy török fejet vágott le, volt azoknak hőse.Több zsétát vezérelt, melyekkel sarczolva és fosztogatva járt egyik török faluból a másikba. Egy évre reá a niksitsiek visszaadák a kölcsönt a montenegróiaknak a Czernagora éjszaki részébe tett berontás által, melyért ismét Simon a Katunszka nahia vajdája vett Ruvkine mellett véres boszut. Csak akkor támadt ezen kölcsönös boszu és fosztogatási hadjáratokban némi szünet, midőn Austria uralmát a partvidéken (1805.) a francziák vették át. A montenegróiak egész gyűlölete ekkor a francziák mint Oroszország ellenségei ellen fordult. Azon számtalan megrohanások, melyekkel a „Gorsko Karje“ az az: a hegyi négyszög a cattarói öböl franczia helyőrségét meglátogatta , teljesen a legelkeseredettebb vallási harcz jellemével bírtak , mert a francziák a montenegróiak szemében nem kevesebbet forraltak, mint az egyetemes igazhivő szláv kereszténység enyészetét, melynek ők magukat e partokon martyrszerű küzdősül tekintették. Tudjuk,mikép a cattaróiak maguk is megjelentek Cettinjében, hogy a montenegróiakkal a francziák ellen közösen működjenek ; tudjuk azt is, hogy a montenegróiak Budua, Lastia, Castelnuovo sőt még Cattaróba is benyomultak, czéljukat azonban, t. i. a partvidéknek saját kezükre hajtását nem érték el, miután az a francziáktól ismét Austriához került vissza. A török szomszédokkali önkénytelen fegyvercsend rövid idejét a lordiak arra használák, hogy jövőre magukat a törökök új berontásai ellen biztosítsák. Ők e czélból a határ legveszélyezettebb pontjain, épen úgy mint ezelőtt ezt a törökök tevékelőházakat állítottak. A törökök ebben ismét előkészületeket láttak a lordiak részéről jövő támadásokra. De főleg Bogame falut, Fodgorizza albániai erőddel szemközt, erősítették meg a piperiek. Ezért az albániai vezir, ki a montenegróiak ellen nyíltan semmit sem mert tenni, titkon Hasszán Berits és Murat Kerints agákat küldé (1809) Piperibe. Ezek néhány ezer emberrel éjjel megrohanták Bogamét és elhamvaszták azt, s bár a piperiektől a füstölgő falu romjai alatt egész Podgorizza kapujáig visszavezettek , ezúttal azonban a piperiek is nagy veszteségeket szenvedtek. Habár pedig ezentúl egy időre nyugalom állt is be a brolji területen, annál elkeseredettebben törtek ki a régi harczok a bosnyákok és az éjszakkeleti nahiák közt, amelyekre főleg a nyugtalan hajdú faluk és az uszkokok adtak alkalmat. Ismételve megrohanták a niksitsiek Dobrnjakot, míg végre (1812) felégették ők tökéletesen kifosztották, mire a dobrnjakiak a boszniai vezírnek meghódoltak. A boszn-hadjáratok, melyekre ezen elpártolás alkalmat szolgáltatott, mindkét részről több ezer ember életébe került s csak akkor érték végüket, midőn a boszniai vezir maga (1819) 12.000 ember élén a Moratsába berontott, mire legköselebb azon fosztogatás nyújtott alkalmat, melyet a moratsaiak a kolashini törökökön elkövettek. A vladika a vitéz osztrogi bánt küldé ellene 3000 emberrel. A törökök a magaslatokon táboroztak, a bán a völgyben. Ez szmleges viszszavonulás által lecsalta őket a síkra s egyesülve a lrdiakkal, kik azalatt hozzá csatlakoztak, oly vereséget ejtett rajtuk, mely által 1500 embert vesztettek. Újólag esküvel erősítik meg a békét, de Dobrnjak nem lett a montenegróiaké. Hogy azonban mennyire nem őszintén jártak el e békében, kitűnt már néhány hónap múlva (1820.) Ezúttal a törökök voltak, kik a brestizzai legelőkön levő falkákra rárohantak, a pásztorokat agyonverték, a nyájakat elhajtották, és az agyonütöttek fejeit, a montenegróiak daczára, a határ átellenében karókra tűzték. A tsevói vajda, hogy e békeszegést megfenyítse, Bokotsénél gyűjte össze a szomszéd törzseket, elűzé a törököket Bukinéból és agaik fejét szintén kitűző kulája ormára. Nagy fájdalommal nézte ezután még tíz évig az agg vladika otthon a maga czellájából ezen folytonos kis harczot, anélkül hogy annak véget vethetne. Bármennyire óhajtotta is e békét, a harczias emlékezések mégis , melyek Baját nevéhez csatolódtak, intéseit megfoszták hathatósságuktól. Bizonyosan ily jól megfontolt szándékkal nevezte ki (1830.) utódjául hallgatag és szelid lelkű unokaöcscsét II. Pétert, azon órában, midőn a kolostor komor csarnokában teljes öntudattal a kőpadlatra lefeküdt, hogy meghaljon. Az uj vladika, fiatal, sokoldalúlag mivelt, a művészetek és tudományok tisztelője s e mellett egészen költői kedély lévén, tüstént méltósága elfoglalásakor kijelenté a törzsek egy hegyik főnökeinek, miszerint ő csak azon reményben mondott le tanulmányairól, azokat a kormány gondjaival cserélvén föl, hogy Montenegrónak inkább békés érzületei és a rendezett viszonyok áldásai, mint egy bátor harczos dicsőségével használjon. Sokakban készséges engedelmességre is talált, azonban nem állt hatalmában NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest november 7. . Császárné Ő Felsége közelebb ünnepelt legmagabb névnapján ment végbe a nemes városi s községi tanács és számos buzgó nép áhitatos jelenlétében az „Erzsébet“ nevet viselő szegények háza kápolnájának felszenteltetése. Az egyházi szertartástót Szántóffy Antal prépost alesperes és belvárosi plébános úr teljesítette, alkalmi szent beszédet pedig Klempa Simon terézkülvárosi plébános úr tartott. * F. hó 21-n az újonnan kinevezett Pest ferenczkülvárosi elemi főtanító Jerger Máté úr ünnepélyes szertartással vezetteték be az elöljáróság által uj hivatalába. A „Bel.“ így írja le e lélekemelő ünnepélyt: Az uj főtanító ur az evangélium eléneklése után az oltár elé járult égő gyertyával kezében, és letérdelve jobbját az evangeliumra tévén, esküjét méltó püspök Haas Mihály ur kezébe létéve, elmondván buzgón és érthetőleg a niceai hitvallást; ugyancsak ő a mélt. püspök kezéből véve mise közben az angyalok kenyerét; az utólsó evangélium után pedig ismét az oltár zsámolyánál állott a bevezetendő tanító, ekkor Szántóffy Antal prépost úr fölolvasása bibornok hg-primás ő eminentiájától m. htó utólsó napján adott kinevezési okmányát, mire a mélt. püspök az erélyes és megható szavakban rajzolá a tanítói hivatás kötelességeit, s atyailag buzdítván őt hivatása pontos teljesítésére, egyszersmind a számosan egybesereglett híveknek és tanuló ifjúságnak bemutatá. Ez első lélekemelő példája volt az újabb rendelet nyomán megszabott tanítói eskületételnek. * Hauer Ferencz lovag, cs. k. bányatanácsos az éjszakkeleti Magyarországnak a cs. k. földtani birodalmi intézet negyedik szakasza által múlt nyáron fölvett földtani térképét befejezte. Magában foglalja Abauj-Torna megye keleti részét, Sáros, Zemplén, Ung, Beregh-Ugocsa, Mármaros, Szathmár és Szabolcs megyéket, összesen 6856 austriai négyszögölért földnyi területet. A munka elkészítésében osztoztak Hauer ur és b. Richthofen, b. Hingenau Otto cs. k. bányatanácsos és tanár, és Glos Arthur urak részvételével. A felvételnél földrajzi alapul a cs. k. főszállásmester törzskara által közelebb kiadott megyei térképek szolgáltak. A földtani átnézeti térképen a különböző földrétegek különböző színekkel jelölvék. A magaslatmérés által határozottan kijelölt pontok öszvege mintegy ezerre megy. * Schumann Vieck Klára ssbz. jövő vasárnap déli 12 órakor adja második hangversenyét az